A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tészta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tészta. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 29., hétfő

Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja – A Menü

Mi is abszolváltuk a családdal a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napját! És azt kell mondjam, igazán finomat ettünk! :-)
Családom tagjai egyáltalán nem hiányolták a húst (Anyuval közösen készítettük el a menüt), jóízűen falatozták a vega, reformos – és egyben Hémangi kritériumainak is megfelelő – ételeket!

Mindazonáltal a menü kissé „hagyományosra”, „magyarosra” sikeredett, de én egyáltalán nem bántam. Különösen azért nem, mert már hetek óta befészkelte magát a barackos gombóc a fejembe… s mi sem lehetett ideálisabb alakalom Siccike receptjének gyakorlati megvalósítására, mint a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja.

Ezzel részben már el is árultam a menüt… s hogy mi került végülis az asztalra?
Zöldségleves, utána pedig barackos és meggyes gombóc.
Sokszor készítünk itthon zöldséglevest, én úgy gondolom, nálunk abszolút „klasszikusan, hagyományosan” készül, de talán mások máshogyan készítik, s még úgysem szerepelt ez a recept itt a blogon, így az alábbiakban közzéteszem.
Általában kerül bele nokedli is, ami azonban tojást tartalmaz, így ez most kimaradt, de a recept leírásánál szerepeltetem.

Zöldségleves

Hozzávalók: (4 tányér leveshez)
2 szál sárgarépa
2 vékony szál fehérrépa
1 kisebb darab zeller
kevés olaj (bio repce)
1 mokkáskanálnyi teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 jókora csokor friss petrezselyem
1 bio zöldségleveskocka
kb. 2 mokkáskanálnyi pirospaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya)

Opcionális – a nokedlihez
teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 tojás
kevés olaj
só (himalaya)
bors
friss petrezselyem

Elkészítés:
A gyökérzöldségeket megtisztítom, megmosom, felkarikázom.
Egy nagyobbacska fazékban kevés olajat hevítek és rádobom a zöldséget. Nagy lángon kevergetem, pirítom. Ha már kellemesen illatoznak a zöldségek, kis lángra veszem a gázt, lefedem az edényt és kb. 15 perc alatt puhára párolom a répákat.
Ezután megszórom a liszttel, átkeverem. Rászórom a pirospaprikát, átforgatom, s felöntöm annyi vízzel, amennyi levest szeretnék.
Beledobom a zellert, a leveskockát, frissen őrölt borsot tekerek rá – mehet bele egy fél zöldpaprika is, az íze kedvéért, amit a végén kihalászok majd belőle, én ezúttal nem tettem bele – sózom (ezzel óvatosan a leveskocka miatt!). Megvárom, míg felforr – vigyázok, nehogy kifusson! – kislángra veszem alatta a gázt, lefedem – de a fedőt úgy helyezem a fazékra, hogy kis rést hagyok, amin a felesleges gőz eltávozik – és úgy 20-25 percig főzöm.
Amíg a leves fő, összevágom a petrezselymet, s ha nokedli is kerül bele, ezt is elkészítem. A nokedli készítés igazán nagyon egyszerű: csak mindent jó alaposan össze kell keverni, úgy hogy jó masszív állagú, már-már kemény tésztát kapjak.
Mikor úgy gondolom, hogy a leves megfőtt és éppen nokedlikészítős hangulatom van, nagy lángra váltok és a lobogva forró levesbe kiskanállal beleszaggatom a nokedliket és pár perc alatt készre főzöm őketaz illatos-zöldséges lében.
Majd elzárom a gázt, belekeverem az apróra vágott illatos petrezselymet és még forrón tányérokba szedem.


A gombócokat - mint már fentebb kiderült – Siccike receptje alapján készítettük. Annyi módosítás volt, hogy minden gombócba egy egész sárgabarack került, egy fél bio nádkockacukorral a közepükben. 15 gyönyörűséges, szaftos és ízletes gombóc lett a jutalmunk.
A maradék tésztából pedig meggyes gombócot gyártottunk. Szó szerint ugyanúgy készült, mint a sárgabarackos, csak a meggyhez nem adtunk pluszban cukrot. Ezek a gombócok méretre persze jóval kisebbek lettek, hiszen egy meggyszem is jóval kisebb egy sárgabarackhoz képest. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki a meggyes gombócot, finom, lédús és zamatos. Nekem nagy-nagy kedvencem!
A gombócokat fahéjas nádporcukorral megszórva ettük.

2009. május 23., szombat

Spárgázom

No igen, első attrakciómat adtam elő a mélyzöld sípocskák társaságában… :-)

A spárga eddig valahogyan kimaradt az életemből.
Gyerekkoromban itthon sohasem ettünk, így hosszú időn keresztül eszembe sem jutott, hogy elkészítsem, megkóstoljam… aztán tavaly ilyenkor ettem és rájöttem, hogy szeretem. :-)
Finom, igazi tavaszi, „zöld” ízén túlmenően számos kedvező élettani tulajdonsága miatt is érdemes fogyasztani!

Fentieken felbuzdulva idén tavasszal beszereztem egy kötegnyit a zöld-fajtából, hogy alkossak valamit belőle…
Tudom, meglehetősen minimál-kajákat főzök mostanság. Sorry! Remélem, lesz ez még jobb is! :-)
Szóval, a fél kilónyi spárga nagyobbik felét (matematikusoktól elnézést a kifejezésért) miután megtisztogattam és alaposan megmostam, vékonyan bekentem egy kis repceolajjal, sóztam, borsoztam és kb. 3-4 perc alatt – a szendvicssütőm rostsütő lapja között – meggrilleztem. Még forrón megszórtam bio parmezánforgácsokkal és teljes kiőrlésű kenyérből készült pirítóssal olyan gyorsan elfogyasztottam, hogy még csak fotó sem készült róla.
Másnapra pedig egy igazán egyszerű tésztaételt dobtam össze a maradék spárgából. A recept eredetijét a Maxima oldalán találtam.

Penne zöldspárgával, fenyőmaggal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 15-20 dkg zöldspárga
1 maroknyi fenyőmag
kb. 8 dekányi teljes kiőrlésű penne tészta
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Opcionális. friss citromlé

Elkészítés:
Amíg lobogó sós vízben kifőtt a tészta, kényelmesen el is készültem a többi konyhai művelettel.
A spárgaszálakat eltörtem ott, ahol maguktól is elroppantak, a vastagabbakat zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam. Megmostam. 3-4 centis darabokra vágtam.
A fenyőmagot száraz serpenyőben illatosra pirítottam. Az aranyló magocskákat kiszórtam a serpenyőből, amibe ezután egy pici olajat öntöttem, rádobtam a spárgát, sóztam, borsoztam és kb. 4-5 perc alatt illatosra-ropogósra pirítottam.
A tésztát leszűrtem, óvatosan összeforgattam a spárgával és a fenyőmagokkal.
Megjegyzés: az eredeti recept a megdinsztelt spárgát citromlével ajánlotta ízesíteni, én ezt most kihagytam, lehet, hogy legközelebb bátrabb leszek… :-)


2009. március 18., szerda

Szoftverhiba elhárítva, gombás-majorannás tészta

Sikerült! Igen, sikerült vadiúj operációs rendszert telepíteni a gépemre, ráadásul egy képszerkesztő program kíséretében! Még csak most tanulgatom, hogy ez a képszerkesztés-dolog hogyan is működik. Azt már mindenesetre felfedeztem, hogy tudok a képre szöveget írni, amit már annyi blogger - kollegánál és kolleginánál láttam, s most már én is gyakorolhatom. Szóval ennek örülök, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, fotóművészetem hagy némi kívánnivalót maga után… de mindegy, így legalább látszik, hogy a fénykép is „házi”… :-D

Szóval, nagyon jó kis étel ez a gombás-majorannás spagetti.
A receptre a WellnessCafé-n bukkantam, s bevallom, kevésbé meggyőző eredményre számítottam, de várakozásaimat felülmúló módon bejött!
Nagyon jól passzol a gombához a majoranna, s ennek kapcsán arra is rájöttem, mennyire ritkán használom ezt a fűszert, pedig finom illatos, ízletes!
Ami még nagyon klassz ebben a receptben: az az íz- és textúra-hatás, amit az a bizonyos teáskanálnyi darált dió kölcsönöz neki. Egyrészt meglepően jól illik egymáshoz a gomba és a dió íze, aromája. Másrészt pedig ez a kevéske darált dió egy pici főzővíz kíséretében egészen lágy, krémes, mártásos textúrát kölcsönöz a tésztának… nagyon érdekes! Érdemes kipróbálni, tényleg… :-)

A recept:

Gombás-majorannás spagetti

Hozzávalók (1 adaghoz)
15-20 dkg gomba (csiperkét használtam)
6-6,5 dkg teljes kiőrlésű (ezúttal bio) spagetti
1 teáskanál darált dió (ez 4 db fél diót jelentett nálam)
só (himalaya)
őrölt fehérbors vagy frissen őrölt színes bors
1 csapott mokkáskanál szárított majoranna
kevés olaj (bio repce)

Elkészítés:
Felteszek vizet a spagettinek, mikor felforrt, sózom, beleengedem a félbe tört spagettiszálakat, s amíg a tészta készre fő, elkészítem a gombamártást. A következőképpen:
A gombákat megpucolom, megmosom, apróra kockázom. Száraz serpenyőben megpirítom a diót, s késes robotgép segítségével finomra „darálom”.
A gombát egy csöpp olajon megpirítom, fűszerezem sóval, borssal, majorannával, belekeverem a diót. A gomba elpárolgott levének pótlására löttyintek alá egy keveset a tészta főzővizéből, s fedő alatt kb. 10 perc alatt puhára párolom a fűszeres-diós gombát.
Az időközben kellemes állagúra főtt spagettit leszűröm, de megtartok egy keveset a főzővizéből.
A tésztát összeforgatom a majorannás gombamártással, s ha úgy látom, szükséges, kap még egy keveset a tészta főzővizéből is.
Azonnal, forrón tálalom.


2008. december 28., vasárnap

Ünnep utáni tofu

A karácsonyi tofusült – készítés után maradt még a hűtőben egy kevés füstölt tofu.
Valamilyen egyszerű és gyors, ám de finom ebédet szerettem volnaKép hozzáadása. Valami olyat, amihez felhasználhatom a maradék tofut (aminek ezt az enyhén füstölt változatát is nagyon kedvelem) és nem kell hozzá túlságosan sok és sokféle más egyéb hozzávaló. Egyrészt azért, hogy könnyen és gyorsan elkészüljön, másrészt pedig azért, mert mi tagadás, így ünnepek után se a hűtő, sem pedig a kamra nem funkcionál a szezonális friss zöldségek bőséges tárházaként…

Végül, ez az egyszerű, ám de annál nagyszerűbb és finomabb étel kerekedett ki az egészből. :-)

Spagetti chilivel, petrezselyemmel és füstölt tofuval

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7 dkg teljes kiőrlésű spagetti
kb. 10 dkg füstölt tofu
1-2 evőkanál apróra vágott friss petrezselyem
½ szárított piros chilipaprika
kevéske olaj (bio repcét használok)
só (himalaya-t használok)

Elkészítés:
Egy nagyobbacska fazékban, odateszek vizet a tésztának. Mikor felforrt beleszórok jó fél teáskanálnyi sót és beleengedem a félbe tört spagettit. Amíg a tészta fő, előkészítem a többi hozzávalót.
A füstölt tofut kb. 1X1 centis kockákra vágom.
A petrezselymet alaposan megmosom, kissé megtörölgetem, apróra metélem.
A chilipaprikát, mozsárban megtöröm.
A repceolajat a kezem ügyébe készítem.
Mikor a tészta megfőtt, leszűröm, de a főzővizéből megtartok egy keveset.
Abba a fazékba, amibe a tésztát főztem – csak, hogy ne kelljen annyit mosogatni :-) - kevéske olajat öntök és beleszórom az apó darabokra tört chilit, a fűszeres olajra szedem a tésztát és adok hozzá egy keveset a főzővízből is. Az egészet átforrósítom, majd elzárom alatta a gázt és összeforgatom a friss petrezselyemmel.
Egy kisebb serpenyőben egy csepp olajat hevítek, s 1-2 perc alatt minden oldalukon aranysárgára és ropogósra pirítom a tofukockákat. Óvatosan a fűszeres spagettihez keverem őket.
Az ily módon már el is készült ételt azonnal, forrón tálalom.


2008. október 7., kedd

A káposztás cvekedli metamorfózisa

Azt hiszem, ez is egy nagy (vajon autentikusan magyar?) klasszikus…
Ősz van, már nem olyan zsenge a fejeskáposzta (épp alkalmas tésztához), s eszembe jutott a káposztás kocka: szeretem is, s az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára… de akármikor is történt ez, akkor még a „hagyományos módon” készült, ez biztos.

No, de most! Eddig felcsipegetett reformkonyhai/főzési tapasztalatommal és a mostanra már hétköznapjaim konyhai ténykedéseinek és mindennapi eszegetéseimnek teljesen evidens részét képező néhány hozzávalóval (himalaya só, finomítatlan nádcukor, bio repceolaj, teljes kiőrlésű tönkölytészta) nem is volt olyan bonyolult reformosítani a jó öreg káposztás cvekedlit! :-)

Íme tehát egy klasszikus – kicsit egészségtudatosabban, reformosan.

Káposztás tönkölykocka

Hozzávalók: (2-3 adaghoz)
1 közepes fej káposzta fele
20-25 dkg teljes kiőrlésű tojás nélküli tönköly kockatészta (a „Kőrösi tönköly” termékcsalád reformtésztái közül a fodros nagykockát használom – teljes kiőrlésű tönkölylisztből és vízből készül, nem tartalmaz semmi mást)
2 csapott evőkanál finomítatlan nádcukor

frissen őrölt bors
kevés olaj

Elkészítés:
A káposztát (friss és zsenge tavaszi/nyári káposztával nem működik a dolog!) megszabadítom a felső leveleitől, lereszelem vagy aprítógépben finomra aprítom (vigyázok, hogy a torzsája és közvetlenül a torzsa körüli része ne kerüljön bele, mert erős!). 1 teáskanálnyi sóval összeforgatom, és 20-30 percig állni hagyom. Persze lehet e művelet/várakozási idő elhagyásával is készíteni, ekkor jóval kevesebb sót szórok a káposztára.
Egy nagyobb lábasban kevés olajat hevítek, beleszórom a cukrot, karamellizálom (a nádcukor picikét máshogyan viselkedik, mint a kristálycukor: nehezebben olvad és mivel eleve barna színű, jobban oda kell rá figyelni, nehogy odakapjon). Lehúzom az edényt a tűzről.
A káposztából kinyomom a – várakozási idő alatt keletkezett – sós levét (ha ezt nem szeretném vagy nem így készítem, s eleve kevesebb sót szórtam a káposztára, akkor ez a művelet természetesen megspórolható) és a karamellhez adom.
A lábast visszaköltöztetem a lángra, hogy a cukor ismét feloldódjon és alaposan összeforgatom a karamellt a káposztával. Tekerek rá frissen őrölt borsot. Kis lángra veszem a gázt, az edényt lefedem és – időnként megkeverve – a káposztát puhára dinsztelem. Ez kb. 20-30 percet vesz igénybe.
Ezalatt az idő alatt lobogó – attól függően, hogy a káposzta mennyire sikerült sósra, sózom meg a vizet – vízben kifőzöm a tésztát.
Ha a káposzta és a tészta is megpuhult, az aranybarna, enyhén karamelles, mégis pikáns, s a friss borstól kissé erős káposztára szedem a szintén barna színben pompázó tönkölykockákat. Óvatosan, de azért alaposan összekeverem, s nyomban tálalom.

Tipp: ha az így elkészített káposztát palacsintatésztába keverem, s úgy sütök palacsintákat belőle, talán nem annyira mindennapi – sós ízvilágú és reformos (persze a palacsintatésztát is teljes kiőrlésű lisztből készítem, stb., stb., :-) – káposztás palacsintákat kapok!


2007. december 25., kedd

Egy falat Görögország…

Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt – Karácsony előtti - napokban közelebbi kapcsolatba kerültem mindenféle görög, görög-jellegű kulináriákkal.
Így a címben szereplő egy falat, voltaképp több falat… :-)
A szmogos-ködös-szürke magyar télben, karácsony előtti rohanásban, busz-és villamosmegállókban fagyoskodásban napfényt és egy darabka nyarat varázsoltak elém az elmúlt napokban szerzett mediterrán gasztroélmények.

Az egész úgy kezdődött, hogy Kati barátnőmmel a Belgrád rakparti Andreas Dionysos Taverna Görög Étteremben tartottuk a mi kis előkarácsonyunk. A meghitt beszélgetés, ajándékozás mellett maga az étterem, a görög hangulat, a kiszolgálás, s az ízletes ételek is valódi élményt nyújtottak. Magáról az étteremről nem is írnék többet – számos hízelgő kritikát olvastam már róla -, mert hosszú-hosszú bekezdéseken keresztül áradoznék. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki!
Kolokythakia gemista névre hallgató ételt fogyasztottam, ami nem más, mint rizzsel töltött cukkíni lágy tejszínes-kapros mártásban, héjában sült burgonyával. A tálalás gyönyörű volt, s az étel valami mesés… Fontosnak tarom megemlíteni: rendkívül nagyra értékeltem, értékelem, hogy külön hús nélküli ételeket tartalmazó oldal található az étlapjukon ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb finomságokkal hozva a zavarba a betérő éhes vegetáriánust… :-)

A töltött cukkíni elfogyasztásával azonban nem értek véget a Taverna Dyonusos nyújtotta kulináris élvezetek. A számla rendezése előtt ugyanis édes muskotályos fehérborral kínáltak minket. Be kell valljam, nem vagyok „nagy ivó”, s a különféle borokat illetően sem rendelkezem túlzottan nagy szakértelemmel, de ehhez foghatóan finom bort még soha életemben nem ízleltem. A mélyarany színű folyékony csoda a Samos nevet viseli, s a következőket érdemes tudni róla: „A muskotályszőlő gazdag aromája, testessége és olajossága jellemző erre a jó egyensúlyú alkoholban és savakban gazdag borra, amiben felfedezhető a karamell és a méz is.” Talán mondanom sem kell: megleptem magam, s családom 750 ml zamatos, édes napfénnyel… :-)

A Karácsony előtti „görög napok” a Tavernában elköltött ebéd után hamarosan tovább folytatódtak, s egy fetával és fekete olajbogyóval készített tésztaételben testesültek meg.
Az alaprecept Stahl Judit első, zöld színű szakácskönyvéből származik. Annyit változtattam rajta, hogy a mártás alapját képező újhagyma-fokhagyma duó helyett apróra vágott lilahagymát használtam. Egyrészt azért, mert a fokhagymának nem vagyok túl nagy rajongója, de főképpen azért, mert a hófehér feta és a fekete olajbogyódarabkák között eszméletlen jól mutatnak az apró lila kockák, az ízük pedig kellemesen édeskés… :-)
Nagyon finom és gyorsan elkészíthető fogás… egy tányérnyi Görögország, egy tányérnyi nyár… :-)

Penne fetával és fekete olajbogyóval

Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 kisebb fej lilahagyma
8-10 dkg feta
2 dkg dióbél
3-3 ½ dkg magozott fekete olajbogyó
friss bazsalikom
kevés olivaolaj
9-10 dkg teljes kiőrlésű penne

Elkészítés:
Vizet forralok a tésztának, sózom, majd megfőzöm a pennét.
Míg a tészta fő, elkészítem a mártást. Ez csupán annyi előkészítést igényel, hogy száraz serpenyőben illatosra pirítom a diót, majd – ha kissé kihűlt – mozsárban durvára töröm. A lilahagymát megpucolom, leöblítem, s apró kockákra vágom. A megfelelő mennyiségű olajbogyót kihalászom az üvegből, s három vagy négy csinos karikára szelem az éjfekete szemeket.
Kevés olívaolajat hevítek egy mélyebb lábaskában, s puhára párolom rajta a hagymát. Mikor a lila kockák kellemesen megpuhultak, hozzájuk morzsolom a fetát, beleszórom a diót és az olajbogyót. Kevergetve összemelegítem az egészet, hogy a sajt felolvadjon, majd viszonylag jelentékeny mennyiségű apróra vágott bazsalikommal is összeforgatom. (Én most fagyasztottat használtam, a mártás így is rendkívül ízletes lett, de bizonyára frissel az igazi.)
Az időközben kifőtt, lecsepegtetett tésztát a mártásra szedem, alaposan összeforgatom, s már a villámra is tűzhetek egy falat Görögországot… :-)

2007. november 11., vasárnap

Sárgarépás – cukkinis spagetti fenyőmaggal

Zöldséges tésztaételek és a sárgarépa iránti rajongásom ab ovo indokolja, hogy miért készítem gyakran ezt az ételt.
E fogás esetében azonban többről van szó.
A narancssárga karotta-hasábocskák enyhén karamelles édessége, a cukkini zöld frissessége, a teljes kiőrlésű tészta barna selymessége kiegészülve a fűszerkeverék enyhén füstös grill-jellegével, s megkoronázva az utánozhatatlan illatú és aromájú enyhén pirított fenyőmaggal… úgy hiszem, igazán kellemes harmóniában olvad össze.
Tényleg érdemes megkóstolni…:-)!

Sárgarépás – cukkinis spagetti fenyőmaggal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 közepes szál sárgarépa
½ kisebb, gyenge cukkini
1 kis maroknyi teljes kiőrlésű spagetti (a zöldség és a tészta kb. fele-fele mennyiségű legyen)
Kotányi grill zöldség fűszerkeverék
fenyőmag
pici olívaolaj

Elkészítés:
Felhevítem a wokot, felteszem a spagetti főzővizét.
Megpucolom a répát, megmosom a cukkinit. Mindkét zöldséget kb. 4-5 cm hosszúságú gyufaszálra vágom.
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
Amikor a víz felforrt, kb. egy mokkáskanál sót szórok bele, beleengedem a spagettit és megfőzöm.
Ezalatt elkészülnek a wokban a zöldségek. Kevés olívaolajat hevítek és rádobom a sárgarépát, átforgatom, aláöntök egy pici vizet és lefedem. Gyakran kevergetem. Amikor a répa már félig megpuhult, hozzáadom a cukkinit, összekeverem, és bőségesen megszórom a fűszerkeverékkel. Picit lefedem és ezt is gyakran kevergetem.
Mikor a zöldségek elkészültek, a leszűrt spagettit a wokba zuttyintom és összeforgatom – pirítom a fűszeres répával, cukkinivel és a pirított fenyőmag felével.
Tányérra halmozom az elkészült tésztát és a tetejét megszórom a maradék fenyőmaggal.


2007. október 22., hétfő

Diós-brokkolis spagetti

No igen, már megint zöldséges tészta… hm… és ez is mennyei! :-)

Diós-brokkolis spagetti

Hozzávalók: (1 adaghoz)
2 nagyobb marék kis rózsáira szedett brokkoli
kb. 10 dkg tejes kiőrlésű spagetti (fele-fele legyen a zöldség és a tészta)
1 pici fej vagy ½ fej vöröshagyma
1 pici gerezd fokhagyma
kb. 2 dkg dió
kb. 1 ½ - 2 dkg zsemlemorzsa
1 kisebb szárított chilipaprika
olivaolaj


Elkészítés:
Felteszek sós vizet forrni a spagettinek.
A brokkolit kis rózsákra szedem, leöblítem.
A spagettit beledobom a lobogó vízbe, majd egy másik lábasban a brokkolinak is sós fürdőt készítek. (A brokkoli vizét azért később teszem oda, mert a brokkoli kevesebb idő – kb. 7-8 perc - alatt puhul meg, mint a spagetti, s azt szeretném, hogy egyszerre készüljenek el). Mikor a brokkolinak szánt sós víz is lobogva forr, beleteszem a zöld rózsákat és miután ismét felforrt, kis lángon, fedő alatt puhára, de még kellemesen roppanósra párolom őket.
Amíg a tészta és a brokkoli elkészül, megcsinálom a diós-morzsás keveréket, mely majd az étel tetejére kerül. A vöröshagymát megpucolom, leöblítem és apró kockákra vágom. A fokhagymát is megpucolom, öblítem. A diót mozsárban durvára töröm vagy durvára vágom. A chilit mozsárban megtöröm.
Egy serpenyőben pici olivaolajat hevítek, s rádobom az apróra vágott vöröshagymát, mikor megfonnyadt-puhult (ne legyen barna, csak épp puhuljon meg!), hozzáadom a zúzott fokhagymát. Ahogyan megérzem a fokhagyma illatát, mehet a serpenyőbe a morzsa, a dió és a chili. Kevergetem. Mikor a dió és a morzsa megpirult, kész is a tésztára-való.
Pici olivaolajra szedem a kifőtt lecsepegtetett spagettit és az időközben készre párolódott brokkolit, s óvatosan összeforgatom-átmelegítem a tésztát és a mélyzöld rózsákat. Ha kell, sózom.
Tányérra szedem a brokkolis spagettit és megszórom a diós morzsás keverékkel.

A 101 Vegetáriánus étel (GoodFood Magazine BBC) c. könyv receptje alapján. Az eredeti recepten néhány ponton módosítottam.


2007. október 20., szombat

Kelkáposztás penne

Az igazat megvallva, nagy-nagy rajongója vagyok a zöldséges tésztaételeknek. S ebből adódóan szívesen kísérletezem újabb és újabb variánsaival ennek az ételtípusnak.

Kelkáposzta és tészta… elsőre talán kissé szokatlannak és meglepőnek tűnhet a párosítás – de a most következő recept eme két főszereplője igazi nyerő párost alkot ebben az ételben. A fenyőmaggal és a kétféle sajttal megbolondítva a tészta és a kelkáposzta duója egészen újszerű és kellemes ízvilágban olvad össze.
Azt is megkockáztatom, hogy ily módon elkészítve, még az is élvezettel fogyasztja a kelkáposztát, aki – például főzelékként elkészítve – nem rajong érte túlságosan.

Az alapötlet/alaprecept Jamie Olivertől származik (akinek szintén nagy-nagy rajongója vagyok :-). Néhány ponton azonban módosítottam mind a hozzávalókat (pl. az olasz húsos füstölt szalonnát elhagytam), mind az étel elkészítését tekintve.

Kelkáposztás penne

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7-8 db szép nagy kelkáposztalevél
kb. 3 kisebb marék teljes kiőrlésű penne
kb. 2 evőkanálnyi fenyőmag
1 kisebb gerezd fokhagyma
1 jó marék reszelt parmezán
kb. 8-10 dkg mozzarella
olivaolaj
1 darabka vaj


Elkészítés:
Felteszek sós vizet a tésztának.
A kelleveleket megmosom, a torzsájukat kivágom. Egymásba csavarom, és kb. fél centis csíkokra metélem őket.
Felhevítek egy serpenyőt, és szárazon megpirítom benne a fenyőmagot. Ha már kellemes aranybarna színben pompáznak, félreteszem a magokat.
Ezután pici olivaolajat öntök a forró serpenyőbe, s miután az olaj felhevült, rádobom a zúzott fokhagymát. Mikor megérzem a fokhagyma illatát, mehetnek is rá a kelcsíkok. Pár percig pirítom a harsogó zöld szálakat, sózom, rádobok egy darabka vajat, majd kis lángon, fedő alatt puhára párolom a kelkáposztát. Kb. 15 perc kell neki.
Ez idő alatt a parmezánt megreszelem, a mozzarellagolyót pedig kb. 1 centis kockákra vágom. S a tészta is kifő.
Mikor a kel megpuhult, de még kellemesen roppanós, zamatos, összekeverem a pirított fenyőmaggal, majd elzárom alatta a gázt. Hozzáadom a reszelt parmezán jó részét, elkeverem, majd mehetnek is bele a mozzarellakockák. Újabb keverés, majd belezúdítom a kifőtt, lecsepegtetett pennét. Összeforgatom, majd a tészta főzővizéből merek a serpenyő tartalmára annyit, hogy a tésztán krémes mártás képződjön.
Tányérra szedem a kelkáposztás pennét és megszórom a maradék parmezánnal.


2007. október 13., szombat

Ázsiai ihletésű gyorsvacsi

Számomra igazi vega-kényeztetés ez az étel… zsúfolt hétköznapokra, lusta péntek estékre… :-)

Őszintén megvallva, nem vagyok a kínai, thai stb. konyha nagy rajongója, de egy csepp Ázsia olykor-olykor megérint, s elvarázsol. Ezt a cseppecskét a szójaszósz és méz kettőse és az ázsiai jellegű zöldségkeverék adja ehhez az ételhez.

Bármilyen kínai, vietnámi, thai jellegű zöldségspecialitás, (uram bocsá’ előre összeállított s úgy megvásárolt) zöldségkeverék felhasználható hozzá. Jelen esetben „chinese” névre hallgatott az elegy, amely karottát, bébirépát, babcsírát, cukorborsót, póréhagymát, zöldfokhagymát, vízigesztenyét és kínai gombát tartalmazott.


Zöldséges pirított tészta

Hozzávalók: (1 adaghoz)
20-25 dkg ázsiai jellegű vegyes zöldségkeverék
10-12 dkg teljes kiőrlésű spagetti (fele-fele legyen a zöldség és a tészta)
1-1 ½ evőkanálnyi sötét szójaszósz
1 mokkáskanálnyi méz
kb. 1 evőkanálnyi olaj
kb. 1 evőkanálnyi szezámmag


Elkészítés:
Felteszek vizet a tésztának, mikor felforrt, sózom, majd beledobom a félbe tört spagettit.
A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom, félreteszem. Felhevítem a wokot.
Mikor a wok már tűzforró, belelöttyintem az olajat, majd mehet rá a – jelen esetben fagyos – zöldségmix. Átkeverem, majd amikor a zöldségek már átmelegedtek, lefedem az edényt, s hagyom, hogy a zöldek átpuhuljanak. Ha ez megtörtént, pár percig kevergetve sütögetem őket a wokban, hogy ropogósak is legyenek. Mikor a kellő állagot már majdnem elérték, megkapják szójaszósz és méz adagjukat, s ebben a pirítom a zöldeket teljesen készre.
Mikor elkészült a zöldség, hozzáadom az addigra már kifőtt és lecsepegtetett tésztát, s egy-két perc alatt összepirítom a wok tartalmát.
Miután kitálaltam, pirított szezámmaggal szórom meg a zöldséges pirított tészta tetejét.