2009. december 26., szombat

Ez a Karácsony most ilyen...

Kicsit zsúfoltak, s nem mindig könnyűek ezek a napok.
Sok minden van most... többek között teendők a lakással, s az Ő belakása (fantasztikus érzés!), tanulás, vizsgázás ezerrel (ez már jóval kevésbe az...) :-D

A Karácsonyunk sem úgy telt, mint szokott.
De mindennek ellenére, ez az időszak számomra mindig a "megállás", a "szívem díszbe öltöztetésének" ideje.

Kb. két hétig többnyire egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán voltam netközelben, így az azóta érkezett jóleső és kedves kommentekre is csak ma reagáltam.
Jézuska viszont hozott laptopot, így ez a probléma megoldódott, illetve "folyamatosan oldódik", hiszen, még jó pár dolgot (pl. képfeltöltő szoftvert, képszerkesztőt) fel kell telepíteni rá, s a használatát is tanulnom, szoknom kell még.
Úgy látszik ez az ilyen típusú tanulások időszaka is... a konyhámmal való barátkozásom egész jól megy, s bár gasztronómiai teljesítményemet inkább nem minősíteném mostanság, de amikor ügyködöm valamit, általában sikerül, még semmit sem égettem oda és már a sütőt is kipróbáltam, szépen megsültek benne a muffinok.

Szóval, nem tűntem el, csak "alakulok", s mindezek közepette vizsgázgatok... ésatöbbi...

S ha karácsonyi receptet idén nem is, de egy másik, szívemnek igazán kedves ajándékot szeretnék megosztani veletek!
Ez egy hímzett konyharuha, mely kimondottan nekem, az új konyhámba készült... :-)

2009. december 6., vasárnap

Marcipános bonbon Mikulásra

Mikor először megláttam, Dolce Vita csodás bonbonjait, rögtön tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.
Beszereztem a bonbon-formát, de a gyakorlati megvalósítás még váratott magára…

Most viszont úgy gondoltam, miért ne hozhatna az én Mikulásom szemet gyönyörködtető, házi készítésű, garantáltan E-mentes apróságokat…

A recept és az egész metódus fantasztikus!
Amilyen hihetetlenül egyszerű, annyira mutatós és finom!
Úgy kellett Anyunak elmagyaráznom, hogy ez nem bolti, hanem én magam készítettem, mert ránézésre – ahogyan Ő mondta – „annyira profinak” tűnt.
Csokit olvasztani, „marcipánt” gyúrni, a kis kockákat megalkotni pedig annyira jó volt! Olyan igazi kikapcsolódás a sűrű, sokszor gondterhelt hétköznapokból…

Dolce Vita receptjét hűen követtem.
Annyi változtatás volt, hogy én 70%-os kakaótartalmú bio étcsokit (DM-Alnatura, nagyon finom és nagyon jó áron kapható) és bio nádporcukrot használtam.
(A receptben szereplő arányokat követve azonban nekem a töltelék fele megmaradt, a 15 dkg csoki viszont tökéletes mennyiségnek bizonyult a 15 db bonbonhoz.)



Szép, hangulatos dobozba csomagolva tökéletes, szívből jövő ajándék.

Földimogyorós sárgarépa pástétom

Az „Ízek és érzések” című reformkonyha magazinban – melyről először Siccikénél olvastam, s Dulmina is írt róla kritikát itt - akadt meg a szemem ezen a recepten.
Mégpedig azért, mert rendkívül egyszerű, még csak főzést sem igényel, így nagyon gyors, a földimogyoró és a friss sárgarépa duója pedig nagy-nagy kedvencem!

Ami a végeredményt illeti.
Krémnek vagy pástétomnak nem feltétlenül nevezném, ugyanis nem igazán kenhető. Ha jobban belegondolok, nincs is benne olyan összetevő, amitől „összeállhatna”. Persze ez már a recept elolvasásakor is felmerült bennem, de gondoltam, a recept írója biztosan okosabb nálam, s elképzelhető, hogy a frissen reszelt répa nedvességtartalma az őrölt mogyoróval keveredve biztosítja majd a kenhető állagot. Nos, ez nem történt meg.
Mindennek ellenére finom volt és – pirítósra kanalazgatva – hamar elfogyott.

Földimogyorós sárgarépa pástétom

Hozzávalók (kb. 3 személyre)
2 nagyobb sárgarépa
kb. 5 dkg pörkölt – sótlan!- földimogyoró
fél csokor friss petrezselyem
pici só (nálam himalaya)

Elkészítés:
A répákat megtisztítottam, megmostam, lereszeltem.
A földimogyorót a késes robotgépemben finomra őröltem, adtam hozzá pici sót.
A petrezselymet megmostam, apróra metéltem.
A mogyorót és a petrezselymet a reszelt répához adtam, alaposan összeforgattam.
Pirítóssal kínáltam.