Szezámmagos tofufalatok karottás-petrezselymes rizzsel

Igazán gyorsan elkészíthető munkahelyre-vivős étel… de nekem annyira ízlett, hogy – bár tényleg nagyon egyszerű, mégis - közzéteszem itt a blogon…

Szerintem nagyon dekoratív is: ínycsiklandozóan néznek ki az aranyszínű, ropogós tofudarabkák. Party-falatként is simán el tudom képzelni, friss zöldségekkel vagy valamilyen mártogatóssal.

Az alapötletet – ha jól emlékszem – a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből merítettem.
S a következőképpen készítettem.

Szezámmagos tofufalatok

Hozzávalók (2 adaghoz)
20 dkg bio natúr tofu
szójaszósz
kb. 2 teáskanálnyi bio teljes kiőrlésű búzaliszt
szezámmag (a lényeg az, hogy kb. 1/3 – 2/3 legyen a liszt-szezámmag arány)
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A tofut kb. 1X1 centis kockákra vágtam és szójaszószban pácoltam addig, amíg a többi hozzávalót előkészítettem és a köretet elkészítettem. Egy fél-háromnegyed órás pácolódás (már) nagyon jót tesz neki.
A búzalisztet elkevertem a szezámmaggal.
A tofudarabkákat bebundáztam a szezámmagos liszttel.
Egy serpenyőben kevéske olajat forrósítottam, s a tofukockák minden oldalát aranyszínűre sütöttem. Papírtörlőre szedtem.
Azonnal tálalva a legfinomabb, hiszen, így a nagyon finom ropogós, de másnap elfalatozva is nagyon ízletesnek bizonyult.

Karottás-petrezselymes rizs

Hozzávalók (2 adaghoz)
½ dl barnarizs (bio gyorsfőzésűt használok)
2 közepes sárgarépa
½ csokor petrezselyem
olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A rizst - miután alaposan megmostam – pici olajon lepirítom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom és fedő alatt, kis lángon puhára párolom.
Amíg a rizs fő, a répákat megtisztítom, megmosom, apróra kockázom. Kevéske olajon átforgatom, enyhén sózom, majd lefedve kis lángon, dinsztelem úgy, hogy a végeredmény kellemesen roppanós maradjon.
A petrezselymet alaposan átmosom, apróra metélem.
A rizst összekeverem a narancsszínű répakockákkal és – miután elzártam alatta a gázt – a friss petrezselyemmel.
Végtelenül egyszerű, de rendkívül ízletes és dekoratív köret.

Ünnep utáni tofu

A karácsonyi tofusült – készítés után maradt még a hűtőben egy kevés füstölt tofu.
Valamilyen egyszerű és gyors, ám de finom ebédet szerettem volna. Valami olyat, amihez felhasználhatom a maradék tofut (aminek ezt az enyhén füstölt változatát is nagyon kedvelem) és nem kell hozzá túlságosan sok és sokféle más egyéb hozzávaló. Egyrészt azért, hogy könnyen és gyorsan elkészüljön, másrészt pedig azért, mert mi tagadás, így ünnepek után se a hűtő, sem pedig a kamra nem funkcionál a szezonális friss zöldségek bőséges tárházaként…

Végül, ez az egyszerű, ám de annál nagyszerűbb és finomabb étel kerekedett ki az egészből. :-)

Spagetti chilivel, petrezselyemmel és füstölt tofuval

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7 dkg teljes kiőrlésű spagetti
kb. 10 dkg füstölt tofu
1-2 evőkanál apróra vágott friss petrezselyem
½ szárított piros chilipaprika
kevéske olaj (bio repcét használok)
só (himalaya-t használok)

Elkészítés:
Egy nagyobbacska fazékban, odateszek vizet a tésztának. Mikor felforrt beleszórok jó fél teáskanálnyi sót és beleengedem a félbe tört spagettit. Amíg a tészta fő, előkészítem a többi hozzávalót.
A füstölt tofut kb. 1X1 centis kockákra vágom.
A petrezselymet alaposan megmosom, kissé megtörölgetem, apróra metélem.
A chilipaprikát, mozsárban megtöröm.
A repceolajat a kezem ügyébe készítem.
Mikor a tészta megfőtt, leszűröm, de a főzővizéből megtartok egy keveset.
Abba a fazékba, amibe a tésztát főztem – csak, hogy ne kelljen annyit mosogatni :-) - kevéske olajat öntök és beleszórom az apó darabokra tört chilit, a fűszeres olajra szedem a tésztát és adok hozzá egy keveset a főzővízből is. Az egészet átforrósítom, majd elzárom alatta a gázt és összeforgatom a friss petrezselyemmel.
Egy kisebb serpenyőben egy csepp olajat hevítek, s 1-2 perc alatt minden oldalukon aranysárgára és ropogósra pirítom a tofukockákat. Óvatosan a fűszeres spagettihez keverem őket.
Az ily módon már el is készült ételt azonnal, forrón tálalom.

Karácsonyi menü – chez Adéle

Előző bejegyzésemben írtam a tervezett karácsonyi menüről, s arról, hogy csak „élesben” lesz módom kipróbálni.
Nos, jelentem, egészen jól sikerült!!! :-)

Tofusültet és krumplisalátát csináltam. Alapvetően mindkettő Biochef-es recept.
Igazán egyszerűen, s gyorsan elkészülnek, mindazonáltal látványnak sem utolsók! :-D
A „valamilyen sült” számomra mindig ünnepi hangulatot idéz, a burgonyasaláta pedig amolyan „igazi karácsonyi” étel (én zeller és ecet nélkül készítettem – ugyanis egyiket sem kedvelem).

Íme a fotók, és a receptek.

Krumplisaláta

Hozzávalók: (2 adaghoz)
4-5 szem burgonya (erre a célra legmegfelelőbb az ún. kiflikrumpli)
3 szál újhagyma
extra szűz olíva olaj
frissen facsart citromlé
só (nálam himalaya)
kevés frissen őrölt bors

Elkészítés:
A burgonyát héjában megfőzöm, picit hűlni hagyom, megpucolom, majd megvárom, míg teljesen kihűl.
Ezalatt a zöldhagymákat megtisztítom, megmosom, szeletkékre vágom.
Egy nagyobbacska tálban homogénre keverem az olíva olajat a citromlével (itt nem igazán tudok pontos mennyiséget adni, a lényeg az, hogy az olaj és a citromlé aránya kb. 3 az 1-hez legyen. Én úgy szeretem, ha az öntet épp kellemesen, vékonyan vonja be a krumplifalatkákat), a sóval és a frissen őrölt borssal.
Az újhagymát is elkeverem benne, végül óvatosan beleforgatom a vékony karikákra vágott burgonyát. Mikor az olajos-citromos fűszeres keverék, már minden krumpliszeletet bevont, egy csinos tálba szedem a salátát, a tetejére szórok még egy kevés újhagymát és díszítésül tekerek még rá egy kevés borsot (bors gyanánt minden ételhez színes borskeveréket használok, ezért töltheti be a díszítés funkcióját is, az ízharmóniáról már nem is szólva :-).
Tálalásig behűtöm.
Érdemes már fogyasztás előtt néhány órával elkészíteni, hogy az ízek összeérjenek, s a dressing kellemesen átjárja a krumplit.


Tofusült

Hozzávalók (2 nagyobb, ill. 3 kisebb adaghoz)
30 dkg natúr tofu
10 dkg füstölt tofu
1 közepes fej hagyma
2 dundi gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál (vagy még egy picit több) édes pirospaprika
1 jó késhegynyi őrölt kömény
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A tofukat pépesre darálom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajon aranysárgára pirítom a hagymát, majd lehúzom a tűzről és belekeverem a pirospaprikát. Kevés vízzel felöntöm, sózom, visszaköltöztetem a gázra, megvárom, míg felforr, s fedő alatt 5-10 perc alatt összeforralom (ezalatt az idő alatt még tovább puhul a hagyma, s egészen krémes gyönyörű piros színű fűszeres alapot kapok).
Ezt követően elzárom alatta a lángot, belenyomom a fokhagymát, hozzászórom a köményt, elkeverem.
Jöhet bele a tofu, amit jó alaposan összedolgozok, gyúrok a fűszeres alappal.
Egy kicsinyke pástétomformát kikenek repceolajjal, s belenyomkodom a masszát (a nyomkodásnak az a célja, hogy ne maradjanak „lyukak”).
Pár perccel korábban begyújtott sütőbe tolom, s készre sütöm. Nálam ez kb. 30 percet vesz igénybe. Akkor van kész, mikor a tetején ropogós, piros kéreg képződött.
A formában hagyom kihűlni. Majd óvatosan körbe vágom, s egy határozott mozdulattal kiborítom a formából.
Éles késsel kiválóan szeletelhető.

Tofu mandulás bundában bébirépával

Nem is receptről, egy ötletről van inkább szó…
Mindazonáltal annyira egyszerű és gyors, ugyanakkor ropogós, harmonikus és kellemes ízhatású, s még látványnak sem utolsó a végeredmény, hogy –azt gondolom - egy rövidke postot mindenképp megér. :-)

Pontos mennyiségeket nem is adnék.
Pár nappal ezelőtt, egész napos szentendrei kirándulást követő, kellemesen bizsergető fáradtság közepette, s meglehetősen éhesen a következő konyhai műveleteteket végeztem:
Kb. 1 cm-es szeletekre vágtam egy darabka natúr tofut.
Teljes kiőrlésű búzalisztet, pici vizet, kevéske szójaszószt egy csipet sóval relatíve sűrű palacsintatészta állagúvá kevertem. Belemártottam a tofuszeleteket, majd mandulapehelybe forgattam őket, ügyelve arra, hogy a lehető legtöbb manduladarabka tapadjon rájuk.
Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy előszedjek egy teflonserpenyőt, s egy csöpp olajat felhevítve mindkét oldalukon - oldalanként kb. 1-2 perc alatt – aranybarnára pirítsam a szójasajt-szeletkéket, helyesebben, az őket borító olajosmag-pelyhelyeket.
Most éppen kevéske olajon megfuttatott, fényes és ropogós, bébirépával körítettem a mandulás bundába bújtatott tofut – szerintem a sárgarépa és a mandula nagyon jól passzol egymáshoz – de, hogy mihez vagy mivel fogyaszthatók még az ily módon felöltöztetett tofuszeletek, nos, itt a lehetőségek száma valóban végtelen… :-)

S hogy miért jó ez az étel?
Hm… mert finom… :-D
De a viccet picit félretéve: azt gondolom, a panírozás – amit nem kedvelek túlságosan – egyik nagyon jó alternatívája. Jónéhányszor olvastam már róla, s már rég ki szerettem volna próbálni a tojás-, s zsemlemorzsamentes bundázást. Az ilyetén formán előállított „panír” a hagyományostól eltérően egyrészt nem tartalmaz tojást, így vegánok, allergiások számára is hasznos lehet az eljárás, másrészt pedig az ily módon mandulába burkolt tofu sütéséhez tényleg elegendő csupán egy cseppecske olaj, – hiszen így válik a mandula illatossá és ropogóssá – nincs szükség tehát bő olajban sütésre.
A „panírtésztához” adott szójaszósz pedig egyrészt szép színt, másrészt kellemes ízt kölcsönöz az ételnek (ráadásul így kevesebb só is elegendő, de a sózás akár el is hagyható), harmadrészt pedig erjesztett szójatermékről lévén szó, B12-t tartalmaz.

Egy szó mint száz: tofu mandulás bundában bébirépával körítve - szerintem egész klassz kis vegavacsi… :-)

Paradicsommal és tofuval rakott padlizsán

Kitartóan tomboló :-) reformsüti-lázam közepette legutóbbi bejegyzéseimben kizárólag pék- és reformsüti receptekről, e finomságok hozzávalóiról, elkészítési módjairól írtam.
Már-már hiányérzettem támadt: itt az ideje, hogy felkerüljön a blogra egy főfogásnak is beillő, amolyan „igazi kaja”.

Egy enyhén olaszos beütésű, friss ízű, egyszerű, mégis rendkívül látványos fogásról van szó. Íz-és színvilágában – ha szabad így mondanom, „hangulatában” – remekül a passzol az ezekben a napokban minket kényeztető februári tavaszhoz.
A recept alapötletét a Fakanál magazin internetes változatán olvastam. Az eredeti verzió – apróbb dolgok mellett – alapvetően abban tér el az enyémtől, hogy a padlizsánt legyezőszerűen-hosszábban vagdalja be, s illeszti közé a paradicsom- és tofuszeleteket. Karikákra vágva azonban szerintem, könnyebben kezelhető, fűszerezhető a mélylila zöldség, nem beszélve arról, hogy én – az eredeti recepttel ellentétben - a padlizsánszeleteket egy csöpp olajon elősütöttem, hogy pici füstös aromát kapjanak… :-)

Paradicsommal és tofuval rakott padlizsán

Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 közepes padlizsán
1 nagyobbacska paradicsom
1 kb. 10 dkg-os szép darab natúr tofu
kevés olivaolaj
szárított oregánó
apróra vágott friss petrezselyem
apróra vágott friss bazsalikom
őrölt bors
olaszos fűszerkeverék
só

Elkészítés:
Személyenként egy padlizsánt megmosok, a zöld szárától és a végétől megszabadítom, kb. fél centis karikákra vágom és mindkét oldalán besózom. Kb. 1 órát állni hagyom.
A paradicsomot és a tofut is kb. fél centi vastagra szelem (tapasztalatom szerint az egy darab paradicsomból négy szép karika, a kb. 10 dekás tofuból pedig két szép szelet lesz).
Kb. egy óra elteltével - mikor a padlizsán már levet eresztett – konyhai papírtörlővel leitatom-kinyomkodom róla-belőle a felesleges nedvességet és egy nagy serpenyőben csöppnyi olivaolajon oldalanként kb. két-két perc alatt elősütöm a mélylila szegélyű karikákat.
Jöhet a fűszerezés!
A paradicsomot és a tofut sózom-borsozom, a padlizsánt csak finoman borsozom (hiszen sót már kapott). Ezt követően viszont a padlizsánkarikákat oregánóval, a paradicsomszeleteket petrezselyemmel, a két szép tofu-téglalapot pedig bazsalikommal szórom meg (mivel a natúr tofu meglehetősen semleges ízű, - az étel ízvilágából adódóan – megszórom még egy kis frissen őrölhető olaszos fűszerkeverékkel is). A hozzávalók mindkét oldalát fűszerezem.
Egy sütőformát vagy tepsit vékonyan kikenek olivaolajjal, s elrendezem rajta a padlizsánt, a paradicsomot és a tofut úgy, hogy félig fedjék egymást. A sorrend a következő: egy padlizsánkarika – két szelet paradicsom – egy padlizsánkarika – egy szelet tofu – egy padlizsánkarika. Az egy személyre szánt mennyiségből még egy ugyanilyen sort pakolok az előbbi mellé.
Ezután nincs más dolgom, mint a művem tetejére csepegtetni pár csepp olívát, s betolni az előmelegített, forró sütőbe. Kb. fél óra és készen is van az üdítő finomság!
Tipp: legközelebb valószínűleg egyszemélyes jénai tálban/tálakban készítem el, hiszen meglehetősen dekoratív fogásról van szó, ami ráadásul viszonylag hamar hül. Így szerintem rendkívül praktikus abban az edényben sütni, amiből az ember vagy akiket még megörvendeztet vele elfogyasztja-elfogyasztják az ételt, hiszen ha kitálaljuk, már nem lesz annyira szép, s így több ideig meleg is marad! :-)

„A vegetáriánusok kaviárja”

Azaz beluga lencse… apró fekete gyöngyökbe öltöztetett kényeztetés.

Nevét a legjobb minőségű fekete kaviárról kapta, ami nem véletlen: különösen apró, fénylő héjú, finom fekete lencse.
Főzés előtt nem kell beáztatni, különleges és hihetetlenül dekoratív alapanyag salátákhoz, levesekhez, hidegtálakhoz, csíráztatáshoz és köretekhez.
A lencsék közül a legkisebb méretű, ezért nagyon gyorsan megfő. Ízesíteni köménymaggal és szerecsendióval ajánlott. De „klasszikusan” babérlevéllel, sóval főzve is remek.
További előnye, hogy akinek a lencsével emésztési gondjai vannak, azok is biztonsággal ehetik, mert nem okoz problémát.

És az íze? Hm… finom, diós, különleges.

„A vegetáriánusok kaviárjának” is nevezik.
Azt hiszem, valóban az. Az apró, fekete, fénylő gyöngyszemek exkluzivitással fonják körül a legegyszerűbb falatoznivalókat is…


Első randevúm az éjfekete kis csodákkal egy „szójaszószos-mézes roston sült tofu beluga lencsés kuszkusszal” nevű kreációban teljesedett ki.

Szójaszószos-mézes roston sült tofu beluga lencsés kuszkusszal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
15 dkg tofu
5 dkg beluga fekete lencse
0,5 dl kuszkusz
3-4 evőkanál sötét szójaszósz
1 jó teáskanál méz
1 babérlevél
só
pici olívaolaj

Elkészítés:
Első lépésként bepácoltam a nagyobbacska hasábokra vágott tofut (füstölt tofut használtam, de mivel úgyis hosszabb időt tölt az édes-sós pácban, a natúr is tökéletes). Kisebb tálkában homogénre kevertem a szójaszószt a mézzel, beleforgattam a szójababsajt-hasábokat, majd fogtam egy tiszta nejlonzacskót, amibe belerakosgattam a tofut és utánaöntöttem a páclevet. Jól összeráztam, majd lezártam a zacsit, s hagytam a szójaszószos-mézes lében ücsörögni a hasábocskákat, mindaddig, míg a beluga lencsés kuszkusz elkészült (ez kb. 30-40 percet jelentett).
A beluga lencsét megmostam és 1,5 dl vízben egy babérlevél kíséretében feltettem főni. Mikor a víz felforrt, kis lángra vettem a gázt és fedő alatt kb. 15-20 perc alatt megfőztem a fekete gyöngyöcskéket (ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a lencse az összes folyadékot magába szívja). Ezután kihalásztam a babérlevelet, sóztam és fedő alatt még kb. 20 percig duzzasztottam.
Ezalatt az idő alatt elkészítettem a kuszkuszt.
20 perc elteltével a kész lencsét az időközben szintén elkészült kuszkuszhoz kevertem.
Ezután már csak a tofu végső formába öntése maradt hátra, ami igazán gyorsan ment. Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítettem, s mind a négy oldalukon megsütöttem a pácból kihalászott hasábocskákat. Ez oldalanként nem jelentett többet 20-30 másodpercnél: ezalatt az idő alatt a pácban lévő méz kellemesen karamellizálódik, de még nem ég meg.
Tányérra szedtem a beluga lencsés kuszkuszt, elrendezgettem rajta a roston sült tofudarabkákat, s a fogás megkoronázásaként az étel közepére halmoztam egy-két kiskanál fekete gyönyörűséget.

Tejszínes-gombás tofu

Szívemhez különösen közel áll, ugyanakkor nagy kedvencem ez az étel.
Miért?

Első találkozásaim egyike volt ez a vegetáriánus konyhával, táplálkozással. Barátnőm nővére – ki már évek óta gyakorló vegetáriánus – ismertetett meg vele, s magyarázta el kedvesen-készségesen elkészítésének módját. S mikor először tálaltam fel magamnak, ízlelőbimbóim azonnal megadták magukat. :-)
Első találkozásaim egyike volt ez a tofuval is. Aminek - különösen füstölt változatának – azóta nagy barátja lettem.

Szójababsajt, gomba, tejszín… igazán krémes, mesteri hármast alkotnak ebben az egyszerűen s gyorsan elkészülő fogásban.
Készíthető natúr és füstölt tofuból is. Bevallom, nekem füstöltből ízlik igazán.



Tejszínes-gombás tofu

Hozzávalók: (1 adaghoz)
10 dkg (füstölt) tofu
10 dkg friss gomba
kb. 1 dl főzőtejszín (20%-os)
pici olivaolaj
fűszerkeverék
pici só
petrezselyemzöld a tetejére

Elkészítés:
Az alaposan megtisztított gombát nagyobb darabokra szelem. A tofut kb. 1X1 cm-es kockákra vágom. Így nagyjából azonos méretű gomba- és tofudarabkákat kapok.
Serpenyőben kis olivaolajat hevítek, rádobom, s megpirítom a tofut. Mikor már aranyszínben tündökölnek a tofukockák, hozzáadom a gombát, s megfűszerezem (pl. Kotányi fűszermalom-olasz vagy francia változat). Megvárom, amíg a gomba levet ereszt (ha nem lenne elegendő az így nyert folyadék, pici vizet öntök alá), majd kis lángon fedő alatt párolom. Mikor a gomba már puha, hozzáöntöm a tejszínt, s beforralom a mártást. (Az ételhez használható 10%-os tejszín is: ez esetben szükség lehet pici étkezési keményítőre, amit a tejszínnel előzőleg elkeverünk s így sűrítjük be a mártást. 20%-os tejszínnél azonban nincs szükség keményítőre, - nagy lángon - egy-két perc alatt beforr a szósz.)
Ha szükséges, utánaízesítek picit a mártáshoz használt fűszerkeverékkel, sóval.
A tetejére petrezselyemzöldet szórok.
Köríthető rizzsel, tésztával, kuszkusszal, bulgurral...

Most bulgur volt a köret.
A bulgur nem más, mint búzatöret.
Keleti országokban közkedvelt étel. Hagyományosan napon szárítják zöld búzaszemből.
A szív egészségének szempontjából fontos tápanyagok sokaságát tartalmazza, köztük összetett szénhidrátokat, fehérjéket, niacint, nem oldódó rostokat, fitoösztrogéneket, valamint E-vitamint. (Forrás: www.origo.hu)

Én a bulgurt a következőképpen szoktam készíteni:
Tapasztalataim szerint bő 3-szor/3,5-szer annyi víz szükséges hozzá, mint amennyi bulgur.
A bulgurt nagyon pici vajon vagy egy csepp olivaolajon kicsit átpirítom (mikor érzem az illatát, akkor jó). Eközben kimérem a szükséges mennyiségű vizet. Mikor a bulgur megpirult, felöntöm a vízzel, s zöldségleveskockát morzsolok bele (kiszámolom, hogy a felhasznált mennyiségű vízhez „mennyi kocka” szükséges). Átkeverem s megvárom, míg a víz felforr. Ekkor kis lángra veszem a gázt s a lábast lefedem. Kis lángon addig főzöm, míg az összes vizet magába szívja, a főzési idő kb. 20-25 perc. (Ezután lehet hagyni, hogy a saját gőzében is puhuljon kicsit).

Füstölt tofu lilahagymával, paprikával és zöldbabbal

A tofu (szójababsajt) – bevallom – egyik nagy kedvencem.

Ugyanakkor rendkívüli vegetáriánus hasznosság: a hús valódi alternatívája és egyben az egyik legfontosabb növényi eredetű fehérjeforrás. Kiválóan alkalmas hús és sajt pótlására.
(Persze azért – mint mindennel – óvatosan kell bánni vele: vannak, akik allergiásak rá.)

Füstölt változatával most kísérleteztem először s ízlelőbimbóim számára abszolút telitalálatnak bizonyult!


Füstölt tofu lilahagymával, paprikával és zöldbabbal

Hozzávalók: (2 adaghoz)
20 dkg füstölt tofu
20 dkg zöldbab (mirelit is lehet)
1 nagyobb fej lilahagyma
1 nagyobb piros húsú (kaliforniai) paprika
1-2 evőkanál szezámmag
kb. 2 evőkanál szójaszósz
1 ½ teáskanál wok - fűszerkeverék (Kotányi – Mesterkonyhák)
kevés olaj
só

Elkészítés:
Először is felteszek vizet a zöldbabnak. Ha friss babból készítem, akkor addig, amíg a víz felforr, megpucolom, megmosom és kb. 2 cm-es darabkákra vágom a vajbabot. Ha mirelitből csinálom, akkor addig a többi hozzávaló előkészítésével foglalatoskodom.
A zöldbabot a sós vízben megfőzőm, de ügyelek rá, hogy még kellemesen roppanós maradjon (mirelit bab esetében ez kb. 10-15 perc).
A lilahagymát megpucolom, megmosom, félbevágom és a feleket vékonyan felkarikázom (ezáltal vékony hagyma-félköröket kapok). A paprikát szintén leöblítem (én meg is szoktam hámozni), majd kb. 2 cm. hosszú vékony metéltre vágom. A füstölt tofuból kb. 1X1 centis kockákat gyártok.
A szezámmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.
Felhevítem a wokot, majd egy pici olajon megfonnyasztom a hagymakarikákat (mikor összeestek már jók is). Ezután rádobom a paprikát, átforgatom a hagymával és már mehetnek is bele a tofukockák. A hagymás – paprikás tofut megszórom kb. 1 ½ teáskanál wok-fűszerkeverékkel és kap egy adag szójaszószt is. 3-4 percig pirítom a keveréket (addig amíg a tofukockák aranyszínű kérget kapnak). Ezután hozzáadom az addigra már megfőtt és lecsepegtetett zöldbabot, összeforgatom és 1-2 percig pirítom a wok tartalmát. Ha szükséges, utánaízesítem (szójaszósszal) a zöldséges tofut és kész is az eledel.
Rizzsel vagy kuszkusszal körítem, s utolsó simításként pirított szezámmagot szórok a tetejére.

A kuszkusz – körítés ügyében apró megjegyzés kívánkozik ide.
Ahány recept, elkészítési javaslat: mind más és más.
Néhány sikertelen („megáll benne a kanál”) próbálkozás után, sikerült kikísérleteznem azt az elkészítési módot, ahogyan - legalábbis szerintem - a legjobb állagú (pergős), s legfinomabb a kuszkusz.

Íme:

2,5-szer annyi víz szükséges hozzá, mint amennyi a kuszkusz.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy 1 adaghoz 0,5 dl kuszkusz és 1,25 dl víz szükséges.
A kuszkuszt nagyon pici vajon vagy egy csepp olivaolajon megpirítom. Közben a vízforralóban felforralom a szükséges mennyiségű vizet. Mikor a kuszkusz megpirult, elzárom alatta a gázt és nyakon öntöm a forró vízzel, majd sózom. Lefedem s kb. 10 percig állni hagyom, ezután villával átkeverem és kész.