Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita

Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját.
A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.

Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus…

Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen – talán említenem sem kell – hogy semmilyen „oda nem illő”, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül – s amúgy is nagyon gyorsan – készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.

Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk…
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)

A receptet – bár az eredeti e szempontból is tök oké – kissé reformosítottam, s nálam így készült.

Ricottatorta

Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam – Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bő) evőkanál bio nádporcukor

Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a – 2 doboz – ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a „hagyományos” finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.

Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés „beütése”, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű – ideális esetben házi – narancslekvárt vagy – ahogyan Dolce Vita is írja – egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.