2009. október 21., szerda

Színezékekről és egyéb adalékokról

… szólt a Spektrum Tv figyelemfelkeltő és elgondolkodtató „Étkek és tévhitek – Ráadás” című műsora, melybe teljesen véletlenül, ám még éppen idejében kapcsolódtam be.

A műsor sorra vette a napjaink élelmiszereiben megtalálható adalékanyag-csoportokat, mindegyiknek kb. azonos időt, teret szentelve, ám számomra a színezékekkel kapcsolatos megállapítások bizonyultak a
legdöbbenetesebbnek.

A keretsztori egy átlagos – ha jól emlékszem – három gyermekes család mindennapi életének, táplálkozási szokásainak bemutatása volt. Az édesanya igyekezett egészségesen táplálni gyermekeit – ez fontos, a későbbiekben még jelentősége lesz…

Színezékek
Érdekes és megdöbbentő volt már maga az a tény is, hogy mekkora hatással van az emberi ízérzékelésre az elfogyasztott élelmiszer színe. Tegyük hozzá, elsősorban a gyermekekre – ráadásul a színezett, színes ételek elsőszámú célközönsége is ők!
Szóval, ugyanazt a málnaízű italt öntötték 3 pohárba, ez egyiket rózsaszínre, a másikat átlátszó - vízszínűre, a harmadikat pedig kékre színezték. Majd gyerekekkel kóstoltatták meg a poharak tartalmát. A gyermekek túlnyomó többsége a rózsaszín folyadékot eper, illetve, málnás ízűnek, a színtelent limonádénak, a kéket pedig áfonyásnak érezte!
A színezékek és a különböző adalékanyagok hosszú távú hatása az emberi szervezetre felbecsülhetetlen, de az, hogy rövid távú hatásuk is kézzelfogható, számomra megdöbbentő volt. A következő kísérletet végezték el. Gyerekeket két csoportra osztottak, s két asztalt raktak tele ételekkel. Az egyik asztalon intenzív színű, mesterséges anyagokat tartalmazó élelmiszereket, a másikon házi készítésű ételeket helyeztek el. A gyermekek különböző játékokat játszottak – mindkét csoport ugyanazokat – melyek során mérhetővé vált koncentrációjuk, koordinációjuk, ügyességük, fegyelmezettségük. Majd evés következett: egyik csoport csak az egyik, a másik csak a másik asztalról falatozott. Fél óra elteltével ugyanazokat a játékok játszották. Az színes-adalékanyagos élelmiszereket fogyasztó gyermekek koncentrációs és koordinációs képességei láthatóan csökkentek, többen kezelhetetlenné váltak, a csoportban az egyik kisfiút úgy megütötte egy társa, hogy felrepedt és vérzett az ajka és közülük többen sírtak.
Hasonló tapasztalatokról számolt be az az édesanya is, aki miután hiperaktivitást állapítottak meg gyermekénél, megvonta tőle a mesterséges kiegészítőket tartalmazó ételeket, a gyermek két hétig elvonási tüneteket produkált (!!), majd hiperaktivitásra utaló tünetei megszűntek.

Mesterséges édesítőszerek
Élettani hatásukról szóló beszámolók nem egyértelműek.
A műsorban az aszpartamot (E-951) emelték ki, mint a legellentmondásosabb édesítőt, mellyel nem árt vigyázni.
Egy fiatal, I-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiú mesélt arról, hogy IBS-t (irritábilis bélszindróma) állapítottak meg nála, de miután elhagyta étrendjéből az aszpartamot, tünetmentessé vált.

Tartósítószerek
A műsorban elsősorban szulfitokra hívták fel a figyelmet, amelyek különösen kerülendők.
Megszólalt egy hivatásos versenytáncos, aki 35 évig tartó asztma után vált gyakorlatilag tünetmentessé annak köszönhetően, hogy elhagyta étrendjéből a szulfit-származékokat (s ezzel együtt az egyéb adalékokat) tartalmazó élelmiszereket.

Ízesítők, ízfokozók
A nátrium-glutamát (E-621) káros hatásait emelték ki, az ún. kínai étterem-szindrómát, de ezt elég sokan leírták már.
Azt a veszélyt azonban nem lehet elégszer tudatosítani, hogy ha már egészen kis gyermekkorban kezdi meg az ember az ízfokozókkal, mesterséges ízesítőkkel felturbózott ételek fogyasztását, az ízérzéke erre „áll rá” és már nem érzi elég ízesnek a természetes táplálékokat. Kiváló példa erre a műsorban ismertetett kísérlet: 10 gyerekkel kóstoltattak mesterséges ízesítővel készült narancslét és frissen facsart, tiszta narancslevet. A 10-ből 7 gyerek a gyári, „mű” italt találta finomabbnak.

Miután mindezeket sorra vették, a film készítői visszatértek, az írásom elején említett családhoz. Az édesanya most szembesült azzal, hogy az általa egészségesnek gondolt élelmiszerek többsége (pl. light gyümölcsjoghurt) tele van mesterséges adalékokkal.
S ez tényleg azért szörnyű, mert nem egy felelőtlen emberről volt szó, aki nem törődik a családja egészséges táplálkozásával, hanem azt gondolta, helyesen cselekszik, mert az általa egészségesnek gondolt – s teszem hozzá a média, reklámok által annak beállított – élelmiszereket adta a gyerekeinek.
(Gondolkodom azon, hogy ennek a jelenségnek, nevezetesen az általam „álegészségesnek” nevezett élelmiszerek reklámozásának, fogyasztásuk ösztönzésének - pl. egyél reggeli helyett 4 db finomított cukros, tartósítós, aromás, kb. 25-30 db összetevőből álló, nyomokban teljes őrlésű gabonát, mézet és mogyorót tartalmazó kekszet, és ezzel tök oké vagy, mert ez megfelelően táplál és számodra délig tartó lendületet ad – szentelek majd egy külön postot.)
Nos, az anyuka átnézte a hűtőt, s megszabadult az összes oda nem illő dologtól. Majd egy adalékanyagmentes próbahét következett. A család tapasztalatai pedig rendkívül kedvezőek voltak! Anyuka úgy vélte, nem is olyan nehéz kiiktatni ezeket az élelmiszereket az étrendjükből és gyermekei viselkedésében is pozitív változások álltak be.

Persze azért érdemes megnézni, magát a filmet is, ha sikerül elcsípni, de számomra annyira döbbenetes és figyelemfelhívó volt, hogy úgy gondoltam, érdemes a blogban is postolni.
Olyan információk ezek, amelyek elgondolkodtatnak, s azt érzem, valóban változtatásra sarkallnak… rám legalábbis nagy erővel hatottak, pedig egy jó ideje száműzöm már az étrendemből az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket…

Mi tehát a konklúzió?
A film készítői úgy foglalták össze, hogy alapvetően most is „ősemberek” vagyunk, a szervezetünk nem az adalékanyagok feldolgozására van predesztinálva, amelyeknek hatása – mi történik, ha ezek az adalékanyagok kombinálódnak, reakcióba lépnek egymással az emberi szervezetben?, mi lesz a túlságosan sok mesterséges kiegészítővel felturbózott élelmiszert fogyasztó emberrel 20 vagy 30 év múlva? – felbecsülhetetlen…
Én úgy gondolom, nagyon fontos a tájékozódás, a tudatosság, az hogy mit súgnak érzékeink, ösztöneink, no, meg a józan eszünk…


(Képek forrása: www.fittcsalad.hu, www.pannonicum.hu)

10 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Ez tényleg érdekes volt. Tényleg ősemberek vagyunk, akiknek ránézésre kellett dönteni, hogy valami ehető-e. Nem kóstolhattak meg mindent, mert belehalhattak, ha éppen mérgező volt, ezért esszük azt, ami a szemünknek tetszik. Sajnos az adalékos dolgok sokszor színesebbek...

lúdanyó írta...

Jó, hogy leírtad! A megoldás az lenne szerintem, hogy szigorúan meg kéne tiltani ezeknek az adalékanyagoknak a felhasználását az élelmiszerekben. De ez csak vágyálom.

Ági írta...

Sokszor hiába próbál az ember "tudatos vásárló" lenni, már a cimkéket is úgy irják meg, hogy fogalma se lehet az embernek, hogy az ott feloroltak jók-e avagy rosszak.
Keresni fogom ezt a műsort, köszi, hogy felhivtad rá a figyelmünket.

duende írta...

:(

Igen, ez borzasztó. És a TV-ből vizként folyik a hülyités.

Andi írta...

Nagyon jó bejegyzés! Sok érdekeset és újdonságot tanultam belőle. Viszont az az egy biztos, hogy hiába igyekszem kerülni ezeket az adalékanyagokat, sajnos teljesen kizárni nem tudom őket, mert mindenben vannak. Persze igyekszem.

Bár van tévénk, én nagyon ritkán nézem, azért ezt a műsort keresni fogom, mert nagyon érdekes! Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet.

Unknown írta...

Szia Adél!

Köszi a figyelemfelkeltést! Tényleg igaz, hogy eltorzult az izérzékelésünk, ezt magamon tapasztaltam. Amióta természetesebben eszem, teljesen másképp érzek mindent.

Nem megtiltani kellene, hanem nem megvenni... Akkor önmagától megszűnik, ha nincs rá kereslet. Ami tiltott, mindig vonzóbb az emberek számára, csak kuriózummá válik és semmit nem értünk el. A néma ellenállás, tiltakozás, a vásárlás megtagadása viszont hatásos szerintem. Csak több tudatos ember kellene...

Nóri írta...

Talán a műsor is segít abban,hogy egyre több ember változtasson eddigi életmódján.Bár nem vagyok meggyőződve arról,hogy mindenki szeretné.Mára minden adalékanyagot kiiktattam az étrendemből,az ízérzékelésem is teljesen megváltozott.Előtte már semmit nem éresztem elég édesnek,sósnak,csípősnek stb.
Teljesen véletlenül akadtam rá Hans Ulrich Grimm: A leves hazudik című könyvére, melyben ezzel kapcsolatbsn hihetetlen dolgokat tudtam meg.Érdemes elolvasni.

Adéle írta...

Ági!
Milyen igaz! Ebbe így bele sem gondoltam...

Lúdanyó!
sajnos ez valóban, csak vágyálom... :-( A csapda ott van szerintem, hogy nagyon sok olyan adalékanyag van, ami önmagában nem vagy nem annyira káros, kombinációjuk, illetve túlzott fogyasztásuk hatását azonban nem is nagyon vizsgálják, így az gyakorlatilag felmérhetetlen. Ráadásul használatuk nagyban megkönnyíti a termékek állagának megőrzését, a hosszabb szavatosságot, így előszeretettel használja őket az élelmiszeripar, rendkívül "kényelmesek", így nagyon súlyos presszió és kemény harc kellene ahhoz, hogy eltűnjenek... :-(

Ágianyu!
Én is mindig áttanulmányozom a címkéket, s amiben már ránézésre sok az E-szám, kapásból visszateszem. Amiben csak 1-2 db van, azt jobban megnézem, de az esetek 99%-ban az is visszakerül a polcra. Ugyanakkor valóban nem kell minden E-től félni, hiszen pl az E300: aszkorbinsav, azaz C-vitamin...

Duende!
Teljesen egyet értek! :-(

Andi!
Sajnos tényleg nagy és tegyük hozzá, szörnyű paradoxona a mai világunknak, hogy gyakorlatilag azok az élelmiszerek számítanak "normálisnak", amik tele vannak adalékokkal, s úgy kell vadászni azokat a termékeket, amelyekben nincsenek.

Norci!
Az ízérzékeléssel kapcsolatban: ugyanígy vagyok én is. Mióta arra törekszem, hogy minél természetesebben táplálkozzam, sokkal kevesebb sót használok és sokkal kevésbé vagyok édesszájú. Sok olyan élelmiszer van, amiket anno fogyasztottam, s ma már nem bírnám megenni, mert ha nem is zavarna az a sok emberi fogyastásra alakalmatlan dolog, ami benne van, egyszerűen nem esne jól.
A passzív rezisztenciával kapcsolatos felvetéseddel teljesen egyet értek! Annyira szeretném megélni, hogy valamelyik nagy adalékanyagos termékeket ontó élelmiszeripari cég befuccsol, mert nem veszik a termékeit, de ehhez valóban több tudatos ember kellene...

Nóri!
A könyvről hallottam már én is és gondolkodtam rajta, hogy elolvasom, most újabb megerősítést kaptam, hogy beszerezzem. Köszi! :-)

Kriszta írta...

Ezt a műsort én is láttam a Spektrumon és ugyanígy ledöbbentem! Utána olvastam el A leves hazudik c. könyvet (a blogomban is ajánlom) és még jobban ledöbbentem! Na azt tényleg érdemes lenne mindenkinek elolvasnia. A reklámok manipuláló hatásától kezdve a bébi tápszereken át az adalékanyagok előállításáig mindent tárgyal...
Én azt mondom, ha csak a fele igaz mindennek, akkor is pocsék a helyzet.

Adéle írta...

Kriszta!
Örülök, hogy benéztél!
Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy nekem kell ez a könyv... :-)