Receptkönyvemben mindenestre ezen a néven szerepel, s magam is így hívom. Az elnevezés kissé egzotikusnak hat,– bevallom, ez tetszik :-) - ugyanakkor igazán nem ördöngösség elkészíteni.
Van nekem egy „Főiskolások és egyetemisták konyhája” nevezetű szakácskönyvem – mint a neve is mutatja nem túlságosan bonyolult és időigényes fogások elkészítési módjait tartalmazza – melyet még egyetemi pályafutásom kezdetén szereztem be (hát… az sem ma volt :-). Ez az étel tuti befutónak bizonyult a benne található receptek közül, s régebben sokszor főztem. Az utóbbi időben azonban valahogy elfeledkeztem róla, – nem elhanyagolható tény persze, hogy az eredeti recept egyik fő hozzávalóként darált húst ír elő – mígnem a napokban eszembe jutott, s vele együtt megrohant a finom ízek s illatok emléke. Éreztem, ezt a nagyon közeli jövőben – ismét – el kell készítenem.
Kapóra jött, hogy a kamrában viszonylag huzamosabb ideje állt már egy doboznyi szójagranulátum. No, gondoltam, ezt még úgysem próbáltam, itt a nagyszerű alkalom!
Egy szó, mint száz: a szakácskönyvben fellelhető receptet vegásítottam és reformosítottam.
Most pedig közzéteszem! :-)
Még annyit, hogy a várt hatás sem maradt el! Az étel intenzívebb fűszerezést igényelt, mint a hagyományos változat esetében, de főzés és falatozás közben a jól ismert – de rég érzett, s ezért, ha lehet még inkább - kellemes illat és íz köszönt vissza.
Katalán rizstál
Hozzávalók: (2 személyre)
1 kisebb fej vöröshagyma
8 dkg (2,5 dl) szójagranulátum
9 dkg (1 dl) bio barna rizs (gyors főzésű, hosszú szemű)
kb. ½ liter zöldségleves a granulátum áztatásához, s úgy 3 dl a rizs, illetve az étel készre főzéséhez (pl. a Rapunzel bio leveskockájából)
1 evőkanál növényi olaj (pl. bio repce)
1 paradicsom
csemege pirospaprika
frissen őrölt bors
só
½ csokor petrezselyem
Elkészítés:
Legelőször is elkészítem a leveskockából a zöldségalaplevet, kimérem a szójagranulátumot és a rizst.
A granulátumot egy nagyobbacska tálba szórom, s mikor a leves kissé kihűlt, ráöntök annyit (kb. 4-5 dl), amennyi bőven ellepi, s magára hagyom, hadd duzzadozzon.
Ezalatt az idő alatt meghámozom, leöblítem és apró kockákra vágom a hagymát, héjától megszabadítom, s felkockázom a friss, érett paradicsomot, s a rizst is átöblítem.
A szójagranulátum kb. 15 perc alatt felszívja a kellő mennyiségű fűszeres folyadékot. Ha ez megtörtént, leöntöm róla a maradék levest, s kinyomkodom belőle a felesleges nedvességet.
Egy lábasban felhevítem az olajat, megfonnyasztom benne a vöröshagymát, majd hozzáadom a szóját. Nagylángon, kevergetve kissé lepirítom a darált húsra emlékeztető elegyet, majd felöntöm kb. 2,5 – 3 dl zöldséglevessel. Hozzászórom a rizst, beleteszem a paradicsomot, sózom, borsozom, pirospaprikával fűszerezem. Az egészet összekeverem, ha felforrt, a gázt kislángra veszem, s fedő alatt addig főzöm, míg a rizs az összes folyadékot felszívja, s puhára párolódik a fűszeres lében. Természetesen, bekukkantok néha a fedő alá, hogy nem főtte-e el a levét, illetve ellenőrzöm a rizst, hogy nem igényel-e még folyadékot ahhoz, hogy teljesen puha legyen. Én most gyors főzésű bio barna rizst (Biopont termék) használtam, így kb. 30 perc alatt elkészült az étel, „hagyományos” barna rizsből készítve, biztosan hosszabb főzési időt igényel.
Szóval, mikor a rizs már puha, de az ételen azért egy picike fűszeres lé (szaft) még maradt, el is készült az eledel. Megkóstolom, s ha szükséges, - bátran! -utánafűszerezek.
Tálaláskor apróra vágott friss petrezselyemzölddel koronázom meg a katalán rizstál tetejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése