2009. december 26., szombat
Ez a Karácsony most ilyen...
Sok minden van most... többek között teendők a lakással, s az Ő belakása (fantasztikus érzés!), tanulás, vizsgázás ezerrel (ez már jóval kevésbe az...) :-D
A Karácsonyunk sem úgy telt, mint szokott.
De mindennek ellenére, ez az időszak számomra mindig a "megállás", a "szívem díszbe öltöztetésének" ideje.
Kb. két hétig többnyire egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán voltam netközelben, így az azóta érkezett jóleső és kedves kommentekre is csak ma reagáltam.
Jézuska viszont hozott laptopot, így ez a probléma megoldódott, illetve "folyamatosan oldódik", hiszen, még jó pár dolgot (pl. képfeltöltő szoftvert, képszerkesztőt) fel kell telepíteni rá, s a használatát is tanulnom, szoknom kell még.
Úgy látszik ez az ilyen típusú tanulások időszaka is... a konyhámmal való barátkozásom egész jól megy, s bár gasztronómiai teljesítményemet inkább nem minősíteném mostanság, de amikor ügyködöm valamit, általában sikerül, még semmit sem égettem oda és már a sütőt is kipróbáltam, szépen megsültek benne a muffinok.
Szóval, nem tűntem el, csak "alakulok", s mindezek közepette vizsgázgatok... ésatöbbi...
S ha karácsonyi receptet idén nem is, de egy másik, szívemnek igazán kedves ajándékot szeretnék megosztani veletek!
Ez egy hímzett konyharuha, mely kimondottan nekem, az új konyhámba készült... :-)
2009. december 6., vasárnap
Marcipános bonbon Mikulásra
Beszereztem a bonbon-formát, de a gyakorlati megvalósítás még váratott magára…
Most viszont úgy gondoltam, miért ne hozhatna az én Mikulásom szemet gyönyörködtető, házi készítésű, garantáltan E-mentes apróságokat…
A recept és az egész metódus fantasztikus!
Amilyen hihetetlenül egyszerű, annyira mutatós és finom!
Úgy kellett Anyunak elmagyaráznom, hogy ez nem bolti, hanem én magam készítettem, mert ránézésre – ahogyan Ő mondta – „annyira profinak” tűnt.
Csokit olvasztani, „marcipánt” gyúrni, a kis kockákat megalkotni pedig annyira jó volt! Olyan igazi kikapcsolódás a sűrű, sokszor gondterhelt hétköznapokból…
Dolce Vita receptjét hűen követtem.
Annyi változtatás volt, hogy én 70%-os kakaótartalmú bio étcsokit (DM-Alnatura, nagyon finom és nagyon jó áron kapható) és bio nádporcukrot használtam.
(A receptben szereplő arányokat követve azonban nekem a töltelék fele megmaradt, a 15 dkg csoki viszont tökéletes mennyiségnek bizonyult a 15 db bonbonhoz.)
Szép, hangulatos dobozba csomagolva tökéletes, szívből jövő ajándék.
Földimogyorós sárgarépa pástétom
Mégpedig azért, mert rendkívül egyszerű, még csak főzést sem igényel, így nagyon gyors, a földimogyoró és a friss sárgarépa duója pedig nagy-nagy kedvencem!
Ami a végeredményt illeti.
Krémnek vagy pástétomnak nem feltétlenül nevezném, ugyanis nem igazán kenhető. Ha jobban belegondolok, nincs is benne olyan összetevő, amitől „összeállhatna”. Persze ez már a recept elolvasásakor is felmerült bennem, de gondoltam, a recept írója biztosan okosabb nálam, s elképzelhető, hogy a frissen reszelt répa nedvességtartalma az őrölt mogyoróval keveredve biztosítja majd a kenhető állagot. Nos, ez nem történt meg.
Mindennek ellenére finom volt és – pirítósra kanalazgatva – hamar elfogyott.
Földimogyorós sárgarépa pástétom
Hozzávalók (kb. 3 személyre)
2 nagyobb sárgarépa
kb. 5 dkg pörkölt – sótlan!- földimogyoró
fél csokor friss petrezselyem
pici só (nálam himalaya)
Elkészítés:
A répákat megtisztítottam, megmostam, lereszeltem.
A földimogyorót a késes robotgépemben finomra őröltem, adtam hozzá pici sót.
A petrezselymet megmostam, apróra metéltem.
A mogyorót és a petrezselymet a reszelt répához adtam, alaposan összeforgattam.
Pirítóssal kínáltam.
2009. november 29., vasárnap
Hallgatásom oka és az én konyhám
Az elmúlt hetekben arra is kevesebb időm jutott, hogy a többi szeretett blogot nézegessem, olvassam, de abban a pár percben, amikor erre módom volt, azt éreztem, nagyon szeretnék újra itt lenni, köztetek…
Nos, - egyéb váratlan esemény(ek) mellett – az történt, hogy elköltöztem, s életem talán eddigi legnagyobb változásaként megkezdtem önálló életem.
Sokat vártam rá. S most itt van. Jó. Nagyon.
Mindez persze azt is jelenti, hogy új, saját konyhám van.
Mindössze néhány négyzetméter, de az enyém.
Lassan kezdek mindennek helyet találni.
A tűzhely és a sütő elektromos, így azokat még tanulnom, szoknom kell.
Jelenleg barátkozunk, én és a konyhám, de már most érzem: ez egy igazán szívet melengető kapcsolat kezdete lesz…
Igyekszem beüzemelni a konyhai kütyüket: egyiket a másik után, s feltölteni a hűtőt, a főznivaló készleteket.
S bízom benne, receptekkel, ételekkel is tudok jelentkezni hamarosan.
Ő az… :-)
2009. október 23., péntek
Az „álegészséges” élelmiszerekről
A főzés – egyéb teendők feltorlódása miatt – jelenleg sajnos minimálprogramon működik nálam (jól bevált, gyorsan elkészíthető ételeket készítek), így azt gondoltam, receptek helyett most a gondolataimat osztom meg Veletek!
Arra a veszélyre gondolok, amit az általam „álegészséges”-nek nevezett élelmiszerek fogyasztására való ösztönzés jelent. Szerintem ez sokkal alattomosabb, s valóban nagyobb veszélyt rejt, mint amikor egy adott reklám arról szól, hogy vegyél chips-et, csokit, levesport…
Mert ebben az esetben ezeket a termékeket úgy állítják be, mint az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen elemeit – sokszor e felkiáltással a gyermeküket helyesen táplálni kívánó szülőket veszik célba! – így akinek ez fontos, azonban kevésbé tudatos, azaz nem olvassa el figyelmesen a címkét, néz utána kicsit alaposabban, mi is van az adott termékben, gondolkodás nélkül megveszi, abban a megnyugtató hitben, hogy jót tett mind saját magának, mind pedig a családjának.
Nem is tudom, hol kezdjem? Talán annál a bizonyos joghurtnál, amelyik garantáltan hozzájárul a jó emésztéshez és közérzethez. Még a natúr változat is tartalmaz hozzáadott tejport például. A gyümölcsös variáns kb. 15 féle összetevőből áll, köztük finomított cukor, színezék és aroma.
Előbb említett cég másik terméke, ami kiveri nálam a biztosítékot, kimondottan gyerekeknek készül, mondván kalciumot tartalmaz, mely fontos a megfelelő csontképződéshez és ezt az információt, a termék fogyasztására ösztönző felhívást egy időszakban, hazánk elismert gyermekorvosa közvetítette felénk a képernyőn keresztül. Nos, a Tudatos Vásárlók Egyesülete által a gyümölcsjoghurtok körében végzett, több szempontot figyelembe vevő, rendkívül körültekintő és alapos felmérésben a 15 vizsgált termék közül a legutolsó (!) helyen végzett. (A felmérésről részletek itt: http://tudatosvasarlo.hu/cikkek/1064?page=1) Idézet a kutatás szövegéből: „Akár a legtöbb vásárló, mi is gyümölcsjoghurtnak gondoltuk a Danone Kft. gyerekeknek szánt termékét, a Danoninót. Ennek gyümölcstartalma 6,15%, de nem joghurtból készül, hanem főként túróból, tejszínből és eperkészítményből áll.„ Érdemes áttanulmányozni az összetevőket!
Hogyan kerüljük el? Nem feltétlenül kell megvenni a sokszor borsos árú bio gyümölcsjoghurtot! Natúr joghurt (ennek az összetevőit sem árt már áttanulmányozni sajnos) és egy kis darabolt, friss gyümölcs vagy közönséges natúr joghurt egy kis házi lekvárral elkeverve, egy-két perc az egész, finom és olcsóbb, mint a műanyag!
Bevallom, a gyermekeket megcélzó, szülőket manipuláló felhívások és hirdetések, különösen érzékenyen érintenek.
Adjál a gyerekednek egy bizonyos fajta cukrot, illetőleg gumicukrot, mert gyümölcslét és vitaminokat tartalmaz! Ez már józan ésszel belegondolva is butaság, aztán mikor végre a kezeim közé került a zacskó, a címkére pillantva azt éreztem, az azon szereplő felsorolás egy komplett kémia-dolgozat témája lehetne.
Uzsonázzon a gyerek tejszeletet, ill. adott cég más termékeit, mert tejet, mézet, stb tartalmaz. Hát… nyomokban biztosan tartalmaz, a porok, a cukor és az aromák mellett.
Legújabb kedvencem a „minden gyerek tehetséges valamiben, ezért tápláló finomságokat érdemel…”. Micsodaaaa??!! Ezek szerint az a gyerek, aki nem villantja meg tehetségességét már olyan 4-5 éves korában, ne is egyen, tápláló és finom ételt pedig főleg ne? De tegyük fel, hogy gyermekünk tehetséges, nos ebben az esetben, ha már eszik, akkor az mindenképpen bő olajban sült panírozott halrúd legyen!
Hogyan kerüljük el? Úgy gondolom, finom és tápláló tízórai vagy uzsonna lehet mindenekelőtt a friss gyümölcs, a változatosság kedvéért egy kisebb adag színes gyümölcssaláta pár csepp citromlével és mézzel, néhány szem olajos mag vagy aszalt gyümölcs, gyümölcsjoghurt (ld. fent), házi készítésű (reform) süti vagy keksz…
No, de a nap talán legfontosabb étkezéséről még szót sem ejtettünk!
A reggeli igazán nem jelenthet gondot: 4 szem keksz és már ki is váltottuk! Lendületben leszünk egészen délig!
Ha „klasszikusabb” reggelire vágyunk, ehetünk gabonapelyhet, mely finoman vigyáz a vonalainkra, a szépséghibája mindössze annyi, hogy a köztudottan tápláló teljes kiőrlésű gabona mellett pl. invert cukorszirupot és még kb. 10-15 összetevőt tartalmaz.
Hogyan kerüljük el? Mikor az utolsóként említett gabonapehely árát megláttam, leesett az állam, 6-700 ft között mozog a 375 grammos doboz, a dm-ben 899 ft-ért veszem a 750 grammos bio müzlit (gabonapelyheket, 50 %-ban aszalt gyümölcsöt és mogyorót tartalmaz, ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból, semmi mást). De a müzlimet sokszor itthon én magam keverem, a variációk száma végtelen és még olcsóbb is. Persze reggelizni ezerféle dolgot lehet, pici odafigyelés és tudatosság, s nem E-számok tömkellegével a pocakunkban kezdjük a napot!
Ha pedig megszomjaztunk, ihatunk gyümölcsös üdítőitalt, "gyümölcslét" mely sokszor „multivitamin” névre hallgat, jó esetben csak annyi vele a gond, hogy gyümölcslé-sűrítményből készült, rosszabb esetben hozzáadott cukrot, aromát és színezéket is tartalmaz.
Hogyan kerüljük el? Mi sem egyszerűbb! Víz, friss gyümölcslé, zöld-vagy gyümölcstea natúran, pici citrommal vagy mézzel. Nagy kedvencem, a házi limonádé: 1 literes adaghoz kicsavarok egy egész narancs és egy citrom levét, elkeverem kevés mézzel, felöntöm szénsavmentes ásványvízzel. Mennyei!
Mindennapi kenyerünk. A fehérlisztes, állományjavítóval felturbózott kenyér egészségtelen, ezt tudjuk. No de nem egy termék esetében látom, a csomagoláson a következő felirat szerepel: „natur, bio”, elolvasom az összetevőket, szám szerint kb. 10-12-őt és azoknak legalább a fele olyan, amiknek semmi keresnivalójuk sincsen egy kenyérben…
Hogyan kerüljük el? A teljes kiőrlésű, (valódi) bio kenyerek valóban sokkalta többe kerülnek a fehérlisztes felturbózott változatoknál. Én azt gondolom, mégis megéri beruházni, hiszen sokkal tovább frissek maradnak, így az utolsó morzsáig elfogynak és sokkal kisebb mennyiség is elég belőlük, hiszen sokkal jobban laktatnak. A másik lehetőség a házi kenyérsütés, igazán nem ördöngösség - vannak egészen egyszerűen és gyorsan elkészíthető variánsok - és pénztárcakímélő megoldás.
Nos, hosszan lehetne még sorolni a példákat, kicsit jobban górcső alá venni a light gyümölcsjoghurtot, az édesítővel telenyomott üdítőitalokat, az update-borzalmat.
Én most a „kedvenceimet” soroltam fel. Igyekeztem mindegyik kiváltására idő-, energia-, és pénztárcakímélő alternatívákat adni. Persze ott vannak a natur-, bio-termékek, amik szerencsére egyre szélesebb körben hozzáférhetők, és az összes fellelhető élelmiszertípusra egészséges, környezetkímélő alternatívát kínálnak, beszerzésük azonban egy „hagyományos, hipermarketes” bevásárláshoz képest több időt és energiát vesz igénybe és sokszor költségesebb is, tudom. Ezért a legtöbb esetben szándékosan nem azokat vagy nem csak azokat ajánlottam.
A konklúzió pedig megintcsak a címkeolvasás fontosságának hangsúlyozása, az odafigyelés, a tudatosság, s mindenekelőtt a józan ész!
(A kép forrása: www.mnsza.hu)
2009. október 21., szerda
Színezékekről és egyéb adalékokról
A műsor sorra vette a napjaink élelmiszereiben megtalálható adalékanyag-csoportokat, mindegyiknek kb. azonos időt, teret szentelve, ám számomra a színezékekkel kapcsolatos megállapítások bizonyultak a
legdöbbenetesebbnek.
A keretsztori egy átlagos – ha jól emlékszem – három gyermekes család mindennapi életének, táplálkozási szokásainak bemutatása volt. Az édesanya igyekezett egészségesen táplálni gyermekeit – ez fontos, a későbbiekben még jelentősége lesz…
Érdekes és megdöbbentő volt már maga az a tény is, hogy mekkora hatással van az emberi ízérzékelésre az elfogyasztott élelmiszer színe. Tegyük hozzá, elsősorban a gyermekekre – ráadásul a színezett, színes ételek elsőszámú célközönsége is ők!
Szóval, ugyanazt a málnaízű italt öntötték 3 pohárba, ez egyiket rózsaszínre, a másikat átlátszó - vízszínűre, a harmadikat pedig kékre színezték. Majd gyerekekkel kóstoltatták meg a poharak tartalmát. A gyermekek túlnyomó többsége a rózsaszín folyadékot eper, illetve, málnás ízűnek, a színtelent limonádénak, a kéket pedig áfonyásnak érezte!
A színezékek és a különböző adalékanyagok hosszú távú hatása az emberi szervezetre felbecsülhetetlen, de az, hogy rövid távú hatásuk is kézzelfogható, számomra megdöbbentő volt. A következő kísérletet végezték el. Gyerekeket két csoportra osztottak, s két asztalt raktak tele ételekkel. Az egyik asztalon intenzív színű, mesterséges anyagokat tartalmazó élelmiszereket, a másikon házi készítésű ételeket helyeztek el. A gyermekek különböző játékokat játszottak – mindkét csoport ugyanazokat – melyek során mérhetővé vált koncentrációjuk, koordinációjuk, ügyességük, fegyelmezettségük. Majd evés következett: egyik csoport csak az egyik, a másik csak a másik asztalról falatozott. Fél óra elteltével ugyanazokat a játékok játszották. Az színes-adalékanyagos élelmiszereket fogyasztó gyermekek koncentrációs és koordinációs képességei láthatóan csökkentek, többen kezelhetetlenné váltak, a csoportban az egyik kisfiút úgy megütötte egy társa, hogy felrepedt és vérzett az ajka és közülük többen sírtak.
Hasonló tapasztalatokról számolt be az az édesanya is, aki miután hiperaktivitást állapítottak meg gyermekénél, megvonta tőle a mesterséges kiegészítőket tartalmazó ételeket, a gyermek két hétig elvonási tüneteket produkált (!!), majd hiperaktivitásra utaló tünetei megszűntek.
Mesterséges édesítőszerek
Élettani hatásukról szóló beszámolók nem egyértelműek.
A műsorban az aszpartamot (E-951) emelték ki, mint a legellentmondásosabb édesítőt, mellyel nem árt vigyázni.
Egy fiatal, I-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiú mesélt arról, hogy IBS-t (irritábilis bélszindróma) állapítottak meg nála, de miután elhagyta étrendjéből az aszpartamot, tünetmentessé vált.
Tartósítószerek
A műsorban elsősorban szulfitokra hívták fel a figyelmet, amelyek különösen kerülendők.
Megszólalt egy hivatásos versenytáncos, aki 35 évig tartó asztma után vált gyakorlatilag tünetmentessé annak köszönhetően, hogy elhagyta étrendjéből a szulfit-származékokat (s ezzel együtt az egyéb adalékokat) tartalmazó élelmiszereket.
Ízesítők, ízfokozók
A nátrium-glutamát (E-621) káros hatásait emelték ki, az ún. kínai étterem-szindrómát, de ezt elég sokan leírták már.
Azt a veszélyt azonban nem lehet elégszer tudatosítani, hogy ha már egészen kis gyermekkorban kezdi meg az ember az ízfokozókkal, mesterséges ízesítőkkel felturbózott ételek fogyasztását, az ízérzéke erre „áll rá” és már nem érzi elég ízesnek a természetes táplálékokat. Kiváló példa erre a műsorban ismertetett kísérlet: 10 gyerekkel kóstoltattak mesterséges ízesítővel készült narancslét és frissen facsart, tiszta narancslevet. A 10-ből 7 gyerek a gyári, „mű” italt találta finomabbnak.
Miután mindezeket sorra vették, a film készítői visszatértek, az írásom elején említett családhoz. Az édesanya most szembesült azzal, hogy az általa egészségesnek gondolt élelmiszerek többsége (pl. light gyümölcsjoghurt) tele van mesterséges adalékokkal.
S ez tényleg azért szörnyű, mert nem egy felelőtlen emberről volt szó, aki nem törődik a családja egészséges táplálkozásával, hanem azt gondolta, helyesen cselekszik, mert az általa egészségesnek gondolt – s teszem hozzá a média, reklámok által annak beállított – élelmiszereket adta a gyerekeinek.
(Gondolkodom azon, hogy ennek a jelenségnek, nevezetesen az általam „álegészségesnek” nevezett élelmiszerek reklámozásának, fogyasztásuk ösztönzésének - pl. egyél reggeli helyett 4 db finomított cukros, tartósítós, aromás, kb. 25-30 db összetevőből álló, nyomokban teljes őrlésű gabonát, mézet és mogyorót tartalmazó kekszet, és ezzel tök oké vagy, mert ez megfelelően táplál és számodra délig tartó lendületet ad – szentelek majd egy külön postot.)
Nos, az anyuka átnézte a hűtőt, s megszabadult az összes oda nem illő dologtól. Majd egy adalékanyagmentes próbahét következett. A család tapasztalatai pedig rendkívül kedvezőek voltak! Anyuka úgy vélte, nem is olyan nehéz kiiktatni ezeket az élelmiszereket az étrendjükből és gyermekei viselkedésében is pozitív változások álltak be.
Persze azért érdemes megnézni, magát a filmet is, ha sikerül elcsípni, de számomra annyira döbbenetes és figyelemfelhívó volt, hogy úgy gondoltam, érdemes a blogban is postolni.
Olyan információk ezek, amelyek elgondolkodtatnak, s azt érzem, valóban változtatásra sarkallnak… rám legalábbis nagy erővel hatottak, pedig egy jó ideje száműzöm már az étrendemből az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket…
Mi tehát a konklúzió?
A film készítői úgy foglalták össze, hogy alapvetően most is „ősemberek” vagyunk, a szervezetünk nem az adalékanyagok feldolgozására van predesztinálva, amelyeknek hatása – mi történik, ha ezek az adalékanyagok kombinálódnak, reakcióba lépnek egymással az emberi szervezetben?, mi lesz a túlságosan sok mesterséges kiegészítővel felturbózott élelmiszert fogyasztó emberrel 20 vagy 30 év múlva? – felbecsülhetetlen…
Én úgy gondolom, nagyon fontos a tájékozódás, a tudatosság, az hogy mit súgnak érzékeink, ösztöneink, no, meg a józan eszünk…
(Képek forrása: www.fittcsalad.hu, www.pannonicum.hu)
2009. október 4., vasárnap
Sajtos brokkolifelfújt
Az tetszett, tetszik benne, hogy végtelenül egyszerű, a végeredmény mégis különleges és látványos, nagyszerűen szeletelhető.
(A fotó sajnos nemigazán adja vissza az élményt, no meg a sütőnk sem süt olyan szép egyenletesen, mint ahogyan én azt ideális esetben elképzelem.)
Aztán valahogyan az egész receptet el is felejtettem.
Nemrégiben aztán Anyu hozott a piacról szép fej, harsogóan friss, mélyzöld brokkolit. S mikor azon tanakodtunk, mi legyen belőle, hirtelen bevillant ez az étel…
Az eredeti recept a Nők Lapja Caféról származik. Én pedig így készítem.
Sajtos brokkolifelfújt
Hozzávalók: (4 kisebb vagy 3 nagyobb adaghoz)
1 nagyobb fej brokkoli (megpucolva, rózsáira szedve kb. 40 dkg)
2 db (bio) tojás
2 dl tej (bio zabtejet használok)
bő 2 evőkanál bio teljes kiőrlésű búzaliszt
1 dl főzőtejszín (lehet „sima” vagy növényi is)
10-13 dkg reszelt sajt (füstölt és nem füstölt vegyesen – én így szeretem)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Elkészítés:
A megtisztított, rózsáira szedett brokkolit só vízben kb. 5-6 perc alatt megpárolom, leszűröm.
Vékonyan kiolajozott kisebb teflontepsibe vagy jénai tálba rendezem.
A tojásokat kézi habverővel elhabarom a liszttel, a tejszínnel és a fűszerekkel, összekeverem a sajttal.
Az így kapott masszát a brokkolira öntöm.
(Az az ideális, ha olyan 3-4 centi vastagon van a brokkoli és a massza a sütésre szánt edényben, mert így a teteje szépen megpirul, a közepe pedig krémes marad, mégis átsül.)
Előmelegített sütőbe tolom és – kb. 20-30 perc alatt - pirosra sütöm.
2009. szeptember 30., szerda
Padlizsános köles
Ebben két remek kis könyv is a segítségemre van, melyeket az őszi BNV-n, egy hatalmas könyvesstand kínálatából szemezgettem ki. Bár megfogadtam, (újra és újra így teszek :-), hogy nem veszek több szakácskönyvet, de darabját 600 ft-os akciós áron, úgy véltem, mégiscsak bűn otthagyni.
S átnézegetve vadonatúj szerzeményeimet, azt hiszem, elmondhatom, kincset találtam!
Sok-sok hasznos és praktikus tudnivaló, információ is található bennük a recepteken kívül az egyes alapanyagokról, azok beltartalmi értékeiről, elkészítési módjukról, a vegetáriánus táplálkozásról. A receptek pedig nagyszerűek: mindössze néhány hozzávalóból állnak, egyszerűek, mégis kreatívak. Ami még nagyon tetszik benne, hogy - pl. sok vegetáriánus szakácskönyvtől eltérően - teljes értékű recepteket tartalmaznak! (Olasz könyvsorozatról van szó egyébként, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg.)
Bevallom, nekem nem jutott volna eszembe a kölest padlizsánnal párosítani, habár mindkettőt nagyon szeretem.
Az eredeti recepten apróbb módosításokat hajtottam végre, s így készítettem el.
Padlizsános köles
Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 dl köles (bio-t használtam)
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
½ csokor petrezselyem
kevéske cayenne bors (chili vagy őrölt csípős pirospaprika ugyanúgy megteszi)
kisebb maroknyi reszelt parmezán (bio volt ez is)
repceolaj
só (himalaya)
Elkészítés:
A padlizsán zöld végét levágtam, majd megmostam. Kb. centi vastag szeletekre vágtam, mindkét oldalukat besóztam, s kb. fél órát állni hagytam. Fél óra elteltével egy papírtörlő segítségével, szelíden megnyomkodva a szeleteket, leitattam róluk a nedvességet. A padlizsánszeleteket kis kockákra vágtam.
Amíg a padlizsán „izzadt”, a kölest szűrőben alaposan átmostam, kevés olajon átpirítottam, majd felöntöttem 3 dl (azaz a köles mennyiségéhez képest háromszoros mennyiségű) vízzel, sóztam, s miután felforrt, kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főztem.
A petrezselymet alaposan megmostam, apróra metéltem.
Egy nagyobbacska serpenyőben pici olajat hevítettem, rádobtam a padlizsánkockákat, átpirítottam, lefedtem, s kis lángon puhára pároltam. Időnként persze ránéztem, nehogy leragadjon – ilyenkor lehet a párolódást elősegítendő aláönteni pici vizet, ha szükséges), mikor a padlizsán már majdnem kész volt, szórtam rá egy kevés cayenne borsot, rányomtam az előzőleg megtisztított fokhagymát, s amint megéreztem a fokhagyma illatát, le is kapcsoltam alatta a lángot.
A készre főtt kölest összeforgattam a fűszeres padlizsánkockákkal, az apróra vágott petrezselyemmel és még melegen hozzáadtam a reszelt parmezánt is, hogy a sajt aromája kellemesen beleolvadjon az ételbe.
2009. szeptember 5., szombat
Kókuszos ricottatorta Kati kedvére
A kókusznak: ízének, illatának, zamatának én is lelkes rajongója vagyok, így foglalkoztatott már a gondolat egy ideje, hogyan lehetne mindezt egy mutatós, egyszerűen és gyorsan elkészíthető, mégis könnyű (nem vajas vagy túlságosan édes) desszertben megfogalmazni.
Dolce Vita kekszes tortái adták meg a végső lökést, inspirációt.
Végeredményként egy igazán mutatós – szerintem gyönyörű a hófehér, már-már habos kókuszos krém és a mélybarna kekszes alap kontrasztja – kellemesen kókuszos, remekül szeletelhető, villámgyorsan elkészíthető, nem túl édes és egészen könnyű desszert sikeredett…
Kókuszos ricottatorta
Hozzávalók: (egy 18 cm-es tortaformához)
15 dkg teljes kiőrlésű kakaós keksz (Győri Édest használtam)
50 dkg ricotta
8 dkg vaj (biót használtam)
9 dkg kókuszreszelék (bio volt ez is)
4 dkg kókusztejpor (Vegabond natúr termék)
5 dkg méz (termelőtől vásárolt akácmézet használtam)
Elkészítés:
Késes robotgépben porrá zúztam a kekszet. Alaposan összedolgoztam a megolvasztott vajjal, majd a tortaforma aljába lapogattam, úgy hogy homogén „tésztát” kapjak.
A ricottát kikevertem a kókuszreszelékkel, a kókusztejporral és a mézzel.
A kókuszos ricottakrémet a kekszes alapra simítottam.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, de biztos vagyok benne, hogy néhány óra állás után már nyugodtan szeletelhető.
Vékonypengéjű késsel óvatosan körbevágtam a tortát, mielőtt lekapcsoltam róla a formát.
2009. augusztus 23., vasárnap
Szezámmagos tofufalatok karottás-petrezselymes rizzsel
Szerintem nagyon dekoratív is: ínycsiklandozóan néznek ki az aranyszínű, ropogós tofudarabkák. Party-falatként is simán el tudom képzelni, friss zöldségekkel vagy valamilyen mártogatóssal.
Az alapötletet – ha jól emlékszem – a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből merítettem.
S a következőképpen készítettem.
Szezámmagos tofufalatok
Hozzávalók (2 adaghoz)
20 dkg bio natúr tofu
szójaszósz
kb. 2 teáskanálnyi bio teljes kiőrlésű búzaliszt
szezámmag (a lényeg az, hogy kb. 1/3 – 2/3 legyen a liszt-szezámmag arány)
olaj (nálam bio repce)
Elkészítés:
A tofut kb. 1X1 centis kockákra vágtam és szójaszószban pácoltam addig, amíg a többi hozzávalót előkészítettem és a köretet elkészítettem. Egy fél-háromnegyed órás pácolódás (már) nagyon jót tesz neki.
A búzalisztet elkevertem a szezámmaggal.
A tofudarabkákat bebundáztam a szezámmagos liszttel.
Egy serpenyőben kevéske olajat forrósítottam, s a tofukockák minden oldalát aranyszínűre sütöttem. Papírtörlőre szedtem.
Azonnal tálalva a legfinomabb, hiszen, így a nagyon finom ropogós, de másnap elfalatozva is nagyon ízletesnek bizonyult.
Karottás-petrezselymes rizs
Hozzávalók (2 adaghoz)
½ dl barnarizs (bio gyorsfőzésűt használok)
2 közepes sárgarépa
½ csokor petrezselyem
olaj (bio repce)
só (himalaya)
Elkészítés:
A rizst - miután alaposan megmostam – pici olajon lepirítom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom és fedő alatt, kis lángon puhára párolom.
Amíg a rizs fő, a répákat megtisztítom, megmosom, apróra kockázom. Kevéske olajon átforgatom, enyhén sózom, majd lefedve kis lángon, dinsztelem úgy, hogy a végeredmény kellemesen roppanós maradjon.
A petrezselymet alaposan átmosom, apróra metélem.
A rizst összekeverem a narancsszínű répakockákkal és – miután elzártam alatta a gázt – a friss petrezselyemmel.
Végtelenül egyszerű, de rendkívül ízletes és dekoratív köret.
2009. augusztus 16., vasárnap
Cukkíni fasírt fehér cukkíniből
Bevallom, soha nem láttam még cukkíniben fehéret és ilyen méretes példányokat is csak ritkán.
Mi készüljön belőle?
A néni, aki árulta, a cukkíni fasírtot javasolta… hm… ez valóban jó ötlet!
A piacon javasoltakhoz képest kissé eltérően, s reformosan készült. Én nem szeretem a zöldségeket besózni, majd a levüket kicsavarni. A beltartalmi értékek, a szín és az íz egy (talán nem is elhanyagolható) része biztosan elveszik ilyenkor. Szóval ezt a lépést én kihagytam.
Mindazonáltal ahhoz képest, hogy az első próbálkozás volt, igazán jól sikerült. Vega- és reformtáplálkozásban „edzetlen” családtagjaim is lelkesen falatozták.
Így készült.
Hozzávalók: (3 személyre, azaz kb. 9 kisebb fasírthoz)
egy 70 dekás cukkini (kibelezés, hámozás után már csak kb. 40 dkg)
1 bio tojás
3 evőkanálnyi csicseriborsóliszt
bio teljes kiőrlésű élesztőmentes morzsa – amennyit felvesz
1 jó evőkanálnyi reszelt bio parmezán
1 jó evőkanálnyi aprított friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A cukkinit (csak az egyiket, a nagyobbat használtam fel, az is 70 dkg-os volt :-) megmostam, zöldséghámozóval megpucoltam, kettévágtam, a szivacsos-magos részét egy evőkanál segítségével kikapartam. Almareszelőn lereszeltem. A levét gyengéden kinyomkodtam.
Tálba tettem, hozzáadtam a lisztet, a reszelt sajtot, a fűszereket és annyi morzsát, hogy nem túl lágy, relatíve masszív fasírt-állagú masszát kapjak. (Szerintem ebben az állapotában érdemes pihentetni kb. fél órát, mert a csicseriliszt és a morzsa folyadékot szív magába, dagad kissé, s ez segítség lehet ahhoz, hogy kialakíthassuk a végső állagot. Vagy próbálkozhatunk belőlük kevesebbel is, aztán az állás után meglátjuk, szükséges-e még bele morzsa…)
A masszából kis fasírtokat gyúrtam, nem túl bő olajban mindkét oldalukat 3-5 perc alatt aranyszínűre sütöttem.
Sárgarépás-petrezselymes bulgurral tálaltam.
2009. augusztus 2., vasárnap
Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita
A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.
Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus…
Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen – talán említenem sem kell – hogy semmilyen „oda nem illő”, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül – s amúgy is nagyon gyorsan – készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.
Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk…
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)
A receptet – bár az eredeti e szempontból is tök oké – kissé reformosítottam, s nálam így készült.
Ricottatorta
Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam – Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bő) evőkanál bio nádporcukor
Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a – 2 doboz – ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a „hagyományos” finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.
Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés „beütése”, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű – ideális esetben házi – narancslekvárt vagy – ahogyan Dolce Vita is írja – egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.
2009. július 19., vasárnap
Polenta
A rizottóhoz hasonlóan – aminek elkészítését legalább ilyen sokáig halogattam - azonban úgy véltem, ez valami rendkívül bonyolult dolog… s a rizottóhoz hasonlóan, mint kiderült, - a folyamat bonyolultságát illetően - ez esetben is tévedtem! :-)
Szóval, megsajnáltam a kamrapolcon árválkodó és a sorsát váró kukoricadarát és elkészítettem belőle a polentát.
Hát… amilyen egyszerű, olyan finom! És vég nélkül variálható…
Elsőre egy igen egyszerű receptet próbáltam ki.
Nekem a polentában mindig is az tetszett, hogy miközben hűl, szilárdul és ezt követően szeletelhető, ropogósra süthető. Minden kajáért rajongok ugyanis, ami ropogós…
No, ez valóban az, és intenzív napsárga színe miatt igen mutatós is…
Polenta
Hozzávalók (3 adaghoz)
15 dkg bio kukoricadara
8 dl víz
1 teáskanálnyi só (himalaya)
frissen őrölt bors
darabka biovaj vagy biomargarin
1 maréknyi bio parmezán
kevés olaj (nálam bio repce)
Elkészítés:
Egy nagyobbacska lábasban felforralom a vizet. Amikor lobogva forr, hozzáöntöm a kukoricadarát. Kis lángra veszem alatta a gázt. Sózom, borsozom és folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt készre főzöm. Ennyi idő alatt a dara magába szívja az összes vizet, megdagad és a lábas tartalma besűrűsödik. Elzárom alatta a lángot és belekeverek egy darabka margarint vagy vajat és egy maréknyi aromás reszelt parmezán sajtot.
Vékonyan kiolajozott tepsire terítem a masszát, kb. 2 cm vastagon.
Kicsit állni hagyom, hogy később szeletelni tudjam.
Tetszőleges méretű és alakú formákat vágok a polenta lapból. Majd forró serpenyőben, egészen pici olajon mindkét oldalukat ropogósra és aranyszínűre sütöm.
Ezúttal fűszeres sült cukkínikarikákkal és friss paradicsomszeletekkel tálaltam.
2009. július 12., vasárnap
Egészséges (vegán) házi fagyi – villámgyorsan!
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.
Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.
A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.
Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.
Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.
Meggyes fagyi
Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz
Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.
Áfonyás fagyi
Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz
Elkészítés:
A metódus ugyanaz.
Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)
2009. július 4., szombat
One Lovely Award…
Szabályok:
Tedd ki a díjat a blogodba
Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat
Jelölj legalább 7 blogot
Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál
S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal?
Sáfránysárkány
Marica
Gourmandula
Fűszerkert
Bridge
Vera
Anett
Fogadjátok szeretettel! :-)
Első rizottóm… és a következő(k)…
Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez…
Szóval, a rizottó szerelmese lettem… az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára.
Miért?
Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az!
Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam…
Ami pedig a hozzávalókat illeti.
Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a „mindent barnarizsből csinálok” elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak… :-)
Vaj – általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak.
Parmezán – a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam.
Alaplé – a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio – adalékanyag- és ízfokozómentes – leveskockát használtam.
Bor – aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is… :-)
S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni?
Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre…
Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle – húsos és húsmentes – variációban egyaránt.
Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat…
Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt.
Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő… :-)
Így ma gombás verzió készült.
Rizottó (alaprecept)
Hozzávalók: (3 adaghoz)
(Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.)
2,5 dl rizottó rizs
1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából – Rapunzelt használok)
kevés olaj (pl. bio repce)
kb. 4 dkg – jó minőségű – vaj
kevés reszelt bio parmezán
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehér bor
Elkészítés:
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest.
Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A „mellette állást” és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul.
Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt.
Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom!
A fotón látható variáción – mint már említettem – roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával…
Gombás rizottó
Hozzávalók (2 adaghoz)
Rizottó – alaprecept:
1,5 dl rizottó rizs
7,5 dl zöldségalaplé (1 ½ bio zöldségleveskockából)
kevés olaj (bio repce)
kb. 3 dkg vaj
kevés reszelt parmazán
1 kis fej hagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. ¾ dl száraz fehér bor
A gombához:
40dkg barna csiperke
kevés olaj (bio repce)
frissen őrölt bors
só (himalaya)
jó sok apróra vágott friss petrezselyem
Elkészítés:
A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom.
Az alaprecept szerint rizottót készítek.
A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre.
A – meglehetősen nehezen kivárható – pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.
2009. június 29., hétfő
Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja – A Menü
Családom tagjai egyáltalán nem hiányolták a húst (Anyuval közösen készítettük el a menüt), jóízűen falatozták a vega, reformos – és egyben Hémangi kritériumainak is megfelelő – ételeket!
Mindazonáltal a menü kissé „hagyományosra”, „magyarosra” sikeredett, de én egyáltalán nem bántam. Különösen azért nem, mert már hetek óta befészkelte magát a barackos gombóc a fejembe… s mi sem lehetett ideálisabb alakalom Siccike receptjének gyakorlati megvalósítására, mint a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja.
Ezzel részben már el is árultam a menüt… s hogy mi került végülis az asztalra?
Zöldségleves, utána pedig barackos és meggyes gombóc.
Sokszor készítünk itthon zöldséglevest, én úgy gondolom, nálunk abszolút „klasszikusan, hagyományosan” készül, de talán mások máshogyan készítik, s még úgysem szerepelt ez a recept itt a blogon, így az alábbiakban közzéteszem.
Általában kerül bele nokedli is, ami azonban tojást tartalmaz, így ez most kimaradt, de a recept leírásánál szerepeltetem.
Zöldségleves
Hozzávalók: (4 tányér leveshez)
2 szál sárgarépa
2 vékony szál fehérrépa
1 kisebb darab zeller
kevés olaj (bio repce)
1 mokkáskanálnyi teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 jókora csokor friss petrezselyem
1 bio zöldségleveskocka
kb. 2 mokkáskanálnyi pirospaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya)
Opcionális – a nokedlihez
teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 tojás
kevés olaj
só (himalaya)
bors
friss petrezselyem
Elkészítés:
A gyökérzöldségeket megtisztítom, megmosom, felkarikázom.
Egy nagyobbacska fazékban kevés olajat hevítek és rádobom a zöldséget. Nagy lángon kevergetem, pirítom. Ha már kellemesen illatoznak a zöldségek, kis lángra veszem a gázt, lefedem az edényt és kb. 15 perc alatt puhára párolom a répákat.
Ezután megszórom a liszttel, átkeverem. Rászórom a pirospaprikát, átforgatom, s felöntöm annyi vízzel, amennyi levest szeretnék.
Beledobom a zellert, a leveskockát, frissen őrölt borsot tekerek rá – mehet bele egy fél zöldpaprika is, az íze kedvéért, amit a végén kihalászok majd belőle, én ezúttal nem tettem bele – sózom (ezzel óvatosan a leveskocka miatt!). Megvárom, míg felforr – vigyázok, nehogy kifusson! – kislángra veszem alatta a gázt, lefedem – de a fedőt úgy helyezem a fazékra, hogy kis rést hagyok, amin a felesleges gőz eltávozik – és úgy 20-25 percig főzöm.
Amíg a leves fő, összevágom a petrezselymet, s ha nokedli is kerül bele, ezt is elkészítem. A nokedli készítés igazán nagyon egyszerű: csak mindent jó alaposan össze kell keverni, úgy hogy jó masszív állagú, már-már kemény tésztát kapjak.
Mikor úgy gondolom, hogy a leves megfőtt és éppen nokedlikészítős hangulatom van, nagy lángra váltok és a lobogva forró levesbe kiskanállal beleszaggatom a nokedliket és pár perc alatt készre főzöm őketaz illatos-zöldséges lében.
Majd elzárom a gázt, belekeverem az apróra vágott illatos petrezselymet és még forrón tányérokba szedem.
A gombócokat - mint már fentebb kiderült – Siccike receptje alapján készítettük. Annyi módosítás volt, hogy minden gombócba egy egész sárgabarack került, egy fél bio nádkockacukorral a közepükben. 15 gyönyörűséges, szaftos és ízletes gombóc lett a jutalmunk.
A maradék tésztából pedig meggyes gombócot gyártottunk. Szó szerint ugyanúgy készült, mint a sárgabarackos, csak a meggyhez nem adtunk pluszban cukrot. Ezek a gombócok méretre persze jóval kisebbek lettek, hiszen egy meggyszem is jóval kisebb egy sárgabarackhoz képest. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki a meggyes gombócot, finom, lédús és zamatos. Nekem nagy-nagy kedvencem!
A gombócokat fahéjas nádporcukorral megszórva ettük.
2009. június 17., szerda
Chilis olaj és vega-sztereotípia
Néhány hete találkoztam vele először a maga egyszerűségében: salátaöntetként, s azóta a rabja vagyok.
Beszereztem gyorsan itthonra is egy üvegcsével – tudom, tudom, az lenne az igazi, ha magam készíteném, de - idő és recept hiányában - pillanatnyilag megelégszem annak a bizonyos T betűs áruháznak a termékével. Szerintem egész kis dekoratív az üveg, s további mentségemre szolgáljon, hogy – ami az összetevőket illeti - csak olívaolajat és chilit tartalmaz.
Nagyon szívesen megpróbálkoznék egyébként a házi fűszerolaj-készítéssel, remélem egyszer majd annak is eljön az ideje. Tényleg, Nektek, van esetleg e témában jól bevált ötletetek, receptetek?
No, vissza a chilis olajhoz. Az a fantasztikus benne, hogy nem erős, inkább gyengéden bizsergeti az ember szájpadlását, felpezsdíti és pikánssá teszi még a viszonylag semleges ételek ízét is! Pácoltam már benne pl. patisszont, majd meggrilleztem: mennyei lett!
Mindazonáltal, mint már említettem, első találkozásunk alkalmával salátaöntetként funkcionált a rubinpiros fűszeres olaj.
Na, azóta gyakorlatilag permanensen salátát eszem! Önironikus pillanataimban azt szoktam mondani: hát, most aztán megfelelek a vegetáriánusokról alkotott sztereotíp képnek és nyers zöldségeket, mindenféle zöld leveleket meg magokat rágcsálok. De nem tudok betelni vele! És nem értem magam, hogy eddig miért nem fogyasztottam salátát sokkal többször, amikor ennyire szeretem. Talán ezen elelmélkedem még egy kicsit – amolyan önismereti jelleggel! :-D
Salátaügyben örömteli fejlemény, hogy kezdődik már a paradicsom, uborka, leveles zöldségek szezonja, így talán kevésbé kell attól tartani, hogy az ember a kelleténél nagyobb koncentrációban visz be mindenféle oda nem illő anyagot – növényvédőszereket, nitrátot, stb. – a szervezetébe.
Esti vacsorasalátáim rendkívül egyszerűen, s gyorsan készülnek. Gyakorlatilag abból, amit épp a hűtőben találok.
A képen látható variánsban kétféle saláta, nyers céklacsíkok, paradicsom, olajbogyó, kevés újhagyma található. Kissé sózva, borsozva, chiliolajjal összeforgatva. Bio-parmezánforgácsokkal megkoronázva.
Tényleg bármilyen zöldségféle tehető bele, vegán hangulatú estéimen, pirított magkeverékkel (pl. napraforgó, tökmag, fenyőmag, lenmag, szezámmag) vagy durvára tört olajos magokkal szórom meg. Teljes kiőrlésű kenyérből készített pirítóssal fogyasztom.
A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja – csatlakozzatok Ti is!
Csatlakozzatok minél többen!
Egy nap az egészségünkért, környezetünkért… több ez, mint egy jó kezdet… ráadásul még klassz nyeremények is várnak a játékban résztvevőkre! :-)
Részletek: itt.
2009. május 30., szombat
Rózsaszín hangulatban
Alig vártam már, hogy idén is elkezdődjön a szezonja. Szeretem csak úgy magában eszegetni – Anyukám elmondása szerint már 3-4 hetes (!) koromban natúr meggylevet ittam és nagyon szerettem :-) - de gyakorlatilag bármit szívesen megkóstolok, ami belőle készül.
Az az étel, amit most szeretnék bemutatni, szintén nagy kedvencem.
Mikor nyáron nagy a meleg, jéghidegre hűtve szoktam – akár ebédre is – enni.
A mai időre aztán igazán nem mondható, hogy kánikula lenne, de már megjelent a piacon a meggy, s nem bírtam ki, hogy ne készítsem el belőle a rózsaszínű gyümölcsrizst. Egy adagnyi még a hűtőben várja a holnapot – majd jól felöltözöm, miközben kanalazgatom! :-D
Dekoratív, ízletes és egészséges desszert lehet vendégségben, családi összejöveteleken.
Én most vegán verzióban készítettem el – valahogyan az ma jobban esett a lelkemnek, de tökéletesen működik a recept „hagyományos” tejes-tejszínes verzióban is.
Az édes-illatos-vaníliás-krémes rizs találkozása a lédús és kellemesen fanyar meggyszemekkel…hmmm…
Ja, és már-már bizarrul rózsaszínű… :-)
Meggyes gyümölcsrizs
Hozzávalók: (2 adaghoz)
kb. 75 ml, azaz ¾ dl bio barnarizs (én a Biopont gyorfőzésű változatát használom)
1/2 - - ¾ liter növényi tej (nálam zabtej)
1 – 1 ½ dl növényi habtejszín (Soyatoo-t használtam)
20-25 dkg friss meggy
2 mokkáskanál (! – tényleg elég ennyi) bio nádcukor
csipet só (himalaya)
egy 3-4 centis vaníliarúd-darabka kikapart belseje
Elkészítés:
A rizst szűrőben alaposan átmosom.
A lábas aljára pici vizet öntök, beleszórom a rizst és elkezdem főzni. Mehet bele egy pici só, a nádcukor és a vaníliarúdból kinyert éjfekete magocskák. Pár perc elteltével felöntöm annyi tejjel, amennyi a rizst ellepi. Felforralom, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt lassú tűzön főzöm.
Közben többször ránézek, átkeverem, s ha a levét már elfőtte, mindig öntök hozzá egy kevés tejet. Ezt addig ismételgetem, amíg a rizs megpuhul, s egészen krémes állagú, kissé híg – hűlés közben is szív még magába némi tejet! - tejberizst kapok. Ez kb. 1 óra alatt történik meg.
Amíg a rizs az illatos tejben fő, a meggyet leszárazom, megmosom, kimagozom. Tálba teszem, s krumplinyomóval gyengéden megnyomkodom, hogy eresszen egy kis levet.
A szobahőmérsékletűre hűlt rizsbe a levével együtt óvatosan belekeverem a meggyet.
Utolsó simításként tejszínnel dúsítom: a kemény habbá vert tejszínt – vigyázva, hogy össze ne törjem – e meggyes tejberizsbe forgatom.
Csinos tálkákba kanalazom, meggyszemekkel díszítem.
Behűtöm vagy szobahőmérsékleten tálalom.
Aktuálisan kedvenc müzlim
Annak, hogy a müzlit magam készítem – ahogyan már korábban is említettem – több oka is van: a „kommersz” bolti müzliket, reggelizőpelyheket és társaikat nem tartom reggelizésre, fogyasztásra alkalmasnak (aromát, cukrot, hidrogénezett növényi zsírt, térfogatnövelőt, tartósítószereket tartalmaznak – ennek ellenére egészségesként „reklámozódnak”… :-( ), a bio verziók ára pedig meglehetősen borsos. Ráadásul a házilag kevert müzli nagy előnye, hogy az és olyan arányban, összetételben kerül bele, ahogyan én szeretem.
Ha mégis veszek, a DM Alnatura bio gyümölcsös müzlijét (50% gabona, 50% gyümölcs és mogyoró, ráadásul az ára is egészen baráti) szoktam venni. „Vésztartalékként”: arra az esetre, ha épp nem lenne otthon minden hozzávaló vagy nem lenne időm összekeverni, meg persze a változatosság, a kiegyensúlyozott tápanyag-bevitel kedvéért is. :-)
Ami a reggeli elkészítését illeti, bevallom, a müzlit én nem szoktam, sem főzni, sem beáztatni… el sem tudnám képzelni… frissen, ropogósan fogyasztom, a joghurtot is csak közvetlenül evés előtt kanalazom rá… :-)
No, de rátérve most már a konkrétumokra, az e postban közzétett variáns a véletlen műve. Állt a spájzban már egy ideje 2-3-4 félig kibontott csomag, s nem szeretvén az ilyen állapotokat, gondoltam, belepakolom őket a müzlibe.
Hát… ez valami mennyei lett!
Azóta szinte csak ezt a kombinációt készítem, s - ezt talán kínos bevallani -, esténként néha már alig várom, hogy másnap reggel legyen és reggelizhessek… :-)
Vörösáfonyás-kókuszos-mandulás müzli
Hozzávalók (egy 60 dkg-os adaghoz)
30 dkg bio gabonapehely (a többféle gabonapelyhet tartalmazó keverékeket szoktam előnyben részesíteni)
15 dkg kénezetlen bio mazsola
5 dkg bio kókuszchpis
5 dkg aszalt vörösáfonya
5 dkg – előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított – mandulapehely vagy vágott mandula
Óvatosan, ám alaposan mindent összekeverek és kész is. :-)
Fémdobozban tárolom.
2009. május 23., szombat
Spárgázom
A spárga eddig valahogyan kimaradt az életemből.
Gyerekkoromban itthon sohasem ettünk, így hosszú időn keresztül eszembe sem jutott, hogy elkészítsem, megkóstoljam… aztán tavaly ilyenkor ettem és rájöttem, hogy szeretem. :-)
Finom, igazi tavaszi, „zöld” ízén túlmenően számos kedvező élettani tulajdonsága miatt is érdemes fogyasztani!
Fentieken felbuzdulva idén tavasszal beszereztem egy kötegnyit a zöld-fajtából, hogy alkossak valamit belőle…
Tudom, meglehetősen minimál-kajákat főzök mostanság. Sorry! Remélem, lesz ez még jobb is! :-)
Szóval, a fél kilónyi spárga nagyobbik felét (matematikusoktól elnézést a kifejezésért) miután megtisztogattam és alaposan megmostam, vékonyan bekentem egy kis repceolajjal, sóztam, borsoztam és kb. 3-4 perc alatt – a szendvicssütőm rostsütő lapja között – meggrilleztem. Még forrón megszórtam bio parmezánforgácsokkal és teljes kiőrlésű kenyérből készült pirítóssal olyan gyorsan elfogyasztottam, hogy még csak fotó sem készült róla.
Másnapra pedig egy igazán egyszerű tésztaételt dobtam össze a maradék spárgából. A recept eredetijét a Maxima oldalán találtam.
Penne zöldspárgával, fenyőmaggal
Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 15-20 dkg zöldspárga
1 maroknyi fenyőmag
kb. 8 dekányi teljes kiőrlésű penne tészta
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Opcionális. friss citromlé
Elkészítés:
Amíg lobogó sós vízben kifőtt a tészta, kényelmesen el is készültem a többi konyhai művelettel.
A spárgaszálakat eltörtem ott, ahol maguktól is elroppantak, a vastagabbakat zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam. Megmostam. 3-4 centis darabokra vágtam.
A fenyőmagot száraz serpenyőben illatosra pirítottam. Az aranyló magocskákat kiszórtam a serpenyőből, amibe ezután egy pici olajat öntöttem, rádobtam a spárgát, sóztam, borsoztam és kb. 4-5 perc alatt illatosra-ropogósra pirítottam.
A tésztát leszűrtem, óvatosan összeforgattam a spárgával és a fenyőmagokkal.
Megjegyzés: az eredeti recept a megdinsztelt spárgát citromlével ajánlotta ízesíteni, én ezt most kihagytam, lehet, hogy legközelebb bátrabb leszek… :-)
2009. május 10., vasárnap
Hétköznapi gyors
Talán korábbi postjaimból is kiderül, hogy – a hét öt napján munkába járó emberként – intenzíven foglalkoztat a „változatos – egészséges - munkahelyre szállítható – ott is melegíthető, élvezhető” ételkészítés problematikája. Nos, az utóbbi időben ez egyre inkább kiegészül az „előző este lehetőleg minél gyorsabban elkészüljön” kritériumával is.
Persze a vegetáriánus ételekkel ab ovo nincs nehéz dolgom, hiszen túlnyomó többségük igen hamar kész van, de azért egy munkában töltött nap, s az azt követő idemegyek-odamegyek, csak ezt meg azt meg amazt még elintézek, barátokkal találkozom után - hogy úgy mondjam „minden perc számít”. :-)
Így két olyan ételt mutatok most meg, amely úgy gondolom, maximálisan megfelel az előzőekben kifejtetteknek.
Az elmúlt egy-két hét folyamán készültek, s nagyon szerettem őket.
A tönkölyhúsos étel apropóját az adta, hogy a hűtőben árválkodó maradék két szelet „húsnak” (Naturgold termék – ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalataimról az előző postomban írtam) kerestem alternatív felhasználási lehetőséget, a magos bulgurt pedig a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s annyira megtetszett, hogy másnap el is készítettem.
Zöldfűszeres tönkölyhús zöldborsóval és petrezselymes krumplival
Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 szelet bio tönköly java – tavaszi zöldfűszeres (ennek híján 2 szelet tönkölyhús vagy szejtán, zöldfűszerekkel – pl. petrezselyem, bazslikom, kakukkfű, rozmaring… - pácolva)
3 szem burgonya
kb. 20 dkg zöldborsó (fagyasztott)
friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
kevés olaj (bio repce)
Elkészítés:
A krumplit – még nem idei volt – meghámoztam, megmostam, apróra kockáztam. Sós vízben kb. 15 perc alatt megfőztem.
A zöld gyöngyöcskéket kevés olajon kb. 6-8 perc alatt fényesre és puhára dinszteltem Enyhén sóztam.
A szintén kockákra vágott zöldfűszeres tönkölyhús-szeleteket egy csepp olajon megpirítottam, az aranyszínben tündöklő ropogós „hús”-kockákat a borsóhoz adtam, majd a serpenyőben maradt zöldfűszeres olajon – még egy-két cseppecskét adtam hozzá – megfuttattam a krumplit. A burgonyakockákat az apróra vágott friss petrezselyemmel összeforgattam, még kb. 10-15 másodpercig pirítottam őket együtt, majd elzártam lángot.
A petrezselymes burgonyát a mikrózható kis dobozkámba rendeztem, a zöldborsós-fűszeres tönkölyhúst pedig a tetejére szedtem.
Megjegyzés: persze tudom, hogy nem ez az „igazi” petrezselymes krumpli (szerintem az melegítve nem is túlzottan jó), ráadásul a burgonya tavalyi, a borsó pedig mirelit volt, másnap mégis, úgy éreztem, mintha egy ételdoboznyi tavasz költözött volna az íróasztalomra, mikor az ebédemet a számítógép előtt elfalatoztam. :-)
Sokmagos bulgur kakukkfüves sárgarépával
Hozzávalók (1 adaghoz)
kb. ½ dl bulgur
kb. 1 csapott evőkanálnyi szezámmag
kb. 1 csapott evőkanálnyi vágott mandula (vagy mandulapehely)
kb. 1 csapott evőkanálnyi kesudió
1 nagyobbacska sárgarépa
pici só (himalaya)
kevés frissen őrölt bors
csipetnyi – szárított – kakukkfű
pár csepp olaj (bio repce)
Elkészítés:
A bulgurt ezúttal is a „szokásos módon” készítettem el: pici olajon aranyszínűre pirítottam, majd felöntöttem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel (zöldségalaplével is lehet!), sóztam, mikor felforrt, kis lángra vettem a gázt és fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára pároltam.
Amíg a bulgur főtt, a többi művelettel is kényelmesen elkészültem.
A répát zöldséghámozóval megpucoltam, leöblítettem és felkarikáztam. Egy lábaskában kevés olajat hevítettem, átforgattam benne a répakarikákat, sóztam, borsoztam, csipetnyi kakukkfűvel (egyik kedvenc fűszerem J) meghintettem, fedő alatt kis lángon pár perc alatt ízesre-illatosra dinszteltem. Arra ügyeltem, hogy a répaszeletek még kellemesen roppanósak maradjanak.
Száraz serpenyőben illatosra pirítottam – szépen sorban – a szezámmagot, a mandulát és a kesudiót.
Ezután már csak annyi volt a dolgom, hogy a bulgurt a pirított magokkal összeforgassam, a dobozkámba szedjem, s az illatos-kakukkfüves répával megkoronázzam.
2009. április 22., szerda
Bácskai rizses „hús”
Pedig egy-két hete is van már annak, hogy kipróbáltam ezt a receptet és a végeredmény várakozásaimat felülmúlóan ízletes lett!
Arról persze fogalmam sincs, hogy e recept vajon mennyire autentikus – a Nők Lapja Cafén leltem - , azaz mennyi köze van az „eredeti” bácskai rizses húshoz.
Nos, annyiban biztosan semmi köze hozzá, hogy ebben az ételben nincs hús… :-DDDDD
De, ha már a „húsnál” tartunk, ezúttal egy – számomra – új terméket próbáltam ki: a Naturgold bio tönkölybúza fehérjéjét és nagyon meg vagyok elégedve vele. Könnyen kezelhető és szeletelhető, s a végeredmény egyáltalán nem rágós, 20 perc párolás után finom omlós vegahusi lett a jutalmam! Külön értékelem benne, hogy a „hagyományos” szejtánok többségével ellentétben nem „sima-”, hanem tönkölybúzából készül, ami azért élettanilag korántsem elhanyagolható szempont. :-) (Egyébiránt a cég készít szeletelt és fűszerezett tönkölyhús-változatokat is.)
Az eredeti recepten kisebb változtatásokat hajtottam végre, és végül a következőképpen készült az étel.
Vega bácskai rizses „hús”
Hozzávalók: (2 nagyobb vagy 3 kisebb adaghoz)
¾ - 1 dl bio barnarizs (a Biopont gyorsfőzésű rizsét használom)
1 kis fej vöröshagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
½ zöldpaprika, kimagozva
1 kis paradicsom meghámozva, kockákra vágva
4-5 maréknyi zöldborsó (fagyasztott)
25 dkg bio tönkölybúza fehérje vagy szejtán
kömény, majoranna, pirospaprika
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj (nálam bio repce)
Elkészítés:
A barnarizst a szokásos módon – pici olajon lepirít, bő kétszeres vízzel felönt, sóz, fedő alatt kb. 15 perc alatt puhára párol – megfőzöm.
Az apróra vágott vöröshagymát egy kevés olajon megfonnyasztom, majd hozzáadom a felkockázott tönkölyhúst, s – azt is – egy picit megpirítom.
Belenyomom a fokhagymát, átforgatom.
Mikor megérzem a fokhagyma illatát, rászórom a pirospaprikát, összeforgatom. Rádobom a paradicsomot. A paradicsomkockákkal is átforgatom és felöntöm egy kevés vízzel. Beledobom a zöldpaprikát (amit a végén, miután átadta zamatát az ételnek, majd kihalászok belőle).
Fűszerezem sóval, borssal, majorannával, őrölt köménnyel.
Beleszórom a borsót.
Megvárom míg felforr, majd kis lángon, fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára párolom a tönkölyhúst és a borsót a fűszeres lében.
Persze közben nem árt egyszer-kétszer ránézni: elképzelhető, hogy kér majd még egy kis vizet.
Mikor a „hús” omlósra és a borsó és kellemesre puhult, kihalászom a paprikát a lábosból, s hozzákeverem a barnarizst a raguhoz.
Azonnal, forrón tálalom vagy mikrózható edénykében a munkahelyemre szállítom (másnapra csak még jobban összeérnek az ízek! :-)
2009. március 29., vasárnap
Csicseriborsó bulgurral
A Biochef oldalán néztem ki a receptet, s egy rohanós hétköznap este pikk-pakk össze is ütöttem, s két napon keresztül jó kis munkahelyi ebédem kerekedett belőle. (A fotó is a szállítható-melegíthető edénykében készült.)
A csicseri és a bulgur klasszikus - fehérjetársítós - páros, s remek szín-, és ízkombinációt alkot a répával.
Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 nagyobbacska sárgarépa
1-2 szál újhagyma
1 dl bulgur
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
Elkészítés:
A bulgurt kevés olajon illatosra pirítom, felengedem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, sózom és miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára párolom.
Amíg a bulgur készül, a sárgarépát megtisztítom, megmosom, karikákra, majd a karikákat félbe vágom, kevés olajon megpárolom. Az újhagymát is megpucolom, leöblítem, karikákra vágom, egy csöpp olajon megfonnyasztom. A csicserikonzervet leszűröm, a borsószemeket a szűrőben folyóvíz alatt átöblítem.
Az olajban fonnyasztott újhagymakarikákat a megfőtt bulgurhoz keverem. Az üvegesre párolódott, de még kellemesen roppanós répát a csicseriborsóval elegyítem.
A sárgarépás csicseriborsót a bulgurra szedem. Tálalom.
2009. március 25., szerda
Én is ott voltam az első VGBT-n! :-)
Rendkívül érdekes és szívet melengető élmény volt személyesen is megismerni a többieket: a blogokhoz, komment-mondatokhoz társítani az arcokat, látni a családtagokat, a tündéri gyerkőcöket, megtudni, kit mi vezetett a vegaság – egészséges táplálkozás útjára, s hogy mivel foglalkoznak „civilben” a virtuálisan tollat ragadók.
Hála Kata nagyszerű szervezésének igazán jól éreztük magunkat, - s a kezdeti pici zavarodottság (hát hogyne lenne zavarban a lelkes vegablogger, hiszen mégsem történik minden nap ilyen az életében… :-) után - oldott, s kellemes volt a hangulat.
És akkor az ételekről még szót sem ejtettem! Csodás íz-, illat-, és színkavalkád sorakozott fel az asztalokon. Felsorolásba most azért nem bocsátkoznék, mert tutira kihagynék valamit, s azt nem szeretném, mert szemet gyönyörködtető és ízletes volt minden fogás. (A mellékelt kép a kezdetei állapotokat tükrözi, ennél jóval több fincsiséget kóstolhattunk meg :-).
Megérintett a találkozón elhangzott gondolat: olyan szívesen megmutatnám – én is - minél több embernek, hogy micsoda klassz és változatos ételeket lehet készíteni a vegetáriánus konyhában! Hús-, tej- és tojásmentes, reform alapanyagokból készült ételekről beszélünk! Szóval egy-egy sajnálkozással kevert-csodálkozós-furcsán nézős „És akkor te miket eszel?” kérdésre, szívesen végigmutatnék az asztalokon: „Ezt mind! Sőt!...” :-)
Most pedig következzenek az én VGBT-n tálalt ételeim.
Csicseriborsó – saláta
Hozzávalók: (4-6 adaghoz)
2 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 kis kígyóuborka
3 kisebb paradicsom
2 szál újhagyma
3 evőkanál aprított friss petrezselyem
1 kisebb marék kimagozott fekete olajbogyó
kb. ½ citrom leve
3 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)
1 összenyomott fokhagymagerezd
1 teáskanál méz (akácmézet használtam)
Elkészítés:
A csicseriborsót leszűröm, a szűrőben folyó víz alatt átöblítem.
Az uborkát hosszában kettészelem, kimagozom, ½ - 1 cm vastag szeletekre vágom. A paradicsomot is kimagozom, felkockázom. A megtisztított újhagymát vékony karikákra szelem. Az olajbogyókat megfelezem.
Tálalótálba teszem a csicseriborsót, az uborkát, a paradicsomot, az olajbogyót és a hagymát.
Egy kis tálkában homogénre keverem a citromlét, az olajat, a pépesre zúzott fokhagymát és a mézet.
Az öntet a salátához adom és óvatosan összeforgatom.
Szobahőmérsékleten tálalom.
(A VGBT előtt már előző este összeállítottam a salit, hogy az ízek kellemesen összeérjenek, s tálalásig a hűtőben pihent.)
(Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv)
(Pogácsák vöröslencséből és tört búzából)
Hozzávalók: (30 db lett belőle)
150 g leöblített bio vöröslencse
125 g megtört búza (bulgur)
1 nagyobbacska finomra vágott hagyma
2 kisebb szárított chilipaprika, mozsárban megtörve
1 bő teáskanálnyi őrölt római kömény
1 evőkanál paradicsompüré
3 szál finomra vágott újhagyma
1 nagy maroknyi finomra vágott friss petrezselyem
só (himalaya)
Egy nagyobb edényben 300 ml vízben felforralom a lencsét, majd kis lángon lefedve kb. 15-20 perc alatt puhára főzöm. Fakanállal pépesre keverem. Figyelek, hogy ne száradjon ki, a hűlés alatt tovább szilárdul.
Egy másik edényben csöppnyi olajon megpirítom a bulgurt, s kétszeres mennyiségi vízben félpuhára főzöm. A lencséhez keverem (fel fogja szívni a felesleges folyadékot a lencséből, s miközben együtt szobahőmérsékletűre hűlnek, teljesen megpuhul majd). Lefedve hűlni hagyom.
Egy kis serpenyőben kevés olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, beleforgatom a chilit, majd hozzáadom a római köményt, s az egészet illatosra pirítom (persze vigyázok, nehogy a fűszerek megégjenek).
A fűszeres-hagymás alapot a lencse- búzakeverékhez adom, sózom, beleteszem a paradicsompürét, az újhagymát és a petrezselymet. Alaposan összedolgozom.
Még egy picit hűlni hagyom.
Vizes kézzel ovális gombócokat formálok a masszából.
Tálra rendezem, szobahőmérsékleten tálalom.
Két megjegyzést fűznék még a recepthez:
Natúr joghurttal/szójajoghurttal remek párost alkatnak a kis fűszeres finomságok.
Az tetszett meg a receptben, hogy úgy készíthető „fasírt”, hogy nem kell bő olajban kisütni, s még csak a sütőt sem kell használni.
(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)
Zabos – kókuszos golyó
Hozzávalók: (25 darab lett belőle)
10 dkg bio zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
8-9 dkg aszalt gyümölcs (kénezetlen bio mazsola, kénezetlen bio aszalt sárgabarack és aszalt vörösáfonya volt vegyesen)
2 dl víz (esetleg növényi tej)
őrölt fahéj
4 evőkanálnyi méz (akácmézet használtam)
darált dió, darált mandula, kókuszreszelék a forgatáshoz
Elkészítés:
A zabpelyhet szárazon világosra pirítom. Hozzáöntöm a vizet, az apróra vágott aszalt gyümölcsöket és pár perc alatt sűrűre főzöm. Beleszórom – ízlés szerint – a fahéjat, hozzákeverem a kókuszreszeléket és a mézet. (Ekkor úgy tűnhet, darabos az egész és soha nem fog összeállni – de össze fog! :-) A masszát kissé hűlni hagyom. Majd vizes kézzel gombócokat formálok belőle, s meghempergetem őket kókuszban, dióban vagy mandulában.
(Forrás: http://www.zuglotv.hu/index.php?p=recept/21)
2009. március 21., szombat
Elindult a Vegán Vendéglő!
2009. március 18., szerda
Szoftverhiba elhárítva, gombás-majorannás tészta
Szóval, nagyon jó kis étel ez a gombás-majorannás spagetti.
A receptre a WellnessCafé-n bukkantam, s bevallom, kevésbé meggyőző eredményre számítottam, de várakozásaimat felülmúló módon bejött!
Nagyon jól passzol a gombához a majoranna, s ennek kapcsán arra is rájöttem, mennyire ritkán használom ezt a fűszert, pedig finom illatos, ízletes!
Ami még nagyon klassz ebben a receptben: az az íz- és textúra-hatás, amit az a bizonyos teáskanálnyi darált dió kölcsönöz neki. Egyrészt meglepően jól illik egymáshoz a gomba és a dió íze, aromája. Másrészt pedig ez a kevéske darált dió egy pici főzővíz kíséretében egészen lágy, krémes, mártásos textúrát kölcsönöz a tésztának… nagyon érdekes! Érdemes kipróbálni, tényleg… :-)
A recept:
Gombás-majorannás spagetti
Hozzávalók (1 adaghoz)
15-20 dkg gomba (csiperkét használtam)
6-6,5 dkg teljes kiőrlésű (ezúttal bio) spagetti
1 teáskanál darált dió (ez 4 db fél diót jelentett nálam)
só (himalaya)
őrölt fehérbors vagy frissen őrölt színes bors
1 csapott mokkáskanál szárított majoranna
kevés olaj (bio repce)
Elkészítés:
Felteszek vizet a spagettinek, mikor felforrt, sózom, beleengedem a félbe tört spagettiszálakat, s amíg a tészta készre fő, elkészítem a gombamártást. A következőképpen:
A gombákat megpucolom, megmosom, apróra kockázom. Száraz serpenyőben megpirítom a diót, s késes robotgép segítségével finomra „darálom”.
A gombát egy csöpp olajon megpirítom, fűszerezem sóval, borssal, majorannával, belekeverem a diót. A gomba elpárolgott levének pótlására löttyintek alá egy keveset a tészta főzővizéből, s fedő alatt kb. 10 perc alatt puhára párolom a fűszeres-diós gombát.
Az időközben kellemes állagúra főtt spagettit leszűröm, de megtartok egy keveset a főzővizéből.
A tésztát összeforgatom a majorannás gombamártással, s ha úgy látom, szükséges, kap még egy keveset a tészta főzővizéből is.
Azonnal, forrón tálalom.