2008. szeptember 27., szombat

Beluga lencsés barnarizs casserole bébirépával

A vegfamily.com oldalon találtam ezt a lencséből, rizsből, sárgarépából és kellemes aromájú fűszerekből készülő egytálétel- receptet, s egyből beleszerettem.

Aztán… továbbgondoltam…

Kapásból beugrott, hogy van még itthon gyönyörűséges éjfekete beluga lencsém („a vegetáriánusok kaviárjáról” ehelyütt írtam), s abból fogom elkészíteni. Biztosan nem mindenki gondolja így, de szerintem hihetetlenül különleges és dekoratív lesz az étel a fekete gyöngyöcskéktől (ez a fajta lencse gyakorlatilag egyáltalán nem fő szét), ráadásul nagyon finomak is. :-)
Ezután azt gondoltam: ha már sárgarépa, legyen bébirépa! Azt kedvelem benne, hogy nem kell aprítgatni (mondjuk ezt most tisztítani sem kellett, ugyanis fagyasztottat használtam :-), ugyanakkor rendkívül mutatós, szerintem kimondottan aranyosak ezek a narancsszínű kis apróságok.
A hozzávalók felsorolása után, elkészítési módként a recept mindössze annyit írt, hogy pakoljunk be mindent nyersen (a rizst és a lencsét is!) egy „casserole dish”-be, és süssük kb. másfél óráig. Nekem tulajdonképpen csak most esett le igazából mi is (lehet) az a casserole (korábban egy cukkinis-kukoricás változatot készítettem el): ezek szerint az ember lánya bepakolja az összes hozzávalót abba a bizonyos edénybe, fűszerezi, nyakon önti megfelelő mennyiségű folyadékkal, bedugja a sütőbe, s az előírt/kitapasztalt idő elteltével finoman illatozó, gőzölgő, kellemesen szaftos egytálétel lesz a jutalma. Jó biznisz, nem igaz? :-D Arról már nem is szólva, hogy sokkal harmonikusabb, összetettebb, finomabb ízvilágot eredményez a „mindent egyben, sütőben sütés”, mintha külön-külön főznénk meg, s a végén csak simán összekevernénk a hozzávalókat.
Mindazonáltal én az eredeti casserole-koncepción annyit változtattam, hogy a lencsét és a rizst előfőztem, (de a továbbiakban a fentebb leírt – igen egyszerű :-) - metódust követtem), s kevesebb időt töltött a sütőben.
De biztos vagyok benne, hogy működik a „mindent nyersen” módon is! S persze „hagyományos” vagy másfajta lencsével (az azért szerintem fontos, hogy lehetőleg olyan lencsefajtát válasszunk, ami nem fő szét), s „hagyományos”, karikákra vagy kockákra vágott sárgarépával is.

Nagyon kellemes meglepetés volt nekem ez az étel.
Este készítettem el, kivettem a sütőből, kiadagoltam Tupperware-ba, s csak másnap ebédidőben kóstoltam bele a munkahelyemen. Hű! Tényleg, nagyon fini lett! Valóban rengeteget számít, hogy a sütőben még összeérnek, harmóniába kerülnek az ízek…

A beluga lencsés barnarizs casserole-t a következőképpen készítettem.

Beluga lencsés barnarizs casserole bébirépával

Hozzávalók: (2 adaghoz)
(Bocs, hogy nem egységesen adom meg a mennyiségeket, hanem dkg-ot és dl-t is használok, de én így mértem, s bevált. :-)
5 dkg bio beluga lencse
1 dl barnarizs (gyorsfőzésű, bio változatot használok)
kb. két nagyobb maroknyi bébirépa (mirelitet használok)
5 dl zöldségleves (a Rapunzel bio leveskockájából készítem)
1 kis fej lilahagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
1 teáskanál apróra vágott bazsalikom (ezúttal fagyasztottat használtam)
1 mokkáskanál szárított oregánó
1 mokkáskanál szárított kakukkfű
kevéske olaj (bio repcét használok)

Elkészítés:
A lencsét átöblítem, s 1,5 dl vízben felteszem főni. Forrás után kis lángon fedő alatt 15-20 percig főzöm, ezalatt az idő alatt szinte az összes folyadékot magába szívja (ezután még egy olyan 20 percet kéne hagyni a saját gőzében duzzadozni, de erre majd a sütőben, a többi hozzávalóval egyetemben kerül sor).
Elkészítem a zöldséglevest a leveskockából.
A rizst is átmosom, lecsepegtetem. Kevés olajon megpirítom, majd felöntöm kétszeres mennyiségű – tehát jelen esetben 2 dl – zöldséglevessel, s miután felforrt, kis lángon lefedve majdnem készre párolom.
A hagymákat megtisztítom, megmosom, apróra vágom.
Jöhet az összeállítás. A lencsét, a rizst, a (fagyos!) bébirépát, a hagymákat és a fűszereket összeforgatom, s a kis sütőedényembe terítem (kb. 5 centi magasan legyen a sütőedényben a keverék). Nyakon öntöm a maradék – jelen esetben 3 dl – zöldséglevessel (külön sózást a leveskocka miatt – tapasztalataim szerint – nem igényel), alufóliával lefedem és előmelegített, forró sütőbe tolom.
Kb. 30 percig sütöm nagy lángon, majd leveszem az alufóliát, s így is kap még 5-6 percet (ekkora az összes fűszeres folyadékot magába szívja, de még kellemesen szaftos marad), forrón tálalom, de rendkívül jól szállítható, tárolható, melegíthető is az étel. :-)


2008. szeptember 15., hétfő

Mazsolás-csicseriborsós kuszkusz

(Újabb) remek „munkahelyre magammal vivős” étel. Előző nap/este seperc alatt elkészíthető. Nagyon jól szállítható. Számítógép előtt kényelmesen elvillázgatható.
(Így stílszerűen a szállításra és melengetésre egyaránt alkalmas Tupperware-ban fotóztam le… :-)

Persze elfogyasztható otthon is: egytálételként vagy arabos ízvilágú fogások különleges köreteként. :-)
Feledhetetlenül extra és különleges ízhatásra talán nem kell számítani, mindazonáltal – azt gondolom – nagyon klassz kis falatoznivalóról van szó.
A mazsolától kellemesen gyümölcsös és pikáns ízhatáson túlmenően ugyanis ez a klasszikus észak-afrikai kuszkusz (azaz búza) – csicseriborsó párosításon alapuló étel - épp említett társítás miatt - teljes értékű fehérjeforrás, ami korántsem elhanyagolható szempont a vegetáriánusok számára. ;-)

(Egyébként a csicseriborsónak „magának” is magas a fehérjetartalma. Sőt! A benne lévő fehérje, akárcsak a tönköly esetében, többet ér, mint az állati eredetű. Sok létfontosságú aminosav jut általa az agyba, káliumtartalma miatt enyhe vízhajtó hatású, a benne rejlő magnézium pedig fontos szerepet játszik az izmok és idegek működésében. Relatív magas vastartalma révén több oxigénhez juttatja sejtjeinket, rostanyagai jótékonyan hatnak bélrendszerünkre. Kalcium-, magnézium, vas-, cink-, mangán-, réz-, króm-, folsav-, E-vitamin, B-vitaminok adják értékét. Szeléntartalma említésre méltó. Közreműködhet a szív-, és érrendszeri megbetegedések, közöttük a szívinfarktus rizikójának csökkentésében. Kedvezően befolyásolja a vércukorszintet. Rendszeres fogyasztása csökkenti a vérkoleszterin szintet. – Forrás: http://www.csaladinet.hu/)
Azt kedvelem még ebben az ételben, hogy amilyen hihetetlenül gyors és egyszerű, legalább annyira különleges. Azaz, tudom, fentebb azt írtam, egetrengetően nagy élményre nem kell számítani (elsősorban azoknak, akik relatíve gyakran készítenek csicseriborsót és/vagy kuszkuszt), maguk a hozzávalók és azok kombinációja miatt azonban mégis különleges étel, köret varázsolható ebből a három összetevőből az asztalra. Különösen azokat nyűgözhetjük le vele, akik kicsit kevésbé ismerik ezeket az alapanyagokat, egy mostanság főzőcskézni kezdő, új recepteket próbálgató vegetáriánusnak pedig mindenképp az elsők között javasolnám, hogy próbálja ki! :-)

Az eredeti ötlet/recept a http://www.origo.hu-ról/ származik, melyet néhány ponton módosítottam.

Mazsolás-csicseriborsós kuszkusz

Hozzávalók: (2 személyre – egytálételként, 4 személyre – köretként)
1 dl kuszkusz
2,5 dl víz
½ zöldségleveskocka (én a Rapunzel bio leveskockáját használom)
1 doboz konzerv csicseriborsó
2 evőkanál (lehetőleg kénezetlen, bio) mazsola
pici olaj (bio repcét használok)
pici só (himalaya-t használok)

Elkészítés:
A kuszkuszt egy lábaskában kevés olajon megpirítom. Eközben a vizet felforralom, s feloldom benne a zöldségleveskockát.
Mindkét edényt lehúzom a tűzről, majd az aranybarna színben pompázó kuszkusz-szemecskéket nyakon öntöm a forró levessel, hozzáadom a mazsolát, egy kevés sót és lefedem. Kb. 10 perc alatt a kuszkusz magába szívja a fűszeres levet és a mazsola is megpuhul a forró gőzben.
Mikor a 10 perc eltelt, kibontom a csicserikonzervet, szitában átöblítem a borsószemeket és a mazsolás kuszkuszhoz keverem. S már el is készült a vega falatoznivaló. :-)


2008. szeptember 14., vasárnap

Nyáridéző töltött cukkini

Visszavonhatatlanul és rohamléptekben közeleg az ősz… mára egészen hűvös lett a levegő…
Bevallom, a tavasz és a nyár igazán az én évszakom, az őszt, a telet, s az ezekkel együtt járó szürkeséget, korai sötétedést és legfőképpen a hideget elég rosszul viselem. Az elmúlt két napban kisebbfajta szomorúságomra – szó szerint – érezhetővé vált az ősz előszele… :-(

No, de sebaj!
Akkor a konyhában s a tányéron lesz nyár! :-)
A zsenge zöld cukkiniből készülő étel illata, a konyhában – a sütő beüzemelése okán – terjengő kellemes meleg és a mediterrán ihletésű ízek számomra a napsütést idézik.

A cukkini és a mosolygós paradicsom a hétvégi piacozás eredménye, a többi hozzávalót és az elkészítési módot illetően pedig igyekeztem szabadjára engedni gasztrofantáziámat és ez lett belőle… :-)

Töltött cukkini

Hozzávalók (1 adaghoz, azaz egy cukkinihez)
1 közepes cukkini
1 nagyobbacska érett paradicsom
kb. 1 evőkanálnyi fenyőmag
4-5 szem fekete olajbogyó
kevés reszelt parmezán (ezúttal Grana Padano)
frissen őrölhető olaszos fűszerkeverek (és/vagy tetszés szerint oregánó, bazsalikom)
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A cukkinit alaposan megmosom, a végeit levágom és – a cukkini hosszától függően – háromba vagy négybe vágom, a cél az, hogy kb. 3-4 cm „magas” karikákat kapjak. A tornyocskák belsejét éles késsel óvatosan kimetszem. Az így nyert halványzöld zöldséghúst apró kockákra vágom.
A paradicsomot meghámozom, kimagozom és szintén kis kockákra aprítom.
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
Az olajbogyókat háromba vágom.
A parmezánt lereszelem.
Egy kisebb serpenyőben kevés olajat hevítek és rádobom a cukkinikockákat, sózom, pár perc alatt megpirítom. Mikor kezdenek aranybarna színt kapni a halványzöld apróságok, hozzáadom a paradicsomot, jó sok olaszos fűszert tekerek rá, egy-két perc alatt összeforgatom és el is zárom alatta a lángot. Ezután a piros és zöld kockákhoz költöztetem az olajbogyót, a fenyőmagot és egy kevés reszelt sajtot. Összekeverem. A töltelékkel meg is vagyok.
Vékonyan kiolajozott jénaiba állítom a sötétzöld csövecskéket és megtöltöm őket a cukkinihúsos-paradicsomos keverékkel. A tetejükre kevés parmezánt szórok és előmelegített sütőbe tolom a töltött zöldségeket. Nagyon hamar, kb. 15-20 perc alatt el is készülnek: a sajt megpirul a tetejükön, a töltelék ízei még jobban összeérnek, a sötétzöld cukkinikabát pedig puha, de még pont kellemesen roppanós marad.
Hát nem egy falat nyár? :-)



2008. szeptember 10., szerda

Útravaló

Azaz inkább tanfolyamra való…

Ezen a héten nem dolgozom, munkámmal kapcsolatos kötelező tanfolyamon veszek részt. No igen, pici változatosság… :-)
Valóban máshogyan telnek kicsit a napjaim a héten, értve ezalatt – többek között – étkezési szokásaimat is. Átlagos munkanapjaimon ugyanis az irodában „rendesen” meleget ebédelek (eddig lelkesen rendeltem az ebédemet – a Biocheftől -, de azt hiszem, a nagyon közeli jövőtől egyre többször leszek a saját magam ételfutára. Persze ez már egy másik történet… :-), s otthon már csak valami „hideget” vacsorázom.
A tanfolyamos napokon ez ugyebár kivitelezhetetlen, se mikró, se hűtő nincs a közelben. De semmi gond, az ember lánya csomagol magának egy kis elemózsiát! (A Mit, s hogyan lehet, ill. célszerű előre elkészíteni, csomagolni, hogy a „dolgozóba” magunkkal vigyük című témakör – a fentebb említettek miatt – most amúgy is kicsit intenzívebben foglalkoztat).

Számomra természetes, hogy lehetőség szerint, valami könnyű, egészséges, de mégis tápláló, ja és persze finom (!) falatoznivalót viszek magammal, e törekvésem mégis akkor tudatosodott bennem – s bevallom, jó érzéssel töltött el :-) -, mikor az előadóteremben gasztroszemmel is körbenéztem. Tízórai- és ebédszünetben előkerültek a fehérkenyér-vaj-szalámi, fehérzsemle-vaj-párizsi triumvirátussal jellemezhető szendvicsek, „hatalmasra fújt” fehérlisztes túróstáskák, látványpékségek aprósüteményei, előre csomagolt croissant-ok, gyorséttermi saláták, light és egyéb kólák, cukrozott gyümölcslevek…
De gyorsan, gyorsan szeretném mondani: mindezt nem azért írom, hogy most hosszan kifejtsem, hú ez mennyire gáz, hiszen tudom, az embereknek ott van, a munka, család, a napi, teendők, gondok, amik közepette a legegyszerűbben, s leggyorsabban beszerezhető ételek kerülnek a tízórais/ ebédes táskába. Pusztán csak azért említem, hogy egy-két ötletet, s szerintem nagyon klassz receptet adjak, tegyek közzé, egyszerűen azt bemutatandó, hogy egy csöpp előző esti odafigyeléssel máris valami egészséges finomság lapulhat a másnapi ételdobozban. :-)

Az első két napon én például teljes kiőrlésű biokenyérből készített humuszos szendvicset vittem uborkával és paradicsommal, a következő napra pedig muffint sütöttem.
Cukkinis-sárgarépás muffint.
Vagyis: nem arról van szó, hogy az ember lánya egy-két édes sütivel csillapítja két előadás közti étvágyát – bár megjegyzem, nagyon klassz édes, reformos muffinokat is lehet gyártani, például ilyet és ilyet - már csak azért sem, mert „sós” muffinról van szó. A teljes kiőrlésű liszttel értékes gabona és rost, a cukkinivel és a sárgarépával zöldség, a pekándióval pedig egy kis egészséges olajos mag kerül az éhes tanfolyamlátogató szervezetbe.
Az eredeti recept a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből származik, amit reformosítottam. ;-)
A következőképpen készül:

Cukkinis-sárgarépás muffin

Hozzávalók:
2 közepes zsenge cukkini
2 kisebb sárgarépa
25 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam fele búzaliszt, fele tönkölyliszt)
kicsit több, mint egy ½ csomag foszfátmentes borkő sütőpor
½ teáskanál só (himalaya-t használok)
1 teáskanál őrölt fahéj
½ teáskanál őrölt szerecsendió
6 dkg durvára vágott pekándió
2 tojás (lehetőleg bio)
2 dl tej (zabtejet használok)
½ dl olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A sárgarépát és a cukkinit megpucolom, megmosom, lereszelem (a répát a kisebb, a cukkinit a nagyobb lyukú reszelőn).
Egy nagyobb tálban összekeverem a liszteket, a sütőport, a fahéjat, a szerecsendiót, a sót és a durvára vágott pekándiót. Hozzáforgatom a – kicsit kinyomkodott – lereszelt zöldségeket is.
Egy másik edényben habosra keverem a tojásokat a tejjel és az olajjal.
Összevegyítem a nedves és a száraz anyagokat (épp csak összeforgatom, túlkeverni nem szabad), a sütőforma mélyedéseibe ültetett muffinpapírokba kanalazom a masszát, majd előmelegített forró sütőbe tolom, s kb. 45 perc alatt (a fele időben magas, majd közepes hőfokon) aranybarnára sütöm a zamatos zöldséges-diós finomságokat.


Szerintem a tabouleh is remek „elvivős” étel.
A tabouleh-receptváltozatok száma végtelen… én ezúttal – előzőleg enyhén megpirított, majd 3,5-szeres mennyiségű vízben megfőzött, s langyosra hűtött - bulgurból, kimagozott és apróra vágott paradicsomból, kevés kis kockákra vágott uborkából, aprított fekete olajbogyóból készítettem, sóval, pár csepp citromlével, kevés szárított mentával és sok apróra vágott, friss petrezselyemmel ízesítettem. Az arab ihletésű salátát kis dobozkába kanalaztam, s jelenleg a hűtőben várja a holnapot… :-)