Chilis olaj és vega-sztereotípia

Nem is értem, hogy eddig hogyan lehettem meg chilis olaj nélkül! És most csak úgy félig-meddig túloztam… :-D
Néhány hete találkoztam vele először a maga egyszerűségében: salátaöntetként, s azóta a rabja vagyok.
Beszereztem gyorsan itthonra is egy üvegcsével – tudom, tudom, az lenne az igazi, ha magam készíteném, de - idő és recept hiányában - pillanatnyilag megelégszem annak a bizonyos T betűs áruháznak a termékével. Szerintem egész kis dekoratív az üveg, s további mentségemre szolgáljon, hogy – ami az összetevőket illeti - csak olívaolajat és chilit tartalmaz.
Nagyon szívesen megpróbálkoznék egyébként a házi fűszerolaj-készítéssel, remélem egyszer majd annak is eljön az ideje. Tényleg, Nektek, van esetleg e témában jól bevált ötletetek, receptetek?

No, vissza a chilis olajhoz. Az a fantasztikus benne, hogy nem erős, inkább gyengéden bizsergeti az ember szájpadlását, felpezsdíti és pikánssá teszi még a viszonylag semleges ételek ízét is! Pácoltam már benne pl. patisszont, majd meggrilleztem: mennyei lett!

Mindazonáltal, mint már említettem, első találkozásunk alkalmával salátaöntetként funkcionált a rubinpiros fűszeres olaj.
Na, azóta gyakorlatilag permanensen salátát eszem! Önironikus pillanataimban azt szoktam mondani: hát, most aztán megfelelek a vegetáriánusokról alkotott sztereotíp képnek és nyers zöldségeket, mindenféle zöld leveleket meg magokat rágcsálok. De nem tudok betelni vele! És nem értem magam, hogy eddig miért nem fogyasztottam salátát sokkal többször, amikor ennyire szeretem. Talán ezen elelmélkedem még egy kicsit – amolyan önismereti jelleggel! :-D

Salátaügyben örömteli fejlemény, hogy kezdődik már a paradicsom, uborka, leveles zöldségek szezonja, így talán kevésbé kell attól tartani, hogy az ember a kelleténél nagyobb koncentrációban visz be mindenféle oda nem illő anyagot – növényvédőszereket, nitrátot, stb. – a szervezetébe.
Esti vacsorasalátáim rendkívül egyszerűen, s gyorsan készülnek. Gyakorlatilag abból, amit épp a hűtőben találok.
A képen látható variánsban kétféle saláta, nyers céklacsíkok, paradicsom, olajbogyó, kevés újhagyma található. Kissé sózva, borsozva, chiliolajjal összeforgatva. Bio-parmezánforgácsokkal megkoronázva.
Tényleg bármilyen zöldségféle tehető bele, vegán hangulatú estéimen, pirított magkeverékkel (pl. napraforgó, tökmag, fenyőmag, lenmag, szezámmag) vagy durvára tört olajos magokkal szórom meg. Teljes kiőrlésű kenyérből készített pirítóssal fogyasztom.

Én is ott voltam az első VGBT-n! :-)

Múlt vasárnap a Világközepén jártam az első vegasztroblogger találkozón.
Rendkívül érdekes és szívet melengető élmény volt személyesen is megismerni a többieket: a blogokhoz, komment-mondatokhoz társítani az arcokat, látni a családtagokat, a tündéri gyerkőcöket, megtudni, kit mi vezetett a vegaság – egészséges táplálkozás útjára, s hogy mivel foglalkoznak „civilben” a virtuálisan tollat ragadók.
Hála Kata nagyszerű szervezésének igazán jól éreztük magunkat, - s a kezdeti pici zavarodottság (hát hogyne lenne zavarban a lelkes vegablogger, hiszen mégsem történik minden nap ilyen az életében… :-) után - oldott, s kellemes volt a hangulat.
És akkor az ételekről még szót sem ejtettem! Csodás íz-, illat-, és színkavalkád sorakozott fel az asztalokon. Felsorolásba most azért nem bocsátkoznék, mert tutira kihagynék valamit, s azt nem szeretném, mert szemet gyönyörködtető és ízletes volt minden fogás. (A mellékelt kép a kezdetei állapotokat tükrözi, ennél jóval több fincsiséget kóstolhattunk meg :-).
Megérintett a találkozón elhangzott gondolat: olyan szívesen megmutatnám – én is - minél több embernek, hogy micsoda klassz és változatos ételeket lehet készíteni a vegetáriánus konyhában! Hús-, tej- és tojásmentes, reform alapanyagokból készült ételekről beszélünk! Szóval egy-egy sajnálkozással kevert-csodálkozós-furcsán nézős „És akkor te miket eszel?” kérdésre, szívesen végigmutatnék az asztalokon: „Ezt mind! Sőt!...” :-)

Most pedig következzenek az én VGBT-n tálalt ételeim.

Csicseriborsó – saláta

Hozzávalók: (4-6 adaghoz)
2 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 kis kígyóuborka
3 kisebb paradicsom
2 szál újhagyma
3 evőkanál aprított friss petrezselyem
1 kisebb marék kimagozott fekete olajbogyó
kb. ½ citrom leve
3 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)
1 összenyomott fokhagymagerezd
1 teáskanál méz (akácmézet használtam)

Elkészítés:
A csicseriborsót leszűröm, a szűrőben folyó víz alatt átöblítem.
Az uborkát hosszában kettészelem, kimagozom, ½ - 1 cm vastag szeletekre vágom. A paradicsomot is kimagozom, felkockázom. A megtisztított újhagymát vékony karikákra szelem. Az olajbogyókat megfelezem.
Tálalótálba teszem a csicseriborsót, az uborkát, a paradicsomot, az olajbogyót és a hagymát.
Egy kis tálkában homogénre keverem a citromlét, az olajat, a pépesre zúzott fokhagymát és a mézet.
Az öntet a salátához adom és óvatosan összeforgatom.
Szobahőmérsékleten tálalom.
(A VGBT előtt már előző este összeállítottam a salit, hogy az ízek kellemesen összeérjenek, s tálalásig a hűtőben pihent.)

(Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv)

Mercimek koftesi
(Pogácsák vöröslencséből és tört búzából)

Hozzávalók: (30 db lett belőle)
150 g leöblített bio vöröslencse
125 g megtört búza (bulgur)
1 nagyobbacska finomra vágott hagyma
2 kisebb szárított chilipaprika, mozsárban megtörve
1 bő teáskanálnyi őrölt római kömény
1 evőkanál paradicsompüré
3 szál finomra vágott újhagyma
1 nagy maroknyi finomra vágott friss petrezselyem
só (himalaya)

Egy nagyobb edényben 300 ml vízben felforralom a lencsét, majd kis lángon lefedve kb. 15-20 perc alatt puhára főzöm. Fakanállal pépesre keverem. Figyelek, hogy ne száradjon ki, a hűlés alatt tovább szilárdul.
Egy másik edényben csöppnyi olajon megpirítom a bulgurt, s kétszeres mennyiségi vízben félpuhára főzöm. A lencséhez keverem (fel fogja szívni a felesleges folyadékot a lencséből, s miközben együtt szobahőmérsékletűre hűlnek, teljesen megpuhul majd). Lefedve hűlni hagyom.
Egy kis serpenyőben kevés olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, beleforgatom a chilit, majd hozzáadom a római köményt, s az egészet illatosra pirítom (persze vigyázok, nehogy a fűszerek megégjenek).
A fűszeres-hagymás alapot a lencse- búzakeverékhez adom, sózom, beleteszem a paradicsompürét, az újhagymát és a petrezselymet. Alaposan összedolgozom.
Még egy picit hűlni hagyom.
Vizes kézzel ovális gombócokat formálok a masszából.
Tálra rendezem, szobahőmérsékleten tálalom.

Két megjegyzést fűznék még a recepthez:
Natúr joghurttal/szójajoghurttal remek párost alkatnak a kis fűszeres finomságok.
Az tetszett meg a receptben, hogy úgy készíthető „fasírt”, hogy nem kell bő olajban kisütni, s még csak a sütőt sem kell használni.

(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)


Zabos – kókuszos golyó

Hozzávalók: (25 darab lett belőle)
10 dkg bio zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
8-9 dkg aszalt gyümölcs (kénezetlen bio mazsola, kénezetlen bio aszalt sárgabarack és aszalt vörösáfonya volt vegyesen)
2 dl víz (esetleg növényi tej)
őrölt fahéj
4 evőkanálnyi méz (akácmézet használtam)

darált dió, darált mandula, kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés:
A zabpelyhet szárazon világosra pirítom. Hozzáöntöm a vizet, az apróra vágott aszalt gyümölcsöket és pár perc alatt sűrűre főzöm. Beleszórom – ízlés szerint – a fahéjat, hozzákeverem a kókuszreszeléket és a mézet. (Ekkor úgy tűnhet, darabos az egész és soha nem fog összeállni – de össze fog! :-) A masszát kissé hűlni hagyom. Majd vizes kézzel gombócokat formálok belőle, s meghempergetem őket kókuszban, dióban vagy mandulában.

(Forrás: http://www.zuglotv.hu/index.php?p=recept/21)

Karácsonyi menü – chez Adéle

Előző bejegyzésemben írtam a tervezett karácsonyi menüről, s arról, hogy csak „élesben” lesz módom kipróbálni.
Nos, jelentem, egészen jól sikerült!!! :-)

Tofusültet és krumplisalátát csináltam. Alapvetően mindkettő Biochef-es recept.
Igazán egyszerűen, s gyorsan elkészülnek, mindazonáltal látványnak sem utolsók! :-D
A „valamilyen sült” számomra mindig ünnepi hangulatot idéz, a burgonyasaláta pedig amolyan „igazi karácsonyi” étel (én zeller és ecet nélkül készítettem – ugyanis egyiket sem kedvelem).

Íme a fotók, és a receptek.

Krumplisaláta

Hozzávalók: (2 adaghoz)
4-5 szem burgonya (erre a célra legmegfelelőbb az ún. kiflikrumpli)
3 szál újhagyma
extra szűz olíva olaj
frissen facsart citromlé
só (nálam himalaya)
kevés frissen őrölt bors

Elkészítés:
A burgonyát héjában megfőzöm, picit hűlni hagyom, megpucolom, majd megvárom, míg teljesen kihűl.
Ezalatt a zöldhagymákat megtisztítom, megmosom, szeletkékre vágom.
Egy nagyobbacska tálban homogénre keverem az olíva olajat a citromlével (itt nem igazán tudok pontos mennyiséget adni, a lényeg az, hogy az olaj és a citromlé aránya kb. 3 az 1-hez legyen. Én úgy szeretem, ha az öntet épp kellemesen, vékonyan vonja be a krumplifalatkákat), a sóval és a frissen őrölt borssal.
Az újhagymát is elkeverem benne, végül óvatosan beleforgatom a vékony karikákra vágott burgonyát. Mikor az olajos-citromos fűszeres keverék, már minden krumpliszeletet bevont, egy csinos tálba szedem a salátát, a tetejére szórok még egy kevés újhagymát és díszítésül tekerek még rá egy kevés borsot (bors gyanánt minden ételhez színes borskeveréket használok, ezért töltheti be a díszítés funkcióját is, az ízharmóniáról már nem is szólva :-).
Tálalásig behűtöm.
Érdemes már fogyasztás előtt néhány órával elkészíteni, hogy az ízek összeérjenek, s a dressing kellemesen átjárja a krumplit.


Tofusült

Hozzávalók (2 nagyobb, ill. 3 kisebb adaghoz)
30 dkg natúr tofu
10 dkg füstölt tofu
1 közepes fej hagyma
2 dundi gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál (vagy még egy picit több) édes pirospaprika
1 jó késhegynyi őrölt kömény
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A tofukat pépesre darálom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajon aranysárgára pirítom a hagymát, majd lehúzom a tűzről és belekeverem a pirospaprikát. Kevés vízzel felöntöm, sózom, visszaköltöztetem a gázra, megvárom, míg felforr, s fedő alatt 5-10 perc alatt összeforralom (ezalatt az idő alatt még tovább puhul a hagyma, s egészen krémes gyönyörű piros színű fűszeres alapot kapok).
Ezt követően elzárom alatta a lángot, belenyomom a fokhagymát, hozzászórom a köményt, elkeverem.
Jöhet bele a tofu, amit jó alaposan összedolgozok, gyúrok a fűszeres alappal.
Egy kicsinyke pástétomformát kikenek repceolajjal, s belenyomkodom a masszát (a nyomkodásnak az a célja, hogy ne maradjanak „lyukak”).
Pár perccel korábban begyújtott sütőbe tolom, s készre sütöm. Nálam ez kb. 30 percet vesz igénybe. Akkor van kész, mikor a tetején ropogós, piros kéreg képződött.
A formában hagyom kihűlni. Majd óvatosan körbe vágom, s egy határozott mozdulattal kiborítom a formából.
Éles késsel kiválóan szeletelhető.

Kecskesajtos padlizsán paradicsomsalátával

A padlizsán nagy kedvencem.
Legfőképpen azt kedvelem benne, hogy hihetetlenül sokféle és egészen különleges ízvilágú étel állítható elő belőle – egészen rövid idő alatt.

Egy hét közepi fárasztó nap után hazaesve, egy óra alatt kétféle ételt készítettem el a hűtőben csücsülő duci lila zöldségből, s az időkeretbe még egy sali is belefért. Mindez persze korántsem engem, annál inkább padlizsán őnagyságát dicséri. A gyorsaság nem erősségem, de ha mindez még nekem is ment egy óra alatt… :-)

Szóval, legelőször is szeletekre vágtam a padlizsánt, besóztam állni hagytam.
Gyorsan összedobtam a paradicsomsalit, s ment is a hűtőbe, hogy az ízei kissé összeérjenek.
Miután a – kb. 1 centi vastagra vágott, a sótól „megizzadt” - padlizsánszeleteket papírtörlővel kissé kinyomkodtam, s megtörölgettem, a törökparadicsom egyik feléből Siccike padlizsános-szezámos tésztáját készítettem el.
Amíg a tészta főtt, s a rákerülő padlizsánkockák párolódtak, a kecskesajtos padlizsán is gyönyörűségesre, s omlósan puhára, de azért még kellemesen roppanósra sült a grillsütőben.
Az elkészült tésztát, mikrózható edénybe szedtem, s egy szójajoghurt társaságában másnap beszállítottam a munkahelyemre. S ebédidőben elfalatoztam… nyammm!
A kecskesajtos padlizsánt pedig a grillből kiszedve, azon frissében a paradicsomsalátával egyetemben elköltöttem vacsorára.

Kecskesajtos padlizsán

(Az eredeti ötlet a BBC GoodFood Magazine 101 vegetáriánus étel című könyvéből származik.)

Hozzávalók: (2 kisebb vagy 1 nagyobb adaghoz)
1 közepes padlizsán hosszában kettévágva
pici olaj (bio repcét használok)
fűszeres paradicsomkrém (én a Vitafood bio ketchupjét használtam)
apróra vágott friss bazsalikom (fagyasztottat használtam)
4-5 dkg friss kecskesajt vékony szeletekre vágva
só (himalaya-t használok)
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A padlizsánfeleket (ha túl duci a zöldség, a feleket mégegyszer félbe vágom) besózom, s legalább egy fél órát állni hagyom. Papírtörlő között kinyomkodom.
A fél törökparadicsomokat/padlizsánszeleteket megkenem egy kevés olajjal, nagyon picit sózom, tekerek rá borsot, s vékonyan kiolajozott tepsire fektetve sütőben vagy pedig grillen majdnem teljesen puhára sütöm. Ez kb. 20-25 percig tart.
Ezután a lila szegélyű szeletkéket/padlizsánfeleket vékonyan megkenem paradicsomkrémmel, bőven megszórom apróra vágott bazsalikommal, s beborítom kekcskesajtszeletekkel.
Mehetnek is vissza a sütőbe vagy a grillbe, ahol addig sütöm, amíg tetejükön a sajt buborékosodni kezd.
Azonnal, forrón tálalom.


Paradicsomsaláta

Hozzávalók: - személyenként
2 közepes paradicsom (ezúttal picike lucullus paradicsomokat használtam, azokból simán mehet fejenként 3-4)
apróra vágott snidling
extra szűz olivaolaj
citromlé
só
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A paradicsomokat leöblítem, megtörölgetem, vékony karikákra szelem.
Egy tál (esetleg több „egyszemélyes” tálka) alját kirakom paradicsomszeletekkel, s megszórom őket kevés apróra vágott snidlinggel, majd megint egy réteg paradicsom, snidling, s végül paradicsom következik.
Nyakon öntöm a kevés olivaolajból, pár csepp citromléből, picike vízből készült sózott, borsozott öntettel (az öntet összetevőit illetően nem adok meg mennyiségeket – ez tényleg ízlés dolga, mennyire legyen savanyú, híg stb.), a tetejét díszítésként megszórom még egy kevés snidlinggel, s tálalásig lefedve a hűtőbe költöztetem.

Útravaló

Azaz inkább tanfolyamra való…

Ezen a héten nem dolgozom, munkámmal kapcsolatos kötelező tanfolyamon veszek részt. No igen, pici változatosság… :-)
Valóban máshogyan telnek kicsit a napjaim a héten, értve ezalatt – többek között – étkezési szokásaimat is. Átlagos munkanapjaimon ugyanis az irodában „rendesen” meleget ebédelek (eddig lelkesen rendeltem az ebédemet – a Biocheftől -, de azt hiszem, a nagyon közeli jövőtől egyre többször leszek a saját magam ételfutára. Persze ez már egy másik történet… :-), s otthon már csak valami „hideget” vacsorázom.
A tanfolyamos napokon ez ugyebár kivitelezhetetlen, se mikró, se hűtő nincs a közelben. De semmi gond, az ember lánya csomagol magának egy kis elemózsiát! (A Mit, s hogyan lehet, ill. célszerű előre elkészíteni, csomagolni, hogy a „dolgozóba” magunkkal vigyük című témakör – a fentebb említettek miatt – most amúgy is kicsit intenzívebben foglalkoztat).

Számomra természetes, hogy lehetőség szerint, valami könnyű, egészséges, de mégis tápláló, ja és persze finom (!) falatoznivalót viszek magammal, e törekvésem mégis akkor tudatosodott bennem – s bevallom, jó érzéssel töltött el :-) -, mikor az előadóteremben gasztroszemmel is körbenéztem. Tízórai- és ebédszünetben előkerültek a fehérkenyér-vaj-szalámi, fehérzsemle-vaj-párizsi triumvirátussal jellemezhető szendvicsek, „hatalmasra fújt” fehérlisztes túróstáskák, látványpékségek aprósüteményei, előre csomagolt croissant-ok, gyorséttermi saláták, light és egyéb kólák, cukrozott gyümölcslevek…
De gyorsan, gyorsan szeretném mondani: mindezt nem azért írom, hogy most hosszan kifejtsem, hú ez mennyire gáz, hiszen tudom, az embereknek ott van, a munka, család, a napi, teendők, gondok, amik közepette a legegyszerűbben, s leggyorsabban beszerezhető ételek kerülnek a tízórais/ ebédes táskába. Pusztán csak azért említem, hogy egy-két ötletet, s szerintem nagyon klassz receptet adjak, tegyek közzé, egyszerűen azt bemutatandó, hogy egy csöpp előző esti odafigyeléssel máris valami egészséges finomság lapulhat a másnapi ételdobozban. :-)

Az első két napon én például teljes kiőrlésű biokenyérből készített humuszos szendvicset vittem uborkával és paradicsommal, a következő napra pedig muffint sütöttem.
Cukkinis-sárgarépás muffint.
Vagyis: nem arról van szó, hogy az ember lánya egy-két édes sütivel csillapítja két előadás közti étvágyát – bár megjegyzem, nagyon klassz édes, reformos muffinokat is lehet gyártani, például ilyet és ilyet - már csak azért sem, mert „sós” muffinról van szó. A teljes kiőrlésű liszttel értékes gabona és rost, a cukkinivel és a sárgarépával zöldség, a pekándióval pedig egy kis egészséges olajos mag kerül az éhes tanfolyamlátogató szervezetbe.
Az eredeti recept a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből származik, amit reformosítottam. ;-)
A következőképpen készül:

Cukkinis-sárgarépás muffin

Hozzávalók:
2 közepes zsenge cukkini
2 kisebb sárgarépa
25 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam fele búzaliszt, fele tönkölyliszt)
kicsit több, mint egy ½ csomag foszfátmentes borkő sütőpor
½ teáskanál só (himalaya-t használok)
1 teáskanál őrölt fahéj
½ teáskanál őrölt szerecsendió
6 dkg durvára vágott pekándió
2 tojás (lehetőleg bio)
2 dl tej (zabtejet használok)
½ dl olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A sárgarépát és a cukkinit megpucolom, megmosom, lereszelem (a répát a kisebb, a cukkinit a nagyobb lyukú reszelőn).
Egy nagyobb tálban összekeverem a liszteket, a sütőport, a fahéjat, a szerecsendiót, a sót és a durvára vágott pekándiót. Hozzáforgatom a – kicsit kinyomkodott – lereszelt zöldségeket is.
Egy másik edényben habosra keverem a tojásokat a tejjel és az olajjal.
Összevegyítem a nedves és a száraz anyagokat (épp csak összeforgatom, túlkeverni nem szabad), a sütőforma mélyedéseibe ültetett muffinpapírokba kanalazom a masszát, majd előmelegített forró sütőbe tolom, s kb. 45 perc alatt (a fele időben magas, majd közepes hőfokon) aranybarnára sütöm a zamatos zöldséges-diós finomságokat.

Szerintem a tabouleh is remek „elvivős” étel.
A tabouleh-receptváltozatok száma végtelen… én ezúttal – előzőleg enyhén megpirított, majd 3,5-szeres mennyiségű vízben megfőzött, s langyosra hűtött - bulgurból, kimagozott és apróra vágott paradicsomból, kevés kis kockákra vágott uborkából, aprított fekete olajbogyóból készítettem, sóval, pár csepp citromlével, kevés szárított mentával és sok apróra vágott, friss petrezselyemmel ízesítettem. Az arab ihletésű salátát kis dobozkába kanalaztam, s jelenleg a hűtőben várja a holnapot… :-)

Morzsás paradicsom és kecskesajt & Kecskesajtos saláta

Morzsás paradicsom és kecskesajt névre hallgató étket készítettem a napokban ebédre.
A címke tanúsága szerinti „eredeti görög” kecskesajtból azonban maradt egy kevéske, így kétszer is ízletes salátavacsora kerekedett belőle (egyszer madársaláta, a másik alkalommal rukkola volt az alap).

A receptek:

Morzsás paradicsom és kecskesajt

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 250 gramm érett paradicsom, lehetőleg vegyes fajták és koktélparadicsom is legyen közöttük
1 – ½ 1 evőkanál olivaolaj
50-60 gramm kecskesajt
kb. 15 gramm fenyőmag
kb. 50 gramm friss fehérkenyér – morzsa
kb. 15 gramm frissen reszelt parmezán sajt

Elkészítés:
Daraboljuk fel a paradicsomot, de a koktélparadicsomot hagyjuk egészben.
Serpenyőben melegítsük meg kb. az olivaolaj felét, tegyük bele a paradicsomdarabokat, sózzuk meg és időnként megkeverve kb. 5-10 perc alatt pároljuk puhára. Vegyük le a tűzről és keverjük bele a koktélparadicsomot.
Merjük a paradicsom felét tűzálló tálba, morzsoljuk rá a kecskesajt felét, majd a maradék paradicsom és sajt következik.
Hevítsük fel a maradék olivaolajat egy serpenyőben, és enyhén pirítsuk meg a fenyőmagot és a zsemlemorzsát. Vegyük le a tűzről és keverjük bele a parmezán sajt felét. Egyenletesen simítsuk a sajtos paradicsomra, a maradék parmezánt hintsük a tetejére. Előmelegített sütőben süssük 20-25 perc alatt aranyszínűre. Zöldsalátával vagy zöldséggel tálaljuk.

Forrás: 101 Vegetáriánus étel – GoodFood Magazine BBC

Az eredeti recept apró változtatással készült: nem volt itthon épp koktélparadicsom, ez a hozzávaló így kimaradt. Helyette viszont a paradicsomos ragu kapott pár szem apró kockára vágott olajban eltett szárított paradicsomot, ami határozottan jót tett a végeredménynek! :-)

Kecskesajtos saláta

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kisebb mennyiségű saláta vagy salátakeverék (pl. madársaláta, rukkola)
4-5 szem nagyobbacska koktélparadicsom
uborkaszeletek
6-8 szem fekete olajbogyó
5-6 dkg kecskesajt
3 mokkáskanál extra szűz olíaolaj
fűszerkeverék (nálam: Kotányi fűszermalom – olaszos változat)

Elkészítés:
A rukkola szárait lecsipkedtem, a leveleket alaposan megmostam, majd tálba tettem.
Szintén alapos mosást követően a koktélparadicsomokat félbe vágtam, a hűtőben fellelt kígyóuborkából uborkagyaluval vékony szeleteket nyertem. Az olajbogyókat 3-3 pici karikára vagdostam. A paradicsom, az uborka és a pici fekete karikák is tálba kerültek (néhány apró feketeséget félretettem a díszítéshez).
Egy kis tálkában összekevertem az olívaolajat jelentős mennyiségű fűszerkeverékkel. (A dressingbe jöhet még pár csepp citromlé is – ki hogyan szereti. Konkrét esetben citrom épp nem volt itthon.)
A fűszeres olaj egyharmadát a salátára, a maradékot a felaprított zöldségekre csorgattam, s vigyázva, de alaposan mindkét tál tartalmát összekevertem.
Ezután már csak az összeállítás maradt hátra.
Elővettem egy tányért, melyből elköltöm majd készülő vacsorámat. Megágyaztam a rukkolával, majd erre jött a paris-ubis-olajbogyós mix. Tetejére morzsoltam a kecskesajtot, majd a hófehér morzsák is kaptak egy-két tekerésnyit a frissen őrölt fűszerkeverékből. Végül a kész saláta tetején elrendezgettem a félretett olajbogyó-darabkákat.
Egy órát töltött a hűtőben.
Frissen kisült magos házi kenyérrel fogyasztottam, de finom pirítóssal is.