Csengetett Mylord?, névnap, egy elszalasztott alkalom – tápiókapuding!

Hogy mi kötheti össze a - szerintem már egyértelműen klasszikusnak számító – angol filmsorozatot, Anyu névnapját és egy valószínűleg már végleg elszalasztott alkalmat?
Nos, ahogyan a bejegyzés címe is mutatja, nem más, mint a tápiókapuding!

Az összefüggés a következő.
Az angol humor nevezett gyöngyszemének családilag nagy-nagy rajongói vagyunk, s a sorozat egyik „kultélelmiszere” ez a bizonyos puding, már csak a tekintetben is, hogy Lady Lavender előszeretettel hajigálja Mrs. Liptonra és Ivyra egyaránt.
Történt ugyanakkor, hogy elvittem Anyut a Cukor utcai Vegetárium étterembe, ahol az étlapon felfedezte a szóban forgó csemegét, s megbeszéltük, hogy legközelebb, ezt fogja megkóstolni. A legközelebb azonban nem jött el, ugyanis mikor sor került volna az alkalomra, az étterem felújítás alatt állt, s úgy kb. három hete legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a Vegetárium helyén egy teljesen más, magyaros jellegű étterem üzemel, s azóta sincs információm arról, hogy egy egyszerű – általam ismeretlen helyre – költözésről vagy pedig végleges megszűnésről van szó a Vegetárium esetében (a honlapjuk ugyanis nem tartalmaz semmilyen ezirányú felvilágosítást). :-(
Mindezek után a névnapos összefüggést nem nehéz kitalálni. Mivel Anyu névnapja a napokban esedékes, - az általam tegnap, e jeles alkalomra elkészített – ebéd után tápiókapuding volt a meglepetés-desszert.

Tényleg abszolút meglepetés volt, s sikert is arattam vele!
Azért egy mondat erejéig elbüszkélkedem azzal is, hogy a névnapra alkotott menüm minden fogása jól sikerült! Legalábbis a családtagok beszámolója alapján! ;-)
Mi szerepelt az étlapon?
Sárgarépakrémleves szeletelt mandulával (az eredeti recepten pusztán annyit módosítottam, hogy vaj helyett bio repceolajat, s bioleveskockát használtam, a „plussz sózást” kihagytam, s nem szűrtem át a levest teaszűrőn, hogy a – z úgyis krémesre turmixolt – rostok benne maradjanak)
Szezámbundában sült csirkemell gombás-petrezselymes rizzsel (bevallom, aggódtam picit a húsétel elkészítése miatt, hiszen abban nincs rutinom, de egybehangzó vélemény szerint finom volt :-)
Kókuszos tápiókapuding gyümölccsel
Én a levesből, s a desszertből falatoztam, s mindkét étek esetében csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki! A „gasztrokonzervatív” családtagoknak is nagy eséllyel be fognak jönni! :-)

A tápiókapuding receptjét nem teszem közzé, hiszen egy az egyben Mézesmadzag tejmentes receptjét követtem (bio tápiókát, bio kókusztejet és finomítatlan nádcukrot használtam). De ezen kívül készített tápiókát Mályvacsiga, Sajtkukac, Ízbolygó és Grenadine is.
Egyébként kókusztejjel is most főztem először, nagyon érdekes élmény volt. Bár be kell valljam, intenzívebb kókuszízre számítottam, de teljesen rendben volt így is a történet!
Azt persze meg kell jegyezni, hogy a tápióka teljesen semleges ízű, így valamiféle ízesítésről (pl. kókusz, vanília, fahéj, mazsola, gyümölcs, gyümölcsöntet) mindenképp gondoskodni kell!

Még két mondat, csak hogy ne hazudtoljam meg önmagam, végétére is ez egy reform-vega blog! :-D
Szóval, azért érdemes a kellemes és ugyanakkor kissé vicces – ahogyan az áttetsző tápiókagömböcskék elolvadnak az ember szájában – gasztroélményen túl tápiókából pudingot készíteni, mert ez egy 100 %-osan természetes alapanyag, természetes keményítőtartalommal (ettől köt be a puding). Azaz, szemben a – szerintem borzalmas műanyag – bolti pudingporokkal, itt semmi mesterséges, művi adalékanyag vagy színezék nem jut az ember szervezetébe. Ráadásul a tápiókagyöngy elsősorban – ha nem kizárólag – bioboltokban kapható, így az előbbieken túlmenően még bioterméket is fogyasztunk!

De az aranyszabály itt is érvényes: elsősorban azért együk, mert finom, s mikor hóbortos vagy kevéssé hóbortos rokonainknak, ismerőseinknek először tálaljuk fel, húzódjunk fedezékbe, nehogy eltaláljon egy jól irányzott tápiókás tányér! :-D

Csicseriborsó curry

Relatíve régen volt már indiai, s bevallom, hiányzott már nagyon.
A csicseriborsó pedig naaagy-naaagy kedvencem.
Mindezeken túlmenően már épp itt volt az ideje, hogy megfőzzem ezt az ételt, s közzétegyem, hogyan is készül. :-)

Azt kedvelem ebben a receptben – mely egyébiránt a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből származik -, hogy sok-sok jellegzetes, s ínycsiklandóan illatos indiai fűszer kerül bele, ugyanakkor igazán könnyen és gyorsan megvan. Mindazonáltal rendkívül jó „vésztartatalék”, hiszen csicseriborsó- és hámozott paradicsomkonzerv szükségeltetik hozzá, amik jó sokáig elvannak otthon a kamrapolcon, így ha valamilyen oknál fogva épp nem sikerül friss hozzávalókhoz jutni, akkor is kb. háromnegyed óra alatt fűszeresen illatozó indiai finomságot varázsolhat az ember lánya az asztalra.
Azt gondolom, ez a leves- és tésztaszószporok világában egészen bíztató alternatíva! ;-)

Csicseriborsó curry

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 közepes fej vöröshagyma
1 nagyobbacska vagy 2 gerezd fokhagyma
kevés olaj (nálam bio repce)
¼ - ½ teáskanál chilipor
½ teáskanál só
½ teáskanál kurkuma
½ teáskanál pirospaprika
½ teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál őrölt koriander
1 44 dkg-os lecsepegtetett csicseriborsó-konzerv
1 44 dkg-os darabos hámozott paradicsom-konzerv
½-1 teáskanál garam masala

Elkészítés:
A vöröshagymát megpucolom, leöblítem, apró kockákra vágom. A fokhagymát is megtisztítom, megmosom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s rádobom a vöröshagymát. Mikor üvegesre fonnyadt, belenyomom a fokhagymát, s addig kevergetem, amíg megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát. Ezután – a garam masala kivételével – beleszórom a fűszereket, s kb. 1 perc alatt összepirítom őket a hagymás alappal.
Mikor már utánozhatatlanul jellegzetes „indiai” illat tölti be a konyhát, mehet a lábasba a csicseriborsó és az aprított paradicsom, levével együtt. Mindent alaposan összekeverek, s miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 15-20 percig rotyogtatom (tkp. a csicseriborsó és a paradicsom sem nyers már, az összefőzésre elsősorban azért van szükség, hogy a fűszerek átadhassák ízüket és illatukat a többi hozzávalónak, az ízek összeérjenek). 5-10 perccel azelőtt, hogy az ételt késznek nyilvánítanám, beleszórom a garam masalát, összeforgatom.
Ha szükséges, a végén utánaízesítek, illetve menet közben is „korrigálok”, ha kell. Elképzelhető, hogy túl sűrűre alakul a végeredmény, ilyenkor pici vizet adok a curryhez. De a paradicsomkonzervek sem egyformák: ha túlzottan „nyers” ízű és savanyú a paradicsom, hozzáadok egy picike nádcukrot. Meg persze ellenőrzöm, hogy eléggé csípős-e – természetesen anélkül, hogy a csípősségett túlzásba vinném… ;-)
Én most barnarizzsel tálaltam az ételt, de minden bizonnyal igaza van a „Nélkülözhetetlennek” is, amikor azt írja, hogy ez a curry csapati vagy naan kenyérbe töltve is nagyon finom.

Üveggolyók

A reformnasik lelkes gyűjtőjétől, Maricától gurultak felém az üveggolyók.
Szívet melengető volt érkezésük ezen a viharos, esős hétfői napon…



Szabadon asszociáltam, engedtem a spontán gondolatokat előtörni… íme az eredmény… :-)

a = Adéle
á = április
b = buddhista filozófia
c = calvados, camembert
cs = család
d = díszbe öltöztetni – karácsonyfát, asztalt, ajándékot, szívet…
dz = edzés – sajnos, csak egyszer egy héten…
dzs = dzsem – St. Dalfour… hm…
e = E 605
é = érzelmek
f = Faludy
g = Gulácsy
gy = gyorsaság – no igen, a vágyott tulajdonság…
h = harmónia
i = impresszió, impresszionista művészet
í = írás, (blogolás)
j = „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”
k = Kati barátnőm
l = lélek
ly = lyukak a sajtban
m = mosoly :-)
n = nőnek lenni
ny = nyugalom
o = okosodás – vizsgaidőszak, tanulás, miegymás…
ó = ókori Egyiptom
ö = önállóság, önbizalom
ő = Ő –A férfi
p = Párizs
q = quelque chose
r = recept – kipróbálás, - kitalálás, - írás
s = süt a nap
sz = szeretet, szerelem
t = tenger
ty = rút kiskacsából gyönyörű hattyú
u = utazás
ú = új – valami eredetit, egyedit létrehozni, újat alkotni
ü = üveggolyó – stílszerűen… :-)
ű = űr – csillagos égbolt, amit a Planetáriumban fölém vetítenek…
v = vegetáriánus
w = Winchester, Jamie
x = Xaver, Varnus
y = You Are What You Eat!
z = zöld
zs = zsenge, üde, friss, harmatos

Továbbgurítom az üveggolyókat nanához és Verához.

Könnyed nyári bulgur-ebéd olaszos ihletésre

Mit is mondhatnék erről a fogásról?
Valóban egészen könnyű és gyorsan elkészíthető étel.
Az olaszos ízvilágot a friss paradicsom, a bazsalikom és a kellemesen gyantás ízű és fantasztikus aromájú fenyőmag idézi fel.

Az eredeti ötlet, recept a http://elitkonyha.shp.hu/hpc/web.php?a=elitkonyha&o=bulgur_zoldsegekkel oldalról származik, amelyen néhány ponton módosítottam. Így a következőkben a saját verziót írom le.

Bulgur olaszosan

Hozzávalók (1 személyre)
0,5 dl bulgur (búzatöret)
kb. 1,75 dl víz (a bulgurhoz)
1 kis zsenge cukkíni
1 kisebb paradicsom
1 marék fenyőmag
(lehetőleg friss) bazsalikom
frissen őrölt olaszos fűszerkeverék
só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Először a bulgurt teszem oda párolódni. A búzatöretet pici olajon megpirítom, majd felöntöm a (3-3,5-szeres mennyiségű) vízzel. Mikor a víz felforrt, kis lángra veszem a gázt, s a bulgurt fedő alatt – kb. 15-20 perc alatt - puhára főzöm. Mikor már az összes vizet magukba szívták a gabonaszemek, sózom, s fedő alatt tovább duzzasztom (amíg a többi hozzávalót előkészítem, elkészítem).
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
A cukkínit leöblítem, kockázom. A paradicsomot hámozás és a magok eltávolítását követően szintén kockákra vágom.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítek, rádobom a cukkínit és 4-5 perc alatt átsütöm a zöld kockákat. Mikor már csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy az összes cukkínidarabka szépen megpiruljon, sózom, olaszos fűszerkeveréket tekerek rá, s hozzáadom a paradicsomkockákat. A paradicsommal épp hogy csak átkeverem. Rádobom az apróra vágott illatos bazsalikomot, s már el is zárom alatta a gázt.
Az időközben – már biztosan elkészült – bulgurt összeforgatom a cukkínis-paradicsomos zöldségkeverékkel és a pirított fenyőmag nagy részével.
Tányérra szedem és a maradék fenyőmaggal – ha épp a kezem ügyében van, friss bazsalikomlevéllel – díszítem.

Bio-vegetériánus ételszállítás – korrektség és profizmus

Biochef – tapasztalat

Ez a bejegyzés jó régóta, egészen pontosan vizsgaidőszak vége óta várat magára, legfőbb ideje hát, hogy elkészüljön, s felkerüljön a blogra.
A permanens tanulás okozta időhiány következtében otthonra – ahogyan a munkahelyemre is – rendeltem ebédet, s kipróbáltam a Biochef-et.

Tapasztalataim egyértelműen pozitívak. Sőt! Abszolút meggyőzőek.
(Vera is kipróbálta a Biochef-et, tapasztalatai itt olvashatók.)
A cég minden szinten profi. Gondolok itt a következőkre.

Honlap – szép és igényes. Rendkívül informatív. Értem ezalatt elsősorban azt, hogy az ember nem csak afelől tájékozódhat, hogy milyen összetevőkből áll az étel, amit meg szeretne rendelni, hanem arról is, hogyan készül pontosan. Ezt hatalmas pozitívumnak tartom. Nem beszélve arról, hogy ennek következtében, a weblap hihetetlenül gazdag és hasznos recepttárként is funkcionál!
Rendelés – én interneten rendeltem. Rögtön teljesen korrekt visszaigazoló e-mailt kaptam. S egyszer-kétszer az ügyfélszolgálatos hölggyel is beszélnem kellett, minden esetben szinte azonnal felevette a telefont, készséges és segítőkész volt.
Szállítás – a vizsgaidőszak időtartama és az utána következő egy-két munkával töltött hét során tökéletesen rendben volt: óraműpontossággal szinte mindig ugyanabban az időben érkezett a futár. Otthonra olyan fél 10-10 körül, a munkahelyemre kb. fél 11-11 körül szállítottak. Múlt hét végén azonban megszakadt ez a sorozat: a honlapon az szerepel, hogy igyekeznek 12.30-ig kiszállítani az ételeket, elmúlt csütörtökön azonban 13.00 után érkezett meg az ebéd, s a jól megszokott 11 körüli rend azóta sem állt helyre tökéletesen.. Gondolom, a nyári szabadságolás lehet az ok. De annyi baj legyen, a lényeg, hogy ebédidőre minden esetben megérkezett (megérkezik) az étel. A számlát mindig teljesen korrektül megkaptam, s a fizetéssel sem volt soha gond (ami nekem fontos: elfogadnak étkezési utalványt is).
Szállítási költség – a szállítási költségnek azért szentelek külön bekezdést, mert ez – tapasztalataim és néhány eddig hallott/olvasott vélemény szerint – sarkalatos pont a Biochef-nél. Az a bizonyos 600 ft/nap. Két megjegyzést fűznék mindenképpen ide. Egyrészt azt gondolom, van igazság abban a – honlapjukon szereplő – gondolatban, hogy az étel és a csomagolás-kiszállítás két külön dolog, mindegyiknek megvan a maga ára. S nem szerencsés összemosni a kettőt, már csak azért sem mert, ha a szállítási költséget beépítenék az ételek árába, akkor minél többet rendel valaki, annál többet fizet a szállításért is, s ez nyilvánvalóan igazságtalan. Másrészt pedig az a 600 ft, azért „nem pontosan” 600 ft. Egyfelől lejön belőle a kiszállított ételek árának 10%-a, másfelől pedig – épp ebből következően – ha pl. az ember úgy oldja meg, hogy mindig két napra rendel ételt, két napi ételért máris csak egyszer fizet kiszállítást, ráadásul ebből (a 600 ft-ból) a két étel árának a 10%-a vonódik le.
Csomagolás – ennek is muszáj külön bekezdést szentelnem. Abszolút korrekt. Tökéletesen záródó műanyag doboz. Felcímkézve. A címkén szerepel: az étel neve, az összetevők (!), az előállítás időpontja és a szavatossági idő. Ha nagyon bele szeretnék kötni valamibe, annyi észrevételt tennék, hogy amikor a fogáshoz saláta is tartozik, azt egybe csomagolják a melegítendő étellel. Ami azzal a két – kevéssé praktikus – következménnyel jár, hogy egyrészt a saláta leve, öntete átitatja a hozzá tartozó falatoznivalót, másrészt pedig melegítés előtt a doboz tartalmát szét kell szedni (ami munkahelyen néha kissé macerás).
Ételek – végülis ez a lényeg! :-) Ízletesek és finomak! Az adag abszolút rendben van, éhes még soha nem maradtam, inkább az fordult elő néhányszor, hogy a doboz tartalma kicsit soknak bizonyult. Az ételek kiváló minőségű alapanyagokból és kíméletes eljárással készülnek, ez egyértelműen érezhető küllemükön és ízükön is!

A teszthéten a következőket rendeltem..
Tót lángos babpörkölttel és köményes káposzta salátával: kellemesen fűszeres ízű palacsinta, ízletes pörkölttel, s a salátát illetően külön díjaztam, hogy nem egész köménymagot tartalmazott, s nem volt túl ecetes sem.
Pirított zellerszár szezámos chili mártásban, mogyorós tofuval: nagyon jól passzolt egymáshoz a földimogyoró és a tofu. A pirított földimogyoró-tofu-szójaszósz egyébként eszméletlen jó kombináció, azóta is alkalmazom!

Brokkolis rakott tészta paradicsomos édeskömény-salátával: a „rakott tészta” annyit tett, hogy párolt brokkolirózsák voltak tönköly-fusilivel összeforgatva. Az igazán izgalmas ebben a fogásban egyrészt maga a saláta volt (paradicsom, édeskömény, újhagyma, citromlé), másrészt az, hogy azt hiszem, „magamtól” eszembe sem jutott volna zöldséges tésztához salátát enni, pláne nem ebben a kombinációban, de nagyon jól illettek egymáshoz a színek és az ízek!
Kecskesajttal pirított zöldspárga hajdina palacsintával, zsályás burgonyapürével: szemet gyönyörködtető volt az étel! Nagyon klassz a kombináció! Az értékét külön emelte, hogy most kóstoltam először spárgát, s nagyon bejött!

Zöldséglasagne, juhsajttal, paradicsom-mártással: az első néhány falat után váratlan pozitív meglepetés ért. Nem volt az ételben tészta!!!! A lasagne a következőkből állt: hajszálvékony lapokra szeletelt sárgarépa, fehérrépa, zeller, cukkínikarikák, kelkáposztalavelek, karfiol. Tetején juhsajt. Paradicsommártás. Azon túlmenően, hogy nagyon finom volt, külön díjaztam az ötletet. Vagyis azt, hogy a lasagne tészta nélkül, „csak” zöldségekből készült (ezáltal sokkal könnyebb lett a fogás), mégpedig olyan zöldfélékből, amelyek általában „mostohagyerekek”, azaz ritkán szerepelnek önálló ételként, de itt most főétel-szerepet töltöttek be. Azt hiszem, ez a szép a vegetáriánus konyhaművészetben!

Egy szó mint száz: abszolút profizmus és korrektség jellemzi minden szinten a Biochef-et.
Azóta is megrendelőjük vagyok! :-)

Klasszikus kedvenc – egy kicsit reformosan, egy kicsit másképp

Grillezett camembert áfonyával és diós rizzsel

Mindenki ismeri az étlapok szinte majd mindegyikének előétel-kínálatában megtalálható klasszikust, a rántott camembert-t rizzsel és áfonyalekvárral. Ennek a fogásnak, mióta először ízleltem, - s persze a camembert sajt elkötelezett híveként - én is nagy rajongója vagyok, illetve, talán helyesebb így fogalmazni: voltam.

Miért a múlt idő?

Pusztán csak azért, mert egy kis odafigyeléssel, egész pici változtatásokkal és egy-két apró ötlettel el lehet készíteni ezt az ételt sokkal egészségesebben is. Ráadásul az így készült camembert-es fogás nekem sokkal jobban ízlik, mint a „sima” rizzsel készült, bepanírozott, bő olajban sütött változat.

S hogy miben állnak a fentebb jelzett praktikák?
Először is a jó minőségű alapanyagok kiválasztásában. Elöljáróban: jó minőségű sajt, lehetőleg bio barnarizs, magas gyümölcstartalmú, finomított cukrot nem tartalmazó áfonyadzsem.
Szóban forgó fogáshoz tehát jó minőségű és light, azaz csökkentett zsírtartalmú, félzsíros camembert-t használok. A light verzió két szempontból is praktikus. Egyrészt ezzel már ab ovo kevesebb zsírt visz be az ember a szervezetébe, másrészt pedig szépen megtartja a formáját roston sütéskor, hiszen a csökkentett zsírtartalom miatt keményebb állagú a sajt. A panírozást pedig, úgy ahogy van, elhagyom – rántott, panírozott dolgokat már jó ideje nem fogyasztok, szerintem teljesen felesleges egy csomó plusz „tésztát” és olajat bevinni a szervezetünkbe, mindezzel elnyomva ráadásul a zöldségek és sajtok természetes, finom ízét – helyette a sajtot körbevevő penészréteget kenőecsettel hajszálvékonyan beolajozom (bio repceolajat használok) és a szendvicssütő grillapjai között kb. 4-5 perc alatt csodaszép csíkosra sütöm a camembert-t. Ezzel a „fapados” grillezési módszerrel is ínycsiklandóan finom a végeredmény, biztosan működik „igazi” grillrácson is. Sőt! Csak zárójelben jegyzem meg: az utóbbi hetek nagy felfedezése számomra ez az igazán egyszerű és nagyszerű otthoni roston sütés: a szendvicssütőbe belepattintom a grillsütő lapokat, azok néhány perc alatt átforrósodnak és már grillezek is! Gyönyörű csíkosra! :-) A camambert esetében természetesen óvatosan helyezem a sajtra a sütő „tetejét”, s nem nyomom össze a két lapot, mint például a melegszendvicsnél.
A rizsköret saját fejlesztés. No persze, nem valami világraszóló, hatalmas találmány, csupán annak a két egyszerű gasztrotapasztalatnak az ötvözése, hogy a camembert-hez csodásan passzol a dió és illik a rizs. A – lehetőleg bio – barnarizst kevés olajon megpirítom, felöntöm bő kétszeres mennyiségű vízzel és puhára párolom, sózom. Majd kevés, előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított és rusztikusra tört dióval összeforgatom.
A St. Dalfour vörös- és feketeáfonya lekvárjával tálalom. Imádom a St. Dalfour dzsemjeit! 50%-os gyümölcstartalmúak, hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével vannak édesítve és sem tartósítószert, sem pedig ízfokozót nem tartalmaznak.

Már csak két dolgot kell idekanyarítanom.

Fentebb leírtam, hogyan készül ez az egyszerű és nagyszerű komplementer ízkompozíció, a hozzávalók megadásával azonban adós maradtam.
Egy személyre nagyjából a következő mennyiségeket szoktam számolni.
1 db (120 grammos) light camembert-korong
0,5 dl barnarizs
bő 1 dl víz
fél maroknyi dióbél
pici olaj (nálam bio repce)
kevés só (nálam himalaya)
áfonyalekvár – amennyi jól esik :-)

A másik, belőlem kikívánkozó apró gondolat egyszerűen annyi, hogy az így elkészült fogást persze amiatt is élvezet falatozni, mert sokkal könnyebb, mint a hagyományos panírozott, fehér rizses változat, ráadásul az ember tudja, nagy valószínűséggel csupa jó – és amennyire lehet, egészségesen elkészített – dolgot ad a testének, de elsősorban ne ezért együk! Hanem azért, mert naaaaagyon finom! :-D