A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja – csatlakozzatok Ti is!

Igazán szuper ötletnek tartom Hémangi felhívását, s gyakorló vegaként mi sem természetesebb annál, minthogy én is csatlakozzam! :-)
Csatlakozzatok minél többen!
Egy nap az egészségünkért, környezetünkért… több ez, mint egy jó kezdet… ráadásul még klassz nyeremények is várnak a játékban résztvevőkre! :-)

Részletek: itt.

Csicsóka. Én is!!!

Már nagyon rég óta vágyom rá, hogy kipróbáljam a csicsókát.
Sokat hallottam, olvastam róla, s bevallom, kissé irigykedve nézegettem a gasztroblogger kollégák és kolleginák – különösen Dulmina – ínycsiklandó csicsókás ételeit.

E hét pénteken aztán Anyu – szokásos piaci körútja eredményeképpen – fél kilóra való halványbarna kis gumócskával lepett meg. :-)

A megvalósított – egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozó – recept pedig már régóta a gasztrotarsolyomban lapult. A TV Paprika Húshagyók című műsorában készítette a műsorvezető lány, s már akkor tudtam: ha valamikor egyszer sikerül csicsókához jutnom, biztosan ezt a receptet próbálom majd ki elsőként.
S az eredmény? Újabb taggal bővült kedvenc zöldségeim listája! A kis gumók egészen édesek és zamatosak, a héjuk pedig ropogós…
S meg kell mondjam, ez valóban egy igazán jó kis recept! Alapvető fűszere a kakukkfű, amit egyre jobban kedvelek.

Mielőtt megosztanám Veletek a receptet, szentelek pár sort annak, miért is érdemes csicsókát fogyasztani.

A csicsóka természetes vércukorszint-szabályozó. Egy poliszacharid, az inulin adja meg gyógyértékét. Az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Keményítőt viszont alig tartalmaz.
(Forrás: bio info, wikipédia)

Most pedig következzék a recept!

Csicsóka fűszeresen-tejszínesen

Hozzávalók (2 adaghoz)
½ kg csicsóka
2,5 dl növényi tejszín (2 dl bio zabtejszínt használtam egy kis zabtejjel elkeverve)
kevés növényi olaj (bio repcét használok)
kevés só (himalaya)
frissen őrölt bors
½ - ¾ mokkáskanálnyi szárított kakukkfű
kevés teljes kiőrlésű kenyérmorzsa (élesztőmentes bio, teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült morzsát használtam)
opcionális: kevés parmezán vagy növényi sajt vagy tofu a tetejére (bio parmezánt használtam)

Elkészítés:
A csicsóka-gumókat langyos folyóvíz alatt egy kefével alaposan átdörzsölöm (nem kell meghámozni!). Felkockázom.
Egy tálkában simára keverem a zabtejszínt a zabtejjel, a sóval, borssal és a kakukkfűvel.
A csicsóka-kockákat összeforgatom a fűszeres tejszínnel.
Vékonyan kiolajozott sütőedénybe (nem túlságosan vastag, de nem is túl vékony rétegben) költöztetem a fűszeres-tejszínes csicsókát.
A tetejét vékonyan megszórom egy kevés morzsával, s „megpötyögtetem” pár csepp olajjal.
Előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt ropogós-pirosra sütöm.
Ezúttal én olyan 25 perc elteltével meghintettem még a tetejét egy kevés reszelt bio parmezánnal, hogy ízesebb-pikánsabb legyen. De ez el is hagyható. Vagy – ahogyan a hozzávalók felsorolásánál is írtam – szórhatunk rá egy kevés növényi sajtot, esetleg reszelt vagy apróra kockázott tofut is.

Életelixír a tányéron

A Távol-Keleten már a Ming-dinasztia idején "életelixír"-nek tekintették a shiitake gombát.
A kínai orvoslás a vérnyomás és a magas koleszterinszint csökkentésére használta.

A shiitake gomba ideális élelmiszer, hiszen rostanyagban gazdag, alacsony kalóriatartalmú, és több, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosav, sokféle enzim és vitamin található benne. Jelentős B-vitamin-forrás. Ásványi anyagai közül említésre méltó magas cinktartalma, ami jelentős szerepet játszik az immunrendszer aktivizálásában. Ha a gombát napsugárzás vagy UV-sugarak érik, 4–5 szárított termőtest elfogyasztása elegendő egy felnőtt ember napi teljes D-vitamin-igényének kielégítéséhez. E tulajdonság különösen vegetáriánusok számára előnyös.
Miben rejlik a csoda?
A shiitake gomba egészségvédő hatása elsősorban szénhidrát-összetételében rejlik. Számos összetett szénhidrátot, poliszacharidot mutattak ki belőle – köztük a legjelentősebb a lentinán –, amely gátolja a baktériumok és a vírusok szaporodását, és az immunrendszer erősítésével még daganatgátló hatással is rendelkezik. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a lentinán hatására egyrészt biológiailag aktív anyagok (interferon, interleukin) termelődnek, melyek ösztönzik a szervezet immunrendszerének működését, másrészt fokozzák a vérben levő falósejtek (makrofágok) aktivitását. Ez a magyarázata a gomba allergia- és gyulladáscsökkentő hatásának is.
Ma már számos külföldi kórházban az orvosok a rákos daganatok kemoterápiás kezelésével egyidejűleg shiitake kivonatot is adagolnak a betegnek, hogy csökkentsék az erős vegyszerek egészséges szövetekre és az immunrendszerre gyakorolt káros mellékhatásait.
A gomba rendszeres fogyasztása (eritadenintartalma miatt) jelentősen csökkenti a vér koleszterinszintjét, így véd a magas vérnyomás és az érelmeszesedés kialakulása ellen, továbbá szerepet játszik az agyvérzés megelőzésében.
Japánban a Tohoku Egyetemen megállapították, hogy a shiitake gomba fokozza az inzulintermelést, ezáltal csökkenti a vércukorszintet, tehát a gomba fogyasztását cukorbetegeknek is ajánlják.
Ki kell még emelni a shiitake gomba (thioprolintartalma miatt) méregtelenítő hatását, ugyanis az élelmiszerek tartósítása során felhasznált, rákkeltő nitriteket megköti. A shiitake a makrobiotikus diétában is jelentős szerepet játszik, főleg a nyákoldó és a tejtermékek, állati eredetű zsírok fogyasztása miatti lerakódásokat tisztító hatásáról ismeretes.
Hazai tapasztalatok alapján a gomba fogyasztása néhány nap alatt rendbe hozza a hurutos megbetegedéseket, kiváló köptető, hurutoldó és megszünteti a köhögést. Újabb japán és amerikai tudományos kísérletek igazolták, hogy a shiitake fogyasztása 70%-os védettséget nyújt az influenza A-vírussal szemben.
Használják még gyomorfekély, köszvény, székrekedés, különböző allergiák, aranyér, neuralgiák és szexuális zavarok kezelésére is.
A shiitake gombából készült kivonatot újabban a kozmetikai iparban is felhasználják: különböző krémekhez adagolva gyulladásos, pattanásos bőr ápolására javasolják, továbbá lassítja az öregedési folyamatot is.
(Forrás: http://www.gourmandnet.hu/, http://www.sokoldal.hu/)

Nos, ebből a csodálatos és igen ízletes kis teremtményből egy rendkívül egyszerű és ízletes ebédelnivalót alkottam.
Ez volt az első próbálkozásom a shiitake gombával, de egészen bizonyosan nem az utolsó. :-)
A fogáshoz az ötletett ez a recept adta.

A vékonyka szárú barna kalapos apróságokat a következőképpen készítettem el.

Shiitake gomba egyszerűen, zöldfűszer(ekk)el

Hozzávalók: (1 adaghoz)
10 dkg friss shiitake gomba
1 szál újhagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. 2 teáskanálnyi friss, apróra vágott petrezselyem és/vagy bazsalikom (én ezúttal csak petrezselymet használtam)
2-3 löttyintésnyi szójaszósz (nálam bio shoyu)
kevéske frissen őrölt bors
pici olaj (bio repce)
bár csepp szezámolaj

Elkészítés:
A gombafejeket megszabadítom a száruktól (ezeket nem használom fel), megtisztítom, megmosom. Vékony csíkokra vágom.
Az újhagymát is megpucolom, megmosom, felkarikázom. Tisztítás után a fokhagymagerezdet apróra vágom.
A petrezselyemleveleket is alaposan megmosom, apróra metélem.
Felforrósítom a wokot. Beleöntök egy kevés repceolajat, majd rádobom az újhagymát. Mivel a zöldhagyma nagyon hamar megég, egy-két keverés után hozzáadom a gombaszeleteket, összeforgatom, majd fedő alatt kb. 5-6 percig párolom. Közben figyelek rá, s ha letapadni vagy ne adj’Isten égni kezdene, öntök alá egy pici vizet, hogy a gomba a gőzben puhuljon tovább. Mikor már majdnem kész, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, pirítom, s mihelyst megérzem a sülő fokhagyma jellegzetes illatát, szójaszószt locsolok rá. Tekerek rá egy kis frissen őrölt borsot, picikét még pirítom, s el is zárom a wok alatt a lángot. Összeforgatom az apróra vágott friss petrezselyemmel és pár csepp füstös ízű szezámolajjal.
Barnarizzsel körítem. Azonnal, forrón tálalom.

Pásztorhajdina

Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy valamilyen magyaros ízvilágú ételre vágyom, ám a napokban ez utóbbi történt.
Így, mikor olvastam a „krumplis hajdina” névre hallgató receptet a Biotippek oldalon, egyből tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom.

A hajdinát – bár nem írtam még róla – egyébként is nagyon kedvelem. A „hántolt, sötétbarna”, azaz az enyhén pirított (természetesen bio :-) változatot szoktam venni. A sötétbarna szemecskéknek van egy rendkívül jellegzetes illata és íze, amit én nagyon-nagyon szeretek.
Azért nem került még fel hajdinás étel a blogra, mert be kell valljam, ezeket rendkívül egyszerűen készítem el: a hajdinát szűrőben alaposan átmosom, kevés olajon átpirítom, majd bő háromszoros vízben fedő alatt kb. 20-25 perc alatt készre főzőm, s fele-fele arányban összekeverem falatnyi darabokra vágott párolt zöldséggel, olyanokkal amikhez épp kedvem van. Sózom, esetleg picit még fűszerezem és már eszem is. Mostanában készülök a hajdinát kipróbálni édes változatban is!
Egy szó mint száz: a hajdina (más néven pohánka) gyorsan elkészíthető és rendkívül ízletes, tápláló, s egészséges gabona. Illetve miket is beszélek?! Nem gabona, hiszen a keserűfűfélék családjába tartozik.

S hogy mit érdemes még tudni róla?
A hajdina értékes magja mind makro-, mind pedig mikroelem összetevőit tekintve kiváló beltartalmi értékekkel jellemezhető. A pohánka jellemző tápanyaga, a többi gabonaféléhez hasonlóan, a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz. Elmondhatjuk, hogy a hajdina rosttartalma a hagyományos táplálkozásban fellelhető egyéb gabonafélék rosttartalmához viszonyítva kiemelkedően magas, 25,7 g/100 g termés, míg ez az érték a búzánál (Graham liszt) csak 11,71 g/100 g termék. A hajdina beépítése a korszerű táplálkozás elemei közé, magas élelmirost-tartalmánál fogva tehát igen kedvezőnek mondható. Zsírtartalma kis mértékben magasabb (1,9 g/100 g termék), mint a búzaliszté (1,3 g/100 g), jelentősége, azonban magas, mintegy 77%-os telítetlen zsírsavtartalmában rejlik.
Ásványianyag-tartalmát tekintve a többi gabonaféle hasonló értékeivel összevetve igen magas kalcium- (324 mg//100 g) és magnézium- (85 mg/100 g) tartalommal rendelkezik. Előnye még kifejezetten alacsony nátrium- (4,4 mg/100 g) és viszonylag magas káliumtartalma (324 mg/100 g) is. A nyomelemek közül vasban, rézben és cinkben gazdag.
Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős.
Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek pl. egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták.
Forrás: http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/05/02/12.htm

A hajdina dicsérgetése után, most már valóban rátérek mit is készítettem a napokban belőle.
Ott tartottam, hogy magyaros ízvilág. A weboldal, ahol a receptre leltem, azt írta, hogy a „krumplis hajdina” gyakorlatilag a pásztortarhonya mintájára készül. Azzal a rendkívül szimpatikus különbséggel, hogy tarhonya helyett hajdina kerül bele, a kolbász pedig –természetesen :-) - kimarad.
A maga egyszerűségében és rusztikusságában nagyszerű étel!
Én savanyúsággal – jelen esetben csalamádéval – fogyasztottam, de nagyon finom magában vagy (más, esetleg uborka-) salival is.

Pontos mennyiségeket az eredeti recept nem adott, s valóban, az ötlet és az elkészítési metódus itt igazán a lényeg. Ennek ismeretében már mindenki eldöntheti, hogy - a potenciális fogyasztók számának és étvágyának ismeretében – mennyit szeretne belőle készíteni.
Azért én leírom, egészen pontosan hogyan is csináltam… :-)

Pásztorhajdina

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 dl hajdina
3 közepes vagy 4 kisebb krumpli
1 közepes fej hagyma
pici olaj (bio repcét használok)
kb. 1 teáskanál pirospaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya-t használok)
leheletnyi chilipor

Elkészítés:
A hagymát és a krumplikat megpucolom, leöblítem.
A hagymát apróra, a krumplit kis kockákra vágom.
A hajdinát folyó víz alatt, szűrőben alaposan átmosom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, rádobom a hajdinát, s folyamatos keverés mellett addig pirítom, amíg az átöblítésből maradt víz teljesen elpárolog, s megérzem a jellegzetes illatát. Ekkor hozzáadom az apróra kockázott hagymát, s szintén folyamatos keverés mellett, megfonnyasztom (ezalatt a hajdina is pirul még egy kicsit).
Egészen kis lángra veszem a gázt, rászórom a pirospaprikát, átkeverem, s felöntöm bő 3 dl vízzel (az a lényeg, hogy a folyadék bőr háromszorosa legyen a hajdina mennyiségének). Hozzáadom a krumplikockákat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, sózom, s hintek még rá egy leheletnyi chiliport (ne legyen csípős, csak éppen kissé pikáns az étel).
Ha felforrt, kis lángra veszem alatta a lángot, lefedem és ezek után már csak várnom kell: a hajdina kb. 20-25 perc alatt magába szívja az illatos-fűszeres folyadékot, s ennyi idő alatt a krumplikockák is megfőnek.
Persze azért menet közben nem árt ránézni egyszer-kétszer. Elsősorban azt ellenőrizendő, nem kell-e hozzáönteni még egy kis vizet. Ezúttal nálam még kb. 1 decinyi ment bele, mert ez az étel szerintem picit „szaftosabban” finom, de ez már tényleg ízlés dolga!
Egyszóval, 20-25 perc múlva el is készül a „magyaros” finomság, ha szükségesnek érzem, utánafűszerezek, s már tálalhatom is. Ugyanakkor ez is remekül „másnapra eltehető”, szállítható, munkahelyen melegíthető étel!

Sütőtök, krumpli, kesudió

A „Téli zöldségtál” névre hallgató fogást jó rég kinéztem már a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből, de amilyen gyönyörű napsütéses és langyos őszi nap van ma, egyszerűen nem tudtam ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek.
A címben természetesen azért e finomságok szerepelnek, mert ezek adják fő hozzávalóit az ételnek, a másik ok pedig egészen prózai: mert nagyon szeretem őket.

E szempontból a krumpli az elmúlt időszak „meglepetése” számomra. Valahogyan sohasem voltam egy nagy burgonyafogyasztó, de az utóbbi időben egyre többször eszem, s készítem ezt a zöldséget. Mindeközben pedig elámulok mennyi, de mennyi étel – egész különlegesek is! – készíthető ebből a nagyon könnyen beszerezhető, s relatíve sokáig tárolható „hétköznapi” kis barna gumóból.
A sütőtök is nagy kedvencem - már régóta. Sütőben megsütve igazán egyszerű, mégis mennyei csemege. Ugyanakkor valami elképesztő, mennyiféle étel készíthető belőle: leves, egytálétel, püré, sütemény, desszert… Így aztán most, hogy szezonja van, szorgosan kutatok, s ha tehetem, próbálgatok sütőtökös recepteket – hogyan lehet úgy elkészíteni a mélynarancsszínű finomságot, ahogyan eddig még nem tettem, nem ettem.
A kesudió? Gasztroszerelem. A diófélék, olajosok közül a kedvencem. Az igazán jó fajta kesudió vajpuha, mégis kellemesen roppanós, különleges zamatú, lágy, édeskés ízű… isteni eledel.
Hadd’ dicsérjem még egy kicsit! A kesudióban nagyon sok értékes tápanyag található: foszfor, magnézium, vas, réz, cink, szelén, A- és B-vitaminok, béta-karotin, folsav, hogy csak néhányat említsünk. Külön is kiemelendő magas kalciumtartalma, melynek köszönhetően erősíti a csontokat, a hajat és a körmöt. A kesudió ezen kívül tele van antioxidáns hatású E-vitaminnal is. Az E-vitamin késlelteti a sejtek öregedését és a szabad gyököktől is véd. Túlnyomó részben telítetlen zsírsavakat tartalmaz, így csökkenti a keringési betegségek kockázatát. (Forrás: http://www.g-exim.com/egeszsegtar/index.php?op=rec&re_kod=20) Mindezeken túlmenően pedig, lévén olajos mag, a kesudió is osztja az olajosok azon kedvező tulajdonságát, hogy magas fehérjetartalmuk miatt - 10dkg magban 20-25g fehérje van - remek húspótlók. Így kiemelt helyet foglalnak el a vegetáriánus étrendben. (Forrás: http://www.edenkert.hu/cikkek/gyumolcs/csemegek-diohejban/)

Talán most már érthető, hogy amint elolvastam a Nélkülözhetetlen „Téli zöldségtál”-ját, egyből tudtam: nekem ezt ki kell próbálnom. Krumpli, sütőtök és kesu egy ételben…
A hitelesség kedvéért annyit még meg kell említenem, hogy az eredeti receptben fehérrépa is szerepel (de én csak felesben burgonyával és tökkel készítettem), illetve annyit változtattam még rajta, hogy tovább reformosítottam, s tisztán növényi összetevőkből (vaj helyett biomargarint, tej helyett pedig zabtejet használtam) készítettem el.

Íme.

Téli zöldségtál

Hozzávalók (2 adaghoz)
35 dkg burgonya
35 dkg sütőtök
2-3 dkg biomargarin (a Biopont biomargarinját használom)
1 evőkanál teljes kiőrlésű bio búzaliszt
növényit tej (bio zabtejet használok) – amennyit a besamel felvesz
csipetnyi őrölt szerecsendió
só
frissen őrölt bors

A morzsarátéthez:
kevés teljes kiőrlésű tönkölymorzsa
maréknyi bio kesudió
kevés biomargarin

Elkészítés:
A sütőtököt félbevágom, lágy belsejét és a magjait kikaparom, nagyobbacska darabokra szelem, megmosom. 35 dekányit meghámozok, falatnyi darabokra vágok (a maradékot ezúttal „simán” megsütöttem, de persze más finomság is készíthető belőle). A burgonyát is meghámozom, megmosom, falatnyira kockázom.
Bő, forró, enyhén sós vízben félpuhára főzöm a zöldségeket (ez kb. 8-10 perc).
Ezalatt az idő alatt elkészítem a besamelt. Egy edénykében - nem túl nagy lángon – megolvasztom a biomargarint, majd hozzáadom a lisztet. Kb. 1 percig kevergetem, pirítom, ezután lehúzom a tűzről, s hozzáöntök egy kevés zabtejet. Elkeverem. Visszaköltöztettem a lábaskát a tűzre, és állandóan kevergetve beforralom a mártást. Közben figyelem, hogy mennyire sűrűsödik, és ha túlságosan sűrűnek találom, öntök hozzá még egy kevés tejet. 2-3 perc elteltével – ha már megfőtt a margarinos-tejes keverékben a liszt – elzárom alatta a lángot. Sózom, borsozom, belekeverem a szerecsendiót.
A kesudiót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom.
A félpuhára főtt zöldségeket leszűröm és biomargarinnal vékonyan kikent tűzálló edénybe (pl. jénaiba) terítem, s nyakon öntöm a mártással.
A tetejére egy kevés kenyérmorzsából és a kesuból álló keveréket szórok és néhány darabka biomargarint morzsolok rá.
Előmelegített forró sütőben kb. 30 percig sütöm. Akkor van kész, amikor a teteje ropogósra és aranyszínűre pirult.

PB & J

Finoman szólva sem vagyok – vegetáriánusként és a reformtáplálkozás lelkes híveként - az amerikai étkezési kultúra rajongója. Sőt…

Nem olyan rég azonban megismerkedtem a földimogyoróvajjal.
Természetesen a bio változattal (a „hagyományos, kommersz” fajta finomított cukorral, hidrogénezett növényi zsírral, meg még a jó ég tudja, mi mindennel készül).

A Rapunzel – képen látható – terméke földimogyorót (88%), pálmazsírt, tengeri sót és barna nádcukrot (a só kivételével az összetevők ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak) tartalmaz.

A mogyoróvaj fő összetevője, a földimogyoró magas zsírtartalma ellenére gazdag A-, E- és C-vitaminban, kalciumban, nátriumban és rostban, vagyis azokban a tápanyagokban, amelyeket a legritkábban fogyasztunk a felmérések szerint.
Már egy teáskanál földimogyoró fedezi a napi ajánlott E- vitamin-bevitel 16%-át, és annyi rostot tartalmaz, mint egy szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér.
A kutatók emellett azt is megállapították, hogy a magas zsírtartalom ellenére a rendszeres mogyorófogyasztók soványabbak az olajos magvakat nem fogyasztó társaiknál. (Forrás: blikk.hu)
Azért persze óvatosnak kell lenni, egészen pici gyermekkorban a földimogyoró allergiás reakciót válthat ki, ami az embert egy életen át elkísérheti. Így kisgyermekeknél a földimogyorófogyasztással nagyon kell vigyázni, és aki allergiás rá, természetesen annak is mindig résen kell lenni, s nem szabad földimogyorót, illetve annak származékait tartalmazó élelmiszert fogyasztani.
Akik viszont nem küzdenek effajta allergiával, néhanapján egy kis földimogyorót (mogyoróvajat :-) elfalatozgatva élvezhetik annak jótékony élettani hatásait. A kulcsszó persze ez esetben is a mértékletesség.

Mint kiderítettem, a földimogyoróvajból létezik krémes és apró mogyoródarabkás verzió is. Nos, első találkozásom – mint ahogyan az a fotón is látszik – ez utóbbival történt.

Hát… hogy őszinte legyek: nekem nagyon bejött.
Izgalmas és kellemes az intenzíven mogyorós íze és illata, ugyanakkor valahogyan olyan se nem édes, se nem sós… mégis rendkívül krémes, ropogós és ízletes. Persze rendkívül tömény, egészen kevéske kell belőle.

Kicsit utánaolvastam a dolognak, s kiderítettem, hogy sokféle finomság készíthető belőle, pl. mogyoróvajas sütemény és keksz, de felhasználható alapvetően sós ízvilágú ételekhez is, pl. mártásokhoz, szószokhoz.

De! A földimogyoróvajjal készült „nagy klasszikus” nem más, mint a PB&J, azaz a Peanut Butter & Jelly sandwich. Vagyis a földimogyoróvajas - lekváros szendvics.
Olvasmányaim alapján úgy tűnik, a PB&J Amerikában rendkívül népszerű, gyakorlatilag mindennapi tápláléknak számít. Nos, mindennap ezt fogyasztani, ráadásul jó vastagon a „hagyományos” mogyoróvajból, cukrozott és agyonzselatinozott lekvárból és fehérkenyérből elkészítve, nyilvánvalóan nem túl egészséges dolog…

El lehet azonban ezt készíteni máshogy is! – gondoltam, s nem szégyellem bevallani, égtem a vágytól, hogy kipróbáljam, mégha először kissé bizarrnak is tűnt az alapanyag-, s ízkombináció. Anyu gyanakvással vegyes aggodalommal tekintett az elkészült szendvicsre, s finoman megkérdezte: „Ha nem ízlik, mit fogsz vacsorázni? Ez volt ugyanis a két utolsó szelet tönkölykenyér.” De mivel ekkor már fentebb jelzett gondolatot tett követte, tegnap elfogyasztottam életem első PB&J-ét.
Hát az van, hogy ez nekem nagyon ízlik! Ezt először kicsit talán „cikinek” éreztem, mégis amerikai meg minden… de azt hiszem, túl kell lépnem az effajta prekoncepcióimon és élvezni az ízeket – persze amennyire lehet reformosan és egészségtudatosan! :-D

Nos, bemutatom az én PB&J-met!
Fogtam két teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült kenyérszeletet.
Az egyiket vékonyan megkentem bio mogyoróvajjal.
A másik szeletre St. Dalfour-féle vörös- és feketeáfonya dzsem került (a St. Dalfour lekvárjai nem tartalmaznak színezéket és tartósítószert, s cukor helyett természetes szőlőlével vannak édesítve). Úgy éreztem ugyanis, hogy a mogyoróvajhoz valamilyen kissé fanyar, „piros” lekvár passzolna igazán.

Összeborítottam a két szelet kenyeret, s már ettem is.
De talán mondanom sem kell, hogy szendvicsvivős élethelyzetekben is remek kis falatozni való!

Articsóka!

Nemrég ismerkedtünk meg: az articsóka és én, mindazonáltal úgy érzem, ez az első találkozás – hirtelen ötlettől vezérelve egy étteremben plusz feltétnek kértem a pizzámra – egy szenvedélyes, mély és életreszóló kapcsolat kezdetének bizonyult.
Bimbózó kapcsolatunkat ápolandó, beszereztem egy doboz – konzerv –articsókaszívet (a Tescoban meglepően jó áron találtam, a doboz 8 db szívet rejt, adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaz), s a hétvégén a gasztrotettek mezejére léptem…

Mielőtt elárulnám, milyen ételeket készítettem a halványzöld gyönyörűségekből, idekenyarítanék pár mondatot az articsókáról. Elsősorban arról, miért is érdemes fogyasztani.

Az articsóka (Cynara cardunculus vagy Cynarae scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.
Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.
A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint. 100 grammban mindössze 55 kcal energia van.
Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a gyógyszergyártásban is felhasználják: serkenti a máj szöveteinek regenerálódását, epehajtó, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok. Ajánlják a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére, továbbá cukorbetegség, vese- és hólyagbántalmak ellen is. Gyökerének antibiotikus hatást is tulajdonítanak.
A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: "Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása". :-D
(Forrás: http://www.origo.hu/, http://hu.wikipedia.org/ )

Az articsókás hétvégén egy olaszos ihletésű és egy közép-keleti (görög) ételt készítettem.
Az Itáliát idéző tésztaétel saját kreáció, míg az arakas me aginares (zöldborsó articsókával) névre hallgató fogás alapkoncepcióját Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyve adta – az eredeti receptet néhány ponton módosítottam.

Bazsalikomos penne articsókával és parmezánnal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
7-8 dkg teljes kiőrlésű durumlisztből készült penne
4 articsókaszív
parmezán (ezúttal Grana Padano) ízlés szerint
kb. 1 evőkanálnyi friss bazsalikom apróra vágva
kevés olívaolaj
só (a tészta főzővizébe)

Elkészítés:
Amíg bő, lobogó, sós vízben kifő a penne, meg is vagyok a többi hozzávaló elő- és elkészítésével.
A bazsalikomot apróra vágom. A parmezánból forgácsokat gyártok (persze lehet reszelni is, csak nekem így jobban tetszik :-). Az articsókaszíveket félbevágom.
Mikor a tészta puhára, de azért még kellemesen roppanósra főtt, leszűröm, de a főzővizéből félreteszek kicsit. Kevés olívaolajra szedem, beleforgatom a mámorítóan illatos friss bazsalikomot, s adok hozzá egy keveset a főzővízből is.
A fél articsókaszíveket óvatosan átmelegítem: megfuttatom egy kevéske olívaolajon (ez 1-2 perces művelet, konzervről lévén szó), s a parmezánforgácsokkal együtt elrendezgetem a bazsalikomos penne tetején.
Az articsóka és a parmezán – no, meg a friss, illatos bazsalikom - valami mennyei együtt… :-)

Zöldborsó articsókával
(arakas me aginares)

Hozzávalók: (1 adaghoz)
4 articsókaszív
3-4 marék zöldborsó (mirelitet használok)
1 aprócska vagy ½ fej vöröshagyma
1 kis gerezd fokhagyma
2 érett, lédús paradicsom
kevés paradicsompüré (Aranyfácán sűrített paradicsomot használok – só, cukor és adalékanyagmentes)
pici olaj (bio repcét használok)
kb. 1 teáskanálnyi apróra vágott friss kapor
só
frissen őrölt bors
kevés nádcukor – ha szükséges (nálam elbírt a paradicsomszósz egy csapott teáskanálnyit)

Elkészítés:
A hagymát és a fokhagymát megpucolom, leöblítem. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A paradicsomokat megmosom, a héjukat kereszt alakban bemetszem, leforrázom, meghámozom, késes robotgépben pürésítem. Az articsókaszíveket félbe, a kaprot egészen apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek és megfonnyasztom rajta az apróra metélt vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, egyszer-kétszer átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát, hozzáadom a sűrített paradicsomnak kb. a felét és a friss paradicsomból készített püré jó részét (egyikből sem az egész mennyiséget – amíg az étel készül, folyamatosan ellenőrzöm, hogyan is alakul a paradicsomszósz, s ha szükséges, az állag vagy az íze miatt, adok még hozzá a friss paradicsomból vagy egy keveset a püréből. Ha túl sűrű, akkor kap egy kevés vizet, ha netalán túl savanyú, pici nádcukrot). Sózom, borsozom, belekeverem a kaprot.
Kis lángon, fedő alatt rotyogtatom a paradicsomos keveréket, kb. 5 percig, majd hozzáadom a borsót. Mivel mirelitet használok, nagy lángra veszem a gázt és megvárom, amíg a borsószemek elvesztik fagyosságukat, s újra forrásnak indul a paradicsomos mártás. Ezután ismét kis lángon és lefedve békén hagyom kb. 4-5 percig, amíg a borsó megpuhul.
Végül a zöldborsós paradicsomos keverékhez költöztetem a félbe vágott articsókaszíveket, s óvatosan összeforgatom. Visszateszem a fedőt, s már csak azt kell megvárnom, míg az élénkpiros, sűrű, fűszeres szószban a halványzöld apróságok is átmelegednek.
(Sarah Brown friss articsókával írja a receptet. Ez esetben annyiban módosul a metódus, hogy az articsókaszíveket a megpárolódott hagymás-fokhagymás keverékhez kell adni, s kb. 10 percig együtt sütni. Ezután jön bele a paradicsom és a fűszerek, majd még 5 perc főzés következik. Végül mehet bele a borsó, kb. 4-5 percre, amíg puha lesz.)

Reform muffin

Címben szereplő sütiket még múlt hétvégén sütöttem, azonban – a picit sűrű hétvége és múlt hét miatt – csak most posztolom. De annyi baj legyen! Így legalább beszámolhatok arról, hogy ezek az egészséges kis csodák még két-három nap elteltével is ízletesek és zamatosak.
Tudniillik frissen is azok! Sőt! Olyan közhelyesnek hangzik, ha valamire azt mondjuk: „nagyon finom”… de ez valóban az! :-) A hatást érzékeltetendő talán elég annyi, hogy reformtáplálkozásban egyáltalán nem utazó családtagjaim (is) repetáztak belőle, méghozzá elismerő s dicsérő megjegyzések közepette! :-) Egy szó mint száz: tényleg érdemes kipróbálni!

E muffin különlegességét – legalábbis számomra – az adja, hogy liszt helyett zabkorpát tartalmaz. Így e sütemények elkészítése egyben első találkozásom is volt a zabkorpával.
Rendkívül egészséges, a szervezet számára hasznos és sokoldalú élelmiszerről van szó. Miért?
A magas koleszterinszint a lakosság 15-20%-át érinti, amely nagyon sok, főleg szív- és érrendszeri betegségek okozója lehet. A zabkorpa fogyasztása 10-15% koleszterincsökkentést eredményezhet. A zabkorpa 28%-a rost, aminek a fele úgynevezett vízoldékony rost, ami nagyon hatékonyan tisztítja ki a beleket, és gátolja a zsírok és szénhidrátok felszívódását. Élelmi rostokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. Jó hatással lehet a cukorbetegségre is. Fogyókúrázóknak is kiváló választás, mivel jó vízmegkötő és duzzadóképességű, így jóllakottság érzetet biztosít. A zabkorpát keverhetjük sütemények tésztájába, kefirbe, joghurtba, levesbe, müzlihez. (Forrás: http://www.kisparna.hu/)
Kicsit más lesz a süti textúrája, mintha liszttel készült volna, de a végeredmény s a hatás egyértelműen pozitív!

A zabkorpán túlmenően tele van ez a sütemény csupa-csupa egészséges finomsággal! Mazsola, dió, alma, méz, étcsoki… hm…:-)
Ja, és sem tejet, sem tojást, sem cukrot, s – fentiekből következően – még lisztet sem tartalmaz!

Az eredeti recepten apróbb módosításokat eszközöltem, így az általam készített verziót teszem most közzé.

Reform muffin

Hozzávalók: (12 darabhoz)
1 csomag (25 dkg) zabkorpa
½ csomag foszfátmentes borkő sütőpor
10 dkg mazsola
1 marék előzőleg száraz serpenyőben megpirított, durvára vágott dió
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
2 dl növényi tej (rizstejet használtam)
2 dl 100 %-os szűrt almalé
1 db apróra vagdalt alma
5 evőkanál méz
2 evőkanál növényi olaj (bio repcét használtam)
fél tábla darabolt, legalább 70% kakaótartalmú, jó minőségű étcsoki

Elkészítés:
A nedves és a száraz hozzávalókat külön- külön, majd az egészet egyben összekeverem, s az előzőleg papírkapszlikkal kibélelt muffinformákba kanalazom.
Sütés előtt hagyom állni 5-10 percig a formákban, hogy megdagadjon a zabkorpa.
Kb. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, s tűpróbáig sütöm. Tapasztalatom szerint, tovább sül, mint a „klasszikus, liszttel készült” muffin. Kb. 40 perc alatt készültek el a sütik.
Isteni illatok fognak terjengeni miközben a sütemény sül, ezt bizton állíthatom! :-)
A recept ugyanakkor – azt gondolom – számtalan variációs lehetőséget tartogat. A mazsola-dió-csoki-alma kombináció néhány vagy akár minden eleme bátran helyettesíthető tetszés szerinti magvakkal, aszalt gyümölcsökkel.

Milyen az egészséges süti?

Azt hiszem, legutóbbi bejegyzéseimből (ebből és ebből biztosan) kiderül, hogy a téma igencsak foglalkoztat mostanában… :-)
Miért?
Mert bár az édes ízek, édesség utáni vágyam néminemű átalakuláson ment keresztül, továbbra is előszeretettel nasizom, eszegetek finom falatokat tízóraira vagy uzsonnára.
Mindazonáltal e finomságok tekintetében (is) fontosnak tartom, hogy egészségesek legyenek: teljesértékű, „természetes” hozzávalókból készüljenek, s ne legyenek tele állományjavítókkal, tartósítószerrel, s mindenféle E-kkel…
Újabban tehát előszeretettel sütögetek reformsütiket, elsősorban különféle kekszeket, hiszen ezek az ízletes s zamatos apróságok össz-vissz egy-másfél órás konyhai tevékenységgel előállíthatók és fémdobozban egész sokáig tárolhatók.

Reformsütemények receptjei után kutatva bukkantam a lent közzétett cikkre.
Nagyon jó kis írásnak tartom, sok-sok infóval és praktikus tanácsokkal.

Íme:

Egészséges sütemények

A legtöbb ember megfogadja, hogy az újévben változtat az életvitelén és egészséges életmódra tér át – rendszeresen sportol, leszokik a dohányzásról, moderálja az alkoholt és mellőzi a süteményeket. A fogadalom általában nem tart sokáig - legtöbben februárra már visszatérnek a szokásos életmódjukhoz, különböző ürügyekre és kifogásokra hivatkozva. Pedig ahhoz, hogy egészségesen éljünk, nem muszáj lemondunk az élvezetekről – mindent szabad, de moderáltan és egy kicsit módosítva – egészséges sütemények, italok, ételek és csupán napi fél óra mozgásra van szükség..
Az egészséges sütemények hallatán sokan felhúzzák a szemöldöküket, hiszen a kifejezés maga egymást kizáró ellentét! Azonban léteznek egészséges édességek, amelyeken bűntudat nélkül lehet csemegézni!

Mi az egészséges sütemény?
Az, amiben nincsen cukor, fehér liszt, sok tojás és sok vaj vagy olaj. A hagyományos sütemény receptek legtöbbjét is át lehet alakítani – cukor helyett használjunk fruktózt (fele adagot), vagy mézet vagy csupán egy –két érett banánt (muffinoknál ez remek megoldás). Kekszek, muffinok esetében a vajat helyettesítsük hidegen sajtolt növényi olajjal, a fehér lisztet pedig teljes kiőrlésű liszttel vagy más növényi lisztek keverékével – pl szója, hajdina, bab, borsó, zab, rizs, rozs, árpa spelt lisztekkel. A tojást sok kekszféléből ki lehet hagyni, más süteményeknél pedig redukálni lehet a számukat. A zabpehely nagyon egészséges, továbbá alacsony a GI értéke, így diétázók és diabetikusok számára is nagyszerű étel – és sok finom sütemény alapja is.

Csokoládé
A csokoládét szeretők örömmel olvashatják, hogy a legújabb egészséges étel a csokoládé, ugyanis kiváló antioxidáns (flavanolt tartalmaz, amely csökkenti a vérnyomást), és stabilizálja a vércukrot (ezért diabetikusoknak kimondottan ajánlott). De csakis a jó minőségű étcsokoládé egészséges, azaz aminek a kakaó szárazanyag tartalma minimum 70%. A tej és fehér csokoládénak azonban nincsenek pozitív hatásai az egészségünkre. Tehát a bolti csokoládék nagy részét kerüljük, inkább készítsünk saját csokis ínyencségeket és süteményeket – és napi 10dkg-nál ne együnk többet, mert a kakaóvaj azért hizlal és sok kalóriát tartalmaz!

Diók, mogyorók, magok
Sokan úgy vélik, hogy a diók, mogyorók magas kalória tartalmúak, ezért mellőzik az éttrendjükből. Azonban a diók, mogyorók és magok nagyon egészségesek, mert magas a rost, fehérje, cink, és antioxidáns ( leg az E vitamin és szelenium) tartalmuk. Továbbá a magoknak magas az Omega-3 zsírsav tartalmuk (pl a napraforgó, tök mag, lenmag), amely a koleszterin szintet csökkenti. A Harvard Közegészségügyi Egyetem tanulmányai szerint napi 5 dkg dió vagy mogyoró 40%-al csökkenti annak az esélyét, hogy szív és ér betegségben halunk meg. Tehát rendszeresen együnk sok mogyorós, diós ételt – és készítsünk esti nassoláshoz néhány egyszerű, és egészséges csemegét: csupán mártsuk be a diót, mogyorót, mandulát, pisztáciát jó minőségű olvasztott csokiba, majd hűtsük le. Azonban kerüljük a sós mogyorókat!

Zöldségek, Gyümölcsök
Zöldségekkel, gyümölcsökkel egészségesebbé tehetünk egy süteményt – továbbá cukor helyett is alkalmazhatóak. Azonban csakis friss alapanyagokat használjunk, vagy szárított ill. aszalt gyümölcsöket. Bár a fruktóz egészségesebb, mint a cukor – némely (édesebb) gyümölcs glikémiás index értéke nagyon magas – ezeket moderálva használjuk.

Forrás: http://www.tutitippek.hu/blog/egeszseges-sutemenyek.php

Lugosi Dóra tönkölyplecsnije és az étcsoki dícsérete

Lugosi Dóráról és legújabb kedvenc tevékenységemről, a reformsütikészítésről már korábban írtam.
Dóra receptje, valamint imént jelezett „új hobbim” szerencsés találkozásából kb. 20 csábítóan illatozó kis reform-finomság született a hétvégén: a tönkölyplecsnik.

Mikor először olvastam a receptet, első gondolatom kapásból az volt, hogy - a többi teljesértékű és egészséges hozzávaló közül – a csokit biztosan kihagyom belőle, hiszen már egy jó ideje nem kívánom a nagyon édes ízeket, s különben is a csokoládé nem az a kimondottan reform-alapanyag…
Másodszori olvasásra azonban beindította a fantáziámat és kíváncsiságomat az, hogy Dóra „magas kakaótartalmú, valódi étcsokit” sorol fel a hozzávalók között. Mivel Dóra életfilozófiája, táplálkozásról vallott felfogása rendkívül szimpatikus számomra, s meglátásaiban, táplálkozási tanácsaiban megbízom, utánaolvastam hát kicsit a témának és a következő érdekes és hasznos információkra leltem.

Az étcsokoládéról:

A csokoládéról, mint az élet egyik bűnös öröméről szinte csak rosszat hallhatunk, pedig kis mértékben nemcsak hogy orvosság, de valóságos csodagyógyszer. Hatékony segítséget nyújt a különböző betegségek megelőzésében, csillapításában, és megszűntetésében.
Nagyon fontos azonban a következő alapvető információk ismerete!
Az étcsokoládé kakaótartalma legalább 43%-os, de ideálisabb ha 55-75% közötti. A keserűcsokoládék kakaótartalma még magasabb, 85-90%. Minél magasabb a kakaótartalom, annál minőségibb termékről beszélhetünk. Csakis a jó minőségű étcsokoládé egészséges, azaz aminek a kakaó szárazanyag tartalma minimum 70%!!! A tej és fehér csokoládénak nincsenek pozitív hatásai az egészségünkre. Tehát a bolti csokoládék nagy részét kerüljük, inkább készítsünk saját csokis ínyencségeket és süteményeket – és napi 10dkg-nál ne együnk többet, mert a kakaóvaj azért hizlal és sok kalóriát tartalmaz.
És hogy miben áll a jó minőségű, valódi étcsoki jótékony hatása?
A magas kakaótartalmú csokoládéval hatékonyan csökkenthető az érelmeszesedés kifejlődése, az infarktus és a szélütés veszélye, de védi a bőrünket és kitűnő köhögéscsillapító - legalábbis Dr. Matos Lajos szívgyógyász szerint, aki a Szent János Kórház Kardiológia osztályának főorvosa.
A táplálkozás-kutatók napjainkban igen sokrétű vizsgálatot végeztek, s ennek egyik eredményeként bizonyosodott be, hogy a kakaó tartalmazza a legtöbb flavonoidot, melyek jótékony hatással vannak szervezetünkre, de leginkább a szívre. A flavonoidok antioxidánsok, melyek megkötik a szervezetben lévő szabadgyököket, vagy más néven oxidánsokat, ezért is jó, ha sok olyan terméket fogyasztunk, elsősorban zöldségeket és gyümölcsöket, melyekben többszörösen is megtalálhatók a flavonoidok.
Legyünk azonban óvatosak!
Amikor napvilágot látott az a tény, hogy a kakaó tartalmazza legnagyobb mennyiségben ezeket az antioxidánsokat, akkor számos írás jelent meg arról, hogy egészséges, ha étcsokoládét fogyasztunk, hiszen ebben a sötét finomságban sok a kakaópor, nem úgy, mint a tejcsokoládékban.
A kakaóban lévő flavonoidok felelősek a keserű ízért is, amitől pikáns lesz az étcsokoládé, bár ezt lehet sokan nem kedvelik, ezért inkább tejcsokoládékat fogyasztanak. A gyártók is szeretnék maguk mellé csábítani azokat, akik nem annyira kedvelik a keserű csokit, ezért a gyártási folyamatok során számos cég „kiöli" a flavonoidokat a kakaóból, így a kész termék nem lesz keserű, de elvész az értékes antioxidáns is a nyalánkságból. Az étcsokik sem menekülnek meg attól, hogy a fogyaszthatóság kedvéért a gyártók zsírt és cukrot tegyenek a masszába. Mindkét alapanyag káros a szívre és az érrendszerre. Ha túl sok cukrot és zsírt fogyasztunk, vagyis ha túl sokat eszünk azokból az étcsokikból, melyeket ezekkel az alapanyagokkal turbóztak fel, nem csak hogy ál-étcsokoládét majszolunk, annak tudatában, hogy egészséges édességet eszünk, de még szervezetünket is megterheljük, hiszen a cukor és a zsiradékok elősegítik a magas vérnyomás kialakulását és sokkal fáradékonyabbak is leszünk.
Az angol orvosi szaklap ezért azt tanácsolja, hogy igencsak figyeljünk oda arra, hogy mit vásárolunk. Ha a polcról levett fekete csokoládéban túl sok zsír és cukor van feltűntetve, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem igazi étcsokoládét tartunk a kezünkben, csak annak valamiféle utánzatát. Olyan csokoládét válasszunk, amelyben magas a természetes kakaópor tartalom és minimális a cukor és zsiradék tartalom, akkor biztosak lehetünk benne, hogy olyan édességet fogyaszthatunk, amiben még a flavonoidok is megtalálhatók.
Sajnos a táplálkozás-kutatásból az édességgyártók húznak hasznot, hiszen nekik az a tény, hogy a kakaó értékes antioxidánsokat tartalmaz, megnövelte a keresletet az étcsokoládék után, de az egészség jegyében oda kell figyelnünk a termékek tartalmára, tudatosan kell vásárolnunk továbbra is!
Mindazonáltal a sötét étcsokoládé nem csupán flavanolokat tartalmaz, hanem van benne mindenféle más is, amire szervezetünknek szüksége van: vas, kalcium és kálium, valamint A-, B-, C- és E-vitamin. És még valami: theobromin, amely görögül annyit tesz, mint az istenek eledele. A csokoládéban található theobrominnak köszönhetően érezhetően javul a hangulatunk, boldognak érezhetjük magunkat. :-)
(Források: http://www.educafe.hu/, http://www.mindmegette.hu/, http://www.tutitippek.hu/)

Nos, fentebb közzétetteken felbuzdulva, úgy döntöttem, kipróbálom a magas kakaótartalmú, valódi étcsokit.
Ez kisebb fajta – ám rendkívül élvezetes :-) - kaland (is) volt számomra.
Egyrészt azért, mert mindeddig abban a hitben éltem, hogy én az étcsokoládét alapvetően nem szeretem, s ebből következően a különböző fajtákat sem ismertem. Meglátogattam hát egy exkluzívabb édességboltot – megjegyzem, az a márka, ami itt majdnem elcsábított (Lindt), a „mi Tescónkban” 250 (!!!) forinttal olcsóbb volt, úgyhogy legközelebb a magas kakaótartalmú, minőségi étcsokit kevéssé exkluzív „Tescónkban” szerzem be! -, ahol valódi kulináris tobzódás következett. Gyönyörű csomagolású éjfekete táblák kínálták magukat kakaótartalom, no meg aszerint megkülönböztetve, hogy a világ mely tájáról származik a kakaóbab, amelyből a finomság készült. Mindezen információk alapos áttanulmányozását követően – és az étcsokiról fentebb leírtakat szem előtt tartva –a következő táblára tettem szert.

Másrészt, jelzett kaland azt jelentette, hogy rá kellett jönnöm: igen, én szeretem az étcsokit! :-) Először is, nem túl, sőt szinte egyáltalán nem édes! Másodszor pedig, az igazán jó minőségű étcsokoládé szobahőmérsékleten, nem olvad, nem folyik, szilárd marad, az íze mégis egészen selymes és mély…

Az étcsokoládé-himnusz után következzék most már Lugosi Dóra receptje!

Tönkölyplecsni

Hozzávalók:
(1 bögre = 250 ml)
2 bögre teljes őrlésű tönkölybúzaliszt
1 mokkáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál nádcukor
250 g mazsola
1 tábla apróra kockázott, magas kakaótartalmú valódi étcsoki
4 dl natúr szójajoghurt
(ha szükséges hideg víz)

mandula, dió, mogyoró a tetejére

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverem sűrű masszává (hideg vízzel még hígítható). Kanállal plecsniket rakok sütőpapírra, a tetejére mandulát, diót vagy mogyorót nyomok. Kb. 30 percig sütöm 160 fokon.

Én fél adagból készítettem, s egészen pontosan 19 plecsnit kaptam.
Szójajoghurt helyett sima natúr joghurtot használtam, s valóban szükség volt csekély mennyiségű hideg vízre.
Tapasztalatom szerint sütőpapír helyett érdemes vékonyan kiolajozott sütőlemezre tenni a plecsniket, ugyanis a tészta egyáltalán nem tartalmaz zsiradékot, ennek következtében nekem még a kiolajozott tepsire is picikét odatapadt.
Az apró kis finomságok nagyon hamar megsülnek, kb. 20-30 perc alatt. Akkor is készen vannak, ha még puhának tűnnek! Ez a szódabikarbóna miatt van! De ahogy szobahőmérsékletűre hűlnek, kellemesen ropogós kéreg képződik a puha tészta köré.
A végeredmény pedig? Illatos és zamatos sütemény minimális cukorral! Gyakorlatilag a mazsola édesíti! Érdemes kipróbálni!

A tönkölyplecsniket jelenleg névnapi meglepetésül kapott párizsi hangulatot idéző fémdobozomban tárolom… :-)

Paradicsomos vöröslencse dal

Korábban említettem már rajongásomat az indiai konyhaművészet iránt.
Nos, - amennyiben ez lehetséges – szeretetem ennek a számomra rendkívül érdekes és egzotikus földrésznek a kulináris kultúrája iránt azóta is tart, s úgy érzem, az újabb és újabb, alapanyagok, elkészítési módok, gasztrocsodák felfedezésével tovább mélyül majd…

Az újonnan felfedezett finomság a paradicsomos vöröslencse dal.

Mielőtt leírnám a receptet, álljon itt néhány érdekesség…

A dal a hüvelyesek – babok, borsók, lencsék – gyűjtőneve. Az indiai otthonokban szinte a mindennapi étkezések alapja. Ugyanígy nevezik az ezekből készült ételeket is.
Sok vidéken a hüvelyesek helyettesítik a hiányzó friss zöldséget. Minden tájegységnek megvan hozzá a saját receptje, s saját főzési módszere és fűszere.
Olykor egyszerűen megfőzik vízben, megtörik és ízesítik. Máskor fűszerekkel párolják. A belőle készült püré néha egészen száraz. Összefőzhetik rizzsel, amitől érdekes külsőt kap. A főtt dalt olajban pácolt fűszerekkel szokták keverni.
Az elkészült dal fűszerezése édestől a rettentő csípősig bármilyen lehet, az állaga is változó: folyékony, krémes vagy száraz és szilárd.
(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)

S hogy miért érdemes vöröslencsét falatozni?
A vöröslencse valójában nem más, mint meghámozott barna lencse. Magas fehérjetartalmú hüvelyes.
A barna-khaki színű lencse Európában használatos; míg az apró szemű narancs- és vörös színű a közel-keleti és az indiai ételek alkotóeleme. Készíthetnek belőle levest, tölteléket is, curryvel, főételként vagy köretként tálalhatják.
A zöldségekhez képest egyes ásványi anyagokban is gazdag, mint például a kálium, foszfor, vas. Vitamintartalmából a B vitamin-csoport tagjai emelendők ki. Jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaz, amely szintén előnyös tulajdonság a vegetáriánusok számára.
A többi szárazhüvelyessel ellentétben nem szükséges éjszakára hideg vízben áztatni, valamint a főzési ideje is lényegesen rövidebb, körülbelül 10-20 perc, amely alatt pürés állagú lesz. Éppen ezért kiváló leves-, szósz- és püréalap Pikáns ízű, zsírszegény, sűrítés nélküli ételeket célszerű kreálni belőle
(Forrás: http://www.biochef.hu/, http://www.edenkert.hu/, http://www.bionivo.com/)

S ím, itt van a recept:

Paradicsomos vöröslencse dal

Hozzávalók: (2 adaghoz)
10 dkg vöröslencse
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 kis fej vagy ½ nagyobb fej hagyma
1 teáskanál tandoori masala
½- - ¾ teáskanál kurkuma
½ teáskanál curry por
½ teáskanál cayenne bors
só
pici olívaolaj

Elkészítés:
A lencsét alaposan átmosom, lecsepegtetem.
A hagymát megpucolom, leöblítem, apró kockákra vágom.
Egy lábasban pici olívaolajat hevítek, s rádobom a hagymadarabkákat. Mikor a hagyma megpirult, hozzáadom a lencsét, átkeverem, s hozzáöntök annyi vizet, hogy (jócskán) ellepje. Miután a víz felforrt, kis lángra veszem a gázt és fedő alatt puhára párolom a lencsét (ez kb. 20 perc alatt történik meg).
Amíg a lencse fő, kibontom a hámozott paradicsom konzervet, a levét megtartom, a paradicsomokat pedig apró kockákra vágom.
Mikor tehát a lencse a megfőtt, rádobom a paradicsomot a levével együtt, sózom, s mehet bele a curry, a kurkuma, a cayenne bors és a csodálatos rubinvörös színű tandoori masala.
Átkeverem a láboska tartalmát, s kis lángon fedő alatt 3-5 perc alatt készre főzöm a dalt.
Ha szükséges, utánaízesítek.
Indiai lepénykenyérrel igazán autentikus és finom, de friss magvas bucival, barna kenyérszeletekkel is remek.
Ennek az ételnek az ízei akkor érnek össze igazán, ha picit (egy éjszakát, napot) áll. Tipikusan az a falatozni való, ami melegítve ezerszer jobb, mint frissen (már, ha az ember kibírja :-)).

Vega-hús-étel

Szilárd meggyőződésem, hogy a vegetáriánus táplálkozás nem arról szól, hogy a „hagyományos-húsos” ételekből elhagyom a húst és pl. csak köretet eszem vagy, hogy húsos ételeket készítek húspótlóval.
A vegaság életmód, egészségtudatosság, konyhaművészet. Egy külön világ, autonóm étkezési kultúra. Megvannak a maga speciális (és ugyanakkor nagyon is hagyományos) alapanyagai, receptjei, változatos ételkészítési eljárásai, ennyiben önálló és autonóm, ugyanakkor hihetetlenül nyitott a gasztrokultúrák sokféleségére (az arab, indiai, afrikai, távol— és közel - keleti, konyhára épp úgy, mint az európai gasztronómiára…). Ezért (is) kedvelem annyira.

Ugyanakkor – s ez elsőre talán paradoxnak tűnhet – imént említett sokszínűségét tovább gazdagítja, hogy igenis bármilyen húsétel elkészíthető vega-alapanyagokból is! Számomra ez is fantasztikus a vegetáriánus konyhaművészetben. S ez a másik fő jellegzetesség, ami miatt szeretem.
Szinte minden húsfélének létezik növényi (gabona-, szójaalapú) változata, amikkel ugyanúgy vagy legalábbis nagyon hasonlóképpen kell a konyhában bánni, őket elkészíteni, mintha „valódi” hússal állnánk szemben.


Húsevőként kedvenc ételem volt az itthon csak „sajtos csirke” néven nevezett fogás.
S vegetáriánusként sem kell lemondanom róla! :-)
Búzahússal készítem el, s a végeredmény – csöppet talán szerénytelenül állíthatom – igazán ízletes… hm…

A búzahúsról – egyébként - a következőket érdemes tudni:
A búzahús nem tartalmaz állati eredetű anyagot. Koleszterint természetesen szintén nem, ugyanakkor nagyon magas a fehérje tartalma, és az állaga teljesen megegyezik a húséval. Ez azt jelenti, hogy bármi készíthető belőle, ami húsból készül. Fogyasztása nem csak azoknak ajánlott, akik vegetáriánusok, hanem mindazoknak, akik speciális diétát követnek, amiben a koleszterin, és a húsban előforduló egyéb egészségtelen dolgok kerülendőek. A sertéspestisről és a kergemarha kórról, valamint az állati fehérjéken nevelt gyári csirkékről már ne is beszéljünk. Bármilyen étel készíthető belőle, amit a hagyományos magyar konyhából ismerünk, a rántott szelettől a szalontüdőn át a vadason keresztül a pörköltig, vagy a brassói aprópecsenyéig. Sőt a reggeli szendvicsekbe és hidegtálakra is tehetünk belőle a felvágottakat helyettesítendő.
(forrás. http://www.harmonet.hu/)


De most már jöjjön a lényeg: a „sajtos csirkéből” lett „kétsajtos szószban sült búzahús” receptje!

Kétsajtos szószban sült búzahús

Hozzávalók: (2 személyre)
20 dkg (azaz egy csomag) búzahús
2 – 2 ½ dl tejföl
10-15 dkg trappista sajt
10-15 dkg füstölt sajt (én Karavánból készítem)
2-3 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
kb. 1 evőkanál csemege pirospaprika
pici olaj

Elkészítés:
A szósz elkészítésével kezdek, ami igazán egyszerű. A tejfölt alaposan elkeverem a kétféle reszelt sajttal. Az így kapott mártásnak egészen sűrű, krémes és kenhető masszának kell lennie.
A búzahúst három egyforma szeletre vágom és paprikás lisztben (ami a teljes kiőrlésű búzaliszt és a pirospaprika keveréke) megforgatom.
Egy nagy serpenyőben pici olajon enyhén megsütöm a búzahússzeleteket. Ez oldalanként kb. 2 percet jelent. Majd egy vékonyan kiolajozott vagy kivajazott sütőtálba, kis tepsibe költöztetem az immár ropogós, fűszeres kérget kapott szeleteket.
Rájuk simítom a sajtos-tejfölös krémet és a tepsit előmelegített sütőbe tolom.
(Külön sózásra nincs szükség, hiszen a búzahús tartalmaz tengeri sót és a kétféle sajt – különösen a füstölt – kellőképpen sóssá, ízessé teszi az ételt.)
Akkor van kész, mikor a teteje már nem fehér, hanem kissé aranyszínű és apró sötétbarna hólyagocskák jelennek meg rajta (ez kb. 20-30 perc alatt megtörténik). De a sütőből kiáramló illat is árulkodó… :-)
Szerintem krumplipürével és céklasalátával a legfinomabb.

Laár András: Miért vagyok vegetárius?

Laár Andrást nagyon kedvelem.
Rendkívül sokoldalú és bölcs embernek tartom. Azt gondolom, érdemes odafigyelni gondolataira: szelídségről, filozófiáról, életszemléletről, életvezetésről.

Laár András: Miért vagyok vegetárius?

Már tizenhét évesen is egy évre leálltam a húsevéssel, mert összeismerkedtem egy vegetárius fiúval, Tulipánnal, akivel egy ideig együtt zenéltem, és aki nagy hatással volt szellemi fejlődésemre. Ő beszélt nekem legelőször a keleti filozófiák „nem ártás” szemléletéről, amely arról szól, hogy próbálja meg az ember a lehető legkevesebb kárt okozni létével a Természetnek és az élőlényeknek. Világszemléletétől egészen fellelkesedtem, olyannyira, hogy másnap megmondtam édesanyámnak: mostantól én sem eszem húst. Úgy érveltem, hogy ha meg lehet élni húsevés nélkül, akkor az embernek nincs igazából joga állatot enni, mert azzal olyan szenvedést és halált okoz, ami elkerülhető lenne. Neki ezt igen nehéz volt elfogadnia, úgyhogy újra és újra megpróbálta odabiggyeszteni a sült combot vagy a kolbászt a főzelék vagy krumpli mellé a tányéromra, amit én újra és újra félreraktam, nem ettem meg. Ez ment egy évig, utána beadtam a derekamat, és visszatértem a húsevő táplálkozáshoz.
A következő vegetárius időszak huszonnyolc éves koromban kezdődött, amikor találkoztam a magyarországi „krisnásokkal”, a Krisna-tudatú baktákkal, akiknek a vallása tiltja a húsevést. Rajtuk keresztül ismerkedtem meg alapfokon a hinduizmus filozófiájával, és a vaisnavák, azaz a Visnu-hívők vallási gyakorlatával. Ez újra felélesztette bennem a „vegi” szellemet.
Ekkor már úgy tűnt, nagy a hajlamom a vegetárius életmódra, mert bár a krisnásokkal egy fél év múlva meglazult a kapcsolatom, ezután még három évig tartózkodtam a húsevéstől. Időközben megismerkedtem a buddhizmussal, ami revelációként hatott rám. Mostanáig is az egyik legfontosabb szellemi vezérfonalam ez a létszemléleti rendszer. Buddhista körökben nem kötelező a vegetárius életmód, de azért a buddhisták harmada-fele nem eszik húst. A „nem ártás” elve itt is érvényben van, de kissé más értelmezésben, mint a hinduknál.
Ez a hústól tartózkodó időszak azért ért véget, mert zenész-életmódom következtében rendszeresen utazgattam a KFT zenekarral az országban, és szinte mindig valamilyen vendéglőben vagy egyéb „vendéglátóipari alegységben” kellet ebédelnünk, vacsoráznunk. Ekkoriban – a 80-as évek elején – már az is szerencse volt, ha koncert után volt hová betérnünk enni, nemhogy vegetárius étel lett volna. Három év kellett ahhoz, hogy végleg elegem legyen a rántott gomba, rántott sajt menükből, vagy az otthonról magammal hozott hideg zöldségekből. „A megvilágosodás nem múlhat ezen” – gondoltam ekkor, és megint évekre visszatértem a konvencionális táplálkozáshoz.
Csakhogy eljött a pillanat, amikor nagyon beteg lettem. 1999 telén porckorongsérv keletkezett a derekamban, amit két és fél évig képes voltam meditációval, jógával, talpmasszázzsal és a buddhista mesteremtől, Mireisz Lászlótól kapott varázsolajjal féken tartani, de 2002 április közepén végképp ágynak dőltem. Semmi és senki nem tudott segíteni, derekam úgy fájt, mintha egy nagy rozsdás csavart csavaroztak volna bele kívülről, minden moccanás iszonyú kínszenvedést okozott. Ekkor hagytam abba végleg a húsevést. Igaz, ez időszak alatt amúgy is alig ettem. 12 napig feküdtem hanyatt az ágyban, csak a mellékhelyiségbe vonszoltam ki magam időnként nagy erőfeszítéssel, amúgy pedig olvastam a hinduk egyik szent könyvét, a Srímad Bhagavatamot. Kilenc nap elteltével meglátogatott jógaoktató barátom, Krisnanand, aki látva helyzetemet és ebből fakadó olvasási lázamat, egy könyvet ajándékozott nekem. Címe: Líla Amrit, Srí Mahaprabuji isteni élete. Ez az ő Mestere Mesterének a Mesteréről szól (tehát tanítványi láncban visszafelé a harmadik Mesterről), aki Indiában élt 135 éves koráig (1963-ban távozott az élők sorából), és nagy szent volt, Visnu istem megtestesülése. Ezt a könyvet két nap alatt elolvastam , és másnap délelőtt felhívtam Krisnanandot, hogy nagyon tetszett. A következő nap délutánján telefonált nekem: „András, most épp szatszangot (vallási együttlétet) tartunk, és utólagos engedelmeddel mondtam a többieknek, hogy te milyen betege vagy, és ezt a bhajant (szent éneket), amit most hallasz, azért éneklik, hogy te meggyógyulj.”
A telefonkagylón keresztül pedig hallottam, hogy egy csomó ember, ötven-hatvan, kis csengők és harmónium kíséretében együtt énekel valamit szanszkrit nyelven. Ez annyira meghatott, hogy elpityeredtem. Megköszönve leraktam a telefont, még sírdogáltam egy kicsit, és körülbelül két perc múlva nekikezdtem a készülődésnek, hogy kivonszoljam magam a mellékhelyiségbe. Ám közben megtörtént a csoda.
A fájdalmam egy csapásra töredékére csökkent. Képes voltam rendesen felállni és kapaszkodás nélkül kimenni, állva elvégezni az elvégeznivalót. Újra megtartott a lábam, mintha eltűnt volna a derekamból az a rozsdás csavar, és a lábamba kisugárzó fájdalom is visszahúzódott. Az ima megtette hatását, de annyira, hogy még számomra is hihetetlen volt.
Egyébként, hála az Égnek, azóta se tért vissza hozzám ez a betegség.
Később, amint lehetett, megkerestem a jógaközösséget, hogy köszönetet mondjak nekik gyógyulásomért, de ők a Mesterük isteni erejével magyarázták a csodát. A Mester Mahamandaleshwar Paramhans Swami Maheswarananda, aki már harminc éve terjeszti Európában és s a világ számos más helyén a „Jóga a mindennapi életben” szisztémát. Később lehetett vele is találkoznom, köszönetet mondanom felépülésemért, kértem és megkaptam tőle a mantra-beavatást, és ezzel a tanítványa lettem formailag is.
Mivel a jógások között sem divat a húsevés, hasonló gondolkodásúak között találtam magam. Sok jó főzési ötletet kapok tőlük, és feleségemmel együtt ügyes vegetárius életmódot folytatunk, idestova két éve. Szerencsére ma már sok olyan étterem is van, ahol gondolnak a húst nem fogyasztókra, és egyre gazdagabb a vegi-kínálat. Szándékom szerint én már nem térek vissza a húsevéshez, mert tisztábbnak és egészségesebben tapasztalom a növényi táplálkozást, ráadásul teljes értékűnek is. Semmiféle hiányérzetem nincs.
Ha valakit belülről megmozdítanak a húsmentes életmód szűkebb, s tágabb előnyeiről szóló érvek, ne féljen kipróbálni a vegetárius táplálkozást! Semmi baja nem lesz tőle! Nem igazak a hiánytáplálkozásról szóló mendemondák, ha gazdagon, sok jó ízzel főz magának, és nem pusztán elhagyja a húst a megszokott ételekből. Sok olyan embert ismerek, akik több évtizede növényi életmódot folytatnak, és teljesen egészségesek, erőteljesek és fittek. A vegetárius táplálkozás egy külön világ, sok gabonát, zöldséget, gyümölcsöt kell enni, és húspótlónak ott van a tofu, a szejtán, vagy a gabonakolbász. A ma még ismeretlen fűszerek, alapanyagok beépülnek a háztartásba, és az új összeállítások még nagyobb gasztronómiai élvezetet adnak, mint a hagyományos konyha produktumai. Könnyebb lesz a gyomor, a lélek és az egész élet. Érdemes megvenni a krisnások szakácskönyveit vagy a Jóga-konyhát, de ma már számos egyéb – húsmentes ételek receptjeit tartalmazó – szakácskönyv is forgalomban van.
Sok sikert a kísérletezéshez!

Az írás Laár András „Laár pour l’art” című könyvében (Budapest 2004, Jaffa Kiadó) jelent meg.

Nassolok!

Jó ideje – van is talán már egy éve – valahogyan nem kívánom, így nem is nagyon eszegetem a szó klasszikus értelmében vett édességeket (értsd: csoki, nápolyi, bonbon, cukrászsüti).
Édes ízek iránti vágyaimat – mert azok azért vannak :-) – gyümölccsel, müzliszelettel, magas gyümölcstartalmú dzsemmel (St. Dalfour – hm…!) elégítem ki.
De valamivel még úgy kényeztetném magam! Valamivel, amiből bármikor elcsemegézhetek egy-két szemet, ha érzem, hogy jön az éhség, de messze még a vacsora vagy egyszerűen csak jólesne egy finom falat – mert, igen: megérdemlem!
Az „egyszerű, de nagyszerű”-ség jegyében beszereztem egy zacskó Diákcsemege névre hallgató mag- és aszalt gyümi keveréket. S mostanság ebből nassolok.
Picit utánajárva nevezett zacsi tartalmának, hamar kiderült, hogy a különböző olajos magvak és aszalt (nem kandírozott!) gyümölcsök – természetesen mértékkel fogyasztva – rendkívül értékes, egészséges kis csodák.(A szárított, aszalt gyümölcsök vásárlásánál azonban érdemes elolvasni az összetevők listáját, mert a legtöbb termék E220 elnevezésű adalékanyagot, azaz kén-dioxidot tartalmaz. Lásd erről bővebben Siccike Vegagyerek blogjának vonatkozó bejegyzését: http://vegagyerek.blogspot.com/2007/08/mirt-legyen-bio-az-aszalt-gymlcs-is.html).

Íme, a „szakirodalom”:

Olajos magvak: apró szemekben nagy segítség

Napraforgómag, földimogyoró, törökmogyoró, tökmag, mandula, szezámmag... Csábító finomságok, melyekre igazságtalanság csupán desszertként gondolni. Aki rejtett zsiradékként tekint az olajos magvakra, ne felejtse el, hogy bár kalóriát jelentenek a bennük található zsírok, ezek telítetlen zsírok. Nem véletlen, hogy az olajos magvakból hidegen sajtolt zsírok (mint a mogyoróolaj, szezámolaj vagy a tökmagolaj) gazdagok esszenciális zsírsavakkal.
A magokban található illóolajok jelentős része antioxidánsokban gazdag, nagy segítséget jelentenek a szabad gyökök ellen. A különféle olajos magvak számos gyógyhatással bírnak, melyek az egyik legfontosabb táplálék-kiegészítővé teszik őket. Mely területeken számíthatunk az olajos magvakra? Számtalan káros eredménye lehet például a felborult hormonháztartásnak, melynek egyik kiváltója a helytelen táplálkozás. Ennek ellensúlyozásában, optimalizálásában nagy segítség lehet, ha kiemelt figyelmet fordítunk a különféle olajos magvak fogyasztására: segít a testsúlyrendezésben, a szervezet harmóniájának visszaállításában.
Az olajos magvak magas kálciumtartalma segíthet megelőzni a csontritkulást is, de cink- és szeléntartalmuk miatt akár a lecsökkent szexuális kedv visszaállítására is alkalmasak. Altáji problémáknál maradva, az olajos magvak közül kiemelkedik a tökmag, mely különösen fontos lehet a férfiak számára prosztataproblémák esetén.
Talán nem is gondolnánk, de a stressz természetes oldásában nagy szerepet kap a B5-vitamin (pantoténsav), melynek a gabonapelyhek, korpakészítmények és a búzacsíra mellett legfőbb természetes forrása a különféle olajos magvak. Hasonlóképpen fontos a B1 vitamin, mely csökkenti a szorongást és regenerálja az idegeket, és szintén nagy arányban található olajos magvakban.
Vegetáriánus étrend esetében is fontos szerepet kapnak az olajos magvak, mivel szervezetünket ásványi anyagokkal, rostokkal és vitaminokkal látják el. Magas fehérjetartalmuk miatt - 10dkg magban 20-25g fehérje van - remek húspótlók. De nem csak húsfélék pótlására alkalmasak az olajos magvak. Bár a tej elengedhetetlen fontosságú főleg kisgyermekek táplálkozásában, ha gyermekünk allergiás a tehéntejfehérjére, kénytelenek vagyunk a tejtermékeket kiiktatni étrendjéből. Az így elveszített tápanyagokat azonban pótolni kell. Ilyen esetben is nagy segítséget jelenthetnek az olajos magvak, például finomra darált formában az ételekbe keverve. Mivel az olajos magvak számtalan zsíroldékony vitamint tartalmaznak - ahogy növényi zsiradékot és kálciumot is -, rendkívül táplálóak. A magas kálciumtartalom általánosan igaz a különféle olajos magvakra, ám érdemes kiemelni a szezámmagot, mely súlyarányosan több kalciumot hordoz a tehéntejnél.

Forrás: www.cerbona.hu


Együnk aszalt gyümölcsöt!

A friss gyümölcsök mellett a legjobb téli vitamin-, rost-, ásványianyag- és cukorforrások a szárított gyümölcsök. Az aszalt gyümölcsök mind nagyon jó hatással vannak az emésztésre, és magas káliumtartalmuk révén segítik a méregtelenítési folyamatokat. Magukban rejtik a nyár összes ízét, tulajdonképpen kis tápanyagraktárak. Édesek, és az ízük ugyanolyan – van, amikor jobb is -, mint a friss gyümölcsé. A téli ínséges időszakban - mikor nagyon kevés szezonális gyümölcs van - különösen érdemes fogyasztani őket. Az aszalt finomságoknak nagyon magas a cukortartalmuk, ezért cukorbetegek, fogyókúrázók sajnos nem nagyon fogyaszthatják.
Az aszalás lényege a lassú szárítás, mely során a gyümölcs víztartalma 80%-ról 20% alá csökken. A dehidrált élelmiszerek előállításánál az első lépés a kiváló minőségű alapanyagok kiválasztása (aszaláshoz is a friss, teljesen hibátlan gyümölcsöt kell kiválogatni). Az élelmiszer későbbi megromlását rövid ideig tartó hőkezeléssel lehet meggátolni, amely inaktiválja az enzimeket, elpusztítja a mikrobákat. Ez a folyamat igen gyors, ezért a hőhatás ellenére a tápérték csökkenése, a vitaminok lebomlása nem számottevő.

Mi van a az aszalt gyümölcsökben?
Sárgabarack: a szárított barackban sok vas, kálium, antioxidáns hatású béta-karotin, és rost is van. Hét szem aszalt barack kb. 77 kalóriát tartalmaz.
Datolya: mint a legtöbb szárított gyümölcsnek, a datolyának is igen magas a szénhidrát-tartalma, így kitűnő gyors étvágycsökkentő. Ha a délutáni munka során figyelmünk lankad, kapjunk be egy pár szemet belőle, hamarosan ismét topon leszünk. Három nagy szem datolya sok káliumot, és kb. 86 kalóriát tartalmaz.
Füge: a szárított fügének egyfelől igen magas a rosttartalma, másrészt segít csökkenteni a "rossz" koleszterin (LDL) szintjét a vérben. Kalciumot, vasat, B6- és E-vitamint, valamint káliumot is tartalmaz. Két nagy szem füge kb. 97 kalóriát ad.
Aszalt szilva: kálium-, rost- és antioxidáns-raktár. Öt szem szilva kb. 100 kalória.
Mazsola: a mazsolaszőlő aszalásával előállított töpörödött bogyócska kitűnő vasraktár. Rostjai segítik az emésztést, és csökkentik a rossz koleszterin szintjét a vérben. Egy kisebb marék mazsola kb. 107 kalóriát tartalmaz.
Meggy, cseresznye: ezen édes bogyóknak igen magas a kálium- és A-vitamin-tartalmuk. 12 szem kb. 90 kalóriát tartalmaz.

Forrás: http://www.origo.hu/, http://www.gilan.hu/

Impresszió

Ma bukkantam rá a Mindmegettén… tetszik! :-)

Nincs titka a francia konyhaművészetnek: gondos bevásárlás, friss nyersanyag, semmi sietség – ez csaknem mindaz, amire a sütés-főzéshez szükség van. És még valamire – szeretetre. Szeretni kell az ételt, és szeretni kell azokat, akiket az asztalhoz várunk. E két követelmény megléte esetén lehet valaki művész – talán nem egy holland mester megjelenítő stílusában, inkább úgy, mint Gaugin, a naiv festő... Napsugaras tájak és napsugaras képek boldogságról és szeretetről tanúskodnak.

A tönkölyről

A házi kenyérsütésnél egyik fő szempontom volt, hogy az így elkészült péksütemény lehetőleg minél egészségesebb hozzávalókból álljon.
Evidens volt tehát: tartalmazzon teljes kiőrlésű lisztet.
Így vettem egy kilónyi teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet.
Néhány szabad percemben egyszerű kíváncsiságból utánaolvastam, mi is az a tönköly, s meglepődve tapasztaltam, hogy mennyivel egészségesebb s kedvezőbb élettani hatásokkal bír, mint a „hagyományos” búza.

Íme:

Szerencsére ma Magyarországon újra megjelent és kapható a csodálatos ősi búzafajta, a tönköly, amely az 1950-es években végrehajtott nemesítések áldozatául esett, mivel nem hozta az elvárt termésátlagot. A rendszer akkor teljesen kiirtotta, és feláldozta a minőséget a mennyiségért cserébe. Dr. Kajdi Ferenc és Dr. Kálmán Gergely hosszú és fáradságos munkával a kilencvenes évek közepére - újraalkották- ezt a nagyszerű búzafajtát, és el is keresztelték ÖKO-10-nek. A tönkölybúzát, illetve a belőle készült élelmianyagokat azóta világszabadalom védi.
A búza története több mint 8000 (!) évre vezethető vissza - sokáig ez volt az egyetlen - búza, amely élettani hatásait ismerve egyáltalán nem mondható véletlennek. Elég, ha csak fehérjetartalmára gondolunk: a közönséges búzához képest hatszoros, az ember számára sokkal jobban hasznosítható fehérjét tartalmaz; aminosav-összetétele kiváló. Beltartalmi értékeit tovább növeli a közönséges búzához viszonyított magas ásványianyag-tartalma és sokrétű vitamin-összetétele is.
A tönköly karbantartja testünket, segít megőrizni alakunkat, sőt fogyókúránknak is aktív részese lehet. Rendkívüli fehérje-keményítő aránya miatt egyáltalán nem hizlal, ráadásul a belőle készült ételek dúsak, így kis mennyiség elfogyasztása is jóllakottságérzést kelt. Eközben persze elegendő vitaminhoz és ásványhoz is jutunk. Gyermektápszer is készül belőle, mert a fentebb említett kedvező tulajdonságai miatt a csecsemők már az anyatej mellett is kaphatják! A cukorbetegek is sokkal inkább fogyaszthatják a tönkölybúza lisztjét, mint a jóval elterjedtebb BL-55-ös finomlisztet.
A tönkölybúza egyedülálló sikértartalommal is bír, ami annyit jelent, hogy a belőle készült kenyerek kitűnő minőségűek, ráadásul hosszabban eltarthatók, mint fakó rokonaik. Mindez lehetséges anélkül is, hogy kenyereink biológiai értékét mindenféle sikérjavítókkal, - fokozókkal, habosítókkal elrontanánk. A tönköly lisztjét sokszor lisztjavítóként is használják. Teljes kiőrlésű változata alkalmas tojás nélküli, készen vásárolható száraztészták készítésére, de akár otthon magunk is elkészíthetjük. Remek tönkölylisztből készült pogácsa, stangli, linzer, egyéb sós és édes sütemények is kaphatók a bioüzletekben és - piacokon. Ha magunk szeretnénk összeállítani ételeinket, akkor jó hír: a tönkölybúza lisztjéből szinte minden étel elkészíthető! Akár palacsintáról vagy piskótáról van szó, a tönköly remekül megállja a helyét.
Érdekesség: a tönkölyből újabban teljes értékű búzahúst is készítenek, amely ugyanúgy használható, süthető-főzhető, mint bármelyik állati eredetű hús. Sokat emlegetett fehérjéi miatt az állati hús egy az egyben kiváltható vele, nem kell többé aggódni a - nélkülözhetetlen- állati eredetű fehérjék miatt. Kiválóan illenek hozzá a friss zöldfűszerek, különösen a kakukkfű, rozmaring és majoránna.

Forrás: www.informed.hu