2008. április 14., hétfő
Cukkíni-variáció pesto-s ihletésre
Mivel közvetlen környezetemben én vagyok az egyedüli – ám de annál lelkesebb :-) - fogyasztója és az egyadagnyi pesto-s pirított fenyőmagos (teljes kiőrlésű) spagettihez elhasznált mennyiség az üvegben találhatónak csupán a töredékét teszi ki, mindazonáltal a címke szerint javallott az üvegcse tartalmát felbontástól számított két héten belül elfogyasztani, igencsak foglalkoztatta gasztro-fantáziámat a gondolat, milyen étel elkészítéséhez használhatnék még belőle.
Ha már pesto, legyen valami olaszos.
Ha már valami olaszos, legyen benne paradicsom és mozzarella is.
S hogy teljes legyen az olasz trikolor, zsenge cukkíni adja az alapot!
Így született meg az általam „rakott cukkíni olaszosan” névre keresztelt fogás.
Rakott cukkíni olaszosan
Hozzávalók: (1 adaghoz)
1 kisebb zsenge cukkíni
1 nagyobb paradicsom
1 mozzarella golyó (a félzsíros fajtából)
kb. 2 kávéskanálnyi zöld pesto
pici olívaolaj
só
frissen őrölt bors
frissen őrölhető olaszos fűszerkeverék
fenyőmag ízlés szerint
Elkészítés:
A fogást egyszemélyes, lapos jénai tálban készítem el, hiszen így tálaláskor nem ügyetlenkedem szét a csinosan elrendezett kompozíciót, másrészt pedig sokkal hosszabb ideig meleg marad az étel.
A cukkínit leöblítem, a két végét lecsapom és kb. fél cm vastag karikákra szelem. A paradicsomot is leöblítem, s olyan vékonyra karikázom, amilyenre csak tudom. A mozzarellagömbből is vékony szeleteket gyártok.
A cukkínikarikákat enyhén sózom, borsozom és kevés olívaolajon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm.
A jénaiban csinosan elrendezem a cukkíni- és paradicsomkarikákat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy kb. három pici cukkínikarikára elcsúsztatva egy szép szelet paradicsomot teszek, s ekképpen rakosgatom őket a tálba, mindaddig, míg a hozzávalók el nem fogynak. A piros és zöld karikák tetején igazságosan elpötyögtetek úgy egy kávéskanálnyi pestót, majd elrendezgetem rajta a hófehér mozzarellaszeleteket. Frissen őrölhető olaszos fűszerkeveréket tekerek rá, majd jöhet még egy kávéskanálnyi a mélyzöld olasz mártásból s az egész megkoronázásaként kevéske fenyőmaggal szórom meg az étel tetejét.
Kissé előmelegített sütőbe tolom és kb. 20-25 perc alatt készre sütöm. Ha a sajt megolvadt s aranyszínű hólyagocskák jelennek meg rajta – no meg isteni bazsalikom-illat kezdi betölteni a konyhát – a fogás biztosan elkészült. S az ember lányának még a tálalással sem kell bajlódnia… ;-)
2008. április 6., vasárnap
Életjel és születésnap
Nem történt semmi extra, csak az elmúlt hetekben kissé felgyorsultak, s sűrűbbé, intenzívebbé váltak körülöttem a történések… :-)
Azért egy gyors bejegyzést – annak jelzése mellett, hogy vannak a tarsolyban már megvalósított és a jövőben megvalósítandó, de a blogra még fel nem került receptek, ötletek :-) – pötyögök gyorsan.
Közelmúltban ünnepeltem, ünnepeltük a szülinapom :-) - no, nem valamiféle öntömjénezési szándékból említem, csupán azért hozom szóba, hogy két ezzel kapcsolatos gasztro-kedvességnek, - történésnek szenteljek néhány mondatot.
Az egyik: szülinapi ajándék. Kati barátnőm azt mondta, meglátta s rám gondolt. Vajon miért? :-)
Anyu rendelte a Reformcukrászattól.
Jó szívvel ajánlom ezt a kicsiny, de annál nagyszerűbb műhelyt vegetáriánusoknak, azoknak, akik egészségesen, reform módon szeretnének táplálkozni, s mindenkinek, aki nem mindennapi, felejthetetlenül finom süteményre vágyik!
Hosszan írhatnék most arról, hogy mennyivel egészségesebbek ezek a sütik, torták, mint a „hagyományos” édességek, s hogy milyen nagyszerű, kedvező élettani hatású alapanyagokat tartalmaznak, nálam azonban sokkal részletesebben, s összeszedettebben tájékoztat erről a fentebb belinkelt honlap.
Inkább személyes benyomásaimat osztanám meg.
A rendeléssel minden abszolút rendben volt, a torta elkészült időre, s - Anyu elmesélése alapján – az átvételkor nagyon kedvesek voltak.
S hogy milyen az íze? Most jut eszembe, még nem is említettem, hogy szóban forgó torta kókusztorta! :-) Jó ideje már, valami hihetetlenül odavagyok a kókuszos finomságokért!
Szóval: a – teljes kiőrlésű lisztből készült – piskóta puha és levegős, a kókuszkrém pedig álomszerűen könnyű és lágy! A cukrász elmesélte, hogy 1 liternyi kókusztejet használt fel az elkészítéséhez. A tetejére s oldalára szórt kókuszreszelék finom ropogós, s a díszítésül használt karobrózsák látványra s ízre is kellemes kontrasztot alkotnak a hófehér kókusszal. Hihetetlenül könnyű, korántsem túl édes finomság.
Mit mondjak róla még?
Habkönnyű kókuszos kényeztetés! :-)
2008. március 23., vasárnap
Őzgerincformám felavatása
Mivel azonban sok olyan - süti és nem süti - receptet olvastam, amit szívesen kipróbálnék és elkészítésükhöz őzgerinc-/gyümölcskenyér-/püspökkenyérformára van szükség, pár héttel ezelőtt megszűntettem fentebb jelzett, gasztrobloggerhez méltatlan állapotot és beszereztem egy teflonos változatot.
Új szerzemény múlt hét végén debütált. Teljes sikerrel! :-)
Egyrészt – mellékelt utasításon jelzett 10 perces várakozási/hűlési időt követően – gyönyörűszépen kijött belőle a sütemény, másrészt pedig a benne aranyosbronzosra sülő mézes zabpelyhes süti is igen ízletesre sikeredett. Ez azonban már nem csak és kizárólag a premierjét ünneplő forma érdeme volt…
Nem, nem magamat szeretném most dicsérni. A sütemény receptjére ugyanis a Mindmegettén bukkantam rá. Apró változtatásokat azért természetesen eszközöltem a konkrét megvalósítás során… :-)
Mindazonáltal már első olvasásnál rabul ejtett a recept, hiszen egy viszonylag kevés hozzávalóból, könnyen és gyorsan elkészíthető, ugyanakkor rendkívül mutatós süteményről van szó. A süléskor terjengő illatokról és a kész süti zamatáról nem is beszélve… Ja, és – fémdobozban tárolva – napokig friss és kellemes marad!
Szóval, rabul ejtett a recept, s már csak egy vadiúj őzgerincforma hiányzott a gyakorlati megvalósításhoz…
S hogy ennek birtokában hogyan készült a finomság?
Íme:
Mézes zabpelyhes sütemény
Hozzávalók:
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg méz
1 dl olaj (pl. bio repce)
3 dl (350) gramm natúr joghurt
kb. 1 ½ - 2 teáskanál őrölt fahéj
kb. ½ - 1 teáskanál őrölt szegfűszeg
kb. 1 teáskanál ánizs – mozsárban összetörve
kb. ½ teáskanál őrölt szerecsendió
1 teáskanál szódabikarbóna
Elkészítés:
Egy nagyobbacska keverőtálban összevegyítem az előzőleg száraz serpenyőben kissé megpirított zabpelyhet, a lisztet, a szódabikarbónát és a fűszereket (a fűszerek természetesen ízlés szerint variálhatók, adagolhatók – én azt a változatot írtam le, ahogyan én készítettem). Egy másik tálban elkeverem a mézet, az olajat és a joghurtot. A folyékony keveréket a száraz anyagokhoz öntöm és fakanállal alaposan összedolgozom. Egy őzgerincformát ecsettel vékonyan kiolajozok és alaposan meghintek zabpehellyel. A tésztát a formába simítom úgy, hogy a széleinél kicsit több tészta legyen benne, míg a gyümölcskenyérforma közepénél valamivel kevesebb. Nem túl forró, kb. 160 fokos sütőbe tolom és kb. 30 perc alatt készre sütöm. Mikor a süti megsült, hagyom a formában pihenni, hűlni még úgy 10 percig, mielőtt tálra borítanám.
Így is finom, illatos és zamatos a sütemény, de abszolút el tudok benne képzelni például előzőleg megpirított, durvára tört diót és/vagy mazsolát.
2008. március 16., vasárnap
Vegetáriánus gasztronómiai és főzőest a Culinarisban
Őszintén szólva, vegyesek az érzelmeim. Azon a bizonyos ötös skálán, 3-asra vagy ¾-re értékelném az estét.
Kezdem is az elején.
Már tavaly novemberben becsekkoltam az eseményre, hiszen régi vágyam volt ellátogatni egy effajta happeningre, s a Culinarisék honlapján írtakat rendkívül szimpatikusnak találtam. Így, gondoltam, megajándékozom magam – a részvétel ára kissé borsos – egy gaszroélményekben gazdag estével. Ebből következően persze nem kizárt, hogy túlságosan nagy várakozással tekintettem az Ízakadémia főzőcske elébe.
Belépve, a helyszín igazán kellemes benyomást tett rám. A környezet, a terítés exkluzív és szép. Minden terítéknél étlap az este folyamán sorra kerülő receptekkel. Alapanyagok megmosva, feldarabolva, előkészítve. S időben el is kezdődött az esemény. Abszolút rendben.
Mindazonáltal a Culinaris vezetőjének köszöntő mondatainál éreztem némi bizonytalankodást, kicsit olyan benyomást keltett, mintha most először kerülne sor effajta főzőestre (pl. bizonyos mondatait nem is hozzánk, hanem a séfhez intézte). A bevezető mondatok után vette kezdetét a főzőbemutató. További tapasztalataimat, az este során elkészített fogások kapcsán mesélem el.
Torta sül. Első számú főétel (lásd a következő bekezdésben) előkészít. Jöhet a leves, ami nem volt más, mint lime-os avokádóleves. Egy meglehetősen fűszeres (jalapeno paprikát, fokhagymát, koriandert, fehérhagymát, ume boshit – intenzív ízű japán szilva -, lime-levet tartalmazó) joghurttal készülő krémleves, melyet nem kellett főzni, csak a hozzávalókat összeturmixolni, s máris fogyasztható volt. Elkészült, s leültünk megkóstolni. Persze tudom, ízlések és pofonok, de nekem olyan brutálul sós és fokhagymás volt (a nyers fokhagymával sajnos gyomorilag egyébként sem vagyok jó viszonyban), hogy 2-3 kanál után – a tetejére szórt tortilla chipset azért leeszegettem róla :-) - véget ért rövid, s nem túlságosan szenvedélyes viszonyom az avokádólevessel.
Summa summarum. Aki még soha nem járt gasztronómiai és főzőesten, egyértelműen bátorítanám, hogy menjen el, hiszen különleges élményben lesz része. Igazi kikapcsolódás és semmilyen más tevékenységhez, esti programhoz sem hasonlítható részt venni egy ilyen eseményen. Én sem bántam meg, hogy elmentem. Mindazonáltal azt hiszem, ez az egyszeri próbálkozás tökéletesen kielégítette effajta igényeimet. Legalábbis a Culinarisnál mindenképpen.
2008. március 15., szombat
Katalán rizstál
Receptkönyvemben mindenestre ezen a néven szerepel, s magam is így hívom. Az elnevezés kissé egzotikusnak hat,– bevallom, ez tetszik :-) - ugyanakkor igazán nem ördöngösség elkészíteni.
Van nekem egy „Főiskolások és egyetemisták konyhája” nevezetű szakácskönyvem – mint a neve is mutatja nem túlságosan bonyolult és időigényes fogások elkészítési módjait tartalmazza – melyet még egyetemi pályafutásom kezdetén szereztem be (hát… az sem ma volt :-). Ez az étel tuti befutónak bizonyult a benne található receptek közül, s régebben sokszor főztem. Az utóbbi időben azonban valahogy elfeledkeztem róla, – nem elhanyagolható tény persze, hogy az eredeti recept egyik fő hozzávalóként darált húst ír elő – mígnem a napokban eszembe jutott, s vele együtt megrohant a finom ízek s illatok emléke. Éreztem, ezt a nagyon közeli jövőben – ismét – el kell készítenem.
Kapóra jött, hogy a kamrában viszonylag huzamosabb ideje állt már egy doboznyi szójagranulátum. No, gondoltam, ezt még úgysem próbáltam, itt a nagyszerű alkalom!
Egy szó, mint száz: a szakácskönyvben fellelhető receptet vegásítottam és reformosítottam.
Most pedig közzéteszem! :-)
Még annyit, hogy a várt hatás sem maradt el! Az étel intenzívebb fűszerezést igényelt, mint a hagyományos változat esetében, de főzés és falatozás közben a jól ismert – de rég érzett, s ezért, ha lehet még inkább - kellemes illat és íz köszönt vissza.
Katalán rizstál
Hozzávalók: (2 személyre)
1 kisebb fej vöröshagyma
8 dkg (2,5 dl) szójagranulátum
9 dkg (1 dl) bio barna rizs (gyors főzésű, hosszú szemű)
kb. ½ liter zöldségleves a granulátum áztatásához, s úgy 3 dl a rizs, illetve az étel készre főzéséhez (pl. a Rapunzel bio leveskockájából)
1 evőkanál növényi olaj (pl. bio repce)
1 paradicsom
csemege pirospaprika
frissen őrölt bors
só
½ csokor petrezselyem
Elkészítés:
Legelőször is elkészítem a leveskockából a zöldségalaplevet, kimérem a szójagranulátumot és a rizst.
A granulátumot egy nagyobbacska tálba szórom, s mikor a leves kissé kihűlt, ráöntök annyit (kb. 4-5 dl), amennyi bőven ellepi, s magára hagyom, hadd duzzadozzon.
Ezalatt az idő alatt meghámozom, leöblítem és apró kockákra vágom a hagymát, héjától megszabadítom, s felkockázom a friss, érett paradicsomot, s a rizst is átöblítem.
A szójagranulátum kb. 15 perc alatt felszívja a kellő mennyiségű fűszeres folyadékot. Ha ez megtörtént, leöntöm róla a maradék levest, s kinyomkodom belőle a felesleges nedvességet.
Egy lábasban felhevítem az olajat, megfonnyasztom benne a vöröshagymát, majd hozzáadom a szóját. Nagylángon, kevergetve kissé lepirítom a darált húsra emlékeztető elegyet, majd felöntöm kb. 2,5 – 3 dl zöldséglevessel. Hozzászórom a rizst, beleteszem a paradicsomot, sózom, borsozom, pirospaprikával fűszerezem. Az egészet összekeverem, ha felforrt, a gázt kislángra veszem, s fedő alatt addig főzöm, míg a rizs az összes folyadékot felszívja, s puhára párolódik a fűszeres lében. Természetesen, bekukkantok néha a fedő alá, hogy nem főtte-e el a levét, illetve ellenőrzöm a rizst, hogy nem igényel-e még folyadékot ahhoz, hogy teljesen puha legyen. Én most gyors főzésű bio barna rizst (Biopont termék) használtam, így kb. 30 perc alatt elkészült az étel, „hagyományos” barna rizsből készítve, biztosan hosszabb főzési időt igényel.
Szóval, mikor a rizs már puha, de az ételen azért egy picike fűszeres lé (szaft) még maradt, el is készült az eledel. Megkóstolom, s ha szükséges, - bátran! -utánafűszerezek.
Tálaláskor apróra vágott friss petrezselyemzölddel koronázom meg a katalán rizstál tetejét.
2008. március 9., vasárnap
Édes kis csigák…
Az úgy volt, hogy mikor megláttam Katanyaka kelt tészta receptjét és karobos csigáit, rögtön éreztem, hogy amint lehet, ki fogom próbálni.
Ma jött el a pillanat!
Hát… mit mondjak? Siker!
Eszméletlen jó a receptben, hogy a tésztát valóban csak össze kell állítani, megtölteni, s már lehet is sütni, a végeredmény mégis teljesen olyan, mint egy „igazi” kelt tésztás süti. Én még csak azt sem éreztem, hogy a teljes őrlésű tönkölyliszttől más, pl. sűrűbb lenne a textúrája. Persze az is lehet, hogy nagyon megszoktam már a teljes kiőrlésű lisztből készült péksütiket … :-)
Olyan rég ettem már „kakaós” csigát, s ma végre eljött a pillanat – ezek a kis finomságok ráadásul még egészségesek is! :-)
A tészta feléből karobos, másik feléből pedig diós csigákat készítettem. S jelentem: dióval is nagyon finomak ezek az édes kis semmiségek…
A diós csigáknál ugyanúgy jártam el, mint a karobosaknál, azzal az eltéréssel, hogy a kinyújtott tésztát előzőleg száraz serpenyőben megpirított darált dió, ropogós nádcukor, vaníliarúd kikapart belseje és finomra reszelt citromhéj (eszméletlen finom ízt és aromát kölcsönöz a diónak!) keverékével szórtam meg.
Szóval, csak bíztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki Katanyaka receptjét!
Én már gondolkodom az újabb csiga- (vagy bukta-, vagy túrós batyu-…? :-) variációkon...
2008. március 8., szombat
Reform muffin
Tudniillik frissen is azok! Sőt! Olyan közhelyesnek hangzik, ha valamire azt mondjuk: „nagyon finom”… de ez valóban az! :-) A hatást érzékeltetendő talán elég annyi, hogy reformtáplálkozásban egyáltalán nem utazó családtagjaim (is) repetáztak belőle, méghozzá elismerő s dicsérő megjegyzések közepette! :-) Egy szó mint száz: tényleg érdemes kipróbálni!
E muffin különlegességét – legalábbis számomra – az adja, hogy liszt helyett zabkorpát tartalmaz. Így e sütemények elkészítése egyben első találkozásom is volt a zabkorpával.
Rendkívül egészséges, a szervezet számára hasznos és sokoldalú élelmiszerről van szó. Miért?
A magas koleszterinszint a lakosság 15-20%-át érinti, amely nagyon sok, főleg szív- és érrendszeri betegségek okozója lehet. A zabkorpa fogyasztása 10-15% koleszterincsökkentést eredményezhet. A zabkorpa 28%-a rost, aminek a fele úgynevezett vízoldékony rost, ami nagyon hatékonyan tisztítja ki a beleket, és gátolja a zsírok és szénhidrátok felszívódását. Élelmi rostokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. Jó hatással lehet a cukorbetegségre is. Fogyókúrázóknak is kiváló választás, mivel jó vízmegkötő és duzzadóképességű, így jóllakottság érzetet biztosít. A zabkorpát keverhetjük sütemények tésztájába, kefirbe, joghurtba, levesbe, müzlihez. (Forrás: http://www.kisparna.hu/)
Kicsit más lesz a süti textúrája, mintha liszttel készült volna, de a végeredmény s a hatás egyértelműen pozitív!
A zabkorpán túlmenően tele van ez a sütemény csupa-csupa egészséges finomsággal! Mazsola, dió, alma, méz, étcsoki… hm…:-)
Ja, és sem tejet, sem tojást, sem cukrot, s – fentiekből következően – még lisztet sem tartalmaz!
Az eredeti recepten apróbb módosításokat eszközöltem, így az általam készített verziót teszem most közzé.
Reform muffin
Hozzávalók: (12 darabhoz)
1 csomag (25 dkg) zabkorpa
½ csomag foszfátmentes borkő sütőpor
10 dkg mazsola
1 marék előzőleg száraz serpenyőben megpirított, durvára vágott dió
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
2 dl növényi tej (rizstejet használtam)
2 dl 100 %-os szűrt almalé
1 db apróra vagdalt alma
5 evőkanál méz
2 evőkanál növényi olaj (bio repcét használtam)
fél tábla darabolt, legalább 70% kakaótartalmú, jó minőségű étcsoki
Elkészítés:
A nedves és a száraz hozzávalókat külön- külön, majd az egészet egyben összekeverem, s az előzőleg papírkapszlikkal kibélelt muffinformákba kanalazom.
Sütés előtt hagyom állni 5-10 percig a formákban, hogy megdagadjon a zabkorpa.
Kb. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, s tűpróbáig sütöm. Tapasztalatom szerint, tovább sül, mint a „klasszikus, liszttel készült” muffin. Kb. 40 perc alatt készültek el a sütik.
Isteni illatok fognak terjengeni miközben a sütemény sül, ezt bizton állíthatom! :-)
A recept ugyanakkor – azt gondolom – számtalan variációs lehetőséget tartogat. A mazsola-dió-csoki-alma kombináció néhány vagy akár minden eleme bátran helyettesíthető tetszés szerinti magvakkal, aszalt gyümölcsökkel.
