60.

60. születésnap.
Anyu tegnap 60 éves lett.

A kerek évforduló alkalmából igyekeztem kitenni magamért, s gondoskodni arról, hogy minden a lehető legjobb legyen – gasztrotéren is…
A család visszajelzése alapján ez nem is sikerült olyan rosszul… :-)

Az ünnepi étkek elkészítését tehát – természetesen :-) - én vállaltam magamra.
A menü a következő volt: brokkoli krémleves pirított mandulával, Magyaróvári szelet (nekem Magyaróvári szejtánszelet) és Lyoni gesztenyetorta.
Bevallom, leginkább a torta miatt izgultam, ugyanis most debütált. A család azonban élvezettel fogyasztotta, így közzé is teszem a receptet. A Mindmegettén leltem rá, s ami rendkívül szimpatikussá tette: nagyon egyszerű elkészíteni, nem tartalmaz hozzáadott cukrot és lisztet, no és persze az, hogy francia édességről van szó… :-)

Lyoni gesztenyetorta

Hozzávalók (16 szelethez)
40 dkg gesztenyemassza
3 tojás
7 dkg vaj
3-4 evőkanál rum
1 csomag (bourbon) vaníliáscukor

A tetejére: étcsokoládé-öntet.
Hozzá: édes tejszínhab.

Elkészítés:
A gesztenyemasszát habosra keverem a puha vajjal, majd a tojássárgájákkal. Belekeverem a rumot. Kemény habbá verem a tojásfehérjéket, beleszórom a borbon vaníláscukrot és addig verem a robotgéppel, amíg ismét kemény tojáshabot kapok. A habnak kb. egyharmadát határozott mozdulatokkal a gesztenyés masszába dolgozom, hogy lazább textúrájú legyen. A maradék tojáshabot azonban már nagy, széles, lágy, óvatos mozdulatokkal forgatom a masszába.
Sütőpapírral bélelt vagy vajazott, lisztezett tortaformába simítom a krémes rumos-gesztenyés elegyet, s kb. 180-200 fokon 30-35 perc alatt megsütöm. Pici hűlés után tortástálra borítom, s hagyom teljesen kihűlni.
Ha ez megtörtént, étcsoki-öntettel vonom be a torta tetejét. Dr. Oetker-féle étcsokoládé öntetet használtam: nagyon egyszerű vele dolgozni és hamar szilárdul.
Édes – vaníliás porcukorral felvert – tejszínhabbal tálalom.

Karácsonyi lepény

A most következő süteményrecept annyiban vega, hogy természetesen nem tartalmaz húst, reformnak pedig egyáltalán nem nevezhető.
Miért teszem közzé mégis?

Mert igazi családi örökség ez az általunk csak „lepény” névre keresztelt sütemény: annak ellenére, hogy én nem igazán fogyasztom, megmelengeti a szívemet és bevallom, büszkeséggel tölt el.
Eredete a családi legendárium homályába vész. Annyi bizonyos, hogy már Nagymamám - aki jövőre lesz 95 éves – Édesanyja is sütötte, de hogy vajon Ő kitől tanulhatta, kitől, miből meríthetett hozzá ötletet, nem tudjuk. Több mint száz éves receptről van tehát szó…
Azért használtam a „meríthetett ötletet” kifejezést, mert valójában maga az ötlet az, ami különlegessé teszi ezt a karácsonyi süteményt. A tészta és a töltelék ugyanis a bejgli tésztája, mákos és diós tölteléke. Az viszont, hogy a kétféle töltelék egyszerre van jelen egyetlen süteményben, házi baracklekvárral alkotva igazi karácsonyi illat- és ízhatást eredményező mennyei triumvirátust, teszi egyedivé ezt az anyai ágról generációról generációra öröklődő süteményreceptet.

Nem tartozik a könnyen és gyorsan elkészíthető desszertek közzé, de megéri az időt és a fáradtságot. A kétféle töltelék és a sülő sütemény illata, igazi, meghitt karácsonyi hangulatot teremt. Nálunk évek óta a három generáció – Nagymamám, Édesanyám és én – együtt készíti… :-)

A recept:

Karácsonyi lepény

Hozzávalók:

A tésztához:
70 dkg finomliszt
35 dkg vaj vagy margarin
4 tojás sárgája
5 dkg (egy kocka) friss élesztő
1 kávéskanál só
1 dl tejföl
3-4 dkg cukor
1 ½ dl tej

A töltelékekhez:

A mákoshoz:
25 dkg darált mák
25 dkg kristálycukor
1 citrom héja
1 kávéskanál fahéj
1 evőkanál (házi) baracklekvár

A dióshoz:
25 dkg darált dió
20 dkg kristálycukor
2 csomag (bourbon) vaníliáscukor
1 evőkanál (házi) baracklekvár

Házi baracklekvár

Elkészítés:
A tészta begyúrásával indítunk, egy éjszakát ugyanis hűvös helyen pihennie kell.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Magára, hagyjuk, hogy az élesztő felfusson.
Ezalatt a lisztet egy keverőtálban elmorzsoljuk a vajjal vagy margarinnal. Beleszórjuk, keverjük a sót. A tojásokat szétválasztjuk és sárgájukat a sós, margarinos liszthez adjuk. Majd hozzáöntjük az eközben már életre kelt élesztős, cukros tejet.
Gyúrni kezdjük és rövidesen hozzáadjuk a tejfölt, amivel tovább dolgozzuk. Ha nem áll össze a tészta, egy kis tejfölt adhatunk még hozzá. A tésztát addig gyúrjuk, amíg már nem ragad a kezünkhöz és elválik az edény falától.
Ezután gyúródeszkára borítjuk és simára dolgozzuk. Négy részre osztjuk, s négy cipót készítünk.
A cipókat lisztezett deszkára vagy tálcára tesszük, tetejüket liszttel meghintjük. Egy konyharuhával letakarjuk és hideg helyen egy éjszakát pihentetjük a bucikat.

Elkészítjük a kétféle tölteléket.
Úgy indítunk, hogy két nagyobb lábasban felforralunk kb. 2-2 dl vizet, majd hozzáadjuk a 20, illetve a 25 dkg cukrot. Szirupot főzünk. A szirup akkor jó, ha a cukros vízből egy keveset hüvelyk- és mutatóujjunk közé véve szálasan nyúlik. Ha szirupunk ezt az állapotot elérte, beleszórjuk a mákot, s a másik lábasba a diót.
A mákos töltelékhez a mákot pár percig sűrűn kevergetve főzzük a szirupban, majd hozzáadjuk a citromhéjat, a fahéjat és a lekvárt.
A diós töltelékhez elég a diót épp csak összekeverni a sziruppal és már mehet is bele a vaníliáscukor és a lekvár. Az ízesítőanyagokkal is összedolgozzuk, és ezzel elkészült a diótöltelék is.
A sütitöltelékeket hűlni hagyjuk, legalább langyosra. Elképzelhető, hogy miután kihűltek, picit jobban összeállnak, sűrűbbek, keményebbek lesznek. Ezen kis lekvár hozzáadásával könnyedén segíthetünk. De azt a stratégiát is követhetjük, hogy a lekvárt eleve csak hűlés után keverjük a töltelékekbe, annak megfelelően, hogy a mákos, illetve diós massza mennyit vesz fel.

Most már az összeállítás következik.
Vajjal vagy margarinnal kikenünk egy kb. 40X30 cm-es tepsit.
Átgyúrjuk a cipókat.
Az első cipót a tepsivel megegyező nagyságúra nyújtjuk, nyújtófára tekerjük, majd óvatosan a tepsibe engedjük. Rásimítjuk a mákos tölteléket. A második cipót is kinyújtjuk, s a máktöltelékre terítjük. (Házi) baracklekvárral megkenjük. Nem túl vastagon, de nem is túlságosan vékonyan. Nálunk kb. 3 dl lekvár szokott „rámenni”. A lekvárrétegre jön a harmadik tésztalap. Erre kerül a diótöltelék. Óvatosan, apránként adagoljuk és kenjük a diós masszát, mert az alapjául szolgáló tésztalap, az alatta lévő lekváron kissé csúszik. Végül a diós tölteléket befedjük a negyedik tésztalappal.
A sütemény tetejét elhabart egész tojással megkenjük, s hagyjuk, hogy az megszáradjon rajta (ez kb. 10-15 percig tart), majd még egy kenés következik, és azt is száradni hagyjuk. Ezután a lepény tetejét hústűvel vagy villával sűrűn megszurkáljuk.
Előmelegített, forró sütőbe toljuk, s kb. 35-45 perc alatt megsütjük.
A lepény akkor van készen, mikor fényes-aranybarnává és enyhén márványossá változik a teteje.
Ha kissé kihűlt, deszkára borítjuk, majd „vissza”, hogy pirosra sült, fényes teteje legyen felül. Rombuszokra vagy téglalapokra szelve kínáljuk.

Névnapi répatorta

Mit kedvelek a répatortában?

Mesterien ötvöződik benne a különlegesség és az egyszerűség. Hiszen kétségtelenül nem mindennapi desszertről van szó, ugyanakkor egy egyszerű kevert tészta.
„Kevert tésztaságából” eredően szinte elronthatatlan. Ráadásul egészen „profi” lesz a végeredmény: mivel nem kerül bele töltelék, ezért nem kell lapokra vágni vagy külön lapokat sütni, szinte – valamilyen máz kerül még a tetejére – úgy tálalható, ahogyan a tortaformából az ember lánya kiborította.
Fantasztikus a sülő sárgarépás sütemény illata!
Zöldségből készült finomság, azaz igazi vega-édesség! :-)

A legjobban mégis azt szeretem az alábbi recept alapján készült karottás csodában, hogy két ízben is sikerült vele megörvendeztetnem olyan embereket, akiket szeretek. :-)
A sütemény Anyu szülinapján debütált, s az Anyukám köszöntésére érkezett családi barátunk, azt hitte, cukrászdából rendeltük a tortát. Bevallom, nagyon jól esett a dicséret. S bár kissé tartottam alapvetően „konzervatív íz- és ételvilágban” utazó családtagjaim reakciójától, de a répasüti mindenkinek ízlett. Persze kisebb meglepetést okozott, mikor elárultam, miből is készült a desszert… :-)
Premier utáni második színrelépése a múlt heti Katalin-naphoz kötődik. (Közzétett fotó is a névnapi répatortáról készült). Nagyon kedves barátnőmet köszöntöttem vele. Igazi meglepetés volt, s – ha hihetek barátnőm verbális (értsd: elismerő, dicsérő szavak, „nyamm!” hanghatás) és non-verbális (értsd: mosoly, kedves tekintet, intenzív falatozás) kommunikációjának :-) – nagyon ízlett!
Ezzel örömet szerzett a torta nekem is, hiszen annyira, de annyira jó érzés látni, ha számunkra kedves embereket megörvendeztetünk és ízlik az, amit nekik készítettünk… :-)

A sárgarépás finomság a következő módon készül.
(A recept eredetileg egy internetes fórumról – azt hiszem, a Nők Lapja Café egyik hozzászólásából – származik.)

Répatorta

Hozzávalók: (egy 24 cm-es tortaformához)
4 db közepes sárgaréparépa
4 db tojás
3 dl cukor
3 dl liszt
1,5 dl olaj
1 csomag sütőpor
1 csomag (bourbon) vaníliás cukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
1 kávéskanál őrölt kardamom
pici só

Elkészítés:
A sárgarépákat megpucolom, megmosom és kis lyukú reszelőn lereszelem.
A cukrot egy nagy tálban összevegyítem a vaníliás cukorral, majd kikeverem az olajjal.
Az így kapott elegyhez egyenként hozzáadom a tojásokat, s az egészet – még mindig kézi robottal - habosra keverem.
Az így kapott masszához mennek a fűszerek, majd belekeverem a sütőporral elkevert lisztet is. Végül a reszelt répát is beleforgatom az elegybe.
Sütőpapírral kibélelt vagy margarinozott, lisztezett tortaformába simítom a tésztát és előmelegített sütőbe tolom. Közepes hőmérsékleten (kb. 180 fokon) 50-60 perc alatt készre sül.
Mikor elkészült, kiborítom a formából, s hűlni hagyom a répás finomságot.
A teteje bevonható sajtkrémmel vagy cukormázzal is – kinek melyik szimpatikus.
Én Dr. Oetker – féle marcipános cukormázat teszek a répatorta tetejére, s marcipándísz(ekk)el dekorálom.

Kefíres süti kókusszal

Amolyan igazi kávé, tea melletti könnyed nass ez a sütemény.
Pehelykönnyű, hiszen nem nehezíti sem töltelék sem máz, ugyanakkor egy pohárka kefírt tartalmaz.
S nem utolsósorban nagyon egyszerűen, s gyorsan elkészül.


Kefíres süti kókusszal

Hozzávalók:
1 pohár kefír
1 kefírespohárnyi cukor
1 kefírespohárnyi kókuszreszelék
2 kefírespohárhyi liszt
½ kefírespohárnyi olaj
2 db tojás
1 csomag sütőpor

Elkészítés:
A tojásokat a cukorral habosra keverem, majd belelöttyintem az olajat, s még egy picit továbbverem a robotgéppel. Mehet bele a kefír, 1 perc a robottal, s erre az eszközre a továbbiakban már nem is lesz szükség.
Fakanállal a keverékbe dolgozom a kókuszt, majd beleforgatom a sütőporral előzőleg elkevert lisztet.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítom a masszát, s170-180 fokos előmelegített sütőbe tolom. Kb. 20-25 perc alatt megsül. A süti akkor van kész, mikor enyhe aranyszínbe öltözött a teteje.
Csinos téglalapokra vágva kínálom.

Mogyorós-csokis muffin

Hát… ez bizony nem reform-édesség…
Mentségemül szolgáljon: meglepetésül szolgált családom számára vasárnapi ebéd után… :-)

Mogyorós-csokis muffin

Hozzávalók:
10 dkg vaj
10-12 dkg Nutella
5 dkg cukor
2 tojás
1,2 dl tej
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg mókus mogyoró
10 dkg (magas kakaótartalmú) étcsokoládé

Elkészítés:
A vajat a cukorral kikeverem, majd az így kapott elegyet a Nutellával, a tojásokkal és a tejjel habosra keverem.
Egy másik edénybe kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral, ezt követően hozzáadom az előzőleg száraz serpenyőben megpirított és durvára vágott mogyorót és a szintén durvára darabolt csokit.
A lisztes keveréket 2-3 részletben a mogyorós masszához adom, a kettőt alaposan összevegyítem.
Muffin-formákba adagolom a tésztát, s magas hőfokon (kb. 200 fokon) 20-25 perc alatt megsütöm a sütiket.
12 db mogyorós-csokis finomság lesz a végeredmény.