"Vegetáriánus" hírességek(kel) Vacsoracsatában

Bevallom, én csak mostanában - a Tofu a tortán játékban való részvételem kapcsán - néztem meg pár részt az alapötletül szolgáló Vacsoracsata című műsorból (a neten), azelőtt egyáltalán nem követtem. Túlzás lenne azt állítanom, hogy elkezdtem nézni, de a feltöltött videók közül megnéztem néhányat, elsősorban az alapján, hogy mely műsorokban szerepeltek olyan emberek, akikre kíváncsi voltam.

A sokadik magát vegetáriánusnak nevező híresség számomra, khm hogy is mondjam kissé "fura" megnyilvánulása, felfogása, menüje láttán azonban klaviatúrát ragadtam.

Azt persze mindenképpen fontosnak tartom leszögezni, hogy nem láttam az összes adást.

A nagy-nagy kivétel számomra, akit mindenképpen szeretnék kiemelni, Laár András. Rendkívül nagyra tartom őt. Tüneményes ember. Hozzáállása az emberekhez, helyzetekhez, ételekhez, a világhoz, az élethez és a vegetáriánus táplálkozásról alkotott felfogása azt gondolom, húsevők és vegetáriánusok számára egyaránt elgondolkodtató és megszívlelendő. :)

Ami a benyomásaimat illeti.

Meglepetten és szomorúan tapasztaltam, hogy a műsorban szereplő "vegetáriánus" hírességek (megint hangsúlyoznám, nem láttam minden adást és tisztelet a kivétel(ek)nek) összekevernek fogalmakat és tovább erősítik az emberek egy jelentős részében a mai napig élő sztereotípiákat, előítéleteket, téves elképzeléseket a vegákkal kapcsolatban.

Többeknek közülük pl. teljesen természetes, hogy esznek halat, tengeri herkentyűket.

Félreértés ne essék, én azt gondolom, egye mindenki azt amit szeret, kíván, amiről úgy érzi jó a testének, ha az hal, kagyló vagy rák, akkor azt! De én személy szerint is azt gondolom és abban a hitben élek, hogy a vega-társadalom töbsége is úgy van vele, hogy ez a vegetáriánus táplálkozásba nem fér bele.

Nem tudok mit kezdeni "a hal nem hús" kifejezéssel, számomra ennyi erővel azt is mondhatnánk, "a csirke sem hús, az csirke".

A műsorban a kimondottan vegetáriánusnak készített étel nem egyszer volt rák vagy hal és a maga vegaságát többször nyomatékosan hangoztató híresség jóízűen elfogyasztotta azt.

Ami számomra ennél is megdöbbentőbb volt, hogy "vega" vendég elé odatálalták a csirkesalátát, kérdezték tőle, óhajt-e helyette vegetáriánus ételt (ami mellesleg rák volt!), mire közölte, hogy nem, ennek annyira finom az illata, hogy megszegi a tilalmat és megeszi.

Félreértés megint ne essék, tegye! És amennyiben finom volt és jólesett, egészségére!

Számomra ez azonban azt a nagyon sok emberben benne lévő sztereotípiát erősíti, hogy a vegaság nem "komoly" dolog, az valamiféle hóbort és ha ott van a hús, a vega megeszi.

A "tilalom megszegést" pedig azért nem értem, mert - én legalábbis úgy gondolom - ha a vegetarianizmus mögött nincs meg egyfajta belső késztetés, az érzet, hogy nem kívánom, nem bírom megenni a húst vagy akár mély belső meggyőződés vagy ezek kombinációja, akkor az úgy valóban gyötrelem. Egy olyan tilalom, ami szenvedést okoz, ami mellett folyamatosan ott a kísértés, a lemondás. De véleményem szerint, így az egésznek nincs értelme!

Meglepetten tapasztaltam, hogy (halfogyasztó) vega híresség leves elkészítéséhez alaplé gyanánt húsleveskockából készült levest használ.

Számomra és az ismeretségi körömben lévő vegák számára magától értetődő, hogy zöldségalaplét vagy zöldségleveskockát használok és húslével készült ételt nem fogyasztok.

Ez is egy olyan apróság, amely a húsevő társadalom számára korántsem evidens. Barátnőm tavaszi eskövőjén meglepetten néztek rám asztaltársaim, hogy - miután kiderült, vega vagyok -nem eszem az Újházy tyúklevesből. Még a levéből sem... :)

Amit nagy sajnálattal fogadtam még, az a vegetáriánus vendégek menüsora volt.

Ezalól - fentebb írtakkal ellentétben - még az általam nagyon tisztelt Laár András sem volt kivétel.

Azokban az adásokban, amiket (eddig) láttam, ill. a receptekben, amiket olvastam szinte kivétel nélkül valamilyen húshelyettesítő volt. (Most a hal-, tengeriherkenytű - kérdéskörtől tekintsünk el.) Értsd: szejtán, gabonakolbász és társai.

És hogy ez számomra milyen a vegákkal kapcsolatos sztereotípiát erősít? Nem bírnak meglenni a húsos kaják nélkül, ezért állandőan szójapörköltet, szójavirslit és más hasonlókat esznek.

Húsevőknek nem tálalok fel szejtánpörköltet, szejtános-gabonakolbászos székelykáposztát, rántott tofut és rántott szejtánt! Egyszerűen azért, mert aki eszik húst azt az ízt, textúrát, állagot várja és a "húshelyettesítő" nem olyan! Nem is lehet olyan, mert nem az! Egy húsevő számára ez csak a vega-konyha fantáziátlanságát és íztelenségét, ehetetlenségét bizonyító közjáték lesz!

Bevallom őszintén, én vegáknak sem szolgálnék fel húshelyettesítővel készült ételeket. Nem azért mert időnként nem használom, nem szeretem vagy nem fogyasztom őket, hanem egész egyszerűen azért, mert valami hihetetlenül változatosan, különlegesen és ízletesen lehet főzni zöldségekből, hüvelyesekből, magvakból, gabonából, laktovegák számára tejtermékekből. Egy "igazi" vegavacsinak számomra ezeket kell tartalmaznia. Úgy vettem észre ebben, Tofu a tortán csapattársaimmal is egyet értettünk. :)

S hogy mi a konklúzió, ha van egyáltalán?

Nos, számomra - ismét hangsúlyozottan - az, hogy mindenki egye azt ami számára a megfelelő, amit ő maga és a szervezete kíván. Akár tartalmaz az ő személyes táplálékpiramisa húst, akár nem. És bár vannak különböző vegetáriánus irányzatok (lakto-ovo, lakto, ovo, vegán, nyers...), a szárnyashús- és halfogyasztás azt gondolom, nem vegetarianizmus. Adott esetben simán lehet úgy is fogalmazni, "halat fogyasztok, más húsokat nem". Ilyen egyszerű.

Vega-emberek konyhájába betekintve tök jó lett volna ez a műsor arra (is), hogy kicsit rendet tegyen a fejekben. Pl. a tekintetben, hogy a vegetáriánusok nem esznek húslevesben főtt zöldséget, húslével készült ételt, zselatinos édességet, zsírban átforgatott tésztát. Ami személy szerint engem illet, egyszerűen azért, mert azt érzem, hogy "nem"... :) Rend helyett azonban, az adásokat nézve, olykor úgy éreztem, csak még nagyobb káosz lett... :(

Mindazonáltal, aki szeretne némi főzéssel, számos érdekes és fontos gondolattal, egy csipetnyi humorral fűszerezett bő háromnegyed órát, nézze meg Laár Andrást a Vacsoracsatában. :) (Az RTL Klub honlapján a videótárból könnyedén letölthető)

(A kép forrása: http://ceasarom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=403821&)

Ez a Karácsony most ilyen...

Kicsit zsúfoltak, s nem mindig könnyűek ezek a napok.
Sok minden van most... többek között teendők a lakással, s az Ő belakása (fantasztikus érzés!), tanulás, vizsgázás ezerrel (ez már jóval kevésbe az...) :-D

A Karácsonyunk sem úgy telt, mint szokott.
De mindennek ellenére, ez az időszak számomra mindig a "megállás", a "szívem díszbe öltöztetésének" ideje.

Kb. két hétig többnyire egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán voltam netközelben, így az azóta érkezett jóleső és kedves kommentekre is csak ma reagáltam.
Jézuska viszont hozott laptopot, így ez a probléma megoldódott, illetve "folyamatosan oldódik", hiszen, még jó pár dolgot (pl. képfeltöltő szoftvert, képszerkesztőt) fel kell telepíteni rá, s a használatát is tanulnom, szoknom kell még.
Úgy látszik ez az ilyen típusú tanulások időszaka is... a konyhámmal való barátkozásom egész jól megy, s bár gasztronómiai teljesítményemet inkább nem minősíteném mostanság, de amikor ügyködöm valamit, általában sikerül, még semmit sem égettem oda és már a sütőt is kipróbáltam, szépen megsültek benne a muffinok.

Szóval, nem tűntem el, csak "alakulok", s mindezek közepette vizsgázgatok... ésatöbbi...

S ha karácsonyi receptet idén nem is, de egy másik, szívemnek igazán kedves ajándékot szeretnék megosztani veletek!
Ez egy hímzett konyharuha, mely kimondottan nekem, az új konyhámba készült... :-)

Hallgatásom oka és az én konyhám

Nagyon régen jelentkeztem, recepttel pedig még régebben…
Az elmúlt hetekben arra is kevesebb időm jutott, hogy a többi szeretett blogot nézegessem, olvassam, de abban a pár percben, amikor erre módom volt, azt éreztem, nagyon szeretnék újra itt lenni, köztetek…

Nos, - egyéb váratlan esemény(ek) mellett – az történt, hogy elköltöztem, s életem talán eddigi legnagyobb változásaként megkezdtem önálló életem.
Sokat vártam rá. S most itt van. Jó. Nagyon.

Mindez persze azt is jelenti, hogy új, saját konyhám van.
Mindössze néhány négyzetméter, de az enyém.
Lassan kezdek mindennek helyet találni.
A tűzhely és a sütő elektromos, így azokat még tanulnom, szoknom kell.
Jelenleg barátkozunk, én és a konyhám, de már most érzem: ez egy igazán szívet melengető kapcsolat kezdete lesz…
Igyekszem beüzemelni a konyhai kütyüket: egyiket a másik után, s feltölteni a hűtőt, a főznivaló készleteket.
S bízom benne, receptekkel, ételekkel is tudok jelentkezni hamarosan.


Ő az… :-)

Az „álegészséges” élelmiszerekről

Mikor olyan „egészséges és jótékony hatású” élelmiszerek fogyasztására ösztönöznek a minket körülvevő elektronikus és nyomtatott médiumok, melyek összetevőit áttanulmánozva úgy érzem, a hajszálaimat tépném ki egyenként. Továbbá puffogok, hogy „és ezt mégis hogy lehet?”, „hogyan engedhetik az erre hivatott hatóságok, ajánlhatják dietetikusok?”, „hogyan lehet ilyen kontextusban, indokokkal eladásra kínálni termékeket?”, „ráadásul a műanyag drágább, mint a kizárólag természetes összetevőkből álló vagy a bio!” – egyre többször jön a családomtól, Anyutól a válasz: „ne csak nekem mondd! Miért nem írod meg a blogban?”
A főzés – egyéb teendők feltorlódása miatt – jelenleg sajnos minimálprogramon működik nálam (jól bevált, gyorsan elkészíthető ételeket készítek), így azt gondoltam, receptek helyett most a gondolataimat osztom meg Veletek!

Arra a veszélyre gondolok, amit az általam „álegészséges”-nek nevezett élelmiszerek fogyasztására való ösztönzés jelent. Szerintem ez sokkal alattomosabb, s valóban nagyobb veszélyt rejt, mint amikor egy adott reklám arról szól, hogy vegyél chips-et, csokit, levesport…
Mert ebben az esetben ezeket a termékeket úgy állítják be, mint az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen elemeit – sokszor e felkiáltással a gyermeküket helyesen táplálni kívánó szülőket veszik célba! – így akinek ez fontos, azonban kevésbé tudatos, azaz nem olvassa el figyelmesen a címkét, néz utána kicsit alaposabban, mi is van az adott termékben, gondolkodás nélkül megveszi, abban a megnyugtató hitben, hogy jót tett mind saját magának, mind pedig a családjának.

Nem is tudom, hol kezdjem? Talán annál a bizonyos joghurtnál, amelyik garantáltan hozzájárul a jó emésztéshez és közérzethez. Még a natúr változat is tartalmaz hozzáadott tejport például. A gyümölcsös variáns kb. 15 féle összetevőből áll, köztük finomított cukor, színezék és aroma.
Előbb említett cég másik terméke, ami kiveri nálam a biztosítékot, kimondottan gyerekeknek készül, mondván kalciumot tartalmaz, mely fontos a megfelelő csontképződéshez és ezt az információt, a termék fogyasztására ösztönző felhívást egy időszakban, hazánk elismert gyermekorvosa közvetítette felénk a képernyőn keresztül. Nos, a Tudatos Vásárlók Egyesülete által a gyümölcsjoghurtok körében végzett, több szempontot figyelembe vevő, rendkívül körültekintő és alapos felmérésben a 15 vizsgált termék közül a legutolsó (!) helyen végzett. (A felmérésről részletek itt: http://tudatosvasarlo.hu/cikkek/1064?page=1) Idézet a kutatás szövegéből: „Akár a legtöbb vásárló, mi is gyümölcsjoghurtnak gondoltuk a Danone Kft. gyerekeknek szánt termékét, a Danoninót. Ennek gyümölcstartalma 6,15%, de nem joghurtból készül, hanem főként túróból, tejszínből és eperkészítményből áll.„ Érdemes áttanulmányozni az összetevőket!
Hogyan kerüljük el? Nem feltétlenül kell megvenni a sokszor borsos árú bio gyümölcsjoghurtot! Natúr joghurt (ennek az összetevőit sem árt már áttanulmányozni sajnos) és egy kis darabolt, friss gyümölcs vagy közönséges natúr joghurt egy kis házi lekvárral elkeverve, egy-két perc az egész, finom és olcsóbb, mint a műanyag!

Bevallom, a gyermekeket megcélzó, szülőket manipuláló felhívások és hirdetések, különösen érzékenyen érintenek.
Adjál a gyerekednek egy bizonyos fajta cukrot, illetőleg gumicukrot, mert gyümölcslét és vitaminokat tartalmaz! Ez már józan ésszel belegondolva is butaság, aztán mikor végre a kezeim közé került a zacskó, a címkére pillantva azt éreztem, az azon szereplő felsorolás egy komplett kémia-dolgozat témája lehetne.
Uzsonázzon a gyerek tejszeletet, ill. adott cég más termékeit, mert tejet, mézet, stb tartalmaz. Hát… nyomokban biztosan tartalmaz, a porok, a cukor és az aromák mellett.
Legújabb kedvencem a „minden gyerek tehetséges valamiben, ezért tápláló finomságokat érdemel…”. Micsodaaaa??!! Ezek szerint az a gyerek, aki nem villantja meg tehetségességét már olyan 4-5 éves korában, ne is egyen, tápláló és finom ételt pedig főleg ne? De tegyük fel, hogy gyermekünk tehetséges, nos ebben az esetben, ha már eszik, akkor az mindenképpen bő olajban sült panírozott halrúd legyen!
Hogyan kerüljük el? Úgy gondolom, finom és tápláló tízórai vagy uzsonna lehet mindenekelőtt a friss gyümölcs, a változatosság kedvéért egy kisebb adag színes gyümölcssaláta pár csepp citromlével és mézzel, néhány szem olajos mag vagy aszalt gyümölcs, gyümölcsjoghurt (ld. fent), házi készítésű (reform) süti vagy keksz…

No, de a nap talán legfontosabb étkezéséről még szót sem ejtettünk!
A reggeli igazán nem jelenthet gondot: 4 szem keksz és már ki is váltottuk! Lendületben leszünk egészen délig!
Ha „klasszikusabb” reggelire vágyunk, ehetünk gabonapelyhet, mely finoman vigyáz a vonalainkra, a szépséghibája mindössze annyi, hogy a köztudottan tápláló teljes kiőrlésű gabona mellett pl. invert cukorszirupot és még kb. 10-15 összetevőt tartalmaz.
Hogyan kerüljük el? Mikor az utolsóként említett gabonapehely árát megláttam, leesett az állam, 6-700 ft között mozog a 375 grammos doboz, a dm-ben 899 ft-ért veszem a 750 grammos bio müzlit (gabonapelyheket, 50 %-ban aszalt gyümölcsöt és mogyorót tartalmaz, ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból, semmi mást). De a müzlimet sokszor itthon én magam keverem, a variációk száma végtelen és még olcsóbb is. Persze reggelizni ezerféle dolgot lehet, pici odafigyelés és tudatosság, s nem E-számok tömkellegével a pocakunkban kezdjük a napot!

Ha pedig megszomjaztunk, ihatunk gyümölcsös üdítőitalt, "gyümölcslét" mely sokszor „multivitamin” névre hallgat, jó esetben csak annyi vele a gond, hogy gyümölcslé-sűrítményből készült, rosszabb esetben hozzáadott cukrot, aromát és színezéket is tartalmaz.
Hogyan kerüljük el? Mi sem egyszerűbb! Víz, friss gyümölcslé, zöld-vagy gyümölcstea natúran, pici citrommal vagy mézzel. Nagy kedvencem, a házi limonádé: 1 literes adaghoz kicsavarok egy egész narancs és egy citrom levét, elkeverem kevés mézzel, felöntöm szénsavmentes ásványvízzel. Mennyei!

Mindennapi kenyerünk. A fehérlisztes, állományjavítóval felturbózott kenyér egészségtelen, ezt tudjuk. No de nem egy termék esetében látom, a csomagoláson a következő felirat szerepel: „natur, bio”, elolvasom az összetevőket, szám szerint kb. 10-12-őt és azoknak legalább a fele olyan, amiknek semmi keresnivalójuk sincsen egy kenyérben…
Hogyan kerüljük el? A teljes kiőrlésű, (valódi) bio kenyerek valóban sokkalta többe kerülnek a fehérlisztes felturbózott változatoknál. Én azt gondolom, mégis megéri beruházni, hiszen sokkal tovább frissek maradnak, így az utolsó morzsáig elfogynak és sokkal kisebb mennyiség is elég belőlük, hiszen sokkal jobban laktatnak. A másik lehetőség a házi kenyérsütés, igazán nem ördöngösség - vannak egészen egyszerűen és gyorsan elkészíthető variánsok - és pénztárcakímélő megoldás.

Nos, hosszan lehetne még sorolni a példákat, kicsit jobban górcső alá venni a light gyümölcsjoghurtot, az édesítővel telenyomott üdítőitalokat, az update-borzalmat.
Én most a „kedvenceimet” soroltam fel. Igyekeztem mindegyik kiváltására idő-, energia-, és pénztárcakímélő alternatívákat adni. Persze ott vannak a natur-, bio-termékek, amik szerencsére egyre szélesebb körben hozzáférhetők, és az összes fellelhető élelmiszertípusra egészséges, környezetkímélő alternatívát kínálnak, beszerzésük azonban egy „hagyományos, hipermarketes” bevásárláshoz képest több időt és energiát vesz igénybe és sokszor költségesebb is, tudom. Ezért a legtöbb esetben szándékosan nem azokat vagy nem csak azokat ajánlottam.

A konklúzió pedig megintcsak a címkeolvasás fontosságának hangsúlyozása, az odafigyelés, a tudatosság, s mindenekelőtt a józan ész!

(A kép forrása: www.mnsza.hu)

Színezékekről és egyéb adalékokról

… szólt a Spektrum Tv figyelemfelkeltő és elgondolkodtató „Étkek és tévhitek – Ráadás” című műsora, melybe teljesen véletlenül, ám még éppen idejében kapcsolódtam be.

A műsor sorra vette a napjaink élelmiszereiben megtalálható adalékanyag-csoportokat, mindegyiknek kb. azonos időt, teret szentelve, ám számomra a színezékekkel kapcsolatos megállapítások bizonyultak a

legdöbbenetesebbnek.

A keretsztori egy átlagos – ha jól emlékszem – három gyermekes család mindennapi életének, táplálkozási szokásainak bemutatása volt. Az édesanya igyekezett egészségesen táplálni gyermekeit – ez fontos, a későbbiekben még jelentősége lesz…

Színezékek

Érdekes és megdöbbentő volt már maga az a tény is, hogy mekkora hatással van az emberi ízérzékelésre az elfogyasztott élelmiszer színe. Tegyük hozzá, elsősorban a gyermekekre – ráadásul a színezett, színes ételek elsőszámú célközönsége is ők!
Szóval, ugyanazt a málnaízű italt öntötték 3 pohárba, ez egyiket rózsaszínre, a másikat átlátszó - vízszínűre, a harmadikat pedig kékre színezték. Majd gyerekekkel kóstoltatták meg a poharak tartalmát. A gyermekek túlnyomó többsége a rózsaszín folyadékot eper, illetve, málnás ízűnek, a színtelent limonádénak, a kéket pedig áfonyásnak érezte!
A színezékek és a különböző adalékanyagok hosszú távú hatása az emberi szervezetre felbecsülhetetlen, de az, hogy rövid távú hatásuk is kézzelfogható, számomra megdöbbentő volt. A következő kísérletet végezték el. Gyerekeket két csoportra osztottak, s két asztalt raktak tele ételekkel. Az egyik asztalon intenzív színű, mesterséges anyagokat tartalmazó élelmiszereket, a másikon házi készítésű ételeket helyeztek el. A gyermekek különböző játékokat játszottak – mindkét csoport ugyanazokat – melyek során mérhetővé vált koncentrációjuk, koordinációjuk, ügyességük, fegyelmezettségük. Majd evés következett: egyik csoport csak az egyik, a másik csak a másik asztalról falatozott. Fél óra elteltével ugyanazokat a játékok játszották. Az színes-adalékanyagos élelmiszereket fogyasztó gyermekek koncentrációs és koordinációs képességei láthatóan csökkentek, többen kezelhetetlenné váltak, a csoportban az egyik kisfiút úgy megütötte egy társa, hogy felrepedt és vérzett az ajka és közülük többen sírtak.
Hasonló tapasztalatokról számolt be az az édesanya is, aki miután hiperaktivitást állapítottak meg gyermekénél, megvonta tőle a mesterséges kiegészítőket tartalmazó ételeket, a gyermek két hétig elvonási tüneteket produkált (!!), majd hiperaktivitásra utaló tünetei megszűntek.

Mesterséges édesítőszerek
Élettani hatásukról szóló beszámolók nem egyértelműek.
A műsorban az aszpartamot (E-951) emelték ki, mint a legellentmondásosabb édesítőt, mellyel nem árt vigyázni.
Egy fiatal, I-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiú mesélt arról, hogy IBS-t (irritábilis bélszindróma) állapítottak meg nála, de miután elhagyta étrendjéből az aszpartamot, tünetmentessé vált.

Tartósítószerek
A műsorban elsősorban szulfitokra hívták fel a figyelmet, amelyek különösen kerülendők.
Megszólalt egy hivatásos versenytáncos, aki 35 évig tartó asztma után vált gyakorlatilag tünetmentessé annak köszönhetően, hogy elhagyta étrendjéből a szulfit-származékokat (s ezzel együtt az egyéb adalékokat) tartalmazó élelmiszereket.

Ízesítők, ízfokozók
A nátrium-glutamát (E-621) káros hatásait emelték ki, az ún. kínai étterem-szindrómát, de ezt elég sokan leírták már.
Azt a veszélyt azonban nem lehet elégszer tudatosítani, hogy ha már egészen kis gyermekkorban kezdi meg az ember az ízfokozókkal, mesterséges ízesítőkkel felturbózott ételek fogyasztását, az ízérzéke erre „áll rá” és már nem érzi elég ízesnek a természetes táplálékokat. Kiváló példa erre a műsorban ismertetett kísérlet: 10 gyerekkel kóstoltattak mesterséges ízesítővel készült narancslét és frissen facsart, tiszta narancslevet. A 10-ből 7 gyerek a gyári, „mű” italt találta finomabbnak.

Miután mindezeket sorra vették, a film készítői visszatértek, az írásom elején említett családhoz. Az édesanya most szembesült azzal, hogy az általa egészségesnek gondolt élelmiszerek többsége (pl. light gyümölcsjoghurt) tele van mesterséges adalékokkal.
S ez tényleg azért szörnyű, mert nem egy felelőtlen emberről volt szó, aki nem törődik a családja egészséges táplálkozásával, hanem azt gondolta, helyesen cselekszik, mert az általa egészségesnek gondolt – s teszem hozzá a média, reklámok által annak beállított – élelmiszereket adta a gyerekeinek.
(Gondolkodom azon, hogy ennek a jelenségnek, nevezetesen az általam „álegészségesnek” nevezett élelmiszerek reklámozásának, fogyasztásuk ösztönzésének - pl. egyél reggeli helyett 4 db finomított cukros, tartósítós, aromás, kb. 25-30 db összetevőből álló, nyomokban teljes őrlésű gabonát, mézet és mogyorót tartalmazó kekszet, és ezzel tök oké vagy, mert ez megfelelően táplál és számodra délig tartó lendületet ad – szentelek majd egy külön postot.)
Nos, az anyuka átnézte a hűtőt, s megszabadult az összes oda nem illő dologtól. Majd egy adalékanyagmentes próbahét következett. A család tapasztalatai pedig rendkívül kedvezőek voltak! Anyuka úgy vélte, nem is olyan nehéz kiiktatni ezeket az élelmiszereket az étrendjükből és gyermekei viselkedésében is pozitív változások álltak be.

Persze azért érdemes megnézni, magát a filmet is, ha sikerül elcsípni, de számomra annyira döbbenetes és figyelemfelhívó volt, hogy úgy gondoltam, érdemes a blogban is postolni.
Olyan információk ezek, amelyek elgondolkodtatnak, s azt érzem, valóban változtatásra sarkallnak… rám legalábbis nagy erővel hatottak, pedig egy jó ideje száműzöm már az étrendemből az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket…

Mi tehát a konklúzió?
A film készítői úgy foglalták össze, hogy alapvetően most is „ősemberek” vagyunk, a szervezetünk nem az adalékanyagok feldolgozására van predesztinálva, amelyeknek hatása – mi történik, ha ezek az adalékanyagok kombinálódnak, reakcióba lépnek egymással az emberi szervezetben?, mi lesz a túlságosan sok mesterséges kiegészítővel felturbózott élelmiszert fogyasztó emberrel 20 vagy 30 év múlva? – felbecsülhetetlen…
Én úgy gondolom, nagyon fontos a tájékozódás, a tudatosság, az hogy mit súgnak érzékeink, ösztöneink, no, meg a józan eszünk…

(Képek forrása: www.fittcsalad.hu, www.pannonicum.hu)

One Lovely Award…

Harmonytól kaptam a blogdíjat, ezúton is nagyon köszönöm neki!

Szabályok:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal?

Sáfránysárkány
Marica
Gourmandula
Fűszerkert
Bridge
Vera
Anett

Fogadjátok szeretettel! :-)

Chilis olaj és vega-sztereotípia

Nem is értem, hogy eddig hogyan lehettem meg chilis olaj nélkül! És most csak úgy félig-meddig túloztam… :-D
Néhány hete találkoztam vele először a maga egyszerűségében: salátaöntetként, s azóta a rabja vagyok.
Beszereztem gyorsan itthonra is egy üvegcsével – tudom, tudom, az lenne az igazi, ha magam készíteném, de - idő és recept hiányában - pillanatnyilag megelégszem annak a bizonyos T betűs áruháznak a termékével. Szerintem egész kis dekoratív az üveg, s további mentségemre szolgáljon, hogy – ami az összetevőket illeti - csak olívaolajat és chilit tartalmaz.
Nagyon szívesen megpróbálkoznék egyébként a házi fűszerolaj-készítéssel, remélem egyszer majd annak is eljön az ideje. Tényleg, Nektek, van esetleg e témában jól bevált ötletetek, receptetek?

No, vissza a chilis olajhoz. Az a fantasztikus benne, hogy nem erős, inkább gyengéden bizsergeti az ember szájpadlását, felpezsdíti és pikánssá teszi még a viszonylag semleges ételek ízét is! Pácoltam már benne pl. patisszont, majd meggrilleztem: mennyei lett!

Mindazonáltal, mint már említettem, első találkozásunk alkalmával salátaöntetként funkcionált a rubinpiros fűszeres olaj.
Na, azóta gyakorlatilag permanensen salátát eszem! Önironikus pillanataimban azt szoktam mondani: hát, most aztán megfelelek a vegetáriánusokról alkotott sztereotíp képnek és nyers zöldségeket, mindenféle zöld leveleket meg magokat rágcsálok. De nem tudok betelni vele! És nem értem magam, hogy eddig miért nem fogyasztottam salátát sokkal többször, amikor ennyire szeretem. Talán ezen elelmélkedem még egy kicsit – amolyan önismereti jelleggel! :-D

Salátaügyben örömteli fejlemény, hogy kezdődik már a paradicsom, uborka, leveles zöldségek szezonja, így talán kevésbé kell attól tartani, hogy az ember a kelleténél nagyobb koncentrációban visz be mindenféle oda nem illő anyagot – növényvédőszereket, nitrátot, stb. – a szervezetébe.
Esti vacsorasalátáim rendkívül egyszerűen, s gyorsan készülnek. Gyakorlatilag abból, amit épp a hűtőben találok.
A képen látható variánsban kétféle saláta, nyers céklacsíkok, paradicsom, olajbogyó, kevés újhagyma található. Kissé sózva, borsozva, chiliolajjal összeforgatva. Bio-parmezánforgácsokkal megkoronázva.
Tényleg bármilyen zöldségféle tehető bele, vegán hangulatú estéimen, pirított magkeverékkel (pl. napraforgó, tökmag, fenyőmag, lenmag, szezámmag) vagy durvára tört olajos magokkal szórom meg. Teljes kiőrlésű kenyérből készített pirítóssal fogyasztom.

Elindult a Vegán Vendéglő!

Sok szeretettel ajánlom minden kedves olvasóm figyelmébe a VEGÁN VENDÉGLŐ blogot, melyben különleges, ünnepi alkalmakra való vegán receptekről, menü- és egyéb ötletekről olvashattok - mindezt egészséges, reform változatban, s mely blognak én is - bevallom, ezt igazán megtiszteltetésnek érzem - társszerzője vagyok! :-)

Őszintén remélem, hogy mind alkotó-, mind pedig olvasótáborunk növekszik majd!

Szóval olvassátok, s ha van kedvetek, csatlakozzatok!

Én mindenestre nagyon lelkes vagyok... :-)

Barátság-díjat kaptam!

Harmony lepett meg a díjjal, aminek nagyon-nagyon örültem, és köszönöm neki! :-)


"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

A nyolc kedves kollegina, akiket választottam –többen közülük már megkapták ezt a díjat, de annyi baj legyen, elvégre az embernek/gasztrobloggernek több barátja is lehet :-) - , íme:

Kata
Siccike
Dulmina
Vera
Gourmandula
Nana
A Reformnasik blog szerzője
Sáfránysárkány

Soxerettel,
Adéle

Smoothie

Tavaly októberben bő egy hetet pihenhettem Észak-Angliában: fantasztikus élmény volt, kellemes és szívet melengető napokat töltöttem el a barátnőm társaságában!
Sokfelé kirándultam, sok mindent felfedeztem, láttam…

…és persze kóstoltam! :-)

Nem, most nem az angol konyhaművészet és étkezési szokások méltatása következik. Bizonyosan megvan annak is a hangulata, szépsége – csakhát a vegetáriánus-reform táplálkozással az esetek túlnyomó többségében nincs igazán összhangban…
Bár, igazán nagy örömömre szolgált a felfedezés, miszerint a ködös Albionban (is) egyre népszerűbb az organic food… :-)
S mindenképp tartozom az igazságnak annyival, hogy bevalljam: egyik este egy tradicionális English pub-ban valami egészen mennyei gombás rizottót ettem (ez volt a kétféle alternatívát tartalmazó vegetáriánus kínálatukból az egyik) – még ha ez talán az olasz konyhaművészettel szemben „kisebbfajta szentségtörésnek” tűnik is… :-)

Szóval, relatíve csekély számú, ámde annál meghatározóbb angliai kulináris élményeim közül az egyik a smoothie volt!
A továbbiak: itt kóstoltam először görög joghurtot. Angliában gyakorlatilag minden élelmiszer áruházban kapható. Többféle is. Én – hogy, hogy nem :-) – a bio változatban utaztam. Hát… fantasztikusan finom dolog! Úgyhogy kitartóan táplálom a reményt azt illetően, hogy ez a finomság elérhető áron és egyre több helyen kapható lesz nálunk is. Másik élményem: sokkal-sokkal elterjedtebb és népszerűbb az indiai konyha, mint idehaza. Így lényegesen egyszerűbb a különböző fűszerek, indiai kenyerek vagy a paneer beszerzése… igazi kulináris tobzódás volt ez nekem!

No, de vissza a smoothie-hoz.
Nem is tudom, magyarul hogyan lehetne nevezni… ugyanis nincs igazán rá szavunk…
Egy alapvetően csak és kizárólag gyümölcsből és sokszor zöldségből (is), s tiszta – nem koncentrátumból előállított – 100%-os gyümölcsléből készített hideg (de korántsem feltétlenül jeges), egészen krémes és lágy italról van szó.
3-4-5 féle gyümölcs és sokszor zöldség sűrű és simogató, harmonikus kombinációja…
Igazi vitamin- és ásványi anyag - bomba… és valami annyira, de annyira finom!
Vannak joghurttal, (növényi) tejjel, mézzel készített verziói is, de bevallom, én ezeket nem kóstoltam. A „hagyományosból” viszont majdnem minden nap fogyasztottam!

Nekem az Innocent névre hallgató cég termékei jöttek be leginkább, mind ízre, mind a csomagolást, a cég filozófiáját tekintve.
Meg is vásároltam a receptkönyvüket jobbnál jobb smoothie-receptekkel, s bár tényleg egészen egyszerű ezeket a remekbe szabott kis italokat elkészíteni, mindezidáig – khm – nem álltam neki. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nincs igazán jó turmixgépem, s az ősrégi gyümölcscentrifuga is a spájz egyik elfeledett zugában pihen…

Így nagy-nagy örömömre szolgált mikor kb. egy-két hete – egy rövidebbre tervezett vásárlás alkalmával – véletlenül belefutottam a Söbbeke cég termékeibe! Bio Smoothie – itt nálunk! Fantasztikusan finom volt a piros gyümölcsös és a cseresznyés – barackos változat is!

Úgyhogy teljes szívvel és nagy-nagy lelkesedéssel ajánlom mindenkinek, hogy ilyen mennyei kortyolnivalót készítsen!
Segítség és kedvcsináló-képpen a már említett smoothie-receptkönyvből közzé is teszek két receptet. Egy tisztán gyümölcsös és egy zöldséges verziót.

Narancs – banán - ananász smoothie

Hozzávalók: (2 nagy adaghoz)
1 zamatos ananász
1 narancs
1 banán
1 gerezd lime

Elkészítés:
Tisztítsuk meg az ananászt és vágjuk ki a torzsáját. A gyümölcs felének – gyümölcscentrifuga segítségével – préseljük ki a levét.
A másik felét vágjuk cikkekre és helyezzük a turmixgépbe. Préseljük ki a narancs levét és adjuk ezt is hozzá. Majd a meghámozott banánt is tegyük a turmixgépbe, öntsük hozzá a kifacsart ananászlevet, préseljünk rá egy kis lime-levet, végül turmixoljuk simára. Már kortyolhatjuk is!

Sárgarépa – alma –gyömbér smoothie

Hozzávalók: (1 adaghoz)
3 sárgarépa
2 alma
egy darabka (1-2 cm) friss gyömbér

Elkészítés:
Tisztítsuk meg a répát, vágjuk kisebb darabokra. Az alaposan megmosott almát vágjuk cikkekre. Gyümölcscentrifuga segítségével – préseljük ki a levüket. A répa- és almalevet keverjük össze egy kancsóban. Hámozzuk meg és reszeljük a gyömbért a kancsóba. Keverjük meg mégegyszer és már fogyaszthatjuk is!

Névnapi meglepetés

E héten azt mutatta a naptár, hogy bizony a nevem napja van.
S hogy miért írok erről?
Annyi dolog foglalkoztat mostanság, hogy talán túlzás lenne azt állítani, teljesen elfeledkeztem róla, de nem is igazán gondoltam rá.

A szeretteim viszont hihetetlenül kedves és figyelmes ajándékokkal leptek meg, ami megmelengette a szívemet és igazán nagyon jól esett. :-)
A fotón a gasztro-vonatkozású meglepiket örökítettem meg.


Jamie Oliver-es fűszersók. Pontosabban szólva Jamie nevével fémjelzett nagy szemű himalaya kristálysó örlőfejes kis üvegben és kakukkfüves-citromos-babéros fűszersó sintén örlőfejes tartóban. Jamie Oliver az üvegcsén, ízletes, s egészségtudatos tartalom – kell ennél több egy reformtáplálkozás iránt elkötelezett Jamie-rajongónak? :-))))))

Magas kakaótartalmú gyömbéres (fair trade!) biocsoki…

S egy végtelenül dekoratív s gusztusos, olyan igazán kézbevaló kis vega-szakácskönyvecske, s ami még fontosabb: remekbe szabott receptek találhatók benne!

Mit mondhatnék még?
Mégegyszer nagyon köszönöm! :-)

Ölelés az éterből

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Kata ajándékozott meg egy öleléssel, s mi tagadás, igazán örömet szerzett vele! Ezúton is köszönöm! :-)
Igazi XXI. századi, s egészen különös módja az összetartozásnak ez a (gasztro)blogolás során növő, alakuló, formálódó közösség. Aminek nagy-nagy örömmel, s lelkesedéssel igyekszem minél hasznosabb tagja lenni! :-)

A legjobbkor érkezett Katától az ölelés, hiszen, az utóbbi hetekben nem nagyon volt időm a főzésre, különböző gasztro-ténykedésekre, s emiatt a blogba is régen írtam már. Így keresve sem találhatnék kellemesebb, s jobb témát e bejegyzéshez, mellyel elindítom a 2009-es évet – blogolásilag is. Az meg már csak hab a (vega)tortán, hogy ez egyben a 100. postom is! :-)

Nagy-nagy ölelés kíséretében továbbítom a barátságszalagot – tudom, hogy már kaptak, de ez ebben a játékban, nem számít, hiszen az embernek több barátja is lehet :-) - Katának, Siccikének, Dulminának, Nanának, Verának, Renátának, Bridge-nek, és Norcinak.

Boldog Karácsonyt!

Szeretem a Karácsonyt, megmelengeti a szívemet.
Örömmel készülődöm rá minden évben: szeretem kigondolni, mivel lephetem meg a számomra kedves embereket, a beszerzőkörutakat, mikor e gondolataim konkrét formát öltenek, az ünnepi vásárokat járva beszívni a forralt bor és a fahéj illatát, becsomagolni az ajándékokat, s a szeretteim arcát látni, mikor kibukkan a papírból a meglepetés.

S természetesen a Karácsonnyal együtt járó konyhai sürgölődést is szeretem!
Tudom, ez a blogon sajnos nem igazán látszik, az elmúlt bő két hét – vizsgaidőszak lévén – ugyanis tanulással telt.
Így az ajándékokat is beszereztem már december elején, s karácsonyi „próba sütés-főzést” sem csináltam. No, de sebaj, majd ma élesben…!
Ebből a szempontból, talán épp szerencse, hogy a családban egyedül én vagyok vegetáriánus, s a reformtáplálkozás lelkes híve, így ha elrontok valamit, csak én maradok éhen. :-D
A tervezett ünnepi menüm: tofusült és krumplisaláta. Majd beszámolok róla, hogyan sikerült!
Sütni – nagy bánatomra – ezúttal nem sütök. Ennek kisebb részben az időhiány, nagyobb részben az az oka, hogy a gázsütőnk gyakorlatilag teljesen megbolondult: eddig alul égetett és felül nem sütött, most épp fordítva, a süti teteje már egészen sötétbarna, az alja meg a közepe pedig konkrétan nyers marad. :-( Ennek következtében bioboltban vásároltunk bio-reformos bejglit és a reformcukrászattól szaloncukrot.
Mindezek ellenére én abszolút lelkes vagyok, s bízom benne, hogy jóízű ételek kerülnek ma este az asztal(om)ra! :-)

S hogy mire jó még a gasztro?
Idei ajándékaimat fahéjjal és szárított narancskarikával díszítettem, s az egész csomagolást a természetesség jegyében képzeltem el.
Íme, az eredmények! :-)

Ezekkel a fotókkal kívánok Szép Ünnepet az összes gasztroblogger-kolleginának és kollégának, s minden olvasómnak!

Megint hajdina – ezúttal diósan, meggyesen

Nemrégiben írtam a hajdináról, ami továbbra is nagy kedvencem, s már rég készültem kipróbálni „édesen”.

Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy egyszerű, „letisztult” ételekre vágyom. Újra és újra felfedezem, rácsodálkozom, milyen ízletesek tudnak lenni a különböző gabonák (barnarizs, árpa, bulgur, kuszkusz, köles, hajdina – mind egy-egy külön karakter és textúra)– „sósan” egy-két jófajta fűszerrel, zöldségekkel, „édesen” pedig kevéske mézzel, olajos magvakkal, egy-két kocka jó minőségű magas kakaótartalmú étcsokival, mákkal, kókusszal, friss vagy aszalt gyümölcsökkel.
Annyira egyszerű, mégis nagyszerű! :-)
Odateszem az éppen kívánt gabonát főni, s amíg magába issza a folyadékot, semmi, de semmi dolgom vele. Az utolsó percekben előkészítem a belekerülő magokat, gyümölcsöket, zöldségeket (ha ezek is párolást igényelnek, amíg a gabona megfő, ezek is elkészülnek), összekeverem, s már kész is.
Ezek az ételek igazán ízletesek, s valahogyan azt érzem, hogy jót adok velük a testemnek.

Persze, mindez nem jelenti azt, hogy konyhai kísérletező kedvem alább hagyott volna, hiszen egyrészt fentebb említett koncepcióban is végtelen számú lehetőség rejlik, másrészt pedig biztos, hogy számtalan bonyolultabb és extrább fogást is kipróbálok majd, de a „mindennapokra” – azt gondolom – igazán kiváló ételek ezek. S ami még fontos: gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt elkészülnek, mint egy levesporból előállított leves, mirelit pizza, ugyancsak porból gyártható lasagne, gombóc, palacsinta. S mekkora különbség!
A sokféle gabonából és zöldségekből, magokból, gyümölcsökből tehát egész gyorsan varázsolható pl. egy gyors vacsora, de a hűtőben 2-3 napig is remekül elvannak ezek az eledelek, s hőt bíró dobozkában szállítva, tápláló, igazán ízletes és jótékony hatású munkahelyi ebédként szolgálhatnak.

Nos, miután leírtam, evésileg hogyan is vagyok mostanság… :-), postolom gyorsan a hajdinás finomságot, amit a minap készítettem.
Az „édes” jelzővel kapcsolatban az idézőjel annak szól, hogy az egy teáskanálnyi méztől nem lesz igazából édes az étel, ráadásul belekerül még a kellemesen fanyar meggy és a dió is – csak valahogy a magyarban „édes” ételnek nevezzük azt ami nem kimondottan sós…

Hajdina meggyel és dióval

Hozzávalók: (1 adaghoz)
bő ½ dl hajdina (én a sötétbarna bio változatot használom)
kevéske olaj (pl. bio repce)
1 teáskanálnyi méz
néhány csipet mézessütemény fűszerkeverék (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér – ami szimpatikus)
1 maroknyi friss dióbél
2-3 evőkanálnyi meggy (friss híján, ezúttal bio meggybefőttet használtam – kizárólag vizet, nádcukrot és meggyet tartalmaz)

Elkészítés:
A hajdinát szűrőben folyóvíz alatt alaposan megmosom.
Egy lábaskában kevés olajon megpirítom a hajdinaszemeket, s felöntöm kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, ha felforrt, lefedem, s kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főzöm.
Ezalatt száraz serpenyőben illatosra pirítom a diót, durvára vágom.
Miután a hajdina elkészült, s elzártam alatta a lángot, belekeverek 1 teáskanálnyi akácmézet (ezzel nem főzöm, hogy a méz értékes tápanyag- és ásványianyag-tartalmából minél több megőrződjön), s ízlés szerint mézessütemény fűszerkeveréket.
Összeforgatom a rusztikusra darabolt, illatos dióval és a meggy nagy részével, meggyszemekkel díszítem.

7 „titkos” dolog rólam…

Reni gondolt rám: tőle kaptam a kérdést: osszak meg magamról 7 olyan dolgot, ami eddig a blogomban még nem szerepelt…

Siccikéhez és Katanyakához hasonlóan én sem gurítom tovább a labdát, hiszen már nagyon sok számomra kedves gasztroblogger-kolleginánál és kollégánál járt…

A blogírás maga és az időről időre érkező ehhez hasonló kérdések, „játékok” számomra egyfajta - nagyon érdekes - önkifejezési és önismereti lehetőséget rejtenek…

Nos, lássuk! Mit is írhatnék (még) magamról?

1. Végzettségemet, szakmámat tekintve politológus vagyok, s ismereteimet kiegészítendő harmadik éve – immár munka mellett – jogi egyetemre járok.

2. Pár hónapja derült ki számomra, hogy természetes göndör hajam van, - ennek köszönhetően kb. fele annyi ideig tart a hajmosás és szárítás, mint korábban – és – lévén csöppet rövidlátó – a szemüvegemet is egyre többet viselem, így a közelmúltban átalakult kicsit az Adéle-fizimiska. :-)

3. Undorodom és félek gyakorlatilag az összes – repülő, mászó stb. – bogártól és rovartól. Elpusztítani sem merem őket, így ha valahol efféle élőlény jelenlétét fedezem fel, addig nem vagyok hajlandó belépni az adott helyiségbe, amíg az a valami – akárhogyan is – de onnan ki nem kerül.

4. Imádom a vizet: inni, úszni, pancsolni, strandra menni. Egy tengerparti nyaralással mindig el lehet varázsolni. Még zuhanyozni is úúúúgy szeretek! :-)

5. Nagyon fázós vagyok. Környezetem visszajelzései alapján állíthatom, hogy hőérzetem meghaladja kissé a normális szintet. Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy én kb. max. 23-25 fokig vagyok szocializálva, ha ennél hidegebb van, már kevésbé érzem komfortosan magam.

6. Rendszerint már jó előre és mindig aprólékosan megtervezem a dolgokat, s ha valami miatt az elképzelésem borul, azt bizony sokszor meglehetősen nehezen viselem. :-(

7. Ha elhatározok valamit, valamiféle célt tűzök magam elé, azt az esetek túlnyomó többségében igen következetesen képviselem, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni érte és általában végig is viszem. :-)

Te mióta főzöl, és miért?

Dulminától kaptam a kérdést: mióta főzök és miért?
Lássuk csak!

Talán bután hangzik, de olyan, mintha mindig is főztem volna. Nem emlékszem az életemből olyan időre, amikor ne szerettem volna a konyhában lenni: csupán figyelemmel kísérni, hogy mi készül, később a konyhai műveletekben részt venni, s idővel önállóan is alkotni valamit.
A családi legendárium része, hogy 4-5 éves koromban, mikor Nagymamámmal krumplis nudlit készítettünk, ragaszkodtam hozzá, hogy az összes nudlit én készítsem el, amiben annyira elfáradtam, hogy a végén nem bírtam már állni, s ülve fejeztem be a műveletsort.
Már gyerekként is nagyon szerettem az egészben, hogy úgy éreztem, ezzel kedveskedhetek, örömet szerezhetek azoknak, akiket szeretek. Volt pl. egy két sztenderd dolog, amit el tudtam készíteni – pl. kakaós süti, kókuszgolyó – s néha eltűntem a konyhában, majd egy tálca sütivel vagy kókuszgolyóbissal kerültem elő.
A karácsonyi sütés-főzésben pedig már akkor is lelkesen s aktívan részt vettem. Ilyenkor három generáció, Nagymamám, Nagypapám (igen, Nagypapám is nagyon jól főzött!), Anyukám és én sürgölődtünk a konyhában, magunkba szívva az ünnepi hangulatot, illatokat és ízeket.
Mikor kicsit nagyobb lettem, elkezdtem füzetbe írni a családi recepteket, hogy egyedül is elkészíthessem őket, s persze azért, hogy az utókor számára biztosan megőrződjenek.
A főzés terén a legtöbbet Anyukámtól tanultam, de vannak dolgok, amiket Nagymamámtól s vannak, amiket Nagypapámtól lestem el.

A főzés és a gasztronómia iránti érdeklődés és szeretet tehát azt hiszem, mindig is megvolt, de hogy miért is főzök – erre a kérdésre a válasz kb. másfél évvel ezelőtt számomra új értelmet nyert. Mindaz, amit az előzőekben leírtam, természetesen ott van bennem, viszem magammal, a dolgok azonban jelentősen át is alakultak azóta…

Szóval, több, mint egy éve már, hogy vegetáriánus, s a reformtáplálkozás lelkes híve lettem.
Az idáig vezető út fokozatos, ugyanakkor hihetetlenül ösztönös volt.
Hosszú ideig, csak azt éreztem, mi az, amit nem szeretnék megenni, de hogy mi az, amit szeretnék, mi is valójában az én utam, csak később vált világossá előttem.
Már maga a vegetarianizmus is, de az ezzel párhuzamosan alakuló és egyre inkább kikristályosodó reformtáplálkozás merőben idegen (volt) a családom, -s egy-két, ámde annál jelentősebb kivételt jelentő ember kivételével – szűkebb, s tágabb környezetem számára. Ők – a mai napig – a hagyományos „magyaros” étkezést követik, s kicsit talán furcsának, különcnek tartanak.
A főzés, konyhában tevékenykedés iránti szenvedélyemen túlmenően tehát az ok, amiért főzök rendkívül egyszerű: az ételek, amiket készítek, az alapanyagok, amiket használok, az eljárások, amiket alkalmazok, gyakorlatilag teljesen idegenek a családom számára. Így az ételeket, amiket fogyasztok tulajdonképpen „csak én” tudom elkészíteni. Persze mindebben hihetetlen nagy kedvem és örömöm lelem: annyi, de annyi mindent fedezek fel, próbálok ki és nagyon-nagyon változatosan étkezem. Közben pedig jó érzéssel tölt a tudat, hogy – a tudomány(om) jelenlegi állása szerint – értékes, élettanilag hasznos, egészséges és tápláló dolgokat adok a testemnek.
Előbb említettek okán – jelesül: családom, a „hagyományos” táplálkozást követi – sajnos ma már csak ritkán élem át azt az érzést, hogy milyen jó dolog megörvendeztetni egy finom fogással, azokat, akiket szeretek, hiszen, az ételeknek, amiket sütök-főzök, a túlnyomó többségét, csak én találom ínycsiklandozónak, csak én eszem meg.
Így érdekesen alakul(t) a válasz arra a kérdésre is, hogy tulajdonképpen kitől tanultam főzni. Mint már említettem, az alapokat Anyukámtól és a nagyszüleimtől kaptam, de mivel most már teljesen máshogyan táplálkozom, nagyon sok mindent tőlük függetlenül, „magamtól” sajátítottam el. Értve ezalatt szakácskönyvek, netes oldalak és persze a gasztroblogok részletes, élvezetes és lelkes tanulmányozását és sok-sok kísérletezést.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy mégis csak sikerült egy kis „reformot” becsempésznem a család táplálkozásába: Anyukám egy ideje már bio repceolajjal főz, biomargarint használ és elolvassa a boltban az élelmiszerek összetevőit, s amiben túl sok E-szám van, azt nem veszi meg. Ja, és teljesen odavan a tejszínes-gombás tésztámért, amit teljes kiőrlésű spagettiből, bio repceolajjal, himalaya sóval, olaszos fűszerekkel és zabtejszínnel szoktam készíteni, Ő meg vesz hozzá a piacon bioparmezánt (!). :-) Na jó, az igazságnak az is része, hogy ha indiait főzök, utána két napig szellőztet…

Egy szó, mint száz. Úgy érzem, „mindig is” főztem és úgy hiszem, ma már azért, hogy finom és egészséges dolgokat adjak a testemnek és persze azért, hogy örömet szerezzek azoknak, akik nyitottak az ételeimre.
S hogy mi a helyzet ma?
Élvezem, hogy egyre nagyobb rutint szerzek a vega-reform ételek elkészítésében, a konyhában. Egyre többször fordul elő, hogy gabonafélékből és zöldségekből bő fél óra alatt egészen különleges és ízletes fogásokat varázsolok az asztalra, nem tart sokkal tovább elkészíteni őket, mint megmikrózni egy félkész terméket, s mennyivel egészségesebbek és finomabbak ezek az ételek!
S persze élvezem a blog-írást. Nagyon! Hiszen nagyon szeretek főzni és nagyon szeretek írni,. Sokat jelent számomra, hogy megoszthatom a kis gasztrovilágomat másokkal, s kellemes érzéssel tölt el a tudat, hogy vannak, akiket mindez érdekel, akik olvassák a blogomat! :-)

Siccike, Katanyaka, Ti mióta főztök és miért?

PB & J

Finoman szólva sem vagyok – vegetáriánusként és a reformtáplálkozás lelkes híveként - az amerikai étkezési kultúra rajongója. Sőt…

Nem olyan rég azonban megismerkedtem a földimogyoróvajjal.
Természetesen a bio változattal (a „hagyományos, kommersz” fajta finomított cukorral, hidrogénezett növényi zsírral, meg még a jó ég tudja, mi mindennel készül).

A Rapunzel – képen látható – terméke földimogyorót (88%), pálmazsírt, tengeri sót és barna nádcukrot (a só kivételével az összetevők ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak) tartalmaz.

A mogyoróvaj fő összetevője, a földimogyoró magas zsírtartalma ellenére gazdag A-, E- és C-vitaminban, kalciumban, nátriumban és rostban, vagyis azokban a tápanyagokban, amelyeket a legritkábban fogyasztunk a felmérések szerint.
Már egy teáskanál földimogyoró fedezi a napi ajánlott E- vitamin-bevitel 16%-át, és annyi rostot tartalmaz, mint egy szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér.
A kutatók emellett azt is megállapították, hogy a magas zsírtartalom ellenére a rendszeres mogyorófogyasztók soványabbak az olajos magvakat nem fogyasztó társaiknál. (Forrás: blikk.hu)
Azért persze óvatosnak kell lenni, egészen pici gyermekkorban a földimogyoró allergiás reakciót válthat ki, ami az embert egy életen át elkísérheti. Így kisgyermekeknél a földimogyorófogyasztással nagyon kell vigyázni, és aki allergiás rá, természetesen annak is mindig résen kell lenni, s nem szabad földimogyorót, illetve annak származékait tartalmazó élelmiszert fogyasztani.
Akik viszont nem küzdenek effajta allergiával, néhanapján egy kis földimogyorót (mogyoróvajat :-) elfalatozgatva élvezhetik annak jótékony élettani hatásait. A kulcsszó persze ez esetben is a mértékletesség.

Mint kiderítettem, a földimogyoróvajból létezik krémes és apró mogyoródarabkás verzió is. Nos, első találkozásom – mint ahogyan az a fotón is látszik – ez utóbbival történt.

Hát… hogy őszinte legyek: nekem nagyon bejött.
Izgalmas és kellemes az intenzíven mogyorós íze és illata, ugyanakkor valahogyan olyan se nem édes, se nem sós… mégis rendkívül krémes, ropogós és ízletes. Persze rendkívül tömény, egészen kevéske kell belőle.

Kicsit utánaolvastam a dolognak, s kiderítettem, hogy sokféle finomság készíthető belőle, pl. mogyoróvajas sütemény és keksz, de felhasználható alapvetően sós ízvilágú ételekhez is, pl. mártásokhoz, szószokhoz.

De! A földimogyoróvajjal készült „nagy klasszikus” nem más, mint a PB&J, azaz a Peanut Butter & Jelly sandwich. Vagyis a földimogyoróvajas - lekváros szendvics.
Olvasmányaim alapján úgy tűnik, a PB&J Amerikában rendkívül népszerű, gyakorlatilag mindennapi tápláléknak számít. Nos, mindennap ezt fogyasztani, ráadásul jó vastagon a „hagyományos” mogyoróvajból, cukrozott és agyonzselatinozott lekvárból és fehérkenyérből elkészítve, nyilvánvalóan nem túl egészséges dolog…

El lehet azonban ezt készíteni máshogy is! – gondoltam, s nem szégyellem bevallani, égtem a vágytól, hogy kipróbáljam, mégha először kissé bizarrnak is tűnt az alapanyag-, s ízkombináció. Anyu gyanakvással vegyes aggodalommal tekintett az elkészült szendvicsre, s finoman megkérdezte: „Ha nem ízlik, mit fogsz vacsorázni? Ez volt ugyanis a két utolsó szelet tönkölykenyér.” De mivel ekkor már fentebb jelzett gondolatot tett követte, tegnap elfogyasztottam életem első PB&J-ét.
Hát az van, hogy ez nekem nagyon ízlik! Ezt először kicsit talán „cikinek” éreztem, mégis amerikai meg minden… de azt hiszem, túl kell lépnem az effajta prekoncepcióimon és élvezni az ízeket – persze amennyire lehet reformosan és egészségtudatosan! :-D

Nos, bemutatom az én PB&J-met!
Fogtam két teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült kenyérszeletet.
Az egyiket vékonyan megkentem bio mogyoróvajjal.
A másik szeletre St. Dalfour-féle vörös- és feketeáfonya dzsem került (a St. Dalfour lekvárjai nem tartalmaznak színezéket és tartósítószert, s cukor helyett természetes szőlőlével vannak édesítve). Úgy éreztem ugyanis, hogy a mogyoróvajhoz valamilyen kissé fanyar, „piros” lekvár passzolna igazán.

Összeborítottam a két szelet kenyeret, s már ettem is.
De talán mondanom sem kell, hogy szendvicsvivős élethelyzetekben is remek kis falatozni való!

Bon anniversaire!

El sem hiszem, de pont ma egy éve kezdtem…

S annyi kellemes élményt, kedves kommentet, rengeteg ötletet, tanácsot, receptet, s finomabbnál finomabb vegetáriánus étkeket „adott” nekem ez a gasztroblogolással – saját blogom írásával, a többi kollegina és kollega blogjainak olvasgatásával, kommenteken keresztüli eszmecserékkel, s a receptek gyakorlati megvalósításával, kísérletezéssel - töltött egy év!

Szóval,
Bon anniversaire „La Cuisine d’Adéle”!

:-))))))

Csengetett Mylord?, névnap, egy elszalasztott alkalom – tápiókapuding!

Hogy mi kötheti össze a - szerintem már egyértelműen klasszikusnak számító – angol filmsorozatot, Anyu névnapját és egy valószínűleg már végleg elszalasztott alkalmat?
Nos, ahogyan a bejegyzés címe is mutatja, nem más, mint a tápiókapuding!

Az összefüggés a következő.
Az angol humor nevezett gyöngyszemének családilag nagy-nagy rajongói vagyunk, s a sorozat egyik „kultélelmiszere” ez a bizonyos puding, már csak a tekintetben is, hogy Lady Lavender előszeretettel hajigálja Mrs. Liptonra és Ivyra egyaránt.
Történt ugyanakkor, hogy elvittem Anyut a Cukor utcai Vegetárium étterembe, ahol az étlapon felfedezte a szóban forgó csemegét, s megbeszéltük, hogy legközelebb, ezt fogja megkóstolni. A legközelebb azonban nem jött el, ugyanis mikor sor került volna az alkalomra, az étterem felújítás alatt állt, s úgy kb. három hete legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a Vegetárium helyén egy teljesen más, magyaros jellegű étterem üzemel, s azóta sincs információm arról, hogy egy egyszerű – általam ismeretlen helyre – költözésről vagy pedig végleges megszűnésről van szó a Vegetárium esetében (a honlapjuk ugyanis nem tartalmaz semmilyen ezirányú felvilágosítást). :-(
Mindezek után a névnapos összefüggést nem nehéz kitalálni. Mivel Anyu névnapja a napokban esedékes, - az általam tegnap, e jeles alkalomra elkészített – ebéd után tápiókapuding volt a meglepetés-desszert.

Tényleg abszolút meglepetés volt, s sikert is arattam vele!
Azért egy mondat erejéig elbüszkélkedem azzal is, hogy a névnapra alkotott menüm minden fogása jól sikerült! Legalábbis a családtagok beszámolója alapján! ;-)
Mi szerepelt az étlapon?
Sárgarépakrémleves szeletelt mandulával (az eredeti recepten pusztán annyit módosítottam, hogy vaj helyett bio repceolajat, s bioleveskockát használtam, a „plussz sózást” kihagytam, s nem szűrtem át a levest teaszűrőn, hogy a – z úgyis krémesre turmixolt – rostok benne maradjanak)
Szezámbundában sült csirkemell gombás-petrezselymes rizzsel (bevallom, aggódtam picit a húsétel elkészítése miatt, hiszen abban nincs rutinom, de egybehangzó vélemény szerint finom volt :-)
Kókuszos tápiókapuding gyümölccsel
Én a levesből, s a desszertből falatoztam, s mindkét étek esetében csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki! A „gasztrokonzervatív” családtagoknak is nagy eséllyel be fognak jönni! :-)

A tápiókapuding receptjét nem teszem közzé, hiszen egy az egyben Mézesmadzag tejmentes receptjét követtem (bio tápiókát, bio kókusztejet és finomítatlan nádcukrot használtam). De ezen kívül készített tápiókát Mályvacsiga, Sajtkukac, Ízbolygó és Grenadine is.
Egyébként kókusztejjel is most főztem először, nagyon érdekes élmény volt. Bár be kell valljam, intenzívebb kókuszízre számítottam, de teljesen rendben volt így is a történet!
Azt persze meg kell jegyezni, hogy a tápióka teljesen semleges ízű, így valamiféle ízesítésről (pl. kókusz, vanília, fahéj, mazsola, gyümölcs, gyümölcsöntet) mindenképp gondoskodni kell!

Még két mondat, csak hogy ne hazudtoljam meg önmagam, végétére is ez egy reform-vega blog! :-D
Szóval, azért érdemes a kellemes és ugyanakkor kissé vicces – ahogyan az áttetsző tápiókagömböcskék elolvadnak az ember szájában – gasztroélményen túl tápiókából pudingot készíteni, mert ez egy 100 %-osan természetes alapanyag, természetes keményítőtartalommal (ettől köt be a puding). Azaz, szemben a – szerintem borzalmas műanyag – bolti pudingporokkal, itt semmi mesterséges, művi adalékanyag vagy színezék nem jut az ember szervezetébe. Ráadásul a tápiókagyöngy elsősorban – ha nem kizárólag – bioboltokban kapható, így az előbbieken túlmenően még bioterméket is fogyasztunk!

De az aranyszabály itt is érvényes: elsősorban azért együk, mert finom, s mikor hóbortos vagy kevéssé hóbortos rokonainknak, ismerőseinknek először tálaljuk fel, húzódjunk fedezékbe, nehogy eltaláljon egy jól irányzott tápiókás tányér! :-D

Üveggolyók

A reformnasik lelkes gyűjtőjétől, Maricától gurultak felém az üveggolyók.
Szívet melengető volt érkezésük ezen a viharos, esős hétfői napon…



Szabadon asszociáltam, engedtem a spontán gondolatokat előtörni… íme az eredmény… :-)

a = Adéle
á = április
b = buddhista filozófia
c = calvados, camembert
cs = család
d = díszbe öltöztetni – karácsonyfát, asztalt, ajándékot, szívet…
dz = edzés – sajnos, csak egyszer egy héten…
dzs = dzsem – St. Dalfour… hm…
e = E 605
é = érzelmek
f = Faludy
g = Gulácsy
gy = gyorsaság – no igen, a vágyott tulajdonság…
h = harmónia
i = impresszió, impresszionista művészet
í = írás, (blogolás)
j = „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”
k = Kati barátnőm
l = lélek
ly = lyukak a sajtban
m = mosoly :-)
n = nőnek lenni
ny = nyugalom
o = okosodás – vizsgaidőszak, tanulás, miegymás…
ó = ókori Egyiptom
ö = önállóság, önbizalom
ő = Ő –A férfi
p = Párizs
q = quelque chose
r = recept – kipróbálás, - kitalálás, - írás
s = süt a nap
sz = szeretet, szerelem
t = tenger
ty = rút kiskacsából gyönyörű hattyú
u = utazás
ú = új – valami eredetit, egyedit létrehozni, újat alkotni
ü = üveggolyó – stílszerűen… :-)
ű = űr – csillagos égbolt, amit a Planetáriumban fölém vetítenek…
v = vegetáriánus
w = Winchester, Jamie
x = Xaver, Varnus
y = You Are What You Eat!
z = zöld
zs = zsenge, üde, friss, harmatos

Továbbgurítom az üveggolyókat nanához és Verához.