Helyesebben szólva, múlt hét közepén eszméltem rá, hogy évek óta eszembe sem jutott, hogy egyáltalán bármiféle kompótot is egyek. Az ételeknek ez a típusa úgy, ahogyan van kiesett a gondolataimból, kulináris repertoáromból.
Mígnem aztán múlt héten kolleganőm említette, hogy előző hétvégén almakompótot főzött…
Azon túlmenően, hogy valami hihetetlenül megkívántam, emlékeket, ízeket, illatokat idézett fel az almából készült finomság gondolata.
Az emlékek alapvetően nem kellemesek, mégis szívesen idézem fel őket: Nagymamám készítette nekem gyerekkoromban, amikor beteg voltam. Teljesen mindegy volt, hogy a gyomrom vagy a torkom fájt, volt lázam avagy nem, netán csak egy szimpla nátháról volt szó, szinte az első dolog az almakompót-főzés volt, mihelyst nem jól éreztem magam.
S mikor a munkahelyi beszélgetés során szóba került, egyből a számban éreztem az ízét, az orromban kellemes aromáját.
Nem volt mese, hétvégén muszáj volt elkészítenem.
Annyira egyszerű!
De ami még csodálatosabb benne: a párolódó alma, a szegfűszeg és fahéj egymásba fonódó mennyei illata. Így Karácsony tájt különösen megmelengeti az ember lelkét. S bár az elkészült finomság lehűtve az igazi, ez a gyermekkort idéző-melengető érzés kanalazgatásakor is megmarad…
Két befőttesüvegnyi télfűszer ízű-illatú finomságot készítettem: megeszegetni tízóraira, uzsira, munkahelyi kényeztetés gyanánt vagy csak egy kis nassként… :-)
AlmakompótHozzávalók:
1 kg alma (jelen esetben granny smith)
1 liter víz
8-10 szem (egész) szegfűszeg
1 rúd fahéj
kb. 3 evőkanál (akác)méz
Elkészítés:
Az almákat (azért granny smith-t választottam, mert kellemesen fanyar) leöblítem, burgonyahámozóval megszabadítom a héjuktól, negyedekbe vágom és a magházukat eltávolítom. Ezután a negyedeket ismét félbevágom és felkockázom. Persze nem muszáj kockázni, Nagymamám például mindig vékony cikkekre szelte.
Egy nagyobbacska fazékba öntöm a vizet, hozzáköltöztetem az almakockákat, majd a fahéjat és a szegfűszeget is. Felforralom, majd kis lángon kb. 6-8 percig főzöm a fűszeres vízben az almadarabkákat. (Szerintem úgy finom a kompót, ha nem fő pépesre az alma, hanem kicsit res marad.)
A 6-8 perc elteltével, elzárom alatta a gázt, s belekeverem a mézet. A szükséges méz mennyisége természetesen ízlés szerinti (én nem szeretem túl édesen) és függ attól is, hogy milyen fajta almából készül az étel. A forró lében egyből elolvad a méz, mivel azonban ezt leszámítva nem hőkezelem a méhek által előállított aranysárga finomságot, megőriz valamit ásványianyag- és vitamintartalmából. Én legalábbis szeretem ezt hinni. :-)
Mikor a mézzel is elkevertem, alaposan lehűtöm, s már csak az van hátra, hogy elkanalazzam az almakompótot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése