2009. szeptember 30., szerda

Padlizsános köles

Viszonylag gyorsan elkészíthető és egyszerű ételek szerepelnek nálam mostanság a konyhában. Ám annak ellenére, hogy nem jut annyi időm, s erőm a főzésre, mint amennyit szeretnék, igyekszem kreatív lenni: változatos, egyszerűségükben nagyszerű ételeket felkutatni és elkészíteni.

Ebben két remek kis könyv is a segítségemre van, melyeket az őszi BNV-n, egy hatalmas könyvesstand kínálatából szemezgettem ki. Bár megfogadtam, (újra és újra így teszek :-), hogy nem veszek több szakácskönyvet, de darabját 600 ft-os akciós áron, úgy véltem, mégiscsak bűn otthagyni.
S átnézegetve vadonatúj szerzeményeimet, azt hiszem, elmondhatom, kincset találtam!
Sok-sok hasznos és praktikus tudnivaló, információ is található bennük a recepteken kívül az egyes alapanyagokról, azok beltartalmi értékeiről, elkészítési módjukról, a vegetáriánus táplálkozásról. A receptek pedig nagyszerűek: mindössze néhány hozzávalóból állnak, egyszerűek, mégis kreatívak. Ami még nagyon tetszik benne, hogy - pl. sok vegetáriánus szakácskönyvtől eltérően - teljes értékű recepteket tartalmaznak! (Olasz könyvsorozatról van szó egyébként, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg.)


A padlizsános köles a Gabonafélék című kiadványból származik, melyben gabonafajtánként olvashatunk a gabonafélék történetéről, tulajdonságairól, elkészítéséről, majd az adott gabonából elkészíthető receptek következnek.



Bevallom, nekem nem jutott volna eszembe a kölest padlizsánnal párosítani, habár mindkettőt nagyon szeretem.
Az eredeti recepten apróbb módosításokat hajtottam végre, s így készítettem el.

Padlizsános köles

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 dl köles (bio-t használtam)
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
½ csokor petrezselyem
kevéske cayenne bors (chili vagy őrölt csípős pirospaprika ugyanúgy megteszi)
kisebb maroknyi reszelt parmezán (bio volt ez is)
repceolaj
só (himalaya)

Elkészítés:
A padlizsán zöld végét levágtam, majd megmostam. Kb. centi vastag szeletekre vágtam, mindkét oldalukat besóztam, s kb. fél órát állni hagytam. Fél óra elteltével egy papírtörlő segítségével, szelíden megnyomkodva a szeleteket, leitattam róluk a nedvességet. A padlizsánszeleteket kis kockákra vágtam.
Amíg a padlizsán „izzadt”, a kölest szűrőben alaposan átmostam, kevés olajon átpirítottam, majd felöntöttem 3 dl (azaz a köles mennyiségéhez képest háromszoros mennyiségű) vízzel, sóztam, s miután felforrt, kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főztem.
A petrezselymet alaposan megmostam, apróra metéltem.
Egy nagyobbacska serpenyőben pici olajat hevítettem, rádobtam a padlizsánkockákat, átpirítottam, lefedtem, s kis lángon puhára pároltam. Időnként persze ránéztem, nehogy leragadjon – ilyenkor lehet a párolódást elősegítendő aláönteni pici vizet, ha szükséges), mikor a padlizsán már majdnem kész volt, szórtam rá egy kevés cayenne borsot, rányomtam az előzőleg megtisztított fokhagymát, s amint megéreztem a fokhagyma illatát, le is kapcsoltam alatta a lángot.
A készre főtt kölest összeforgattam a fűszeres padlizsánkockákkal, az apróra vágott petrezselyemmel és még melegen hozzáadtam a reszelt parmezánt is, hogy a sajt aromája kellemesen beleolvadjon az ételbe.


2 megjegyzés:

Vandorr írta...

Vajon a parmezánt mivel lehet helyettesíteni? Errefelé aranyáron mérik...

Névtelen írta...

isteni finom. tökèletes recept.