2007. október 20., szombat

Kelkáposztás penne

Az igazat megvallva, nagy-nagy rajongója vagyok a zöldséges tésztaételeknek. S ebből adódóan szívesen kísérletezem újabb és újabb variánsaival ennek az ételtípusnak.

Kelkáposzta és tészta… elsőre talán kissé szokatlannak és meglepőnek tűnhet a párosítás – de a most következő recept eme két főszereplője igazi nyerő párost alkot ebben az ételben. A fenyőmaggal és a kétféle sajttal megbolondítva a tészta és a kelkáposzta duója egészen újszerű és kellemes ízvilágban olvad össze.
Azt is megkockáztatom, hogy ily módon elkészítve, még az is élvezettel fogyasztja a kelkáposztát, aki – például főzelékként elkészítve – nem rajong érte túlságosan.

Az alapötlet/alaprecept Jamie Olivertől származik (akinek szintén nagy-nagy rajongója vagyok :-). Néhány ponton azonban módosítottam mind a hozzávalókat (pl. az olasz húsos füstölt szalonnát elhagytam), mind az étel elkészítését tekintve.

Kelkáposztás penne

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7-8 db szép nagy kelkáposztalevél
kb. 3 kisebb marék teljes kiőrlésű penne
kb. 2 evőkanálnyi fenyőmag
1 kisebb gerezd fokhagyma
1 jó marék reszelt parmezán
kb. 8-10 dkg mozzarella
olivaolaj
1 darabka vaj


Elkészítés:
Felteszek sós vizet a tésztának.
A kelleveleket megmosom, a torzsájukat kivágom. Egymásba csavarom, és kb. fél centis csíkokra metélem őket.
Felhevítek egy serpenyőt, és szárazon megpirítom benne a fenyőmagot. Ha már kellemes aranybarna színben pompáznak, félreteszem a magokat.
Ezután pici olivaolajat öntök a forró serpenyőbe, s miután az olaj felhevült, rádobom a zúzott fokhagymát. Mikor megérzem a fokhagyma illatát, mehetnek is rá a kelcsíkok. Pár percig pirítom a harsogó zöld szálakat, sózom, rádobok egy darabka vajat, majd kis lángon, fedő alatt puhára párolom a kelkáposztát. Kb. 15 perc kell neki.
Ez idő alatt a parmezánt megreszelem, a mozzarellagolyót pedig kb. 1 centis kockákra vágom. S a tészta is kifő.
Mikor a kel megpuhult, de még kellemesen roppanós, zamatos, összekeverem a pirított fenyőmaggal, majd elzárom alatta a gázt. Hozzáadom a reszelt parmezán jó részét, elkeverem, majd mehetnek is bele a mozzarellakockák. Újabb keverés, majd belezúdítom a kifőtt, lecsepegtetett pennét. Összeforgatom, majd a tészta főzővizéből merek a serpenyő tartalmára annyit, hogy a tésztán krémes mártás képződjön.
Tányérra szedem a kelkáposztás pennét és megszórom a maradék parmezánnal.


2 megjegyzés:

gabo írta...

Ez új! Ezt lehet, hogy egyszer kipróbálom! :-)

siccike írta...

Azta, ez nagyon különleges!:-) Kelkáposztás tészta? Nem semmi!