Így a címben szereplő egy falat, voltaképp több falat… :-)
A szmogos-ködös-szürke magyar télben, karácsony előtti rohanásban, busz-és villamosmegállókban fagyoskodásban napfényt és egy darabka nyarat varázsoltak elém az elmúlt napokban szerzett mediterrán gasztroélmények.
Az egész úgy kezdődött, hogy Kati barátnőmmel a Belgrád rakparti Andreas Dionysos Taverna Görög Étteremben tartottuk a mi kis előkarácsonyunk. A meghitt beszélgetés, ajándékozás mellett maga az étterem, a görög hangulat, a kiszolgálás, s az ízletes ételek is valódi élményt nyújtottak. Magáról az étteremről nem is írnék többet – számos hízelgő kritikát olvastam már róla -, mert hosszú-hosszú bekezdéseken keresztül áradoznék. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki!
Kolokythakia gemista névre hallgató ételt fogyasztottam, ami nem más, mint rizzsel töltött cukkíni lágy tejszínes-kapros mártásban, héjában sült burgonyával. A tálalás gyönyörű volt, s az étel valami mesés… Fontosnak tarom megemlíteni: rendkívül nagyra értékeltem, értékelem, hogy külön hús nélküli ételeket tartalmazó oldal található az étlapjukon ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb finomságokkal hozva a zavarba a betérő éhes vegetáriánust… :-)
A töltött cukkíni elfogyasztásával azonban nem értek véget a Taverna Dyonusos nyújtotta kulináris élvezetek. A számla rendezése előtt ugyanis édes muskotályos fehérborral kínáltak minket. Be kell valljam, nem vagyok „nagy ivó”, s a különféle borokat illetően sem rendelkezem túlzottan nagy szakértelemmel, de ehhez foghatóan finom bort még soha életemben nem ízleltem. A mélyarany színű folyékony csoda a Samos nevet viseli, s a következőket érdemes tudni róla: „A muskotályszőlő gazdag aromája, testessége és olajossága jellemző erre a jó egyensúlyú alkoholban és savakban gazdag borra, amiben felfedezhető a karamell és a méz is.” Talán mondanom sem kell: megleptem magam, s családom 750 ml zamatos, édes napfénnyel… :-)A Karácsony előtti „görög napok” a Tavernában elköltött ebéd után hamarosan tovább folytatódtak, s egy fetával és fekete olajbogyóval készített tésztaételben testesültek meg.
Az alaprecept Stahl Judit első, zöld színű szakácskönyvéből származik. Annyit változtattam rajta, hogy a mártás alapját képező újhagyma-fokhagyma duó helyett apróra vágott lilahagymát használtam. Egyrészt azért, mert a fokhagymának nem vagyok túl nagy rajongója, de főképpen azért, mert a hófehér feta és a fekete olajbogyódarabkák között eszméletlen jól mutatnak az apró lila kockák, az ízük pedig kellemesen édeskés… :-)
Nagyon finom és gyorsan elkészíthető fogás… egy tányérnyi Görögország, egy tányérnyi nyár… :-)
Penne fetával és fekete olajbogyóval
Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 kisebb fej lilahagyma
8-10 dkg feta
2 dkg dióbél
3-3 ½ dkg magozott fekete olajbogyó
friss bazsalikom
kevés olivaolaj
9-10 dkg teljes kiőrlésű penne
Elkészítés:
Vizet forralok a tésztának, sózom, majd megfőzöm a pennét.
Míg a tészta fő, elkészítem a mártást. Ez csupán annyi előkészítést igényel, hogy száraz serpenyőben illatosra pirítom a diót, majd – ha kissé kihűlt – mozsárban durvára töröm. A lilahagymát megpucolom, leöblítem, s apró kockákra vágom. A megfelelő mennyiségű olajbogyót kihalászom az üvegből, s három vagy négy csinos karikára szelem az éjfekete szemeket.
Kevés olívaolajat hevítek egy mélyebb lábaskában, s puhára párolom rajta a hagymát. Mikor a lila kockák kellemesen megpuhultak, hozzájuk morzsolom a fetát, beleszórom a diót és az olajbogyót. Kevergetve összemelegítem az egészet, hogy a sajt felolvadjon, majd viszonylag jelentékeny mennyiségű apróra vágott bazsalikommal is összeforgatom. (Én most fagyasztottat használtam, a mártás így is rendkívül ízletes lett, de bizonyára frissel az igazi.)
Az időközben kifőtt, lecsepegtetett tésztát a mártásra szedem, alaposan összeforgatom, s már a villámra is tűzhetek egy falat Görögországot… :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése