2007. november 27., kedd

Névnapi répatorta

Mit kedvelek a répatortában?

Mesterien ötvöződik benne a különlegesség és az egyszerűség. Hiszen kétségtelenül nem mindennapi desszertről van szó, ugyanakkor egy egyszerű kevert tészta.
„Kevert tésztaságából” eredően szinte elronthatatlan. Ráadásul egészen „profi” lesz a végeredmény: mivel nem kerül bele töltelék, ezért nem kell lapokra vágni vagy külön lapokat sütni, szinte – valamilyen máz kerül még a tetejére – úgy tálalható, ahogyan a tortaformából az ember lánya kiborította.
Fantasztikus a sülő sárgarépás sütemény illata!
Zöldségből készült finomság, azaz igazi vega-édesség! :-)

A legjobban mégis azt szeretem az alábbi recept alapján készült karottás csodában, hogy két ízben is sikerült vele megörvendeztetnem olyan embereket, akiket szeretek. :-)
A sütemény Anyu szülinapján debütált, s az Anyukám köszöntésére érkezett családi barátunk, azt hitte, cukrászdából rendeltük a tortát. Bevallom, nagyon jól esett a dicséret. S bár kissé tartottam alapvetően „konzervatív íz- és ételvilágban” utazó családtagjaim reakciójától, de a répasüti mindenkinek ízlett. Persze kisebb meglepetést okozott, mikor elárultam, miből is készült a desszert… :-)
Premier utáni második színrelépése a múlt heti Katalin-naphoz kötődik. (Közzétett fotó is a névnapi répatortáról készült). Nagyon kedves barátnőmet köszöntöttem vele. Igazi meglepetés volt, s – ha hihetek barátnőm verbális (értsd: elismerő, dicsérő szavak, „nyamm!” hanghatás) és non-verbális (értsd: mosoly, kedves tekintet, intenzív falatozás) kommunikációjának :-) – nagyon ízlett!
Ezzel örömet szerzett a torta nekem is, hiszen annyira, de annyira jó érzés látni, ha számunkra kedves embereket megörvendeztetünk és ízlik az, amit nekik készítettünk… :-)

A sárgarépás finomság a következő módon készül.
(A recept eredetileg egy internetes fórumról – azt hiszem, a Nők Lapja Café egyik hozzászólásából – származik.)

Répatorta

Hozzávalók: (egy 24 cm-es tortaformához)
4 db közepes sárgaréparépa
4 db tojás
3 dl cukor
3 dl liszt
1,5 dl olaj
1 csomag sütőpor
1 csomag (bourbon) vaníliás cukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
1 kávéskanál őrölt kardamom
pici só

Elkészítés:
A sárgarépákat megpucolom, megmosom és kis lyukú reszelőn lereszelem.
A cukrot egy nagy tálban összevegyítem a vaníliás cukorral, majd kikeverem az olajjal.
Az így kapott elegyhez egyenként hozzáadom a tojásokat, s az egészet – még mindig kézi robottal - habosra keverem.
Az így kapott masszához mennek a fűszerek, majd belekeverem a sütőporral elkevert lisztet is. Végül a reszelt répát is beleforgatom az elegybe.
Sütőpapírral kibélelt vagy margarinozott, lisztezett tortaformába simítom a tésztát és előmelegített sütőbe tolom. Közepes hőmérsékleten (kb. 180 fokon) 50-60 perc alatt készre sül.
Mikor elkészült, kiborítom a formából, s hűlni hagyom a répás finomságot.
A teteje bevonható sajtkrémmel vagy cukormázzal is – kinek melyik szimpatikus.
Én Dr. Oetker – féle marcipános cukormázat teszek a répatorta tetejére, s marcipándísz(ekk)el dekorálom.

2007. november 23., péntek

Libanoni finomság: moussakaat batenjan

Azaz csicseriborsós tál padlizsánnal.

Habár ez is muszaka, csupán annyiban hasonlít a görög változatra, hogy padlizsán van benne. Libanoni változatához a padlizsánt megsütik hagymával és fokhagymával, azután keverik össze a paradicsomos csicseriborsóval. Pompás és egyszerű étel! Fogyasztják hidegen és melegen egyaránt, de általában jó néhány órával az étkezés előtt elkészítik, hogy az ízei érjenek össze.

Előbbi kis érdekesség és a recept is Sarah Brown Vegetáriánus ételek négy kontinensről című nagyszerű könyvéből származik.
Az eredeti recepten azonban kissé módosítottam.

Hogyan készült a konyhámban ez a paradicsomos-csicseris-padlizsános csoda?
Nos, a következőképp:

Moussakaat batenjan

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 evőkanál olívaolaj
1 kisebb hagyma
2 jókora gerezd fokhagyma
1 jókora padlizsán
1 doboz konzerv hámozott paradicsom
1 üveg konzerv csicseriborsó (kb. 20dkg)

bors

Elkészítés:
A padlizsánt megmostam, szár felőli végeit levágtam és csíkokban meghámoztam. Utána vastag szeletekre vágtam, s mindkét oldalukon besóztam. Kb. 1 órát állni hagytam a lila-halványzöld csíkos szeletkéket, majd konyhai papírtörlővel kissé kinyomkodva leitattam róluk a nedvességet.
A hagymát megpucoltam, leöblítettem, apró kockákra vágtam. A fokhagymát szintén megtisztítottam, megmostam. A paradicsomkonzervet leszűrtem, de a levét megtartottam, tartalmát felszeleteltem. A csicseriborsót lecsepegtettem.
Egy nagy serpenyőben kevés olívaolajat hevítettem, s pár perc alatt mindkét oldalukon elősütöttem benne a padlizsánszeleteket.
Nagy lábasban felhevítettem a két evőkanál olívaolajat, s aranysárgára pirítottam benne a hagymát. Ezután belenyomtam a fokhagymagerezdeket, s addig pirítottam a hagymával, míg meg nem érzetem az illatukat. Ezt követően már ment is a hozzájuk a csicseriborsó és a paradicsom a levével együtt. Az egészet jól átforgattam. Majd miután felforrt az elegy, a paradicsomos csicseriborsóhoz költöztettem a padlizsánszeletkéket, s óvatosan – hogy ne törjenek össze – összeforgattam őket.
Sóztam, borsoztam. Majd kis lángra vettem a gázt, fedő alatt kb. 10 percig főztem, s már készen is volt a libanoni muszaka. :-)

2007. november 18., vasárnap

Paradicsomos vöröslencse dal

Korábban említettem már rajongásomat az indiai konyhaművészet iránt.
Nos, - amennyiben ez lehetséges – szeretetem ennek a számomra rendkívül érdekes és egzotikus földrésznek a kulináris kultúrája iránt azóta is tart, s úgy érzem, az újabb és újabb, alapanyagok, elkészítési módok, gasztrocsodák felfedezésével tovább mélyül majd…

Az újonnan felfedezett finomság a paradicsomos vöröslencse dal.

Mielőtt leírnám a receptet, álljon itt néhány érdekesség…

A dal a hüvelyesek – babok, borsók, lencsék – gyűjtőneve. Az indiai otthonokban szinte a mindennapi étkezések alapja. Ugyanígy nevezik az ezekből készült ételeket is.
Sok vidéken a hüvelyesek helyettesítik a hiányzó friss zöldséget. Minden tájegységnek megvan hozzá a saját receptje, s saját főzési módszere és fűszere.
Olykor egyszerűen megfőzik vízben, megtörik és ízesítik. Máskor fűszerekkel párolják. A belőle készült püré néha egészen száraz. Összefőzhetik rizzsel, amitől érdekes külsőt kap. A főtt dalt olajban pácolt fűszerekkel szokták keverni.
Az elkészült dal fűszerezése édestől a rettentő csípősig bármilyen lehet, az állaga is változó: folyékony, krémes vagy száraz és szilárd.
(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)

S hogy miért érdemes vöröslencsét falatozni?
A vöröslencse valójában nem más, mint meghámozott barna lencse. Magas fehérjetartalmú hüvelyes.
A barna-khaki színű lencse Európában használatos; míg az apró szemű narancs- és vörös színű a közel-keleti és az indiai ételek alkotóeleme. Készíthetnek belőle levest, tölteléket is, curryvel, főételként vagy köretként tálalhatják.
A zöldségekhez képest egyes ásványi anyagokban is gazdag, mint például a kálium, foszfor, vas. Vitamintartalmából a B vitamin-csoport tagjai emelendők ki. Jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaz, amely szintén előnyös tulajdonság a vegetáriánusok számára.
A többi szárazhüvelyessel ellentétben nem szükséges éjszakára hideg vízben áztatni, valamint a főzési ideje is lényegesen rövidebb, körülbelül 10-20 perc, amely alatt pürés állagú lesz. Éppen ezért kiváló leves-, szósz- és püréalap Pikáns ízű, zsírszegény, sűrítés nélküli ételeket célszerű kreálni belőle
(Forrás: http://www.biochef.hu/, http://www.edenkert.hu/, http://www.bionivo.com/)


S ím, itt van a recept:

Paradicsomos vöröslencse dal

Hozzávalók: (2 adaghoz)
10 dkg vöröslencse
1 doboz hámozott paradicsom konzerv
1 kis fej vagy ½ nagyobb fej hagyma
1 teáskanál tandoori masala
½- - ¾ teáskanál kurkuma
½ teáskanál curry por
½ teáskanál cayenne bors

pici olívaolaj

Elkészítés:
A lencsét alaposan átmosom, lecsepegtetem.
A hagymát megpucolom, leöblítem, apró kockákra vágom.
Egy lábasban pici olívaolajat hevítek, s rádobom a hagymadarabkákat. Mikor a hagyma megpirult, hozzáadom a lencsét, átkeverem, s hozzáöntök annyi vizet, hogy (jócskán) ellepje. Miután a víz felforrt, kis lángra veszem a gázt és fedő alatt puhára párolom a lencsét (ez kb. 20 perc alatt történik meg).
Amíg a lencse fő, kibontom a hámozott paradicsom konzervet, a levét megtartom, a paradicsomokat pedig apró kockákra vágom.
Mikor tehát a lencse a megfőtt, rádobom a paradicsomot a levével együtt, sózom, s mehet bele a curry, a kurkuma, a cayenne bors és a csodálatos rubinvörös színű tandoori masala.
Átkeverem a láboska tartalmát, s kis lángon fedő alatt 3-5 perc alatt készre főzöm a dalt.
Ha szükséges, utánaízesítek.
Indiai lepénykenyérrel igazán autentikus és finom, de friss magvas bucival, barna kenyérszeletekkel is remek.
Ennek az ételnek az ízei akkor érnek össze igazán, ha picit (egy éjszakát, napot) áll. Tipikusan az a falatozni való, ami melegítve ezerszer jobb, mint frissen (már, ha az ember kibírja :-)).

2007. november 11., vasárnap

Sárgarépás – cukkinis spagetti fenyőmaggal

Zöldséges tésztaételek és a sárgarépa iránti rajongásom ab ovo indokolja, hogy miért készítem gyakran ezt az ételt.
E fogás esetében azonban többről van szó.
A narancssárga karotta-hasábocskák enyhén karamelles édessége, a cukkini zöld frissessége, a teljes kiőrlésű tészta barna selymessége kiegészülve a fűszerkeverék enyhén füstös grill-jellegével, s megkoronázva az utánozhatatlan illatú és aromájú enyhén pirított fenyőmaggal… úgy hiszem, igazán kellemes harmóniában olvad össze.
Tényleg érdemes megkóstolni…:-)!

Sárgarépás – cukkinis spagetti fenyőmaggal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 közepes szál sárgarépa
½ kisebb, gyenge cukkini
1 kis maroknyi teljes kiőrlésű spagetti (a zöldség és a tészta kb. fele-fele mennyiségű legyen)
Kotányi grill zöldség fűszerkeverék
fenyőmag
pici olívaolaj

Elkészítés:
Felhevítem a wokot, felteszem a spagetti főzővizét.
Megpucolom a répát, megmosom a cukkinit. Mindkét zöldséget kb. 4-5 cm hosszúságú gyufaszálra vágom.
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
Amikor a víz felforrt, kb. egy mokkáskanál sót szórok bele, beleengedem a spagettit és megfőzöm.
Ezalatt elkészülnek a wokban a zöldségek. Kevés olívaolajat hevítek és rádobom a sárgarépát, átforgatom, aláöntök egy pici vizet és lefedem. Gyakran kevergetem. Amikor a répa már félig megpuhult, hozzáadom a cukkinit, összekeverem, és bőségesen megszórom a fűszerkeverékkel. Picit lefedem és ezt is gyakran kevergetem.
Mikor a zöldségek elkészültek, a leszűrt spagettit a wokba zuttyintom és összeforgatom – pirítom a fűszeres répával, cukkinivel és a pirított fenyőmag felével.
Tányérra halmozom az elkészült tésztát és a tetejét megszórom a maradék fenyőmaggal.


2007. november 10., szombat

„A vegetáriánusok kaviárja”

Azaz beluga lencse… apró fekete gyöngyökbe öltöztetett kényeztetés.

Nevét a legjobb minőségű fekete kaviárról kapta, ami nem véletlen: különösen apró, fénylő héjú, finom fekete lencse.
Főzés előtt nem kell beáztatni, különleges és hihetetlenül dekoratív alapanyag salátákhoz, levesekhez, hidegtálakhoz, csíráztatáshoz és köretekhez.
A lencsék közül a legkisebb méretű, ezért nagyon gyorsan megfő. Ízesíteni köménymaggal és szerecsendióval ajánlott. De „klasszikusan” babérlevéllel, sóval főzve is remek.
További előnye, hogy akinek a lencsével emésztési gondjai vannak, azok is biztonsággal ehetik, mert nem okoz problémát.

És az íze? Hm… finom, diós, különleges.

„A vegetáriánusok kaviárjának” is nevezik.
Azt hiszem, valóban az. Az apró, fekete, fénylő gyöngyszemek exkluzivitással fonják körül a legegyszerűbb falatoznivalókat is…


Első randevúm az éjfekete kis csodákkal egy „szójaszószos-mézes roston sült tofu beluga lencsés kuszkusszal” nevű kreációban teljesedett ki.

Szójaszószos-mézes roston sült tofu beluga lencsés kuszkusszal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
15 dkg tofu
5 dkg beluga fekete lencse
0,5 dl kuszkusz
3-4 evőkanál sötét szójaszósz
1 jó teáskanál méz
1 babérlevél

pici olívaolaj

Elkészítés:
Első lépésként bepácoltam a nagyobbacska hasábokra vágott tofut (füstölt tofut használtam, de mivel úgyis hosszabb időt tölt az édes-sós pácban, a natúr is tökéletes). Kisebb tálkában homogénre kevertem a szójaszószt a mézzel, beleforgattam a szójababsajt-hasábokat, majd fogtam egy tiszta nejlonzacskót, amibe belerakosgattam a tofut és utánaöntöttem a páclevet. Jól összeráztam, majd lezártam a zacsit, s hagytam a szójaszószos-mézes lében ücsörögni a hasábocskákat, mindaddig, míg a beluga lencsés kuszkusz elkészült (ez kb. 30-40 percet jelentett).
A beluga lencsét megmostam és 1,5 dl vízben egy babérlevél kíséretében feltettem főni. Mikor a víz felforrt, kis lángra vettem a gázt és fedő alatt kb. 15-20 perc alatt megfőztem a fekete gyöngyöcskéket (ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a lencse az összes folyadékot magába szívja). Ezután kihalásztam a babérlevelet, sóztam és fedő alatt még kb. 20 percig duzzasztottam.
Ezalatt az idő alatt elkészítettem a
kuszkuszt.
20 perc elteltével a kész lencsét az időközben szintén elkészült kuszkuszhoz kevertem.
Ezután már csak a tofu végső formába öntése maradt hátra, ami igazán gyorsan ment. Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítettem, s mind a négy oldalukon megsütöttem a pácból kihalászott hasábocskákat. Ez oldalanként nem jelentett többet 20-30 másodpercnél: ezalatt az idő alatt a pácban lévő méz kellemesen karamellizálódik, de még nem ég meg.
Tányérra szedtem a beluga lencsés kuszkuszt, elrendezgettem rajta a roston sült tofudarabkákat, s a fogás megkoronázásaként az étel közepére halmoztam egy-két kiskanál fekete gyönyörűséget.

2007. november 3., szombat

Zöldbabfőzelék

Azt hiszem, – a tökfőzelékhez hasonlóan – a zöldbabfőzeléket illetően is a szokásostól, hagyományostól kissé eltérő receptet hozok „otthonról”.
Az elkészítési mód, az alapanyagok talán módosultak (pl. teljes kiőrlésű liszttel sűrítettem a főzeléket, mert így egészségesebb), s a későbbiekben is módosulhatnak picit, de a zsenge vajbab, a finom fűszeres szósz és a friss petrezselyem triumvirátusa bármikor képes levenni a lábamról… :-)

Íme a recept:

Zöldbabfőzelék

Hozzávalók: (3-4 személyre)
½ kg zöldbab
1 közepes fej hagyma
1 teáskanál pirospaprika
3 púpos teáskanál teljes kiőrlésű búzaliszt
1 csapott teáskanál ételízesítő (Ízvarázs)

főzőmargarin
2 csokor petrezselyem

Elkészítés:
Készíthető friss és mirelit vajbabból is.
Amennyiben frissből készül, a zöldbabot előzőleg megpucoljuk, megmossuk és kb. 2 cm-es darabokra vágjuk.
A hagymát megpucoljuk, leöblítjük, apró kockára vágjuk és margarinon megfonnyasztjuk. Megszórjuk a pirospaprikával, majd mehet rá a zöldbab. Összeforgatjuk a babot a paprikás hagymával és felöntjük annyi vízzel, amennyi főzeléket szeretnénk (ez általában kicsit több vizet jelent, mint amennyi a zöldbabot ellepi, természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az ételt még sűríteni fogjuk!). Sózzuk, ételízesítővel megszórjuk. Mikor a fűszeres lé felforrt, kis lángra vesszük a gázt, az edényt lefedjük, és puhára pároljuk a zöldbabot. Friss bab esetében ez kb. 45, mirelitnél kb. 30 perc alatt megtörténik.
Mikor a bab átpuhult, a teljes kiőrlésű búzalisztből és kb. 1,5 dl vízből habarást készítünk. Nagy lángra vesszük a gázt és a habarást belecsorgatva, jól elkeverve, majd néhány percig forralva besűrítjük a főzeléket.
Közvetlenül tálalás előtt beleforgatjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet. A jelentékeny mennyiségű friss petrezselyem ad igazi, kellemes, üde zamatot az ételnek.
Aki szereti, tejföllel tovább gazdagíthatja a zöldbabfőzeléket.

Tejszínes sárgarépa

Nagy kedvencem a sárgarépa!
Hogy miért?

Azt gondolom, a répa amolyan igazi „egyszerű, de nagyszerű” zöldség, étel.
Valahogy annyira evidens, hogy van, hogy mindig hozzá lehet jutni, hogy az ember bele sem gondol, mennyire finom is az íze, s esetleg önálló ételként is megállja a helyét…
Egyszerűen, s könnyen beszerezhető, amolyan „mindig van otthon” alapanyag, ugyanakkor egész különleges fogások is varázsolhatók belőle.
Enyhén édeskés íze az, amit annyira kedvelek benne.
Elég pici vajon vagy olivaolajon megfuttatni a narancssárga szeletkéket és szinte saját magukban karamellizálódnak, így egészen különleges édeskés zamatot kölcsönöznek a belőlük készülő ételnek.

A sárgarépát legutóbb tejszínesen készítettem el – ha fogalmazhatok így – francia jelleggel.
A francia hangulatot a vaj, a fűszerezés és a tejszín kölcsönzi a fogásnak.
Lássuk, hogyan is készül!

Tejszínes sárgarépa

Hozzávalók: (1 személyre)
30-35 dkg sárgarépa
1-1 ½ dl főzőtejszín
kevés vaj
francia fűszerkeverék (Kotányi fűszermalom)

fél csokor petrzselyem

Elkészítés:
A sárgarépát megpucolom, megmosom, hosszában félbevágom, majd az így kapott fél répákat kb. 3 mm széles félkörökre szelem.
Kevés vajat melegítek egy serpenyőben. Mikor a vaj felhabzott, beleteszem a répát, átforgatom, s néhány percig melegítem-pirítom. Mikor a narancsszínű szeletkék áthevültek, pirulni kezdtek, s persze ezzel párhuzamosan megérzem a forró vaj és sárgarépa kettősének utánozhatatlanul finom illatát, kis lángra veszem a gázt és fedő alatt kb. 10 percig párolom. Időnként átkeverem.
Mikor a répa megpárolódott, de még kellemesen roppanós, nagy lángra kapcsolom a gázt s felöntöm tejszínnel. 20 %-os tejszín esetében a mártás egy-két perc alatt beforr. Jöhet az ízesítés: frissen őrölt fűszerkeverék és só. Ha túl sűrű a szósz, kis tejszínnel higítom, s ha szükséges, utánaízesítek.
Az apróra vágott friss petrezselyemzöldet akkor keverem bele, mikor már elzártam a serpenyő alatt a lángot.
A hozzá álmodott köret közepére halmozom a tejsznes répa-ragut, s rögtön tálalom. (Nálam legutóbb bulgur volt a köret, s nagyon jó kis párost alkottak a tejszínes sárgarépával.)
Kellemes, könnyed egytálétel.


2007. november 2., péntek

Pici India… - Kokur muttee dahiwali

Nem túlságosan régről datálható érdeklődésem és lelkesedésem az indiai konyha iránt. Egy azonban biztos: szerelem volt első látásra… na jó, első kóstolásra :-)

„India konyhája a vegetáriánusok számára kincses sziget, az ízek skálája pedig éppoly nagy és széles, mint maga az ország.”
Azt hiszem, Sarah Brown-nak tökéletesen igaza van.
Ami igazán lenyűgöz az indiai konyhaművészetben, az ízek és színek kavalkádja, az alapanyagok (gabonafélék, hüvelyesek, zöldségek) és fűszerek hihetetlen sokfélesége, mindezzel együtt a belőlük készülő kulináris remekek, egytálételek elkészítésének egyszerűsége és az erős fűszerezés ellenére a fogások könnyedsége. S bevallom, mágnesként vonz az indiai gasztronómia „nem ártás” szemlélete, egzotikuma.


Kokur muttee dahiwali – azaz fűszeres gomba joghurttal

Indiában a joghurtot nemcsak az ételek mellé mártásnak vagy raitának szolgálják fel, hanem sok fogás krémes szószaként is elkészítik. Erre példa a most következő recept is.

Kokur muttee dahiwali

Hozzávalók: (2 személyre)
2 evőkanál ghí vagy olaj
450 gramm apró gombafej félbevágva (nagyobb gombák esetében 4-6 darabra szelve)
1 teáskanál mustármag
1 teáskanál koriandermag
1 teáskanál római kömény
½ teáskanál chilipor
1 tört fokhagymagerezd
175 gramm sűrű joghurt


Elkészítés:
Nagy serpenyőben forrósítsd fel a ghít vagy olajat, és pirítsd meg benne a gombát, amíg megpuhul. (Én a lepirítást követően pici vizet öntöttem a gomba alá és fedő alatt pároltam puhára kb. 10 perc alatt). Tedd félre egy másik edénybe a levével együtt!
A serpenyőben ismét forró olajban pirítsd meg a fűszereket (a mustármag és a koriandermag akkor jó, mikor a kis gömböcskék ugrándozni, pattogni, illatozni kezdenek), hintsd meg sóval, aztán add hozzá a fokhagymát és süsd egy percig nagyobb lángon, hogy minél több levet engedjen. Arra mindenképp figyelj, hogy a fűszerek ne égjenek meg!
Tedd kis lángra, majd fokozatosan keverd bele a joghurtot!
Amikor az egész joghurtot beleöntötted, a keverék krémes állapotú lesz. Melegítsd fel!
Az előzőleg puhára párolt és félretett gombát add a meleg fűszeres joghurthoz!
Igazíts a fűszerezésen és tálald melegen!

Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről


Az ételt kókuszos rizzsel körítettem, mely szintén indiai jellegzetesség.

Nos, én ennek a köretnek meglehetősen egyszerű változatát szoktam készíteni. A végeredmény azonban nagyon finom és remekül kiegészíti az indiai ízvilágú ételeket – azt hiszem, így van ez a kokur muttee dahiwali esetében is.

Az általam készített kókuszos rizs egyszerűsége és gyorsasága, no meg egészséges volta :-) alapvetően abban rejlik, hogy előfőzött barnarizsből készítem. Méghozzá a következőképpen:
Egységnyi barnarizshez 1/3 annyi kókuszreszeléket számítok, mint amennyi a rizs mennyisége.
1 adaghoz tehát 0,5 dl rizs, harmadennyi kókusz és kb. 1,5 dl víz szükséges.
A vizet felteszem forrni, majd amikor felforrt, beleöntöm a rizst és a kókuszreszeléket, sózom és hozzáadok pár csepp olivaolajat, ezután kis lángra veszem a gázt és az edényt lefedem. Kis lángon addig főzöm, amíg a rizs és a kókusz az összes vizet magába szívja, ez kb. 10 perc. Ezután lefedve hagyom a saját gőzében puhulni a kókuszos rizst még kb. 5-10 percig. Ezt követően átkeverem és kész.