2009. március 29., vasárnap

Csicseriborsó bulgurral

Jó néhány hete készítettem ezt az ételt.
A Biochef oldalán néztem ki a receptet, s egy rohanós hétköznap este pikk-pakk össze is ütöttem, s két napon keresztül jó kis munkahelyi ebédem kerekedett belőle. (A fotó is a szállítható-melegíthető edénykében készült.)
A csicseri és a bulgur klasszikus - fehérjetársítós - páros, s remek szín-, és ízkombinációt alkot a répával.

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 nagyobbacska sárgarépa
1-2 szál újhagyma
1 dl bulgur
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A bulgurt kevés olajon illatosra pirítom, felengedem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, sózom és miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára párolom.
Amíg a bulgur készül, a sárgarépát megtisztítom, megmosom, karikákra, majd a karikákat félbe vágom, kevés olajon megpárolom. Az újhagymát is megpucolom, leöblítem, karikákra vágom, egy csöpp olajon megfonnyasztom. A csicserikonzervet leszűröm, a borsószemeket a szűrőben folyóvíz alatt átöblítem.
Az olajban fonnyasztott újhagymakarikákat a megfőtt bulgurhoz keverem. Az üvegesre párolódott, de még kellemesen roppanós répát a csicseriborsóval elegyítem.
A sárgarépás csicseriborsót a bulgurra szedem. Tálalom.


2009. március 25., szerda

Én is ott voltam az első VGBT-n! :-)

Múlt vasárnap a Világközepén jártam az első vegasztroblogger találkozón.
Rendkívül érdekes és szívet melengető élmény volt személyesen is megismerni a többieket: a blogokhoz, komment-mondatokhoz társítani az arcokat, látni a családtagokat, a tündéri gyerkőcöket, megtudni, kit mi vezetett a vegaság – egészséges táplálkozás útjára, s hogy mivel foglalkoznak „civilben” a virtuálisan tollat ragadók.
Hála Kata nagyszerű szervezésének igazán jól éreztük magunkat, - s a kezdeti pici zavarodottság (hát hogyne lenne zavarban a lelkes vegablogger, hiszen mégsem történik minden nap ilyen az életében… :-) után - oldott, s kellemes volt a hangulat.
És akkor az ételekről még szót sem ejtettem! Csodás íz-, illat-, és színkavalkád sorakozott fel az asztalokon. Felsorolásba most azért nem bocsátkoznék, mert tutira kihagynék valamit, s azt nem szeretném, mert szemet gyönyörködtető és ízletes volt minden fogás. (A mellékelt kép a kezdetei állapotokat tükrözi, ennél jóval több fincsiséget kóstolhattunk meg :-).
Megérintett a találkozón elhangzott gondolat: olyan szívesen megmutatnám – én is - minél több embernek, hogy micsoda klassz és változatos ételeket lehet készíteni a vegetáriánus konyhában! Hús-, tej- és tojásmentes, reform alapanyagokból készült ételekről beszélünk! Szóval egy-egy sajnálkozással kevert-csodálkozós-furcsán nézős „És akkor te miket eszel?” kérdésre, szívesen végigmutatnék az asztalokon: „Ezt mind! Sőt!...” :-)


Most pedig következzenek az én VGBT-n tálalt ételeim.

Csicseriborsó – saláta

Hozzávalók: (4-6 adaghoz)
2 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 kis kígyóuborka
3 kisebb paradicsom
2 szál újhagyma
3 evőkanál aprított friss petrezselyem
1 kisebb marék kimagozott fekete olajbogyó
kb. ½ citrom leve
3 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)
1 összenyomott fokhagymagerezd
1 teáskanál méz (akácmézet használtam)

Elkészítés:
A csicseriborsót leszűröm, a szűrőben folyó víz alatt átöblítem.
Az uborkát hosszában kettészelem, kimagozom, ½ - 1 cm vastag szeletekre vágom. A paradicsomot is kimagozom, felkockázom. A megtisztított újhagymát vékony karikákra szelem. Az olajbogyókat megfelezem.
Tálalótálba teszem a csicseriborsót, az uborkát, a paradicsomot, az olajbogyót és a hagymát.
Egy kis tálkában homogénre keverem a citromlét, az olajat, a pépesre zúzott fokhagymát és a mézet.
Az öntet a salátához adom és óvatosan összeforgatom.
Szobahőmérsékleten tálalom.
(A VGBT előtt már előző este összeállítottam a salit, hogy az ízek kellemesen összeérjenek, s tálalásig a hűtőben pihent.)

(Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv)



Mercimek koftesi
(Pogácsák vöröslencséből és tört búzából)

Hozzávalók: (30 db lett belőle)
150 g leöblített bio vöröslencse
125 g megtört búza (bulgur)
1 nagyobbacska finomra vágott hagyma
2 kisebb szárított chilipaprika, mozsárban megtörve
1 bő teáskanálnyi őrölt római kömény
1 evőkanál paradicsompüré
3 szál finomra vágott újhagyma
1 nagy maroknyi finomra vágott friss petrezselyem
só (himalaya)

Egy nagyobb edényben 300 ml vízben felforralom a lencsét, majd kis lángon lefedve kb. 15-20 perc alatt puhára főzöm. Fakanállal pépesre keverem. Figyelek, hogy ne száradjon ki, a hűlés alatt tovább szilárdul.
Egy másik edényben csöppnyi olajon megpirítom a bulgurt, s kétszeres mennyiségi vízben félpuhára főzöm. A lencséhez keverem (fel fogja szívni a felesleges folyadékot a lencséből, s miközben együtt szobahőmérsékletűre hűlnek, teljesen megpuhul majd). Lefedve hűlni hagyom.
Egy kis serpenyőben kevés olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, beleforgatom a chilit, majd hozzáadom a római köményt, s az egészet illatosra pirítom (persze vigyázok, nehogy a fűszerek megégjenek).
A fűszeres-hagymás alapot a lencse- búzakeverékhez adom, sózom, beleteszem a paradicsompürét, az újhagymát és a petrezselymet. Alaposan összedolgozom.
Még egy picit hűlni hagyom.
Vizes kézzel ovális gombócokat formálok a masszából.
Tálra rendezem, szobahőmérsékleten tálalom.

Két megjegyzést fűznék még a recepthez:
Natúr joghurttal/szójajoghurttal remek párost alkatnak a kis fűszeres finomságok.
Az tetszett meg a receptben, hogy úgy készíthető „fasírt”, hogy nem kell bő olajban kisütni, s még csak a sütőt sem kell használni.

(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)


Zabos – kókuszos golyó

Hozzávalók: (25 darab lett belőle)
10 dkg bio zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
8-9 dkg aszalt gyümölcs (kénezetlen bio mazsola, kénezetlen bio aszalt sárgabarack és aszalt vörösáfonya volt vegyesen)
2 dl víz (esetleg növényi tej)
őrölt fahéj
4 evőkanálnyi méz (akácmézet használtam)

darált dió, darált mandula, kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés:
A zabpelyhet szárazon világosra pirítom. Hozzáöntöm a vizet, az apróra vágott aszalt gyümölcsöket és pár perc alatt sűrűre főzöm. Beleszórom – ízlés szerint – a fahéjat, hozzákeverem a kókuszreszeléket és a mézet. (Ekkor úgy tűnhet, darabos az egész és soha nem fog összeállni – de össze fog! :-) A masszát kissé hűlni hagyom. Majd vizes kézzel gombócokat formálok belőle, s meghempergetem őket kókuszban, dióban vagy mandulában.

(Forrás:
http://www.zuglotv.hu/index.php?p=recept/21)

2009. március 21., szombat

Elindult a Vegán Vendéglő!

Sok szeretettel ajánlom minden kedves olvasóm figyelmébe a VEGÁN VENDÉGLŐ blogot, melyben különleges, ünnepi alkalmakra való vegán receptekről, menü- és egyéb ötletekről olvashattok - mindezt egészséges, reform változatban, s mely blognak én is - bevallom, ezt igazán megtiszteltetésnek érzem - társszerzője vagyok! :-)

Őszintén remélem, hogy mind alkotó-, mind pedig olvasótáborunk növekszik majd!
Szóval olvassátok, s ha van kedvetek, csatlakozzatok!
Én mindenestre nagyon lelkes vagyok... :-)

2009. március 18., szerda

Szoftverhiba elhárítva, gombás-majorannás tészta

Sikerült! Igen, sikerült vadiúj operációs rendszert telepíteni a gépemre, ráadásul egy képszerkesztő program kíséretében! Még csak most tanulgatom, hogy ez a képszerkesztés-dolog hogyan is működik. Azt már mindenesetre felfedeztem, hogy tudok a képre szöveget írni, amit már annyi blogger - kollegánál és kolleginánál láttam, s most már én is gyakorolhatom. Szóval ennek örülök, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, fotóművészetem hagy némi kívánnivalót maga után… de mindegy, így legalább látszik, hogy a fénykép is „házi”… :-D

Szóval, nagyon jó kis étel ez a gombás-majorannás spagetti.
A receptre a WellnessCafé-n bukkantam, s bevallom, kevésbé meggyőző eredményre számítottam, de várakozásaimat felülmúló módon bejött!
Nagyon jól passzol a gombához a majoranna, s ennek kapcsán arra is rájöttem, mennyire ritkán használom ezt a fűszert, pedig finom illatos, ízletes!
Ami még nagyon klassz ebben a receptben: az az íz- és textúra-hatás, amit az a bizonyos teáskanálnyi darált dió kölcsönöz neki. Egyrészt meglepően jól illik egymáshoz a gomba és a dió íze, aromája. Másrészt pedig ez a kevéske darált dió egy pici főzővíz kíséretében egészen lágy, krémes, mártásos textúrát kölcsönöz a tésztának… nagyon érdekes! Érdemes kipróbálni, tényleg… :-)

A recept:

Gombás-majorannás spagetti

Hozzávalók (1 adaghoz)
15-20 dkg gomba (csiperkét használtam)
6-6,5 dkg teljes kiőrlésű (ezúttal bio) spagetti
1 teáskanál darált dió (ez 4 db fél diót jelentett nálam)
só (himalaya)
őrölt fehérbors vagy frissen őrölt színes bors
1 csapott mokkáskanál szárított majoranna
kevés olaj (bio repce)

Elkészítés:
Felteszek vizet a spagettinek, mikor felforrt, sózom, beleengedem a félbe tört spagettiszálakat, s amíg a tészta készre fő, elkészítem a gombamártást. A következőképpen:
A gombákat megpucolom, megmosom, apróra kockázom. Száraz serpenyőben megpirítom a diót, s késes robotgép segítségével finomra „darálom”.
A gombát egy csöpp olajon megpirítom, fűszerezem sóval, borssal, majorannával, belekeverem a diót. A gomba elpárolgott levének pótlására löttyintek alá egy keveset a tészta főzővizéből, s fedő alatt kb. 10 perc alatt puhára párolom a fűszeres-diós gombát.
Az időközben kellemes állagúra főtt spagettit leszűröm, de megtartok egy keveset a főzővizéből.
A tésztát összeforgatom a majorannás gombamártással, s ha úgy látom, szükséges, kap még egy keveset a tészta főzővizéből is.
Azonnal, forrón tálalom.


2009. március 8., vasárnap

Szoftverhiba és padlizsánkrém

Enyhe szoftverhibával küzdök, helyesebben szólva küzd a számítógépem immáron egy-két hete… :-(
Konkrétabban: nem stimmel valami a szoftverrel, melynek segítségével fotókat tudok/tudnék feltölteni a gépre, s így a blogra is… :-(

Így hát, csak nem írtam, csak nem írtam… mondván, egy valamirevaló gasztroblogbejegyzés mégiscsak képpel az igazi – mert hát a megvalósított receptek, ételek, fotók – legnagyobb örömömre – szépen gyarapodnak… :-)
Ugyanakkor, minek is tagadjam, a blogírás nagyon hiányzott…
Eddig bírtam a némaságot! És azt, hogy ne osszam meg Veletek annak a padlizsánkrémnek a receptjét, amit nemrégiben készítettem, ugyanis teljesen odavagyok érte! :-)

Mindazonáltal, mihelyst sikerül kiderítenem mi is ez a szoftverprobléma és elhárítása érdekében a tettek mezejére lépnem, gyorsan-gyorsan pótolom majd a „lemaradásaim”: felteszem az elmúlt hetek kipróbált s bevált receptjeit, természetesen fénykép(ek) kíséretében.

No, de most már essék szó kellemesebb dolgokról.
Nevezetesen a padlizsánkrémről.
Nagy-nagy kedvencemről van ugyanis szó!
Ugyanakkor relatíve ritkán van (most már csak volt! :-) lehetőségem igazán ízletes padlizsánkrémet eszegetni, ami még olyan hozzávalókból is készül, amikkel, úgy érzem, ki vagyok békülve…
Étteremben nagyon sokszor azért nem rendelek, mert az esetek igen nagy százalékában kiderül, hogy majonézzel készítik – még a gondolattól is a hideg ráz…
A kész bolti változatok – a bio-vega-reform termékeket próbáltam – nemigazán jöttek be…
Marad tehát az itthoni elkészítés, aminek nagyon sokáig azért nem ugrottam neki, mert akkor be kell gyújtani a sütőt, viszonylag sok idő kivárni, amíg a padlizsán egyben megsül, utána megvárni míg kihűl… stb … stb. S valahogyan igazán kedvemre való receptet sem találtam: a leírások túlnyomó többsége relatíve nagy számú hozzávalóról szólt, amik között gyakran szerepelt ugyancsak a majonéz, esetleg sajt vagy tejföl…
Szerintem olyan csodás kis teremtmény ez a padlizsán – nem kell(het) a belőle készült krémbe olyan nagyon sok minden, hogy – megőrizve a zöldség természet adta zamatát - ízletes legyen…

Egy szó mint száz: a névnapomra kapott kis könyvecskében azt hiszem, megtaláltam a – számomra - tökéletes padlizsánkrém-változatot!
Kevés hozzávalóból készül, gyors, egyszerű és nagyon-nagyon finom!
Higgyétek el, látványnak sem utolsó… le is fotóztam… csak hát a technika – fentebb említett – ördöge…
De egy próbát mindenképpen megér! Tényleg!
Én biztosan gyakran fogom készíteni… :-)

Padlizsán – dip (forrásul szolgáló könyvecskében e néven szerepel)

Hozzávalók: (én kétszer vacsiztam belőle)
1 kb. 30 dkg-os padlizsán
1 szál újhagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. 1 evőkanálnyi apróra vágott friss petrezselyem
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
kevés édes pirospaprika
leheletnyi chilipor ( az eredeti recept spanyol füstölt, édes pirospaprikát írt – ezt helyettesítettem a pirospaprika és a chili duójával)

Elkészítés:
A padlizsánt leöblítem, a zöld végét levágom, zöldséghámozó segítségével a héjától megszabadítom. Kb. félcentis karikákra vágom, a karikák mindkét oldalát besózom, s egy fél órát állni hagyom. (Sokak szerint ez a művelet teljesen felesleges, s a receptkönyv sem írta, én azonban a biztonság kedvéért mindig elvégzem.)
Amíg a padlizsán – esetlegesen keserű – levét kiizzadja, végrehajtom a következő műveleteket. Az újhagymát és a fokhagymát megtisztítom, megmosom. A petrezselymet apróra vágom. Egy nagy serpenyőt és a többi fűszert a kezem ügyébe készítem.
Nos, fél óra elteltével, papírtörlő segítségével felitatom a padlizsánszeletekről a sós levelet, s finoman ki is nyomkodom őket.
Kevéske olajat hevítek a serpenyőben s mindkét oldalukon aranyszínűre pirítom a padlizsánkarikákat. Félreteszem hűlni.
Ezalatt egy kisebb serpenyőben csöppnyi olajon megfonnyasztom az apróra vágott újhagymát s az átnyomott fokhagymát.
Ekkorra már a padlizsán is biztosan szobahőmérsékletűre hűlt. Előveszem hát a késes robotgépet, s mehetnek bele a padlizsánszeletek, az illatosra pirult hagymák, frissen őrölt bors, egy picike só, kevés pirospaprika és a leheletnyi chili egy pár csepp repceolaj kíséretében. Elindítom a gépet, de nem keverem teljesen pépesre, csak amolyan rusztikusra – maradjanak benne nagyobbacska darabok. Ha ezzel végeztem, belekeverem az apróra vágott friss petrezselyemzöldet, s átmerem a dipet abba az edénykébe, amiben majd tálalni és/vagy a hűtőbe költöztetni fogom. Utolsó simításként a tetejét egy kevés petrezselyemmel és pirospaprikával megszórom.
Teljes őrlésű lisztből készült pirítóssal fogyasztom. Mennyei! :-)

(A közzétett kép forrása: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2005/09/08/images/110_tv11padlizsan.jpg )

2009. március 1., vasárnap

Barátság-díjat kaptam!

Harmony lepett meg a díjjal, aminek nagyon-nagyon örültem, és köszönöm neki! :-)


"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

A nyolc kedves kollegina, akiket választottam –többen közülük már megkapták ezt a díjat, de annyi baj legyen, elvégre az embernek/gasztrobloggernek több barátja is lehet :-) - , íme:

Kata
Siccike
Dulmina
Vera
Gourmandula
Nana
A Reformnasik blog szerzője

Sáfránysárkány

Soxerettel,
Adéle