Smoothie

Tavaly októberben bő egy hetet pihenhettem Észak-Angliában: fantasztikus élmény volt, kellemes és szívet melengető napokat töltöttem el a barátnőm társaságában!
Sokfelé kirándultam, sok mindent felfedeztem, láttam…

…és persze kóstoltam! :-)

Nem, most nem az angol konyhaművészet és étkezési szokások méltatása következik. Bizonyosan megvan annak is a hangulata, szépsége – csakhát a vegetáriánus-reform táplálkozással az esetek túlnyomó többségében nincs igazán összhangban…
Bár, igazán nagy örömömre szolgált a felfedezés, miszerint a ködös Albionban (is) egyre népszerűbb az organic food… :-)
S mindenképp tartozom az igazságnak annyival, hogy bevalljam: egyik este egy tradicionális English pub-ban valami egészen mennyei gombás rizottót ettem (ez volt a kétféle alternatívát tartalmazó vegetáriánus kínálatukból az egyik) – még ha ez talán az olasz konyhaművészettel szemben „kisebbfajta szentségtörésnek” tűnik is… :-)

Szóval, relatíve csekély számú, ámde annál meghatározóbb angliai kulináris élményeim közül az egyik a smoothie volt!
A továbbiak: itt kóstoltam először görög joghurtot. Angliában gyakorlatilag minden élelmiszer áruházban kapható. Többféle is. Én – hogy, hogy nem :-) – a bio változatban utaztam. Hát… fantasztikusan finom dolog! Úgyhogy kitartóan táplálom a reményt azt illetően, hogy ez a finomság elérhető áron és egyre több helyen kapható lesz nálunk is. Másik élményem: sokkal-sokkal elterjedtebb és népszerűbb az indiai konyha, mint idehaza. Így lényegesen egyszerűbb a különböző fűszerek, indiai kenyerek vagy a paneer beszerzése… igazi kulináris tobzódás volt ez nekem!

No, de vissza a smoothie-hoz.
Nem is tudom, magyarul hogyan lehetne nevezni… ugyanis nincs igazán rá szavunk…
Egy alapvetően csak és kizárólag gyümölcsből és sokszor zöldségből (is), s tiszta – nem koncentrátumból előállított – 100%-os gyümölcsléből készített hideg (de korántsem feltétlenül jeges), egészen krémes és lágy italról van szó.
3-4-5 féle gyümölcs és sokszor zöldség sűrű és simogató, harmonikus kombinációja…
Igazi vitamin- és ásványi anyag - bomba… és valami annyira, de annyira finom!
Vannak joghurttal, (növényi) tejjel, mézzel készített verziói is, de bevallom, én ezeket nem kóstoltam. A „hagyományosból” viszont majdnem minden nap fogyasztottam!

Nekem az Innocent névre hallgató cég termékei jöttek be leginkább, mind ízre, mind a csomagolást, a cég filozófiáját tekintve.
Meg is vásároltam a receptkönyvüket jobbnál jobb smoothie-receptekkel, s bár tényleg egészen egyszerű ezeket a remekbe szabott kis italokat elkészíteni, mindezidáig – khm – nem álltam neki. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nincs igazán jó turmixgépem, s az ősrégi gyümölcscentrifuga is a spájz egyik elfeledett zugában pihen…

Így nagy-nagy örömömre szolgált mikor kb. egy-két hete – egy rövidebbre tervezett vásárlás alkalmával – véletlenül belefutottam a Söbbeke cég termékeibe! Bio Smoothie – itt nálunk! Fantasztikusan finom volt a piros gyümölcsös és a cseresznyés – barackos változat is!

Úgyhogy teljes szívvel és nagy-nagy lelkesedéssel ajánlom mindenkinek, hogy ilyen mennyei kortyolnivalót készítsen!
Segítség és kedvcsináló-képpen a már említett smoothie-receptkönyvből közzé is teszek két receptet. Egy tisztán gyümölcsös és egy zöldséges verziót.

Narancs – banán - ananász smoothie

Hozzávalók: (2 nagy adaghoz)
1 zamatos ananász
1 narancs
1 banán
1 gerezd lime

Elkészítés:
Tisztítsuk meg az ananászt és vágjuk ki a torzsáját. A gyümölcs felének – gyümölcscentrifuga segítségével – préseljük ki a levét.
A másik felét vágjuk cikkekre és helyezzük a turmixgépbe. Préseljük ki a narancs levét és adjuk ezt is hozzá. Majd a meghámozott banánt is tegyük a turmixgépbe, öntsük hozzá a kifacsart ananászlevet, préseljünk rá egy kis lime-levet, végül turmixoljuk simára. Már kortyolhatjuk is!

Sárgarépa – alma –gyömbér smoothie

Hozzávalók: (1 adaghoz)
3 sárgarépa
2 alma
egy darabka (1-2 cm) friss gyömbér

Elkészítés:
Tisztítsuk meg a répát, vágjuk kisebb darabokra. Az alaposan megmosott almát vágjuk cikkekre. Gyümölcscentrifuga segítségével – préseljük ki a levüket. A répa- és almalevet keverjük össze egy kancsóban. Hámozzuk meg és reszeljük a gyömbért a kancsóba. Keverjük meg mégegyszer és már fogyaszthatjuk is!

Multikulti villámvacsi

Avagy picipizza pitából.
Multikulti, hiszen közel-keleti – arab – görög lepénykenyerér olaszosan elkészítve.
Villám, hiszen tényleg nagyon hamar megvan. Így nem csak vacsira, de tízóraira, uzsonnára, s talán még ebédre is kitűnő. De akár vendégváró falat is lehet belőle. Nagyszerű azokra az esetekre, ha az ember lányának nincs igazán ötlete, de úgy enne valami meleget, de akkor is ha váratlanul toppan be egy kedves ismerős. Szerintem gyerekek körében is biztos siker! S ami még a lényeg: az elkészült minipizza nagyon kis aranyos és mutatós… :-)

Számomra maga az ötlet az, ami – az ízén és a végtelen számú variációs lehetőségen túlmenően – igazán nagyszerűvé teszi ezt az ételt.
Az ötlet azonban – sajnálatomra – nem az enyém. Kati barátnőm nővérétől származik. Ezúton is szeretnék köszöntet mondani érte, biztosan gyakran falatozom majd az arab-olasz, … ööö olasz-arab finomságból… :-)

Picipizza pitából

Hozzávalók: (1 picipizzához)
1 pita
1 közepes paradicsom
5-6 szem fekete olajbogyó
1 db 10 dkg-os mozzarellagolyó
kevés paradicsompüré, passzírozott paradicsom vagy ketchup
kb. ½ mokkáskanál szárított oregánó vagy bazsalikom vagy mindkettő
kevés frissen őrölt bors
só
olaszos fűszerkeverék (pl Kotányi malom)

Elkészítés:
Én „party grill” névre hallgató ősrégi csodamasinánkban készítettem, de az előmelegített sütő is tökéletes.
Szóval, beüzemelem az apró grillsütőt vagy előmelegítem a sütőt.
Mikor a kellő hőfokot elérte, egyik oldalán enyhén aranyszínűre pirítom a pitát.
Amíg ezek a műveletek megtörténnek, előkészítem a többi hozzávalót.
Fűszeres paradicsomszószt készítek. A pürés állagú paradicsomot (most pl. ketchupöt használtam) összekeverem az oregánóval és/vagy bazsalikommal és egy kevés frissen őrölt borssal. A paradicsomot megmosom, leöblítem és vékony karikákra szelem. (Meg is lehet hámozni, de szerintem abszolút nem probléma, ha ez elmarad..) A mozzarellagolyóbist szintén vékony szeletekre vágom. Az olajbogyeszokat elharmadolom.
Most már tényleg csak a gyors összeállítás marad hátra.
A pita nem pirult oldalát megkenem a fűszeres paradicsommal, majd beborítom a paradicsomkarikákkal. Sózom. A paradicsomszeletekeket - 5-6 kis mélyfekete karika kivételével – az olajbogyóval megszórom. A vékonyan felszeletelt mozzarellával az egészet beborítom. Utolsó simításként csinosan elrendezgetem a hófehér szeletkék tetején a félretett olajbogyódarabkákat és olaszos fűszerkeveréket (én Kotányi malom frissen őrölhető fűszerkeveréket használok – ez is tartalmaz pici tengeri sót) őrölök rá.
Az ily módon előállott minipizzát visszadugom a minigrillbe/sütőbe, s ha a sajt megolvadt, s aranyszínű kis hólyagocskák kezdik borítani a tetejét (ez nem tart tovább olyan 5-10 percnél), el is készült a remek eledel.

El is felejtettem…

El is felejtettem, milyen jó dolog almakompótot enni! :-)

Helyesebben szólva, múlt hét közepén eszméltem rá, hogy évek óta eszembe sem jutott, hogy egyáltalán bármiféle kompótot is egyek. Az ételeknek ez a típusa úgy, ahogyan van kiesett a gondolataimból, kulináris repertoáromból.
Mígnem aztán múlt héten kolleganőm említette, hogy előző hétvégén almakompótot főzött…

Azon túlmenően, hogy valami hihetetlenül megkívántam, emlékeket, ízeket, illatokat idézett fel az almából készült finomság gondolata.
Az emlékek alapvetően nem kellemesek, mégis szívesen idézem fel őket: Nagymamám készítette nekem gyerekkoromban, amikor beteg voltam. Teljesen mindegy volt, hogy a gyomrom vagy a torkom fájt, volt lázam avagy nem, netán csak egy szimpla nátháról volt szó, szinte az első dolog az almakompót-főzés volt, mihelyst nem jól éreztem magam.
S mikor a munkahelyi beszélgetés során szóba került, egyből a számban éreztem az ízét, az orromban kellemes aromáját.

Nem volt mese, hétvégén muszáj volt elkészítenem.
Annyira egyszerű!
De ami még csodálatosabb benne: a párolódó alma, a szegfűszeg és fahéj egymásba fonódó mennyei illata. Így Karácsony tájt különösen megmelengeti az ember lelkét. S bár az elkészült finomság lehűtve az igazi, ez a gyermekkort idéző-melengető érzés kanalazgatásakor is megmarad…
Két befőttesüvegnyi télfűszer ízű-illatú finomságot készítettem: megeszegetni tízóraira, uzsira, munkahelyi kényeztetés gyanánt vagy csak egy kis nassként… :-)

Almakompót

Hozzávalók:
1 kg alma (jelen esetben granny smith)
1 liter víz
8-10 szem (egész) szegfűszeg
1 rúd fahéj
kb. 3 evőkanál (akác)méz

Elkészítés:
Az almákat (azért granny smith-t választottam, mert kellemesen fanyar) leöblítem, burgonyahámozóval megszabadítom a héjuktól, negyedekbe vágom és a magházukat eltávolítom. Ezután a negyedeket ismét félbevágom és felkockázom. Persze nem muszáj kockázni, Nagymamám például mindig vékony cikkekre szelte.
Egy nagyobbacska fazékba öntöm a vizet, hozzáköltöztetem az almakockákat, majd a fahéjat és a szegfűszeget is. Felforralom, majd kis lángon kb. 6-8 percig főzöm a fűszeres vízben az almadarabkákat. (Szerintem úgy finom a kompót, ha nem fő pépesre az alma, hanem kicsit res marad.)
A 6-8 perc elteltével, elzárom alatta a gázt, s belekeverem a mézet. A szükséges méz mennyisége természetesen ízlés szerinti (én nem szeretem túl édesen) és függ attól is, hogy milyen fajta almából készül az étel. A forró lében egyből elolvad a méz, mivel azonban ezt leszámítva nem hőkezelem a méhek által előállított aranysárga finomságot, megőriz valamit ásványianyag- és vitamintartalmából. Én legalábbis szeretem ezt hinni. :-)
Mikor a mézzel is elkevertem, alaposan lehűtöm, s már csak az van hátra, hogy elkanalazzam az almakompótot.

Nassolok!

Jó ideje – van is talán már egy éve – valahogyan nem kívánom, így nem is nagyon eszegetem a szó klasszikus értelmében vett édességeket (értsd: csoki, nápolyi, bonbon, cukrászsüti).
Édes ízek iránti vágyaimat – mert azok azért vannak :-) – gyümölccsel, müzliszelettel, magas gyümölcstartalmú dzsemmel (St. Dalfour – hm…!) elégítem ki.
De valamivel még úgy kényeztetném magam! Valamivel, amiből bármikor elcsemegézhetek egy-két szemet, ha érzem, hogy jön az éhség, de messze még a vacsora vagy egyszerűen csak jólesne egy finom falat – mert, igen: megérdemlem!
Az „egyszerű, de nagyszerű”-ség jegyében beszereztem egy zacskó Diákcsemege névre hallgató mag- és aszalt gyümi keveréket. S mostanság ebből nassolok.
Picit utánajárva nevezett zacsi tartalmának, hamar kiderült, hogy a különböző olajos magvak és aszalt (nem kandírozott!) gyümölcsök – természetesen mértékkel fogyasztva – rendkívül értékes, egészséges kis csodák.(A szárított, aszalt gyümölcsök vásárlásánál azonban érdemes elolvasni az összetevők listáját, mert a legtöbb termék E220 elnevezésű adalékanyagot, azaz kén-dioxidot tartalmaz. Lásd erről bővebben Siccike Vegagyerek blogjának vonatkozó bejegyzését: http://vegagyerek.blogspot.com/2007/08/mirt-legyen-bio-az-aszalt-gymlcs-is.html).

Íme, a „szakirodalom”:

Olajos magvak: apró szemekben nagy segítség

Napraforgómag, földimogyoró, törökmogyoró, tökmag, mandula, szezámmag... Csábító finomságok, melyekre igazságtalanság csupán desszertként gondolni. Aki rejtett zsiradékként tekint az olajos magvakra, ne felejtse el, hogy bár kalóriát jelentenek a bennük található zsírok, ezek telítetlen zsírok. Nem véletlen, hogy az olajos magvakból hidegen sajtolt zsírok (mint a mogyoróolaj, szezámolaj vagy a tökmagolaj) gazdagok esszenciális zsírsavakkal.
A magokban található illóolajok jelentős része antioxidánsokban gazdag, nagy segítséget jelentenek a szabad gyökök ellen. A különféle olajos magvak számos gyógyhatással bírnak, melyek az egyik legfontosabb táplálék-kiegészítővé teszik őket. Mely területeken számíthatunk az olajos magvakra? Számtalan káros eredménye lehet például a felborult hormonháztartásnak, melynek egyik kiváltója a helytelen táplálkozás. Ennek ellensúlyozásában, optimalizálásában nagy segítség lehet, ha kiemelt figyelmet fordítunk a különféle olajos magvak fogyasztására: segít a testsúlyrendezésben, a szervezet harmóniájának visszaállításában.
Az olajos magvak magas kálciumtartalma segíthet megelőzni a csontritkulást is, de cink- és szeléntartalmuk miatt akár a lecsökkent szexuális kedv visszaállítására is alkalmasak. Altáji problémáknál maradva, az olajos magvak közül kiemelkedik a tökmag, mely különösen fontos lehet a férfiak számára prosztataproblémák esetén.
Talán nem is gondolnánk, de a stressz természetes oldásában nagy szerepet kap a B5-vitamin (pantoténsav), melynek a gabonapelyhek, korpakészítmények és a búzacsíra mellett legfőbb természetes forrása a különféle olajos magvak. Hasonlóképpen fontos a B1 vitamin, mely csökkenti a szorongást és regenerálja az idegeket, és szintén nagy arányban található olajos magvakban.
Vegetáriánus étrend esetében is fontos szerepet kapnak az olajos magvak, mivel szervezetünket ásványi anyagokkal, rostokkal és vitaminokkal látják el. Magas fehérjetartalmuk miatt - 10dkg magban 20-25g fehérje van - remek húspótlók. De nem csak húsfélék pótlására alkalmasak az olajos magvak. Bár a tej elengedhetetlen fontosságú főleg kisgyermekek táplálkozásában, ha gyermekünk allergiás a tehéntejfehérjére, kénytelenek vagyunk a tejtermékeket kiiktatni étrendjéből. Az így elveszített tápanyagokat azonban pótolni kell. Ilyen esetben is nagy segítséget jelenthetnek az olajos magvak, például finomra darált formában az ételekbe keverve. Mivel az olajos magvak számtalan zsíroldékony vitamint tartalmaznak - ahogy növényi zsiradékot és kálciumot is -, rendkívül táplálóak. A magas kálciumtartalom általánosan igaz a különféle olajos magvakra, ám érdemes kiemelni a szezámmagot, mely súlyarányosan több kalciumot hordoz a tehéntejnél.

Forrás: www.cerbona.hu


Együnk aszalt gyümölcsöt!

A friss gyümölcsök mellett a legjobb téli vitamin-, rost-, ásványianyag- és cukorforrások a szárított gyümölcsök. Az aszalt gyümölcsök mind nagyon jó hatással vannak az emésztésre, és magas káliumtartalmuk révén segítik a méregtelenítési folyamatokat. Magukban rejtik a nyár összes ízét, tulajdonképpen kis tápanyagraktárak. Édesek, és az ízük ugyanolyan – van, amikor jobb is -, mint a friss gyümölcsé. A téli ínséges időszakban - mikor nagyon kevés szezonális gyümölcs van - különösen érdemes fogyasztani őket. Az aszalt finomságoknak nagyon magas a cukortartalmuk, ezért cukorbetegek, fogyókúrázók sajnos nem nagyon fogyaszthatják.
Az aszalás lényege a lassú szárítás, mely során a gyümölcs víztartalma 80%-ról 20% alá csökken. A dehidrált élelmiszerek előállításánál az első lépés a kiváló minőségű alapanyagok kiválasztása (aszaláshoz is a friss, teljesen hibátlan gyümölcsöt kell kiválogatni). Az élelmiszer későbbi megromlását rövid ideig tartó hőkezeléssel lehet meggátolni, amely inaktiválja az enzimeket, elpusztítja a mikrobákat. Ez a folyamat igen gyors, ezért a hőhatás ellenére a tápérték csökkenése, a vitaminok lebomlása nem számottevő.

Mi van a az aszalt gyümölcsökben?
Sárgabarack: a szárított barackban sok vas, kálium, antioxidáns hatású béta-karotin, és rost is van. Hét szem aszalt barack kb. 77 kalóriát tartalmaz.
Datolya: mint a legtöbb szárított gyümölcsnek, a datolyának is igen magas a szénhidrát-tartalma, így kitűnő gyors étvágycsökkentő. Ha a délutáni munka során figyelmünk lankad, kapjunk be egy pár szemet belőle, hamarosan ismét topon leszünk. Három nagy szem datolya sok káliumot, és kb. 86 kalóriát tartalmaz.
Füge: a szárított fügének egyfelől igen magas a rosttartalma, másrészt segít csökkenteni a "rossz" koleszterin (LDL) szintjét a vérben. Kalciumot, vasat, B6- és E-vitamint, valamint káliumot is tartalmaz. Két nagy szem füge kb. 97 kalóriát ad.
Aszalt szilva: kálium-, rost- és antioxidáns-raktár. Öt szem szilva kb. 100 kalória.
Mazsola: a mazsolaszőlő aszalásával előállított töpörödött bogyócska kitűnő vasraktár. Rostjai segítik az emésztést, és csökkentik a rossz koleszterin szintjét a vérben. Egy kisebb marék mazsola kb. 107 kalóriát tartalmaz.
Meggy, cseresznye: ezen édes bogyóknak igen magas a kálium- és A-vitamin-tartalmuk. 12 szem kb. 90 kalóriát tartalmaz.

Forrás: http://www.origo.hu/, http://www.gilan.hu/