2007. december 2., vasárnap

Az én Magyaróvárim

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a vega-hús-ételekről.
Nos, a hétvégén újabb gasztro-élményre tettem szert e témakörben. Két vonatkozásban is.

Egyrészt kipróbáltam a szejtánt. Ez „ugyanúgy” búzahús, mint a már hivatkozott bejegyzésemben szereplő termék, azonban mégis picit más. Természetesen a szejtánra is igaz, hogy nagyon magas a fehérjetartalma és gabonából, búzából készült alapanyag. Egész sokféle változatban kapható: létezik belőle natúr, de többféle fűszerezett variáns is, megvásárolható szeletben vagy daraboltan, sőt már megsütve is. Sütés-főzés közben szinte ugyanúgy viselkedik, mint a hús (szeletelhető, darabolható, süthető, kirántható, használható ragukhoz, elkészíthető pörköltnek stb.), így gyakorlatilag az összes húsos fogás előállítható belőle. „Kinézete” és állaga – szemben a másik, pusztán „búzahús”-ként nevezett termékkel – egészen rendkívüli. A natúr szejtánszelet (amivel a hétvégén megismerkedtem) tényleg olyan, mint egy szelet hús! Egészen érdekes és „vicces” gasztro-élmény…! :-)

Másrészt a szejtánból olyan ételt készítettem el, ami a „sajtos csirkéhez” hasonlóan nagy kedvencem volt húsevő koromban. Bár ez idő tájt sem igazán rajongtam a húsos ételekért, de „sajtos csirkével” és magyaróvári szelettel többnyire sikerült levenni a lábamról. A párolt gombával, sonkával és lágy sajttal borított hússzelettel, azaz a „magyaróvárival” Kati barátnőm édesanyja révén ismerkedtem meg. Ennek immár hét éve, s azóta igen gyakran kerül nálunk is az ebédlőasztalra. Hála azonban a vegetáriánus konyhaművészet sokszínűségének és találékonyságának, vegaként sem kell lemondanom róla. Szejtánból készítem, a sonka elmarad, „cserébe” viszont valamilyen – a trappistánál ízletesebb – karakteres, jellegzetes ízű sajt (jelen esetben gouda) csábít a tetejéről… :-)

Magyaróvári szejtánszelet

Hozzávalók: (1 adaghoz)
egy szép, kb. 12 dkg-os szejtánszelet
15-20 dkg friss (fehér vagy barna csiperke) gomba
egy csokor petrezselyem

frissen őrölt bors
4-5 szelet valamilyen ízes félkemény sajt (pl. gouda)
pici olivaolaj

Elkészítés:
Először a fűszeres párolt gombát készítem el, ami majd a „hús”-ra kerül.
A gombákat megpucolom, a kalapokat a tönkjüktől elválasztom, megmosom és apróra vágom. Ha rizst készítek köretnek, az apróra vágott tönköket egy kis edényben külön lepirítom, s később majd a főtt rizshez keverem. A felaprított gombakalapokat egy kis olivaolajra vagy margarinra dobom, átforgatom, megvárom, míg a sok-sok szürke apróság levet ereszt, aztán, ha azt már majdnem elfőtte, sózom, jó alaposan borsozom és kis lángon fedő alatt kb. 10-15 perc alatt puhára párolom. Mikor a gomba elkészült és már elzártam alatta a gázt, hozzáforgatom kis híján az egész csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. A maradék zöld apróságok a gombás rizskörethez költöznek majd.
A sajtot vékonyan felszeletelem.
Ezután már csak néhány perc kell és elkészül a pompás eledel.
Egy serpenyőben pici olivaolajat hevítek. Mikor már forró az olaj, ráhelyezem a szejtánszeletet és kb. 3 perc alatt aranysárgára pirítom, ezt követően megfordítom a „husit”, de ezt az oldalát csak kb. fél-egy percig hagyom pirulni, s már rá is szedem a fűszeres gombát. Lefedem serpenyőt, de csak annyi időre, amíg a gomba átmelegszik a „hússzeleten”.
Most már tényleg a finisbe érkeztem. Mikor a gomba is áthevült, elrendezem a gombával borított szejtánszelet tetején a sajtszeleteket úgy, hogy szép egyenletesen fedjék be. Ismét lefedem a serpenyőt, annyi időre, hogy a sajt megolvadjon a vega-husi tetején.
Ha ez megtörtént, azonnal tálalom. Tapasztalataim szerint gombás-petrezselymes barnarizzsel (amibe csempészek egy kis francia fűszerkeveréket is – Kotányi malom) körítve a legfinomabb.

Nincsenek megjegyzések: