Ölelés az éterből

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Kata ajándékozott meg egy öleléssel, s mi tagadás, igazán örömet szerzett vele! Ezúton is köszönöm! :-)
Igazi XXI. századi, s egészen különös módja az összetartozásnak ez a (gasztro)blogolás során növő, alakuló, formálódó közösség. Aminek nagy-nagy örömmel, s lelkesedéssel igyekszem minél hasznosabb tagja lenni! :-)

A legjobbkor érkezett Katától az ölelés, hiszen, az utóbbi hetekben nem nagyon volt időm a főzésre, különböző gasztro-ténykedésekre, s emiatt a blogba is régen írtam már. Így keresve sem találhatnék kellemesebb, s jobb témát e bejegyzéshez, mellyel elindítom a 2009-es évet – blogolásilag is. Az meg már csak hab a (vega)tortán, hogy ez egyben a 100. postom is! :-)

Nagy-nagy ölelés kíséretében továbbítom a barátságszalagot – tudom, hogy már kaptak, de ez ebben a játékban, nem számít, hiszen az embernek több barátja is lehet :-) - Katának, Siccikének, Dulminának, Nanának, Verának, Renátának, Bridge-nek, és Norcinak.