2008. május 29., csütörtök

Túrógombóc és vizsgaidőszak

Több mint egy hete lesz most már, hogy önkéntes szobafogságban alámerültem a vizsgaidőszak bugyraiba… :-( ez okból gasztroténykedéseim jelenleg a házhoz szállított ételek, kivételesebb alkalmakkor pedig Anyu főztjének elfogyasztására szorítkoznak.

Ilyen, „kivételes” alkalom volt a mai is…

Még vizsgaidőszak elején megegyeztünk Anyuval, hogy – bár nem járok be dolgozni, de – itthonra is rendelem magamnak az ebédet, mindkettőnknek egyszerűbb így, hiszen valószínűleg nem lesz időm, kedvem, s energiám magamnak főzni, neki pedig nincs igazán gyakorlata a vega-reform konyhaművészetben. Ezirányú türelme és nyitottsága ugyanakkor minden kétséget kizáró, habár – mikor újabb és újabb élelmiszerből váltok teljes őrlésűre, reformra vagy bióra – elhangzik néha, hogy nem mindig könnyű egy ilyen „zűrös természetű nőszemély” gasztro-dolgait tolerálni… :-)

Vázolt alaphelyzet ide vagy oda, még a múlt héten megkértem, hogy csináljon egyik nap túrógombócot, mert úgy, de úgy ennék már…
S ma el is készültek az aranybarna morzsába hempergett habkönnyű hófehér csodák… és hogyan? Reformosan! :-) Az én kedvemért! :-) Anyu úgy izgult, hogy ezekkel az „ismeretlen” alapanyagokkal vajon hogyan fog a dolog működni, s hogy biztosan finomat csináljon…
Nos, a több évtizedes családi recept igenis működött, s teljes őrlésű – tönköly – nádcukor összetevőkkel is álomszerűen könnyű és lágy lett a végeredmény…
A receptet – kissé önző módon – egyes szám első személyben fogalmazom meg, így kicsit olyan érzés ez, mintha én is ott sertepertéltem volna a konyhában, s nem a szobában a könyvet bújtam volna…

No, mindegy.
Reménykedem benne, hogy a vizsgákkal minden OK lesz, s ha valóban így lesz, nemsokára visszatérhetek intenzívebb gasztroténykedéseimhez… :-)
Addig is újabb tapasztalatokat gyűjtök az ételrendelés terén, Lugosiék ugyanis júniustól nyári szünetet tartanak, s már megrendeltem jövő hétre az ebédem a Biocheftől

De most már jöjjön a recept.

Habkönnyű túrógombóc reformosan

Hozzávalók:
½ kg zsírszegény túró
3 tojás
3 evőkanál bio teljes kiőrlésű tönkölydara
2 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál bio nádporcukor
teljes kiőrlésű kenyérmorzsa a hempergetéshez

Elkészítés:
A tojások sárgáját a porcukorral habosra keverem.
Hozzáadom a lisztet, a darát és az előzőleg villával összetört túrót. Összeforgatás után ½ - 1 órát pihentetem.
Mikor a massza már jól kipihente magát, nagy, széles, óvatos mozdulatokkal beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét.
Lobogó sós vízbe evőkanállal „gombócokat” szaggatok belőle (mivel nagyon lágy a massza nem kézzel formálom a gombócokat, hanem tulajdonképpen nagyobbacska galuskákat gyártok a kanál segítségével). Fontos, hogy egyszerre csak néhány gombócot engedek a vízbe, mert mire megfőnek 2 – 2,5-szeresükre dagadnak majd. A gombócok rögtön a víz tetejére jönnek, ekkor közepesre veszem a lábas alatt a lángot (a zubogó víz ugyanis, összetörné a túrógaluskákat, ha pedig a víz csak gyöngyözne nem főnének meg rendesen) és kb. 10-15 perc alatt készre főzöm a gombócokat. Miközben termálfürdőt vesznek, egyszer-kétszer a mások oldalukra fordítom őket.
Mikor elkészültek, szűrőkanál segítségével kihalászom a sós fürdőből az óriásbébi-túrógaluskákat és az előzőleg aranyszínűre pirított kenyérmorzsába forgatom őket. E műveletnél is óvatosan járok el!
Én most egy kis nádporcukorral szórtam meg, de mivel a túrógombócok csak nagyon enyhén édesek, tálalhatók lekvárral, tejföllel, gyümölcsöntettel, vaníliaszósszal… sőt biztosan kipróbálom a közeljövőben úgy is, hogy nem aranyszínű morzsát, hanem pirított, őrölt mandulát, diót vagy mogyorót kapnak majd ruhaként… :-)

2008. május 14., szerda

Elvarázsoltságom-szülte karfiol curry

Múlt hétvégén eszméletlen mód vágytam valami indiaira… az indiai konyhának ugyanis - mint arról néhány korábbi post is tanúskodik - nagy rajongója vagyok, ám már egy jó ideje nem készítettem effajta fogást. S mivel múlt hét végén, az elvonási tünetek első jeleit tapasztaltam magamon, kitaláltam, hogy csicseriborsó curryvel örvendeztetem meg magam. Csicseriborsóból indiait még úgysem főztem, s találtam is egy – e célnak megfelelő – jó kis receptet.
A szombati menetrendszerű tescózás alkalmával be is szereztem az ételhez szükséges, még hiányzó hozzávalókat, s szinte ugyanazzal a lendülettel, a bevásárlókocsiba pakoltam egy dobozka humuszt is. (Ez az ínycsiklandóan finom csicserikrém meg ugye arab étel – de sebaj, éljen a multikulti :-)!) Nagyon nagy kedvem támadt a humuszra ugyanis, s még meg is állapítottam, hogy az eltarthatósági idejére tekintettel, a hét végén úgyis el kell fogyasztanom. Teljes nyugalomban hazabattyogtam.
Aztán aznap (vagyis szombat) este jött a felismerés: csicseriborsó ebédre és vacsorára is – ráadásul két napig (ha már nekiállok, legyen a curryből két adag, s a humuszt is kb. két evésnyire saccoltam) nem biztos, hogy annyira változatos lesz…
A helyzetet egy kisebbfajta hófehér, friss karfiol mentette meg, mely a pénteki piacozás eredményeképp türelmesen várakozott a hűtőben arra, hogy valami finomság készüljön belőle. S hála a (vegetáriánus) indiai konyhaművészet végtelen változatosságának – ha már a dolgok a fentebb vázolt módon alakultak -, a csicseriborsó curry karfiol curryvé lényegült át…
Egyszerűen elkészíthető és finom fogás, az eredeti recept (Sarah Brown: Vegetáriánus ételek 4 kontinensről című könyvéből való) csupán aprócska változtatásokat igényelt.

De! A csicseriborsó curryről nem mondtam ám le! Reményeim szerint hamarosan jön az élménybeszámoló, a fotó és a recept is. :-)

Karfiol curry

Hozzávalók (2 adaghoz)
1 kisebb fej karfiol
1 kisebb hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 nagyobbacska paradicsom
kb. ½ teáskanál őrölt római kömény
kb. ¼ - ½ teáskanál garam masala
kb. ¼ teáskanál őrölt chili

kb. 1 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Kisebb rózsákra szedem a karfiolt és alaposan megmosom. Megtisztítom és leöblítem a hagymákat, a vöröshagymát apró kockákra vágom. A paradicsomokat egy-két percre forró vízbe dobom, meghámozom és apróra kockázom (az eredeti recept szerint ki kell magozni őket, én is így tettem, de szerintem teljesen felesleges. Sőt e művelet nélkül – legalábbis szerintem – sűrűbb, s intenzívebben paradicsomos lesz a curry).
Egy nagyobbacska lábasban olajat hevítek, s megpirítom benne a karfiolrózsákat. Mikor a hófehér kis gyönyörűségeken barna pöttyök tűnnek fel, s kellemes pirult illatot árasztanak, kihalászom őket az edényből, s félreteszem.
Egy nagyon pici olajat löttyintek még a lábasba, s üvegesre párolom benne a vöröshagymát, mikor már majdnem jó, belenyomom a fokhagymát s néhányat keverek rajta. Mihelyst megérzem a fokhagyma illatát, hozzáadom a római köményt, pirítom néhány másodpercig, majd beleszórom a garam masalát és a chilit is. Sózom. Pár másodpercig pirítom még a fűszereket a hagymával, majd összeforgatom a fűszeres alappal a paradicsomkockákat. Egy-két percig rotyogtatom. Ezt követően a lábasban illatozó paradicsomos keverékbe forgatom a pirított karfiolt és pici vizet öntök alá. Mikor a karfiol alatti fűszeres folyadék felforrt, kis lángon, fedő alatt puhára párolom a hófehér rózsákat. Ha szükséges, öntök még alá pici vizet, kóstolok, s ha kell, utánaízesítek.
Indiai lepénykenyérrel, rizzsel vagy bármilyen más gabonával nagyon finom!
A fotón látható variációban - hogy azért a bio-reform vonalról se feledkezzem meg ;-) - barna rizzsel kísértem.


2008. május 6., kedd

Le Pain d’Adéle

Avagy a tuti változatom házi kenyérre

Gasztroblogolásomnak még nagyon az elején írtam a házi kenyérsütésről. Azóta is lelkes sütögető vagyok, bolti kenyeret csak a legritkább esetben fogyasztok.
Hivatkozott bejegyzésben kifejtett szempontokat, a házi kenyérkészítés melletti érveket továbbra is fenntartom, vallom, a recepten azonban időközben módosítottam. Jónéhány hónapja már más recept szerint készítem otthon a mindennapi kenyeremet. Így hát irulva-pirulva bár, de be kell vallanom, hogy ez a mostani post bizony már jó régi adósságom…

A receptet illetően a legfontosabb változtatást az jelenti, hogy „tisztán” teljes kiőrlésű lisztet használok, így a tészta természetesen több folyadékot igényel. Felfedeztem továbbá a „házi kenyér fűszerkeverék” nevű praktikus kis csodát, amely nem más, mint őrölt kömény, szárított koriander és édeskömény keveréke – rendkívül finom illatot, ízt és aromát kölcsönöz a kenyereknek, péksüteményeknek és bio-változatban is kapható.
A kenyérbe kerülő magokat illetően a variációk száma végtelen. Általában kedvemre s pillanatnyi hangulatomra támaszkodom. Bevallom, ha igazán kényeztetni szeretném magam, elkészítem az általam csak „luxus-változatként” emlegetett variációt: egy jó evőkanálnyi aprított, pirított fenyőmagot adok a tésztához, s a kenyér teteje is jócskán kap belőle. De az is nagyon finom tud lenni, ha nem magokkal, hanem zabpehellyel szórom meg sülés előtt a tészta tetejét (mellékelt fotón is egy így készült változat látható)…

Az eredmény egy lakto-vega recept, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a joghurt és a tej kiváltható a nekik megfelelő növényi helyettesítővel: szójajoghurttal és rizs-, szója-, vagy zabtejjel (ez utóbbinak immár jó néhány hete – reggeli „tejes”kávé formájában - igencsak nagy rajongója lettem – de ez egy másik történet… :-).
Bár már az októberi bejegyzésben is írtam, de nem tudom eléggé hangsúlyozni: hihetetlen nagy előnye ennek a kenyérnek az, hogy sem „klasszikusan gyúrni”, sem dagasztani, sem pedig keleszteni nem kell, hiszen nem más, mint egy egyszerű kevert tészta. Természetesen nincs kétségem afelől, hogy az élesztővel, kovásszal készült, gyúrt, dagasztott kenyerek finomak, s megérik az időt s fáradozást – mindazonáltal ez a kenyér is nagyon-nagyon finom és sütéssel együtt másfél óra alatt elkészül. Ez pedig valami felbecsülhetetlen: ha nem így lenne, a zsúfolt hétköznapok s a rövid hétvégék körforgásában biztosan nem ennék minden héten friss, egészséges Adéle-készítette :-) kenyeret!

Aminek receptje a következő:

Adéle kenyere

Hozzávalók:
12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3 evőkanál apró olajos mag (pl. napraforgó-, len-, szezám- vagy fenyőmag) keveréke + a tetejére
1 teáskanál tengeri só
1 teáskanál házi kenyér fűszerkeverék
1 teáskanál szódabikarbóna
3 dl tej
1 175 grammos pohárnyi natúr joghurt
2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
Első lépésben száraz serpenyőben illatosra pirítom – a lenmag kivételével - a kenyérbe kerülő magokat, s félreteszem picit hűlni. Ha fenyőmag (is) kerül a tésztába, durvára vágom, a többi mag „egészben” mehet bele.
Egy nagyobb keverőtálba mérem a kétféle lisztet, beleszórom a szódabikarbónát, a sót és a kenyérfűszert, hozzájuk költöztetem a 3 evőkanálnyi apróságot, s egy fakanállal az egészet alaposan összekeverem.
Ezután egy kisebb edényben elkeverem a tejet, a joghurtot és az olajat. S az így kapott elegyet a lisztes keverékhez öntöm.
Fakanállal egyneműsítem a száraz és a nedves hozzávalókat. Elég csak alaposan összekeverni őket, egy nagyon lágy, „folyós” tészta lesz a végeredmény.
Olívaolajjal kikenem, lisztezem a kis sütőformám, majd beleöntöm s egyenletesen elsimítom benne a tésztát. A tetejét magokkal – amelyek aktuálisan a kenyérbe is kerültek – megszórom, majd előmelegített sütőbe dugom.
Én úgy szoktam sütni, hogy a gázsütő – a mi gázsütőnk – legmagasabb hőfokán kb. 17-18 percet kap, majd felére csökkentem a hőt, s így sütöm készre a kenyeret kb. még további 40 perc alatt.
Egy 70 dkg-os kis kenyér lesz a végeredmény.
Mikor megsült, olyan 10-15 percig hagyom a formában hűlni, majd kiemelem – gyönyörűen kijön a formából! S amint kihűlt, lehet is enni!
Még 5-6 nap elteltével – persze, ha még marad belőle – is kellemes állagú és finom! :-)


Nyertem!!!

És nem is akármit… finom ételeket s élményeket!

No, de kezdem inkább az elején!
Lelkes vega-gasztroblog-olvasóként (nem csak íróként :-) a napokban a VegaFoodBlogra kattintva egy játékra lettem figyelmes, melyben két kérdésre kellett választ adni, s habár a zöld pettyes muffin rejtélyét nem sikerült megfejtenem, a másik kérdésre – a két nappal később szintén e blogban közzétett eredményhirdetés tanúsága szerint – helyesen tippeltem. Így nyertem! Méghozzá egy édességcsomagot a VegaFoodtól!

Egyes számú élmény: soha életemben nem nyertem semmit! Így ez abszolút új, ám de annál kellemesebb érzés volt számomra! No, igen a gasztroblogolás pozitív hozadéka… :-)

Kettes számú élmény: az eredményhirdetésről szóló post múlt hét végén került fel a VegaFoodBlogra, s e hét hétfőn (azaz tegnap) meg is érkezett a nyereményem. Rendkívül figyelmes dolognak tartom a gyors és korrekt kiszállítást és természetesen magát a nyereményt. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy manapság nem számít szokványosnak, sőt rendkívülinek tetszik az, hogy ha valahol azt mondják az ember nyert valamit, akkor valóban nyert, s nem kell érte ezt meg azt megvásárolnia, visszaküldenie, stb., stb. s nem csak „repi” cuccokat tartalmaz az a bizonyos csomag. Valahogy ez olyan ritka... s nagyon kellemes élmény volt számomra!

No, de most már lebbenjen fel a képzeletbeli a fátyol, azaz következzen a hármas számú élmény: VegaFood nyeremény-csomagom tartalma. VegaFood-kocka, mákkal, illetve almával töltött szamósza és mandulás krémes. Egytől egyig nagyon finomak voltak! Különösen a szamószák ízlettek! Teszem hozzá úgy, hogy eddig abban a hitben éltem, hogy nem szeretem a mákot! A mandulás krémest megörökítettem az utókor számára, s csupán annyit tennék hozzá: olyan finom, mint amilyen jól néz ki! :-) (Már amennyire ezt szerény fotóművészetem láttatni engedi…)

Egy szó mint száz: köszönöm VegaFood a finomságokat, az élményeket, a figyelmességet és a kedvességet!

Gouranga! :-)