Padlizsános köles

Viszonylag gyorsan elkészíthető és egyszerű ételek szerepelnek nálam mostanság a konyhában. Ám annak ellenére, hogy nem jut annyi időm, s erőm a főzésre, mint amennyit szeretnék, igyekszem kreatív lenni: változatos, egyszerűségükben nagyszerű ételeket felkutatni és elkészíteni.

Ebben két remek kis könyv is a segítségemre van, melyeket az őszi BNV-n, egy hatalmas könyvesstand kínálatából szemezgettem ki. Bár megfogadtam, (újra és újra így teszek :-), hogy nem veszek több szakácskönyvet, de darabját 600 ft-os akciós áron, úgy véltem, mégiscsak bűn otthagyni.
S átnézegetve vadonatúj szerzeményeimet, azt hiszem, elmondhatom, kincset találtam!
Sok-sok hasznos és praktikus tudnivaló, információ is található bennük a recepteken kívül az egyes alapanyagokról, azok beltartalmi értékeiről, elkészítési módjukról, a vegetáriánus táplálkozásról. A receptek pedig nagyszerűek: mindössze néhány hozzávalóból állnak, egyszerűek, mégis kreatívak. Ami még nagyon tetszik benne, hogy - pl. sok vegetáriánus szakácskönyvtől eltérően - teljes értékű recepteket tartalmaznak! (Olasz könyvsorozatról van szó egyébként, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg.)

A padlizsános köles a Gabonafélék című kiadványból származik, melyben gabonafajtánként olvashatunk a gabonafélék történetéről, tulajdonságairól, elkészítéséről, majd az adott gabonából elkészíthető receptek következnek.

Bevallom, nekem nem jutott volna eszembe a kölest padlizsánnal párosítani, habár mindkettőt nagyon szeretem.
Az eredeti recepten apróbb módosításokat hajtottam végre, s így készítettem el.

Padlizsános köles

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 dl köles (bio-t használtam)
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
½ csokor petrezselyem
kevéske cayenne bors (chili vagy őrölt csípős pirospaprika ugyanúgy megteszi)
kisebb maroknyi reszelt parmezán (bio volt ez is)
repceolaj
só (himalaya)

Elkészítés:
A padlizsán zöld végét levágtam, majd megmostam. Kb. centi vastag szeletekre vágtam, mindkét oldalukat besóztam, s kb. fél órát állni hagytam. Fél óra elteltével egy papírtörlő segítségével, szelíden megnyomkodva a szeleteket, leitattam róluk a nedvességet. A padlizsánszeleteket kis kockákra vágtam.
Amíg a padlizsán „izzadt”, a kölest szűrőben alaposan átmostam, kevés olajon átpirítottam, majd felöntöttem 3 dl (azaz a köles mennyiségéhez képest háromszoros mennyiségű) vízzel, sóztam, s miután felforrt, kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főztem.
A petrezselymet alaposan megmostam, apróra metéltem.
Egy nagyobbacska serpenyőben pici olajat hevítettem, rádobtam a padlizsánkockákat, átpirítottam, lefedtem, s kis lángon puhára pároltam. Időnként persze ránéztem, nehogy leragadjon – ilyenkor lehet a párolódást elősegítendő aláönteni pici vizet, ha szükséges), mikor a padlizsán már majdnem kész volt, szórtam rá egy kevés cayenne borsot, rányomtam az előzőleg megtisztított fokhagymát, s amint megéreztem a fokhagyma illatát, le is kapcsoltam alatta a lángot.
A készre főtt kölest összeforgattam a fűszeres padlizsánkockákkal, az apróra vágott petrezselyemmel és még melegen hozzáadtam a reszelt parmezánt is, hogy a sajt aromája kellemesen beleolvadjon az ételbe.

Kókuszos ricottatorta Kati kedvére

Kati barátnőm születésnapja, csokis-kókuszos ízek iránti rajongása, no meg persze Dolce Vita kekszes tortái és azok közül a ricottás-narancsos Anyu névnapján nagy sikerrel debütált változata ihlette ezt a tortát.

A kókusznak: ízének, illatának, zamatának én is lelkes rajongója vagyok, így foglalkoztatott már a gondolat egy ideje, hogyan lehetne mindezt egy mutatós, egyszerűen és gyorsan elkészíthető, mégis könnyű (nem vajas vagy túlságosan édes) desszertben megfogalmazni.
Dolce Vita kekszes tortái adták meg a végső lökést, inspirációt.

Végeredményként egy igazán mutatós – szerintem gyönyörű a hófehér, már-már habos kókuszos krém és a mélybarna kekszes alap kontrasztja – kellemesen kókuszos, remekül szeletelhető, villámgyorsan elkészíthető, nem túl édes és egészen könnyű desszert sikeredett…

Kókuszos ricottatorta

Hozzávalók: (egy 18 cm-es tortaformához)
15 dkg teljes kiőrlésű kakaós keksz (Győri Édest használtam)
50 dkg ricotta
8 dkg vaj (biót használtam)
9 dkg kókuszreszelék (bio volt ez is)
4 dkg kókusztejpor (Vegabond natúr termék)
5 dkg méz (termelőtől vásárolt akácmézet használtam)

Elkészítés:
Késes robotgépben porrá zúztam a kekszet. Alaposan összedolgoztam a megolvasztott vajjal, majd a tortaforma aljába lapogattam, úgy hogy homogén „tésztát” kapjak.
A ricottát kikevertem a kókuszreszelékkel, a kókusztejporral és a mézzel.
A kókuszos ricottakrémet a kekszes alapra simítottam.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, de biztos vagyok benne, hogy néhány óra állás után már nyugodtan szeletelhető.
Vékonypengéjű késsel óvatosan körbevágtam a tortát, mielőtt lekapcsoltam róla a formát.

Szezámmagos tofufalatok karottás-petrezselymes rizzsel

Igazán gyorsan elkészíthető munkahelyre-vivős étel… de nekem annyira ízlett, hogy – bár tényleg nagyon egyszerű, mégis - közzéteszem itt a blogon…

Szerintem nagyon dekoratív is: ínycsiklandozóan néznek ki az aranyszínű, ropogós tofudarabkák. Party-falatként is simán el tudom képzelni, friss zöldségekkel vagy valamilyen mártogatóssal.

Az alapötletet – ha jól emlékszem – a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből merítettem.
S a következőképpen készítettem.

Szezámmagos tofufalatok

Hozzávalók (2 adaghoz)
20 dkg bio natúr tofu
szójaszósz
kb. 2 teáskanálnyi bio teljes kiőrlésű búzaliszt
szezámmag (a lényeg az, hogy kb. 1/3 – 2/3 legyen a liszt-szezámmag arány)
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A tofut kb. 1X1 centis kockákra vágtam és szójaszószban pácoltam addig, amíg a többi hozzávalót előkészítettem és a köretet elkészítettem. Egy fél-háromnegyed órás pácolódás (már) nagyon jót tesz neki.
A búzalisztet elkevertem a szezámmaggal.
A tofudarabkákat bebundáztam a szezámmagos liszttel.
Egy serpenyőben kevéske olajat forrósítottam, s a tofukockák minden oldalát aranyszínűre sütöttem. Papírtörlőre szedtem.
Azonnal tálalva a legfinomabb, hiszen, így a nagyon finom ropogós, de másnap elfalatozva is nagyon ízletesnek bizonyult.

Karottás-petrezselymes rizs

Hozzávalók (2 adaghoz)
½ dl barnarizs (bio gyorsfőzésűt használok)
2 közepes sárgarépa
½ csokor petrezselyem
olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A rizst - miután alaposan megmostam – pici olajon lepirítom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom és fedő alatt, kis lángon puhára párolom.
Amíg a rizs fő, a répákat megtisztítom, megmosom, apróra kockázom. Kevéske olajon átforgatom, enyhén sózom, majd lefedve kis lángon, dinsztelem úgy, hogy a végeredmény kellemesen roppanós maradjon.
A petrezselymet alaposan átmosom, apróra metélem.
A rizst összekeverem a narancsszínű répakockákkal és – miután elzártam alatta a gázt – a friss petrezselyemmel.
Végtelenül egyszerű, de rendkívül ízletes és dekoratív köret.

Cukkíni fasírt fehér cukkíniből

Pénteken Anyu ezzel a két igencsak mértes fehér cukkínivel tért haza a piacról.
Bevallom, soha nem láttam még cukkíniben fehéret és ilyen méretes példányokat is csak ritkán.

Mi készüljön belőle?

A néni, aki árulta, a cukkíni fasírtot javasolta… hm… ez valóban jó ötlet!
A piacon javasoltakhoz képest kissé eltérően, s reformosan készült. Én nem szeretem a zöldségeket besózni, majd a levüket kicsavarni. A beltartalmi értékek, a szín és az íz egy (talán nem is elhanyagolható) része biztosan elveszik ilyenkor. Szóval ezt a lépést én kihagytam.
Mindazonáltal ahhoz képest, hogy az első próbálkozás volt, igazán jól sikerült. Vega- és reformtáplálkozásban „edzetlen” családtagjaim is lelkesen falatozták.

Így készült.

Cukkíni fasírt

Hozzávalók: (3 személyre, azaz kb. 9 kisebb fasírthoz)
egy 70 dekás cukkini (kibelezés, hámozás után már csak kb. 40 dkg)
1 bio tojás
3 evőkanálnyi csicseriborsóliszt
bio teljes kiőrlésű élesztőmentes morzsa – amennyit felvesz
1 jó evőkanálnyi reszelt bio parmezán
1 jó evőkanálnyi aprított friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A cukkinit (csak az egyiket, a nagyobbat használtam fel, az is 70 dkg-os volt :-) megmostam, zöldséghámozóval megpucoltam, kettévágtam, a szivacsos-magos részét egy evőkanál segítségével kikapartam. Almareszelőn lereszeltem. A levét gyengéden kinyomkodtam.
Tálba tettem, hozzáadtam a lisztet, a reszelt sajtot, a fűszereket és annyi morzsát, hogy nem túl lágy, relatíve masszív fasírt-állagú masszát kapjak. (Szerintem ebben az állapotában érdemes pihentetni kb. fél órát, mert a csicseriliszt és a morzsa folyadékot szív magába, dagad kissé, s ez segítség lehet ahhoz, hogy kialakíthassuk a végső állagot. Vagy próbálkozhatunk belőlük kevesebbel is, aztán az állás után meglátjuk, szükséges-e még bele morzsa…)
A masszából kis fasírtokat gyúrtam, nem túl bő olajban mindkét oldalukat 3-5 perc alatt aranyszínűre sütöttem.
Sárgarépás-petrezselymes bulgurral tálaltam.

Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita

Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját.
A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.

Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus…

Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen – talán említenem sem kell – hogy semmilyen „oda nem illő”, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül – s amúgy is nagyon gyorsan – készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.

Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk…
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)

A receptet – bár az eredeti e szempontból is tök oké – kissé reformosítottam, s nálam így készült.

Ricottatorta

Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam – Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bő) evőkanál bio nádporcukor

Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a – 2 doboz – ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a „hagyományos” finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.

Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés „beütése”, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű – ideális esetben házi – narancslekvárt vagy – ahogyan Dolce Vita is írja – egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.

Polenta

Jó ideje beszereztem már egy csomag gyönyörű napsárga bio kukoricadarát, abból a célból, hogy kipróbáljam a polentát.
A rizottóhoz hasonlóan – aminek elkészítését legalább ilyen sokáig halogattam - azonban úgy véltem, ez valami rendkívül bonyolult dolog… s a rizottóhoz hasonlóan, mint kiderült, - a folyamat bonyolultságát illetően - ez esetben is tévedtem! :-)

Szóval, megsajnáltam a kamrapolcon árválkodó és a sorsát váró kukoricadarát és elkészítettem belőle a polentát.
Hát… amilyen egyszerű, olyan finom! És vég nélkül variálható…

Elsőre egy igen egyszerű receptet próbáltam ki.
Nekem a polentában mindig is az tetszett, hogy miközben hűl, szilárdul és ezt követően szeletelhető, ropogósra süthető. Minden kajáért rajongok ugyanis, ami ropogós…
No, ez valóban az, és intenzív napsárga színe miatt igen mutatós is…

Polenta

Hozzávalók (3 adaghoz)
15 dkg bio kukoricadara
8 dl víz
1 teáskanálnyi só (himalaya)
frissen őrölt bors
darabka biovaj vagy biomargarin
1 maréknyi bio parmezán
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Egy nagyobbacska lábasban felforralom a vizet. Amikor lobogva forr, hozzáöntöm a kukoricadarát. Kis lángra veszem alatta a gázt. Sózom, borsozom és folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt készre főzöm. Ennyi idő alatt a dara magába szívja az összes vizet, megdagad és a lábas tartalma besűrűsödik. Elzárom alatta a lángot és belekeverek egy darabka margarint vagy vajat és egy maréknyi aromás reszelt parmezán sajtot.
Vékonyan kiolajozott tepsire terítem a masszát, kb. 2 cm vastagon.
Kicsit állni hagyom, hogy később szeletelni tudjam.
Tetszőleges méretű és alakú formákat vágok a polenta lapból. Majd forró serpenyőben, egészen pici olajon mindkét oldalukat ropogósra és aranyszínűre sütöm.

Ezúttal fűszeres sült cukkínikarikákkal és friss paradicsomszeletekkel tálaltam.

Egészséges (vegán) házi fagyi – villámgyorsan!

Adalékanyag-, E-szám-, tej- és tojásmentes.
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.

Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.

A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.

Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.

Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.

Meggyes fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.


Áfonyás fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
A metódus ugyanaz.

Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)