2007. október 28., vasárnap

Vega-hús-étel

Szilárd meggyőződésem, hogy a vegetáriánus táplálkozás nem arról szól, hogy a „hagyományos-húsos” ételekből elhagyom a húst és pl. csak köretet eszem vagy, hogy húsos ételeket készítek húspótlóval.
A vegaság életmód, egészségtudatosság, konyhaművészet. Egy külön világ, autonóm étkezési kultúra. Megvannak a maga speciális (és ugyanakkor nagyon is hagyományos) alapanyagai, receptjei, változatos ételkészítési eljárásai, ennyiben önálló és autonóm, ugyanakkor hihetetlenül nyitott a gasztrokultúrák sokféleségére (az arab, indiai, afrikai, távol— és közel - keleti, konyhára épp úgy, mint az európai gasztronómiára…). Ezért (is) kedvelem annyira.

Ugyanakkor – s ez elsőre talán paradoxnak tűnhet – imént említett sokszínűségét tovább gazdagítja, hogy igenis bármilyen húsétel elkészíthető vega-alapanyagokból is! Számomra ez is fantasztikus a vegetáriánus konyhaművészetben. S ez a másik fő jellegzetesség, ami miatt szeretem.
Szinte minden húsfélének létezik növényi (gabona-, szójaalapú) változata, amikkel ugyanúgy vagy legalábbis nagyon hasonlóképpen kell a konyhában bánni, őket elkészíteni, mintha „valódi” hússal állnánk szemben.


Húsevőként kedvenc ételem volt az itthon csak „sajtos csirke” néven nevezett fogás.
S vegetáriánusként sem kell lemondanom róla! :-)
Búzahússal készítem el, s a végeredmény – csöppet talán szerénytelenül állíthatom – igazán ízletes… hm…

A búzahúsról – egyébként - a következőket érdemes tudni:
A búzahús nem tartalmaz állati eredetű anyagot. Koleszterint természetesen szintén nem, ugyanakkor nagyon magas a fehérje tartalma, és az állaga teljesen megegyezik a húséval. Ez azt jelenti, hogy bármi készíthető belőle, ami húsból készül. Fogyasztása nem csak azoknak ajánlott, akik vegetáriánusok, hanem mindazoknak, akik speciális diétát követnek, amiben a koleszterin, és a húsban előforduló egyéb egészségtelen dolgok kerülendőek. A sertéspestisről és a kergemarha kórról, valamint az állati fehérjéken nevelt gyári csirkékről már ne is beszéljünk. Bármilyen étel készíthető belőle, amit a hagyományos magyar konyhából ismerünk, a rántott szelettől a szalontüdőn át a vadason keresztül a pörköltig, vagy a brassói aprópecsenyéig. Sőt a reggeli szendvicsekbe és hidegtálakra is tehetünk belőle a felvágottakat helyettesítendő.
(forrás. http://www.harmonet.hu/)


De most már jöjjön a lényeg: a „sajtos csirkéből” lett „kétsajtos szószban sült búzahús” receptje!


Kétsajtos szószban sült búzahús

Hozzávalók: (2 személyre)
20 dkg (azaz egy csomag) búzahús
2 – 2 ½ dl tejföl
10-15 dkg trappista sajt
10-15 dkg füstölt sajt (én Karavánból készítem)
2-3 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
kb. 1 evőkanál csemege pirospaprika
pici olaj

Elkészítés:
A szósz elkészítésével kezdek, ami igazán egyszerű. A tejfölt alaposan elkeverem a kétféle reszelt sajttal. Az így kapott mártásnak egészen sűrű, krémes és kenhető masszának kell lennie.
A búzahúst három egyforma szeletre vágom és paprikás lisztben (ami a teljes kiőrlésű búzaliszt és a pirospaprika keveréke) megforgatom.
Egy nagy serpenyőben pici olajon enyhén megsütöm a búzahússzeleteket. Ez oldalanként kb. 2 percet jelent. Majd egy vékonyan kiolajozott vagy kivajazott sütőtálba, kis tepsibe költöztetem az immár ropogós, fűszeres kérget kapott szeleteket.
Rájuk simítom a sajtos-tejfölös krémet és a tepsit előmelegített sütőbe tolom.
(Külön sózásra nincs szükség, hiszen a búzahús tartalmaz tengeri sót és a kétféle sajt – különösen a füstölt – kellőképpen sóssá, ízessé teszi az ételt.)
Akkor van kész, mikor a teteje már nem fehér, hanem kissé aranyszínű és apró sötétbarna hólyagocskák jelennek meg rajta (ez kb. 20-30 perc alatt megtörténik). De a sütőből kiáramló illat is árulkodó… :-)
Szerintem krumplipürével és céklasalátával a legfinomabb.



2007. október 23., kedd

Tejszínes-gombás tofu

Szívemhez különösen közel áll, ugyanakkor nagy kedvencem ez az étel.
Miért?

Első találkozásaim egyike volt ez a vegetáriánus konyhával, táplálkozással. Barátnőm nővére – ki már évek óta gyakorló vegetáriánus – ismertetett meg vele, s magyarázta el kedvesen-készségesen elkészítésének módját. S mikor először tálaltam fel magamnak, ízlelőbimbóim azonnal megadták magukat. :-)
Első találkozásaim egyike volt ez a tofuval is. Aminek - különösen füstölt változatának – azóta nagy barátja lettem.

Szójababsajt, gomba, tejszín… igazán krémes, mesteri hármast alkotnak ebben az egyszerűen s gyorsan elkészülő fogásban.
Készíthető natúr és füstölt tofuból is. Bevallom, nekem füstöltből ízlik igazán.



Tejszínes-gombás tofu

Hozzávalók: (1 adaghoz)
10 dkg (füstölt) tofu
10 dkg friss gomba
kb. 1 dl főzőtejszín (20%-os)
pici olivaolaj
fűszerkeverék
pici só
petrezselyemzöld a tetejére

Elkészítés:
Az alaposan megtisztított gombát nagyobb darabokra szelem. A tofut kb. 1X1 cm-es kockákra vágom. Így nagyjából azonos méretű gomba- és tofudarabkákat kapok.
Serpenyőben kis olivaolajat hevítek, rádobom, s megpirítom a tofut. Mikor már aranyszínben tündökölnek a tofukockák, hozzáadom a gombát, s megfűszerezem (pl. Kotányi fűszermalom-olasz vagy francia változat). Megvárom, amíg a gomba levet ereszt (ha nem lenne elegendő az így nyert folyadék, pici vizet öntök alá), majd kis lángon fedő alatt párolom. Mikor a gomba már puha, hozzáöntöm a tejszínt, s beforralom a mártást. (Az ételhez használható 10%-os tejszín is: ez esetben szükség lehet pici étkezési keményítőre, amit a tejszínnel előzőleg elkeverünk s így sűrítjük be a mártást. 20%-os tejszínnél azonban nincs szükség keményítőre, - nagy lángon - egy-két perc alatt beforr a szósz.)
Ha szükséges, utánaízesítek picit a mártáshoz használt fűszerkeverékkel, sóval.
A tetejére petrezselyemzöldet szórok.
Köríthető rizzsel, tésztával, kuszkusszal, bulgurral...


Most bulgur volt a köret.
A bulgur nem más, mint búzatöret.
Keleti országokban közkedvelt étel. Hagyományosan napon szárítják zöld búzaszemből.
A szív egészségének szempontjából fontos tápanyagok sokaságát tartalmazza, köztük összetett szénhidrátokat, fehérjéket, niacint, nem oldódó rostokat, fitoösztrogéneket, valamint E-vitamint. (Forrás: www.origo.hu)

Én a bulgurt a következőképpen szoktam készíteni:
Tapasztalataim szerint bő 3-szor/3,5-szer annyi víz szükséges hozzá, mint amennyi bulgur.
A bulgurt nagyon pici vajon vagy egy csepp olivaolajon kicsit átpirítom (mikor érzem az illatát, akkor jó). Eközben kimérem a szükséges mennyiségű vizet. Mikor a bulgur megpirult, felöntöm a vízzel, s zöldségleveskockát morzsolok bele (kiszámolom, hogy a felhasznált mennyiségű vízhez „mennyi kocka” szükséges). Átkeverem s megvárom, míg a víz felforr. Ekkor kis lángra veszem a gázt s a lábast lefedem. Kis lángon addig főzöm, míg az összes vizet magába szívja, a főzési idő kb. 20-25 perc. (Ezután lehet hagyni, hogy a saját gőzében is puhuljon kicsit).

Laár András: Miért vagyok vegetárius?

Laár Andrást nagyon kedvelem.
Rendkívül sokoldalú és bölcs embernek tartom. Azt gondolom, érdemes odafigyelni gondolataira: szelídségről, filozófiáról, életszemléletről, életvezetésről.

Laár András: Miért vagyok vegetárius?

Már tizenhét évesen is egy évre leálltam a húsevéssel, mert összeismerkedtem egy vegetárius fiúval, Tulipánnal, akivel egy ideig együtt zenéltem, és aki nagy hatással volt szellemi fejlődésemre. Ő beszélt nekem legelőször a keleti filozófiák „nem ártás” szemléletéről, amely arról szól, hogy próbálja meg az ember a lehető legkevesebb kárt okozni létével a Természetnek és az élőlényeknek. Világszemléletétől egészen fellelkesedtem, olyannyira, hogy másnap megmondtam édesanyámnak: mostantól én sem eszem húst. Úgy érveltem, hogy ha meg lehet élni húsevés nélkül, akkor az embernek nincs igazából joga állatot enni, mert azzal olyan szenvedést és halált okoz, ami elkerülhető lenne. Neki ezt igen nehéz volt elfogadnia, úgyhogy újra és újra megpróbálta odabiggyeszteni a sült combot vagy a kolbászt a főzelék vagy krumpli mellé a tányéromra, amit én újra és újra félreraktam, nem ettem meg. Ez ment egy évig, utána beadtam a derekamat, és visszatértem a húsevő táplálkozáshoz.
A következő vegetárius időszak huszonnyolc éves koromban kezdődött, amikor találkoztam a magyarországi „krisnásokkal”, a Krisna-tudatú baktákkal, akiknek a vallása tiltja a húsevést. Rajtuk keresztül ismerkedtem meg alapfokon a hinduizmus filozófiájával, és a vaisnavák, azaz a Visnu-hívők vallási gyakorlatával. Ez újra felélesztette bennem a „vegi” szellemet.
Ekkor már úgy tűnt, nagy a hajlamom a vegetárius életmódra, mert bár a krisnásokkal egy fél év múlva meglazult a kapcsolatom, ezután még három évig tartózkodtam a húsevéstől. Időközben megismerkedtem a buddhizmussal, ami revelációként hatott rám. Mostanáig is az egyik legfontosabb szellemi vezérfonalam ez a létszemléleti rendszer. Buddhista körökben nem kötelező a vegetárius életmód, de azért a buddhisták harmada-fele nem eszik húst. A „nem ártás” elve itt is érvényben van, de kissé más értelmezésben, mint a hinduknál.
Ez a hústól tartózkodó időszak azért ért véget, mert zenész-életmódom következtében rendszeresen utazgattam a KFT zenekarral az országban, és szinte mindig valamilyen vendéglőben vagy egyéb „vendéglátóipari alegységben” kellet ebédelnünk, vacsoráznunk. Ekkoriban – a 80-as évek elején – már az is szerencse volt, ha koncert után volt hová betérnünk enni, nemhogy vegetárius étel lett volna. Három év kellett ahhoz, hogy végleg elegem legyen a rántott gomba, rántott sajt menükből, vagy az otthonról magammal hozott hideg zöldségekből. „A megvilágosodás nem múlhat ezen” – gondoltam ekkor, és megint évekre visszatértem a konvencionális táplálkozáshoz.
Csakhogy eljött a pillanat, amikor nagyon beteg lettem. 1999 telén porckorongsérv keletkezett a derekamban, amit két és fél évig képes voltam meditációval, jógával, talpmasszázzsal és a buddhista mesteremtől, Mireisz Lászlótól kapott varázsolajjal féken tartani, de 2002 április közepén végképp ágynak dőltem. Semmi és senki nem tudott segíteni, derekam úgy fájt, mintha egy nagy rozsdás csavart csavaroztak volna bele kívülről, minden moccanás iszonyú kínszenvedést okozott. Ekkor hagytam abba végleg a húsevést. Igaz, ez időszak alatt amúgy is alig ettem. 12 napig feküdtem hanyatt az ágyban, csak a mellékhelyiségbe vonszoltam ki magam időnként nagy erőfeszítéssel, amúgy pedig olvastam a hinduk egyik szent könyvét, a Srímad Bhagavatamot. Kilenc nap elteltével meglátogatott jógaoktató barátom, Krisnanand, aki látva helyzetemet és ebből fakadó olvasási lázamat, egy könyvet ajándékozott nekem. Címe: Líla Amrit, Srí Mahaprabuji isteni élete. Ez az ő Mestere Mesterének a Mesteréről szól (tehát tanítványi láncban visszafelé a harmadik Mesterről), aki Indiában élt 135 éves koráig (1963-ban távozott az élők sorából), és nagy szent volt, Visnu istem megtestesülése. Ezt a könyvet két nap alatt elolvastam , és másnap délelőtt felhívtam Krisnanandot, hogy nagyon tetszett. A következő nap délutánján telefonált nekem: „András, most épp szatszangot (vallási együttlétet) tartunk, és utólagos engedelmeddel mondtam a többieknek, hogy te milyen betege vagy, és ezt a bhajant (szent éneket), amit most hallasz, azért éneklik, hogy te meggyógyulj.”
A telefonkagylón keresztül pedig hallottam, hogy egy csomó ember, ötven-hatvan, kis csengők és harmónium kíséretében együtt énekel valamit szanszkrit nyelven. Ez annyira meghatott, hogy elpityeredtem. Megköszönve leraktam a telefont, még sírdogáltam egy kicsit, és körülbelül két perc múlva nekikezdtem a készülődésnek, hogy kivonszoljam magam a mellékhelyiségbe. Ám közben megtörtént a csoda.
A fájdalmam egy csapásra töredékére csökkent. Képes voltam rendesen felállni és kapaszkodás nélkül kimenni, állva elvégezni az elvégeznivalót. Újra megtartott a lábam, mintha eltűnt volna a derekamból az a rozsdás csavar, és a lábamba kisugárzó fájdalom is visszahúzódott. Az ima megtette hatását, de annyira, hogy még számomra is hihetetlen volt.
Egyébként, hála az Égnek, azóta se tért vissza hozzám ez a betegség.
Később, amint lehetett, megkerestem a jógaközösséget, hogy köszönetet mondjak nekik gyógyulásomért, de ők a Mesterük isteni erejével magyarázták a csodát. A Mester Mahamandaleshwar Paramhans Swami Maheswarananda, aki már harminc éve terjeszti Európában és s a világ számos más helyén a „Jóga a mindennapi életben” szisztémát. Később lehetett vele is találkoznom, köszönetet mondanom felépülésemért, kértem és megkaptam tőle a mantra-beavatást, és ezzel a tanítványa lettem formailag is.
Mivel a jógások között sem divat a húsevés, hasonló gondolkodásúak között találtam magam. Sok jó főzési ötletet kapok tőlük, és feleségemmel együtt ügyes vegetárius életmódot folytatunk, idestova két éve. Szerencsére ma már sok olyan étterem is van, ahol gondolnak a húst nem fogyasztókra, és egyre gazdagabb a vegi-kínálat. Szándékom szerint én már nem térek vissza a húsevéshez, mert tisztábbnak és egészségesebben tapasztalom a növényi táplálkozást, ráadásul teljes értékűnek is. Semmiféle hiányérzetem nincs.
Ha valakit belülről megmozdítanak a húsmentes életmód szűkebb, s tágabb előnyeiről szóló érvek, ne féljen kipróbálni a vegetárius táplálkozást! Semmi baja nem lesz tőle! Nem igazak a hiánytáplálkozásról szóló mendemondák, ha gazdagon, sok jó ízzel főz magának, és nem pusztán elhagyja a húst a megszokott ételekből. Sok olyan embert ismerek, akik több évtizede növényi életmódot folytatnak, és teljesen egészségesek, erőteljesek és fittek. A vegetárius táplálkozás egy külön világ, sok gabonát, zöldséget, gyümölcsöt kell enni, és húspótlónak ott van a tofu, a szejtán, vagy a gabonakolbász. A ma még ismeretlen fűszerek, alapanyagok beépülnek a háztartásba, és az új összeállítások még nagyobb gasztronómiai élvezetet adnak, mint a hagyományos konyha produktumai. Könnyebb lesz a gyomor, a lélek és az egész élet. Érdemes megvenni a krisnások szakácskönyveit vagy a Jóga-konyhát, de ma már számos egyéb – húsmentes ételek receptjeit tartalmazó – szakácskönyv is forgalomban van.
Sok sikert a kísérletezéshez!

Az írás Laár András „Laár pour l’art” című könyvében (Budapest 2004, Jaffa Kiadó) jelent meg.

2007. október 22., hétfő

Diós-brokkolis spagetti

No igen, már megint zöldséges tészta… hm… és ez is mennyei! :-)

Diós-brokkolis spagetti

Hozzávalók: (1 adaghoz)
2 nagyobb marék kis rózsáira szedett brokkoli
kb. 10 dkg tejes kiőrlésű spagetti (fele-fele legyen a zöldség és a tészta)
1 pici fej vagy ½ fej vöröshagyma
1 pici gerezd fokhagyma
kb. 2 dkg dió
kb. 1 ½ - 2 dkg zsemlemorzsa
1 kisebb szárított chilipaprika
olivaolaj


Elkészítés:
Felteszek sós vizet forrni a spagettinek.
A brokkolit kis rózsákra szedem, leöblítem.
A spagettit beledobom a lobogó vízbe, majd egy másik lábasban a brokkolinak is sós fürdőt készítek. (A brokkoli vizét azért később teszem oda, mert a brokkoli kevesebb idő – kb. 7-8 perc - alatt puhul meg, mint a spagetti, s azt szeretném, hogy egyszerre készüljenek el). Mikor a brokkolinak szánt sós víz is lobogva forr, beleteszem a zöld rózsákat és miután ismét felforrt, kis lángon, fedő alatt puhára, de még kellemesen roppanósra párolom őket.
Amíg a tészta és a brokkoli elkészül, megcsinálom a diós-morzsás keveréket, mely majd az étel tetejére kerül. A vöröshagymát megpucolom, leöblítem és apró kockákra vágom. A fokhagymát is megpucolom, öblítem. A diót mozsárban durvára töröm vagy durvára vágom. A chilit mozsárban megtöröm.
Egy serpenyőben pici olivaolajat hevítek, s rádobom az apróra vágott vöröshagymát, mikor megfonnyadt-puhult (ne legyen barna, csak épp puhuljon meg!), hozzáadom a zúzott fokhagymát. Ahogyan megérzem a fokhagyma illatát, mehet a serpenyőbe a morzsa, a dió és a chili. Kevergetem. Mikor a dió és a morzsa megpirult, kész is a tésztára-való.
Pici olivaolajra szedem a kifőtt lecsepegtetett spagettit és az időközben készre párolódott brokkolit, s óvatosan összeforgatom-átmelegítem a tésztát és a mélyzöld rózsákat. Ha kell, sózom.
Tányérra szedem a brokkolis spagettit és megszórom a diós morzsás keverékkel.

A 101 Vegetáriánus étel (GoodFood Magazine BBC) c. könyv receptje alapján. Az eredeti recepten néhány ponton módosítottam.


2007. október 20., szombat

Kefíres süti kókusszal

Amolyan igazi kávé, tea melletti könnyed nass ez a sütemény.
Pehelykönnyű, hiszen nem nehezíti sem töltelék sem máz, ugyanakkor egy pohárka kefírt tartalmaz.
S nem utolsósorban nagyon egyszerűen, s gyorsan elkészül.


Kefíres süti kókusszal

Hozzávalók:
1 pohár kefír
1 kefírespohárnyi cukor
1 kefírespohárnyi kókuszreszelék
2 kefírespohárhyi liszt
½ kefírespohárnyi olaj
2 db tojás
1 csomag sütőpor

Elkészítés:
A tojásokat a cukorral habosra keverem, majd belelöttyintem az olajat, s még egy picit továbbverem a robotgéppel. Mehet bele a kefír, 1 perc a robottal, s erre az eszközre a továbbiakban már nem is lesz szükség.
Fakanállal a keverékbe dolgozom a kókuszt, majd beleforgatom a sütőporral előzőleg elkevert lisztet.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítom a masszát, s170-180 fokos előmelegített sütőbe tolom. Kb. 20-25 perc alatt megsül. A süti akkor van kész, mikor enyhe aranyszínbe öltözött a teteje.
Csinos téglalapokra vágva kínálom.

Kelkáposztás penne

Az igazat megvallva, nagy-nagy rajongója vagyok a zöldséges tésztaételeknek. S ebből adódóan szívesen kísérletezem újabb és újabb variánsaival ennek az ételtípusnak.

Kelkáposzta és tészta… elsőre talán kissé szokatlannak és meglepőnek tűnhet a párosítás – de a most következő recept eme két főszereplője igazi nyerő párost alkot ebben az ételben. A fenyőmaggal és a kétféle sajttal megbolondítva a tészta és a kelkáposzta duója egészen újszerű és kellemes ízvilágban olvad össze.
Azt is megkockáztatom, hogy ily módon elkészítve, még az is élvezettel fogyasztja a kelkáposztát, aki – például főzelékként elkészítve – nem rajong érte túlságosan.

Az alapötlet/alaprecept Jamie Olivertől származik (akinek szintén nagy-nagy rajongója vagyok :-). Néhány ponton azonban módosítottam mind a hozzávalókat (pl. az olasz húsos füstölt szalonnát elhagytam), mind az étel elkészítését tekintve.

Kelkáposztás penne

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7-8 db szép nagy kelkáposztalevél
kb. 3 kisebb marék teljes kiőrlésű penne
kb. 2 evőkanálnyi fenyőmag
1 kisebb gerezd fokhagyma
1 jó marék reszelt parmezán
kb. 8-10 dkg mozzarella
olivaolaj
1 darabka vaj


Elkészítés:
Felteszek sós vizet a tésztának.
A kelleveleket megmosom, a torzsájukat kivágom. Egymásba csavarom, és kb. fél centis csíkokra metélem őket.
Felhevítek egy serpenyőt, és szárazon megpirítom benne a fenyőmagot. Ha már kellemes aranybarna színben pompáznak, félreteszem a magokat.
Ezután pici olivaolajat öntök a forró serpenyőbe, s miután az olaj felhevült, rádobom a zúzott fokhagymát. Mikor megérzem a fokhagyma illatát, mehetnek is rá a kelcsíkok. Pár percig pirítom a harsogó zöld szálakat, sózom, rádobok egy darabka vajat, majd kis lángon, fedő alatt puhára párolom a kelkáposztát. Kb. 15 perc kell neki.
Ez idő alatt a parmezánt megreszelem, a mozzarellagolyót pedig kb. 1 centis kockákra vágom. S a tészta is kifő.
Mikor a kel megpuhult, de még kellemesen roppanós, zamatos, összekeverem a pirított fenyőmaggal, majd elzárom alatta a gázt. Hozzáadom a reszelt parmezán jó részét, elkeverem, majd mehetnek is bele a mozzarellakockák. Újabb keverés, majd belezúdítom a kifőtt, lecsepegtetett pennét. Összeforgatom, majd a tészta főzővizéből merek a serpenyő tartalmára annyit, hogy a tésztán krémes mártás képződjön.
Tányérra szedem a kelkáposztás pennét és megszórom a maradék parmezánnal.


2007. október 19., péntek

Tökfőzelék

A főzelék – azt gondolom - tipikusan az az étel, amire abszolút mértékben igaz az unalomig ismételgetett közhely: „ahány ház, annyi szokás”.
Ennek ellenére s épp ezért, közkinccsé teszek egy saját verziót.
Méghozzá a „családi” tökfőzelékünkét.

Azért szeretem, mert – e főzeléket ily módon elkészítve – épen-szépen maradnak benne a gyalult tökszálak, kellemesen fűszeres az íze és (nem fehéren-sápadtan, hanem) élénk-pirospozsgásan mosolyog rám a tányérból. :-)


Tökfőzelék:

Hozzávalók:
½ kg gyalult tök
½ - ¾ liter tej
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy csokor kapor
3 púpozott teáskanál liszt
kb. 4-5 dkg főzőmargarin
1 teáskanál pirospaprika


Elkészítés:
A hagymát megpucoljuk, leöblítjük, apró kockákra vágjuk és megfonnyasztjuk a margarinon. Megszórjuk a pirospaprikával, átkeverjük, majd felengedjük tejjel. Beleszórjuk az apróra vágott kaprot, sózzuk és miután felforrt, pár percig rotyogtatjuk.
Habarást készítünk, azaz a lisztet egy kis tejjel csomómentesen tejfölsűrűségűre keverjük. A habarást a nagy lángon rotyogó hagymás-fűszeres tejhez öntjük, alaposan elkeverjük, majd miután felforrt, folyamatosan kevergetjük még egy-két percig, hogy krémes állagú, sima mártást kapjunk.
Beletesszük a gyalult tököt, s óvatosan elkeverjük. Miután újra felforrt, kis lángon, fedő alatt a szószban puhára pároljuk a tökszálakat. Főzés közben nagyon óvatosan átkeverjük párszor (mert a tej odakaphat az edény aljához). A kíméletes bánásmód, óvatos kevergetés azért fontos, mert így nem törnek össze a tökszálak, hanem szép hosszúak, s enyhén roppanósak maradnak. A zsenge, nyári tök kb. 10 perc alatt megfő, míg ősz felé akár fél óra is lehet a főzési idő. Ha tök átpuhult, el is készült a főzelék.
Aki szereti, dúsíthatja még tejföllel, kefírrel.
Finomabbá teheti valamilyen feltéttel.
A főzelék sűrűsége – főzés közben, de akár utólag is - tetszés szerint alakítható kevesebb-több tej hozzáadásával.

2007. október 14., vasárnap

Mogyorós-csokis muffin



Hát… ez bizony nem reform-édesség…
Mentségemül szolgáljon: meglepetésül szolgált családom számára vasárnapi ebéd után… :-)



Mogyorós-csokis muffin

Hozzávalók:
10 dkg vaj
10-12 dkg Nutella
5 dkg cukor
2 tojás
1,2 dl tej
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg mókus mogyoró
10 dkg (magas kakaótartalmú) étcsokoládé

Elkészítés:
A vajat a cukorral kikeverem, majd az így kapott elegyet a Nutellával, a tojásokkal és a tejjel habosra keverem.
Egy másik edénybe kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral, ezt követően hozzáadom az előzőleg száraz serpenyőben megpirított és durvára vágott mogyorót és a szintén durvára darabolt csokit.
A lisztes keveréket 2-3 részletben a mogyorós masszához adom, a kettőt alaposan összevegyítem.
Muffin-formákba adagolom a tésztát, s magas hőfokon (kb. 200 fokon) 20-25 perc alatt megsütöm a sütiket.
12 db mogyorós-csokis finomság lesz a végeredmény.

Sikerélmény!

Elkészítettem Chili & Vanília pirított ropogós müzlijét.
Nagy-nagy köszönet az ötletért és a receptért!
A végeredmény valami eszméletlen: látványra s ízre egyaránt! :-)

Különösen közel áll a szívemhez ez a recept, már csak azért is, mert – ahogyan azt a házi kenyérsütéssel kapcsolatban is írtam – otthon, én magam készíthetek el olyasvalamit, amit mindennap fogyasztok.
Az üzletekben kapható müzlik többsége tele van valamilyen adalékanyaggal, cukorral, csokival, tartósítószerrel, de amit én készítek, arról biztosan tudom, hogy nem tartalmaz efféle hozzávalókat. Hanem csupa-csupa – általam legalábbis annak tartott – egészséges csemegét (olajos magvakat, aszalt gyümölcsöket), ráadásul pont azokat, amiket épp megkívánok, épp akkor ennék, szeretnék. A müzli-variációk száma szinte végtelen…
Ugyanakkor tényleg nagyon hamar, s egyszerűen elkészül.

Ja, és baromi jó érzés, hogy, igen ezt a ropogós, egészséges, mutatós reggeli finomságot én magam készítettem :-)!

Egy szó, mint száz: reggeliző asztalom állandó vendége lesz!

2007. október 13., szombat

Ázsiai ihletésű gyorsvacsi

Számomra igazi vega-kényeztetés ez az étel… zsúfolt hétköznapokra, lusta péntek estékre… :-)

Őszintén megvallva, nem vagyok a kínai, thai stb. konyha nagy rajongója, de egy csepp Ázsia olykor-olykor megérint, s elvarázsol. Ezt a cseppecskét a szójaszósz és méz kettőse és az ázsiai jellegű zöldségkeverék adja ehhez az ételhez.

Bármilyen kínai, vietnámi, thai jellegű zöldségspecialitás, (uram bocsá’ előre összeállított s úgy megvásárolt) zöldségkeverék felhasználható hozzá. Jelen esetben „chinese” névre hallgatott az elegy, amely karottát, bébirépát, babcsírát, cukorborsót, póréhagymát, zöldfokhagymát, vízigesztenyét és kínai gombát tartalmazott.


Zöldséges pirított tészta

Hozzávalók: (1 adaghoz)
20-25 dkg ázsiai jellegű vegyes zöldségkeverék
10-12 dkg teljes kiőrlésű spagetti (fele-fele legyen a zöldség és a tészta)
1-1 ½ evőkanálnyi sötét szójaszósz
1 mokkáskanálnyi méz
kb. 1 evőkanálnyi olaj
kb. 1 evőkanálnyi szezámmag


Elkészítés:
Felteszek vizet a tésztának, mikor felforrt, sózom, majd beledobom a félbe tört spagettit.
A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom, félreteszem. Felhevítem a wokot.
Mikor a wok már tűzforró, belelöttyintem az olajat, majd mehet rá a – jelen esetben fagyos – zöldségmix. Átkeverem, majd amikor a zöldségek már átmelegedtek, lefedem az edényt, s hagyom, hogy a zöldek átpuhuljanak. Ha ez megtörtént, pár percig kevergetve sütögetem őket a wokban, hogy ropogósak is legyenek. Mikor a kellő állagot már majdnem elérték, megkapják szójaszósz és méz adagjukat, s ebben a pirítom a zöldeket teljesen készre.
Mikor elkészült a zöldség, hozzáadom az addigra már kifőtt és lecsepegtetett tésztát, s egy-két perc alatt összepirítom a wok tartalmát.
Miután kitálaltam, pirított szezámmaggal szórom meg a zöldséges pirított tészta tetejét.

2007. október 10., szerda

Munka-ebéd

Ja, nem! Nem valamiféle kosztümös – öltönyös – feszengős – hivatalos - tárgyalásos eseményen vettem részt.
Mindössze annyi történt – ez igen gyakran megesik -, hogy melegítős - mikrós dobozkában szállítottam magamnak munkahelyemre a déli betevőt.
Ez sokszor nem egyszerű, hiszen valami olyasféle eledel szükségeltetik, ami egy-két napig eláll, szállítható, melegíthető, s még ezek után is ínycsiklandozó!

Nos, ez a mai ilyen volt!
Ja, és előző este gyorsan el is készült!

Stahl-féle parmezános zöldborsópüré tökmagos gabonafasírttal.

Bevallom, a gabonafasírt instant-változat volt…
A zöldborsópürés recepttel most kísérleteztem először, s az eredmény igazán kellemesnek, simogatónak és ízletesnek bizonyult! Az eredeti recepthez képest több (kb. 10-12 dekányi) parmezán került bele, pici só, s jelentékenyebb mennyiségű őrölt bors… :-)
Annyira finom, hogy itten most „bejegyzem” a receptet.

Parmezános zöldborsópüré

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 evőkanál vaj
30 deka mirelit zsenge zöldborsó
8 deka friss parmezán
3 deci tejszín
frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt fekete bors
2 csokor (nem tévedés!) friss petrezselyem

Elkészítés:
Egy teflonserpenyőben alacsony lángon felolvasztom a vajat, aztán hozzászórom a mélyhűtőből előkotort fagyos, zöld gyöngyöket és fedő alatt puhára párolom őket. Közben megreszelem a friss parmezánt és előszedem a turmixgépemet a polc mélyéről. Gyorsan beleteszem a gépbe a puha zöldborsót, a reszelt parmezánt és hozzálöttyinttem a tejszínt is. A turmixgép fölött alaposan megdörzsölgetem a pici, kézi reszelőn háromszor-négyszer a kemény szerecsendiót, utána jöhet a frissen őrölt bors és ollóval a kupac tetejére nyesem a rengeteg, friss petrezselymet is. Sózni nem szoktam, mert a sajt elég sós szerintem.

Nassolok!

Jó ideje – van is talán már egy éve – valahogyan nem kívánom, így nem is nagyon eszegetem a szó klasszikus értelmében vett édességeket (értsd: csoki, nápolyi, bonbon, cukrászsüti).
Édes ízek iránti vágyaimat – mert azok azért vannak :-) – gyümölccsel, müzliszelettel, magas gyümölcstartalmú dzsemmel (St. Dalfour – hm…!) elégítem ki.
De valamivel még úgy kényeztetném magam! Valamivel, amiből bármikor elcsemegézhetek egy-két szemet, ha érzem, hogy jön az éhség, de messze még a vacsora vagy egyszerűen csak jólesne egy finom falat – mert, igen: megérdemlem!
Az „egyszerű, de nagyszerű”-ség jegyében beszereztem egy zacskó Diákcsemege névre hallgató mag- és aszalt gyümi keveréket. S mostanság ebből nassolok.
Picit utánajárva nevezett zacsi tartalmának, hamar kiderült, hogy a különböző olajos magvak és aszalt (nem kandírozott!) gyümölcsök – természetesen mértékkel fogyasztva – rendkívül értékes, egészséges kis csodák.(A szárított, aszalt gyümölcsök vásárlásánál azonban érdemes elolvasni az összetevők listáját, mert a legtöbb termék E220 elnevezésű adalékanyagot, azaz kén-dioxidot tartalmaz. Lásd erről bővebben Siccike Vegagyerek blogjának vonatkozó bejegyzését: http://vegagyerek.blogspot.com/2007/08/mirt-legyen-bio-az-aszalt-gymlcs-is.html).





Íme, a „szakirodalom”:

Olajos magvak: apró szemekben nagy segítség

Napraforgómag, földimogyoró, törökmogyoró, tökmag, mandula, szezámmag... Csábító finomságok, melyekre igazságtalanság csupán desszertként gondolni. Aki rejtett zsiradékként tekint az olajos magvakra, ne felejtse el, hogy bár kalóriát jelentenek a bennük található zsírok, ezek telítetlen zsírok. Nem véletlen, hogy az olajos magvakból hidegen sajtolt zsírok (mint a mogyoróolaj, szezámolaj vagy a tökmagolaj) gazdagok esszenciális zsírsavakkal.
A magokban található illóolajok jelentős része antioxidánsokban gazdag, nagy segítséget jelentenek a szabad gyökök ellen. A különféle olajos magvak számos gyógyhatással bírnak, melyek az egyik legfontosabb táplálék-kiegészítővé teszik őket. Mely területeken számíthatunk az olajos magvakra? Számtalan káros eredménye lehet például a felborult hormonháztartásnak, melynek egyik kiváltója a helytelen táplálkozás. Ennek ellensúlyozásában, optimalizálásában nagy segítség lehet, ha kiemelt figyelmet fordítunk a különféle olajos magvak fogyasztására: segít a testsúlyrendezésben, a szervezet harmóniájának visszaállításában.
Az olajos magvak magas kálciumtartalma segíthet megelőzni a csontritkulást is, de cink- és szeléntartalmuk miatt akár a lecsökkent szexuális kedv visszaállítására is alkalmasak. Altáji problémáknál maradva, az olajos magvak közül kiemelkedik a tökmag, mely különösen fontos lehet a férfiak számára prosztataproblémák esetén.
Talán nem is gondolnánk, de a stressz természetes oldásában nagy szerepet kap a B5-vitamin (pantoténsav), melynek a gabonapelyhek, korpakészítmények és a búzacsíra mellett legfőbb természetes forrása a különféle olajos magvak. Hasonlóképpen fontos a B1 vitamin, mely csökkenti a szorongást és regenerálja az idegeket, és szintén nagy arányban található olajos magvakban.
Vegetáriánus étrend esetében is fontos szerepet kapnak az olajos magvak, mivel szervezetünket ásványi anyagokkal, rostokkal és vitaminokkal látják el. Magas fehérjetartalmuk miatt - 10dkg magban 20-25g fehérje van - remek húspótlók. De nem csak húsfélék pótlására alkalmasak az olajos magvak. Bár a tej elengedhetetlen fontosságú főleg kisgyermekek táplálkozásában, ha gyermekünk allergiás a tehéntejfehérjére, kénytelenek vagyunk a tejtermékeket kiiktatni étrendjéből. Az így elveszített tápanyagokat azonban pótolni kell. Ilyen esetben is nagy segítséget jelenthetnek az olajos magvak, például finomra darált formában az ételekbe keverve. Mivel az olajos magvak számtalan zsíroldékony vitamint tartalmaznak - ahogy növényi zsiradékot és kálciumot is -, rendkívül táplálóak. A magas kálciumtartalom általánosan igaz a különféle olajos magvakra, ám érdemes kiemelni a szezámmagot, mely súlyarányosan több kalciumot hordoz a tehéntejnél.

Forrás: www.cerbona.hu


Együnk aszalt gyümölcsöt!

A friss gyümölcsök mellett a legjobb téli vitamin-, rost-, ásványianyag- és cukorforrások a szárított gyümölcsök. Az aszalt gyümölcsök mind nagyon jó hatással vannak az emésztésre, és magas káliumtartalmuk révén segítik a méregtelenítési folyamatokat. Magukban rejtik a nyár összes ízét, tulajdonképpen kis tápanyagraktárak. Édesek, és az ízük ugyanolyan – van, amikor jobb is -, mint a friss gyümölcsé. A téli ínséges időszakban - mikor nagyon kevés szezonális gyümölcs van - különösen érdemes fogyasztani őket. Az aszalt finomságoknak nagyon magas a cukortartalmuk, ezért cukorbetegek, fogyókúrázók sajnos nem nagyon fogyaszthatják.
Az aszalás lényege a lassú szárítás, mely során a gyümölcs víztartalma 80%-ról 20% alá csökken. A dehidrált élelmiszerek előállításánál az első lépés a kiváló minőségű alapanyagok kiválasztása (aszaláshoz is a friss, teljesen hibátlan gyümölcsöt kell kiválogatni). Az élelmiszer későbbi megromlását rövid ideig tartó hőkezeléssel lehet meggátolni, amely inaktiválja az enzimeket, elpusztítja a mikrobákat. Ez a folyamat igen gyors, ezért a hőhatás ellenére a tápérték csökkenése, a vitaminok lebomlása nem számottevő.

Mi van a az aszalt gyümölcsökben?
Sárgabarack: a szárított barackban sok vas, kálium, antioxidáns hatású béta-karotin, és rost is van. Hét szem aszalt barack kb. 77 kalóriát tartalmaz.
Datolya: mint a legtöbb szárított gyümölcsnek, a datolyának is igen magas a szénhidrát-tartalma, így kitűnő gyors étvágycsökkentő. Ha a délutáni munka során figyelmünk lankad, kapjunk be egy pár szemet belőle, hamarosan ismét topon leszünk. Három nagy szem datolya sok káliumot, és kb. 86 kalóriát tartalmaz.
Füge: a szárított fügének egyfelől igen magas a rosttartalma, másrészt segít csökkenteni a "rossz" koleszterin (LDL) szintjét a vérben. Kalciumot, vasat, B6- és E-vitamint, valamint káliumot is tartalmaz. Két nagy szem füge kb. 97 kalóriát ad.
Aszalt szilva: kálium-, rost- és antioxidáns-raktár. Öt szem szilva kb. 100 kalória.
Mazsola: a mazsolaszőlő aszalásával előállított töpörödött bogyócska kitűnő vasraktár. Rostjai segítik az emésztést, és csökkentik a rossz koleszterin szintjét a vérben. Egy kisebb marék mazsola kb. 107 kalóriát tartalmaz.
Meggy, cseresznye: ezen édes bogyóknak igen magas a kálium- és A-vitamin-tartalmuk. 12 szem kb. 90 kalóriát tartalmaz.

Forrás: http://www.origo.hu/, http://www.gilan.hu/

2007. október 9., kedd

Impresszió

Ma bukkantam rá a Mindmegettén… tetszik! :-)

Nincs titka a francia konyhaművészetnek: gondos bevásárlás, friss nyersanyag, semmi sietség – ez csaknem mindaz, amire a sütés-főzéshez szükség van. És még valamire – szeretetre. Szeretni kell az ételt, és szeretni kell azokat, akiket az asztalhoz várunk. E két követelmény megléte esetén lehet valaki művész – talán nem egy holland mester megjelenítő stílusában, inkább úgy, mint Gaugin, a naiv festő... Napsugaras tájak és napsugaras képek boldogságról és szeretetről tanúskodnak.

2007. október 8., hétfő

Rakott krumpli en francais

Jó, az elnevezés valószínűleg kicsit túlzás, de jól esik a lelkemnek… :-)

Bár családom többi tagja a teljesen hagyományos (értsd: nem vegetáriánus), magyaros étkezési szokásokat követi, a rakott krumpli, mint olyan, nálunk otthon bizony húsmentesen készül. Számomra mindig is ez volt, s lesz „a” rakott krumpli. Emlékszem, hányszor lepődtem, döbbentem meg azon, hogy vannak, akik ebbe az ételbe kolbászt, ne adj’ Isten még füstölt szalonnát is tesznek. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a magyar konyha rakott krumplija valójában a húsos-kolbászos változat és a mi otthoni variánsunk az, ami eltér a „hagyományostól”.

No, de miért en francais?
Az elnevezés elsősorban annak szól, hogy lentebb ugyebár családi receptet írok le, s a francia származás úgyszólván kötelez… :-)
A franciás jelleg ugyanakkor nem abban érvényesül, hogy bármilyen fehér- vagy kék sajt, bor, különleges fűszer stb. kerül az ételbe. Hanem – úgy gondolom – abban rejlik, hogy kihagyva belőle az erősen paprikás-fűszeres, viszonylag nehezebben emészthető hozzávalót/hozzávalókat, egy sokkal simogatóbb, kellemesebb, lágyabb ízű ételt kapunk. S az illata: hm… egyszerűen mesés!


Rakott krumpli en francais

Hozzávalók: (4 nagyobb, ill.6 kisebb adaghoz)
személyenként 3-4 szem krumpli
6 db tojás
kb. ½ liter tejföl
kb. 12,5 dkg olvasztott margarin (egy kocka margarin fele)

valamilyen ízletes kemény sajt (pl. ementáli, gouda)

Elkészítés:
A krumplikat héjában megfőzzük. Mi itthon kuktában szoktuk: kb. 15-20 perc alatt megfő benne a burgonya. Majd megszabadítjuk a őket a héjuktól.
Amíg a krumpli fő, a tojásokat is megfőzzük, megpucoljuk.
A tejfölt egy tálkában kikeverjük.
A margarint megolvasztjuk.
Jöhet az összeállítás: egy vastag falú, kellőképpen mély hőálló edénybe legelőször is egy kis olvasztott margarint locsolunk. Majd kibéleljük a tál alját főtt krumpli-karikákkal, alaposan megsózzuk, befedjük főtt tojás-karikákkal és vékonyan megkenjük tejföllel. Ezután újra egy sor krumpli következik, só, margarin és tojás-karikák, végül tejföl. Jöhet a következő sor krumpli, majd ismét só, margarin és tojás (most már az összes, hiszen nem lesz újabb tojásréteg) és vékonyan tejföl. Az edény tartalmát befedjük a megmaradt krumpli-karikákkal, kerül rá egy kis margarin, vékony réteg tejföl és utolsó simításként tekintélyes mennyiségű reszelt sajtot szórunk rá.
Alufóliával vagy – ha edényünk rendelkezik ilyennel – a sütőedény tetejével lefedjük és kb. 20-30 percig sütjük. Az a lényeg, hogy az étel átforrósodjon, s a szélei már pirulni kezdjenek. Ha ez az állapot bekövetkezett, fedő nélkül addig sütjük, amíg a tetején a sajt szép pirosra sül.


A tönkölyről

A házi kenyérsütésnél egyik fő szempontom volt, hogy az így elkészült péksütemény lehetőleg minél egészségesebb hozzávalókból álljon.
Evidens volt tehát: tartalmazzon teljes kiőrlésű lisztet.
Így vettem egy kilónyi teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet.
Néhány szabad percemben egyszerű kíváncsiságból utánaolvastam, mi is az a tönköly, s meglepődve tapasztaltam, hogy mennyivel egészségesebb s kedvezőbb élettani hatásokkal bír, mint a „hagyományos” búza.

Íme:

Szerencsére ma Magyarországon újra megjelent és kapható a csodálatos ősi búzafajta, a tönköly, amely az 1950-es években végrehajtott nemesítések áldozatául esett, mivel nem hozta az elvárt termésátlagot. A rendszer akkor teljesen kiirtotta, és feláldozta a minőséget a mennyiségért cserébe. Dr. Kajdi Ferenc és Dr. Kálmán Gergely hosszú és fáradságos munkával a kilencvenes évek közepére - újraalkották- ezt a nagyszerű búzafajtát, és el is keresztelték ÖKO-10-nek. A tönkölybúzát, illetve a belőle készült élelmianyagokat azóta világszabadalom védi.
A búza története több mint 8000 (!) évre vezethető vissza - sokáig ez volt az egyetlen - búza, amely élettani hatásait ismerve egyáltalán nem mondható véletlennek. Elég, ha csak fehérjetartalmára gondolunk: a közönséges búzához képest hatszoros, az ember számára sokkal jobban hasznosítható fehérjét tartalmaz; aminosav-összetétele kiváló. Beltartalmi értékeit tovább növeli a közönséges búzához viszonyított magas ásványianyag-tartalma és sokrétű vitamin-összetétele is.
A tönköly karbantartja testünket, segít megőrizni alakunkat, sőt fogyókúránknak is aktív részese lehet. Rendkívüli fehérje-keményítő aránya miatt egyáltalán nem hizlal, ráadásul a belőle készült ételek dúsak, így kis mennyiség elfogyasztása is jóllakottságérzést kelt. Eközben persze elegendő vitaminhoz és ásványhoz is jutunk. Gyermektápszer is készül belőle, mert a fentebb említett kedvező tulajdonságai miatt a csecsemők már az anyatej mellett is kaphatják! A cukorbetegek is sokkal inkább fogyaszthatják a tönkölybúza lisztjét, mint a jóval elterjedtebb BL-55-ös finomlisztet.
A tönkölybúza egyedülálló sikértartalommal is bír, ami annyit jelent, hogy a belőle készült kenyerek kitűnő minőségűek, ráadásul hosszabban eltarthatók, mint fakó rokonaik. Mindez lehetséges anélkül is, hogy kenyereink biológiai értékét mindenféle sikérjavítókkal, - fokozókkal, habosítókkal elrontanánk. A tönköly lisztjét sokszor lisztjavítóként is használják. Teljes kiőrlésű változata alkalmas tojás nélküli, készen vásárolható száraztészták készítésére, de akár otthon magunk is elkészíthetjük. Remek tönkölylisztből készült pogácsa, stangli, linzer, egyéb sós és édes sütemények is kaphatók a bioüzletekben és - piacokon. Ha magunk szeretnénk összeállítani ételeinket, akkor jó hír: a tönkölybúza lisztjéből szinte minden étel elkészíthető! Akár palacsintáról vagy piskótáról van szó, a tönköly remekül megállja a helyét.
Érdekesség: a tönkölyből újabban teljes értékű búzahúst is készítenek, amely ugyanúgy használható, süthető-főzhető, mint bármelyik állati eredetű hús. Sokat emlegetett fehérjéi miatt az állati hús egy az egyben kiváltható vele, nem kell többé aggódni a - nélkülözhetetlen- állati eredetű fehérjék miatt. Kiválóan illenek hozzá a friss zöldfűszerek, különösen a kakukkfű, rozmaring és majoránna.

Forrás: www.informed.hu

2007. október 7., vasárnap

Füstölt tofu lilahagymával, paprikával és zöldbabbal

A tofu (szójababsajt) – bevallom – egyik nagy kedvencem.

Ugyanakkor rendkívüli vegetáriánus hasznosság: a hús valódi alternatívája és egyben az egyik legfontosabb növényi eredetű fehérjeforrás. Kiválóan alkalmas hús és sajt pótlására.
(Persze azért – mint mindennel – óvatosan kell bánni vele: vannak, akik allergiásak rá.)

Füstölt változatával most kísérleteztem először s ízlelőbimbóim számára abszolút telitalálatnak bizonyult!


Füstölt tofu lilahagymával, paprikával és zöldbabbal

Hozzávalók: (2 adaghoz)
20 dkg füstölt tofu
20 dkg zöldbab (mirelit is lehet)
1 nagyobb fej lilahagyma
1 nagyobb piros húsú (kaliforniai) paprika
1-2 evőkanál szezámmag
kb. 2 evőkanál szójaszósz
1 ½ teáskanál wok - fűszerkeverék (Kotányi – Mesterkonyhák)
kevés olaj


Elkészítés:
Először is felteszek vizet a zöldbabnak. Ha friss babból készítem, akkor addig, amíg a víz felforr, megpucolom, megmosom és kb. 2 cm-es darabkákra vágom a vajbabot. Ha mirelitből csinálom, akkor addig a többi hozzávaló előkészítésével foglalatoskodom.
A zöldbabot a sós vízben megfőzőm, de ügyelek rá, hogy még kellemesen roppanós maradjon (mirelit bab esetében ez kb. 10-15 perc).
A lilahagymát megpucolom, megmosom, félbevágom és a feleket vékonyan felkarikázom (ezáltal vékony hagyma-félköröket kapok). A paprikát szintén leöblítem (én meg is szoktam hámozni), majd kb. 2 cm. hosszú vékony metéltre vágom. A füstölt tofuból kb. 1X1 centis kockákat gyártok.
A szezámmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítom.
Felhevítem a wokot, majd egy pici olajon megfonnyasztom a hagymakarikákat (mikor összeestek már jók is). Ezután rádobom a paprikát, átforgatom a hagymával és már mehetnek is bele a tofukockák. A hagymás – paprikás tofut megszórom kb. 1 ½ teáskanál wok-fűszerkeverékkel és kap egy adag szójaszószt is. 3-4 percig pirítom a keveréket (addig amíg a tofukockák aranyszínű kérget kapnak). Ezután hozzáadom az addigra már megfőtt és lecsepegtetett zöldbabot, összeforgatom és 1-2 percig pirítom a wok tartalmát. Ha szükséges, utánaízesítem (szójaszósszal) a zöldséges tofut és kész is az eledel.
Rizzsel vagy kuszkusszal körítem, s utolsó simításként pirított szezámmagot szórok a tetejére.




A kuszkusz – körítés ügyében apró megjegyzés kívánkozik ide.
Ahány recept, elkészítési javaslat: mind más és más.
Néhány sikertelen („megáll benne a kanál”) próbálkozás után, sikerült kikísérleteznem azt az elkészítési módot, ahogyan - legalábbis szerintem - a legjobb állagú (pergős), s legfinomabb a kuszkusz.

Íme:

2,5-szer annyi víz szükséges hozzá, mint amennyi a kuszkusz.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy 1 adaghoz 0,5 dl kuszkusz és 1,25 dl víz szükséges.
A kuszkuszt nagyon pici vajon vagy egy csepp olivaolajon megpirítom. Közben a vízforralóban felforralom a szükséges mennyiségű vizet. Mikor a kuszkusz megpirult, elzárom alatta a gázt és nyakon öntöm a forró vízzel, majd sózom. Lefedem s kb. 10 percig állni hagyom, ezután villával átkeverem és kész.



Morzsás paradicsom és kecskesajt & Kecskesajtos saláta

Morzsás paradicsom és kecskesajt névre hallgató étket készítettem a napokban ebédre.
A címke tanúsága szerinti „eredeti görög” kecskesajtból azonban maradt egy kevéske, így kétszer is ízletes salátavacsora kerekedett belőle (egyszer madársaláta, a másik alkalommal rukkola volt az alap).

A receptek:

Morzsás paradicsom és kecskesajt

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 250 gramm érett paradicsom, lehetőleg vegyes fajták és koktélparadicsom is legyen közöttük
1 – ½ 1 evőkanál olivaolaj
50-60 gramm kecskesajt
kb. 15 gramm fenyőmag
kb. 50 gramm friss fehérkenyér – morzsa
kb. 15 gramm frissen reszelt parmezán sajt

Elkészítés:
Daraboljuk fel a paradicsomot, de a koktélparadicsomot hagyjuk egészben.
Serpenyőben melegítsük meg kb. az olivaolaj felét, tegyük bele a paradicsomdarabokat, sózzuk meg és időnként megkeverve kb. 5-10 perc alatt pároljuk puhára. Vegyük le a tűzről és keverjük bele a koktélparadicsomot.
Merjük a paradicsom felét tűzálló tálba, morzsoljuk rá a kecskesajt felét, majd a maradék paradicsom és sajt következik.
Hevítsük fel a maradék olivaolajat egy serpenyőben, és enyhén pirítsuk meg a fenyőmagot és a zsemlemorzsát. Vegyük le a tűzről és keverjük bele a parmezán sajt felét. Egyenletesen simítsuk a sajtos paradicsomra, a maradék parmezánt hintsük a tetejére. Előmelegített sütőben süssük 20-25 perc alatt aranyszínűre. Zöldsalátával vagy zöldséggel tálaljuk.

Forrás: 101 Vegetáriánus étel – GoodFood Magazine BBC

Az eredeti recept apró változtatással készült: nem volt itthon épp koktélparadicsom, ez a hozzávaló így kimaradt. Helyette viszont a paradicsomos ragu kapott pár szem apró kockára vágott olajban eltett szárított paradicsomot, ami határozottan jót tett a végeredménynek! :-)







Kecskesajtos saláta

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kisebb mennyiségű saláta vagy salátakeverék (pl. madársaláta, rukkola)
4-5 szem nagyobbacska koktélparadicsom
uborkaszeletek
6-8 szem fekete olajbogyó
5-6 dkg kecskesajt
3 mokkáskanál extra szűz olíaolaj
fűszerkeverék (nálam: Kotányi fűszermalom – olaszos változat)

Elkészítés:
A rukkola szárait lecsipkedtem, a leveleket alaposan megmostam, majd tálba tettem.
Szintén alapos mosást követően a koktélparadicsomokat félbe vágtam, a hűtőben fellelt kígyóuborkából uborkagyaluval vékony szeleteket nyertem. Az olajbogyókat 3-3 pici karikára vagdostam. A paradicsom, az uborka és a pici fekete karikák is tálba kerültek (néhány apró feketeséget félretettem a díszítéshez).
Egy kis tálkában összekevertem az olívaolajat jelentős mennyiségű fűszerkeverékkel. (A dressingbe jöhet még pár csepp citromlé is – ki hogyan szereti. Konkrét esetben citrom épp nem volt itthon.)
A fűszeres olaj egyharmadát a salátára, a maradékot a felaprított zöldségekre csorgattam, s vigyázva, de alaposan mindkét tál tartalmát összekevertem.
Ezután már csak az összeállítás maradt hátra.
Elővettem egy tányért, melyből elköltöm majd készülő vacsorámat. Megágyaztam a rukkolával, majd erre jött a paris-ubis-olajbogyós mix. Tetejére morzsoltam a kecskesajtot, majd a hófehér morzsák is kaptak egy-két tekerésnyit a frissen őrölt fűszerkeverékből. Végül a kész saláta tetején elrendezgettem a félretett olajbogyó-darabkákat.
Egy órát töltött a hűtőben.
Frissen kisült magos házi kenyérrel fogyasztottam, de finom pirítóssal is.


Kenyeret sütök

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy meg kéne próbálkoznom az otthoni kenyérkészítéssel.
Egyrészt mert az olyan jópofa, másrészt, mert az otthon sütött kenyeret szuperfrissen ehetem, harmadrészt pedig azért, mert ez esetben aztán tutira tudom, mi van benne. Sőt, nem csak tudom, mi van benne, hanem én határozhatom meg, találhatom ki!
Nos, a megfelelő recept keresgélésénél szempontjaim a következők voltak.
Gyorsan elkészüljön. Értsd: ne kelljen, keleszteni, pihentetni. Vagyis: ne csak akkor ehessem saját készítésű kenyerem, amikor sok időm van, hanem bármikor, amikor csak kedvem szottyan :-)!
Ne csak kenyérsütő-gépben, hanem sütőben is elkészíthető legyen.
Kevés és könnyen beszerezhető hozzávalóból álljon.
Egészséges legyen (tartalmazzon teljes kiőrlésű lisztet, olajos magvakat).

No, az e kívánalmaknak megfelelő alapreceptté alakítható kenyér-receptet Stahl Juditnál találtam meg.
E recept kipróbálása azonban már a második kísérletem volt. Az első próbálkozásomnál használt recept – mint sütés után kiderült – nem tartalmazott kellő mennyiségű folyékony halmazállapotú anyagot és csak teljes kiőrlésű liszt használatát írta elő, ezáltal túlságosan sűrű és fűrészporszerű lett a végeredmény.

Az eredeti Stahl - recepten már az első kísérletnél módosítottam: az egy teáskanálnyi őrölt köményt elhagytam, s három evőkanál napraforgómag helyett szezámmagból, lenmagból és napraforgómagból kapott a tészta egy-egy evőkanálnyit, és a kenyér tetejére is szórtam az e három összetevőt tartalmazó keverékből. S bátran állíthatom, igazán finom és bíztató lett az eredmény :-)! (A vasárnapi sütés utolsó morzsáit szerdán fogyasztottam el, s a kenyér még mindig puhának és ízletesnek bizonyult.)
A lentebb közreadott, apró módosításaimmal kiegészített recept tehát tekinthető alapreceptnek, melyben a szárazanyagok között felsorolt három evőkanálnyi mag aránya és összetétele tetszés szerint változtatható.



Házi kenyér

Hozzávalók:

Száraz anyagok:
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
12,5 dkg finomliszt
1 kávéskanál só
1 kávéskanál szódabikarbóna
3 evőkanál olajos mag (pl. napraforgó, tökmag, szezámmag, lenmag, fenyőmag, egész mák)

Nedves anyagok:
2 evőkanál olívaolaj
1,5 dl (azaz egy 175 grammos pohárnyi) joghurt
2 dl tej

Elkészítés:
Összekeverjük a száraz anyagokat: egy nagy keverőtálba öntjük a kétféle lisztet. Jöhet hozzá a só és a szódabikarbóna (esetleg valamilyen fűszer vagy fűszerkeverék, amire épp kedvünk támad, pl. őrölt kömény). Majd a magokat (karakteresebb s picit másfajta lesz az ízük, ha száraz serpenyőben enyhén átpirítjuk őket) - a nagyobb szemű magvakat, mint pl. tök- vagy napraforgómag, törjük vagy vágjuk durvára - is a lisztkeverékhez öntjük. A hozzávalókat összekeverjük egy fakanállal.
Ezután egy másik keverőtálban összevegyítjük a folyékony halmazállapotú alapanyagokat: a joghurtot, a tejet és az olívaolajat.
Most pedig összedolgozzuk a kétféle keveréket. Az olajas, tejes joghurtot hozzáöntjük a lisztes keverékhez, és egy fakanállal jól összekeverjük, kidolgozzuk a tésztát.
Ha ezzel is elkészültünk, egy kiolajozott, kilisztezett formába kanalazzuk a tésztát, és a tetejét megszórjuk azokkal a magokkal vagy magkeverékkel, amiket a tésztába is kevertünk (ezeket azonban már ne pirítsuk, mert a sütés során úgyis megpirulnak majd).
Előmelegített, 200 fokos (gázsütőn ez 6-os fokozat) sütőbe tolva 25-30 perc alatt készre sül a kenyerünk.

2007. október 6., szombat

Entrée

Miért gasztroblogolok?
Szeretném megosztani táplálkozással, főzéssel, gasztronómiával kapcsolatos gondolataimat, sikereimet és kevésbé sikeres kísérleteimet, apró örömeimet immár létrejött virtuális naplómmal, ezen keresztül másokkal s - ebben a fejben kavargó gondolatoktól merőben eltérő blogalakban - saját magammal is.

Egész kicsi koromtól kezdve érdekel a főzés, sütikészítés, receptgyűjtögetés (saját receptfüzetembe jegyeztem fel az Anyukám által diktált családi recepteket).
Büszke vagyok családi gyökereimre: az anyai ági francia származásra. Anyai dédapám szakács és cukrász volt, aki midőn dédnagyanyámnak udvarolt, egy saját maga által írt receptes füzetet ajándékozott neki. Ez az egyik kedvenc családi történetem. Szeretem azt gondolni, hogy – többek között – a francia gyökerekből ered Franciaország, a francia kultúra és természetesen a francia gasztronómia iránti rajongásom. Innen a blogcím: La cuisine d’Adéle.

A sütés-főzés, főzősműsorok és receptkönyvek iránti érdeklődés (szenvedély?), tehát adott volt. Az elmúlt időszakban azonban jelentős, egymást kiegészítő, ösztönös, ugyanakkor egyre tudatosabb változások köszöntöttek be addig hagyományos és csendes mederben csordogáló gasztro-életemben:
Jó ideje egyszerűen nem kívánom a húst, s ezzel párhuzamosan elkezdtem érdeklődni az egészséges táplálkozás iránt. Ráadásul egyre inkább éreztem: a klasszikus magyar konyha (melyen felnőttem) nem az én világom, s azóta folyamatosan fedezek fel új ízeket, alapanyagokat, étkeket, hangulatokat.
Így esett, hogy vegetáriánus lettem (a lakto-ovo vonalat követem), s tudatosabban táplálkozom. Mindez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag reformot és biót, csupán annyit tesz, hogy érdekel, utánaolvasgatok, mi kerül a tányéromra, s ha megtehetem, igyekszem az alapanyagok, ételek közül a természetesebbet, egészségesebbet választani. Azt tapasztalom, hogy az ezekből készült - húsmentes - fogások, nem csak természetesebbek s egészségesebbek, hanem finomabbak is, sőt még a közérzetem is jobb tőlük!
Az új ízeket pedig esősorban az arab, törökös, indiai jellegű ételek jelentik, hiszen e kultúrkörökben nagy hagyománya van a változatos vegetáriánus táplálkozásnak. Azonban bármit szívesen kipróbálok és megkóstolok, ami zöldség, gyümölcs, gabonaféle, sajt… - hidegen vagy melegen!

Mindezek hatására egy új világba csöppentem, melyet most kezdek felfedezni. Egyelőre kezdőként, de annál lelkesebben. – Szeretném e blogba feljegyezni felfedezéseimet, rácsodálkozásaimat, próbálkozásaimat, új ételek elkészítésével kapcsolatos szárnypróbálgatásaimat, evéssel, egészséges táplálkozással, kulináriával kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat, benyomásaimat vagy egyszerűen csak tegnap elfogyasztott vacsorámat. :-)