Szezámmagos tofufalatok karottás-petrezselymes rizzsel

Igazán gyorsan elkészíthető munkahelyre-vivős étel… de nekem annyira ízlett, hogy – bár tényleg nagyon egyszerű, mégis - közzéteszem itt a blogon…

Szerintem nagyon dekoratív is: ínycsiklandozóan néznek ki az aranyszínű, ropogós tofudarabkák. Party-falatként is simán el tudom képzelni, friss zöldségekkel vagy valamilyen mártogatóssal.

Az alapötletet – ha jól emlékszem – a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből merítettem.
S a következőképpen készítettem.

Szezámmagos tofufalatok

Hozzávalók (2 adaghoz)
20 dkg bio natúr tofu
szójaszósz
kb. 2 teáskanálnyi bio teljes kiőrlésű búzaliszt
szezámmag (a lényeg az, hogy kb. 1/3 – 2/3 legyen a liszt-szezámmag arány)
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A tofut kb. 1X1 centis kockákra vágtam és szójaszószban pácoltam addig, amíg a többi hozzávalót előkészítettem és a köretet elkészítettem. Egy fél-háromnegyed órás pácolódás (már) nagyon jót tesz neki.
A búzalisztet elkevertem a szezámmaggal.
A tofudarabkákat bebundáztam a szezámmagos liszttel.
Egy serpenyőben kevéske olajat forrósítottam, s a tofukockák minden oldalát aranyszínűre sütöttem. Papírtörlőre szedtem.
Azonnal tálalva a legfinomabb, hiszen, így a nagyon finom ropogós, de másnap elfalatozva is nagyon ízletesnek bizonyult.

Karottás-petrezselymes rizs

Hozzávalók (2 adaghoz)
½ dl barnarizs (bio gyorsfőzésűt használok)
2 közepes sárgarépa
½ csokor petrezselyem
olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A rizst - miután alaposan megmostam – pici olajon lepirítom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom és fedő alatt, kis lángon puhára párolom.
Amíg a rizs fő, a répákat megtisztítom, megmosom, apróra kockázom. Kevéske olajon átforgatom, enyhén sózom, majd lefedve kis lángon, dinsztelem úgy, hogy a végeredmény kellemesen roppanós maradjon.
A petrezselymet alaposan átmosom, apróra metélem.
A rizst összekeverem a narancsszínű répakockákkal és – miután elzártam alatta a gázt – a friss petrezselyemmel.
Végtelenül egyszerű, de rendkívül ízletes és dekoratív köret.

Cukkíni fasírt fehér cukkíniből

Pénteken Anyu ezzel a két igencsak mértes fehér cukkínivel tért haza a piacról.
Bevallom, soha nem láttam még cukkíniben fehéret és ilyen méretes példányokat is csak ritkán.

Mi készüljön belőle?

A néni, aki árulta, a cukkíni fasírtot javasolta… hm… ez valóban jó ötlet!
A piacon javasoltakhoz képest kissé eltérően, s reformosan készült. Én nem szeretem a zöldségeket besózni, majd a levüket kicsavarni. A beltartalmi értékek, a szín és az íz egy (talán nem is elhanyagolható) része biztosan elveszik ilyenkor. Szóval ezt a lépést én kihagytam.
Mindazonáltal ahhoz képest, hogy az első próbálkozás volt, igazán jól sikerült. Vega- és reformtáplálkozásban „edzetlen” családtagjaim is lelkesen falatozták.

Így készült.

Cukkíni fasírt

Hozzávalók: (3 személyre, azaz kb. 9 kisebb fasírthoz)
egy 70 dekás cukkini (kibelezés, hámozás után már csak kb. 40 dkg)
1 bio tojás
3 evőkanálnyi csicseriborsóliszt
bio teljes kiőrlésű élesztőmentes morzsa – amennyit felvesz
1 jó evőkanálnyi reszelt bio parmezán
1 jó evőkanálnyi aprított friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A cukkinit (csak az egyiket, a nagyobbat használtam fel, az is 70 dkg-os volt :-) megmostam, zöldséghámozóval megpucoltam, kettévágtam, a szivacsos-magos részét egy evőkanál segítségével kikapartam. Almareszelőn lereszeltem. A levét gyengéden kinyomkodtam.
Tálba tettem, hozzáadtam a lisztet, a reszelt sajtot, a fűszereket és annyi morzsát, hogy nem túl lágy, relatíve masszív fasírt-állagú masszát kapjak. (Szerintem ebben az állapotában érdemes pihentetni kb. fél órát, mert a csicseriliszt és a morzsa folyadékot szív magába, dagad kissé, s ez segítség lehet ahhoz, hogy kialakíthassuk a végső állagot. Vagy próbálkozhatunk belőlük kevesebbel is, aztán az állás után meglátjuk, szükséges-e még bele morzsa…)
A masszából kis fasírtokat gyúrtam, nem túl bő olajban mindkét oldalukat 3-5 perc alatt aranyszínűre sütöttem.
Sárgarépás-petrezselymes bulgurral tálaltam.

Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita

Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját.
A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.

Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus…

Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen – talán említenem sem kell – hogy semmilyen „oda nem illő”, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül – s amúgy is nagyon gyorsan – készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.

Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk…
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)

A receptet – bár az eredeti e szempontból is tök oké – kissé reformosítottam, s nálam így készült.

Ricottatorta

Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam – Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bő) evőkanál bio nádporcukor

Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a – 2 doboz – ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a „hagyományos” finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.

Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés „beütése”, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű – ideális esetben házi – narancslekvárt vagy – ahogyan Dolce Vita is írja – egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.

Polenta

Jó ideje beszereztem már egy csomag gyönyörű napsárga bio kukoricadarát, abból a célból, hogy kipróbáljam a polentát.
A rizottóhoz hasonlóan – aminek elkészítését legalább ilyen sokáig halogattam - azonban úgy véltem, ez valami rendkívül bonyolult dolog… s a rizottóhoz hasonlóan, mint kiderült, - a folyamat bonyolultságát illetően - ez esetben is tévedtem! :-)

Szóval, megsajnáltam a kamrapolcon árválkodó és a sorsát váró kukoricadarát és elkészítettem belőle a polentát.
Hát… amilyen egyszerű, olyan finom! És vég nélkül variálható…

Elsőre egy igen egyszerű receptet próbáltam ki.
Nekem a polentában mindig is az tetszett, hogy miközben hűl, szilárdul és ezt követően szeletelhető, ropogósra süthető. Minden kajáért rajongok ugyanis, ami ropogós…
No, ez valóban az, és intenzív napsárga színe miatt igen mutatós is…

Polenta

Hozzávalók (3 adaghoz)
15 dkg bio kukoricadara
8 dl víz
1 teáskanálnyi só (himalaya)
frissen őrölt bors
darabka biovaj vagy biomargarin
1 maréknyi bio parmezán
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Egy nagyobbacska lábasban felforralom a vizet. Amikor lobogva forr, hozzáöntöm a kukoricadarát. Kis lángra veszem alatta a gázt. Sózom, borsozom és folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt készre főzöm. Ennyi idő alatt a dara magába szívja az összes vizet, megdagad és a lábas tartalma besűrűsödik. Elzárom alatta a lángot és belekeverek egy darabka margarint vagy vajat és egy maréknyi aromás reszelt parmezán sajtot.
Vékonyan kiolajozott tepsire terítem a masszát, kb. 2 cm vastagon.
Kicsit állni hagyom, hogy később szeletelni tudjam.
Tetszőleges méretű és alakú formákat vágok a polenta lapból. Majd forró serpenyőben, egészen pici olajon mindkét oldalukat ropogósra és aranyszínűre sütöm.

Ezúttal fűszeres sült cukkínikarikákkal és friss paradicsomszeletekkel tálaltam.

Egészséges (vegán) házi fagyi – villámgyorsan!

Adalékanyag-, E-szám-, tej- és tojásmentes.
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.

Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.

A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.

Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.

Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.

Meggyes fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.


Áfonyás fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
A metódus ugyanaz.

Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)

One Lovely Award…

Harmonytól kaptam a blogdíjat, ezúton is nagyon köszönöm neki!

Szabályok:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal?

Sáfránysárkány
Marica
Gourmandula
Fűszerkert
Bridge
Vera
Anett

Fogadjátok szeretettel! :-)

Első rizottóm… és a következő(k)…

Erre a projektre el sem tudom mondani, már milyen régóta készülök…

Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez…

Szóval, a rizottó szerelmese lettem… az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára.
Miért?
Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az!
Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam…

Ami pedig a hozzávalókat illeti.
Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a „mindent barnarizsből csinálok” elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak… :-)
Vaj – általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak.
Parmezán – a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam.
Alaplé – a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio – adalékanyag- és ízfokozómentes – leveskockát használtam.
Bor – aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is… :-)

S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni?
Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre…
Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle – húsos és húsmentes – variációban egyaránt.
Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat…

Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt.
Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő… :-)
Így ma gombás verzió készült.

Rizottó (alaprecept)
Hozzávalók: (3 adaghoz)

(Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.)

2,5 dl rizottó rizs
1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából – Rapunzelt használok)
kevés olaj (pl. bio repce)
kb. 4 dkg – jó minőségű – vaj
kevés reszelt bio parmezán
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehér bor

Elkészítés:
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest.
Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A „mellette állást” és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul.
Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt.
Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom!

A fotón látható variáción – mint már említettem – roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával…


Gombás rizottó
Hozzávalók (2 adaghoz)

Rizottó – alaprecept:
1,5 dl rizottó rizs
7,5 dl zöldségalaplé (1 ½ bio zöldségleveskockából)
kevés olaj (bio repce)
kb. 3 dkg vaj
kevés reszelt parmazán
1 kis fej hagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. ¾ dl száraz fehér bor

A gombához:
40dkg barna csiperke
kevés olaj (bio repce)
frissen őrölt bors
só (himalaya)

jó sok apróra vágott friss petrezselyem

Elkészítés:
A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom.
Az alaprecept szerint rizottót készítek.
A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre.
A – meglehetősen nehezen kivárható – pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.