2007. október 28., vasárnap

Vega-hús-étel

Szilárd meggyőződésem, hogy a vegetáriánus táplálkozás nem arról szól, hogy a „hagyományos-húsos” ételekből elhagyom a húst és pl. csak köretet eszem vagy, hogy húsos ételeket készítek húspótlóval.
A vegaság életmód, egészségtudatosság, konyhaművészet. Egy külön világ, autonóm étkezési kultúra. Megvannak a maga speciális (és ugyanakkor nagyon is hagyományos) alapanyagai, receptjei, változatos ételkészítési eljárásai, ennyiben önálló és autonóm, ugyanakkor hihetetlenül nyitott a gasztrokultúrák sokféleségére (az arab, indiai, afrikai, távol— és közel - keleti, konyhára épp úgy, mint az európai gasztronómiára…). Ezért (is) kedvelem annyira.

Ugyanakkor – s ez elsőre talán paradoxnak tűnhet – imént említett sokszínűségét tovább gazdagítja, hogy igenis bármilyen húsétel elkészíthető vega-alapanyagokból is! Számomra ez is fantasztikus a vegetáriánus konyhaművészetben. S ez a másik fő jellegzetesség, ami miatt szeretem.
Szinte minden húsfélének létezik növényi (gabona-, szójaalapú) változata, amikkel ugyanúgy vagy legalábbis nagyon hasonlóképpen kell a konyhában bánni, őket elkészíteni, mintha „valódi” hússal állnánk szemben.


Húsevőként kedvenc ételem volt az itthon csak „sajtos csirke” néven nevezett fogás.
S vegetáriánusként sem kell lemondanom róla! :-)
Búzahússal készítem el, s a végeredmény – csöppet talán szerénytelenül állíthatom – igazán ízletes… hm…

A búzahúsról – egyébként - a következőket érdemes tudni:
A búzahús nem tartalmaz állati eredetű anyagot. Koleszterint természetesen szintén nem, ugyanakkor nagyon magas a fehérje tartalma, és az állaga teljesen megegyezik a húséval. Ez azt jelenti, hogy bármi készíthető belőle, ami húsból készül. Fogyasztása nem csak azoknak ajánlott, akik vegetáriánusok, hanem mindazoknak, akik speciális diétát követnek, amiben a koleszterin, és a húsban előforduló egyéb egészségtelen dolgok kerülendőek. A sertéspestisről és a kergemarha kórról, valamint az állati fehérjéken nevelt gyári csirkékről már ne is beszéljünk. Bármilyen étel készíthető belőle, amit a hagyományos magyar konyhából ismerünk, a rántott szelettől a szalontüdőn át a vadason keresztül a pörköltig, vagy a brassói aprópecsenyéig. Sőt a reggeli szendvicsekbe és hidegtálakra is tehetünk belőle a felvágottakat helyettesítendő.
(forrás. http://www.harmonet.hu/)


De most már jöjjön a lényeg: a „sajtos csirkéből” lett „kétsajtos szószban sült búzahús” receptje!


Kétsajtos szószban sült búzahús

Hozzávalók: (2 személyre)
20 dkg (azaz egy csomag) búzahús
2 – 2 ½ dl tejföl
10-15 dkg trappista sajt
10-15 dkg füstölt sajt (én Karavánból készítem)
2-3 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
kb. 1 evőkanál csemege pirospaprika
pici olaj

Elkészítés:
A szósz elkészítésével kezdek, ami igazán egyszerű. A tejfölt alaposan elkeverem a kétféle reszelt sajttal. Az így kapott mártásnak egészen sűrű, krémes és kenhető masszának kell lennie.
A búzahúst három egyforma szeletre vágom és paprikás lisztben (ami a teljes kiőrlésű búzaliszt és a pirospaprika keveréke) megforgatom.
Egy nagy serpenyőben pici olajon enyhén megsütöm a búzahússzeleteket. Ez oldalanként kb. 2 percet jelent. Majd egy vékonyan kiolajozott vagy kivajazott sütőtálba, kis tepsibe költöztetem az immár ropogós, fűszeres kérget kapott szeleteket.
Rájuk simítom a sajtos-tejfölös krémet és a tepsit előmelegített sütőbe tolom.
(Külön sózásra nincs szükség, hiszen a búzahús tartalmaz tengeri sót és a kétféle sajt – különösen a füstölt – kellőképpen sóssá, ízessé teszi az ételt.)
Akkor van kész, mikor a teteje már nem fehér, hanem kissé aranyszínű és apró sötétbarna hólyagocskák jelennek meg rajta (ez kb. 20-30 perc alatt megtörténik). De a sütőből kiáramló illat is árulkodó… :-)
Szerintem krumplipürével és céklasalátával a legfinomabb.



Nincsenek megjegyzések: