Egészséges (vegán) házi fagyi – villámgyorsan!

Adalékanyag-, E-szám-, tej- és tojásmentes.
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.

Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.

A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.

Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.

Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.

Meggyes fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.


Áfonyás fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
A metódus ugyanaz.

Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)

One Lovely Award…

Harmonytól kaptam a blogdíjat, ezúton is nagyon köszönöm neki!

Szabályok:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal?

Sáfránysárkány
Marica
Gourmandula
Fűszerkert
Bridge
Vera
Anett

Fogadjátok szeretettel! :-)

Első rizottóm… és a következő(k)…

Erre a projektre el sem tudom mondani, már milyen régóta készülök…

Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez…

Szóval, a rizottó szerelmese lettem… az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára.
Miért?
Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az!
Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam…

Ami pedig a hozzávalókat illeti.
Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a „mindent barnarizsből csinálok” elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak… :-)
Vaj – általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak.
Parmezán – a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam.
Alaplé – a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio – adalékanyag- és ízfokozómentes – leveskockát használtam.
Bor – aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is… :-)

S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni?
Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre…
Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle – húsos és húsmentes – variációban egyaránt.
Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat…

Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt.
Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő… :-)
Így ma gombás verzió készült.

Rizottó (alaprecept)
Hozzávalók: (3 adaghoz)

(Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.)

2,5 dl rizottó rizs
1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából – Rapunzelt használok)
kevés olaj (pl. bio repce)
kb. 4 dkg – jó minőségű – vaj
kevés reszelt bio parmezán
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehér bor

Elkészítés:
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest.
Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A „mellette állást” és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul.
Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt.
Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom!

A fotón látható variáción – mint már említettem – roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával…


Gombás rizottó
Hozzávalók (2 adaghoz)

Rizottó – alaprecept:
1,5 dl rizottó rizs
7,5 dl zöldségalaplé (1 ½ bio zöldségleveskockából)
kevés olaj (bio repce)
kb. 3 dkg vaj
kevés reszelt parmazán
1 kis fej hagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. ¾ dl száraz fehér bor

A gombához:
40dkg barna csiperke
kevés olaj (bio repce)
frissen őrölt bors
só (himalaya)

jó sok apróra vágott friss petrezselyem

Elkészítés:
A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom.
Az alaprecept szerint rizottót készítek.
A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre.
A – meglehetősen nehezen kivárható – pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.

Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja – A Menü

Mi is abszolváltuk a családdal a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napját! És azt kell mondjam, igazán finomat ettünk! :-)
Családom tagjai egyáltalán nem hiányolták a húst (Anyuval közösen készítettük el a menüt), jóízűen falatozták a vega, reformos – és egyben Hémangi kritériumainak is megfelelő – ételeket!

Mindazonáltal a menü kissé „hagyományosra”, „magyarosra” sikeredett, de én egyáltalán nem bántam. Különösen azért nem, mert már hetek óta befészkelte magát a barackos gombóc a fejembe… s mi sem lehetett ideálisabb alakalom Siccike receptjének gyakorlati megvalósítására, mint a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja.

Ezzel részben már el is árultam a menüt… s hogy mi került végülis az asztalra?
Zöldségleves, utána pedig barackos és meggyes gombóc.
Sokszor készítünk itthon zöldséglevest, én úgy gondolom, nálunk abszolút „klasszikusan, hagyományosan” készül, de talán mások máshogyan készítik, s még úgysem szerepelt ez a recept itt a blogon, így az alábbiakban közzéteszem.
Általában kerül bele nokedli is, ami azonban tojást tartalmaz, így ez most kimaradt, de a recept leírásánál szerepeltetem.

Zöldségleves

Hozzávalók: (4 tányér leveshez)
2 szál sárgarépa
2 vékony szál fehérrépa
1 kisebb darab zeller
kevés olaj (bio repce)
1 mokkáskanálnyi teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 jókora csokor friss petrezselyem
1 bio zöldségleveskocka
kb. 2 mokkáskanálnyi pirospaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya)

Opcionális – a nokedlihez
teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 tojás
kevés olaj
só (himalaya)
bors
friss petrezselyem

Elkészítés:
A gyökérzöldségeket megtisztítom, megmosom, felkarikázom.
Egy nagyobbacska fazékban kevés olajat hevítek és rádobom a zöldséget. Nagy lángon kevergetem, pirítom. Ha már kellemesen illatoznak a zöldségek, kis lángra veszem a gázt, lefedem az edényt és kb. 15 perc alatt puhára párolom a répákat.
Ezután megszórom a liszttel, átkeverem. Rászórom a pirospaprikát, átforgatom, s felöntöm annyi vízzel, amennyi levest szeretnék.
Beledobom a zellert, a leveskockát, frissen őrölt borsot tekerek rá – mehet bele egy fél zöldpaprika is, az íze kedvéért, amit a végén kihalászok majd belőle, én ezúttal nem tettem bele – sózom (ezzel óvatosan a leveskocka miatt!). Megvárom, míg felforr – vigyázok, nehogy kifusson! – kislángra veszem alatta a gázt, lefedem – de a fedőt úgy helyezem a fazékra, hogy kis rést hagyok, amin a felesleges gőz eltávozik – és úgy 20-25 percig főzöm.
Amíg a leves fő, összevágom a petrezselymet, s ha nokedli is kerül bele, ezt is elkészítem. A nokedli készítés igazán nagyon egyszerű: csak mindent jó alaposan össze kell keverni, úgy hogy jó masszív állagú, már-már kemény tésztát kapjak.
Mikor úgy gondolom, hogy a leves megfőtt és éppen nokedlikészítős hangulatom van, nagy lángra váltok és a lobogva forró levesbe kiskanállal beleszaggatom a nokedliket és pár perc alatt készre főzöm őketaz illatos-zöldséges lében.
Majd elzárom a gázt, belekeverem az apróra vágott illatos petrezselymet és még forrón tányérokba szedem.

A gombócokat - mint már fentebb kiderült – Siccike receptje alapján készítettük. Annyi módosítás volt, hogy minden gombócba egy egész sárgabarack került, egy fél bio nádkockacukorral a közepükben. 15 gyönyörűséges, szaftos és ízletes gombóc lett a jutalmunk.
A maradék tésztából pedig meggyes gombócot gyártottunk. Szó szerint ugyanúgy készült, mint a sárgabarackos, csak a meggyhez nem adtunk pluszban cukrot. Ezek a gombócok méretre persze jóval kisebbek lettek, hiszen egy meggyszem is jóval kisebb egy sárgabarackhoz képest. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki a meggyes gombócot, finom, lédús és zamatos. Nekem nagy-nagy kedvencem!
A gombócokat fahéjas nádporcukorral megszórva ettük.

Chilis olaj és vega-sztereotípia

Nem is értem, hogy eddig hogyan lehettem meg chilis olaj nélkül! És most csak úgy félig-meddig túloztam… :-D
Néhány hete találkoztam vele először a maga egyszerűségében: salátaöntetként, s azóta a rabja vagyok.
Beszereztem gyorsan itthonra is egy üvegcsével – tudom, tudom, az lenne az igazi, ha magam készíteném, de - idő és recept hiányában - pillanatnyilag megelégszem annak a bizonyos T betűs áruháznak a termékével. Szerintem egész kis dekoratív az üveg, s további mentségemre szolgáljon, hogy – ami az összetevőket illeti - csak olívaolajat és chilit tartalmaz.
Nagyon szívesen megpróbálkoznék egyébként a házi fűszerolaj-készítéssel, remélem egyszer majd annak is eljön az ideje. Tényleg, Nektek, van esetleg e témában jól bevált ötletetek, receptetek?

No, vissza a chilis olajhoz. Az a fantasztikus benne, hogy nem erős, inkább gyengéden bizsergeti az ember szájpadlását, felpezsdíti és pikánssá teszi még a viszonylag semleges ételek ízét is! Pácoltam már benne pl. patisszont, majd meggrilleztem: mennyei lett!

Mindazonáltal, mint már említettem, első találkozásunk alkalmával salátaöntetként funkcionált a rubinpiros fűszeres olaj.
Na, azóta gyakorlatilag permanensen salátát eszem! Önironikus pillanataimban azt szoktam mondani: hát, most aztán megfelelek a vegetáriánusokról alkotott sztereotíp képnek és nyers zöldségeket, mindenféle zöld leveleket meg magokat rágcsálok. De nem tudok betelni vele! És nem értem magam, hogy eddig miért nem fogyasztottam salátát sokkal többször, amikor ennyire szeretem. Talán ezen elelmélkedem még egy kicsit – amolyan önismereti jelleggel! :-D

Salátaügyben örömteli fejlemény, hogy kezdődik már a paradicsom, uborka, leveles zöldségek szezonja, így talán kevésbé kell attól tartani, hogy az ember a kelleténél nagyobb koncentrációban visz be mindenféle oda nem illő anyagot – növényvédőszereket, nitrátot, stb. – a szervezetébe.
Esti vacsorasalátáim rendkívül egyszerűen, s gyorsan készülnek. Gyakorlatilag abból, amit épp a hűtőben találok.
A képen látható variánsban kétféle saláta, nyers céklacsíkok, paradicsom, olajbogyó, kevés újhagyma található. Kissé sózva, borsozva, chiliolajjal összeforgatva. Bio-parmezánforgácsokkal megkoronázva.
Tényleg bármilyen zöldségféle tehető bele, vegán hangulatú estéimen, pirított magkeverékkel (pl. napraforgó, tökmag, fenyőmag, lenmag, szezámmag) vagy durvára tört olajos magokkal szórom meg. Teljes kiőrlésű kenyérből készített pirítóssal fogyasztom.

A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja – csatlakozzatok Ti is!

Igazán szuper ötletnek tartom Hémangi felhívását, s gyakorló vegaként mi sem természetesebb annál, minthogy én is csatlakozzam! :-)
Csatlakozzatok minél többen!
Egy nap az egészségünkért, környezetünkért… több ez, mint egy jó kezdet… ráadásul még klassz nyeremények is várnak a játékban résztvevőkre! :-)

Részletek: itt.

Rózsaszín hangulatban

A meggy az egyik kedvenc gyümölcsöm!
Alig vártam már, hogy idén is elkezdődjön a szezonja. Szeretem csak úgy magában eszegetni – Anyukám elmondása szerint már 3-4 hetes (!) koromban natúr meggylevet ittam és nagyon szerettem :-) - de gyakorlatilag bármit szívesen megkóstolok, ami belőle készül.

Az az étel, amit most szeretnék bemutatni, szintén nagy kedvencem.
Mikor nyáron nagy a meleg, jéghidegre hűtve szoktam – akár ebédre is – enni.
A mai időre aztán igazán nem mondható, hogy kánikula lenne, de már megjelent a piacon a meggy, s nem bírtam ki, hogy ne készítsem el belőle a rózsaszínű gyümölcsrizst. Egy adagnyi még a hűtőben várja a holnapot – majd jól felöltözöm, miközben kanalazgatom! :-D

Dekoratív, ízletes és egészséges desszert lehet vendégségben, családi összejöveteleken.
Én most vegán verzióban készítettem el – valahogyan az ma jobban esett a lelkemnek, de tökéletesen működik a recept „hagyományos” tejes-tejszínes verzióban is.

Az édes-illatos-vaníliás-krémes rizs találkozása a lédús és kellemesen fanyar meggyszemekkel…hmmm…
Ja, és már-már bizarrul rózsaszínű… :-)

Meggyes gyümölcsrizs

Hozzávalók: (2 adaghoz)
kb. 75 ml, azaz ¾ dl bio barnarizs (én a Biopont gyorfőzésű változatát használom)
1/2 - - ¾ liter növényi tej (nálam zabtej)
1 – 1 ½ dl növényi habtejszín (Soyatoo-t használtam)
20-25 dkg friss meggy
2 mokkáskanál (! – tényleg elég ennyi) bio nádcukor
csipet só (himalaya)
egy 3-4 centis vaníliarúd-darabka kikapart belseje

Elkészítés:
A rizst szűrőben alaposan átmosom.
A lábas aljára pici vizet öntök, beleszórom a rizst és elkezdem főzni. Mehet bele egy pici só, a nádcukor és a vaníliarúdból kinyert éjfekete magocskák. Pár perc elteltével felöntöm annyi tejjel, amennyi a rizst ellepi. Felforralom, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt lassú tűzön főzöm.
Közben többször ránézek, átkeverem, s ha a levét már elfőtte, mindig öntök hozzá egy kevés tejet. Ezt addig ismételgetem, amíg a rizs megpuhul, s egészen krémes állagú, kissé híg – hűlés közben is szív még magába némi tejet! - tejberizst kapok. Ez kb. 1 óra alatt történik meg.
Amíg a rizs az illatos tejben fő, a meggyet leszárazom, megmosom, kimagozom. Tálba teszem, s krumplinyomóval gyengéden megnyomkodom, hogy eresszen egy kis levet.
A szobahőmérsékletűre hűlt rizsbe a levével együtt óvatosan belekeverem a meggyet.
Utolsó simításként tejszínnel dúsítom: a kemény habbá vert tejszínt – vigyázva, hogy össze ne törjem – e meggyes tejberizsbe forgatom.
Csinos tálkákba kanalazom, meggyszemekkel díszítem.
Behűtöm vagy szobahőmérsékleten tálalom.