A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kennivaló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kennivaló. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 6., vasárnap

Földimogyorós sárgarépa pástétom

Az „Ízek és érzések” című reformkonyha magazinban – melyről először Siccikénél olvastam, s Dulmina is írt róla kritikát itt - akadt meg a szemem ezen a recepten.
Mégpedig azért, mert rendkívül egyszerű, még csak főzést sem igényel, így nagyon gyors, a földimogyoró és a friss sárgarépa duója pedig nagy-nagy kedvencem!

Ami a végeredményt illeti.
Krémnek vagy pástétomnak nem feltétlenül nevezném, ugyanis nem igazán kenhető. Ha jobban belegondolok, nincs is benne olyan összetevő, amitől „összeállhatna”. Persze ez már a recept elolvasásakor is felmerült bennem, de gondoltam, a recept írója biztosan okosabb nálam, s elképzelhető, hogy a frissen reszelt répa nedvességtartalma az őrölt mogyoróval keveredve biztosítja majd a kenhető állagot. Nos, ez nem történt meg.
Mindennek ellenére finom volt és – pirítósra kanalazgatva – hamar elfogyott.

Földimogyorós sárgarépa pástétom

Hozzávalók (kb. 3 személyre)
2 nagyobb sárgarépa
kb. 5 dkg pörkölt – sótlan!- földimogyoró
fél csokor friss petrezselyem
pici só (nálam himalaya)

Elkészítés:
A répákat megtisztítottam, megmostam, lereszeltem.
A földimogyorót a késes robotgépemben finomra őröltem, adtam hozzá pici sót.
A petrezselymet megmostam, apróra metéltem.
A mogyorót és a petrezselymet a reszelt répához adtam, alaposan összeforgattam.
Pirítóssal kínáltam.