Első reformsütim

Mióta készülök reformsütit sütni?
Hát bizony már jó régóta…
És ezen a hétvégén végre megszülettek életem első reformsütijei: a képen látható zabpehelykekszek! :-)

Mióta vegetáriánus vagyok sokkal jobban odafigyelek arra, mit eszem, s igyekszem tudatosan táplálkozni. Ez elsősorban – persze lehetőség szerint – teljes értékű alapanyagok használatát, elfogyasztását jelenti. Bolti kenyeret, péksüteményt gyakorlatilag nem vagy csak nagyon-nagyon minimálisat fogyasztok, s a fehér lisztet és finomított cukrot is kiiktattam az étrendemből. Teljes kiőrlésű lisztet (búza és tönköly), édesítésre pedig mézet vagy finomítatlan (mauritiusi) nádcukrot használok. Mindez természetesen egy folyamat volt: sok-sok olvasgatásnak, bloggertársak :-) és környezetem reform táplálkozásban utazó tagjai tanácsainak, konyhai kísérletezések sorozatának és nem utolsósorban annak az eredménye, hogy – úgy érzem – egyre bátrabb, s kreatívabb vagyok különféle receptek „reformosításában”, s rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag az összes s a legkülönfélébb fogások is ugyanúgy elkészíthetők ezekből az (teljesértékű) alapanyagokból is. Tényleg csak egy kis bátorság kell, s természetesen néhány alapszabály betartása, mint pl.: a teljes őrlésű liszt több folyadékot vesz fel.
Nos, fentiekből következően az utóbbi hetekben rendkívüli mód izgatta a fantáziámat: meg kéne próbálni ezekből az alapanyagokból, s eljárások segítségével sütit sütni!!
Eziránti érdeklődésemet fokozta, hogy már jó ideje nem kívánom a „klasszikus” édességeket. Értve ezalatt a cukrászsüteményeket, csokis kekszeket, nápolyikat, táblás csokikat, csokiszeleteket. Émelyítően édesnek érzem őket, no meg persze, ha az ember lánya elolvassa a címkéjüket, hogy miből is készültek… :-(
(Az „Édes” címke alatt található édesség, illetve sütireceptek elsősorban a hozzájuk való érzelmi kötődés miatt kerültek (s kerülnek) fel a blogra – az igazat megvallva beléjük sem kóstoltam.)
Mindezek ellenére azonban az édes ízekre igenis vágyom. Ilyenkor friss vagy szárított gyümölcsöt, biomüzliszeletet, különféle gabonákból készített ropogtatni valókat, gyümölcsjoghurtot vagy szójadesszertet eszegetek. S egész egyszerűen odavagyok az olyan nassolnivalókért, ami édesség, ugyanakkor ízre mégsem túl édes (tudom, tudom. némi képzavar… :-).

Egy szó, mint száz: e két gondolat, érzés, tudat, vágy vezetett az elmúlt hetek reformsüti lázához, ami szorgos receptgyűjtögetéssel és „A 100 legjobb reformdesszert” című könyvecske beszerzésével párosult. Ez utóbbi kiadványt szívből ajánlom mindenkinek, akit a téma csak egy picit is érdekel: szó szerint filléres dologról van szó, tele rengeteg ötlettel és klassz recepttel. Nekem Siccike hívta fel rá a figyelmemet, ezúton is köszönet érte. :-)
E könyvecskéből való a lentebb közreadott recept is. A hozzávalók kimérésétől a tányéron illatózó kész sütikig még egy óra sincs az elkészítési folyamat. Fini ropogós és pont kellemesen (de nem túl!) édes lett a végeredmény :-)! A kész kekszeket fémdobozba rakosgattam, kíváncsian várom, vajon meddig tarthatók el, hogyan változik az állaguk stb.… Szóban forgó recept ugyanakkor rengeteg lehetőséget rejt. El tudnék e kekszekhez képzelni mézeskalács fűszerkeveréket és/vagy fahéjat, esetleg pici vaníliát. Vágott dió helyett pedig tört mogyorót, mandulát, apróra vágott aszalt sárgabarackot, mazsolát… az ezzel való játéknak csak a lelkes reformsüti-készítő fantáziája szab határt… :-)

Zabpehelykeksz

Hozzávalók:
(1 csésze = 250 ml)
1 ½ csésze zabpehely
¾ csésze teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ½ kiskanál kukoricaolaj
½ csésze késsel összevágott dió
5 evőkanál méz
½ csésze víz
2 csipet tengeri só

Elkészítés:
Egy nagy tálban összekeverjük a zabpelyhet, a sót, a lisztet és az olajat. Hozzáadjuk a diót, a mézet, a vizet és újra összekeverjük. Evőkanállal egy jól kiolajozott tepsibe szaggatjuk, kicsit lelapítjuk (én vizes kézzel formáztam - megközelítőleg :-) - kör alakú kekszecskéket belőle), majd 175 fokos sütőben, 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.
17 db keksz lett belőle.

Forrás: A 100 legjobb reformdesszert (2004 STB Könyvek)