Útravaló

Azaz inkább tanfolyamra való…

Ezen a héten nem dolgozom, munkámmal kapcsolatos kötelező tanfolyamon veszek részt. No igen, pici változatosság… :-)
Valóban máshogyan telnek kicsit a napjaim a héten, értve ezalatt – többek között – étkezési szokásaimat is. Átlagos munkanapjaimon ugyanis az irodában „rendesen” meleget ebédelek (eddig lelkesen rendeltem az ebédemet – a Biocheftől -, de azt hiszem, a nagyon közeli jövőtől egyre többször leszek a saját magam ételfutára. Persze ez már egy másik történet… :-), s otthon már csak valami „hideget” vacsorázom.
A tanfolyamos napokon ez ugyebár kivitelezhetetlen, se mikró, se hűtő nincs a közelben. De semmi gond, az ember lánya csomagol magának egy kis elemózsiát! (A Mit, s hogyan lehet, ill. célszerű előre elkészíteni, csomagolni, hogy a „dolgozóba” magunkkal vigyük című témakör – a fentebb említettek miatt – most amúgy is kicsit intenzívebben foglalkoztat).

Számomra természetes, hogy lehetőség szerint, valami könnyű, egészséges, de mégis tápláló, ja és persze finom (!) falatoznivalót viszek magammal, e törekvésem mégis akkor tudatosodott bennem – s bevallom, jó érzéssel töltött el :-) -, mikor az előadóteremben gasztroszemmel is körbenéztem. Tízórai- és ebédszünetben előkerültek a fehérkenyér-vaj-szalámi, fehérzsemle-vaj-párizsi triumvirátussal jellemezhető szendvicsek, „hatalmasra fújt” fehérlisztes túróstáskák, látványpékségek aprósüteményei, előre csomagolt croissant-ok, gyorséttermi saláták, light és egyéb kólák, cukrozott gyümölcslevek…
De gyorsan, gyorsan szeretném mondani: mindezt nem azért írom, hogy most hosszan kifejtsem, hú ez mennyire gáz, hiszen tudom, az embereknek ott van, a munka, család, a napi, teendők, gondok, amik közepette a legegyszerűbben, s leggyorsabban beszerezhető ételek kerülnek a tízórais/ ebédes táskába. Pusztán csak azért említem, hogy egy-két ötletet, s szerintem nagyon klassz receptet adjak, tegyek közzé, egyszerűen azt bemutatandó, hogy egy csöpp előző esti odafigyeléssel máris valami egészséges finomság lapulhat a másnapi ételdobozban. :-)

Az első két napon én például teljes kiőrlésű biokenyérből készített humuszos szendvicset vittem uborkával és paradicsommal, a következő napra pedig muffint sütöttem.
Cukkinis-sárgarépás muffint.
Vagyis: nem arról van szó, hogy az ember lánya egy-két édes sütivel csillapítja két előadás közti étvágyát – bár megjegyzem, nagyon klassz édes, reformos muffinokat is lehet gyártani, például ilyet és ilyet - már csak azért sem, mert „sós” muffinról van szó. A teljes kiőrlésű liszttel értékes gabona és rost, a cukkinivel és a sárgarépával zöldség, a pekándióval pedig egy kis egészséges olajos mag kerül az éhes tanfolyamlátogató szervezetbe.
Az eredeti recept a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből származik, amit reformosítottam. ;-)
A következőképpen készül:

Cukkinis-sárgarépás muffin

Hozzávalók:
2 közepes zsenge cukkini
2 kisebb sárgarépa
25 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam fele búzaliszt, fele tönkölyliszt)
kicsit több, mint egy ½ csomag foszfátmentes borkő sütőpor
½ teáskanál só (himalaya-t használok)
1 teáskanál őrölt fahéj
½ teáskanál őrölt szerecsendió
6 dkg durvára vágott pekándió
2 tojás (lehetőleg bio)
2 dl tej (zabtejet használok)
½ dl olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A sárgarépát és a cukkinit megpucolom, megmosom, lereszelem (a répát a kisebb, a cukkinit a nagyobb lyukú reszelőn).
Egy nagyobb tálban összekeverem a liszteket, a sütőport, a fahéjat, a szerecsendiót, a sót és a durvára vágott pekándiót. Hozzáforgatom a – kicsit kinyomkodott – lereszelt zöldségeket is.
Egy másik edényben habosra keverem a tojásokat a tejjel és az olajjal.
Összevegyítem a nedves és a száraz anyagokat (épp csak összeforgatom, túlkeverni nem szabad), a sütőforma mélyedéseibe ültetett muffinpapírokba kanalazom a masszát, majd előmelegített forró sütőbe tolom, s kb. 45 perc alatt (a fele időben magas, majd közepes hőfokon) aranybarnára sütöm a zamatos zöldséges-diós finomságokat.

Szerintem a tabouleh is remek „elvivős” étel.
A tabouleh-receptváltozatok száma végtelen… én ezúttal – előzőleg enyhén megpirított, majd 3,5-szeres mennyiségű vízben megfőzött, s langyosra hűtött - bulgurból, kimagozott és apróra vágott paradicsomból, kevés kis kockákra vágott uborkából, aprított fekete olajbogyóból készítettem, sóval, pár csepp citromlével, kevés szárított mentával és sok apróra vágott, friss petrezselyemmel ízesítettem. Az arab ihletésű salátát kis dobozkába kanalaztam, s jelenleg a hűtőben várja a holnapot… :-)