2008. január 27., vasárnap

Első reformsütim

Mióta készülök reformsütit sütni?
Hát bizony már jó régóta…
És ezen a hétvégén végre megszülettek életem első reformsütijei: a képen látható zabpehelykekszek! :-)

Mióta vegetáriánus vagyok sokkal jobban odafigyelek arra, mit eszem, s igyekszem tudatosan táplálkozni. Ez elsősorban – persze lehetőség szerint – teljes értékű alapanyagok használatát, elfogyasztását jelenti. Bolti kenyeret, péksüteményt gyakorlatilag nem vagy csak nagyon-nagyon minimálisat fogyasztok, s a fehér lisztet és finomított cukrot is kiiktattam az étrendemből. Teljes kiőrlésű lisztet (búza és tönköly), édesítésre pedig mézet vagy finomítatlan (mauritiusi) nádcukrot használok. Mindez természetesen egy folyamat volt: sok-sok olvasgatásnak, bloggertársak :-) és környezetem reform táplálkozásban utazó tagjai tanácsainak, konyhai kísérletezések sorozatának és nem utolsósorban annak az eredménye, hogy – úgy érzem – egyre bátrabb, s kreatívabb vagyok különféle receptek „reformosításában”, s rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag az összes s a legkülönfélébb fogások is ugyanúgy elkészíthetők ezekből az (teljesértékű) alapanyagokból is. Tényleg csak egy kis bátorság kell, s természetesen néhány alapszabály betartása, mint pl.: a teljes őrlésű liszt több folyadékot vesz fel.
Nos, fentiekből következően az utóbbi hetekben rendkívüli mód izgatta a fantáziámat: meg kéne próbálni ezekből az alapanyagokból, s eljárások segítségével sütit sütni!!
Eziránti érdeklődésemet fokozta, hogy már jó ideje nem kívánom a „klasszikus” édességeket. Értve ezalatt a cukrászsüteményeket, csokis kekszeket, nápolyikat, táblás csokikat, csokiszeleteket. Émelyítően édesnek érzem őket, no meg persze, ha az ember lánya elolvassa a címkéjüket, hogy miből is készültek… :-(
(Az „Édes” címke alatt található édesség, illetve sütireceptek elsősorban a hozzájuk való érzelmi kötődés miatt kerültek (s kerülnek) fel a blogra – az igazat megvallva beléjük sem kóstoltam.)
Mindezek ellenére azonban az édes ízekre igenis vágyom. Ilyenkor friss vagy szárított gyümölcsöt, biomüzliszeletet, különféle gabonákból készített ropogtatni valókat, gyümölcsjoghurtot vagy szójadesszertet eszegetek. S egész egyszerűen odavagyok az olyan nassolnivalókért, ami édesség, ugyanakkor ízre mégsem túl édes (tudom, tudom. némi képzavar… :-).

Egy szó, mint száz: e két gondolat, érzés, tudat, vágy vezetett az elmúlt hetek reformsüti lázához, ami szorgos receptgyűjtögetéssel és „A 100 legjobb reformdesszert” című könyvecske beszerzésével párosult. Ez utóbbi kiadványt szívből ajánlom mindenkinek, akit a téma csak egy picit is érdekel: szó szerint filléres dologról van szó, tele rengeteg ötlettel és klassz recepttel. Nekem Siccike hívta fel rá a figyelmemet, ezúton is köszönet érte. :-)
E könyvecskéből való a lentebb közreadott recept is. A hozzávalók kimérésétől a tányéron illatózó kész sütikig még egy óra sincs az elkészítési folyamat. Fini ropogós és pont kellemesen (de nem túl!) édes lett a végeredmény :-)! A kész kekszeket fémdobozba rakosgattam, kíváncsian várom, vajon meddig tarthatók el, hogyan változik az állaguk stb.… Szóban forgó recept ugyanakkor rengeteg lehetőséget rejt. El tudnék e kekszekhez képzelni mézeskalács fűszerkeveréket és/vagy fahéjat, esetleg pici vaníliát. Vágott dió helyett pedig tört mogyorót, mandulát, apróra vágott aszalt sárgabarackot, mazsolát… az ezzel való játéknak csak a lelkes reformsüti-készítő fantáziája szab határt… :-)

Zabpehelykeksz

Hozzávalók:
(1 csésze = 250 ml)
1 ½ csésze zabpehely
¾ csésze teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ½ kiskanál kukoricaolaj
½ csésze késsel összevágott dió
5 evőkanál méz
½ csésze víz
2 csipet tengeri só

Elkészítés:
Egy nagy tálban összekeverjük a zabpelyhet, a sót, a lisztet és az olajat. Hozzáadjuk a diót, a mézet, a vizet és újra összekeverjük. Evőkanállal egy jól kiolajozott tepsibe szaggatjuk, kicsit lelapítjuk (én vizes kézzel formáztam - megközelítőleg :-) - kör alakú kekszecskéket belőle), majd 175 fokos sütőben, 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.
17 db keksz lett belőle.

Forrás: A 100 legjobb reformdesszert (2004 STB Könyvek)


2008. január 19., szombat

Rendeltem Dórától egészséget!

Lugosi Dóra reformkonyhája – tapasztalat

Lugosi Dóráról és reformkonyhájáról Siccike blogjában hallottam először.
Dórát végtelenül szimpatikusnak találtam. Most olvasom a könyvét („Sors, genetika vagy választás… az életed? … az egészséged?”). A könyv első részét, melyben élettörténetét írja meg, egy szuszra olvastam el: egyszerűen nem bírtam letenni! Szívemből ajánlom mindenkinek, hogy „ismerkedjen meg” ezzel a rendkívüli nővel – függetlenül attól, hogy a továbbiakban szeretne-e máshogyan táplálkozni, elkezdeni sportolni, stb. Az egészséges életmódról szóló résznek még csak az elején járok, s eddig az is nagyon megkapó és szimpatikus, kíváncsian várom a folytatást… :-)
Mikor értesültem a Lugosi Konyha indulásáról, rögtön meglátogattam a honlapját, s az szintén abszolút pozitív benyomást tett rám.

Mivel családomban én vagyok az egyetlen, aki vega-reform módon – legalábbis nagyon igyekszik :-) - táplálkozik, sokszor bizony – munka, tanulás mellett – nem könnyű ennek a mindennapokban való, gyakorlati megvalósítása.
Hétvégenként nagy lendülettel és lelkesedéssel vetem bele magam az újabb és újabb receptek kipróbálásába, kenyérsütésbe, kísérletezésbe, de egy fárasztó, munkával és esetleg más egyéb elintéznivalókkal, programokkal teli nap után nem mindig van időm, kedvem, energiám főzni.

Fentebb vázolt két körülmény együttállása folytán határoztam el, hogy ebédet rendelek munkahelyemre a Lugosi Konyhától.
Így az elmúlt két hétben az ő ebédjüket falatoztam, s két ízben Dóra spéci sütit is rendeltem.
Egyértelműen pozitívak a benyomásaim.
Alább közzéteszem az elmúlt két hét részletes tapasztalatait. (Fotók azért nincsenek, mert nem vittem be a fényképezőgépet a munkahelyemre :-(). (Siccike tapasztalatait lásd itt).
Rövid összefoglalásképpen azért írok pár sort.
A rendelés teljesen rendben volt. Az első hétre telefonon rendeltem, a hölgy rendkívül kedves és udvarias volt. A második hétre az interneten adtam le megrendelésemet: minden oké volt vele, az általam megadott e-mailcímre visszaigazolást kaptam a leadott rendelésről.
A futár minden nap „időben” érkezett: olyan 9-10 óra tájban (persze hozzá kell tennem, hogy én a belvárosban dolgozom) és minden alkalommal az volt a csomagban, aminek lennie kellett.
Ami az étel mennyiségét illeti: nekem abszolút elég. Több ízben előfordult, hogy meg sem bírtam enni az adagot.
S ami a lényeg: rendkívül ízletesek az ételek! Persze ez nyilván szubjektív, de nekem nagyon ízlik, ahogyan Lugosiék főznek. Minden alkalommal kimondottan ízletes volt az ebéd. Többször előfordult, hogy picit utánasóztam, de a fűszerezés minden esetben kellemes volt: az étel sem íztelen nem volt, sem az a helyzet nem állt fönn, hogy valamilyen fűszert túlzásba vittek volna. Ami pedig még nagyon fontos: egyértelműen látszik és „ízlelődik” az ételeken a friss és teljes értékű alapanyagok használata!
A sütik pedig kétségkívül megérdemelnek egy külön mondatot. Mindenképpen érdemes megkóstolni őket. Valódi élményt nyújtanak!

Egy szó, mint száz: továbbra is rendelek Dórától egészséget! :-)

És akkor, lássuk a medvét! – Íme, az elmúlt két hétben feljegyzett Lugosi Konyha - naplóm:

2008. január 7. (hétfő)
Ebéd: gombás cukkínis zöldségnyárs almás-tormás jégsalátával + Napi desszert: kókuszos szelet
Futár: 8.30-kor érkezett. Mosolygós, kedves. (fizetésnél némi fennakadás, abszolút udvarias).
Adag: Ebéd: gond nélkül elfogyasztottam az egészet, s pont kellemesen éreztem magam: nem éreztem úgy, hogy degeszre ettem magam, de azt sem hogy még ettem volna. Süti: jól megtermett szép példány – egy kb. 5X7 cm-es és úgy 7-8 cm magas kocka.
Ebéd: Valóban nyársról volt szó: egy hosszú fapálcán egymás után feltűzve: kisebb gombafejek, cukkínidarabkák, és tofukockák grillezve, finom fűszerkéreggel bevonva. Nekem mondjuk kissé sótlannak bizonyultak, de ezen könnyedén segítettem. Az almás-tormás jégsaláta a következőt takarta: jégsaláta és almadarabok valamilyen enyhén tormás vékony, fehér színű öntettel. Ugyanakkor, mivel ugye a nyárs a salira volt helyezve, kapott kicsit a zöldségek grill-olajából is és ez határozottan jót tett neki.
Nekem a saláta és a nyárs is bejött. Ízlett!
Negatívum: a nyárs a salira volt helyezve. Így magát a nyársat és grillezett zöldségeket át kellett tennem egy tányérba, amin meg tudom melegíteni, mert a salátát nem szerettem volna melegen enni.
Süti: a szépséges kockadarab a következőképpen nézett ki: barna (nem csokis/kakaós!) piskóta, kókuszkrém – barna piskóta – kókuszkrém – pici kókusszal megszórva. Finom, intenzíven kókuszos, a piskóta állaga kellemes. Hatalmas erénye: nem túl édes, sőt szinte nem is édes, mégis sütemény, ez valami fantasztikus volt benne. Nagyon bejött! Rá lehet szokni!

2008. január 8. (kedd)
Ebéd: krumplifőzelék sült tofuval
Futár: 9.00-kor érkezett. Fizetési „probléma” megoldódott: nekem adtak igazat! Abszolút udvarias.
Adag: kimondottan nagy adag. Nagyméretű tálalódoboz csurig, jelentős mennyiségű sült tofuval a tetején. Nem bírtam mind megenni.
Ebéd: Ízlett! Kellemes ízű volt a főzelék, kicsit emlékeztetett az otthonira, valószínűleg babérlevél főhetett benne. Jó pont: a főzelék mártásán látszott, hogy teljes kiőrlésű liszttel van sűrítve. Nagyon picit sótlannak bizonyult, amin könnyen segítettem. A sült tofu nagyon finom: külseje épp annyira „ropogós”, amennyire kell és egyértelműen bejön a fűszerkeverék, amivel fűszerezik. A feltét és a főzelék egy dobozban volt, de egyáltalán nem volt zavaró (a főzelék nem áztatta el a feltétet).

2008. január 9. (szerda)
Ebéd: káposztás tönkölykocka céklával
Futár: 9.06-kor érkezett.
Adag: Nagyméretű tálalódoboz tele. Nem bírtam mind megenni.
Ebéd: külön csomagolták a tésztát és egy kisebb méretű dobozba a céklát. Nagyon ízlett! A tésztát még csak sótlannak sem találtam. Pont annyira volt megborsozva, ahogyan én szeretem. Saláta: nyers (nem főtt!), vékony csíkokra metélt céklából készült. Finom ropogós volt. Nagyon jól passzolt a káposztás tésztához.

2008. január 10. (csütörtök)
Ebéd: gombapaprikás tönkölygaluskával, saláta

Futár: 8.45-kor érkezett.
Adag: nagyméretű tálalódoboz tele. Megettem az egészet, nagyon jól laktam.
Ebéd: külön csomagolták a gombapaprikást a galuskával és egy kisebb méretű dobozba a salátát. A galuskán egyértelműen látszott, hogy tönkölylisztből készült (erősen piszkosbarna színű). Eszméletlen finom volt! Gombapaprikás: nagyobb méretűre vágott jó sok gomba, nagyon finom sűrű, krémes, ugyanakkor mégis könnyű szószban. A tönkölygaluska ízén is érződött, hogy teljes őrlésű tönkölylisztből készült: nagyon ízlett. Picit sótlan volt, de ezen könnyen segítettem. Saláta: jégsaláta könnyű enyhén ecetes – se nem túl édes, se nem túl savanyú – lében, pici paradicsomdekorációval.

2008. január 11. (péntek)
Ebéd: zöldséges szejtánrétes sárgarépa mártással
Futár: 9.10-kor érkezett.
Adag: 3 db rétes sárgarépamártással. Megettem mind: pont kellemesen éreztem magam, jól laktam.
Ebéd: vékony rétestészta darált szejtán és zöldségek (répa, borsó, kukorica, pritaminpaprika, zöldbab) finoman ízesített, fűszerezett keverékével megtöltve „rétesként” megsütve, szeletelve. A mártás is nagyon ízlett, reszelt sárgarépadarabkákkal tarkított könnyű szósz. Nagyon-nagyon finom volt! És különleges…

2008. január 14. (hétfő)
Ebéd: szejtánpörkölt tönkölygaluskával, saláta + Napi desszert: kávés szelet
Futár: 9. 35-kor érkezett. Rendben megkaptam az ételt: amit rendeltem. Az összeg is stimmelt, a fizetéssel semmi probléma nem volt.
Adag: Ebéd: nagyméretű (a szokásos) tálalódoboz tele. Nem bírtam mind megenni. Süti: jól megtermett szép példány – egy kb. 5X7 cm-es kocka és úgy kb. 7-8 cm magas – a jól megtermett téglalap alakú sütemény átlósan félbe volt vágva, így gyakorlatilag két egészen szép „tortaszeletet” jelentett.
Ebéd: külön dobozba csomagolták a szejtánpörköltet a galuskával és egy külön kis dobozba a salátát. A szejtánpöri finom, fűszeres volt. A galuska tönkölylisztből készült, ez egyértelműen látszott rajta. A saláta pazar volt: jégsaláta, káposzta- és sárgarépa csíkok, kígyóubi, pici póré és paradicsom könnyű, enyhén ecetes lében.
Süti: az adagnál jelzettekből következően tkp. 2 sütiről volt szó. Másnap (az egyik szelet a következő napi tízóraim volt) is finom, kellemes volt a süti, nem száradt ki, nem volt kemény stb. Piskóta – kávékrém – piskóta - kávékrém. A piskóta barna színű, de nem csokis vagy kakaós. A tetejét kávészemekkel díszítették. A krém egész könnyű és finom. Ugyanaz a nagyon szimpatikus és kellemes tapasztalat, mint az előző heti kókuszos sütinél: nem (túl) édes, mégis desszert és nagyon-nagyon finom!

2008. január 15. (kedd)
Ebéd: zöldbabfőzelék falafellel
Futár: 10.05-kor érkezett.
Adag: nagyméretű (a szokásos) tálalódoboz kb. ¾-ig tele és két db falafel. Mind megettem, nagyon jól laktam.
Ebéd: a főzelék nagyon finom volt. Valóban nagyon ízletes volt, még utólagos sózást sem igényelt. Falafel: külön díjaztam, hogy nem a készen kapható bolti falafel-golyók voltak, hanem saját készítésű két falafel-pogi. A csicseri-darabokat egyértelműen felismertem, s szerintem árpa is volt benne. Jól illett a főzelékhez! Nem rakták külön tálalódobozba a főzeléket és a feltétet, de egyáltalán nem volt zavaró, mert a falafel nem ázott meg.

2008. január 16. (szerda)
Ebéd: kínai zöldséges tészta magokkal

Futár: 8.33-kor érkezett.
Adag: nagyméretű (a szokásos) tálalódoboz kb ¾-ig. Megettem, jól laktam.
Ebéd: nagyon ízlett! Spagetti apróra vágott cukkinivel, padlizsánnal, piros kaliforniai paprikával, hagymával, sárgarépával le-, összepirítva. Pici olajon, finoman fűszerezve. Len-, napraforgó-, tök- és szezámmaggal, illetve zabpehellyel összeforgatva, megszórva. Még csak utólagos sózást sem igényelt.

2008. január 17. (csütörtök)
Ebéd: tofuslecsó
Futár: 9.17-kor érkezett.
Adag: nagyméretű (a szokásos) tálalódoboz kb ¾-ig. Megettem, jól laktam.
Ebéd: hú! Nagyon-nagyon ízletes volt. Eszméletlen jól volt ízesítve-fűszerezve (utólagos sózást sem igényelt). Klasszikus lecsó darált tofuval keverve. Kevés burgonyapürével tálalva. Először úgy gondoltam, lehet, hogy kellene hozzá kenyér vagy valamilyen péksütemény, de a darált tofu fellazította: sokkal könnyebb lett ezáltal az étel, mint a „klasszikus” lecsó, a doboz egyik sarkában pedig ott csücsült a krumplipüré. Így egyáltalán nem hiányzott hozzá a kenyér vagy péksüti.

2008. január 18. (péntek)
Ebéd: zabpelyhes zöldségekkel töltött gombafejek, barnarizzsel
Futár: 9.40-kor érkezett.
Adag: 2 szép gombafej „púposan” töltve, gombamártással. Kb. ¼ doboznyi köret. Megettem, jól laktam.
Ebéd: a köret nem barnarizs volt, hanem árpa – petrezselyemmel díszítve. 2 gombafej nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépa és cukkíni, aprított gomba és zabpehely finoman fűszerezett keverékével betöltve, nagyon ízletes gombamártással leöntve. (Nagyon jól illet az ételhez a köret.) Valami mennyei volt!!!!!

2008. január 13., vasárnap

Túrós zsemle reformosan

Jó ideje már, hogy készen kapható, bolti kenyeret, péksüteményt csak a legritkább esetben fogyasztok.
Heti rendszerességgel – sőt, olykor gyakrabban is – sütök kenyeret (a blogban már közzétett házi kenyérrecept általam már jó ideje kikísérletezett és alkalmazott, „tökéletesített”, „még reformosabb” változatát hamarosan közzéteszem :-), s nagy-nagy élvezettel eszem.
Ugyanakkor régóta szerettem volna már más péksütit is sütni itthon: egyrészt a változatosság, másrészt pedig a készítés örömének kedvéért. Mindezzel együtt olyan recept után kutattam, mely egyszerűen s gyorsan elkészíthető (nem kell órákig keleszteni, dagasztani, pihentetni), s azért van benne „egy kis csavar”, valami, amitől picit különleges az e recept szerint készült péksütemény.
Mikor megláttam Kicsi Vú túrós zsemléjét, egyből beleszerettem. Egészen egyszerű elkészíteni és sem dagasztani, sem pedig keleszteni nem kell, mert sütőporos a tészta. Az pedig hihetetlen mód tetszik, hogy túró kerül a zsemle tésztájába: nagyon kellemes, különleges ízt és állagot kölcsönöz neki.
Mindazonáltal – csak hogy hű legyek önmagamhoz :-) -a Kicsi Vú blogján olvasható receptet „reformosítottam”, s bátran állíthatom, öt szemet, ízlelőbimbókat gyönyörködtető aranybarna-magos kis csoda lett a végeredmény. Másnap is nagyon-nagyon finomak voltak. A „reform” változat – főbb vonalakban – annyiban tér el az eredetitől, hogy teljes kiőrlésű búzalisztet, s jóval kevesebb olajat használtam. A teljes őrlésű liszt használata miatt a tészta kb. másfélszer több folyadékot vett fel és kb. kétszer annyi ideig pihentettem.

Ím, a reformos túrós zsömi recept.

Túrós zsemle reformosan

Hozzávalók: (5 zsemléhez)
15 dkg zsírszegény tehéntúró
kb. 1,2 dl (bő 10 evőkanálnyi) tej
1,5 evőkanál olívaolaj
0,5 teáskanál só
1 evőkanál szezámmag
1 evőkanál lenmag
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 csomag sütőpor

A tetejére: kevés tej, szezám-és lenmag a szóráshoz.

Elkészítés:
A túrót villával összetöröm és krémesre keverem a tejjel és az olajjal. A lisztet összekeverem a sütőporral, a magokkal és a sóval.
A lisztes keveréket fokozatosan hozzáadagolom-dolgozom a túrós masszához, majd kézzel tésztává gyúrom. Cipót formázok belőle, majd letakarva pihenni hagyom kb. 40 percig.
Ennek elteltével újra átdolgozom a bucit, majd rudat formázok belőle, amit 5 egyenlő részre osztok. Az 5 részből kis cipócskákat-gömböcöket formázok és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem őket. Tetejüket keresztirányban bevagdosom, megkenem tejjel, szezámmag és lenmag keverékével megszórom.Előmelegített, forró sütőbe tolom és kb. 25 perc alatt ropogós-aranyszínűre sütöm a „reformosított” túrós zsemléket.


2008. január 5., szombat

Szejtánragu bébirépával és zöldborsóval

Az elmúlt időszakban egészen lelkes szejtán-felhasználó lettem: szívesen kísérletezem vele, keresem újabb és újabb felhasználási lehetőségeit. S pár napja már bent üldögélt a hűtőben két igen szép szelet.
Mi legyen belőle?
Valami gyors, zöldséges, kiadós és finom…
A viszonylagos gyorsaság azért volt fontos szempont, mert tudtam, hogy a szokásos szombat délelőtti Tescózásból hazatérve valószínűleg sem túlzottan sok időm, sem túlzottan sok energiám nem lesz valami időigényesnek és bonyolultnak az összeállításához. Ugyanakkor említett bevásárlótúrán olyan hívógatón és csábítóan mosolygott rám a polcról egy aprócska (Bonduelle) zöldborsó-bébirépa konzerv, hogy kénytelen voltam hazahozni.
Többi említett szempont azt hiszem egyértelmű… :-)
Mindezen tényezők, kritériumok szerencsés együttállásának eredményeként született meg a következő étel.

Szejtánragu bébirépával és zöldborsóval

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 szép szejtánszelet (kb.16-18 dkg)
1 kis zöldborsó-bébirépa konzerv (töltőtömeg: 13 dkg)
1 közepes fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors
ízlés szerinti fűszerkeverék vagy fűszersó
apróra vágott petrezselyemzöld
kevés olívaolaj

Elkészítés:
A hagymát megszabadítom a héjától, leöblítem és apró kockákra vágom. A fokhagymát megtisztítom, megmosom. A szejtánt felcsíkozom.
Egy lábaskában kevés olívaolajat hevítek és rádobom a hagymakockákat. Mikor átpuhultak és aranyszínűvé változtak, hozzáadom a szejtáncsíkokat és kissé lepirítom a hagymával. Majd belenyomom a fokhagymát, s párszor átkeverem a hagymás szejtánt, de csak addig, amíg meg nem érzem a fokhagyma illatát. Mihelyst megcsapta az orromat, felöntöm annyi vízzel, hogy a lábas tartalmát jócskán ellepje. Sózom, borsozom. Megvárom míg felforr, aztán kis lángon fedő alatt kb. 20-25 perc alatt majdnem teljesen puhára párolom a szejtánt. Persze időnként ránézek, hogy nem főtte-e el a levét.
Mikor a szejtán már majdnem kész, hozzáadom a lecsepegtetett és hideg vízzel kissé átöblített bébirépa-zöldborsó keveréket és összeforgatom. Ha kevésnek találom a levét, pici vizet öntök még alá. Fűszersóval megszórom (én Kotányi fűszermalom frissen őrölhető olaszos keveréket használtam, s nagyon jól illett az ételhez). Amint a szejtán és a zöldségek leve ismét felforrt, kis lángon, lefedve kb. 3-5 perc alatt készre párolom a ragut. Ha szükséges, utánaízesítek.
Utolsó simításként jelentékeny mennyiségű apróra metélt petrezselyemzöldet keverek bele (most fagyasztottat használtam, s abból majdnem 4 teáskanálnyit szórtam a raguba), de csak miután már elzártam a gázt.
Kuszkusszal kísérve remek kis fogás.
Persze köríthető rizzsel, bulgurral, tarhonyával vagy amit az ember éppen megkíván…


2008. január 1., kedd

Ha Január 1., akkor lencse…

…ha lencse, akkor indiai… :-)

Bevallom, ez az étel nem mára (azaz 2008. január 1.-re) készült. Már régóta a tarsolyomban volt: a recept és a fotó is türelmesen várakoztak, hogy felkerülhessenek a blogra. S mi is lehetne magától értetődőbb apropó egy lencseétel közzétételére, mint az új év első napja?

Rendkívül egyszerűen elkészíthető, könnyen beszerezhető alapanyagokból álló, ugyanakkor ízletes fogásról van szó . Az étel textúráját az „önmagával” való sűrítés adja meg, sem habarás, sem rántás, sem keményítő nem kerül bele. Nagyon szimpatikus ez a fajta sűrítési eljárás: most alkalmaztam először, de biztosan más ételeknél, daloknál, főzelékeknél is kipróbálom majd.
A fogást egyszerűen csak dalnak nevezem, hiszen a nálunk „a” lencsének ismert kutyaközönséges lencséből készülő, indiai alaprecept-jellegű ételről van szó.
(Forrás: Mindmegette)

Dal (indiai lencsetál)

Hozzávalók: (2 adaghoz)
kb. 15 dkg lencse
1 fej vöröshagyma
1 nagy vagy 1 ½ gerezd fokhagyma
½ teáskanál őrölt gyömbér
½ teáskanál őrölt kömény
½ teáskanál currypor

pici olivaolaj

Elkészítés:
A vöröshagymát megpucolom, leöblítem, apró kockákra vágom, a fokhagymát szintén megtisztítom és finomra zúzom.
Kb. 4 dl vizet öntök egy edénybe, beleszórom a megmosott lencsét, hozzáadom a hagyma és a fokhagyma felét és a fűszereket. Felforralom, majd fedő alatt kis lángon puhára főzöm (ez nekem kb. 35-40 percet vett igénybe).
Amíg a lencse fő, a következő teendőket végzem el.
Egy kisebb lábosban vagy serpenyőben felforrósítok pici olajat, majd rádobom a maradék vöröshagymát. Mikor megfonnyadtak, s már-már aranybarna színben tündökölnek a hagymakockák, hozzáadom a fokhagyma másik felét, s a hagymával együtt megpirítom (vigyázva, hogy ne égjen meg). Ha előbb elkészülök vele, félreteszem a hagymás keveréket, amíg a lencse készre fő.
Mikor a barna gyöngyöcskék átpuhultak, kapnak egy kis sót, majd kiveszem a lencse felét, botmixerrel krémesre turmixolom és hozzákeverem az edényben maradt lencséhez. Ha ilyenkor túl sűrűnek találom az ételt, pici forró víz hozzáadásával segítek a dolgon.
Ezután a rusztikusan krémes-darabos lencséhez költöztetem a korábban megpirított vörös- és fokhagymakeveréket és az egészet kb. 5 perc alatt összefőzöm.
Egy kevés szárított (vagy friss) mentával és apróra vágott friss petrezselyemzölddel elkevert joghurttal és friss paradicsomkockákkal tálalva mennyei eledel… :-)