Articsóka!

Nemrég ismerkedtünk meg: az articsóka és én, mindazonáltal úgy érzem, ez az első találkozás – hirtelen ötlettől vezérelve egy étteremben plusz feltétnek kértem a pizzámra – egy szenvedélyes, mély és életreszóló kapcsolat kezdetének bizonyult.
Bimbózó kapcsolatunkat ápolandó, beszereztem egy doboz – konzerv –articsókaszívet (a Tescoban meglepően jó áron találtam, a doboz 8 db szívet rejt, adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaz), s a hétvégén a gasztrotettek mezejére léptem…

Mielőtt elárulnám, milyen ételeket készítettem a halványzöld gyönyörűségekből, idekenyarítanék pár mondatot az articsókáról. Elsősorban arról, miért is érdemes fogyasztani.

Az articsóka (Cynara cardunculus vagy Cynarae scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.
Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.
A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint. 100 grammban mindössze 55 kcal energia van.
Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a gyógyszergyártásban is felhasználják: serkenti a máj szöveteinek regenerálódását, epehajtó, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok. Ajánlják a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére, továbbá cukorbetegség, vese- és hólyagbántalmak ellen is. Gyökerének antibiotikus hatást is tulajdonítanak.
A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: "Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása". :-D
(Forrás: http://www.origo.hu/, http://hu.wikipedia.org/ )

Az articsókás hétvégén egy olaszos ihletésű és egy közép-keleti (görög) ételt készítettem.
Az Itáliát idéző tésztaétel saját kreáció, míg az arakas me aginares (zöldborsó articsókával) névre hallgató fogás alapkoncepcióját Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyve adta – az eredeti receptet néhány ponton módosítottam.

Bazsalikomos penne articsókával és parmezánnal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
7-8 dkg teljes kiőrlésű durumlisztből készült penne
4 articsókaszív
parmezán (ezúttal Grana Padano) ízlés szerint
kb. 1 evőkanálnyi friss bazsalikom apróra vágva
kevés olívaolaj
só (a tészta főzővizébe)

Elkészítés:
Amíg bő, lobogó, sós vízben kifő a penne, meg is vagyok a többi hozzávaló elő- és elkészítésével.
A bazsalikomot apróra vágom. A parmezánból forgácsokat gyártok (persze lehet reszelni is, csak nekem így jobban tetszik :-). Az articsókaszíveket félbevágom.
Mikor a tészta puhára, de azért még kellemesen roppanósra főtt, leszűröm, de a főzővizéből félreteszek kicsit. Kevés olívaolajra szedem, beleforgatom a mámorítóan illatos friss bazsalikomot, s adok hozzá egy keveset a főzővízből is.
A fél articsókaszíveket óvatosan átmelegítem: megfuttatom egy kevéske olívaolajon (ez 1-2 perces művelet, konzervről lévén szó), s a parmezánforgácsokkal együtt elrendezgetem a bazsalikomos penne tetején.
Az articsóka és a parmezán – no, meg a friss, illatos bazsalikom - valami mennyei együtt… :-)

Zöldborsó articsókával
(arakas me aginares)

Hozzávalók: (1 adaghoz)
4 articsókaszív
3-4 marék zöldborsó (mirelitet használok)
1 aprócska vagy ½ fej vöröshagyma
1 kis gerezd fokhagyma
2 érett, lédús paradicsom
kevés paradicsompüré (Aranyfácán sűrített paradicsomot használok – só, cukor és adalékanyagmentes)
pici olaj (bio repcét használok)
kb. 1 teáskanálnyi apróra vágott friss kapor
só
frissen őrölt bors
kevés nádcukor – ha szükséges (nálam elbírt a paradicsomszósz egy csapott teáskanálnyit)

Elkészítés:
A hagymát és a fokhagymát megpucolom, leöblítem. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A paradicsomokat megmosom, a héjukat kereszt alakban bemetszem, leforrázom, meghámozom, késes robotgépben pürésítem. Az articsókaszíveket félbe, a kaprot egészen apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek és megfonnyasztom rajta az apróra metélt vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, egyszer-kétszer átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát, hozzáadom a sűrített paradicsomnak kb. a felét és a friss paradicsomból készített püré jó részét (egyikből sem az egész mennyiséget – amíg az étel készül, folyamatosan ellenőrzöm, hogyan is alakul a paradicsomszósz, s ha szükséges, az állag vagy az íze miatt, adok még hozzá a friss paradicsomból vagy egy keveset a püréből. Ha túl sűrű, akkor kap egy kevés vizet, ha netalán túl savanyú, pici nádcukrot). Sózom, borsozom, belekeverem a kaprot.
Kis lángon, fedő alatt rotyogtatom a paradicsomos keveréket, kb. 5 percig, majd hozzáadom a borsót. Mivel mirelitet használok, nagy lángra veszem a gázt és megvárom, amíg a borsószemek elvesztik fagyosságukat, s újra forrásnak indul a paradicsomos mártás. Ezután ismét kis lángon és lefedve békén hagyom kb. 4-5 percig, amíg a borsó megpuhul.
Végül a zöldborsós paradicsomos keverékhez költöztetem a félbe vágott articsókaszíveket, s óvatosan összeforgatom. Visszateszem a fedőt, s már csak azt kell megvárnom, míg az élénkpiros, sűrű, fűszeres szószban a halványzöld apróságok is átmelegednek.
(Sarah Brown friss articsókával írja a receptet. Ez esetben annyiban módosul a metódus, hogy az articsókaszíveket a megpárolódott hagymás-fokhagymás keverékhez kell adni, s kb. 10 percig együtt sütni. Ezután jön bele a paradicsom és a fűszerek, majd még 5 perc főzés következik. Végül mehet bele a borsó, kb. 4-5 percre, amíg puha lesz.)