2008. május 6., kedd

Le Pain d’Adéle

Avagy a tuti változatom házi kenyérre

Gasztroblogolásomnak még nagyon az elején írtam a házi kenyérsütésről. Azóta is lelkes sütögető vagyok, bolti kenyeret csak a legritkább esetben fogyasztok.
Hivatkozott bejegyzésben kifejtett szempontokat, a házi kenyérkészítés melletti érveket továbbra is fenntartom, vallom, a recepten azonban időközben módosítottam. Jónéhány hónapja már más recept szerint készítem otthon a mindennapi kenyeremet. Így hát irulva-pirulva bár, de be kell vallanom, hogy ez a mostani post bizony már jó régi adósságom…

A receptet illetően a legfontosabb változtatást az jelenti, hogy „tisztán” teljes kiőrlésű lisztet használok, így a tészta természetesen több folyadékot igényel. Felfedeztem továbbá a „házi kenyér fűszerkeverék” nevű praktikus kis csodát, amely nem más, mint őrölt kömény, szárított koriander és édeskömény keveréke – rendkívül finom illatot, ízt és aromát kölcsönöz a kenyereknek, péksüteményeknek és bio-változatban is kapható.
A kenyérbe kerülő magokat illetően a variációk száma végtelen. Általában kedvemre s pillanatnyi hangulatomra támaszkodom. Bevallom, ha igazán kényeztetni szeretném magam, elkészítem az általam csak „luxus-változatként” emlegetett variációt: egy jó evőkanálnyi aprított, pirított fenyőmagot adok a tésztához, s a kenyér teteje is jócskán kap belőle. De az is nagyon finom tud lenni, ha nem magokkal, hanem zabpehellyel szórom meg sülés előtt a tészta tetejét (mellékelt fotón is egy így készült változat látható)…

Az eredmény egy lakto-vega recept, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a joghurt és a tej kiváltható a nekik megfelelő növényi helyettesítővel: szójajoghurttal és rizs-, szója-, vagy zabtejjel (ez utóbbinak immár jó néhány hete – reggeli „tejes”kávé formájában - igencsak nagy rajongója lettem – de ez egy másik történet… :-).
Bár már az októberi bejegyzésben is írtam, de nem tudom eléggé hangsúlyozni: hihetetlen nagy előnye ennek a kenyérnek az, hogy sem „klasszikusan gyúrni”, sem dagasztani, sem pedig keleszteni nem kell, hiszen nem más, mint egy egyszerű kevert tészta. Természetesen nincs kétségem afelől, hogy az élesztővel, kovásszal készült, gyúrt, dagasztott kenyerek finomak, s megérik az időt s fáradozást – mindazonáltal ez a kenyér is nagyon-nagyon finom és sütéssel együtt másfél óra alatt elkészül. Ez pedig valami felbecsülhetetlen: ha nem így lenne, a zsúfolt hétköznapok s a rövid hétvégék körforgásában biztosan nem ennék minden héten friss, egészséges Adéle-készítette :-) kenyeret!

Aminek receptje a következő:

Adéle kenyere

Hozzávalók:
12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3 evőkanál apró olajos mag (pl. napraforgó-, len-, szezám- vagy fenyőmag) keveréke + a tetejére
1 teáskanál tengeri só
1 teáskanál házi kenyér fűszerkeverék
1 teáskanál szódabikarbóna
3 dl tej
1 175 grammos pohárnyi natúr joghurt
2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
Első lépésben száraz serpenyőben illatosra pirítom – a lenmag kivételével - a kenyérbe kerülő magokat, s félreteszem picit hűlni. Ha fenyőmag (is) kerül a tésztába, durvára vágom, a többi mag „egészben” mehet bele.
Egy nagyobb keverőtálba mérem a kétféle lisztet, beleszórom a szódabikarbónát, a sót és a kenyérfűszert, hozzájuk költöztetem a 3 evőkanálnyi apróságot, s egy fakanállal az egészet alaposan összekeverem.
Ezután egy kisebb edényben elkeverem a tejet, a joghurtot és az olajat. S az így kapott elegyet a lisztes keverékhez öntöm.
Fakanállal egyneműsítem a száraz és a nedves hozzávalókat. Elég csak alaposan összekeverni őket, egy nagyon lágy, „folyós” tészta lesz a végeredmény.
Olívaolajjal kikenem, lisztezem a kis sütőformám, majd beleöntöm s egyenletesen elsimítom benne a tésztát. A tetejét magokkal – amelyek aktuálisan a kenyérbe is kerültek – megszórom, majd előmelegített sütőbe dugom.
Én úgy szoktam sütni, hogy a gázsütő – a mi gázsütőnk – legmagasabb hőfokán kb. 17-18 percet kap, majd felére csökkentem a hőt, s így sütöm készre a kenyeret kb. még további 40 perc alatt.
Egy 70 dkg-os kis kenyér lesz a végeredmény.
Mikor megsült, olyan 10-15 percig hagyom a formában hűlni, majd kiemelem – gyönyörűen kijön a formából! S amint kihűlt, lehet is enni!
Még 5-6 nap elteltével – persze, ha még marad belőle – is kellemes állagú és finom! :-)


2 megjegyzés:

Betti írta...

Szia!
Most sült ki a buci. Hát ez télleg nagyon finike :))

Adéle írta...

Kedves Betti!

Nagyon örülök, hogy kipróbáltad, s annak is, hogy bejött!

:-)

Adéle