A káposztás cvekedli metamorfózisa

Azt hiszem, ez is egy nagy (vajon autentikusan magyar?) klasszikus…
Ősz van, már nem olyan zsenge a fejeskáposzta (épp alkalmas tésztához), s eszembe jutott a káposztás kocka: szeretem is, s az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára… de akármikor is történt ez, akkor még a „hagyományos módon” készült, ez biztos.

No, de most! Eddig felcsipegetett reformkonyhai/főzési tapasztalatommal és a mostanra már hétköznapjaim konyhai ténykedéseinek és mindennapi eszegetéseimnek teljesen evidens részét képező néhány hozzávalóval (himalaya só, finomítatlan nádcukor, bio repceolaj, teljes kiőrlésű tönkölytészta) nem is volt olyan bonyolult reformosítani a jó öreg káposztás cvekedlit! :-)

Íme tehát egy klasszikus – kicsit egészségtudatosabban, reformosan.

Káposztás tönkölykocka

Hozzávalók: (2-3 adaghoz)
1 közepes fej káposzta fele
20-25 dkg teljes kiőrlésű tojás nélküli tönköly kockatészta (a „Kőrösi tönköly” termékcsalád reformtésztái közül a fodros nagykockát használom – teljes kiőrlésű tönkölylisztből és vízből készül, nem tartalmaz semmi mást)
2 csapott evőkanál finomítatlan nádcukor
só
frissen őrölt bors
kevés olaj

Elkészítés:
A káposztát (friss és zsenge tavaszi/nyári káposztával nem működik a dolog!) megszabadítom a felső leveleitől, lereszelem vagy aprítógépben finomra aprítom (vigyázok, hogy a torzsája és közvetlenül a torzsa körüli része ne kerüljön bele, mert erős!). 1 teáskanálnyi sóval összeforgatom, és 20-30 percig állni hagyom. Persze lehet e művelet/várakozási idő elhagyásával is készíteni, ekkor jóval kevesebb sót szórok a káposztára.
Egy nagyobb lábasban kevés olajat hevítek, beleszórom a cukrot, karamellizálom (a nádcukor picikét máshogyan viselkedik, mint a kristálycukor: nehezebben olvad és mivel eleve barna színű, jobban oda kell rá figyelni, nehogy odakapjon). Lehúzom az edényt a tűzről.
A káposztából kinyomom a – várakozási idő alatt keletkezett – sós levét (ha ezt nem szeretném vagy nem így készítem, s eleve kevesebb sót szórtam a káposztára, akkor ez a művelet természetesen megspórolható) és a karamellhez adom.
A lábast visszaköltöztetem a lángra, hogy a cukor ismét feloldódjon és alaposan összeforgatom a karamellt a káposztával. Tekerek rá frissen őrölt borsot. Kis lángra veszem a gázt, az edényt lefedem és – időnként megkeverve – a káposztát puhára dinsztelem. Ez kb. 20-30 percet vesz igénybe.
Ezalatt az idő alatt lobogó – attól függően, hogy a káposzta mennyire sikerült sósra, sózom meg a vizet – vízben kifőzöm a tésztát.
Ha a káposzta és a tészta is megpuhult, az aranybarna, enyhén karamelles, mégis pikáns, s a friss borstól kissé erős káposztára szedem a szintén barna színben pompázó tönkölykockákat. Óvatosan, de azért alaposan összekeverem, s nyomban tálalom.

Tipp: ha az így elkészített káposztát palacsintatésztába keverem, s úgy sütök palacsintákat belőle, talán nem annyira mindennapi – sós ízvilágú és reformos (persze a palacsintatésztát is teljes kiőrlésű lisztből készítem, stb., stb., :-) – káposztás palacsintákat kapok!

A nyár ízei

Patisszon roston és apró petrezselymes újkrumpli

Ilyenkor nyáron mit is fogyasszon az éhes vegetáriánus (és persze: a nem vegetáriánus :-)?
Tele van a piac harsogóbbnál harsogóbb friss zöldségekkel. Amelyek azonban csak néhány hétig, esetleg egy-két hónapig igazán zsengék. Kivételes, s sajnos hamar tovatűnő időszakok ezek, így aztán - azt gondolom - meg kell ragadni a természet eme ajándékainak felhasználására, fogyasztására minden kínálkozó alkalmat!

Tipikusan ilyen, hihetetlenül zsenge és egészen rövid főzési-sütési idő után már vajpuha késő tavaszi-nyári zöldség az újkrumpli és a patisszon, leánykori nevén csillagtök.
Így ma roston sült patisszont készítettem egészen apró petrezselymes újburgonyával.

Nem olyan rég kedveltem meg a patisszont, most már viszont teljesen odavagyok érte. Szerintem sokkal finomabb, mint a „normál” tök, s amikor ennyire gyenge, egészen felséges kulináris élményt nyújt! Mivel, viszonylag semleges ízű, relatíve intenzív fűszerezést igényel.
Én most nagyon egyszerűen készítettem el.
Egyrészt azért, mert szerintem ilyenkor nyáron, az ember – ha lehet – még inkább vágyik az egészen könnyű és egyszerű fogásokra.
Másrészt pedig azért roston sütöttem, mert úgy gondolom, a világon az egyik legnagyobb merénylet, ami zöldség ellen elkövethető, a kirántás, mármint a klasszikusan lisztbe, tojásba, morzsába forgatás (másik ilyen a sós vízben pépesre főzés – hirtelen most több nem jut eszembe :-). Én pedig sokáig bizony csak ebben az egy formában találkoztam a patisszonnal. Eljött hát az ideje, hogy valami újat és egészségesebbet próbáljak ki!
Mindössze annyit tettem, hogy miután a patisszont meghámoztam, a magjait kikapartam és kb. egy centi vastag csinos szeletekre vágtam, ecsettel egészen vékonyan megkentem a szeletek mindkét oldalát egy kis olívaolajjal, majd megszórtam grill zöldség fűszerkeverékkel (Kotányi) és kb. 15-20 percig állni hagytam. Ez két szempontból is praktikusnak bizonyult: ezalatt az idő alatt a csillagtök átvette a fűszerek ízét, másrészt pedig a fűszerkeverék sótartalmától meg is puhult kissé. Kertünk, s grillsütőnk nem lévén, a roston sütést úgy oldottam meg, hogy a szendvicssütőbe belepattintottam a rostsütő lapokat és mikor átforrósodtak, kb. 4-5 perc alatt megsütöttem közöttük a patisszonszeleteket.
Igazán finom és szerintem egészen csinos lett a végeredmény! :-)

Talán butaságnak, feleslegesnek tűnhet leírni, hogyan készül a petrezselymes krumpli.
Tekintettel azonban arra, hogy olyan petrezselymes burgonyával, mint amit itthon szoktunk készíteni, még sehol sem találkoztam (értsd: menzákon, éttermekben, effajta helyeken: sós vízben főtt krumpli + mutatóban „pár szórat” petrezselyem), idekanyarítom gyorsan, hogyan készítjük. Annyit elöljáróban elárulhatok: szemtelenül egyszerűen.

Petrezselymes burgonya, ahogyan Anyutól tanultam

Hozzávalók: (3 személyre)
50 dkg apró szemű újburgonya
2 nagy csokor petrezselyem
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Egy nagyobb edényt megtöltök melegvízzel és beledobom héjastul az újkrumplikat (így könnyebb lesz meghámozni), s egy másik, hideg vízzel teli edényt is a kezem ügyébe készítek. A krumplikról éles késsel lekaparom a héjukat, s pucolás után rögtön a hideg vízbe teszem őket (hogy ne barnuljanak meg). Ezután kétszer-háromszor – váltott vízben – jó alaposan átöblítem az apróságokat. Amíg át nem költöznek a lábosba, hideg vízben hagyom őket.
A petrezselyem szárát eltávolítom, a leveleket alaposan megmosom, apróra vágom.
Egy nagyobbacska lábosban olajat hevítek, s (úgy ahogy van: egészben, nyersen) beledobom a krumplit, egy-két perc alatt átforgatom, majd hozzákeverem az apróra vágott petrezselymet. Kis lángra veszem a lábas alatt a gázt és fedő alatt készre párolom az apróságokat. Közben néhányszor átkeverem.
Akkor van kész, mikor a krumplik körös-körül vékony aranybarna ropogós kérget kapnak. Ez az újburgonya nagyságától-fajtájától függően kb. 20-30 perc alatt megtörténik.
A receptből nem véletlenül maradt ki a só. Valóban nem kell rá! Persze, aki szeretné, megsózhatja, de a rengeteg friss petrezselyemnek és magának zsenge krumplinak az íze olyan nagyszerű párost alkot, hogy nyugodtan ki merem jelenteni: sózásra semmi szükség! Az aranybarna ropogós kéreg és a szintén ropogósra sült (!) petrezselyem egészen nagyszerűvé avatja ezt a végtelenül egyszerű fogást! :-)

Túrógombóc és vizsgaidőszak

Több mint egy hete lesz most már, hogy önkéntes szobafogságban alámerültem a vizsgaidőszak bugyraiba… :-( ez okból gasztroténykedéseim jelenleg a házhoz szállított ételek, kivételesebb alkalmakkor pedig Anyu főztjének elfogyasztására szorítkoznak.

Ilyen, „kivételes” alkalom volt a mai is…

Még vizsgaidőszak elején megegyeztünk Anyuval, hogy – bár nem járok be dolgozni, de – itthonra is rendelem magamnak az ebédet, mindkettőnknek egyszerűbb így, hiszen valószínűleg nem lesz időm, kedvem, s energiám magamnak főzni, neki pedig nincs igazán gyakorlata a vega-reform konyhaművészetben. Ezirányú türelme és nyitottsága ugyanakkor minden kétséget kizáró, habár – mikor újabb és újabb élelmiszerből váltok teljes őrlésűre, reformra vagy bióra – elhangzik néha, hogy nem mindig könnyű egy ilyen „zűrös természetű nőszemély” gasztro-dolgait tolerálni… :-)

Vázolt alaphelyzet ide vagy oda, még a múlt héten megkértem, hogy csináljon egyik nap túrógombócot, mert úgy, de úgy ennék már…
S ma el is készültek az aranybarna morzsába hempergett habkönnyű hófehér csodák… és hogyan? Reformosan! :-) Az én kedvemért! :-) Anyu úgy izgult, hogy ezekkel az „ismeretlen” alapanyagokkal vajon hogyan fog a dolog működni, s hogy biztosan finomat csináljon…
Nos, a több évtizedes családi recept igenis működött, s teljes őrlésű – tönköly – nádcukor összetevőkkel is álomszerűen könnyű és lágy lett a végeredmény…
A receptet – kissé önző módon – egyes szám első személyben fogalmazom meg, így kicsit olyan érzés ez, mintha én is ott sertepertéltem volna a konyhában, s nem a szobában a könyvet bújtam volna…

No, mindegy.
Reménykedem benne, hogy a vizsgákkal minden OK lesz, s ha valóban így lesz, nemsokára visszatérhetek intenzívebb gasztroténykedéseimhez… :-)
Addig is újabb tapasztalatokat gyűjtök az ételrendelés terén, Lugosiék ugyanis júniustól nyári szünetet tartanak, s már megrendeltem jövő hétre az ebédem a Biocheftől…

De most már jöjjön a recept.

Habkönnyű túrógombóc reformosan

Hozzávalók:
½ kg zsírszegény túró
3 tojás
3 evőkanál bio teljes kiőrlésű tönkölydara
2 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál bio nádporcukor
teljes kiőrlésű kenyérmorzsa a hempergetéshez

Elkészítés:
A tojások sárgáját a porcukorral habosra keverem.
Hozzáadom a lisztet, a darát és az előzőleg villával összetört túrót. Összeforgatás után ½ - 1 órát pihentetem.
Mikor a massza már jól kipihente magát, nagy, széles, óvatos mozdulatokkal beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét.
Lobogó sós vízbe evőkanállal „gombócokat” szaggatok belőle (mivel nagyon lágy a massza nem kézzel formálom a gombócokat, hanem tulajdonképpen nagyobbacska galuskákat gyártok a kanál segítségével). Fontos, hogy egyszerre csak néhány gombócot engedek a vízbe, mert mire megfőnek 2 – 2,5-szeresükre dagadnak majd. A gombócok rögtön a víz tetejére jönnek, ekkor közepesre veszem a lábas alatt a lángot (a zubogó víz ugyanis, összetörné a túrógaluskákat, ha pedig a víz csak gyöngyözne nem főnének meg rendesen) és kb. 10-15 perc alatt készre főzöm a gombócokat. Miközben termálfürdőt vesznek, egyszer-kétszer a mások oldalukra fordítom őket.
Mikor elkészültek, szűrőkanál segítségével kihalászom a sós fürdőből az óriásbébi-túrógaluskákat és az előzőleg aranyszínűre pirított kenyérmorzsába forgatom őket. E műveletnél is óvatosan járok el!
Én most egy kis nádporcukorral szórtam meg, de mivel a túrógombócok csak nagyon enyhén édesek, tálalhatók lekvárral, tejföllel, gyümölcsöntettel, vaníliaszósszal… sőt biztosan kipróbálom a közeljövőben úgy is, hogy nem aranyszínű morzsát, hanem pirított, őrölt mandulát, diót vagy mogyorót kapnak majd ruhaként… :-)

Karácsonyi lepény

A most következő süteményrecept annyiban vega, hogy természetesen nem tartalmaz húst, reformnak pedig egyáltalán nem nevezhető.
Miért teszem közzé mégis?

Mert igazi családi örökség ez az általunk csak „lepény” névre keresztelt sütemény: annak ellenére, hogy én nem igazán fogyasztom, megmelengeti a szívemet és bevallom, büszkeséggel tölt el.
Eredete a családi legendárium homályába vész. Annyi bizonyos, hogy már Nagymamám - aki jövőre lesz 95 éves – Édesanyja is sütötte, de hogy vajon Ő kitől tanulhatta, kitől, miből meríthetett hozzá ötletet, nem tudjuk. Több mint száz éves receptről van tehát szó…
Azért használtam a „meríthetett ötletet” kifejezést, mert valójában maga az ötlet az, ami különlegessé teszi ezt a karácsonyi süteményt. A tészta és a töltelék ugyanis a bejgli tésztája, mákos és diós tölteléke. Az viszont, hogy a kétféle töltelék egyszerre van jelen egyetlen süteményben, házi baracklekvárral alkotva igazi karácsonyi illat- és ízhatást eredményező mennyei triumvirátust, teszi egyedivé ezt az anyai ágról generációról generációra öröklődő süteményreceptet.

Nem tartozik a könnyen és gyorsan elkészíthető desszertek közzé, de megéri az időt és a fáradtságot. A kétféle töltelék és a sülő sütemény illata, igazi, meghitt karácsonyi hangulatot teremt. Nálunk évek óta a három generáció – Nagymamám, Édesanyám és én – együtt készíti… :-)

A recept:

Karácsonyi lepény

Hozzávalók:

A tésztához:
70 dkg finomliszt
35 dkg vaj vagy margarin
4 tojás sárgája
5 dkg (egy kocka) friss élesztő
1 kávéskanál só
1 dl tejföl
3-4 dkg cukor
1 ½ dl tej

A töltelékekhez:

A mákoshoz:
25 dkg darált mák
25 dkg kristálycukor
1 citrom héja
1 kávéskanál fahéj
1 evőkanál (házi) baracklekvár

A dióshoz:
25 dkg darált dió
20 dkg kristálycukor
2 csomag (bourbon) vaníliáscukor
1 evőkanál (házi) baracklekvár

Házi baracklekvár

Elkészítés:
A tészta begyúrásával indítunk, egy éjszakát ugyanis hűvös helyen pihennie kell.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Magára, hagyjuk, hogy az élesztő felfusson.
Ezalatt a lisztet egy keverőtálban elmorzsoljuk a vajjal vagy margarinnal. Beleszórjuk, keverjük a sót. A tojásokat szétválasztjuk és sárgájukat a sós, margarinos liszthez adjuk. Majd hozzáöntjük az eközben már életre kelt élesztős, cukros tejet.
Gyúrni kezdjük és rövidesen hozzáadjuk a tejfölt, amivel tovább dolgozzuk. Ha nem áll össze a tészta, egy kis tejfölt adhatunk még hozzá. A tésztát addig gyúrjuk, amíg már nem ragad a kezünkhöz és elválik az edény falától.
Ezután gyúródeszkára borítjuk és simára dolgozzuk. Négy részre osztjuk, s négy cipót készítünk.
A cipókat lisztezett deszkára vagy tálcára tesszük, tetejüket liszttel meghintjük. Egy konyharuhával letakarjuk és hideg helyen egy éjszakát pihentetjük a bucikat.

Elkészítjük a kétféle tölteléket.
Úgy indítunk, hogy két nagyobb lábasban felforralunk kb. 2-2 dl vizet, majd hozzáadjuk a 20, illetve a 25 dkg cukrot. Szirupot főzünk. A szirup akkor jó, ha a cukros vízből egy keveset hüvelyk- és mutatóujjunk közé véve szálasan nyúlik. Ha szirupunk ezt az állapotot elérte, beleszórjuk a mákot, s a másik lábasba a diót.
A mákos töltelékhez a mákot pár percig sűrűn kevergetve főzzük a szirupban, majd hozzáadjuk a citromhéjat, a fahéjat és a lekvárt.
A diós töltelékhez elég a diót épp csak összekeverni a sziruppal és már mehet is bele a vaníliáscukor és a lekvár. Az ízesítőanyagokkal is összedolgozzuk, és ezzel elkészült a diótöltelék is.
A sütitöltelékeket hűlni hagyjuk, legalább langyosra. Elképzelhető, hogy miután kihűltek, picit jobban összeállnak, sűrűbbek, keményebbek lesznek. Ezen kis lekvár hozzáadásával könnyedén segíthetünk. De azt a stratégiát is követhetjük, hogy a lekvárt eleve csak hűlés után keverjük a töltelékekbe, annak megfelelően, hogy a mákos, illetve diós massza mennyit vesz fel.

Most már az összeállítás következik.
Vajjal vagy margarinnal kikenünk egy kb. 40X30 cm-es tepsit.
Átgyúrjuk a cipókat.
Az első cipót a tepsivel megegyező nagyságúra nyújtjuk, nyújtófára tekerjük, majd óvatosan a tepsibe engedjük. Rásimítjuk a mákos tölteléket. A második cipót is kinyújtjuk, s a máktöltelékre terítjük. (Házi) baracklekvárral megkenjük. Nem túl vastagon, de nem is túlságosan vékonyan. Nálunk kb. 3 dl lekvár szokott „rámenni”. A lekvárrétegre jön a harmadik tésztalap. Erre kerül a diótöltelék. Óvatosan, apránként adagoljuk és kenjük a diós masszát, mert az alapjául szolgáló tésztalap, az alatta lévő lekváron kissé csúszik. Végül a diós tölteléket befedjük a negyedik tésztalappal.
A sütemény tetejét elhabart egész tojással megkenjük, s hagyjuk, hogy az megszáradjon rajta (ez kb. 10-15 percig tart), majd még egy kenés következik, és azt is száradni hagyjuk. Ezután a lepény tetejét hústűvel vagy villával sűrűn megszurkáljuk.
Előmelegített, forró sütőbe toljuk, s kb. 35-45 perc alatt megsütjük.
A lepény akkor van készen, mikor fényes-aranybarnává és enyhén márványossá változik a teteje.
Ha kissé kihűlt, deszkára borítjuk, majd „vissza”, hogy pirosra sült, fényes teteje legyen felül. Rombuszokra vagy téglalapokra szelve kínáljuk.

Zöldbabfőzelék

Azt hiszem, – a tökfőzelékhez hasonlóan – a zöldbabfőzeléket illetően is a szokásostól, hagyományostól kissé eltérő receptet hozok „otthonról”.
Az elkészítési mód, az alapanyagok talán módosultak (pl. teljes kiőrlésű liszttel sűrítettem a főzeléket, mert így egészségesebb), s a későbbiekben is módosulhatnak picit, de a zsenge vajbab, a finom fűszeres szósz és a friss petrezselyem triumvirátusa bármikor képes levenni a lábamról… :-)

Íme a recept:

Zöldbabfőzelék

Hozzávalók: (3-4 személyre)
½ kg zöldbab
1 közepes fej hagyma
1 teáskanál pirospaprika
3 púpos teáskanál teljes kiőrlésű búzaliszt
1 csapott teáskanál ételízesítő (Ízvarázs)
só
főzőmargarin
2 csokor petrezselyem

Elkészítés:
Készíthető friss és mirelit vajbabból is.
Amennyiben frissből készül, a zöldbabot előzőleg megpucoljuk, megmossuk és kb. 2 cm-es darabokra vágjuk.
A hagymát megpucoljuk, leöblítjük, apró kockára vágjuk és margarinon megfonnyasztjuk. Megszórjuk a pirospaprikával, majd mehet rá a zöldbab. Összeforgatjuk a babot a paprikás hagymával és felöntjük annyi vízzel, amennyi főzeléket szeretnénk (ez általában kicsit több vizet jelent, mint amennyi a zöldbabot ellepi, természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az ételt még sűríteni fogjuk!). Sózzuk, ételízesítővel megszórjuk. Mikor a fűszeres lé felforrt, kis lángra vesszük a gázt, az edényt lefedjük, és puhára pároljuk a zöldbabot. Friss bab esetében ez kb. 45, mirelitnél kb. 30 perc alatt megtörténik.
Mikor a bab átpuhult, a teljes kiőrlésű búzalisztből és kb. 1,5 dl vízből habarást készítünk. Nagy lángra vesszük a gázt és a habarást belecsorgatva, jól elkeverve, majd néhány percig forralva besűrítjük a főzeléket.
Közvetlenül tálalás előtt beleforgatjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet. A jelentékeny mennyiségű friss petrezselyem ad igazi, kellemes, üde zamatot az ételnek.
Aki szereti, tejföllel tovább gazdagíthatja a zöldbabfőzeléket.

Tökfőzelék

A főzelék – azt gondolom - tipikusan az az étel, amire abszolút mértékben igaz az unalomig ismételgetett közhely: „ahány ház, annyi szokás”.
Ennek ellenére s épp ezért, közkinccsé teszek egy saját verziót.
Méghozzá a „családi” tökfőzelékünkét.

Azért szeretem, mert – e főzeléket ily módon elkészítve – épen-szépen maradnak benne a gyalult tökszálak, kellemesen fűszeres az íze és (nem fehéren-sápadtan, hanem) élénk-pirospozsgásan mosolyog rám a tányérból. :-)

Tökfőzelék:

Hozzávalók:
½ kg gyalult tök
½ - ¾ liter tej
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy csokor kapor
3 púpozott teáskanál liszt
kb. 4-5 dkg főzőmargarin
1 teáskanál pirospaprika
só

Elkészítés:
A hagymát megpucoljuk, leöblítjük, apró kockákra vágjuk és megfonnyasztjuk a margarinon. Megszórjuk a pirospaprikával, átkeverjük, majd felengedjük tejjel. Beleszórjuk az apróra vágott kaprot, sózzuk és miután felforrt, pár percig rotyogtatjuk.
Habarást készítünk, azaz a lisztet egy kis tejjel csomómentesen tejfölsűrűségűre keverjük. A habarást a nagy lángon rotyogó hagymás-fűszeres tejhez öntjük, alaposan elkeverjük, majd miután felforrt, folyamatosan kevergetjük még egy-két percig, hogy krémes állagú, sima mártást kapjunk.
Beletesszük a gyalult tököt, s óvatosan elkeverjük. Miután újra felforrt, kis lángon, fedő alatt a szószban puhára pároljuk a tökszálakat. Főzés közben nagyon óvatosan átkeverjük párszor (mert a tej odakaphat az edény aljához). A kíméletes bánásmód, óvatos kevergetés azért fontos, mert így nem törnek össze a tökszálak, hanem szép hosszúak, s enyhén roppanósak maradnak. A zsenge, nyári tök kb. 10 perc alatt megfő, míg ősz felé akár fél óra is lehet a főzési idő. Ha tök átpuhult, el is készült a főzelék.
Aki szereti, dúsíthatja még tejföllel, kefírrel.
Finomabbá teheti valamilyen feltéttel.
A főzelék sűrűsége – főzés közben, de akár utólag is - tetszés szerint alakítható kevesebb-több tej hozzáadásával.

Rakott krumpli en francais

Jó, az elnevezés valószínűleg kicsit túlzás, de jól esik a lelkemnek… :-)

Bár családom többi tagja a teljesen hagyományos (értsd: nem vegetáriánus), magyaros étkezési szokásokat követi, a rakott krumpli, mint olyan, nálunk otthon bizony húsmentesen készül. Számomra mindig is ez volt, s lesz „a” rakott krumpli. Emlékszem, hányszor lepődtem, döbbentem meg azon, hogy vannak, akik ebbe az ételbe kolbászt, ne adj’ Isten még füstölt szalonnát is tesznek. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a magyar konyha rakott krumplija valójában a húsos-kolbászos változat és a mi otthoni variánsunk az, ami eltér a „hagyományostól”.

No, de miért en francais?
Az elnevezés elsősorban annak szól, hogy lentebb ugyebár családi receptet írok le, s a francia származás úgyszólván kötelez… :-)
A franciás jelleg ugyanakkor nem abban érvényesül, hogy bármilyen fehér- vagy kék sajt, bor, különleges fűszer stb. kerül az ételbe. Hanem – úgy gondolom – abban rejlik, hogy kihagyva belőle az erősen paprikás-fűszeres, viszonylag nehezebben emészthető hozzávalót/hozzávalókat, egy sokkal simogatóbb, kellemesebb, lágyabb ízű ételt kapunk. S az illata: hm… egyszerűen mesés!


Rakott krumpli en francais

Hozzávalók: (4 nagyobb, ill.6 kisebb adaghoz)
személyenként 3-4 szem krumpli
6 db tojás
kb. ½ liter tejföl
kb. 12,5 dkg olvasztott margarin (egy kocka margarin fele)
só
valamilyen ízletes kemény sajt (pl. ementáli, gouda)

Elkészítés:
A krumplikat héjában megfőzzük. Mi itthon kuktában szoktuk: kb. 15-20 perc alatt megfő benne a burgonya. Majd megszabadítjuk a őket a héjuktól.
Amíg a krumpli fő, a tojásokat is megfőzzük, megpucoljuk.
A tejfölt egy tálkában kikeverjük.
A margarint megolvasztjuk.
Jöhet az összeállítás: egy vastag falú, kellőképpen mély hőálló edénybe legelőször is egy kis olvasztott margarint locsolunk. Majd kibéleljük a tál alját főtt krumpli-karikákkal, alaposan megsózzuk, befedjük főtt tojás-karikákkal és vékonyan megkenjük tejföllel. Ezután újra egy sor krumpli következik, só, margarin és tojás-karikák, végül tejföl. Jöhet a következő sor krumpli, majd ismét só, margarin és tojás (most már az összes, hiszen nem lesz újabb tojásréteg) és vékonyan tejföl. Az edény tartalmát befedjük a megmaradt krumpli-karikákkal, kerül rá egy kis margarin, vékony réteg tejföl és utolsó simításként tekintélyes mennyiségű reszelt sajtot szórunk rá.
Alufóliával vagy – ha edényünk rendelkezik ilyennel – a sütőedény tetejével lefedjük és kb. 20-30 percig sütjük. Az a lényeg, hogy az étel átforrósodjon, s a szélei már pirulni kezdjenek. Ha ez az állapot bekövetkezett, fedő nélkül addig sütjük, amíg a tetején a sajt szép pirosra sül.