2010. szeptember 8., szerda

Szezámmagos pesto

Nemrég kaptam ajándékba a Dr. Oetker pesto-s könyvét.
Nem tudom, mennyire autentikus, de sok, egyáltalán nem bonyolult, egész különleges és dekoratív ételrecept, -ötlet van benne.

A szezámmagos pesto-t már régen kiszemeltem magamnak.
Vettem is hozzá friss bazsalikomot a piacon, ami másnap reggelre (!) a hűtőben - szára vízbe téve - teljesen megadta magát, így elrohantam a T betűs áruházba cserepesért...
De megérte! Tényleg nagyon finom volt... ill. van még belőle egy kicsi.
Teljes kiőrlésű fusilit főztem hozzá. A tésztát gyengéden összeforgattam egy kevés főzővízzel és a pesto-val. Szerintem jó pár napig eléldegélnék rajta... :)

Szezámmagos pesto

Hozzávalók (kb. 200 ml-hez):
2 csomó sima levelű zöldpetrezselyem
1 csomó friss bazsalikom (gyakorlatilag megkopasztottam egy egész cserepet)
3 gerezd fokhagyma
50 g szezámmag
40 g frissen reszelt parmezán (ezúttal bio volt itthon és azt használtam)
100-150 ml olivaolaj
csipet só (himalaya)
kevés frissen őrölt bors (színes borskeveréket használtam)

Elkészítés:
A petrezselyem- és a bazslikomleveleket letépkedtem a szárukról, alaposan megmostam és megszárítgattam őket. Majd az élénkzöld levélkéket egészen apróra vágtam.
Beleszórtam őket egy tálba, hozzányomtam a fokhagymagerezdeket, belereszeltem a sajtot, hozzáadtam a szezámmagot. Sóztam borsoztam.
Hozzáöntöttem annyi olivaolajat, hogy kellemesen olajos-krémes, olyan "pesto-s" :) legyen.
Néhány teáskanálnyit azonnal (ld. fentebb) elfogyasztottam.
A maradékot csavaros üvegben betettem a hűtőbe, a könyv szerint annyi olivaolajnak kell az üvegben lennie, ami a pestot teljesen elfedi, így jól záródó üvegben hideg helyen hosszab ideig eltartható.
(Az eredeti recept 1 evőkanál puha vajat is írt a pesto-ba, én ezt kihagytam.)

Forrás: Dr. Oetker - saját készítésű Pesto, chutneyk és ízletes mártások (Grafo Kiadó)

2010. augusztus 8., vasárnap

"Vegetáriánus" hírességek(kel) Vacsoracsatában

Bevallom, én csak mostanában - a Tofu a tortán játékban való részvételem kapcsán - néztem meg pár részt az alapötletül szolgáló Vacsoracsata című műsorból (a neten), azelőtt egyáltalán nem követtem. Túlzás lenne azt állítanom, hogy elkezdtem nézni, de a feltöltött videók közül megnéztem néhányat, elsősorban az alapján, hogy mely műsorokban szerepeltek olyan emberek, akikre kíváncsi voltam.

A sokadik magát vegetáriánusnak nevező híresség számomra, khm hogy is mondjam kissé "fura" megnyilvánulása, felfogása, menüje láttán azonban klaviatúrát ragadtam.
Azt persze mindenképpen fontosnak tartom leszögezni, hogy nem láttam az összes adást.

A nagy-nagy kivétel számomra, akit mindenképpen szeretnék kiemelni, Laár András. Rendkívül nagyra tartom őt. Tüneményes ember. Hozzáállása az emberekhez, helyzetekhez, ételekhez, a világhoz, az élethez és a vegetáriánus táplálkozásról alkotott felfogása azt gondolom, húsevők és vegetáriánusok számára egyaránt elgondolkodtató és megszívlelendő. :)

Ami a benyomásaimat illeti.
Meglepetten és szomorúan tapasztaltam, hogy a műsorban szereplő "vegetáriánus" hírességek (megint hangsúlyoznám, nem láttam minden adást és tisztelet a kivétel(ek)nek) összekevernek fogalmakat és tovább erősítik az emberek egy jelentős részében a mai napig élő sztereotípiákat, előítéleteket, téves elképzeléseket a vegákkal kapcsolatban.

Többeknek közülük pl. teljesen természetes, hogy esznek halat, tengeri herkentyűket.
Félreértés ne essék, én azt gondolom, egye mindenki azt amit szeret, kíván, amiről úgy érzi jó a testének, ha az hal, kagyló vagy rák, akkor azt! De én személy szerint is azt gondolom és abban a hitben élek, hogy a vega-társadalom töbsége is úgy van vele, hogy ez a vegetáriánus táplálkozásba nem fér bele.
Nem tudok mit kezdeni "a hal nem hús" kifejezéssel, számomra ennyi erővel azt is mondhatnánk, "a csirke sem hús, az csirke".
A műsorban a kimondottan vegetáriánusnak készített étel nem egyszer volt rák vagy hal és a maga vegaságát többször nyomatékosan hangoztató híresség jóízűen elfogyasztotta azt.

Ami számomra ennél is megdöbbentőbb volt, hogy "vega" vendég elé odatálalták a csirkesalátát, kérdezték tőle, óhajt-e helyette vegetáriánus ételt (ami mellesleg rák volt!), mire közölte, hogy nem, ennek annyira finom az illata, hogy megszegi a tilalmat és megeszi.
Félreértés megint ne essék, tegye! És amennyiben finom volt és jólesett, egészségére!
Számomra ez azonban azt a nagyon sok emberben benne lévő sztereotípiát erősíti, hogy a vegaság nem "komoly" dolog, az valamiféle hóbort és ha ott van a hús, a vega megeszi.
A "tilalom megszegést" pedig azért nem értem, mert - én legalábbis úgy gondolom - ha a vegetarianizmus mögött nincs meg egyfajta belső késztetés, az érzet, hogy nem kívánom, nem bírom megenni a húst vagy akár mély belső meggyőződés vagy ezek kombinációja, akkor az úgy valóban gyötrelem. Egy olyan tilalom, ami szenvedést okoz, ami mellett folyamatosan ott a kísértés, a lemondás. De véleményem szerint, így az egésznek nincs értelme!

Meglepetten tapasztaltam, hogy (halfogyasztó) vega híresség leves elkészítéséhez alaplé gyanánt húsleveskockából készült levest használ.
Számomra és az ismeretségi körömben lévő vegák számára magától értetődő, hogy zöldségalaplét vagy zöldségleveskockát használok és húslével készült ételt nem fogyasztok.
Ez is egy olyan apróság, amely a húsevő társadalom számára korántsem evidens. Barátnőm tavaszi eskövőjén meglepetten néztek rám asztaltársaim, hogy - miután kiderült, vega vagyok -nem eszem az Újházy tyúklevesből. Még a levéből sem... :)

Amit nagy sajnálattal fogadtam még, az a vegetáriánus vendégek menüsora volt.
Ezalól - fentebb írtakkal ellentétben - még az általam nagyon tisztelt Laár András sem volt kivétel.
Azokban az adásokban, amiket (eddig) láttam, ill. a receptekben, amiket olvastam szinte kivétel nélkül valamilyen húshelyettesítő volt. (Most a hal-, tengeriherkenytű - kérdéskörtől tekintsünk el.) Értsd: szejtán, gabonakolbász és társai.
És hogy ez számomra milyen a vegákkal kapcsolatos sztereotípiát erősít? Nem bírnak meglenni a húsos kaják nélkül, ezért állandőan szójapörköltet, szójavirslit és más hasonlókat esznek.
Húsevőknek nem tálalok fel szejtánpörköltet, szejtános-gabonakolbászos székelykáposztát, rántott tofut és rántott szejtánt! Egyszerűen azért, mert aki eszik húst azt az ízt, textúrát, állagot várja és a "húshelyettesítő" nem olyan! Nem is lehet olyan, mert nem az! Egy húsevő számára ez csak a vega-konyha fantáziátlanságát és íztelenségét, ehetetlenségét bizonyító közjáték lesz!
Bevallom őszintén, én vegáknak sem szolgálnék fel húshelyettesítővel készült ételeket. Nem azért mert időnként nem használom, nem szeretem vagy nem fogyasztom őket, hanem egész egyszerűen azért, mert valami hihetetlenül változatosan, különlegesen és ízletesen lehet főzni zöldségekből, hüvelyesekből, magvakból, gabonából, laktovegák számára tejtermékekből. Egy "igazi" vegavacsinak számomra ezeket kell tartalmaznia. Úgy vettem észre ebben, Tofu a tortán csapattársaimmal is egyet értettünk. :)

S hogy mi a konklúzió, ha van egyáltalán?
Nos, számomra - ismét hangsúlyozottan - az, hogy mindenki egye azt ami számára a megfelelő, amit ő maga és a szervezete kíván. Akár tartalmaz az ő személyes táplálékpiramisa húst, akár nem. És bár vannak különböző vegetáriánus irányzatok (lakto-ovo, lakto, ovo, vegán, nyers...), a szárnyashús- és halfogyasztás azt gondolom, nem vegetarianizmus. Adott esetben simán lehet úgy is fogalmazni, "halat fogyasztok, más húsokat nem". Ilyen egyszerű.
Vega-emberek konyhájába betekintve tök jó lett volna ez a műsor arra (is), hogy kicsit rendet tegyen a fejekben. Pl. a tekintetben, hogy a vegetáriánusok nem esznek húslevesben főtt zöldséget, húslével készült ételt, zselatinos édességet, zsírban átforgatott tésztát. Ami személy szerint engem illet, egyszerűen azért, mert azt érzem, hogy "nem"... :) Rend helyett azonban, az adásokat nézve, olykor úgy éreztem, csak még nagyobb káosz lett... :(
Mindazonáltal, aki szeretne némi főzéssel, számos érdekes és fontos gondolattal, egy csipetnyi humorral fűszerezett bő háromnegyed órát, nézze meg Laár Andrást a Vacsoracsatában. :) (Az RTL Klub honlapján a videótárból könnyedén letölthető)

(A kép forrása: http://ceasarom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=403821&)

2010. augusztus 2., hétfő

Kukoricakrémleves

Gyönyörű napsárga, igazi nyári leves.

Nigella Lawson receptje. A hölgyhöz meglehetősen ambivalens a viszonyom: megunhatatlanul szeretem nézni a műsorait, az ételeivel, receptjeivel azonban már jóval kevésbé szimpatizálok... van azonban néhány - legalábbis általam annak tartott - egészen jópofa, kipróbálásra és újbóli elkészítésre is érdemes receptje.
Ez is egy ilyen.

Gyerekjáték elkészíteni.
A csavar benne az, hogy előbb pürésítjük a hozzávalókat és ezt követően főzzük készre a levest. No, meg az elsőre talán meglepő hozzávaló: a búzadara, ami belekerül. Remek alkotóelemnek bizonyul azonban: teltté, krémesen sűrűvé teszi az ételt.

Írhatnám, hogy idei, frissen morzsolt kukoricából készült és ettől aztán minden ízében és elemében nyári, ez azonban nem igaz. Mélyhűtött, morzsoltból készítettem, ettől is volt ennyire gyors, de aki szép idei kukoricához jut és van ideje morzsolgatni, egy próbát azt gondolom megér, friss kukoricából elkészíteni.
Egy meleg nyári napon könnyű, önálló fogásként is megállja a helyét, kukoricalisztből tortilla chpissel jó kis ebédem kerekedett belőle.

Kukoricakrémleves

Hozzávalók (3-4 adaghoz)
1/2 kg mélyhűtött, morzsolt kukorica
2 szál újhagyma
1 kis gerezd fokhagyma
3 evőkanál búzadara (teljes kiőrlésű bio tönkölydarát használtam)
1 zöldségleveskocka (Alnatura bio zöldségleveskockát használtam)
kukoricalisztből készült tortilla chips a tálaláshoz (Alnatura tortilla chipset vettem hozzá)

Elkészítés:
A kukoricát forró vízzel nyakon öntöttem. 1-2 percet vártam, a vizet leöntöttem, a kukoricát pürésítettem. A kukoricapüréhez adtam a karikákra vágott újhagymát, belenyomtam a fokhagymát, hozzászórtam a búzadarát, a napsárga pépet ezekkel is összepürésítettem.
Lábasba kanalaztam a masszát, felöntöttem szűk 1 liter vízzel. Mikor felforrt, beledobtam a zöldségleveskockát és forrástól számított 10-15 percig főztem. Érdemes közben figyelni rá és kevergetni, nehogy odakapjon az edény aljára.
Negyed óra elteltével kész is a leves. Utána lehet sózni picit, ha szükséges.
Tálkába szedtem, tortilla chipssel tálaltam.
(Nigella a műsorában sajtos tortilla chipssel tálalta: szétterített tortilla chipset egy tepsi aljában, megszórta reszelt sajttal és 200 fokos sütőben ráolvasztotta a sajtot.)

A természet zsenialitása...


2010. március 15., hétfő

Mákos banántorta

Zseniális édesség!
Egyszerű és gyors, mégis különleges.
Csak mindent össze kell keverni, de mivel tortaformában készül és szép magas lesz, "igazi" torta, a banán-mák-vanília triumvirátusa pedig egészen rendkívüli ízhatásban olvad össze. Nem érezni külön-külön az összetevők ízét, egyik sem domináns: az összhatás igazán harmonikus.
Mindezzel együtt, annak ellenére, hogy egyszerű kevert tésztáról van szó, amit a későbbiek során sem töltünk meg semmivel, mégis szaftos, kellemes textúrájú süteményről van szó, egyáltalán nem "fojtós".

A recept a Tv Paprika Húshagyók című műsorából származik.
Tekintettel arra, hogy a műsorban világos liszttel készült, én is azzal készítettem, legalábbis elsőre, hiszen a sütésnél ugyebár fontosak az arányok, mértékegységek, s első alkalommal nem akartam trükközni. De - véleményem szerint - bátran lehet kísérletezni teljes őrlésűvel is, akkor természetesen módosulnak kissé a folyadék - szárazanyag arányok.

Vegán recept következik.

Mákos banántorta

Hozzávalók:
17 dkg biomargarin
17 dkg finomítatlan (bio) nádcukor
3 érett banán
3 evőkanál v. 100 gramm v. kis pohár szójajoghurt
3 púpozott evőkanál darált mák
1 csomag (bio) bourbon vaníliáscukor (DM-es Alnaturát használtam)
jó fél csomagnyi foszfátmentes sütőpor
34 dkg világos bio tönkölybúzaliszt

Elkészítés:
A szobahőmérsékletű margarint habosra kevertem a cukorral.
Hozzáadtam a pürésített banánokat, a joghurtot, a mákot és a vaníliáscukrot.
Egy másik edényben kimértem a lisztet, belekevertem a sütőport.
Alaposan - két részletben adtam hozzá - összedolgoztam a banános keveréket a liszttel.
23 cm átmérőjű - "nagy" - kimargarinozott tortaformába simítottam a masszát.
160 fokra előmelegített sütőben - alsó-felső sütéssel - szűk egy órát sült.
A formában hagytam kihűlni, majd óvatosan - előtte késsel körbevágtam - megszabadítottam a forma kapcsos részétől, s szeletekre vágva kínáltam.
(Az élmény tovább fokozható egy gombóc vaníliafagyival vagy egy kis rácsorgatott tejszínnel, ill. természetesen ezek növényi megfelelőivel. :)

2010. február 28., vasárnap

Rétesek

Mikor bioboltbeli portyáim egyikén megláttam a hűtőpultban a Naturgold bio tönköly réteslapot, egy percig sem haboztam a kosaramba tenni, csak azt nem tudtam hirtelenjében eldönteni, mi készüljön belőle.
Az sem oldotta meg a problémát, amikor elkezdtem receptek után kutakodni, hiszen a rétesvariációk száma tényleg végtelen, nem is beszélve sok egyéb ételről, melynek elkészítéséhez úgyszintén réteslap szükségeltetik.
Végül az döntött, hogy egyrészt - talán rendkívül puritánnak és triviálisnak tűnik, de - nagyon szeretem az almát, évszaktól függetlenül, de ilyenkor télen egyenesen kincset ér, másrészt pedig régóta várta már a sorsát egy doboznyi körtebefőtt a konyhaszekrényemben.
Az almás-mézes-kekszes és körtés-mazsolás rétesek elkészítése arra is remek apropó volt, hogy próbálgassam az új sütőmet. A sütő elektromos, szemben a korábbi - borzasztó - gázzal, amivel kapcsolatban finoman szólva sem voltak sikerélményeim, így van bennem nem csekély mértékű "sütés-para", amit igyekszem leküzdeni, s legnagyobb örömömre a rétesek a recept(ek)ben megadott idő alatt gyönyörű egyenletes aranyszínűre és ropogósra sültek.

(Eredeti receptek forrásai: http://www.ritakonyhaja.hu/nassolda/retesek-leveles-tesztak-fankok/1827-almas-mezes-kekszes-retes-recept.html , http://www.hazipatika.com/services/recipe/listrec/Kortesretes?rid=368)

Almás-mézes-kekszes és körtés-mazsolás rétes

Hozzávalók: (1-1 rúdhoz)

2-2 réteslap (bio tönköly lapokat használtam)
olvasztott biomargarin

Az almás töltelékhez:
4 db alma
fél citrom leve
másfél teáskanál őrölt fahéj
1 - másfél evőkanál méz (termelői akácmézet használtam)
1-2 marék darált keksz (Naturgold bio tönköly háztartási kekszet használtam)

A körtés töltelékhez:
1 doboz körtebefőtt (tiszta gyümölcslében eltett, hozzáadott cukortól mentes konzervet használtam, melynek töltő tömege: 230 gramm) vagy friss tisztított körte
1 - másfél evőkanál kénezetlen bio mazsola
1 evőkanál bio nádporcukor
jó csipetnyi őrölt fahéj
negyed citrom leve
3 marék darált keksz (Naturgold bio tönköly háztartási kekszet használtam)

Elkészítés:
A réteslapokat felhasználás előtt egy fél órával kivettem a hűtőből.
Almás-mézes-kekszes rétes: az almákat megmostam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, lereszeltem. Meglocsoltam a citrom levével, picit állni hagytam. Nedves konyharuhára fektettem egy óvatosan kihajtogatott réteslapot, megkentem olvasztott margarinnal, ráfektettem még egy lapot, s újabb margarinos kenés következett. A felső margarinozott lapot megszórtam a darált keksszel, majd a felém eső oldalra halmoztam a jól kinyomkodott almát. Megszórtam fahéjjal, rácsorgattam a mézet, majd a nedves konyharuha segítségével óvatosan feltekertem. Vékonyan kimargarinozott tepsibe ügyeskedtem és a rétes tetejét is megkentem olvasztott margarinnal.
Körtés-mazsolás rétes: a körtebfőttet lecsepegtettem, a fél körtéket negyedeltem, a negyedeket vékony szeletekre vágtam. Hozzáadtam a mazsolát, a nádporcukrot, a fahéjat és a citromlét. Közvetlenül a töltés előtt kevertem hozzá a kekszmorzsát. A két réteslappal ugyanúgy jártam el, mint az almás esetében. A felső margarinozott lapra - a felém eső oldalra - halmoztam a tölteléket, s a konyharuha segítségével óvatosan feltekertem. A tepsiben őt is megkentem még egy kis olvasztott margarinnal.
180 fokra előmelegített sütőben - alsó-felső sütéssel - 30 perc alatt sültek aranyszínűre.

2010. február 7., vasárnap

Sárgarépás diós rizs

Hihetetlenül egyszerű, de annál ízlezesebb étel. Annyira egyszerű, hogy el is bizonytalanodtam, feltegyem-e egyáltalán a blogra. Tekintettel azonban arra, hogy én is egy receptkönyvben bukkantam rá (Gabonafélék című könyvemben), úgy döntöttem, miért ne szerepeltethetném én is saját virtuális receptgyűjteményemben.

Az utóbbi időben egyre jobban kedvelem a diót, holott korábban nem voltam nagy rajongója. Az enyhén édeskés, narancsszínű sárgarépával és a kissé diós aromájú barnarizzsel remek elegyet alkot.

Dióval kapcsolatos újkeletű felfedezésem továbbá a dióolaj. Teljesen beleszerelmesedtem.
Fantasztikus illata, aromája, íze van.
Hideg ételekhez, salátákhoz és főzéshez is kiváló.
Gyakran készítek diós salátát, végtelenül egyszerűen. Vegyes zöld salátaleveleket dióolajjal összeforgatok, végül az egészet dióbéllel megszórom. Magában is, de camembert-el és pirítóssal kiegészítve igazán mennyei csemege.

Sárgarépás diós rizs
Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 1/2 dl barnarizs (én bio gyorsfőzésűt használok)
3 nagyobb vagy 4-5 kisebb sárgarépa (ezúttal bio volt az is)
2 maroknyi dióbél
kevés olaj
só (himalaya)

Elkészítés:
A rizst szűrőben alaposan megmostam, lecsepegtettem, kevés olajon illatosra pirítottam, kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, kis lángon fedő alatt puhára főztem.
Amíg a rizs főtt, a répákat megtisztítottam, leöblítettem, vékony csíkokra vágtam.
A diót száraz serpenyőben megpirítottam, durvára vágtam.
A répát kevés olajon (dióolajat használtam a finom illata, aromája miatt) átforrósítottam, enyhén sóztam, majd kis lángon fedő alatt roppanósra pároltam.
Végül a főtt rizst a répacsíkokkal és a diódarabokkal óvatosan összeforgattam.