Szoftverhiba és padlizsánkrém

Enyhe szoftverhibával küzdök, helyesebben szólva küzd a számítógépem immáron egy-két hete… :-(
Konkrétabban: nem stimmel valami a szoftverrel, melynek segítségével fotókat tudok/tudnék feltölteni a gépre, s így a blogra is… :-(

Így hát, csak nem írtam, csak nem írtam… mondván, egy valamirevaló gasztroblogbejegyzés mégiscsak képpel az igazi – mert hát a megvalósított receptek, ételek, fotók – legnagyobb örömömre – szépen gyarapodnak… :-)
Ugyanakkor, minek is tagadjam, a blogírás nagyon hiányzott…
Eddig bírtam a némaságot! És azt, hogy ne osszam meg Veletek annak a padlizsánkrémnek a receptjét, amit nemrégiben készítettem, ugyanis teljesen odavagyok érte! :-)

Mindazonáltal, mihelyst sikerül kiderítenem mi is ez a szoftverprobléma és elhárítása érdekében a tettek mezejére lépnem, gyorsan-gyorsan pótolom majd a „lemaradásaim”: felteszem az elmúlt hetek kipróbált s bevált receptjeit, természetesen fénykép(ek) kíséretében.

No, de most már essék szó kellemesebb dolgokról.
Nevezetesen a padlizsánkrémről.
Nagy-nagy kedvencemről van ugyanis szó!
Ugyanakkor relatíve ritkán van (most már csak volt! :-) lehetőségem igazán ízletes padlizsánkrémet eszegetni, ami még olyan hozzávalókból is készül, amikkel, úgy érzem, ki vagyok békülve…
Étteremben nagyon sokszor azért nem rendelek, mert az esetek igen nagy százalékában kiderül, hogy majonézzel készítik – még a gondolattól is a hideg ráz…
A kész bolti változatok – a bio-vega-reform termékeket próbáltam – nemigazán jöttek be…
Marad tehát az itthoni elkészítés, aminek nagyon sokáig azért nem ugrottam neki, mert akkor be kell gyújtani a sütőt, viszonylag sok idő kivárni, amíg a padlizsán egyben megsül, utána megvárni míg kihűl… stb … stb. S valahogyan igazán kedvemre való receptet sem találtam: a leírások túlnyomó többsége relatíve nagy számú hozzávalóról szólt, amik között gyakran szerepelt ugyancsak a majonéz, esetleg sajt vagy tejföl…
Szerintem olyan csodás kis teremtmény ez a padlizsán – nem kell(het) a belőle készült krémbe olyan nagyon sok minden, hogy – megőrizve a zöldség természet adta zamatát - ízletes legyen…

Egy szó mint száz: a névnapomra kapott kis könyvecskében azt hiszem, megtaláltam a – számomra - tökéletes padlizsánkrém-változatot!
Kevés hozzávalóból készül, gyors, egyszerű és nagyon-nagyon finom!
Higgyétek el, látványnak sem utolsó… le is fotóztam… csak hát a technika – fentebb említett – ördöge…
De egy próbát mindenképpen megér! Tényleg!
Én biztosan gyakran fogom készíteni… :-)

Padlizsán – dip (forrásul szolgáló könyvecskében e néven szerepel)

Hozzávalók: (én kétszer vacsiztam belőle)
1 kb. 30 dkg-os padlizsán
1 szál újhagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. 1 evőkanálnyi apróra vágott friss petrezselyem
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
kevés édes pirospaprika
leheletnyi chilipor ( az eredeti recept spanyol füstölt, édes pirospaprikát írt – ezt helyettesítettem a pirospaprika és a chili duójával)

Elkészítés:
A padlizsánt leöblítem, a zöld végét levágom, zöldséghámozó segítségével a héjától megszabadítom. Kb. félcentis karikákra vágom, a karikák mindkét oldalát besózom, s egy fél órát állni hagyom. (Sokak szerint ez a művelet teljesen felesleges, s a receptkönyv sem írta, én azonban a biztonság kedvéért mindig elvégzem.)
Amíg a padlizsán – esetlegesen keserű – levét kiizzadja, végrehajtom a következő műveleteket. Az újhagymát és a fokhagymát megtisztítom, megmosom. A petrezselymet apróra vágom. Egy nagy serpenyőt és a többi fűszert a kezem ügyébe készítem.
Nos, fél óra elteltével, papírtörlő segítségével felitatom a padlizsánszeletekről a sós levelet, s finoman ki is nyomkodom őket.
Kevéske olajat hevítek a serpenyőben s mindkét oldalukon aranyszínűre pirítom a padlizsánkarikákat. Félreteszem hűlni.
Ezalatt egy kisebb serpenyőben csöppnyi olajon megfonnyasztom az apróra vágott újhagymát s az átnyomott fokhagymát.
Ekkorra már a padlizsán is biztosan szobahőmérsékletűre hűlt. Előveszem hát a késes robotgépet, s mehetnek bele a padlizsánszeletek, az illatosra pirult hagymák, frissen őrölt bors, egy picike só, kevés pirospaprika és a leheletnyi chili egy pár csepp repceolaj kíséretében. Elindítom a gépet, de nem keverem teljesen pépesre, csak amolyan rusztikusra – maradjanak benne nagyobbacska darabok. Ha ezzel végeztem, belekeverem az apróra vágott friss petrezselyemzöldet, s átmerem a dipet abba az edénykébe, amiben majd tálalni és/vagy a hűtőbe költöztetni fogom. Utolsó simításként a tetejét egy kevés petrezselyemmel és pirospaprikával megszórom.
Teljes őrlésű lisztből készült pirítóssal fogyasztom. Mennyei! :-)

(A közzétett kép forrása: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2005/09/08/images/110_tv11padlizsan.jpg )