2008. február 24., vasárnap

Paradicsommal és tofuval rakott padlizsán

Kitartóan tomboló :-) reformsüti-lázam közepette legutóbbi bejegyzéseimben kizárólag pék- és reformsüti receptekről, e finomságok hozzávalóiról, elkészítési módjairól írtam.
Már-már hiányérzettem támadt: itt az ideje, hogy felkerüljön a blogra egy főfogásnak is beillő, amolyan „igazi kaja”.

Egy enyhén olaszos beütésű, friss ízű, egyszerű, mégis rendkívül látványos fogásról van szó. Íz-és színvilágában – ha szabad így mondanom, „hangulatában” – remekül a passzol az ezekben a napokban minket kényeztető februári tavaszhoz.
A recept alapötletét a Fakanál magazin internetes változatán olvastam. Az eredeti verzió – apróbb dolgok mellett – alapvetően abban tér el az enyémtől, hogy a padlizsánt legyezőszerűen-hosszábban vagdalja be, s illeszti közé a paradicsom- és tofuszeleteket. Karikákra vágva azonban szerintem, könnyebben kezelhető, fűszerezhető a mélylila zöldség, nem beszélve arról, hogy én – az eredeti recepttel ellentétben - a padlizsánszeleteket egy csöpp olajon elősütöttem, hogy pici füstös aromát kapjanak… :-)

Paradicsommal és tofuval rakott padlizsán

Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 közepes padlizsán
1 nagyobbacska paradicsom
1 kb. 10 dkg-os szép darab natúr tofu
kevés olivaolaj
szárított oregánó
apróra vágott friss petrezselyem
apróra vágott friss bazsalikom
őrölt bors
olaszos fűszerkeverék


Elkészítés:
Személyenként egy padlizsánt megmosok, a zöld szárától és a végétől megszabadítom, kb. fél centis karikákra vágom és mindkét oldalán besózom. Kb. 1 órát állni hagyom.
A paradicsomot és a tofut is kb. fél centi vastagra szelem (tapasztalatom szerint az egy darab paradicsomból négy szép karika, a kb. 10 dekás tofuból pedig két szép szelet lesz).
Kb. egy óra elteltével - mikor a padlizsán már levet eresztett – konyhai papírtörlővel leitatom-kinyomkodom róla-belőle a felesleges nedvességet és egy nagy serpenyőben csöppnyi olivaolajon oldalanként kb. két-két perc alatt elősütöm a mélylila szegélyű karikákat.
Jöhet a fűszerezés!
A paradicsomot és a tofut sózom-borsozom, a padlizsánt csak finoman borsozom (hiszen sót már kapott). Ezt követően viszont a padlizsánkarikákat oregánóval, a paradicsomszeleteket petrezselyemmel, a két szép tofu-téglalapot pedig bazsalikommal szórom meg (mivel a natúr tofu meglehetősen semleges ízű, - az étel ízvilágából adódóan – megszórom még egy kis frissen őrölhető olaszos fűszerkeverékkel is). A hozzávalók mindkét oldalát fűszerezem.
Egy sütőformát vagy tepsit vékonyan kikenek olivaolajjal, s elrendezem rajta a padlizsánt, a paradicsomot és a tofut úgy, hogy félig fedjék egymást. A sorrend a következő: egy padlizsánkarika – két szelet paradicsom – egy padlizsánkarika – egy szelet tofu – egy padlizsánkarika. Az egy személyre szánt mennyiségből még egy ugyanilyen sort pakolok az előbbi mellé.
Ezután nincs más dolgom, mint a művem tetejére csepegtetni pár csepp olívát, s betolni az előmelegített, forró sütőbe. Kb. fél óra és készen is van az üdítő finomság!
Tipp: legközelebb valószínűleg egyszemélyes jénai tálban/tálakban készítem el, hiszen meglehetősen dekoratív fogásról van szó, ami ráadásul viszonylag hamar hül. Így szerintem rendkívül praktikus abban az edényben sütni, amiből az ember vagy akiket még megörvendeztet vele elfogyasztja-elfogyasztják az ételt, hiszen ha kitálaljuk, már nem lesz annyira szép, s így több ideig meleg is marad! :-)

2 megjegyzés:

Kata írta...

Hahó! Ezt is megcsináltam és finom lett, bár módosítottam rajta egy picikét ( + gomba ), ill. így utólag azon gondolkodom, hogy a tofut nem ártott - e volna bepácolni egy kicsit, hogy ízesebb legyen ... hmm, majd legközelebb :o) Köszönöm receptet!

Adéle írta...

Szia Katanyaka!

Igazán örülök, hogy elkészítetted az ételt, annak még jobban, hogy ízlett is! :-)

Valóban elképzelhető, hogy a tofunak jót tenne, ha az ember 1-2 órával korábban fűszerezné meg, mint a többi hozzávalót, s a fűszerkéregben pihenne kicsit. Esetleg kaphatna egy kis szójaszószt. Illetve lehet, hogy nem rossz ez az étel füstölt vagy valamilyen eleve fűszerezett tofuval készítve...

Azt hiszem, érdemes próbálkozni... :-))))

Adéle