Mi tagadás, a tél a legkevésbé-szeretem évszakom.
S lassan a vége felé közeledve egy picit már nehezebben viselem, s egyre jobban vágyom a melegre, a napsütésre…
Így azt gondoltam, miért ne kezdődhetne a napom egy tálkányi napsütéssel, pár kanálnyi trópusokat idéző kényeztetéssel?
A bolti kínálatban nem találtam az elképzeléseimnek megfelelő keveréket, de még a bioboltok polcain sem.
Ígyhát magam kevertem néhány perc alatt trópusi müzlit.
Hiszen jónéhány éve már, hogy egy kistálkányi müzlivel, s joghurttal indítom a napom. Persze nagyon nem mindegy, hogy ezekből milyet választ az ember, ha azt szeretné, hogy amennyire lehet -, jó, s hasznos dolgokat adjon a testének… -
Igaz, ami igaz az elgondolásomban szereplő müzli hozzávalóinak beszerzése kicsit körülményesebb, s bonyolultabb volt, mint ahogyan én azt elképzeltem. Például még a bioboltok polcain is csak kandírozott, azaz cukros (!) ananászkockákat találtam, s a natúrtermékek között fellelhető banánchipsek többsége is tartalmazott finomított cukrot, aromát…
Végül aztán, megtaláltam a kedvemre való termékeket, s ma délelőtt pár perc alatt 50 dekányi reggeli napsütést alkottam… :-)
S hogy mik kerültek bele?
Trópusi müzli
Hozzávalók (egy 50 dkg-os adaghoz)
25 dkg gabonapehely (nálam ezúttal búzapehely)
10 dkg bio banánchips
5 dkg (cukrozatlan) ananászchips
5 dkg bio kókuszchpis
5 dkg kénezetlen bio mazsola (nálam ezúttal DM-Alnatura)
Elkészítés:
A búzapelyhet egy nagy tálba öntöm. A többi hozzávalót kimérem, a banán és az ananász-chipset falatnyi darabkákra töröm. Mindent óvatosan, de azért alaposan összeforgatok. Jól záródó, fémdobozban, száraz, hűvös helyen tárolom.
Natúr joghurttal fogyasztom.
2009. január 31., szombat
Névnapi meglepetés
E héten azt mutatta a naptár, hogy bizony a nevem napja van.
S hogy miért írok erről?
Annyi dolog foglalkoztat mostanság, hogy talán túlzás lenne azt állítani, teljesen elfeledkeztem róla, de nem is igazán gondoltam rá.
A szeretteim viszont hihetetlenül kedves és figyelmes ajándékokkal leptek meg, ami megmelengette a szívemet és igazán nagyon jól esett. :-)
A fotón a gasztro-vonatkozású meglepiket örökítettem meg.
Jamie Oliver-es fűszersók. Pontosabban szólva Jamie nevével fémjelzett nagy szemű himalaya kristálysó örlőfejes kis üvegben és kakukkfüves-citromos-babéros fűszersó sintén örlőfejes tartóban. Jamie Oliver az üvegcsén, ízletes, s egészségtudatos tartalom – kell ennél több egy reformtáplálkozás iránt elkötelezett Jamie-rajongónak? :-))))))
Magas kakaótartalmú gyömbéres (fair trade!) biocsoki…
S egy végtelenül dekoratív s gusztusos, olyan igazán kézbevaló kis vega-szakácskönyvecske, s ami még fontosabb: remekbe szabott receptek találhatók benne!
Mit mondhatnék még?
Mégegyszer nagyon köszönöm! :-)
S hogy miért írok erről?
Annyi dolog foglalkoztat mostanság, hogy talán túlzás lenne azt állítani, teljesen elfeledkeztem róla, de nem is igazán gondoltam rá.
A szeretteim viszont hihetetlenül kedves és figyelmes ajándékokkal leptek meg, ami megmelengette a szívemet és igazán nagyon jól esett. :-)
A fotón a gasztro-vonatkozású meglepiket örökítettem meg.
Jamie Oliver-es fűszersók. Pontosabban szólva Jamie nevével fémjelzett nagy szemű himalaya kristálysó örlőfejes kis üvegben és kakukkfüves-citromos-babéros fűszersó sintén örlőfejes tartóban. Jamie Oliver az üvegcsén, ízletes, s egészségtudatos tartalom – kell ennél több egy reformtáplálkozás iránt elkötelezett Jamie-rajongónak? :-))))))
Magas kakaótartalmú gyömbéres (fair trade!) biocsoki…
S egy végtelenül dekoratív s gusztusos, olyan igazán kézbevaló kis vega-szakácskönyvecske, s ami még fontosabb: remekbe szabott receptek találhatók benne!
Mit mondhatnék még?
Mégegyszer nagyon köszönöm! :-)
2009. január 26., hétfő
Sült rizs kesudióval
Igazán remekbe szabott kis egytálétel ez a fogás… vagy különleges köret… :-)
Szemet gyönyörködtető, ropogós és ízletes.
Ropogósságát a pirított rizsnek és az aranyszínűre pirult kesudiónak köszönheti.
A kesudió egyébként is – de azt hiszem, ezt itt a blogban már említettem is –a gyengém. Ropogós, ugyanakkor mégis édes és krémes… megunhatatlan…
Így – azon túlmenően persze, hogy gyakran elmajszolgatok pár szemet (természetesen a natúr változatot) egy kis kényeztetés gyanánt – nagyon szívesen teszem hirtelen sült, főtt, pirított fogásokba is. Mindig örülök, ha kesudiós receptre bukkanok, s amennyiben így történik, nem sokáig várat magára a megvalósítás sem.
Ezúttal ezt a receptet alakítottam át. A következőképpen.
Sült rizs kesudióval
Hozzávalók (1 adaghoz)
½ dl barnarizs (én bio gyorsfőzésű változatot használok)
1 kisebb vagy ½ nagyobb cukkíni
¼ piros húsú kaliforniai paprika
1 szál újhagyma
1 maroknyi kesudió
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Elkészítés:
A rizst kimérem, szűrőben alaposan átmosom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, megpirítom rajta a rizst, majd felöntöm bő kétszeres mennyiségű vízzel. Sózom. Ha felforrt, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt kb. 15-20 perc alatt puhára párolom.
Ezalatt az idő alatt előkészítem a zöldségeket. A hagymát megpucolom, megmosom, felkarikázom. A cukkínit is megmosom, felkockázom. A paprikát – miután megmostam – én meg is szoktam hámozni (ez persze elhagyható), majd pici kockákra vágom.
Ha a barnarizs megfőtt, elzárom alatt a gázt, tekerek rá frissen őrölt borsot, összeforgatom, s hűlni hagyom.
Felhevítem a wokot, s mikor már tűzforró, szárazon beledobom a kesudiót, s egy kicsit megpirítom. Kiszedem, félreteszem.
Kevés olajat öntök a wokba, rádobom a cukkíni-kockákat, átforgatom, sózom. Mikor aranybarnán kezdenek tündökölni, hozzáadom a paprikát, s legvégül az újhagymát. Ekkor már csak néhányat keverek rajta, mert a zöldhagyma hamar megég. Belekeverem a párolt rizst, s a wok tartalmát 2-3 perc alatt összepirítom. Az utolsó 1 percre hozzáköltöztetem a pirított kesudiót is.
Frissen, tálkákba szedve kínálom. De remek munkahelyre-másnapra-elvivős fogás is.
Szemet gyönyörködtető, ropogós és ízletes.
Ropogósságát a pirított rizsnek és az aranyszínűre pirult kesudiónak köszönheti.
A kesudió egyébként is – de azt hiszem, ezt itt a blogban már említettem is –a gyengém. Ropogós, ugyanakkor mégis édes és krémes… megunhatatlan…
Így – azon túlmenően persze, hogy gyakran elmajszolgatok pár szemet (természetesen a natúr változatot) egy kis kényeztetés gyanánt – nagyon szívesen teszem hirtelen sült, főtt, pirított fogásokba is. Mindig örülök, ha kesudiós receptre bukkanok, s amennyiben így történik, nem sokáig várat magára a megvalósítás sem.
Ezúttal ezt a receptet alakítottam át. A következőképpen.
Sült rizs kesudióval
Hozzávalók (1 adaghoz)
½ dl barnarizs (én bio gyorsfőzésű változatot használok)
1 kisebb vagy ½ nagyobb cukkíni
¼ piros húsú kaliforniai paprika
1 szál újhagyma
1 maroknyi kesudió
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Elkészítés:
A rizst kimérem, szűrőben alaposan átmosom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, megpirítom rajta a rizst, majd felöntöm bő kétszeres mennyiségű vízzel. Sózom. Ha felforrt, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt kb. 15-20 perc alatt puhára párolom.
Ezalatt az idő alatt előkészítem a zöldségeket. A hagymát megpucolom, megmosom, felkarikázom. A cukkínit is megmosom, felkockázom. A paprikát – miután megmostam – én meg is szoktam hámozni (ez persze elhagyható), majd pici kockákra vágom.
Ha a barnarizs megfőtt, elzárom alatt a gázt, tekerek rá frissen őrölt borsot, összeforgatom, s hűlni hagyom.
Felhevítem a wokot, s mikor már tűzforró, szárazon beledobom a kesudiót, s egy kicsit megpirítom. Kiszedem, félreteszem.
Kevés olajat öntök a wokba, rádobom a cukkíni-kockákat, átforgatom, sózom. Mikor aranybarnán kezdenek tündökölni, hozzáadom a paprikát, s legvégül az újhagymát. Ekkor már csak néhányat keverek rajta, mert a zöldhagyma hamar megég. Belekeverem a párolt rizst, s a wok tartalmát 2-3 perc alatt összepirítom. Az utolsó 1 percre hozzáköltöztetem a pirított kesudiót is.
Frissen, tálkákba szedve kínálom. De remek munkahelyre-másnapra-elvivős fogás is.
2009. január 24., szombat
Juhtúróval töltött gomba
Végre, végre!
Sikeresen túlestem a vizsgáimon, így hosszú idő után – nekem legalábbis meglehetősen hosszúnak tűnt – újra alkothattam a konyhában! :-)
Olyan étel ez, amit már nagyon régen ki szerettem volna próbálni, sokszor láttam étlapokon szerepelni, s tudtam, hogy gyakorlatilag egy klasszikusról van szó, de még sohasem kóstoltam. Tegnap azonban sikerült a piacon friss barna csiperkét és bio-juhtúrót szerezni, elérkezett hát a megvalósítás ideje!
A juhtúrót egyébként is kedvelem, a pikáns-sós íze miatt, mely annyira jellegzetes, hogy különösebben erős fűszerezést már nem igényel az étel, az ízharmóniára csak rá kell segíteni egy picit! Ez a bio-változat pedig valóban nagyon finom, s egészen krémes…
Igazán jól sikerültek a kis kalaposok! Anyu és Mama – akik az esetek többségében kissé gyanakodva, s furcsán nézegetnek a tányéromra kerülő ételekre – is szívesen fogyasztották, mi több! Ízletesnek találták! Bevallom ez jól esett, s igencsak örültem – pláne, hogy először készítettem. :-)
Juhtúróval töltött gomba
Hozzávalók (9 gombához, 1 személyre 3-4 gombafejet lehet számítani)
9 nagy csiperke gomba (nálam ezúttal barna csiperke volt)
8-10 dkg juhtúró (bio-t használtam)
1-2 teáskanál tejföl (ebből is a bio-változatban szoktam utazni, ezúttal sajnos nem volt itthon, csak „hagyományos”)
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
1 csapott mokkáskanál szárított kakukkfű
Elkészítés:
A gombákból óvatosan kitöröm a tönköt. Megpucolom, megmosom. A kalapokat félreteszem. A szárakat apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom az apróra metélt gombaszárakat, megpirítom, mikor már majdnem kész, hintek rá egy kevés sót, tekerek rá frissen őrölt borsot, s hozzáadom a kakukkfüvet (isteni fűszer, s gombával valami mennyei!). Összeforgatom, aláöntök egy kevés vizet, s fedő alatt 3-4 perc alatt puhára párolom az ekkora már aranybarna kis gombaalkatrészeket. Félreteszem hűlni.
Egy sütőlemezt vagy tepsit vékonyan kiolajozok, s lemezkékkel felfelé ráültetem a gombakalapokat. Óvatosan sózom, borsozom mindegyiket.
Ekkorra már a pirított-fűszeres gombaszárak is biztosan langyosra hűltek. Tálba teszem a juhtúrót, elkeverem a gombaaprólékkal, s épp csak annyi tejfölt adok hozzá, hogy kellemesen krémes legyen a massza.
Mindegyik gombafejre kb. 1 púpozott mokkáskanálnyi tölteléket teszek (tényleg elég ennyi, hiszen pikáns-fűszeres töltelékről van szó), amit nem kenek rajta teljesen szét. Inkább a kalapok közepére helyezek egy-egy csinosabb kupacot, tekintettel arra, hogy hő hatására túró kicsit megolvad majd, a gomba pedig vizet veszít, s picikét összemegy.
Amint ezzel elkészültem, már mehetnek is az előmelegített forró sütőbe, ahol kb. 25-30 perc alatt alul ropogósra, felül pedig krémesen pikánsra, s pirosra sülnek.
Jó sok friss petrezselyemmel elkevert barnarizzsel körítem.
(Anyu szerint remekül illik hozzá a friss zöldsaláta is.)
Sikeresen túlestem a vizsgáimon, így hosszú idő után – nekem legalábbis meglehetősen hosszúnak tűnt – újra alkothattam a konyhában! :-)
Olyan étel ez, amit már nagyon régen ki szerettem volna próbálni, sokszor láttam étlapokon szerepelni, s tudtam, hogy gyakorlatilag egy klasszikusról van szó, de még sohasem kóstoltam. Tegnap azonban sikerült a piacon friss barna csiperkét és bio-juhtúrót szerezni, elérkezett hát a megvalósítás ideje!
A juhtúrót egyébként is kedvelem, a pikáns-sós íze miatt, mely annyira jellegzetes, hogy különösebben erős fűszerezést már nem igényel az étel, az ízharmóniára csak rá kell segíteni egy picit! Ez a bio-változat pedig valóban nagyon finom, s egészen krémes…
Igazán jól sikerültek a kis kalaposok! Anyu és Mama – akik az esetek többségében kissé gyanakodva, s furcsán nézegetnek a tányéromra kerülő ételekre – is szívesen fogyasztották, mi több! Ízletesnek találták! Bevallom ez jól esett, s igencsak örültem – pláne, hogy először készítettem. :-)
Juhtúróval töltött gomba
Hozzávalók (9 gombához, 1 személyre 3-4 gombafejet lehet számítani)
9 nagy csiperke gomba (nálam ezúttal barna csiperke volt)
8-10 dkg juhtúró (bio-t használtam)
1-2 teáskanál tejföl (ebből is a bio-változatban szoktam utazni, ezúttal sajnos nem volt itthon, csak „hagyományos”)
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
1 csapott mokkáskanál szárított kakukkfű
Elkészítés:
A gombákból óvatosan kitöröm a tönköt. Megpucolom, megmosom. A kalapokat félreteszem. A szárakat apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom az apróra metélt gombaszárakat, megpirítom, mikor már majdnem kész, hintek rá egy kevés sót, tekerek rá frissen őrölt borsot, s hozzáadom a kakukkfüvet (isteni fűszer, s gombával valami mennyei!). Összeforgatom, aláöntök egy kevés vizet, s fedő alatt 3-4 perc alatt puhára párolom az ekkora már aranybarna kis gombaalkatrészeket. Félreteszem hűlni.
Egy sütőlemezt vagy tepsit vékonyan kiolajozok, s lemezkékkel felfelé ráültetem a gombakalapokat. Óvatosan sózom, borsozom mindegyiket.
Ekkorra már a pirított-fűszeres gombaszárak is biztosan langyosra hűltek. Tálba teszem a juhtúrót, elkeverem a gombaaprólékkal, s épp csak annyi tejfölt adok hozzá, hogy kellemesen krémes legyen a massza.
Mindegyik gombafejre kb. 1 púpozott mokkáskanálnyi tölteléket teszek (tényleg elég ennyi, hiszen pikáns-fűszeres töltelékről van szó), amit nem kenek rajta teljesen szét. Inkább a kalapok közepére helyezek egy-egy csinosabb kupacot, tekintettel arra, hogy hő hatására túró kicsit megolvad majd, a gomba pedig vizet veszít, s picikét összemegy.
Amint ezzel elkészültem, már mehetnek is az előmelegített forró sütőbe, ahol kb. 25-30 perc alatt alul ropogósra, felül pedig krémesen pikánsra, s pirosra sülnek.
Jó sok friss petrezselyemmel elkevert barnarizzsel körítem.
(Anyu szerint remekül illik hozzá a friss zöldsaláta is.)
2009. január 21., szerda
Ölelés az éterből
"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"
Kata ajándékozott meg egy öleléssel, s mi tagadás, igazán örömet szerzett vele! Ezúton is köszönöm! :-)
Igazi XXI. századi, s egészen különös módja az összetartozásnak ez a (gasztro)blogolás során növő, alakuló, formálódó közösség. Aminek nagy-nagy örömmel, s lelkesedéssel igyekszem minél hasznosabb tagja lenni! :-)
A legjobbkor érkezett Katától az ölelés, hiszen, az utóbbi hetekben nem nagyon volt időm a főzésre, különböző gasztro-ténykedésekre, s emiatt a blogba is régen írtam már. Így keresve sem találhatnék kellemesebb, s jobb témát e bejegyzéshez, mellyel elindítom a 2009-es évet – blogolásilag is. Az meg már csak hab a (vega)tortán, hogy ez egyben a 100. postom is! :-)
Nagy-nagy ölelés kíséretében továbbítom a barátságszalagot – tudom, hogy már kaptak, de ez ebben a játékban, nem számít, hiszen az embernek több barátja is lehet :-) - Katának, Siccikének, Dulminának, Nanának, Verának, Renátának, Bridge-nek, és Norcinak.
Kata ajándékozott meg egy öleléssel, s mi tagadás, igazán örömet szerzett vele! Ezúton is köszönöm! :-)
Igazi XXI. századi, s egészen különös módja az összetartozásnak ez a (gasztro)blogolás során növő, alakuló, formálódó közösség. Aminek nagy-nagy örömmel, s lelkesedéssel igyekszem minél hasznosabb tagja lenni! :-)
A legjobbkor érkezett Katától az ölelés, hiszen, az utóbbi hetekben nem nagyon volt időm a főzésre, különböző gasztro-ténykedésekre, s emiatt a blogba is régen írtam már. Így keresve sem találhatnék kellemesebb, s jobb témát e bejegyzéshez, mellyel elindítom a 2009-es évet – blogolásilag is. Az meg már csak hab a (vega)tortán, hogy ez egyben a 100. postom is! :-)
Nagy-nagy ölelés kíséretében továbbítom a barátságszalagot – tudom, hogy már kaptak, de ez ebben a játékban, nem számít, hiszen az embernek több barátja is lehet :-) - Katának, Siccikének, Dulminának, Nanának, Verának, Renátának, Bridge-nek, és Norcinak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)