2008. április 27., vasárnap

Töltött gomba d’Adéle

Úgy érzem, egyre bátrabb vagyok a konyhában! :-)
Ezalatt azt értem, hogy az utóbbi időben egyre inkább merek elszakadni a receptben szó szerint leírtaktól, s többször előfordul velem, hogy a receptben olvasottak „csupán” alapötletet, inspirációt nyújtanak számomra. Beindul a fantáziám, elképzelem az ízek, színek, illatok összhangját, s megpróbálok megvalósítani valami újat…

Természetesen vannak receptek melyeket féltve őrzök, hiszen úgy jók ahogy vannak, s rengeteget szeretnék még kipróbálni, melyeket illetően meggyőződésem, hogy az ételt, melyet rejtenek, pontról pontra a receptben foglaltaknak megfelelően kell/érdemes elkészíteni. Nyilvánvalóan, az új receptek kipróbálása is feltételez egyfajta gasztronómiai, kísérletezőkedvet, ha úgy tetszik, bátorságot. Mégis annyira vártam már, hogy átéljem, s ha lehet „továbbfejlesszem” a fentebb jelzett állapotot. S, bár van még a bátorságon, kreativitáson mit csiszolni, azt hiszem egész jó úton haladok… :-)

A most következő töltött gomba-recept is saját fejlesztés. Egészen büszke vagyok rá, ugyanis első nekifutásra is ízletesre, s egész csinosra sikeredett. :-)

Hogyan készül?

Töltött gomba

Hozzávalók: (1 adaghoz)
4 nagyobbacska fej (csiperke) gomba
1 púpos evőkanál zabpehely
valamilyen karakteres ízű jól reszelhető kemény sajt (pl. gouda, emmentáli)
kevés olaj (nálam bio repce)
apróra vágott friss petrezselyemzöld
egy nagy csipet őrölt rozmaring
frissen őrölhető fűszerkeverék

frissen őrölt bors

Elkészítés:
A gombák tönkjét a kalapjuktól óvatosan elválasztom, az így kapott részeket megpucolom, alaposan megmosom.
3 gombafej lemezkéit egy kiskanállal óvatosan kikaparom, hogy vékony peremmel rendelkező, szépen tölthető kalapkákat kapjak.
A negyedik gombafejet és a szárakat apróra vágom, s pici felforrósított olajon addig kevergetem, míg a szürke apróságok levet nem eresztenek. Ekkor jöhet a fűszerezés: só, frissen őrölt bors, valamilyen frissen őrölhető illatos fűszerkeverék (pl. Kotányi malom francia vagy olasz), rozmaring. Ha a gomba nem eresztett elég levet, aláöntök még pici vizet, s lefedve néhány perc alatt puhára párolom a fűszerekkel a gombakeveréket. Mihelyst a gombadarabkák megpuhultak, lehúzom a lábaskát a tűzről s jelentékeny mennyiségű apróra vágott friss petrezselyemzöldet adok hozzá. Ezután mehet a fűszeres gombás keverékbe a zabpehely, s egy kevés reszelt sajt – nem kell túl sok, épp csak annyi, hogy egy kicsit pikánssá tegye a tölteléket, s kissé megolvadva összetartsa azt.
A gombakalapokat vékonyan kiolajozott sütőlemezre ültetem, s igazságosan elosztom bennük – az időközben langyosra hűlt – tölteléket. A tetejükre reszelt sajt-kupacokat ültetek, s bedugom őket az előmelegített sütőbe. Nincs szükség a gombafejek elősütésére, s lefedni sem kell őket, hiszen sülés közben úgyis levet eresztenek, s ez bőven elég ahhoz, hogy megpuhuljanak, a sajt pedig szép ropogós-pirosra sül a tetejükön. Közepes, illetve annál talán picit nagyobb hőfokon kb. 20-30 perc alatt készülnek el.
Remekül kíséri a töltött gombát a rizibizi (természetesen barnarizsből :-), de a köret igazán opcionális – ízlés és fantázia kérdése…


Csokis (hm… izé… illetve karobos) rostkeksz

Múlt vasárnap sütöttem ezeket a kekszeket, legfőbb ideje hát, hogy felkerüljenek a blogra! :-)
Prekoncepcióim garmadát kellett legyőznöm ahhoz, hogy kipróbáljam ezt a receptet, s talán még most is kissé félek bevallani, hogy Schobert Norbitól származik…

„Mentségemül” szolgáljon ellenben, hogy egy valóban egyszerűen és gyorsan elkészíthető, szerintem egészen mutatós, fémdobozban viszonylag sokáig tárolható, ízletes és egészséges finomságról van szó. Ez utóbbi megállapítás különösen annak fényében igaz az „ál-csokis” kekszekre, hogy Norbi receptjét még tovább reformosítottam… ;-)
A kellemesen omlós mélybarna kekszek nem egy az egyben „klasszikus keksz-állagúak”, érezni bennük a zabpehely és a búzakorpa rostgazdagságát, szerintem ettől – ha lehet – még különlegesebbek! Ezek a kis tallérok tényleg megérdemelnek egy próbát! :-)

A következőképpen készítem őket.

Karobos rostkeksz

Hozzávalók: (kb. 20 darabhoz)

7,5 dkg zabpehely
7,5 dkg búzakorpa
0,5 dkg szódabikarbóna
3 púpos evőkanál karobpor
10 dkg biomargarin
1 tojás
10 dkg méz

Elkészítés:
A zabpelyhet száraz serpenyőben megpirítom, majd néhány másodpercre konyhai aprítóba dobom (ennyi idő alatt megőrlődik ugyan, de nem lesz egészen porszerű, maradnak benne kisebb-nagyobb darabok).
Az őrölt zabpehelyhez hozzákeverem a búzakorpát, a szódabikarbónát és a karobot. A száraz anyagok összemixelésével meg is vagyok.
Egy nagyobbacska tálban habosra keverem a margarint a mézzel, majd beleütöm a tojást, s a konyhai robottal addig dolgozom, még ismételten homogén, habos masszát nem kapok.
Most már csak annyi maradt hátra, hogy a száraz keveréket egy fakanál segítségével hozzákeverjem a mézes-vajas-tojásos keverékhez, s ezzel a keksz tésztája el is készült.
Vékonyan kiolajozott sütőlapra helyezem az előzőleg – enyhén beolajozott kézzel - diónyi golyókká formált, majd ellapított sötétbarna tallérokat, s közepes hőmérsékleten kb. 15 perc alatt készre sütöm őket. (A sütési idő persze sütőtípustól is függ, az eredeti recept 8 percet ír 180 fokon – nekem nem sültek meg ennyi idő alatt. Az azonban biztos, hogy relatíve hamar elkészülnek.)
Néhány percig békén hagyom a kekszeket, hogy a sütőlemezen langyosra hűljenek, s ezután rakosgatom tálra – majd dobozba – őket.
Karobpor helyett természetesen natúr kakaópor is használható. Ez esetben – véleményem szerint - elegendő 3 „normál” evőkanálnyi (nem kell púposan venni), hiszen a kakaópor a karobpornál intenzívebb ízű.


2008. április 14., hétfő

Cukkíni-variáció pesto-s ihletésre

Előző hétvégén kibontottam egy üveg pestot (mea culpa - készen kapható boltit).
Mivel közvetlen környezetemben én vagyok az egyedüli – ám de annál lelkesebb :-) - fogyasztója és az egyadagnyi pesto-s pirított fenyőmagos (teljes kiőrlésű) spagettihez elhasznált mennyiség az üvegben találhatónak csupán a töredékét teszi ki, mindazonáltal a címke szerint javallott az üvegcse tartalmát felbontástól számított két héten belül elfogyasztani, igencsak foglalkoztatta gasztro-fantáziámat a gondolat, milyen étel elkészítéséhez használhatnék még belőle.

Ha már pesto, legyen valami olaszos.
Ha már valami olaszos, legyen benne paradicsom és mozzarella is.
S hogy teljes legyen az olasz trikolor, zsenge cukkíni adja az alapot!

Így született meg az általam „rakott cukkíni olaszosan” névre keresztelt fogás.

Rakott cukkíni olaszosan

Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 kisebb zsenge cukkíni
1 nagyobb paradicsom
1 mozzarella golyó (a félzsíros fajtából)
kb. 2 kávéskanálnyi zöld pesto
pici olívaolaj

frissen őrölt bors
frissen őrölhető olaszos fűszerkeverék
fenyőmag ízlés szerint

Elkészítés:
A fogást egyszemélyes, lapos jénai tálban készítem el, hiszen így tálaláskor nem ügyetlenkedem szét a csinosan elrendezett kompozíciót, másrészt pedig sokkal hosszabb ideig meleg marad az étel.
A cukkínit leöblítem, a két végét lecsapom és kb. fél cm vastag karikákra szelem. A paradicsomot is leöblítem, s olyan vékonyra karikázom, amilyenre csak tudom. A mozzarellagömbből is vékony szeleteket gyártok.
A cukkínikarikákat enyhén sózom, borsozom és kevés olívaolajon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm.
A jénaiban csinosan elrendezem a cukkíni- és paradicsomkarikákat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy kb. három pici cukkínikarikára elcsúsztatva egy szép szelet paradicsomot teszek, s ekképpen rakosgatom őket a tálba, mindaddig, míg a hozzávalók el nem fogynak. A piros és zöld karikák tetején igazságosan elpötyögtetek úgy egy kávéskanálnyi pestót, majd elrendezgetem rajta a hófehér mozzarellaszeleteket. Frissen őrölhető olaszos fűszerkeveréket tekerek rá, majd jöhet még egy kávéskanálnyi a mélyzöld olasz mártásból s az egész megkoronázásaként kevéske fenyőmaggal szórom meg az étel tetejét.
Kissé előmelegített sütőbe tolom és kb. 20-25 perc alatt készre sütöm. Ha a sajt megolvadt s aranyszínű hólyagocskák jelennek meg rajta – no meg isteni bazsalikom-illat kezdi betölteni a konyhát – a fogás biztosan elkészült. S az ember lányának még a tálalással sem kell bajlódnia… ;-)


2008. április 6., vasárnap

Életjel és születésnap

Mióta ezt a blogot írom, talán nem telt még el ennyi idő két post között.
Nem történt semmi extra, csak az elmúlt hetekben kissé felgyorsultak, s sűrűbbé, intenzívebbé váltak körülöttem a történések… :-)

Azért egy gyors bejegyzést – annak jelzése mellett, hogy vannak a tarsolyban már megvalósított és a jövőben megvalósítandó, de a blogra még fel nem került receptek, ötletek :-) – pötyögök gyorsan.

Közelmúltban ünnepeltem, ünnepeltük a szülinapom :-) - no, nem valamiféle öntömjénezési szándékból említem, csupán azért hozom szóba, hogy két ezzel kapcsolatos gasztro-kedvességnek, - történésnek szenteljek néhány mondatot.

Az egyik: szülinapi ajándék. Kati barátnőm azt mondta, meglátta s rám gondolt. Vajon miért? :-)

A másik: a születésnapi tortám. Igen, ez itt a reklám helye!
Anyu rendelte a Reformcukrászattól.
Jó szívvel ajánlom ezt a kicsiny, de annál nagyszerűbb műhelyt vegetáriánusoknak, azoknak, akik egészségesen, reform módon szeretnének táplálkozni, s mindenkinek, aki nem mindennapi, felejthetetlenül finom süteményre vágyik!
Hosszan írhatnék most arról, hogy mennyivel egészségesebbek ezek a sütik, torták, mint a „hagyományos” édességek, s hogy milyen nagyszerű, kedvező élettani hatású alapanyagokat tartalmaznak, nálam azonban sokkal részletesebben, s összeszedettebben tájékoztat erről a fentebb belinkelt honlap.
Inkább személyes benyomásaimat osztanám meg.
A rendeléssel minden abszolút rendben volt, a torta elkészült időre, s - Anyu elmesélése alapján – az átvételkor nagyon kedvesek voltak.
S hogy milyen az íze? Most jut eszembe, még nem is említettem, hogy szóban forgó torta kókusztorta! :-) Jó ideje már, valami hihetetlenül odavagyok a kókuszos finomságokért!
Szóval: a – teljes kiőrlésű lisztből készült – piskóta puha és levegős, a kókuszkrém pedig álomszerűen könnyű és lágy! A cukrász elmesélte, hogy 1 liternyi kókusztejet használt fel az elkészítéséhez. A tetejére s oldalára szórt kókuszreszelék finom ropogós, s a díszítésül használt karobrózsák látványra s ízre is kellemes kontrasztot alkotnak a hófehér kókusszal. Hihetetlenül könnyű, korántsem túl édes finomság.
Mit mondjak róla még?
Habkönnyű kókuszos kényeztetés! :-)