Ezúttal kicsi Vú kókuszos zabpehelysütijét "reformosítottam".
A recept „alapjáraton” is reformos, így csak néhány apróbb változtatást csempésztem az eredetibe…
A végeredmény?
Egészen pontosan 33 darab finom puha, mégis ropogós, nem túl édes, a vörösáfonya-darabkákra harapva enyhén fanyar, intenzíven kókuszos keksz.
Talán még nem említettem, de a kókusz igen nagy kedvencem… :-)
Kókuszos-vörösáfonyás zabpehelykeksz
Hozzávalók: (30-40 darabhoz)
0,6 dl növényi olaj
25 dkg zabpehely
10 dkg (termelői) méz
10 dkg kókuszreszelék
5 dkg aszalt vörösáfonya
½ kk. foszfátmentes sütőpor
1 vaníliarúd kikapart belseje
2 dl narancslé
1 kisebb marék teljes kiőrlésű búzaliszt
Elkészítés:
Egy nagyobb serpenyőben felhevítem az olajat (én most bio repcét használtam), majd hozzáadom a zabpelyhet. Kis lángon röviden pirítom, majd a mézet és a kókuszreszeléket is belekeverem. Kevergetve tovább pirítom, míg a kókusz illatozni nem kezd. Ekkor az egészet egy keverőtálba borítom és hozzáadom a narancslevet (nyilvánvalóan frissen facsart lenne az igazi, én most Hohes C 100%-ost használtam), a vörösáfonyát, a vaníliarúd kikapart belsejét és a sütőporral elkevert lisztet. Összekeverem a masszát, és vizes kézzel diónyi gombócokat formálok belőle. Vékonyan kiolajozott sütőlemezre rakosgatom őket és egy üvegpohár bevizezett aljával lelapítom. Formázás közben érdemes újra-és újra benedvesíteni a pohár alját és a kezünk, úgy sokkal könnyebben megy. Előmelegített sütőben 170-180 fokon hagyományos üzemmódban kb. 15-20 perc alatt készre sülnek. A tepsin hagyom kihűlni őket, s csak után szedegetem le a sütőlemezről a sütiket (nehogy – még melegen – szétessenek). Fémdobozban elvileg sokáig elállnak a kókuszos-vörösáfonyás zabpehelykekszek.
4 megjegyzés:
Egy újabb olyan recept, amit mindenképp ki fogok próbálni! Még jó, hogy a család épp ma nyújtotta be az igényt kekszekre :-)
Dulmina!
Tényleg érdemes kipróbálni!
Jelentem, másnap is finom puha s fémdobozban abszolút jól tárolható.
Remélem, beszámolsz majd róla, hogyan sikerült! :-)
Adéle
Repertoárba fölvéve! :-) Már a készítéskor olyan illatok terjengtek a konyhámban, hogy csak na! Ettől már csak az volt jobb, mikor már kóstolni lehetett - no meg mikor eszegetni... :-)))
Dulmina!
Igazán örülök, hogy bejött! :-)))
Örömteli eszegetést!
Adéle
Megjegyzés küldése