Szamósza egyszerűen

Sőt, mi több!
Szamósza egyszerűen és reformosan…

S még ráadásul!
Naaagyon-naaagyon finom szamósza egyszerűen és reformosan…

Csöppet zavarban vagyok. Meglehetősen távol áll tőlem ugyanis, saját főztöm túlzott dicsérete, de ez valami annyira nagyon finom lett, hogy már itt a post elején muszáj ezzel a megállapítással indítanom! :-)
Ugyanakkor megnyugtat a tudat, hogy mégsem magamat dicsérem, hanem Sarah Brownt, akinek Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyvéből származik a recept, melyen csak néhány apróbb módosítást eszközöltem. Az utóbbi időben azon kapom magam, hogy ezt a könyvet egyre többet használom. Rendkívül hasznos és dekoratív kiadványról van szó, sajnos azonban magyar fordítása finoman fogalmazva is meglehetősen döcögős, ami az eredeti mű értékéből nyilvánvalóan nem von le, s optimista nézőpontból szemlélve, olykor némi találékonyságra s kreativitásra ösztönzi az újdonság kipróbálásának lázában égő gasztrobloggert… :-) Mindazonáltal Sarah Brown receptjei közül még egyben sem csalódtam (pl. szinte megszólalásig olyan lesz a végeredmény, mint a könyvben az ételről szerepeltetett fotón)!

A szamósza csodálatos találmány…
Forró és ropogós köntösben pár falatnyi illatos, pikáns, enyhén csípős és fűszeres India…

S hogy mitől egyszerű? Mitől reformos?
A két kérdésre ugyanaz a válasz. Az indiai batyucskák tésztája ezúttal réteslapból készül!
Ezáltal egyszerű, hiszen, nem kell tésztagyúrással, -pihentetéssel és –nyújtással bajlódni.
S reformos, mivel így megúszható a bő olajban sütés, – csak a megtöltés előtt kell a tésztát hajszálvékonyan megkenni olajjal, s a sütésre kész zöldséges táskák kapnak még egy leheletnyit sütőbe tolás előtt – mégis egészen fantasztikusan ropogós lesz a végeredmény. A reformosságot fokozandó, teljes kiőrlésű réteslapot használok. ;-) (Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Tante Fanny teljes kiőrlésű réteslapját, mely ráadásul csökkentett zsírtartalommal bír! Nagyon jó és könnyű vele dolgozni, gyönyörűen szétjönnek, s nem száradnak ki a lapok.)

No, de akkor lássuk, hogyan készülnek a kis, Indiát idéző zöldséges csomagok!

Szamósza

Hozzávalók: (6 darabhoz)
kb. 20-25 dkg (3 db közepes) krumpli
kb. 8-10 dkg zöldhüvelyű bab
1 kis fej vöröshagyma
1 kis vagy ½ nagy gerezd fokhagyma
½ teáskanál őrölt római kömény
1/3 – ½ teáskanál chilipor
½ teáskanál kurkuma
½ teáskanál koriandermag
só (himalaya-t használok)
6 levél (1 csomag) teljes kiőrlésű réteslap
kevés növényi olaj (bio repcét használok)

Elkészítés:
A zöldbabot (mirelitet használok – mely már tisztított és darabolt) és a megpucolt, leöblített, kis kockákra vágott burgonyát sós vízben felteszem főni egy-egy kis lábasban. Amíg megpuhulnak, előkészítem, a többi hozzávalót.
A vöröshagymát megpucolom, megmosom és apró kockákra vágom. A fokhagymát is megtisztítom, leöblítem. A fűszeres dobozomból elővarázsolom, s kezem ügyébe készítem a fűszereket.
A zöldbab és a krumpli 20-25 perc alatt egészen biztosan megpuhulnak. Mikor ez megtörtént, leszűröm őket. S miután a burgonyakockák is jól lecsöpögtek, a krumplit egy villával rusztikusra töröm.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, s megfonnyasztom benne a vöröshagymát. Hozzáadom a koriandermagot, s azzal is átpirítom. Lehúzom a tűzről, s belenyomom a fokhagymát, átkeverem. Mihelyst megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát, beleszórom a római köményt, a kurkumát és a chilit. Visszaköltöztetem az edénykét a tűzre és néhányszor átkeverem a tartalmát, hogy a fűszerek megpiruljanak (de vigyázok a fűszeres alapra, nehogy megégjen!). A darabosra tört krumplit és a zöldbabot a fűszeres keverékhez adom, alaposan összeforgatom, - amennyire szükséges - sózom. Ezzel a töltelék el is készült. Kb. 10-15 percre félreteszem, hogy hűljön kicsit.
Addig előhalászom a hűtőből a réteslapot – legyen egy pár percig ős is szobahőmérsékleten. Egy kis tálkába kevés olajat öntök, s a kenőecsetet is a kezem ügyébe készítem.
Benedvesítek egy konyharuhát, ráhelyezek egy szárazat, s indulhat is a szamósza-töltés!
Fogok egy réteslapot, s hosszában négybe hajtom (így egy kb. 10 cm széles tésztacsíkot kapok). Kevés olajjal megkenem, aztán az egyik végére egy evőkanálnyi tölteléket teszek. A tészta csücskét háromszög-alakban ráhajtom, s addig hajtogatom, míg a tésztacsík végére nem érek, így végeredményként – szintén – egy szép duci háromszöget kapok. A batyucskát megkenem még egy gondolatnyi olajjal, aztán vékonyan kiolajozott sütőlemezre költöztetem. Ezt a műveletet még ötször megismétlem.
Előmelegített forró sütőbe tolom (úgy 200 fokosba) és kb. 25 perc alatt aranybarnára sütöm a szamószákat.

Magában is mennyei csemege - persze vigyázni kell vele: a sütőből kivett szamószába azonnal beleharapva, komoly égési sérülést szenvedhet az ember ajka (a töltelék rendkívül forró), kb. 10-15 perc hűlés után azonban kellemesen ropogósak és melegek-langyosak lesznek a kis indiai batyuk – de valamilyen pikáns-csípős-fűszeres szósszal, raitával vagy csatnival megkoronázva már valóban Indiában érezheti magát az ember lánya.
Bevallom, nekem egyszerű, friss – enyhén fanyar és hűs – natúr joghurttal ízlik a legjobban. :-)