A karácsonyi tofusült – készítés után maradt még a hűtőben egy kevés füstölt tofu.
Valamilyen egyszerű és gyors, ám de finom ebédet szerettem volna. Valami olyat, amihez felhasználhatom a maradék tofut (aminek ezt az enyhén füstölt változatát is nagyon kedvelem) és nem kell hozzá túlságosan sok és sokféle más egyéb hozzávaló. Egyrészt azért, hogy könnyen és gyorsan elkészüljön, másrészt pedig azért, mert mi tagadás, így ünnepek után se a hűtő, sem pedig a kamra nem funkcionál a szezonális friss zöldségek bőséges tárházaként…
Végül, ez az egyszerű, ám de annál nagyszerűbb és finomabb étel kerekedett ki az egészből. :-)
Spagetti chilivel, petrezselyemmel és füstölt tofuval
Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7 dkg teljes kiőrlésű spagetti
kb. 10 dkg füstölt tofu
1-2 evőkanál apróra vágott friss petrezselyem
½ szárított piros chilipaprika
kevéske olaj (bio repcét használok)
só (himalaya-t használok)
Elkészítés:
Egy nagyobbacska fazékban, odateszek vizet a tésztának. Mikor felforrt beleszórok jó fél teáskanálnyi sót és beleengedem a félbe tört spagettit. Amíg a tészta fő, előkészítem a többi hozzávalót.
A füstölt tofut kb. 1X1 centis kockákra vágom.
A petrezselymet alaposan megmosom, kissé megtörölgetem, apróra metélem.
A chilipaprikát, mozsárban megtöröm.
A repceolajat a kezem ügyébe készítem.
Mikor a tészta megfőtt, leszűröm, de a főzővizéből megtartok egy keveset.
Abba a fazékba, amibe a tésztát főztem – csak, hogy ne kelljen annyit mosogatni :-) - kevéske olajat öntök és beleszórom az apó darabokra tört chilit, a fűszeres olajra szedem a tésztát és adok hozzá egy keveset a főzővízből is. Az egészet átforrósítom, majd elzárom alatta a gázt és összeforgatom a friss petrezselyemmel.
Egy kisebb serpenyőben egy csepp olajat hevítek, s 1-2 perc alatt minden oldalukon aranysárgára és ropogósra pirítom a tofukockákat. Óvatosan a fűszeres spagettihez keverem őket.
Az ily módon már el is készült ételt azonnal, forrón tálalom.
2008. december 28., vasárnap
2008. december 25., csütörtök
Karácsonyi menü – chez Adéle
Előző bejegyzésemben írtam a tervezett karácsonyi menüről, s arról, hogy csak „élesben” lesz módom kipróbálni.
Nos, jelentem, egészen jól sikerült!!! :-)
Tofusültet és krumplisalátát csináltam. Alapvetően mindkettő Biochef-es recept.
Igazán egyszerűen, s gyorsan elkészülnek, mindazonáltal látványnak sem utolsók! :-D
A „valamilyen sült” számomra mindig ünnepi hangulatot idéz, a burgonyasaláta pedig amolyan „igazi karácsonyi” étel (én zeller és ecet nélkül készítettem – ugyanis egyiket sem kedvelem).
Íme a fotók, és a receptek.
Krumplisaláta
Hozzávalók: (2 adaghoz)
4-5 szem burgonya (erre a célra legmegfelelőbb az ún. kiflikrumpli)
3 szál újhagyma
extra szűz olíva olaj
frissen facsart citromlé
só (nálam himalaya)
kevés frissen őrölt bors
Elkészítés:
A burgonyát héjában megfőzöm, picit hűlni hagyom, megpucolom, majd megvárom, míg teljesen kihűl.
Ezalatt a zöldhagymákat megtisztítom, megmosom, szeletkékre vágom.
Egy nagyobbacska tálban homogénre keverem az olíva olajat a citromlével (itt nem igazán tudok pontos mennyiséget adni, a lényeg az, hogy az olaj és a citromlé aránya kb. 3 az 1-hez legyen. Én úgy szeretem, ha az öntet épp kellemesen, vékonyan vonja be a krumplifalatkákat), a sóval és a frissen őrölt borssal.
Az újhagymát is elkeverem benne, végül óvatosan beleforgatom a vékony karikákra vágott burgonyát. Mikor az olajos-citromos fűszeres keverék, már minden krumpliszeletet bevont, egy csinos tálba szedem a salátát, a tetejére szórok még egy kevés újhagymát és díszítésül tekerek még rá egy kevés borsot (bors gyanánt minden ételhez színes borskeveréket használok, ezért töltheti be a díszítés funkcióját is, az ízharmóniáról már nem is szólva :-).
Tálalásig behűtöm.
Érdemes már fogyasztás előtt néhány órával elkészíteni, hogy az ízek összeérjenek, s a dressing kellemesen átjárja a krumplit.
Tofusült
Hozzávalók (2 nagyobb, ill. 3 kisebb adaghoz)
30 dkg natúr tofu
10 dkg füstölt tofu
1 közepes fej hagyma
2 dundi gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál (vagy még egy picit több) édes pirospaprika
1 jó késhegynyi őrölt kömény
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A tofukat pépesre darálom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajon aranysárgára pirítom a hagymát, majd lehúzom a tűzről és belekeverem a pirospaprikát. Kevés vízzel felöntöm, sózom, visszaköltöztetem a gázra, megvárom, míg felforr, s fedő alatt 5-10 perc alatt összeforralom (ezalatt az idő alatt még tovább puhul a hagyma, s egészen krémes gyönyörű piros színű fűszeres alapot kapok).
Ezt követően elzárom alatta a lángot, belenyomom a fokhagymát, hozzászórom a köményt, elkeverem.
Jöhet bele a tofu, amit jó alaposan összedolgozok, gyúrok a fűszeres alappal.
Egy kicsinyke pástétomformát kikenek repceolajjal, s belenyomkodom a masszát (a nyomkodásnak az a célja, hogy ne maradjanak „lyukak”).
Pár perccel korábban begyújtott sütőbe tolom, s készre sütöm. Nálam ez kb. 30 percet vesz igénybe. Akkor van kész, mikor a tetején ropogós, piros kéreg képződött.
A formában hagyom kihűlni. Majd óvatosan körbe vágom, s egy határozott mozdulattal kiborítom a formából.
Éles késsel kiválóan szeletelhető.
Nos, jelentem, egészen jól sikerült!!! :-)
Tofusültet és krumplisalátát csináltam. Alapvetően mindkettő Biochef-es recept.
Igazán egyszerűen, s gyorsan elkészülnek, mindazonáltal látványnak sem utolsók! :-D
A „valamilyen sült” számomra mindig ünnepi hangulatot idéz, a burgonyasaláta pedig amolyan „igazi karácsonyi” étel (én zeller és ecet nélkül készítettem – ugyanis egyiket sem kedvelem).
Íme a fotók, és a receptek.
Krumplisaláta
Hozzávalók: (2 adaghoz)
4-5 szem burgonya (erre a célra legmegfelelőbb az ún. kiflikrumpli)
3 szál újhagyma
extra szűz olíva olaj
frissen facsart citromlé
só (nálam himalaya)
kevés frissen őrölt bors
Elkészítés:
A burgonyát héjában megfőzöm, picit hűlni hagyom, megpucolom, majd megvárom, míg teljesen kihűl.
Ezalatt a zöldhagymákat megtisztítom, megmosom, szeletkékre vágom.
Egy nagyobbacska tálban homogénre keverem az olíva olajat a citromlével (itt nem igazán tudok pontos mennyiséget adni, a lényeg az, hogy az olaj és a citromlé aránya kb. 3 az 1-hez legyen. Én úgy szeretem, ha az öntet épp kellemesen, vékonyan vonja be a krumplifalatkákat), a sóval és a frissen őrölt borssal.
Az újhagymát is elkeverem benne, végül óvatosan beleforgatom a vékony karikákra vágott burgonyát. Mikor az olajos-citromos fűszeres keverék, már minden krumpliszeletet bevont, egy csinos tálba szedem a salátát, a tetejére szórok még egy kevés újhagymát és díszítésül tekerek még rá egy kevés borsot (bors gyanánt minden ételhez színes borskeveréket használok, ezért töltheti be a díszítés funkcióját is, az ízharmóniáról már nem is szólva :-).
Tálalásig behűtöm.
Érdemes már fogyasztás előtt néhány órával elkészíteni, hogy az ízek összeérjenek, s a dressing kellemesen átjárja a krumplit.
Tofusült
Hozzávalók (2 nagyobb, ill. 3 kisebb adaghoz)
30 dkg natúr tofu
10 dkg füstölt tofu
1 közepes fej hagyma
2 dundi gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál (vagy még egy picit több) édes pirospaprika
1 jó késhegynyi őrölt kömény
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A tofukat pépesre darálom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajon aranysárgára pirítom a hagymát, majd lehúzom a tűzről és belekeverem a pirospaprikát. Kevés vízzel felöntöm, sózom, visszaköltöztetem a gázra, megvárom, míg felforr, s fedő alatt 5-10 perc alatt összeforralom (ezalatt az idő alatt még tovább puhul a hagyma, s egészen krémes gyönyörű piros színű fűszeres alapot kapok).
Ezt követően elzárom alatta a lángot, belenyomom a fokhagymát, hozzászórom a köményt, elkeverem.
Jöhet bele a tofu, amit jó alaposan összedolgozok, gyúrok a fűszeres alappal.
Egy kicsinyke pástétomformát kikenek repceolajjal, s belenyomkodom a masszát (a nyomkodásnak az a célja, hogy ne maradjanak „lyukak”).
Pár perccel korábban begyújtott sütőbe tolom, s készre sütöm. Nálam ez kb. 30 percet vesz igénybe. Akkor van kész, mikor a tetején ropogós, piros kéreg képződött.
A formában hagyom kihűlni. Majd óvatosan körbe vágom, s egy határozott mozdulattal kiborítom a formából.
Éles késsel kiválóan szeletelhető.
2008. december 24., szerda
Boldog Karácsonyt!
Szeretem a Karácsonyt, megmelengeti a szívemet.
Örömmel készülődöm rá minden évben: szeretem kigondolni, mivel lephetem meg a számomra kedves embereket, a beszerzőkörutakat, mikor e gondolataim konkrét formát öltenek, az ünnepi vásárokat járva beszívni a forralt bor és a fahéj illatát, becsomagolni az ajándékokat, s a szeretteim arcát látni, mikor kibukkan a papírból a meglepetés.
S természetesen a Karácsonnyal együtt járó konyhai sürgölődést is szeretem!
Tudom, ez a blogon sajnos nem igazán látszik, az elmúlt bő két hét – vizsgaidőszak lévén – ugyanis tanulással telt.
Így az ajándékokat is beszereztem már december elején, s karácsonyi „próba sütés-főzést” sem csináltam. No, de sebaj, majd ma élesben…!
Ebből a szempontból, talán épp szerencse, hogy a családban egyedül én vagyok vegetáriánus, s a reformtáplálkozás lelkes híve, így ha elrontok valamit, csak én maradok éhen. :-D
A tervezett ünnepi menüm: tofusült és krumplisaláta. Majd beszámolok róla, hogyan sikerült!
Sütni – nagy bánatomra – ezúttal nem sütök. Ennek kisebb részben az időhiány, nagyobb részben az az oka, hogy a gázsütőnk gyakorlatilag teljesen megbolondult: eddig alul égetett és felül nem sütött, most épp fordítva, a süti teteje már egészen sötétbarna, az alja meg a közepe pedig konkrétan nyers marad. :-( Ennek következtében bioboltban vásároltunk bio-reformos bejglit és a reformcukrászattól szaloncukrot.
Mindezek ellenére én abszolút lelkes vagyok, s bízom benne, hogy jóízű ételek kerülnek ma este az asztal(om)ra! :-)
S hogy mire jó még a gasztro?
Idei ajándékaimat fahéjjal és szárított narancskarikával díszítettem, s az egész csomagolást a természetesség jegyében képzeltem el.
Íme, az eredmények! :-)
Ezekkel a fotókkal kívánok Szép Ünnepet az összes gasztroblogger-kolleginának és kollégának, s minden olvasómnak!
Örömmel készülődöm rá minden évben: szeretem kigondolni, mivel lephetem meg a számomra kedves embereket, a beszerzőkörutakat, mikor e gondolataim konkrét formát öltenek, az ünnepi vásárokat járva beszívni a forralt bor és a fahéj illatát, becsomagolni az ajándékokat, s a szeretteim arcát látni, mikor kibukkan a papírból a meglepetés.
S természetesen a Karácsonnyal együtt járó konyhai sürgölődést is szeretem!
Tudom, ez a blogon sajnos nem igazán látszik, az elmúlt bő két hét – vizsgaidőszak lévén – ugyanis tanulással telt.
Így az ajándékokat is beszereztem már december elején, s karácsonyi „próba sütés-főzést” sem csináltam. No, de sebaj, majd ma élesben…!
Ebből a szempontból, talán épp szerencse, hogy a családban egyedül én vagyok vegetáriánus, s a reformtáplálkozás lelkes híve, így ha elrontok valamit, csak én maradok éhen. :-D
A tervezett ünnepi menüm: tofusült és krumplisaláta. Majd beszámolok róla, hogyan sikerült!
Sütni – nagy bánatomra – ezúttal nem sütök. Ennek kisebb részben az időhiány, nagyobb részben az az oka, hogy a gázsütőnk gyakorlatilag teljesen megbolondult: eddig alul égetett és felül nem sütött, most épp fordítva, a süti teteje már egészen sötétbarna, az alja meg a közepe pedig konkrétan nyers marad. :-( Ennek következtében bioboltban vásároltunk bio-reformos bejglit és a reformcukrászattól szaloncukrot.
Mindezek ellenére én abszolút lelkes vagyok, s bízom benne, hogy jóízű ételek kerülnek ma este az asztal(om)ra! :-)
S hogy mire jó még a gasztro?
Idei ajándékaimat fahéjjal és szárított narancskarikával díszítettem, s az egész csomagolást a természetesség jegyében képzeltem el.
Íme, az eredmények! :-)
Ezekkel a fotókkal kívánok Szép Ünnepet az összes gasztroblogger-kolleginának és kollégának, s minden olvasómnak!
2008. december 7., vasárnap
Szárított paradicsomos árpagyöngy
Hát… ennyire finomat már rég főztem!
De nem, nem! A dicséret sajnos nem nekem szól… hanem Kaldeneker Györgynek.
Mivel az olajban eltett szárított paradicsomot rendkívüli módon kedvelem, s árpát (vagy ahogyan nálunk családilag nevezik: gerslit, illetve burist) is már az idejét sem tudom, mikor ettem, pedig azt is nagyon szeretem, gondoltam, kipróbálom ezt a Kaldeneker-féle receptet.
Elkészítettem, másnap a munkahelyemen kinyitottam a varázsdobozt, s… hm…nyammmm! Az eredmény messze túlszárnyalta várakozásaimat!!!
Még szerencse, hogy kapásból két adagnyit csináltam, s egészen biztos vagyok benne, hogy gyakran készítek majd ilyet.
Első nap „csak úgy magában”, másnap egy kis reszelt bio parmezánnal megszórva eszegettem, de igazán finom lehet egy jó salival is.
Próbáljátok ki! Tényleg! :-)
Én a következőképp készítettem.
Szárított paradicsomos árpagyöngy
Hozzávalók (2 adaghoz)
bő 1 – 1 ½ dl árpagyöngy
2-3 szál új- vagy zöldhagyma
6-8 db olajban eltett szárított paradicsom
¾ - 1 zöldségleveskocka (a Rapunzel bio leveskockáját használom)
kevés olaj (pl. bio repce)
frissen őrölt bors
Elkészítés:
Az árpagyöngyöt szűrőben, folyóvíz alatt, alaposan átmosom, lecsepegtetem.
A hagymát megpucolom, leöblítem, kicsiny karikákra szelem.
A szárított paradicsomokat kihalászom az olajból, s aprócska kockákra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta a hagymát. Ezután kerül bele az árpagyöngy és a szárított paradicsomkockák. A gersli mennyiségéhez képest négyszeres mennyiségű vízzel felöntöm, beledobom a folyadék mennyiségének megfelelő darabka leveskockát (annak ismeretében, hogy fél liter vízhez 1 kocka szükséges), s frissen őrölt borsot tekerek rá (a leveskocka miatt, külön sózást már nem igényel), felforralom. Ha felforrt, lefedem, s kis lángon addig főzöm, amíg az árpagyöngy az összes folyadékot magába szívja. Ez kb. 50 percig tart, de ezalatt gyakorlatilag – egy-két ránézést leszámítva - semmi dolgom vele. Ugyanakkor ennek az ételnek kimondottan „jól áll”, ha egy kicsit leveses marad, így még ez az 50 perc sem biztos, hogy kell…
Azonnal tálalom vagy másnap a munkahelyemen kedélyesen elfalatozom.
(Az árpáról a legtöbb helyen azt olvastam, hogy két és félszeres, háromszoros vízben kell főzni, de nekem simán „megivott” négyszeres mennyiségű folyadékot, s az olvasottaknál és a Kaldeneker György receptjében írtaknál ez több ideig is, kb. 50 percig tartott. Az eredeti recepttel ellentétben én nem folyamatos kevergetés mellett készítettem az ételt, így jóval kevesebb volt vele a macera, s a végeredmény így is hihetetlenül finom lett!)
De nem, nem! A dicséret sajnos nem nekem szól… hanem Kaldeneker Györgynek.
Mivel az olajban eltett szárított paradicsomot rendkívüli módon kedvelem, s árpát (vagy ahogyan nálunk családilag nevezik: gerslit, illetve burist) is már az idejét sem tudom, mikor ettem, pedig azt is nagyon szeretem, gondoltam, kipróbálom ezt a Kaldeneker-féle receptet.
Elkészítettem, másnap a munkahelyemen kinyitottam a varázsdobozt, s… hm…nyammmm! Az eredmény messze túlszárnyalta várakozásaimat!!!
Még szerencse, hogy kapásból két adagnyit csináltam, s egészen biztos vagyok benne, hogy gyakran készítek majd ilyet.
Első nap „csak úgy magában”, másnap egy kis reszelt bio parmezánnal megszórva eszegettem, de igazán finom lehet egy jó salival is.
Próbáljátok ki! Tényleg! :-)
Én a következőképp készítettem.
Szárított paradicsomos árpagyöngy
Hozzávalók (2 adaghoz)
bő 1 – 1 ½ dl árpagyöngy
2-3 szál új- vagy zöldhagyma
6-8 db olajban eltett szárított paradicsom
¾ - 1 zöldségleveskocka (a Rapunzel bio leveskockáját használom)
kevés olaj (pl. bio repce)
frissen őrölt bors
Elkészítés:
Az árpagyöngyöt szűrőben, folyóvíz alatt, alaposan átmosom, lecsepegtetem.
A hagymát megpucolom, leöblítem, kicsiny karikákra szelem.
A szárított paradicsomokat kihalászom az olajból, s aprócska kockákra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta a hagymát. Ezután kerül bele az árpagyöngy és a szárított paradicsomkockák. A gersli mennyiségéhez képest négyszeres mennyiségű vízzel felöntöm, beledobom a folyadék mennyiségének megfelelő darabka leveskockát (annak ismeretében, hogy fél liter vízhez 1 kocka szükséges), s frissen őrölt borsot tekerek rá (a leveskocka miatt, külön sózást már nem igényel), felforralom. Ha felforrt, lefedem, s kis lángon addig főzöm, amíg az árpagyöngy az összes folyadékot magába szívja. Ez kb. 50 percig tart, de ezalatt gyakorlatilag – egy-két ránézést leszámítva - semmi dolgom vele. Ugyanakkor ennek az ételnek kimondottan „jól áll”, ha egy kicsit leveses marad, így még ez az 50 perc sem biztos, hogy kell…
Azonnal tálalom vagy másnap a munkahelyemen kedélyesen elfalatozom.
(Az árpáról a legtöbb helyen azt olvastam, hogy két és félszeres, háromszoros vízben kell főzni, de nekem simán „megivott” négyszeres mennyiségű folyadékot, s az olvasottaknál és a Kaldeneker György receptjében írtaknál ez több ideig is, kb. 50 percig tartott. Az eredeti recepttel ellentétben én nem folyamatos kevergetés mellett készítettem az ételt, így jóval kevesebb volt vele a macera, s a végeredmény így is hihetetlenül finom lett!)
Megint hajdina – ezúttal diósan, meggyesen
Nemrégiben írtam a hajdináról, ami továbbra is nagy kedvencem, s már rég készültem kipróbálni „édesen”.
Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy egyszerű, „letisztult” ételekre vágyom. Újra és újra felfedezem, rácsodálkozom, milyen ízletesek tudnak lenni a különböző gabonák (barnarizs, árpa, bulgur, kuszkusz, köles, hajdina – mind egy-egy külön karakter és textúra)– „sósan” egy-két jófajta fűszerrel, zöldségekkel, „édesen” pedig kevéske mézzel, olajos magvakkal, egy-két kocka jó minőségű magas kakaótartalmú étcsokival, mákkal, kókusszal, friss vagy aszalt gyümölcsökkel.
Annyira egyszerű, mégis nagyszerű! :-)
Odateszem az éppen kívánt gabonát főni, s amíg magába issza a folyadékot, semmi, de semmi dolgom vele. Az utolsó percekben előkészítem a belekerülő magokat, gyümölcsöket, zöldségeket (ha ezek is párolást igényelnek, amíg a gabona megfő, ezek is elkészülnek), összekeverem, s már kész is.
Ezek az ételek igazán ízletesek, s valahogyan azt érzem, hogy jót adok velük a testemnek.
Persze, mindez nem jelenti azt, hogy konyhai kísérletező kedvem alább hagyott volna, hiszen egyrészt fentebb említett koncepcióban is végtelen számú lehetőség rejlik, másrészt pedig biztos, hogy számtalan bonyolultabb és extrább fogást is kipróbálok majd, de a „mindennapokra” – azt gondolom – igazán kiváló ételek ezek. S ami még fontos: gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt elkészülnek, mint egy levesporból előállított leves, mirelit pizza, ugyancsak porból gyártható lasagne, gombóc, palacsinta. S mekkora különbség!
A sokféle gabonából és zöldségekből, magokból, gyümölcsökből tehát egész gyorsan varázsolható pl. egy gyors vacsora, de a hűtőben 2-3 napig is remekül elvannak ezek az eledelek, s hőt bíró dobozkában szállítva, tápláló, igazán ízletes és jótékony hatású munkahelyi ebédként szolgálhatnak.
Nos, miután leírtam, evésileg hogyan is vagyok mostanság… :-), postolom gyorsan a hajdinás finomságot, amit a minap készítettem.
Az „édes” jelzővel kapcsolatban az idézőjel annak szól, hogy az egy teáskanálnyi méztől nem lesz igazából édes az étel, ráadásul belekerül még a kellemesen fanyar meggy és a dió is – csak valahogy a magyarban „édes” ételnek nevezzük azt ami nem kimondottan sós…
Hajdina meggyel és dióval
Hozzávalók: (1 adaghoz)
bő ½ dl hajdina (én a sötétbarna bio változatot használom)
kevéske olaj (pl. bio repce)
1 teáskanálnyi méz
néhány csipet mézessütemény fűszerkeverék (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér – ami szimpatikus)
1 maroknyi friss dióbél
2-3 evőkanálnyi meggy (friss híján, ezúttal bio meggybefőttet használtam – kizárólag vizet, nádcukrot és meggyet tartalmaz)
Elkészítés:
A hajdinát szűrőben folyóvíz alatt alaposan megmosom.
Egy lábaskában kevés olajon megpirítom a hajdinaszemeket, s felöntöm kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, ha felforrt, lefedem, s kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főzöm.
Ezalatt száraz serpenyőben illatosra pirítom a diót, durvára vágom.
Miután a hajdina elkészült, s elzártam alatta a lángot, belekeverek 1 teáskanálnyi akácmézet (ezzel nem főzöm, hogy a méz értékes tápanyag- és ásványianyag-tartalmából minél több megőrződjön), s ízlés szerint mézessütemény fűszerkeveréket.
Összeforgatom a rusztikusra darabolt, illatos dióval és a meggy nagy részével, meggyszemekkel díszítem.
Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy egyszerű, „letisztult” ételekre vágyom. Újra és újra felfedezem, rácsodálkozom, milyen ízletesek tudnak lenni a különböző gabonák (barnarizs, árpa, bulgur, kuszkusz, köles, hajdina – mind egy-egy külön karakter és textúra)– „sósan” egy-két jófajta fűszerrel, zöldségekkel, „édesen” pedig kevéske mézzel, olajos magvakkal, egy-két kocka jó minőségű magas kakaótartalmú étcsokival, mákkal, kókusszal, friss vagy aszalt gyümölcsökkel.
Annyira egyszerű, mégis nagyszerű! :-)
Odateszem az éppen kívánt gabonát főni, s amíg magába issza a folyadékot, semmi, de semmi dolgom vele. Az utolsó percekben előkészítem a belekerülő magokat, gyümölcsöket, zöldségeket (ha ezek is párolást igényelnek, amíg a gabona megfő, ezek is elkészülnek), összekeverem, s már kész is.
Ezek az ételek igazán ízletesek, s valahogyan azt érzem, hogy jót adok velük a testemnek.
Persze, mindez nem jelenti azt, hogy konyhai kísérletező kedvem alább hagyott volna, hiszen egyrészt fentebb említett koncepcióban is végtelen számú lehetőség rejlik, másrészt pedig biztos, hogy számtalan bonyolultabb és extrább fogást is kipróbálok majd, de a „mindennapokra” – azt gondolom – igazán kiváló ételek ezek. S ami még fontos: gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt elkészülnek, mint egy levesporból előállított leves, mirelit pizza, ugyancsak porból gyártható lasagne, gombóc, palacsinta. S mekkora különbség!
A sokféle gabonából és zöldségekből, magokból, gyümölcsökből tehát egész gyorsan varázsolható pl. egy gyors vacsora, de a hűtőben 2-3 napig is remekül elvannak ezek az eledelek, s hőt bíró dobozkában szállítva, tápláló, igazán ízletes és jótékony hatású munkahelyi ebédként szolgálhatnak.
Nos, miután leírtam, evésileg hogyan is vagyok mostanság… :-), postolom gyorsan a hajdinás finomságot, amit a minap készítettem.
Az „édes” jelzővel kapcsolatban az idézőjel annak szól, hogy az egy teáskanálnyi méztől nem lesz igazából édes az étel, ráadásul belekerül még a kellemesen fanyar meggy és a dió is – csak valahogy a magyarban „édes” ételnek nevezzük azt ami nem kimondottan sós…
Hajdina meggyel és dióval
Hozzávalók: (1 adaghoz)
bő ½ dl hajdina (én a sötétbarna bio változatot használom)
kevéske olaj (pl. bio repce)
1 teáskanálnyi méz
néhány csipet mézessütemény fűszerkeverék (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér – ami szimpatikus)
1 maroknyi friss dióbél
2-3 evőkanálnyi meggy (friss híján, ezúttal bio meggybefőttet használtam – kizárólag vizet, nádcukrot és meggyet tartalmaz)
Elkészítés:
A hajdinát szűrőben folyóvíz alatt alaposan megmosom.
Egy lábaskában kevés olajon megpirítom a hajdinaszemeket, s felöntöm kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, ha felforrt, lefedem, s kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főzöm.
Ezalatt száraz serpenyőben illatosra pirítom a diót, durvára vágom.
Miután a hajdina elkészült, s elzártam alatta a lángot, belekeverek 1 teáskanálnyi akácmézet (ezzel nem főzöm, hogy a méz értékes tápanyag- és ásványianyag-tartalmából minél több megőrződjön), s ízlés szerint mézessütemény fűszerkeveréket.
Összeforgatom a rusztikusra darabolt, illatos dióval és a meggy nagy részével, meggyszemekkel díszítem.
Spenótos tészta fűszeres fetával és friss paradicsommal
Ugye milyen jól hangzik? S talán kissé bonyolultnak is tűnik…
Nos, úgy kb. 15 perc elkészíteni.
Dulminától kaptam kedvet a kifőtt tészta + nyers feltét kombinációhoz.
Kipróbáltam, s abszolút bejött!
Talán a legjobb választás egy zűrös és fárasztó nap után, mikor fáradtan és éhesen hazaesve, az ember lánya valami extragyorsan a tányérra varázsolható, mégis friss alapanyagokból (félkész termékek, tartósítószerek, E-számok és társaik kíméletlen mellőzésével) készülő meleg ételre vágyik.
A képen látható finomság tényleg negyed óra alatt s olyan egyszerűen készült, hogy talán „enyhe túlzás” is ilyen hangzatos nevet adni neki, s postolni itt a blogban.
Én most mégis ezt teszem, hiszen sokszor a legegyszerűbb ötletek a legjobbak, ételek a legfinomabbak…
Nos tehát.
Sós vízben kifőztem egy kis Rédei-féle bio spenótos tönköly kockatésztát (azért kedvelem, mert nagyon hamar megfő, s azon túlmenően, hogy szerintem tökre jól néznek ki a zöld lapocskák, az ízük is nagyon kellemes, valóban érezni a spenótot), leszűrtem, s egy csepp olívaolajjal elkevertem. Tányérra szedtem.
A tetejére oregánóval és bazsalikommal fűszerezett fetakockákat szórtam (beismerem, ezúttal még annyi dolgom sem volt, hogy a fetát felkockázzam és fűszerezzem. Ugyanis egy nagyon helyes kis termékre bukkantam: csökkentett, csupán 10%-os zsírtartalmú fetakockák, sós lében, bazsalikommal és oregánóval fűszerezve. A konstrukcióhoz egy merítőkosárka is tartozik, így tényleg csak annyi volt a teendőm, hogy a sajtkockákat a tészta tetejére szórjam).
Cikkekre vágott friss (mézédes, piaci) paradicsommal körítettem.
Elégedetten eltüntettem. :-)
Nos, úgy kb. 15 perc elkészíteni.
Dulminától kaptam kedvet a kifőtt tészta + nyers feltét kombinációhoz.
Kipróbáltam, s abszolút bejött!
Talán a legjobb választás egy zűrös és fárasztó nap után, mikor fáradtan és éhesen hazaesve, az ember lánya valami extragyorsan a tányérra varázsolható, mégis friss alapanyagokból (félkész termékek, tartósítószerek, E-számok és társaik kíméletlen mellőzésével) készülő meleg ételre vágyik.
A képen látható finomság tényleg negyed óra alatt s olyan egyszerűen készült, hogy talán „enyhe túlzás” is ilyen hangzatos nevet adni neki, s postolni itt a blogban.
Én most mégis ezt teszem, hiszen sokszor a legegyszerűbb ötletek a legjobbak, ételek a legfinomabbak…
Nos tehát.
Sós vízben kifőztem egy kis Rédei-féle bio spenótos tönköly kockatésztát (azért kedvelem, mert nagyon hamar megfő, s azon túlmenően, hogy szerintem tökre jól néznek ki a zöld lapocskák, az ízük is nagyon kellemes, valóban érezni a spenótot), leszűrtem, s egy csepp olívaolajjal elkevertem. Tányérra szedtem.
A tetejére oregánóval és bazsalikommal fűszerezett fetakockákat szórtam (beismerem, ezúttal még annyi dolgom sem volt, hogy a fetát felkockázzam és fűszerezzem. Ugyanis egy nagyon helyes kis termékre bukkantam: csökkentett, csupán 10%-os zsírtartalmú fetakockák, sós lében, bazsalikommal és oregánóval fűszerezve. A konstrukcióhoz egy merítőkosárka is tartozik, így tényleg csak annyi volt a teendőm, hogy a sajtkockákat a tészta tetejére szórjam).
Cikkekre vágott friss (mézédes, piaci) paradicsommal körítettem.
Elégedetten eltüntettem. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)