Jó ideje beszereztem már egy csomag gyönyörű napsárga bio kukoricadarát, abból a célból, hogy kipróbáljam a polentát.
A rizottóhoz hasonlóan – aminek elkészítését legalább ilyen sokáig halogattam - azonban úgy véltem, ez valami rendkívül bonyolult dolog… s a rizottóhoz hasonlóan, mint kiderült, - a folyamat bonyolultságát illetően - ez esetben is tévedtem! :-)
Szóval, megsajnáltam a kamrapolcon árválkodó és a sorsát váró kukoricadarát és elkészítettem belőle a polentát.
Hát… amilyen egyszerű, olyan finom! És vég nélkül variálható…
Elsőre egy igen egyszerű receptet próbáltam ki.
Nekem a polentában mindig is az tetszett, hogy miközben hűl, szilárdul és ezt követően szeletelhető, ropogósra süthető. Minden kajáért rajongok ugyanis, ami ropogós…
No, ez valóban az, és intenzív napsárga színe miatt igen mutatós is…
Polenta
Hozzávalók (3 adaghoz)
15 dkg bio kukoricadara
8 dl víz
1 teáskanálnyi só (himalaya)
frissen őrölt bors
darabka biovaj vagy biomargarin
1 maréknyi bio parmezán
kevés olaj (nálam bio repce)
Elkészítés:
Egy nagyobbacska lábasban felforralom a vizet. Amikor lobogva forr, hozzáöntöm a kukoricadarát. Kis lángra veszem alatta a gázt. Sózom, borsozom és folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt készre főzöm. Ennyi idő alatt a dara magába szívja az összes vizet, megdagad és a lábas tartalma besűrűsödik. Elzárom alatta a lángot és belekeverek egy darabka margarint vagy vajat és egy maréknyi aromás reszelt parmezán sajtot.
Vékonyan kiolajozott tepsire terítem a masszát, kb. 2 cm vastagon.
Kicsit állni hagyom, hogy később szeletelni tudjam.
Tetszőleges méretű és alakú formákat vágok a polenta lapból. Majd forró serpenyőben, egészen pici olajon mindkét oldalukat ropogósra és aranyszínűre sütöm.
Ezúttal fűszeres sült cukkínikarikákkal és friss paradicsomszeletekkel tálaltam.
2009. július 19., vasárnap
2009. július 12., vasárnap
Egészséges (vegán) házi fagyi – villámgyorsan!
Adalékanyag-, E-szám-, tej- és tojásmentes.
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.
Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.
A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.
Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.
Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.
Meggyes fagyi
Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz
Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.
Áfonyás fagyi
Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz
Elkészítés:
A metódus ugyanaz.
Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.
Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.
A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.
Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.
Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.
Meggyes fagyi
Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz
Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.
Áfonyás fagyi
Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz
Elkészítés:
A metódus ugyanaz.
Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)
2009. július 4., szombat
One Lovely Award…
Szabályok:
Tedd ki a díjat a blogodba
Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat
Jelölj legalább 7 blogot
Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál
S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal?
Sáfránysárkány
Marica
Gourmandula
Fűszerkert
Bridge
Vera
Anett
Fogadjátok szeretettel! :-)
Első rizottóm… és a következő(k)…
Erre a projektre el sem tudom mondani, már milyen régóta készülök…
Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez…
Szóval, a rizottó szerelmese lettem… az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára.
Miért?
Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az!
Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam…
Ami pedig a hozzávalókat illeti.
Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a „mindent barnarizsből csinálok” elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak… :-)
Vaj – általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak.
Parmezán – a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam.
Alaplé – a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio – adalékanyag- és ízfokozómentes – leveskockát használtam.
Bor – aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is… :-)
S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni?
Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre…
Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle – húsos és húsmentes – variációban egyaránt.
Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat…
Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt.
Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő… :-)
Így ma gombás verzió készült.
Rizottó (alaprecept)
Hozzávalók: (3 adaghoz)
(Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.)
2,5 dl rizottó rizs
1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából – Rapunzelt használok)
kevés olaj (pl. bio repce)
kb. 4 dkg – jó minőségű – vaj
kevés reszelt bio parmezán
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehér bor
Elkészítés:
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest.
Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A „mellette állást” és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul.
Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt.
Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom!
A fotón látható variáción – mint már említettem – roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával…
Gombás rizottó
Hozzávalók (2 adaghoz)
Rizottó – alaprecept:
1,5 dl rizottó rizs
7,5 dl zöldségalaplé (1 ½ bio zöldségleveskockából)
kevés olaj (bio repce)
kb. 3 dkg vaj
kevés reszelt parmazán
1 kis fej hagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. ¾ dl száraz fehér bor
A gombához:
40dkg barna csiperke
kevés olaj (bio repce)
frissen őrölt bors
só (himalaya)
jó sok apróra vágott friss petrezselyem
Elkészítés:
A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom.
Az alaprecept szerint rizottót készítek.
A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre.
A – meglehetősen nehezen kivárható – pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.
Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez…
Szóval, a rizottó szerelmese lettem… az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára.
Miért?
Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az!
Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam…
Ami pedig a hozzávalókat illeti.
Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a „mindent barnarizsből csinálok” elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak… :-)
Vaj – általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak.
Parmezán – a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam.
Alaplé – a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio – adalékanyag- és ízfokozómentes – leveskockát használtam.
Bor – aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is… :-)
S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni?
Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre…
Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle – húsos és húsmentes – variációban egyaránt.
Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat…
Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt.
Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő… :-)
Így ma gombás verzió készült.
Rizottó (alaprecept)
Hozzávalók: (3 adaghoz)
(Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.)
2,5 dl rizottó rizs
1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából – Rapunzelt használok)
kevés olaj (pl. bio repce)
kb. 4 dkg – jó minőségű – vaj
kevés reszelt bio parmezán
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehér bor
Elkészítés:
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest.
Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A „mellette állást” és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul.
Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt.
Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom!
A fotón látható variáción – mint már említettem – roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával…
Gombás rizottó
Hozzávalók (2 adaghoz)
Rizottó – alaprecept:
1,5 dl rizottó rizs
7,5 dl zöldségalaplé (1 ½ bio zöldségleveskockából)
kevés olaj (bio repce)
kb. 3 dkg vaj
kevés reszelt parmazán
1 kis fej hagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. ¾ dl száraz fehér bor
A gombához:
40dkg barna csiperke
kevés olaj (bio repce)
frissen őrölt bors
só (himalaya)
jó sok apróra vágott friss petrezselyem
Elkészítés:
A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom.
Az alaprecept szerint rizottót készítek.
A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre.
A – meglehetősen nehezen kivárható – pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)