Articsóka!

Nemrég ismerkedtünk meg: az articsóka és én, mindazonáltal úgy érzem, ez az első találkozás – hirtelen ötlettől vezérelve egy étteremben plusz feltétnek kértem a pizzámra – egy szenvedélyes, mély és életreszóló kapcsolat kezdetének bizonyult.
Bimbózó kapcsolatunkat ápolandó, beszereztem egy doboz – konzerv –articsókaszívet (a Tescoban meglepően jó áron találtam, a doboz 8 db szívet rejt, adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaz), s a hétvégén a gasztrotettek mezejére léptem…

Mielőtt elárulnám, milyen ételeket készítettem a halványzöld gyönyörűségekből, idekenyarítanék pár mondatot az articsókáról. Elsősorban arról, miért is érdemes fogyasztani.

Az articsóka (Cynara cardunculus vagy Cynarae scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.
Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.
A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint. 100 grammban mindössze 55 kcal energia van.
Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a gyógyszergyártásban is felhasználják: serkenti a máj szöveteinek regenerálódását, epehajtó, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok. Ajánlják a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére, továbbá cukorbetegség, vese- és hólyagbántalmak ellen is. Gyökerének antibiotikus hatást is tulajdonítanak.
A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: "Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása". :-D
(Forrás: http://www.origo.hu/, http://hu.wikipedia.org/ )

Az articsókás hétvégén egy olaszos ihletésű és egy közép-keleti (görög) ételt készítettem.
Az Itáliát idéző tésztaétel saját kreáció, míg az arakas me aginares (zöldborsó articsókával) névre hallgató fogás alapkoncepcióját Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyve adta – az eredeti receptet néhány ponton módosítottam.

Bazsalikomos penne articsókával és parmezánnal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
7-8 dkg teljes kiőrlésű durumlisztből készült penne
4 articsókaszív
parmezán (ezúttal Grana Padano) ízlés szerint
kb. 1 evőkanálnyi friss bazsalikom apróra vágva
kevés olívaolaj
só (a tészta főzővizébe)

Elkészítés:
Amíg bő, lobogó, sós vízben kifő a penne, meg is vagyok a többi hozzávaló elő- és elkészítésével.
A bazsalikomot apróra vágom. A parmezánból forgácsokat gyártok (persze lehet reszelni is, csak nekem így jobban tetszik :-). Az articsókaszíveket félbevágom.
Mikor a tészta puhára, de azért még kellemesen roppanósra főtt, leszűröm, de a főzővizéből félreteszek kicsit. Kevés olívaolajra szedem, beleforgatom a mámorítóan illatos friss bazsalikomot, s adok hozzá egy keveset a főzővízből is.
A fél articsókaszíveket óvatosan átmelegítem: megfuttatom egy kevéske olívaolajon (ez 1-2 perces művelet, konzervről lévén szó), s a parmezánforgácsokkal együtt elrendezgetem a bazsalikomos penne tetején.
Az articsóka és a parmezán – no, meg a friss, illatos bazsalikom - valami mennyei együtt… :-)

Zöldborsó articsókával
(arakas me aginares)

Hozzávalók: (1 adaghoz)
4 articsókaszív
3-4 marék zöldborsó (mirelitet használok)
1 aprócska vagy ½ fej vöröshagyma
1 kis gerezd fokhagyma
2 érett, lédús paradicsom
kevés paradicsompüré (Aranyfácán sűrített paradicsomot használok – só, cukor és adalékanyagmentes)
pici olaj (bio repcét használok)
kb. 1 teáskanálnyi apróra vágott friss kapor
só
frissen őrölt bors
kevés nádcukor – ha szükséges (nálam elbírt a paradicsomszósz egy csapott teáskanálnyit)

Elkészítés:
A hagymát és a fokhagymát megpucolom, leöblítem. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A paradicsomokat megmosom, a héjukat kereszt alakban bemetszem, leforrázom, meghámozom, késes robotgépben pürésítem. Az articsókaszíveket félbe, a kaprot egészen apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek és megfonnyasztom rajta az apróra metélt vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, egyszer-kétszer átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát, hozzáadom a sűrített paradicsomnak kb. a felét és a friss paradicsomból készített püré jó részét (egyikből sem az egész mennyiséget – amíg az étel készül, folyamatosan ellenőrzöm, hogyan is alakul a paradicsomszósz, s ha szükséges, az állag vagy az íze miatt, adok még hozzá a friss paradicsomból vagy egy keveset a püréből. Ha túl sűrű, akkor kap egy kevés vizet, ha netalán túl savanyú, pici nádcukrot). Sózom, borsozom, belekeverem a kaprot.
Kis lángon, fedő alatt rotyogtatom a paradicsomos keveréket, kb. 5 percig, majd hozzáadom a borsót. Mivel mirelitet használok, nagy lángra veszem a gázt és megvárom, amíg a borsószemek elvesztik fagyosságukat, s újra forrásnak indul a paradicsomos mártás. Ezután ismét kis lángon és lefedve békén hagyom kb. 4-5 percig, amíg a borsó megpuhul.
Végül a zöldborsós paradicsomos keverékhez költöztetem a félbe vágott articsókaszíveket, s óvatosan összeforgatom. Visszateszem a fedőt, s már csak azt kell megvárnom, míg az élénkpiros, sűrű, fűszeres szószban a halványzöld apróságok is átmelegednek.
(Sarah Brown friss articsókával írja a receptet. Ez esetben annyiban módosul a metódus, hogy az articsókaszíveket a megpárolódott hagymás-fokhagymás keverékhez kell adni, s kb. 10 percig együtt sütni. Ezután jön bele a paradicsom és a fűszerek, majd még 5 perc főzés következik. Végül mehet bele a borsó, kb. 4-5 percre, amíg puha lesz.)

Brokkolipogácsa roston, pirított mandulás kuszkusszal

Amilyen bonyolultan – no, meg nem mellesleg szerintem egészen jól :-) - hangzik, olyan egyszerű elkészíteni ezt az ételt.
A mandulás kuszkusz régen ott motoszkált a fejemben, már csak azt kellett megtalálni, amit kísérhet. A manduláról egyből beugrott a brokkoli, mint klasszikus párosítás. No, de mi legyen belőle?
Ma reggel – még épp időben – homlokon csókolt a gasztromúzsa, így brokkolipogácsa készült a csodaszép élénkzöld rózsákból.
Ez volt az első kísérletem zöldségfasírt-ügyben, s abszolút lelkes vagyok, hiszen a lehetőségek, zöldségpárosítások és -variációk száma végtelen, s akkor az ízesítésről, fűszerezésről még nem is ejtettünk szót…
A postot ihlető fogást a brokkoli-pirított mandula-szerecsendió triásza teszi igazán harmonikussá.

Precíz receptet, pontos mennyiségeket lehetetlen itt megadni, de tényleg egészen egyszerű az egész!
Én a következőképpen jártam el.

Hozzávalók, amiket a brokkolipogácsákhoz használtam:
brokkoli (ezúttal fagyasztott)
kevés elhabart tojás
kevés teljes kiőrlésű búzaliszt (teljes kiőrlésű zsemlemorzsával is biztosan üzemel a dolog, valószínűleg legközelebb azzal próbálom ki)
só
kevés frissen őrölt bors
csipetnyi őrölt szerecsendió

Így készültek:
Lobogó, sós vízbe dobtam a fagyos brokkolit, s az újraforrástól számított 3-5 percig hagytam a gőzfürdőben, majd leszűrtem. Ekkor rá lehet engedni egy kevés hideg vizet, hogy hamarabb kihűljön. A szobahőmérsékletű zöld rózsákat kisebb darabokra, kockákra vágtam, tálba tettem. Kevés sóval, frissen őrölt borssal és szerecsendióval ízesítettem. Hozzáadtam annyi elhabart tojást és teljesörlésű lisztet, hogy jól formázható – ugyanakkor a nagyobbacska brokkolidarabkák miatt mégis kissé rusztikus – masszát kapjak.
Közepes méretű golyókat formáztam az élénkzöld keverékből, majd az enyhén beolajozott kézeim között is átforgattam őket, s a szendvicssütő grillapjai között kb. 7-8 perc alatt készre sütöttem a brokkolipogácsákat.
Én azért ezt a megoldást választottam, mert nem vagyok híve a bő olajban sütésnek, így – ha lehet – kerülöm. No, meg a szemet gyönyörködtető csíkos végeredmény miatt. :-) De persze ki lehet sütni a zöld fasírtokat „hagyományos módon”, olajban is vagy egy kis olajjal vékonyan megkenve sütőben, meg persze „igazi” faszenes szabadtéri grillen.

A pirított mandulás kuszkusz így készült:
Száraz serpenyőben aranyszínűre pirítottam kevéske mandulapelyhet. Félretettem.
A kuszkuszt egy pici olajon (én bio repcét használok) szintén aranyszínűre pirítottam majd felöntöttem kb. 2,5-szeres mennyiségű forró vízzel, sóztam, majd 10 percre letakartam.
Mikor az összes aprócska kuszkusz-szem magába szívta a folyadékot, összeforgattam az illatos pirított mandulával.
Szerintem eszméletlen klassz kombináció!

Csengetett Mylord?, névnap, egy elszalasztott alkalom – tápiókapuding!

Hogy mi kötheti össze a - szerintem már egyértelműen klasszikusnak számító – angol filmsorozatot, Anyu névnapját és egy valószínűleg már végleg elszalasztott alkalmat?
Nos, ahogyan a bejegyzés címe is mutatja, nem más, mint a tápiókapuding!

Az összefüggés a következő.
Az angol humor nevezett gyöngyszemének családilag nagy-nagy rajongói vagyunk, s a sorozat egyik „kultélelmiszere” ez a bizonyos puding, már csak a tekintetben is, hogy Lady Lavender előszeretettel hajigálja Mrs. Liptonra és Ivyra egyaránt.
Történt ugyanakkor, hogy elvittem Anyut a Cukor utcai Vegetárium étterembe, ahol az étlapon felfedezte a szóban forgó csemegét, s megbeszéltük, hogy legközelebb, ezt fogja megkóstolni. A legközelebb azonban nem jött el, ugyanis mikor sor került volna az alkalomra, az étterem felújítás alatt állt, s úgy kb. három hete legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a Vegetárium helyén egy teljesen más, magyaros jellegű étterem üzemel, s azóta sincs információm arról, hogy egy egyszerű – általam ismeretlen helyre – költözésről vagy pedig végleges megszűnésről van szó a Vegetárium esetében (a honlapjuk ugyanis nem tartalmaz semmilyen ezirányú felvilágosítást). :-(
Mindezek után a névnapos összefüggést nem nehéz kitalálni. Mivel Anyu névnapja a napokban esedékes, - az általam tegnap, e jeles alkalomra elkészített – ebéd után tápiókapuding volt a meglepetés-desszert.

Tényleg abszolút meglepetés volt, s sikert is arattam vele!
Azért egy mondat erejéig elbüszkélkedem azzal is, hogy a névnapra alkotott menüm minden fogása jól sikerült! Legalábbis a családtagok beszámolója alapján! ;-)
Mi szerepelt az étlapon?
Sárgarépakrémleves szeletelt mandulával (az eredeti recepten pusztán annyit módosítottam, hogy vaj helyett bio repceolajat, s bioleveskockát használtam, a „plussz sózást” kihagytam, s nem szűrtem át a levest teaszűrőn, hogy a – z úgyis krémesre turmixolt – rostok benne maradjanak)
Szezámbundában sült csirkemell gombás-petrezselymes rizzsel (bevallom, aggódtam picit a húsétel elkészítése miatt, hiszen abban nincs rutinom, de egybehangzó vélemény szerint finom volt :-)
Kókuszos tápiókapuding gyümölccsel
Én a levesből, s a desszertből falatoztam, s mindkét étek esetében csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki! A „gasztrokonzervatív” családtagoknak is nagy eséllyel be fognak jönni! :-)

A tápiókapuding receptjét nem teszem közzé, hiszen egy az egyben Mézesmadzag tejmentes receptjét követtem (bio tápiókát, bio kókusztejet és finomítatlan nádcukrot használtam). De ezen kívül készített tápiókát Mályvacsiga, Sajtkukac, Ízbolygó és Grenadine is.
Egyébként kókusztejjel is most főztem először, nagyon érdekes élmény volt. Bár be kell valljam, intenzívebb kókuszízre számítottam, de teljesen rendben volt így is a történet!
Azt persze meg kell jegyezni, hogy a tápióka teljesen semleges ízű, így valamiféle ízesítésről (pl. kókusz, vanília, fahéj, mazsola, gyümölcs, gyümölcsöntet) mindenképp gondoskodni kell!

Még két mondat, csak hogy ne hazudtoljam meg önmagam, végétére is ez egy reform-vega blog! :-D
Szóval, azért érdemes a kellemes és ugyanakkor kissé vicces – ahogyan az áttetsző tápiókagömböcskék elolvadnak az ember szájában – gasztroélményen túl tápiókából pudingot készíteni, mert ez egy 100 %-osan természetes alapanyag, természetes keményítőtartalommal (ettől köt be a puding). Azaz, szemben a – szerintem borzalmas műanyag – bolti pudingporokkal, itt semmi mesterséges, művi adalékanyag vagy színezék nem jut az ember szervezetébe. Ráadásul a tápiókagyöngy elsősorban – ha nem kizárólag – bioboltokban kapható, így az előbbieken túlmenően még bioterméket is fogyasztunk!

De az aranyszabály itt is érvényes: elsősorban azért együk, mert finom, s mikor hóbortos vagy kevéssé hóbortos rokonainknak, ismerőseinknek először tálaljuk fel, húzódjunk fedezékbe, nehogy eltaláljon egy jól irányzott tápiókás tányér! :-D

Csicseriborsó curry

Relatíve régen volt már indiai, s bevallom, hiányzott már nagyon.
A csicseriborsó pedig naaagy-naaagy kedvencem.
Mindezeken túlmenően már épp itt volt az ideje, hogy megfőzzem ezt az ételt, s közzétegyem, hogyan is készül. :-)

Azt kedvelem ebben a receptben – mely egyébiránt a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből származik -, hogy sok-sok jellegzetes, s ínycsiklandóan illatos indiai fűszer kerül bele, ugyanakkor igazán könnyen és gyorsan megvan. Mindazonáltal rendkívül jó „vésztartatalék”, hiszen csicseriborsó- és hámozott paradicsomkonzerv szükségeltetik hozzá, amik jó sokáig elvannak otthon a kamrapolcon, így ha valamilyen oknál fogva épp nem sikerül friss hozzávalókhoz jutni, akkor is kb. háromnegyed óra alatt fűszeresen illatozó indiai finomságot varázsolhat az ember lánya az asztalra.
Azt gondolom, ez a leves- és tésztaszószporok világában egészen bíztató alternatíva! ;-)

Csicseriborsó curry

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 közepes fej vöröshagyma
1 nagyobbacska vagy 2 gerezd fokhagyma
kevés olaj (nálam bio repce)
¼ - ½ teáskanál chilipor
½ teáskanál só
½ teáskanál kurkuma
½ teáskanál pirospaprika
½ teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál őrölt koriander
1 44 dkg-os lecsepegtetett csicseriborsó-konzerv
1 44 dkg-os darabos hámozott paradicsom-konzerv
½-1 teáskanál garam masala

Elkészítés:
A vöröshagymát megpucolom, leöblítem, apró kockákra vágom. A fokhagymát is megtisztítom, megmosom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s rádobom a vöröshagymát. Mikor üvegesre fonnyadt, belenyomom a fokhagymát, s addig kevergetem, amíg megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát. Ezután – a garam masala kivételével – beleszórom a fűszereket, s kb. 1 perc alatt összepirítom őket a hagymás alappal.
Mikor már utánozhatatlanul jellegzetes „indiai” illat tölti be a konyhát, mehet a lábasba a csicseriborsó és az aprított paradicsom, levével együtt. Mindent alaposan összekeverek, s miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 15-20 percig rotyogtatom (tkp. a csicseriborsó és a paradicsom sem nyers már, az összefőzésre elsősorban azért van szükség, hogy a fűszerek átadhassák ízüket és illatukat a többi hozzávalónak, az ízek összeérjenek). 5-10 perccel azelőtt, hogy az ételt késznek nyilvánítanám, beleszórom a garam masalát, összeforgatom.
Ha szükséges, a végén utánaízesítek, illetve menet közben is „korrigálok”, ha kell. Elképzelhető, hogy túl sűrűre alakul a végeredmény, ilyenkor pici vizet adok a curryhez. De a paradicsomkonzervek sem egyformák: ha túlzottan „nyers” ízű és savanyú a paradicsom, hozzáadok egy picike nádcukrot. Meg persze ellenőrzöm, hogy eléggé csípős-e – természetesen anélkül, hogy a csípősségett túlzásba vinném… ;-)
Én most barnarizzsel tálaltam az ételt, de minden bizonnyal igaza van a „Nélkülözhetetlennek” is, amikor azt írja, hogy ez a curry csapati vagy naan kenyérbe töltve is nagyon finom.

Üveggolyók

A reformnasik lelkes gyűjtőjétől, Maricától gurultak felém az üveggolyók.
Szívet melengető volt érkezésük ezen a viharos, esős hétfői napon…



Szabadon asszociáltam, engedtem a spontán gondolatokat előtörni… íme az eredmény… :-)

a = Adéle
á = április
b = buddhista filozófia
c = calvados, camembert
cs = család
d = díszbe öltöztetni – karácsonyfát, asztalt, ajándékot, szívet…
dz = edzés – sajnos, csak egyszer egy héten…
dzs = dzsem – St. Dalfour… hm…
e = E 605
é = érzelmek
f = Faludy
g = Gulácsy
gy = gyorsaság – no igen, a vágyott tulajdonság…
h = harmónia
i = impresszió, impresszionista művészet
í = írás, (blogolás)
j = „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”
k = Kati barátnőm
l = lélek
ly = lyukak a sajtban
m = mosoly :-)
n = nőnek lenni
ny = nyugalom
o = okosodás – vizsgaidőszak, tanulás, miegymás…
ó = ókori Egyiptom
ö = önállóság, önbizalom
ő = Ő –A férfi
p = Párizs
q = quelque chose
r = recept – kipróbálás, - kitalálás, - írás
s = süt a nap
sz = szeretet, szerelem
t = tenger
ty = rút kiskacsából gyönyörű hattyú
u = utazás
ú = új – valami eredetit, egyedit létrehozni, újat alkotni
ü = üveggolyó – stílszerűen… :-)
ű = űr – csillagos égbolt, amit a Planetáriumban fölém vetítenek…
v = vegetáriánus
w = Winchester, Jamie
x = Xaver, Varnus
y = You Are What You Eat!
z = zöld
zs = zsenge, üde, friss, harmatos

Továbbgurítom az üveggolyókat nanához és Verához.

Könnyed nyári bulgur-ebéd olaszos ihletésre

Mit is mondhatnék erről a fogásról?
Valóban egészen könnyű és gyorsan elkészíthető étel.
Az olaszos ízvilágot a friss paradicsom, a bazsalikom és a kellemesen gyantás ízű és fantasztikus aromájú fenyőmag idézi fel.

Az eredeti ötlet, recept a http://elitkonyha.shp.hu/hpc/web.php?a=elitkonyha&o=bulgur_zoldsegekkel oldalról származik, amelyen néhány ponton módosítottam. Így a következőkben a saját verziót írom le.

Bulgur olaszosan

Hozzávalók (1 személyre)
0,5 dl bulgur (búzatöret)
kb. 1,75 dl víz (a bulgurhoz)
1 kis zsenge cukkíni
1 kisebb paradicsom
1 marék fenyőmag
(lehetőleg friss) bazsalikom
frissen őrölt olaszos fűszerkeverék
só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Először a bulgurt teszem oda párolódni. A búzatöretet pici olajon megpirítom, majd felöntöm a (3-3,5-szeres mennyiségű) vízzel. Mikor a víz felforrt, kis lángra veszem a gázt, s a bulgurt fedő alatt – kb. 15-20 perc alatt - puhára főzöm. Mikor már az összes vizet magukba szívták a gabonaszemek, sózom, s fedő alatt tovább duzzasztom (amíg a többi hozzávalót előkészítem, elkészítem).
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
A cukkínit leöblítem, kockázom. A paradicsomot hámozás és a magok eltávolítását követően szintén kockákra vágom.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítek, rádobom a cukkínit és 4-5 perc alatt átsütöm a zöld kockákat. Mikor már csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy az összes cukkínidarabka szépen megpiruljon, sózom, olaszos fűszerkeveréket tekerek rá, s hozzáadom a paradicsomkockákat. A paradicsommal épp hogy csak átkeverem. Rádobom az apróra vágott illatos bazsalikomot, s már el is zárom alatta a gázt.
Az időközben – már biztosan elkészült – bulgurt összeforgatom a cukkínis-paradicsomos zöldségkeverékkel és a pirított fenyőmag nagy részével.
Tányérra szedem és a maradék fenyőmaggal – ha épp a kezem ügyében van, friss bazsalikomlevéllel – díszítem.

Bio-vegetériánus ételszállítás – korrektség és profizmus

Biochef – tapasztalat

Ez a bejegyzés jó régóta, egészen pontosan vizsgaidőszak vége óta várat magára, legfőbb ideje hát, hogy elkészüljön, s felkerüljön a blogra.
A permanens tanulás okozta időhiány következtében otthonra – ahogyan a munkahelyemre is – rendeltem ebédet, s kipróbáltam a Biochef-et.

Tapasztalataim egyértelműen pozitívak. Sőt! Abszolút meggyőzőek.
(Vera is kipróbálta a Biochef-et, tapasztalatai itt olvashatók.)
A cég minden szinten profi. Gondolok itt a következőkre.

Honlap – szép és igényes. Rendkívül informatív. Értem ezalatt elsősorban azt, hogy az ember nem csak afelől tájékozódhat, hogy milyen összetevőkből áll az étel, amit meg szeretne rendelni, hanem arról is, hogyan készül pontosan. Ezt hatalmas pozitívumnak tartom. Nem beszélve arról, hogy ennek következtében, a weblap hihetetlenül gazdag és hasznos recepttárként is funkcionál!
Rendelés – én interneten rendeltem. Rögtön teljesen korrekt visszaigazoló e-mailt kaptam. S egyszer-kétszer az ügyfélszolgálatos hölggyel is beszélnem kellett, minden esetben szinte azonnal felevette a telefont, készséges és segítőkész volt.
Szállítás – a vizsgaidőszak időtartama és az utána következő egy-két munkával töltött hét során tökéletesen rendben volt: óraműpontossággal szinte mindig ugyanabban az időben érkezett a futár. Otthonra olyan fél 10-10 körül, a munkahelyemre kb. fél 11-11 körül szállítottak. Múlt hét végén azonban megszakadt ez a sorozat: a honlapon az szerepel, hogy igyekeznek 12.30-ig kiszállítani az ételeket, elmúlt csütörtökön azonban 13.00 után érkezett meg az ebéd, s a jól megszokott 11 körüli rend azóta sem állt helyre tökéletesen.. Gondolom, a nyári szabadságolás lehet az ok. De annyi baj legyen, a lényeg, hogy ebédidőre minden esetben megérkezett (megérkezik) az étel. A számlát mindig teljesen korrektül megkaptam, s a fizetéssel sem volt soha gond (ami nekem fontos: elfogadnak étkezési utalványt is).
Szállítási költség – a szállítási költségnek azért szentelek külön bekezdést, mert ez – tapasztalataim és néhány eddig hallott/olvasott vélemény szerint – sarkalatos pont a Biochef-nél. Az a bizonyos 600 ft/nap. Két megjegyzést fűznék mindenképpen ide. Egyrészt azt gondolom, van igazság abban a – honlapjukon szereplő – gondolatban, hogy az étel és a csomagolás-kiszállítás két külön dolog, mindegyiknek megvan a maga ára. S nem szerencsés összemosni a kettőt, már csak azért sem mert, ha a szállítási költséget beépítenék az ételek árába, akkor minél többet rendel valaki, annál többet fizet a szállításért is, s ez nyilvánvalóan igazságtalan. Másrészt pedig az a 600 ft, azért „nem pontosan” 600 ft. Egyfelől lejön belőle a kiszállított ételek árának 10%-a, másfelől pedig – épp ebből következően – ha pl. az ember úgy oldja meg, hogy mindig két napra rendel ételt, két napi ételért máris csak egyszer fizet kiszállítást, ráadásul ebből (a 600 ft-ból) a két étel árának a 10%-a vonódik le.
Csomagolás – ennek is muszáj külön bekezdést szentelnem. Abszolút korrekt. Tökéletesen záródó műanyag doboz. Felcímkézve. A címkén szerepel: az étel neve, az összetevők (!), az előállítás időpontja és a szavatossági idő. Ha nagyon bele szeretnék kötni valamibe, annyi észrevételt tennék, hogy amikor a fogáshoz saláta is tartozik, azt egybe csomagolják a melegítendő étellel. Ami azzal a két – kevéssé praktikus – következménnyel jár, hogy egyrészt a saláta leve, öntete átitatja a hozzá tartozó falatoznivalót, másrészt pedig melegítés előtt a doboz tartalmát szét kell szedni (ami munkahelyen néha kissé macerás).
Ételek – végülis ez a lényeg! :-) Ízletesek és finomak! Az adag abszolút rendben van, éhes még soha nem maradtam, inkább az fordult elő néhányszor, hogy a doboz tartalma kicsit soknak bizonyult. Az ételek kiváló minőségű alapanyagokból és kíméletes eljárással készülnek, ez egyértelműen érezhető küllemükön és ízükön is!

A teszthéten a következőket rendeltem..
Tót lángos babpörkölttel és köményes káposzta salátával: kellemesen fűszeres ízű palacsinta, ízletes pörkölttel, s a salátát illetően külön díjaztam, hogy nem egész köménymagot tartalmazott, s nem volt túl ecetes sem.
Pirított zellerszár szezámos chili mártásban, mogyorós tofuval: nagyon jól passzolt egymáshoz a földimogyoró és a tofu. A pirított földimogyoró-tofu-szójaszósz egyébként eszméletlen jó kombináció, azóta is alkalmazom!

Brokkolis rakott tészta paradicsomos édeskömény-salátával: a „rakott tészta” annyit tett, hogy párolt brokkolirózsák voltak tönköly-fusilivel összeforgatva. Az igazán izgalmas ebben a fogásban egyrészt maga a saláta volt (paradicsom, édeskömény, újhagyma, citromlé), másrészt az, hogy azt hiszem, „magamtól” eszembe sem jutott volna zöldséges tésztához salátát enni, pláne nem ebben a kombinációban, de nagyon jól illettek egymáshoz a színek és az ízek!
Kecskesajttal pirított zöldspárga hajdina palacsintával, zsályás burgonyapürével: szemet gyönyörködtető volt az étel! Nagyon klassz a kombináció! Az értékét külön emelte, hogy most kóstoltam először spárgát, s nagyon bejött!

Zöldséglasagne, juhsajttal, paradicsom-mártással: az első néhány falat után váratlan pozitív meglepetés ért. Nem volt az ételben tészta!!!! A lasagne a következőkből állt: hajszálvékony lapokra szeletelt sárgarépa, fehérrépa, zeller, cukkínikarikák, kelkáposztalavelek, karfiol. Tetején juhsajt. Paradicsommártás. Azon túlmenően, hogy nagyon finom volt, külön díjaztam az ötletet. Vagyis azt, hogy a lasagne tészta nélkül, „csak” zöldségekből készült (ezáltal sokkal könnyebb lett a fogás), mégpedig olyan zöldfélékből, amelyek általában „mostohagyerekek”, azaz ritkán szerepelnek önálló ételként, de itt most főétel-szerepet töltöttek be. Azt hiszem, ez a szép a vegetáriánus konyhaművészetben!

Egy szó mint száz: abszolút profizmus és korrektség jellemzi minden szinten a Biochef-et.
Azóta is megrendelőjük vagyok! :-)