Klasszikus kedvenc – egy kicsit reformosan, egy kicsit másképp

Grillezett camembert áfonyával és diós rizzsel

Mindenki ismeri az étlapok szinte majd mindegyikének előétel-kínálatában megtalálható klasszikust, a rántott camembert-t rizzsel és áfonyalekvárral. Ennek a fogásnak, mióta először ízleltem, - s persze a camembert sajt elkötelezett híveként - én is nagy rajongója vagyok, illetve, talán helyesebb így fogalmazni: voltam.

Miért a múlt idő?

Pusztán csak azért, mert egy kis odafigyeléssel, egész pici változtatásokkal és egy-két apró ötlettel el lehet készíteni ezt az ételt sokkal egészségesebben is. Ráadásul az így készült camembert-es fogás nekem sokkal jobban ízlik, mint a „sima” rizzsel készült, bepanírozott, bő olajban sütött változat.

S hogy miben állnak a fentebb jelzett praktikák?
Először is a jó minőségű alapanyagok kiválasztásában. Elöljáróban: jó minőségű sajt, lehetőleg bio barnarizs, magas gyümölcstartalmú, finomított cukrot nem tartalmazó áfonyadzsem.
Szóban forgó fogáshoz tehát jó minőségű és light, azaz csökkentett zsírtartalmú, félzsíros camembert-t használok. A light verzió két szempontból is praktikus. Egyrészt ezzel már ab ovo kevesebb zsírt visz be az ember a szervezetébe, másrészt pedig szépen megtartja a formáját roston sütéskor, hiszen a csökkentett zsírtartalom miatt keményebb állagú a sajt. A panírozást pedig, úgy ahogy van, elhagyom – rántott, panírozott dolgokat már jó ideje nem fogyasztok, szerintem teljesen felesleges egy csomó plusz „tésztát” és olajat bevinni a szervezetünkbe, mindezzel elnyomva ráadásul a zöldségek és sajtok természetes, finom ízét – helyette a sajtot körbevevő penészréteget kenőecsettel hajszálvékonyan beolajozom (bio repceolajat használok) és a szendvicssütő grillapjai között kb. 4-5 perc alatt csodaszép csíkosra sütöm a camembert-t. Ezzel a „fapados” grillezési módszerrel is ínycsiklandóan finom a végeredmény, biztosan működik „igazi” grillrácson is. Sőt! Csak zárójelben jegyzem meg: az utóbbi hetek nagy felfedezése számomra ez az igazán egyszerű és nagyszerű otthoni roston sütés: a szendvicssütőbe belepattintom a grillsütő lapokat, azok néhány perc alatt átforrósodnak és már grillezek is! Gyönyörű csíkosra! :-) A camambert esetében természetesen óvatosan helyezem a sajtra a sütő „tetejét”, s nem nyomom össze a két lapot, mint például a melegszendvicsnél.
A rizsköret saját fejlesztés. No persze, nem valami világraszóló, hatalmas találmány, csupán annak a két egyszerű gasztrotapasztalatnak az ötvözése, hogy a camembert-hez csodásan passzol a dió és illik a rizs. A – lehetőleg bio – barnarizst kevés olajon megpirítom, felöntöm bő kétszeres mennyiségű vízzel és puhára párolom, sózom. Majd kevés, előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított és rusztikusra tört dióval összeforgatom.
A St. Dalfour vörös- és feketeáfonya lekvárjával tálalom. Imádom a St. Dalfour dzsemjeit! 50%-os gyümölcstartalmúak, hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével vannak édesítve és sem tartósítószert, sem pedig ízfokozót nem tartalmaznak.

Már csak két dolgot kell idekanyarítanom.

Fentebb leírtam, hogyan készül ez az egyszerű és nagyszerű komplementer ízkompozíció, a hozzávalók megadásával azonban adós maradtam.
Egy személyre nagyjából a következő mennyiségeket szoktam számolni.
1 db (120 grammos) light camembert-korong
0,5 dl barnarizs
bő 1 dl víz
fél maroknyi dióbél
pici olaj (nálam bio repce)
kevés só (nálam himalaya)
áfonyalekvár – amennyi jól esik :-)

A másik, belőlem kikívánkozó apró gondolat egyszerűen annyi, hogy az így elkészült fogást persze amiatt is élvezet falatozni, mert sokkal könnyebb, mint a hagyományos panírozott, fehér rizses változat, ráadásul az ember tudja, nagy valószínűséggel csupa jó – és amennyire lehet, egészségesen elkészített – dolgot ad a testének, de elsősorban ne ezért együk! Hanem azért, mert naaaaagyon finom! :-D