Rózsaszín hangulatban

A meggy az egyik kedvenc gyümölcsöm!
Alig vártam már, hogy idén is elkezdődjön a szezonja. Szeretem csak úgy magában eszegetni – Anyukám elmondása szerint már 3-4 hetes (!) koromban natúr meggylevet ittam és nagyon szerettem :-) - de gyakorlatilag bármit szívesen megkóstolok, ami belőle készül.

Az az étel, amit most szeretnék bemutatni, szintén nagy kedvencem.
Mikor nyáron nagy a meleg, jéghidegre hűtve szoktam – akár ebédre is – enni.
A mai időre aztán igazán nem mondható, hogy kánikula lenne, de már megjelent a piacon a meggy, s nem bírtam ki, hogy ne készítsem el belőle a rózsaszínű gyümölcsrizst. Egy adagnyi még a hűtőben várja a holnapot – majd jól felöltözöm, miközben kanalazgatom! :-D

Dekoratív, ízletes és egészséges desszert lehet vendégségben, családi összejöveteleken.
Én most vegán verzióban készítettem el – valahogyan az ma jobban esett a lelkemnek, de tökéletesen működik a recept „hagyományos” tejes-tejszínes verzióban is.

Az édes-illatos-vaníliás-krémes rizs találkozása a lédús és kellemesen fanyar meggyszemekkel…hmmm…
Ja, és már-már bizarrul rózsaszínű… :-)

Meggyes gyümölcsrizs

Hozzávalók: (2 adaghoz)
kb. 75 ml, azaz ¾ dl bio barnarizs (én a Biopont gyorfőzésű változatát használom)
1/2 - - ¾ liter növényi tej (nálam zabtej)
1 – 1 ½ dl növényi habtejszín (Soyatoo-t használtam)
20-25 dkg friss meggy
2 mokkáskanál (! – tényleg elég ennyi) bio nádcukor
csipet só (himalaya)
egy 3-4 centis vaníliarúd-darabka kikapart belseje

Elkészítés:
A rizst szűrőben alaposan átmosom.
A lábas aljára pici vizet öntök, beleszórom a rizst és elkezdem főzni. Mehet bele egy pici só, a nádcukor és a vaníliarúdból kinyert éjfekete magocskák. Pár perc elteltével felöntöm annyi tejjel, amennyi a rizst ellepi. Felforralom, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt lassú tűzön főzöm.
Közben többször ránézek, átkeverem, s ha a levét már elfőtte, mindig öntök hozzá egy kevés tejet. Ezt addig ismételgetem, amíg a rizs megpuhul, s egészen krémes állagú, kissé híg – hűlés közben is szív még magába némi tejet! - tejberizst kapok. Ez kb. 1 óra alatt történik meg.
Amíg a rizs az illatos tejben fő, a meggyet leszárazom, megmosom, kimagozom. Tálba teszem, s krumplinyomóval gyengéden megnyomkodom, hogy eresszen egy kis levet.
A szobahőmérsékletűre hűlt rizsbe a levével együtt óvatosan belekeverem a meggyet.
Utolsó simításként tejszínnel dúsítom: a kemény habbá vert tejszínt – vigyázva, hogy össze ne törjem – e meggyes tejberizsbe forgatom.
Csinos tálkákba kanalazom, meggyszemekkel díszítem.
Behűtöm vagy szobahőmérsékleten tálalom.

Aktuálisan kedvenc müzlim

Többször írtam már a blogban arról, hogy többnyire én magam állítom össze azt a müzlikeveréket, amelyet reggelente egy kis pohárnyi natúr joghurt és egy bögrényi zabtejes-kávé mellé fogyasztok.
Annak, hogy a müzlit magam készítem – ahogyan már korábban is említettem – több oka is van: a „kommersz” bolti müzliket, reggelizőpelyheket és társaikat nem tartom reggelizésre, fogyasztásra alkalmasnak (aromát, cukrot, hidrogénezett növényi zsírt, térfogatnövelőt, tartósítószereket tartalmaznak – ennek ellenére egészségesként „reklámozódnak”… :-( ), a bio verziók ára pedig meglehetősen borsos. Ráadásul a házilag kevert müzli nagy előnye, hogy az és olyan arányban, összetételben kerül bele, ahogyan én szeretem.
Ha mégis veszek, a DM Alnatura bio gyümölcsös müzlijét (50% gabona, 50% gyümölcs és mogyoró, ráadásul az ára is egészen baráti) szoktam venni. „Vésztartalékként”: arra az esetre, ha épp nem lenne otthon minden hozzávaló vagy nem lenne időm összekeverni, meg persze a változatosság, a kiegyensúlyozott tápanyag-bevitel kedvéért is. :-)

Ami a reggeli elkészítését illeti, bevallom, a müzlit én nem szoktam, sem főzni, sem beáztatni… el sem tudnám képzelni… frissen, ropogósan fogyasztom, a joghurtot is csak közvetlenül evés előtt kanalazom rá… :-)

No, de rátérve most már a konkrétumokra, az e postban közzétett variáns a véletlen műve. Állt a spájzban már egy ideje 2-3-4 félig kibontott csomag, s nem szeretvén az ilyen állapotokat, gondoltam, belepakolom őket a müzlibe.
Hát… ez valami mennyei lett!
Azóta szinte csak ezt a kombinációt készítem, s - ezt talán kínos bevallani -, esténként néha már alig várom, hogy másnap reggel legyen és reggelizhessek… :-)

Vörösáfonyás-kókuszos-mandulás müzli

Hozzávalók (egy 60 dkg-os adaghoz)
30 dkg bio gabonapehely (a többféle gabonapelyhet tartalmazó keverékeket szoktam előnyben részesíteni)
15 dkg kénezetlen bio mazsola
5 dkg bio kókuszchpis
5 dkg aszalt vörösáfonya
5 dkg – előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított – mandulapehely vagy vágott mandula

Óvatosan, ám alaposan mindent összekeverek és kész is. :-)
Fémdobozban tárolom.

Spárgázom

No igen, első attrakciómat adtam elő a mélyzöld sípocskák társaságában… :-)

A spárga eddig valahogyan kimaradt az életemből.
Gyerekkoromban itthon sohasem ettünk, így hosszú időn keresztül eszembe sem jutott, hogy elkészítsem, megkóstoljam… aztán tavaly ilyenkor ettem és rájöttem, hogy szeretem. :-)
Finom, igazi tavaszi, „zöld” ízén túlmenően számos kedvező élettani tulajdonsága miatt is érdemes fogyasztani!

Fentieken felbuzdulva idén tavasszal beszereztem egy kötegnyit a zöld-fajtából, hogy alkossak valamit belőle…
Tudom, meglehetősen minimál-kajákat főzök mostanság. Sorry! Remélem, lesz ez még jobb is! :-)
Szóval, a fél kilónyi spárga nagyobbik felét (matematikusoktól elnézést a kifejezésért) miután megtisztogattam és alaposan megmostam, vékonyan bekentem egy kis repceolajjal, sóztam, borsoztam és kb. 3-4 perc alatt – a szendvicssütőm rostsütő lapja között – meggrilleztem. Még forrón megszórtam bio parmezánforgácsokkal és teljes kiőrlésű kenyérből készült pirítóssal olyan gyorsan elfogyasztottam, hogy még csak fotó sem készült róla.
Másnapra pedig egy igazán egyszerű tésztaételt dobtam össze a maradék spárgából. A recept eredetijét a Maxima oldalán találtam.

Penne zöldspárgával, fenyőmaggal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 15-20 dkg zöldspárga
1 maroknyi fenyőmag
kb. 8 dekányi teljes kiőrlésű penne tészta
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Opcionális. friss citromlé

Elkészítés:
Amíg lobogó sós vízben kifőtt a tészta, kényelmesen el is készültem a többi konyhai művelettel.
A spárgaszálakat eltörtem ott, ahol maguktól is elroppantak, a vastagabbakat zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam. Megmostam. 3-4 centis darabokra vágtam.
A fenyőmagot száraz serpenyőben illatosra pirítottam. Az aranyló magocskákat kiszórtam a serpenyőből, amibe ezután egy pici olajat öntöttem, rádobtam a spárgát, sóztam, borsoztam és kb. 4-5 perc alatt illatosra-ropogósra pirítottam.
A tésztát leszűrtem, óvatosan összeforgattam a spárgával és a fenyőmagokkal.
Megjegyzés: az eredeti recept a megdinsztelt spárgát citromlével ajánlotta ízesíteni, én ezt most kihagytam, lehet, hogy legközelebb bátrabb leszek… :-)

Hétköznapi gyors

Kicsit el vagyok havazódva mostanság – és még meg sem kezdődött a vizsgaidőszak :-D – így ezek a receptek (ámbár lehet, a recept-titulus estükben túlzás), fotók is várják már egy ideje, hogy felkerüljenek a blogra.

Talán korábbi postjaimból is kiderül, hogy – a hét öt napján munkába járó emberként – intenzíven foglalkoztat a „változatos – egészséges - munkahelyre szállítható – ott is melegíthető, élvezhető” ételkészítés problematikája. Nos, az utóbbi időben ez egyre inkább kiegészül az „előző este lehetőleg minél gyorsabban elkészüljön” kritériumával is.
Persze a vegetáriánus ételekkel ab ovo nincs nehéz dolgom, hiszen túlnyomó többségük igen hamar kész van, de azért egy munkában töltött nap, s az azt követő idemegyek-odamegyek, csak ezt meg azt meg amazt még elintézek, barátokkal találkozom után - hogy úgy mondjam „minden perc számít”. :-)

Így két olyan ételt mutatok most meg, amely úgy gondolom, maximálisan megfelel az előzőekben kifejtetteknek.
Az elmúlt egy-két hét folyamán készültek, s nagyon szerettem őket.
A tönkölyhúsos étel apropóját az adta, hogy a hűtőben árválkodó maradék két szelet „húsnak” (Naturgold termék – ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalataimról az előző postomban írtam) kerestem alternatív felhasználási lehetőséget, a magos bulgurt pedig a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s annyira megtetszett, hogy másnap el is készítettem.


Zöldfűszeres tönkölyhús zöldborsóval és petrezselymes krumplival

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 szelet bio tönköly java – tavaszi zöldfűszeres (ennek híján 2 szelet tönkölyhús vagy szejtán, zöldfűszerekkel – pl. petrezselyem, bazslikom, kakukkfű, rozmaring… - pácolva)
3 szem burgonya
kb. 20 dkg zöldborsó (fagyasztott)
friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
kevés olaj (bio repce)

Elkészítés:
A krumplit – még nem idei volt – meghámoztam, megmostam, apróra kockáztam. Sós vízben kb. 15 perc alatt megfőztem.
A zöld gyöngyöcskéket kevés olajon kb. 6-8 perc alatt fényesre és puhára dinszteltem Enyhén sóztam.
A szintén kockákra vágott zöldfűszeres tönkölyhús-szeleteket egy csepp olajon megpirítottam, az aranyszínben tündöklő ropogós „hús”-kockákat a borsóhoz adtam, majd a serpenyőben maradt zöldfűszeres olajon – még egy-két cseppecskét adtam hozzá – megfuttattam a krumplit. A burgonyakockákat az apróra vágott friss petrezselyemmel összeforgattam, még kb. 10-15 másodpercig pirítottam őket együtt, majd elzártam lángot.
A petrezselymes burgonyát a mikrózható kis dobozkámba rendeztem, a zöldborsós-fűszeres tönkölyhúst pedig a tetejére szedtem.
Megjegyzés: persze tudom, hogy nem ez az „igazi” petrezselymes krumpli (szerintem az melegítve nem is túlzottan jó), ráadásul a burgonya tavalyi, a borsó pedig mirelit volt, másnap mégis, úgy éreztem, mintha egy ételdoboznyi tavasz költözött volna az íróasztalomra, mikor az ebédemet a számítógép előtt elfalatoztam. :-)

Sokmagos bulgur kakukkfüves sárgarépával

Hozzávalók (1 adaghoz)
kb. ½ dl bulgur
kb. 1 csapott evőkanálnyi szezámmag
kb. 1 csapott evőkanálnyi vágott mandula (vagy mandulapehely)
kb. 1 csapott evőkanálnyi kesudió
1 nagyobbacska sárgarépa
pici só (himalaya)
kevés frissen őrölt bors
csipetnyi – szárított – kakukkfű
pár csepp olaj (bio repce)

Elkészítés:
A bulgurt ezúttal is a „szokásos módon” készítettem el: pici olajon aranyszínűre pirítottam, majd felöntöttem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel (zöldségalaplével is lehet!), sóztam, mikor felforrt, kis lángra vettem a gázt és fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára pároltam.
Amíg a bulgur főtt, a többi művelettel is kényelmesen elkészültem.
A répát zöldséghámozóval megpucoltam, leöblítettem és felkarikáztam. Egy lábaskában kevés olajat hevítettem, átforgattam benne a répakarikákat, sóztam, borsoztam, csipetnyi kakukkfűvel (egyik kedvenc fűszerem J) meghintettem, fedő alatt kis lángon pár perc alatt ízesre-illatosra dinszteltem. Arra ügyeltem, hogy a répaszeletek még kellemesen roppanósak maradjanak.
Száraz serpenyőben illatosra pirítottam – szépen sorban – a szezámmagot, a mandulát és a kesudiót.
Ezután már csak annyi volt a dolgom, hogy a bulgurt a pirított magokkal összeforgassam, a dobozkámba szedjem, s az illatos-kakukkfüves répával megkoronázzam.

Bácskai rizses „hús”

Most észrevételezem, hogy áprilisban ez az első postom… Irgum-burgum!
Pedig egy-két hete is van már annak, hogy kipróbáltam ezt a receptet és a végeredmény várakozásaimat felülmúlóan ízletes lett!

Arról persze fogalmam sincs, hogy e recept vajon mennyire autentikus – a Nők Lapja Cafén leltem - , azaz mennyi köze van az „eredeti” bácskai rizses húshoz.
Nos, annyiban biztosan semmi köze hozzá, hogy ebben az ételben nincs hús… :-DDDDD
De, ha már a „húsnál” tartunk, ezúttal egy – számomra – új terméket próbáltam ki: a Naturgold bio tönkölybúza fehérjéjét és nagyon meg vagyok elégedve vele. Könnyen kezelhető és szeletelhető, s a végeredmény egyáltalán nem rágós, 20 perc párolás után finom omlós vegahusi lett a jutalmam! Külön értékelem benne, hogy a „hagyományos” szejtánok többségével ellentétben nem „sima-”, hanem tönkölybúzából készül, ami azért élettanilag korántsem elhanyagolható szempont. :-) (Egyébiránt a cég készít szeletelt és fűszerezett tönkölyhús-változatokat is.)

Az eredeti recepten kisebb változtatásokat hajtottam végre, és végül a következőképpen készült az étel.

Vega bácskai rizses „hús”

Hozzávalók: (2 nagyobb vagy 3 kisebb adaghoz)
¾ - 1 dl bio barnarizs (a Biopont gyorsfőzésű rizsét használom)
1 kis fej vöröshagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
½ zöldpaprika, kimagozva
1 kis paradicsom meghámozva, kockákra vágva
4-5 maréknyi zöldborsó (fagyasztott)
25 dkg bio tönkölybúza fehérje vagy szejtán
kömény, majoranna, pirospaprika
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A barnarizst a szokásos módon – pici olajon lepirít, bő kétszeres vízzel felönt, sóz, fedő alatt kb. 15 perc alatt puhára párol – megfőzöm.
Az apróra vágott vöröshagymát egy kevés olajon megfonnyasztom, majd hozzáadom a felkockázott tönkölyhúst, s – azt is – egy picit megpirítom.
Belenyomom a fokhagymát, átforgatom.
Mikor megérzem a fokhagyma illatát, rászórom a pirospaprikát, összeforgatom. Rádobom a paradicsomot. A paradicsomkockákkal is átforgatom és felöntöm egy kevés vízzel. Beledobom a zöldpaprikát (amit a végén, miután átadta zamatát az ételnek, majd kihalászok belőle).
Fűszerezem sóval, borssal, majorannával, őrölt köménnyel.
Beleszórom a borsót.
Megvárom míg felforr, majd kis lángon, fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára párolom a tönkölyhúst és a borsót a fűszeres lében.
Persze közben nem árt egyszer-kétszer ránézni: elképzelhető, hogy kér majd még egy kis vizet.
Mikor a „hús” omlósra és a borsó és kellemesre puhult, kihalászom a paprikát a lábosból, s hozzákeverem a barnarizst a raguhoz.
Azonnal, forrón tálalom vagy mikrózható edénykében a munkahelyemre szállítom (másnapra csak még jobban összeérnek az ízek! :-)

Csicseriborsó bulgurral

Jó néhány hete készítettem ezt az ételt.
A Biochef oldalán néztem ki a receptet, s egy rohanós hétköznap este pikk-pakk össze is ütöttem, s két napon keresztül jó kis munkahelyi ebédem kerekedett belőle. (A fotó is a szállítható-melegíthető edénykében készült.)
A csicseri és a bulgur klasszikus - fehérjetársítós - páros, s remek szín-, és ízkombinációt alkot a répával.

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 nagyobbacska sárgarépa
1-2 szál újhagyma
1 dl bulgur
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A bulgurt kevés olajon illatosra pirítom, felengedem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, sózom és miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára párolom.
Amíg a bulgur készül, a sárgarépát megtisztítom, megmosom, karikákra, majd a karikákat félbe vágom, kevés olajon megpárolom. Az újhagymát is megpucolom, leöblítem, karikákra vágom, egy csöpp olajon megfonnyasztom. A csicserikonzervet leszűröm, a borsószemeket a szűrőben folyóvíz alatt átöblítem.
Az olajban fonnyasztott újhagymakarikákat a megfőtt bulgurhoz keverem. Az üvegesre párolódott, de még kellemesen roppanós répát a csicseriborsóval elegyítem.
A sárgarépás csicseriborsót a bulgurra szedem. Tálalom.

Én is ott voltam az első VGBT-n! :-)

Múlt vasárnap a Világközepén jártam az első vegasztroblogger találkozón.
Rendkívül érdekes és szívet melengető élmény volt személyesen is megismerni a többieket: a blogokhoz, komment-mondatokhoz társítani az arcokat, látni a családtagokat, a tündéri gyerkőcöket, megtudni, kit mi vezetett a vegaság – egészséges táplálkozás útjára, s hogy mivel foglalkoznak „civilben” a virtuálisan tollat ragadók.
Hála Kata nagyszerű szervezésének igazán jól éreztük magunkat, - s a kezdeti pici zavarodottság (hát hogyne lenne zavarban a lelkes vegablogger, hiszen mégsem történik minden nap ilyen az életében… :-) után - oldott, s kellemes volt a hangulat.
És akkor az ételekről még szót sem ejtettem! Csodás íz-, illat-, és színkavalkád sorakozott fel az asztalokon. Felsorolásba most azért nem bocsátkoznék, mert tutira kihagynék valamit, s azt nem szeretném, mert szemet gyönyörködtető és ízletes volt minden fogás. (A mellékelt kép a kezdetei állapotokat tükrözi, ennél jóval több fincsiséget kóstolhattunk meg :-).
Megérintett a találkozón elhangzott gondolat: olyan szívesen megmutatnám – én is - minél több embernek, hogy micsoda klassz és változatos ételeket lehet készíteni a vegetáriánus konyhában! Hús-, tej- és tojásmentes, reform alapanyagokból készült ételekről beszélünk! Szóval egy-egy sajnálkozással kevert-csodálkozós-furcsán nézős „És akkor te miket eszel?” kérdésre, szívesen végigmutatnék az asztalokon: „Ezt mind! Sőt!...” :-)

Most pedig következzenek az én VGBT-n tálalt ételeim.

Csicseriborsó – saláta

Hozzávalók: (4-6 adaghoz)
2 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 kis kígyóuborka
3 kisebb paradicsom
2 szál újhagyma
3 evőkanál aprított friss petrezselyem
1 kisebb marék kimagozott fekete olajbogyó
kb. ½ citrom leve
3 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)
1 összenyomott fokhagymagerezd
1 teáskanál méz (akácmézet használtam)

Elkészítés:
A csicseriborsót leszűröm, a szűrőben folyó víz alatt átöblítem.
Az uborkát hosszában kettészelem, kimagozom, ½ - 1 cm vastag szeletekre vágom. A paradicsomot is kimagozom, felkockázom. A megtisztított újhagymát vékony karikákra szelem. Az olajbogyókat megfelezem.
Tálalótálba teszem a csicseriborsót, az uborkát, a paradicsomot, az olajbogyót és a hagymát.
Egy kis tálkában homogénre keverem a citromlét, az olajat, a pépesre zúzott fokhagymát és a mézet.
Az öntet a salátához adom és óvatosan összeforgatom.
Szobahőmérsékleten tálalom.
(A VGBT előtt már előző este összeállítottam a salit, hogy az ízek kellemesen összeérjenek, s tálalásig a hűtőben pihent.)

(Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv)

Mercimek koftesi
(Pogácsák vöröslencséből és tört búzából)

Hozzávalók: (30 db lett belőle)
150 g leöblített bio vöröslencse
125 g megtört búza (bulgur)
1 nagyobbacska finomra vágott hagyma
2 kisebb szárított chilipaprika, mozsárban megtörve
1 bő teáskanálnyi őrölt római kömény
1 evőkanál paradicsompüré
3 szál finomra vágott újhagyma
1 nagy maroknyi finomra vágott friss petrezselyem
só (himalaya)

Egy nagyobb edényben 300 ml vízben felforralom a lencsét, majd kis lángon lefedve kb. 15-20 perc alatt puhára főzöm. Fakanállal pépesre keverem. Figyelek, hogy ne száradjon ki, a hűlés alatt tovább szilárdul.
Egy másik edényben csöppnyi olajon megpirítom a bulgurt, s kétszeres mennyiségi vízben félpuhára főzöm. A lencséhez keverem (fel fogja szívni a felesleges folyadékot a lencséből, s miközben együtt szobahőmérsékletűre hűlnek, teljesen megpuhul majd). Lefedve hűlni hagyom.
Egy kis serpenyőben kevés olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, beleforgatom a chilit, majd hozzáadom a római köményt, s az egészet illatosra pirítom (persze vigyázok, nehogy a fűszerek megégjenek).
A fűszeres-hagymás alapot a lencse- búzakeverékhez adom, sózom, beleteszem a paradicsompürét, az újhagymát és a petrezselymet. Alaposan összedolgozom.
Még egy picit hűlni hagyom.
Vizes kézzel ovális gombócokat formálok a masszából.
Tálra rendezem, szobahőmérsékleten tálalom.

Két megjegyzést fűznék még a recepthez:
Natúr joghurttal/szójajoghurttal remek párost alkatnak a kis fűszeres finomságok.
Az tetszett meg a receptben, hogy úgy készíthető „fasírt”, hogy nem kell bő olajban kisütni, s még csak a sütőt sem kell használni.

(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)


Zabos – kókuszos golyó

Hozzávalók: (25 darab lett belőle)
10 dkg bio zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
8-9 dkg aszalt gyümölcs (kénezetlen bio mazsola, kénezetlen bio aszalt sárgabarack és aszalt vörösáfonya volt vegyesen)
2 dl víz (esetleg növényi tej)
őrölt fahéj
4 evőkanálnyi méz (akácmézet használtam)

darált dió, darált mandula, kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés:
A zabpelyhet szárazon világosra pirítom. Hozzáöntöm a vizet, az apróra vágott aszalt gyümölcsöket és pár perc alatt sűrűre főzöm. Beleszórom – ízlés szerint – a fahéjat, hozzákeverem a kókuszreszeléket és a mézet. (Ekkor úgy tűnhet, darabos az egész és soha nem fog összeállni – de össze fog! :-) A masszát kissé hűlni hagyom. Majd vizes kézzel gombócokat formálok belőle, s meghempergetem őket kókuszban, dióban vagy mandulában.

(Forrás: http://www.zuglotv.hu/index.php?p=recept/21)