Menza fíling

Azaz mégsem…
Kezdem inkább az elejéről… :-)

Sosem szerettem a finomfőzeléket – egészen a közelmúltig.
Gyermekkoromban, menzára járó napközisként a valamiféle sűrű fehér trutyiban mutatóban úszkáló zöldségdarabok együttesének még a látványát sem bírtam.

Az elmúlt időszakban – összefüggésben vegetáriánus táplálkozás iránti szenvedélyem elmélyülésével és ezzel párhuzamosan ízlésem olyan irányú megváltozásával, hogy a legkülönfélébb húsmentes alapanyagokat, zöldségféléket fedezem fel, kóstolom, sőt „újrakóstolom” (számtalan étel van ugyanis, amit évekig nem fogyasztottam, sőt nem is gondoltam rá, hogy ilyet is lehet enni, most pedig nagy élvezettel eszegetem) – többször is megfordultam a Főzelékfaló ételbár névre hallgató műintézmények egyikében-másikában.
Nos, egy ilyen látogatás alkalmával megakadt a szemem a finomfőzeléken, s arra gondoltam, végül is semmi olyan nincs benne, amit nem szeretek, ígyhát berendeltem. És ízlett!
Ugyanakkor a menza fíling is megvolt: a zöldségeket körbevevő jelentős mennyiségű, sűrű, fehér liszttel készült rántás.

Szinte azonmód beindult a fantáziám, hogyan lehetne ezt az ételt egészségesebbé tenni. (Jómagam a főzelékeket – ha rántással vagy habarással vannak sűrítve – egyébként is „vékony lével” szeretem).
Az „egészségesebbé tétel” ez esetben azt jelenti, hogy a sárgarépát és a borsót (tudom, hogy sokak számára ebbe az ételbe még egyéb zöldségfélék is „járnak”, mint pl. karalábé, bab vagy kukorica, de nekem a répa és borsó duója jelenti „az igazi” finomfőzeléket) vízben főzés helyett pici olívaolajon dinsztelem. A sűrítéshez pedig egy kevés teljes kiőrlésű búzalisztet használok, épp csak annyit, hogy egész vékony, selymes, szinte áttetsző lé fonja körül a narancssárga és zöld apróságokat.

Egyszerű, s gyorsan elkészíthető étel.
S bár nagyon kedvelem az új s egzotikus ízeket, időről időre megkívánom, s akkor bizony nagyon jól tud esni egy tányér finomfőzi! :-)
Általában szójafasírttal vagy falafellel kísérem.

Finomfőzelék

Hozzávalók: (2 adaghoz)
bő 30 dkg sárgarépa
bő 20 dkg zöldborsó
1-1½ evőkanál olivaolaj
1½ - 2 teáskanál teljes kiőrlésű búzaliszt
1-½ teáskanál cukor
só
1 csokor petrezselyem

Elkészítés:
A sárgarépát megpucolom, megmosom, s apró (borsószem-nagyságú) kockákra vágom.
Ha friss borsóval készítem a főzeléket, a zöldborsót kifejtem, s leöblítem. (A receptben megadott mennyiség a már kifejtett borsóra vonatkozik!). Ha mirelitet használok, csak kiveszem a zacsit a hűtőből :-), s a zöld gyöngyöcskékből kimérem a szükséges mennyiséget.
Egy lábosban kevés olívaolajat hevítek, s rádobom a répakockákat, mikor áthevültek, kis lángon fedő alatt, párolom őket olyan 5-8 percig, majd hozzáadom a borsót. Átforgatom a lábos tartalmát, majd szintén kis lángon, fedő alatt kb. 15-20 perc alatt puhára párolom a zöldségeket, de vigyázok, hogy ne főjenek szét. (Ha a borsó mirelit volt, picit tovább tart, míg megpuhul.)
Mikor a répa és a zöldborsó is átpárolódott, nagy lángra váltok, és megszórom a narancssárga-zöld keveréket a teljes kiőrlésű búzaliszttel. Átforgatom, hogy a liszt piruljon meg kissé a zöldségeken. Ezután felöntöm annyi vízzel, hogy a pirított lisztes zöldségeket jócskán ellepje (a teljes őrlésű liszt több vizet vesz fel, mint a fehérliszt!), sózom, s hozzáadom a cukrot. Egy pici cukor hihetetlen mód kiemeli a sárgarépa és a borsó természetes édes ízét. Megvárom, míg a víz felforr és kis lángon fedő alatt még kb. 5 percig rotyogtatom.
Ha ezután a túl sűrűnek vagy kevésnek találom a levét, pici vízzel higítom, s utánaízesítek.
Utolsó simításként apróra metélt petrezselyemzöldet keverek a főzelékbe (de szigorúan csak miután már elzártam a gázt).