Munka-ebéd

Ja, nem! Nem valamiféle kosztümös – öltönyös – feszengős – hivatalos - tárgyalásos eseményen vettem részt.
Mindössze annyi történt – ez igen gyakran megesik -, hogy melegítős - mikrós dobozkában szállítottam magamnak munkahelyemre a déli betevőt.
Ez sokszor nem egyszerű, hiszen valami olyasféle eledel szükségeltetik, ami egy-két napig eláll, szállítható, melegíthető, s még ezek után is ínycsiklandozó!

Nos, ez a mai ilyen volt!
Ja, és előző este gyorsan el is készült!

Stahl-féle parmezános zöldborsópüré tökmagos gabonafasírttal.

Bevallom, a gabonafasírt instant-változat volt…
A zöldborsópürés recepttel most kísérleteztem először, s az eredmény igazán kellemesnek, simogatónak és ízletesnek bizonyult! Az eredeti recepthez képest több (kb. 10-12 dekányi) parmezán került bele, pici só, s jelentékenyebb mennyiségű őrölt bors… :-)
Annyira finom, hogy itten most „bejegyzem” a receptet.

Parmezános zöldborsópüré

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 evőkanál vaj
30 deka mirelit zsenge zöldborsó
8 deka friss parmezán
3 deci tejszín
frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt fekete bors
2 csokor (nem tévedés!) friss petrezselyem

Elkészítés:
Egy teflonserpenyőben alacsony lángon felolvasztom a vajat, aztán hozzászórom a mélyhűtőből előkotort fagyos, zöld gyöngyöket és fedő alatt puhára párolom őket. Közben megreszelem a friss parmezánt és előszedem a turmixgépemet a polc mélyéről. Gyorsan beleteszem a gépbe a puha zöldborsót, a reszelt parmezánt és hozzálöttyinttem a tejszínt is. A turmixgép fölött alaposan megdörzsölgetem a pici, kézi reszelőn háromszor-négyszer a kemény szerecsendiót, utána jöhet a frissen őrölt bors és ollóval a kupac tetejére nyesem a rengeteg, friss petrezselymet is. Sózni nem szoktam, mert a sajt elég sós szerintem.