Csokis (hm… izé… illetve karobos) rostkeksz

Múlt vasárnap sütöttem ezeket a kekszeket, legfőbb ideje hát, hogy felkerüljenek a blogra! :-)
Prekoncepcióim garmadát kellett legyőznöm ahhoz, hogy kipróbáljam ezt a receptet, s talán még most is kissé félek bevallani, hogy Schobert Norbitól származik…

„Mentségemül” szolgáljon ellenben, hogy egy valóban egyszerűen és gyorsan elkészíthető, szerintem egészen mutatós, fémdobozban viszonylag sokáig tárolható, ízletes és egészséges finomságról van szó. Ez utóbbi megállapítás különösen annak fényében igaz az „ál-csokis” kekszekre, hogy Norbi receptjét még tovább reformosítottam… ;-)
A kellemesen omlós mélybarna kekszek nem egy az egyben „klasszikus keksz-állagúak”, érezni bennük a zabpehely és a búzakorpa rostgazdagságát, szerintem ettől – ha lehet – még különlegesebbek! Ezek a kis tallérok tényleg megérdemelnek egy próbát! :-)

A következőképpen készítem őket.

Karobos rostkeksz

Hozzávalók: (kb. 20 darabhoz)

7,5 dkg zabpehely
7,5 dkg búzakorpa
0,5 dkg szódabikarbóna
3 púpos evőkanál karobpor
10 dkg biomargarin
1 tojás
10 dkg méz

Elkészítés:
A zabpelyhet száraz serpenyőben megpirítom, majd néhány másodpercre konyhai aprítóba dobom (ennyi idő alatt megőrlődik ugyan, de nem lesz egészen porszerű, maradnak benne kisebb-nagyobb darabok).
Az őrölt zabpehelyhez hozzákeverem a búzakorpát, a szódabikarbónát és a karobot. A száraz anyagok összemixelésével meg is vagyok.
Egy nagyobbacska tálban habosra keverem a margarint a mézzel, majd beleütöm a tojást, s a konyhai robottal addig dolgozom, még ismételten homogén, habos masszát nem kapok.
Most már csak annyi maradt hátra, hogy a száraz keveréket egy fakanál segítségével hozzákeverjem a mézes-vajas-tojásos keverékhez, s ezzel a keksz tésztája el is készült.
Vékonyan kiolajozott sütőlapra helyezem az előzőleg – enyhén beolajozott kézzel - diónyi golyókká formált, majd ellapított sötétbarna tallérokat, s közepes hőmérsékleten kb. 15 perc alatt készre sütöm őket. (A sütési idő persze sütőtípustól is függ, az eredeti recept 8 percet ír 180 fokon – nekem nem sültek meg ennyi idő alatt. Az azonban biztos, hogy relatíve hamar elkészülnek.)
Néhány percig békén hagyom a kekszeket, hogy a sütőlemezen langyosra hűljenek, s ezután rakosgatom tálra – majd dobozba – őket.
Karobpor helyett természetesen natúr kakaópor is használható. Ez esetben – véleményem szerint - elegendő 3 „normál” evőkanálnyi (nem kell púposan venni), hiszen a kakaópor a karobpornál intenzívebb ízű.